1. Változások a személyi jövedelemadóban

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. november 19.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2003/08. számában (2003. november 19.)

1.1. Alapelvek

Az érvénytelen szerződés vagy egyébként jogalap nélkül megszerzett jövedelem adókötelezettségére, valamint az érvénytelen szerződés vagy egyébként jogalap nélkül teljesített kiadás alapján elszámolt költség érvényesíthetőségére vonatkozóan a módosítás speciális szabályokkal egészíti ki a hatályos személyijövedelemadó-törvényt.

Eszerint - ha az eredeti állapot helyreállítása a bevallás benyújtásáig megtörtént – a magánszemély az érvénytelen szerződés alapján vagy egyébként jogalap nélkül megszerzett bevétele után nem köteles az adót megállapítani, bevallani és megfizetni, illetve – ha az eredeti állapot helyreállítása a bevallási kötelezettség teljesítése után történt meg – az adó önellenőrzéssel helyesbíthető. Az érvénytelen szerződés vagy egyébként jogalap nélkül teljesített kiadás révén az adózó költséget nem számolhat el, illetőleg – ha azt bevallásában már érvényesítette – köteles az önellenőrzésre vonatkozó szabályok alkalmazásával a jövedelmet és az adót helyesbíteni.

1.2. Fogalommeghatározások az szja-ban

1.2.1. Szokásos piaci érték

A szokásos piaci érték meghatározása változik 2004-től. Eszerint szokásos piaci érték az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének. Nem független felek között a szokásos piaci értéket az összehasonlító árak módszerével, a viszonteladási árak módszerével, a költség és jövedelem módszerével, vagy pedig egyéb módszerrel kell meghatározni azzal, hogy szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek. Új rendelkezés a szokásos piaci árhoz kapcsolódóan, hogy nem kell bevételnek tekinteni a kifizető által a termék, szolgáltatás szokásos piaci értékéből azt a részt, amelyet a magánszemély nem fizetett meg, és amely nem haladja meg a termék, szolgáltatás független féltől történő megszerzésekor a bárki számára elérhető árengedmény összegét.

Fontos megemlíteni, hogy 2004. január 1-jétől hatályát veszíti az szja-törvényben az értékpapír szokásos piaci értékének meghatározása. A jövő évtől tehát az értékpapír szokásos piaci értékét is az új, általános szabályok alapján kell meghatározni.

1.2.2. Egyéni vállalkozó

Az időközben bekövetkezett jogszabályváltozások miatt módosul az egyéni vállalkozó fogalma, és ezáltal a szabályozás összhangba kerül az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvénnyel is. Egyéni vállalkozónak az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező személy minősül, de csak az igazolványban feltüntetett vállalkozói tevékenysége tekintetében (idetartoznak a 2004 előtt nevesítetten is felsorolt egészségügyi és szociális vállalkozók, orvosok és klinikai szakpszichológusok, kisiparosok, magánkereskedők stb.).

1.2.2.1. Európai közösségi jogász

Uniós csatlakozásunk után a Magyarországon egyénileg tevékenykedő európai közösségi jogász is egyéni vállalkozónak minősül e tevékenysége tekintetében akkor, ha azt nem ügyvédi társulás tagjaként vagy alkalmazottként végzi.

1.2.3. Bér

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosulása miatt módosul a bér fogalma. Ennek megfelelően bérnek minősül a keresetkiegészítés, viszont a jövőben nem tartozik majd a bér fogalmába a pályakezdők munkanélküli-segélye. Szintén bérjövedelemnek minősül viszont minden olyan jövedelem, amelyet a bérként meghatározott jövedelmet pótló kártérítésként fizetnek ki.

1.2.4. Munkaviszonyból származó jövedelem

A törvény nevesítetten kimondja, hogy munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül a külföldi jog szerint munkaviszonynak tekintendő jogviszony keretében megszerzett jövedelem is.

1.2.5. Nyugdíj

2004. január 1-jétől nyugdíjnak minősül, azaz adómentes a magánnyugdíjpénztár által nyújtott (mind a járadék, mind az egyösszegű) nyugdíjszolgáltatás (ideértve biztosítóintézettől vásárolt járadékszolgáltatás esetén a biztosító által nyújtott járadékszolgáltatást is).

Ugyancsak nyugdíjnak minősül az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a tag részére - egy összegben vagy járadék formájában – teljesített nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj) azzal a feltétellel, hogy a tag tagsági viszonya a pénztárnál (átlépés esetén a korábbi pénztárnál) a kifizetés évét megelőző harmadik adóévben vagy korábban keletkezett, avagy a járadékfizetés időtartama legalább három év, és a járadék folyósításának első három évében a járadék éves szinten az előző évi összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökken.

Nyugdíjnak minősül 2004-től az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére kifizetett összeg és az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár olyan nyugdíjszolgáltatása is, amelyre a magánszemély rokkanttá nyilvánítása miatt vált jogosulttá.

1.2.6. Adóköteles biztosítási díj

A 2004. évtől adóköteles biztosítási díjnak nemcsak a kifizető által, de bármely személy által fizetett olyan díj minősül, amely alapján a magánszemélyt kedvezményezettként vagy biztosítottként illeti meg a biztosító szolgáltatása, a törvény által korábban már meghatározott kivételekkel. Az adókötelezettség annál a magánszemélynél jelentkezik, akire tekintettel a díjat fizetik.

1.2.7. Hallgatói munkadíj

A hallgatói munkadíj szerzésére jogosultak köre kibővül az első doktori képzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatóval, továbbá a "munkáltató" (juttató) nemcsak a hallgatóval hallgatói jogviszonyban álló felsőoktatási intézmény lehet, hanem az e felsőoktatási intézmény tulajdonában (kezelésében) lévő ingatlanban székhellyel rendelkező cég, valamint minden olyan cég is, amelyben a felsőoktatási intézménynek részesedése van.

1.2.8. Biztosító szolgáltatása

A biztosítási esemény bekövetkezése miatt a biztosítót a biztosítási szerződés alapján terhelő kötelezettség keretében a biztosító által juttatott vagyoni érték biztosítói szolgáltatásnak minősül.

1.2.9. Független felek

Új elem a fogalmak között a független felek meghatározása, amely szerint független felek azok a személyek (természetes személyek, jogi személyek, egyéb szervezetek), amelyek (akik) között nem áll fenn olyan szoros gazdasági, jogi kapcsolat, amelynek révén legalább az egyik fél meghatározó befolyást képes gyakorolni a másik fél gazdasági döntéseire, vagy amelynek révén a felek egymással szoros együttműködésben folytatják tevékenységüket. (Nem tekinthetők független feleknek különösen az egymással munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban álló személyek, továbbá a társas vállalkozás és a benne akár közvetlenül, akár közvetve – a közeli hozzátartozókat megillető jogokat együttesen számítva - többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező magánszemélyek.)

1.2.10. Adóterhet nem viselő járandóság

1.2.10.1. Szakképzés tanulószerződéssel

Adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a tanulószerződéssel szakképzésben részt vevő tanulónak a szakképzésről szóló törvényben meghatározott mértékű juttatást meg nem haladó pénzbeli juttatás, valamint a tanulószerződés nélkül részt vevő tanuló esetében a tanulót a gyakorlat időtartamára megillető díjazásnak a hónap első napján érvényes minimálbér 15 százalékát (2004-ben 7950 forint) meg nem haladó díjazás.

1.2.10.2. Mérkőzésvezető díjazása

A mérkőzésvezető 2004-től választhat, hogy a mérkőzésenként kapott összeget adóterhet nem viselő járandóságként kezeli, vagy vele szemben költséget kíván elszámolni (az utóbbi esetben a nem önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni). A magánszemélynek legkésőbb a kifizetés időpontjában nyilatkoznia kell, amennyiben nem kíván költséget elszámolni e bevételével szemben. Az adóterhet nem viselő járandóságnak tekinthető összeg felső határa – amely a 2004-ig hatályos szabályozásban mérkőzésenként 5 ezer forint, adóévenként pedig 50 ezer forint – a jövőben mérkőzésenként továbbra is legfeljebb 5 ezer forint, adóévenként azonban legfeljebb a havi minimálbér összege.

1.2.10.3. Hallgatói munkadíj

Az adóterhet nem viselő járandóságok körében jelentősen emelkedik a hallgatói munkadíj adóterhet nem viselő értékhatára. A 2004. évtől a hallgatói munkadíj adóterhet nem viselő értékhatára – amely a 2004-ig hatályos szabályozás alapján a költségvetési törvényben megállapított hallgatói normatíva kétszerese – havonta a hónap első napján érvényes minimálbér összege. Kizárólag az a hallgatói munkadíj minősülhet adóterhet nem viselő járandóságnak, amelyet a hallgató oktatási vagy kutatási tevékenység, valamint az e tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatótevékenység (például könyvtáros, laboráns, demonstrátor) ellenértékeként szerzett meg.

1.2.10.4. Nemzetközi szerződés alapján mentes jövedelmek

Adóterhet nem viselő járandóságnak minősül minden olyan jövedelem, amely nemzetközi szerződés alapján mentes az adó alól a Magyar Köztársaság területén, de az adó kiszámításánál figyelembe vehető, kivéve ha a törvény alapján a jövedelem külön adózó jövedelemnek minősül.

1.2.10.5. Európai Gazdasági Térség/Társaság

Az Európai Gazdasági Térség tagállamának joga alapján folyósított olyan bevétel, amely a tagállam joga szerint a saját állampolgárok részére történő folyósításkor (is) adómentes, 2004. január 1-jétől adóterhet nem viselő járandóságnak minősül. Szintén adóterhet nem érintő járandóságnak minősül 2004-től az Európai Gazdasági Társaság tagállamainak joga alapján folyósított olyan bevétel, amely belföldi folyósítás esetén adóterhet nem viselő járandóságnak minősülne (például gyes, gyet).

1.2.10.6. Díszoklevelekhez kapcsolódó kifizetések

Adóterhet nem viselő járandóságnak minősül továbbá 2004-től a felsőoktatásról szóló törvény alapján adományozott arany, gyémánt, vas, illetve rubin díszoklevélhez kapcsolódóan a felsőoktatási intézmény által fizetett pénzbeli juttatás, de legfeljebb a minimálbér háromszorosáig terjedő összeg.

1.3. A jövedelemre és az adókötelezettségre vonatkozó általános szabályok

1.3.1. A bevétel fogalma

A bevételre vonatkozó szabályok egyik alapelve, hogy a Magyar Köztársaságban adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét az szja-törvény szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. A jogcím meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. Ha az adó megfizetésére a kifizető kötelezett, e kötelezettsége független a magánszemély illetőségétől.

A bevétel fogalmának pontosítását a természetbeni juttatásra vonatkozó szabályozás átalakítása indokolta.
A 2004. évtől a bevétel megállapításánál nevesítendő vagyoni értékek körének felsorolása módosul. Ilyen kiemelt vagyoni értékek a pénz, a kereskedelmi utalvány, a dolog, az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, a magánszemély javára elengedett vagy átvállalt tartozás, valamint a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás. Egyes, nem pénzben juttatott vagyoni értékekre (a kereskedelmi utalvány, a más által átvállalt tartozás, a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás, illetve egyéb, nem pénzben megszerzett vagyoni érték) vonatkozóan a jogalkotó külön is meghatározta, hogy mit lehet bevételnek tekinteni.

1.3.1.1. Kereskedelmi utalvány

Kereskedelmi utalvány esetében az az összeg minősül bevételnek, amely összegben az utalvány ellenérték kiegyenlítésére vagy kötelezettség csökkentésére felhasználható. E szabály vonatkozik az egyéb hasonló tanúsítványokra is (jegy, bon, kupon), amennyiben az alkalmas több személy áruja vagy szolgáltatása ellenértékének kiegyenlítésére, vagy több személy esetében is alkalmazható kötelezettség csökkentésére.

1.3.1.2. Elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás

A módosuló szabályok szerint elengedett kötelezettség és a más által átvállalt tartozás esetében bevétel a magánszemély megszűnt kötelezettségének, illetve megszűnt tartozásának összege, míg a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás esetében bevétel a kiadás teljes összege.

1.3.1.3. Nem pénzben megszerzett vagyoni érték

Egyéb, nem pénzben megszerzett vagyoni érték esetében a vagyoni értéknek a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értéke tekintendő bevételnek.

A csak részben bevételnek minősülő összegek esetén a jövedelem e rész mint bevétel alapján határozandó meg.

1.3.2. A bevétel megszerzésének időpontja

Az szja-törvény a jövő évtől tételesen meghatározza az egyes, különös megjelenési formában megszerzett bevételek (például pénz, dolog, értékpapír, váltó, csekk és más okirat, igénybe vett szolgáltatás, forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, elengedett kötelezettség és átvállalt tartozás, a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás) esetében a bevétel megszerzésének időpontját. Főszabályként a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a bevétel tárgyát képező vagyoni értékkel rendelkezni jogosult, illetve amennyiben a magánszemély a bevétel tárgyát képező vagyoni értékre vonatkozó rendelkezési jogát ezt megelőzően gyakorolta, akkor a bevétel megszerzésének időpontja a rendelkezési jog gyakorlásának a napja.

1.3.2.1. Pénz

Pénz esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelyen azt a magánszemély (vagy javára más személy) birtokba vette, vagy amelyen azt a javára jóváírták. A korábbiakkal megegyezően szabályozza a törvény az átutalás vagy postai úton történő elküldés esetét. Ekkor a bevételt az átutalás, illetve a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, azzal a feltétellel, hogy ha az összeget a magánszemély javára az adóbevallása benyújtásáig, az adóbevallással egyenértékű vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása érdekében szükséges nyilatkozata megtételéig bankszámlán jóváírták, illetve ha azt a magánszemély (vagy javára más személy) az említett időpontig birtokba vette.

1.3.2.2. Dolog, értékpapír, egyéb okirat

Új szabály a dolog, értékpapír, váltó, csekk és más okirat esetében a bevétel megszerzésének időpontja. Eszerint a bevétel megszerzésének időpontja a tulajdonjog megszerzésének napja, vagy – ha ez a korábbi időpont – az a nap, amelyen a birtokbavétel megvalósult. Dematerializált értékpapír esetében a bevétel megszerzésének időpontja az értékpapírszámlán való jóváírás napja. Ha az említett vagyoni értékkel összefüggésben a magánszemélyt sem a használat, sem a hasznok szedésének joga, sem a rendelkezési jog nem illeti meg, akkor az említett jogok közül legalább egynek a megnyílásáig nem tekinthető megszerzettnek a bevétel.

1.3.2.3. Igénybe vett szolgáltatás

Igénybe vett szolgáltatás esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelyen a szolgáltatást nyújtónak az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerinti teljesítési időponttal adófizetési kötelezettsége keletkezik vagy keletkezne (függetlenül attól, hogy a szolgáltatás nyújtója az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, vagy sem).

1.3.2.4. Forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog

Forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a jog gyakorlására, átruházására, megszüntetésére vagy a jog(gyakorlás) átengedésére jogosult.

1.3.2.5. Elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás

Elengedett kötelezettség és átvállalt tartozás esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelyen az adóalany kötelezettsége, illetve tartozása megszűnik.

1.3.2.6. Kiadás magánszemély javára

A magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás esetében a bevétel megszerzésének időpontja a kiadás teljesítésének napja.

1.3.3. Bevételnek nem számító tételek

A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a vagyoni értéket (illetve a vagyoni érték azon részét), amelynek szokásos piaci értékét a magánszemély köteles megfizetni, és azt a vagyoni értéket, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni (különösen a kapott kölcsönt, hitelt), továbbá a magánszemély által korábban átadott vagyoni értéket annak nem ellenértékként történő visszaszolgáltatásakor. A kapott vagyoni érték ingyenes vagy kedvezményes használata révén megszerzett vagyoni érték azonban a magánszemély olyan bevételének minősül, amelyet a jövedelem meghatározásánál figyelembe kell venni.

Változatlan az a törvényi rendelkezés, miszerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a magánszemély által fizetett tagdíj, hozzájárulás, felajánlás ellenében a vállalkozási tevékenységet nem folytató társadalmi szervezet, köztestület által részére nyújtott szolgáltatást akkor, ha a beszedő szervezet nem jogosult adóalap-csökkentésre vagy adókedvezményre jogosító igazolás kiadására.

Bevételnek nem számító tétel az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba és egyidejűleg az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba vagy önsegélyező pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás együttes összege – a minimálbér 130 százaléka (a 2004. évi 53 ezer forintos minimálbér alapján havi 69 900 forint) erejéig. Az önkéntes kölcsönös egészségpénztári és az önsegélyező pénztári befizetés értékhatára azonban külön-külön nem haladhatja meg havonta a havi minimálbér 100 százalékát. Ha a magánszemély javára több munkáltató fizet munkáltatói hozzájárulást, a tételes egészségügyi hozzájárulásra sorrendben kötelezett munkáltatón kívüli munkáltató által fizetett munkáltatói hozzájárulás, illetőleg a korlátokat meghaladóan fizetett munkáltatói hozzájárulás a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelme. Az adómentes mértéken felüli juttatás nem minősül természetbeni juttatásnak, hanem olyan jövedelem lesz, mint amilyen jogviszonyra tekintettel adják.

A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a magánszemélynek adott olyan összeget, amellyel szemben ő közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, ideértve az általa megelőlegezett kiadás utólagos, bizonylattal történő elszámoláson alapuló megtérítését. A módosulás lényege, hogy e nem bevétel minőség már nemcsak a kifizető által történő juttatás, hanem bármely juttató esetén is érvényesül.

A törvény tételesen meghatározza azoknak a kiadásoknak a körét, amelyek munkáltatói megtérítése – ha a kifizetés forrása a központi költségvetés hozzájárulása – a szakvizsgára készülő, illetve a továbbképzésben részesülő pedagógusnál bevételnek nem számító költségtérítésnek minősülnek.

Továbbra is bevételnek nem számító tétel a törvényben meghatározott feltételek szerint a képzési költség, de a módosult szabály alapján az iskolai rendszerű képzés költsége nem tekinthető bevételnek nem számító tételnek.

Nem kell bevételként figyelembe venni továbbá a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján a cél szerinti felhasználás igazolásával egyidejűleg, vagy azt követően a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatást azzal a feltétellel, hogy a cél szerinti felhasználás révén teljesített kiadás alapján a magánszemély költséget (ideértve az értékcsökkenési leírást is) egyáltalán nem számolt el.

A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a magánszemély részére kifizető által juttatott termék, szolgáltatás szokásos piaci értékéből a magánszemély által meg nem fizetett azon részt, amely nem haladja meg a termék, szolgáltatás független féltől történő megszerzésekor a kifizető által elért árengedmény összegét.

1.3.4. Adómentes juttatások

Adómentes

– az az összeg, amelyet a magánnyugdíjpénztár, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár tagja vagy a kedvezményezett rendelkezése alapján a pénztár működését szabályozó törvény rendelkezései szerint más ilyen pénztár vagy a Nyugdíjbiztosítási Alap részére utal át;

– az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár (ide nem értve az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárat) törvényben, törvényi felhatalmazás alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott szolgáltatási körében és feltételekkel nyújtott szolgáltatása;

– a bírót, ügyészt, bírósági, ügyészségi alkalmazottat törvény előírása alapján megillető ruházati költségtérítés;

– a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott közüzemi szolgáltatás szolgáltatója által elengedett követelés, amennyiben a követelést – a szolgáltató üzletszabályzatában rögzített feltételek szerint – az azonos helyzetben lévők egyenlő elbánásának elve alapján engedték el.

A fentieken túlmenően adómentes természetbeni juttatásnak minősül a munkáltató vagy szakszervezet által a tulajdonában, kezelésében lévő belföldi üdülőben a munkavállaló és közeli hozzátartozója részére biztosított üdülési szolgáltatás értékéből évente legfeljebb az év első napján érvényes havi minimálbér összege. A munkavállalóval egy tekintet alá esik a nyugdíjban részesülő magánszemély is, ha a szolgáltatást volt munkáltatója vagy szakszervezet nyújtja a részére. A magánszemélynek az értékhatárt meghaladóan juttatott bevételre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Nem minősül adómentesnek e természetbeni juttatás, ha a munkáltató az adóévben üdülési csekk formájában is juttat adómentes természetbeni juttatást a magánszemély részére.

A munkáltató által lakáscélú felhasználásra a munkavállalónak hitelintézet útján nyújtott, vissza nem térítendő, legfeljebb 5 évenként adható adómentes támogatás összege 750 ezer forintra emelkedik. Lakás-korszerűsítés esetén lakáscélú felhasználás a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet szerinti korszerűsítés is. Eszerint korszerűsítés a lakás komfortfokozatának növelése céljából víz-, csatorna-, elektromos, gázközmű bevezetése, illetve belső hálózatának kiépítése, fürdőszoba létesítése olyan lakásban, ahol még ilyen helyiség nincs, központosított fűtés kialakítása vagy cseréje, beleértve a megújítható energiaforrások (pl. napenergia) alkalmazását is, az épület szigetelése, beleértve a hő-, hang-, illetve vízszigetelési munkálatokat, a külső nyílászárók energiatakarékos cseréje, tető cseréje, felújítása, szigetelése. A korszerűsítés része az ehhez közvetlenül kapcsolódó helyreállítási munka, a korszerűsítés közvetlen költségeinek 20 százalékáig. E munkákhoz csak az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőségigazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló rendelet szerinti megfelelőségi igazolással rendelkező termékeket lehet felhasználni.

Adómentes a továbbiakban

– a nemzeti kulturális örökség minisztere által adományozott, jogszabályban meghatározott művészeti és szakmai díjhoz kapcsolódó pénzjutalom és érme értéke is;

– az oktatási miniszter által adományozott – a kormányrendeletben meghatározott – Deák Ferenc ösztöndíj;

– a kizárólag a díjat fizető kártérítési felelősségi körébe tartozó kockázat elhárítására kötött biztosítás díja;

– az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár (ide nem értve az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárat) törvényben, törvényi felhatalmazás alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott szolgáltatási körében és feltételekkel jogszerűen nyújtott szolgáltatása;

– a nyugdíjban részesülő magánszemély által központi költségvetési szervvel vagy helyi önkormányzattal kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés révén megszerzett vagyoni érték;

– a magánszemély részére más magánszemély által ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott vagyoni érték (E szabály nem alkalmazható abban az esetben, ha a juttatás a magánszemély vagy más által teljesített termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra tekintettel vagy azzal összefüggésben történik - borravaló, hálapénz.);

– a magánszemély számára államháztartási forrásból, pályázat útján biztosított internethasználathoz szükséges számítógép beszerzésére jogosító – évi 50 ezer forintot meg nem haladó összegű – utalvány biztosítása.

A munkáltató által a munkavállaló részére adómentesen természetben adható étkezési hozzájárulás értékhatára melegétkezés esetén havi 4000 forintról 6000 forintra, a fogyasztásra készétel vásárlására jogosító utalványé havi 2000 forintról 3500 forintra emelkedik. A munkáltató által adható melegétkeztetést a törvény egyértelműen meghatározza, amely szerint 2004-től a munkavállaló részére étkezőhelyi vendéglátás, munkahelyi étkeztetés, közétkeztetés révén adott bevétel meghatározott része minősül adómentesnek, továbbra is megtartva az utalvány biztosításának lehetőségét. A 2004. évtől megszűnik az a szabály, amely szerint természetbeni étkeztetés alatt a munkahelyen vagy törvényes munkaközi étkezési szünet idejében a munkahely elérhető körzetében melegétkeztetést biztosító szolgáltatónál a munkavégzés napján elfogyasztott ételt kell érteni. E szerint a melegétkeztetés adómentessége abban az esetben is megvalósul, ha a melegétkezés a munkaidőn kívül vagy nem a munkahely közelében valósul meg. Az adómentes értékhatár feletti juttatás adóköteles természetbeni juttatásnak minősül.

A magánszemélynek kifizetőnként, legfeljebb évi három alkalommal adómentesen biztosítható kis értékű ajándék összege alkalmanként 500 forintról az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott kis értékű ajándékra, azaz 5000 forintra emelkedik. Az egyértelmű meghatározás kizárja az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő eszközre, azaz utalványra vonatkozó szabály alkalmazását.

A gyermekes szülőknek iskolakezdési támogatásként adható adómentes juttatás 10 000 forintról 15 000 forint összegre emelkedik.

1.4. Az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére vonatkozó szabályok

1.4.1. Önadózás

2004. január 1-jétől bővül azoknak az eseteknek a köre, amikor a magánszemély köteles az adóévre bevallást benyújtani.

A 2003. évben hatályos szabályozásban említett eseteken kívül a magánszemély akkor is köteles adóbevallást benyújtani, ha

– az adóévben mezőgazdasági őstermelő volt, és e tevékenységéből származó bevétele az adómentesség értékhatárát (23. §) meghaladta, kivéve ha az szja-törvény rendelkezései szerint egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tett;

– az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor a kifizetőnek (a munkáltatónak) tett nyilatkozatában költség levonását kérte, ide nem értve a törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) levonására vonatkozó nyilatkozatot;

– az adóévre az adóelőleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint költségkülönbözet vagy adóelőleg-különbözet alapján meghatározott adó fizetésére köteles;

– az adóévre tartós adományozás külön kedvezményével összefüggő visszafizetési kötelezettsége keletkezett, valamint

– az adóévre az önkéntes kölcsönös egészségpénztári egyéni számláján lekötött összeg adókedvezménye miatt levont adó – e kedvezményt a későbbiekben külön ismertetjük – növelt összegű bevallására és megfizetésére kötelezett.

A jövedelmet és az azt terhelő adót törvényben meghatározott esetekben a magánszemély helyett az adó elszámolására kötelezett munkáltató (kifizető) vagy az adóhatóság állapítja meg.

1.4.2. Az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás

Az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás szabályainál rögzíti a törvény, hogy az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás során a jövedelem meghatározásakor tételes költségelszámolásnak nincs helye, kivéve azokat a költségeket, amelyek igazolás nélkül elszámolható költségnek minősülnek az szja-törvény alapján.

A 2003. évi eseteken kívül a magánszemély akkor sem tehet az adóbevallással egyenértékű nyilatkozatot, ha

– az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor a kifizetőnek (a munkáltatónak) tett nyilatkozatában költség levonását kérte, ide nem értve az szja-törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) levonására vonatkozó nyilatkozatot;

– az adóévre tartós adományozás külön kedvezményével összefüggő visszafizetési kötelezettsége keletkezett, illetve

– az adóévre az önkéntes kölcsönös egészségpénztári egyéni számláján lekötött összeg adókedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére kötelezett.

1.4.3. Az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása

A 2004-ben megszerzett jövedelmek esetében lehetővé válik, hogy – az adóévre az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint tett nyilatkozat alapján – az állami adóhatóság állapítsa meg a magánszemély jövedelmét és az azt terhelő adót. Az adómegállapítás ekkor lényegében az adóhatósághoz teljesített - kifizetői és egyéb – adatszolgáltatás alapján történik, amely adatokat a nyilatkozatában a magánszemély szükség szerint kiegészíthet további, az adómegállapítás szempontjából releváns adatokkal (például, hogy a családi adókedvezményt hány eltartott/kedvezményezett eltartott figyelembevételével kéri érvényesíteni, esetleg megosztja-e ezen kedvezményt stb.). Az adóhatóság az adómegállapítás során figyelembe veszi a magánszemély által az adóévben megszerzett összes olyan bevételt, amelyet a magánszemély e nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani.

A magánszemély a nyilatkozat megtételére akkor válik jogosulttá, hogyha az adóévben kizárólag munkáltatótól, kifizetőtől szerzett olyan bevételt (tehát az adómegállapításhoz szükséges adatokról van adatszolgáltatás), amelyet a nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani.

Természetesen mindazon esetekben, amikor a magánszemély kérhetné a munkáltatói elszámolást, az adóhatósági adómegállapítás is lehetséges. Így például nem zárja ki az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítását, ha a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő a nyilatkozat kiegészítéseként az szja-törvény rendelkezései szerinti egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tesz.

A munkáltatói elszámolás és az adóhatóság általi adómegállapítás közötti különbség leglényegesebb eleme, hogy ha a magánszemélynek egy időben több munkáltatója is van, vagy nem munkáltatótól szerezett más jövedelmet, akkor az adóhatósági adómegállapítás lehetősége biztosított, míg ez a munkáltatói elszámolásnál nem lehetséges.

Az adóhatósági adómegállapítás során a jövedelem meghatározásakor tételes költségelszámolásnak nincs helye. Az adóhatóság az adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítás során a magánszemélyt megillető adókedvezményeket a magánszemély nyilatkozatában megjelölt sorrendben érvényesíti.

1.4.4. Adófizetés

A magánszemély az adóévi bevétele alapján meghatározott jövedelmet terhelő adót az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint megfizeti. Amennyiben a magánszemély által az adóévi bevétele után, valamint a kifizető, a munkáltató által megfizetett adóelőleg és adó összege meghaladja a magánszemély éves jövedelmét terhelő adót, a különbözetet az adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint visszatéríti.

1.5. Összevont adóalap

1.5.1. Önálló tevékenységből származó bevétel

Az új előírás szerint önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez.

1.5.2. Nem önálló tevékenységből származó bevétel

Az új meghatározás alapján 2004-től nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. A törvény megemlíti az e körben tipikus jövedelemfajtákat, ilyen - többek között – a nem önálló tevékenység ellenértékeként munkabér, tiszteletdíj, illetmény címén, valamint a nem önálló tevékenységre tekintettel jutalom vagy költségtérítés címén megszerzett bevétel. Tartalmi változás a 2004 előtti szabályozáshoz képest, hogy a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díjon túl nem önálló tevékenységből származó bevételnek minősül a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj, amely 2004-ig egyéb jövedelemnek minősül. A kamatkedvezményből származó jövedelem, amennyiben a magánszemély azt nem önálló tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel szerzi, az adott tevékenység bevételének tekintendő.

1.5.3. Az egyéb jövedelem

Alapszabályként továbbra is az a bevétel minősül egyéb jövedelemnek, amelynek adókötelezettségére az szja-törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz. Egyéb jövedelem az adóterhet nem viselő járandóság és az adóterhet nem viselő járandóságot eredményező jogcímen megszerzett bevételnek az adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát meghaladó része.

A 2004. év előtt hatályos azon rendelkezés, miszerint egyéb jövedelem a jog gyakorlása által megszerzett bevételnek a jog megszerzésére fordított értéket meghaladó része, kiegészítést nyert annak a szempontnak a figyelembevételével, hogy milyen típusú jog gyakorlásáról van szó. A módosítás alapján a jövő évtől az eladási vagy más hasonló jog gyakorlása következtében megszerzett bevételnek a joggyakorlás tárgya átruházásának időpontjára megállapított szokásos piaci értékét meghaladó része (csökkentve a jog megszerzésére fordított értékkel) egyéb jövedelemnek minősül. Vételi vagy más hasonló jog gyakorlása esetében pedig a joggyakorlás tárgya megszerzésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékből a megszerzésért adott ellenértéket meghaladó rész (csökkentve a jog megszerzésére fordított értékkel) minősül egyéb jövedelemnek. Megszűnik az a kitétel, miszerint a bevétel nem tekintendő egyéb jövedelemnek, ha a jog alapítása, megszerzése bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt. Viszont, ha az adókötelezettség jogcíme a törvény előírása szerint megállapítható, akkor a jog gyakorlásából származó jövedelem sem minősül egyéb jövedelemnek.

A 2004 előtt hatályos törvény szabályozása alapján értékpapír kifizető részére történő átruházása esetén egyéb jövedelemnek minősült az átruházásra tekintettel megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladta a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értéket. A 2004. évtől egyéb jövedelem keletkezik az értékpapíron kívüli más vagyoni érték szokásos piaci érték feletti átruházásakor, abban az esetben is, ha a bevételt kifizetőnek nem minősülő személy (például külföldi jogi személy) juttatja.

A 2004. évtől kezdődően a vásárolt (engedményezett) követelésből származó bevételnek a követelés vásárlási (engedményezési) ellenértékét meghaladó része, a jog alapítása, átruházása vagy megszüntetése, a jog gyakorlásának átengedése vagy a jogról való lemondás ellenében kapott bevételnek a jog megszerzésére fordított értéket (összeget) meghaladó része, valamint a jog gyakorlása által megszerzett bevétel külön meghatározott része, a jog, továbbá értékpapír vagy más vagyoni érték átruházása esetén a bevételnek a szokásos piaci értéket meghaladó része csak abban az esetben egyéb jövedelem, ha az adókötelezettség jogcíme egyébként nem állapítható meg.

Egyéb jövedelem továbbá az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély tag egyéni számláján jóváírt összeg (kivéve a magánszemély saját befizetését és azt a jóváírást, amelynek forrásául szolgáló összeget a jövedelem megállapításánál bevételként nem kell figyelembe venni, illetőleg a fedezeti alapból történő befektetések hozamát, valamint az értékelési különbözetet).

Egyéb jövedelem az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár tagja részére a kötelező várakozási idő leteltét követően teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak (kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő kifizetés. A kifizetés jövedelemtartalma évenként 10 százalékkal csökkenő összegű, és így a kötelező várakozási időszak leteltét követő tizedik évben és az azt követően kifizetett bevételt a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni.

Változatlanul egyéb jövedelemnek minősül a magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére kifizetett, nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés. (Erre tekintettel az ún. 50 százalékos adókedvezményt a kedvezményezett részére kifizetett, nyugdíjszolgáltatásnak nem tekinthető egyéb jövedelemnek minősülő összeg után lehet igénybe venni.)

1.6. Adótábla, adójóváírás

1.6.1. Adótábla

A személyi jövedelemadóról szóló törvényben szereplő, 2004. évre meghirdetett adótábla változatlan feltételekkel hatályba lép. Az adótábla alsó sávhatára 650 ezer forintról 800 ezer forintra, a felső sávhatára 1 millió 350 ezer forintról 1 millió 500 ezer forintra emelkedik. Csökkennek az adókulcsok mértékei, így az alsó adókulcs 20 százalékról 18 százalékra, a középső adókulcs 30 százalékról 26 százalékra, a legfelső adókulcs 40 százalékról 38 százalékra csökken.

1.6.2. Az adójóváírás mértéke, az igénybevétel felső határa

A 2003. évi adójóváírási szabályok változatlan tartalommal, illetőleg a minimálbér adómentességét továbbra is biztosítva a 2004. évben is alkalmazhatók. Az adójóváírás mértéke nem változik, továbbra is a megszerzett bér 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9000 forint. Az adójóváírás 1 350 000 forint éves jövedelemig teljes összegében, 1 950 000 forintig fokozatosan csökkenő összegben érvényesíthető.

1.6.3. Kiegészítő adójóváírás

Az 53 ezer forintos minimálbér adómentesítése érdekében új, kiegészítő adójóváírást vezet be a módosítás. A kiegészítő adójóváírás évi 600 és 756 ezer forintos jövedelem között vehető igénybe. Ha a magánszemély éves jövedelme nem haladja meg a kiegészítő jogosultsági határt (720 ezer forintot), akkor az adójóváírás egyenlő a megszerzett bér 18 százalékával, de jogosultsági hónaponként 9540 forinttal. A kiegészítő adójóváírás összege is fokozatosan szűnik meg az évi 756 ezer forintos bérjövedelemig, a kiegészítő jogosultsági határt meghaladó jövedelem 18 százalékával.

1.7. Adókedvezmények a személyi jövedelemadóban

1.7.1. Egészségcélú megtakarítások kedvezményei, egészségcélú kifizetések adómentessége

A jövő évtől külön adókedvezmény preferálja az önkéntes kölcsönös egészségpénztár esetében megvalósuló egészségcélú megtakarítást, illetve a prevenciós célú egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételét. A magánszemély számlájára befizetett összegből legalább 2 évre (24 hónap) lekötött összeg, illetve a magánszemély önkéntes biztosítópénztári számlájáról teljesített prevenciós szolgáltatás ellenértékének 10 százaléka csökkenti az adóévben a fizetendő adó összegét, amely együttesen legfeljebb évi 100 ezer forint. Az öregségi nyugdíjkorhatárt 2020. január 1. előtt betöltő adózók esetében a kedvezmény legfeljebb évi 130 ezer forint.

Ha a magánszemélynek az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba és önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba vagy önsegélyező pénztárba befizetése együttesen történik, akkor a kedvezmény együttes összege éves szinten legfeljebb 120 ezer forint, az öregségi nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt betöltő adózók esetében a kedvezmény éves összege legfeljebb 150 ezer forint lehet. Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári és az önkéntes kölcsönös egészségpénztári vagy önsegélyező pénztári befizetés adókedvezménye külön-külön nem haladhatja meg a 100-100 ezer, illetőleg 130-130 ezer forintot. A befizetés 30 százalékára vonatkozó korlát nem változik.

Az adókikerülést hivatott korlátozni az a módosítás, amely szerint az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztár szolgáltatásai közül csak a törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott szolgáltatások köre tekinthető adómentes bevételnek.

1.7.2. Lakáscélú hitel törlesztőrészletéhez kapcsolódó adókedvezmény

A 2004. évtől teljes egészében átalakul a lakáscélú felhasználásra felvett hitel törlesztőrészletéhez kapcsolódó adókedvezmény.

1.7.2.1. A kedvezmény mértéke és feltételei

A lakáscélú hitel törlesztőrészletéhez kapcsolódó adókedvezmény új lakás építésénél, vásárlásánál a teljes éves törlesztőrészlet 40 százaléka (piaci kamatozású hitelnél 30 százaléka), de legfeljebb évi 120 ezer forint. A kedvezmény 15 millió forintot meghaladó hitelfelvételnél már nem érvényesíthető.

A kedvezmény egyéb lakáscélú felhasználásnál a teljes éves törlesztőrészlet 30 százaléka, de legfeljebb évi 120 ezer forint, a kedvezmény 10 millió forintot meghaladó hitelfelvételnél nem érvényesíthető.

Az adókedvezmény teljes összegét (azaz évi 120 ezer forintot) fokozatosan csökkenteni kell a 4,4 millió forint feletti jövedelem feletti jövedelem 20 százalékával akkor, ha a magánszemély éves összes jövedelme 4,4 millió és 5 millió forint közötti. Ilyenkor további feltétel, hogy az adókedvezményt érvényesítő magánszemély házastársa (élettársa) az adóévben 6 hónapot meghaladó időtartamban gyermekgondozási segélyre jogosult, illetőleg e házastárs (élettárs) a hitelszerződés és a megszerzett ingatlan tekintetében egyben az adókedvezményt érvényesítő magánszemély adóstársa, illetve tulajdonostársa is.

A kedvezmény egyéb esetekben teljes összegben éves 3,4 millió forint jövedelemig vehető igénybe, 3,4 millió forint és 4 millió forint közötti éves jövedelem esetén (jövedelemarányosan) fokozatosan csökken a kedvezmény érvényesíthető összege, és 4 millió forint feletti jövedelem esetén egyáltalán nem jár.

A kedvezmény nem vehető igénybe akkor, ha a tőke, a kamat vagy a járulékos költség törlesztésére olyan, a munkáltató által nyújtott lakáscélú hitelt használ fel, amelynek alapján a munkáltatót nem terheli adófizetési kötelezettség.

Az adókedvezmény csak egy lakás után érvényesíthető, és az adóstársak közül csak egy magánszemély érvényesítheti azt. Egy önálló ingatlanhoz kapcsolódóan egy hitelszerződés alapján érvényesíthető kedvezmény.

A kedvezmény szempontjából változatlan a lakáscélú felhasználás meghatározása.

Az adókedvezmény a lakás-takarékpénztártól felvett hitelre fizetett törlesztés alapján csak akkor vehető igénybe, ha az áthidaló kölcsönnek minősül.

1.7.2.2. Átmeneti szabályok

A törvény átmeneti szabályokat tartalmaz a lakáscélú hitel törlesztőrészlete utáni kedvezményre vonatkozóan. Amennyiben a magánszemély az szja-törvény 2003. december 31-én hatályos rendelkezései szerint adókedvezményre jogosult, akkor az adókedvezményt még 2 éves átmeneti időszak alatt, azaz a 2004. és a 2005. adóévekben is igénybe veheti az átalakított szabályok alapján, az 5 éves időbeli korlát figyelmen kívül hagyásával. Azon magánszemélyek esetében, akiknél az 5 éves időbeli korlát nem telik le 2004. és 2005. években, az általános szabályok érvényesülnek.

Az adókedvezmény érvényesítésének időtartama egy évvel meghosszabbodik – ha a magánszemély a gyermekek és más eltartottak utáni lakásépítési kedvezményre nem jogosult – minden olyan gyermek után, aki után a törlesztési időszakban – de legkésőbb az adókedvezmény legutóbbi igénybevételének adóévét követő adóévben - családi pótlékra jogosult.

1.7.2.3. Az érvényesítés feltétele

A magánszemély a kedvezményt akkor érvényesítheti, ha adóbevallásában, illetőleg nyilatkozatában feltünteti a hitel felhasználásával megszerzett ingatlan fekvése szerinti település nevét és az ingatlan helyrajzi számát, valamint adóstársai nevét és adóazonosító számát. A hitelintézet az adókedvezményre jogosító igazolásban a magánszemélynél említett adatokon túl (település neve, ingatlan helyrajzi száma, adóstársak neve és adóazonosító száma) feltünteti az adókedvezmény alapját is.

1.7.3. Egyes adókedvezmények megszűnése

1.7.3.1. Nyugdíjjárulék kedvezménye

A jövő évtől megszűnik a nyugdíjjárulék és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj 25 százalékos engedménye.

1.7.3.2. Befektetési adóhitel

A 2004. évtől megszűnik a befektetési adóhitel intézménye. A befektetési adóhitel címén az összevont adóalap adója utoljára a 2003. évre csökkenthető, és a magánszemély a 2003-as adóévről benyújtott adóbevallásában kimutatott adóhitel-állományát legkésőbb 2007. április 20-áig köteles visszafizetni.

Az adóhatóság a magánszemély által visszafizetendő befektetési adóhitel összegét 2004. május 31-éig megállapítja, és 2004. március 20-ai határidővel a magánszemély e célra nyitott külön adószámláján kötelezettségként előírja, amelyről a magánszemélyt június 30-áig értesíti. Az így előírt kötelezettséget a magánszemély 2007. április 20-áig késedelmipótlék-mentesen fizetheti meg. A kötelezettség megállapítása a 2002-ben fennálló befektetési adóhitel-állományhoz kapcsolódó adófizetési kötelezettség (2003-ra nullaösszegű befektetési állomány figyelembevételével) számításával kezdődik. Ezt az összeget növeli a 2003. évi növekmény után érvényesített adóhitel, illetve ezt az összeget csökkenti a 2003. évi adóhitel-állomány tényleges csökkenése miatt visszafizetendő adóhitel összege.

Ha a magánszemély a megállapított adófizetési kötelezettséget meghatározott időpontig egy külön beszedési számlára megfizeti, ez alapján visszafizetési kedvezményre jogosult, amelynek összegét az adóhatóság visszafizetési kötelezettséget csökkentő tételként írja jóvá.

Amennyiben a magánszemély 2004. október 31-éig megfizeti az előírt kötelezettséget, és a 2003. adóévre befektetési adóhitelt már nem érvényesít, az általa megfizetett összeg 81,82 százalékát, de legfeljebb az előírt visszafizetési kötelezettség összegének 45 százalékát az adóhatóság kötelezettségcsökkentésként veszi figyelembe.

Abban az esetben, ha a magánszemély 2004. március 20-a és 2005. június 30-a között fizeti meg az előírt kötelezettséget (természetesen csak abban az esetben, ha nem tartozik az előző kategóriába, például ha 2003. adóévre még érvényesített adóhitelt, vagy 2004. október 31-e után fizeti meg a fennálló kötelezettségét), az adóhatóság a megfizetett összeg 25 százalékát, de legfeljebb az előírt visszafizetési kötelezettség összegének 20 százalékát veszi kötelezettségcsökkentésként figyelembe.

A 2006. június 30-áig visszafizetett kötelezettség esetén ez az arány a megfizetett összeg 5,26 százaléka, legfeljebb a befizetést megelőzően fennálló visszafizetési kötelezettség 5 százaléka.

A kötelezettség idő előtti megfizetése esetén az adóhatóság az általa jóváírt kötelezettségcsökkentésről, a még fennálló kötelezettségről, illetve az esetleges túlfizetésről a magánszemélyt az egyes időszakok zárónapját követő 30 napon belül határozatban értesíti a magánszemélyt.

Az adóhatóság törli a visszafizetési kötelezettséget a magánszemély halála esetén. Amennyiben a magánszemély külföldi letelepedés céljából kívánja elhagyni az országot, és kéri az adójának megállapítását, úgy a részére megállapított – még meg nem fizetett – adóhitel visszafizetési kötelezettségét 15 napon belül köteles teljesíteni.

1.8. Adóelőleg

A módosítás tartalmazza a munkáltatói adómegállapítás szabályait alkalmazó kifizetők (munkáltatók, bér kifizetői, társas vállalkozások, polgári jogi társaságok) és az egyéb kifizetők adóelőleg-megállapításának közös szabályait, ezt követően külön-külön cím alatt szabályozza e személyek, illetve a magánszemélyek adóelőleg-megállapításának különös szabályait. A különbségtétel alapja, hogy a munkáltató a munkavállaló, míg a társas vállalkozás a tevékenységében személyesen közreműködő tag számára a szokásos körülmények között rendszeresen juttat jövedelmet, míg más kifizetők és magánszemélyek között a jövedelemjuttatás a szokásos körülmények között csak esetleges.

1.8.1. Az adójóváírás érvényesítése

Az adóelőleg megállapításához kapcsolódó lényeges változás, hogy a munkáltató a bérjövedelem esetén az adójóváírást csak abban az esetben érvényesítheti az adóelőleg megállapítása során, ha arról a munkavállaló nyilatkozik, szemben a hatályos szabályozással, miszerint ha a munkavállaló nem nyilatkozik – nem kéri az adójóváírás igénybevételének mellőzését –, akkor a munkáltató figyelembe veszi azt az adóelőleg megállapítása során. Ugyancsak új elem a szabályozásban, hogy a munkáltató (a bér kifizetője) köteles figyelni, hogy a munkavállaló a munkáltatótól származó összesített jövedelme mikor éri el a jogosultsági határt, mert a jogosultsági határ felett az adójóváírást már nem veheti figyelembe az adóelőleg megállapítása során. (Ezen szabályokat a kiegészítő adójóváírás esetében is alkalmazni kell.)

1.8.2. Csökkentő tételek

A bevételt terhelő adóelőleg megállapításánál a számított összeget csökkenti a magánszemély által legkésőbb a kifizetés időpontjában tett nyilatkozata alapján (amelyben a figyelembevétel kéréséről kell nyilatkozni) havi 540 forint kiegészítő adójóváírás – feltéve, hogy az adott havi bér(ek összege) az 50 ezer forintot meghaladja, de nem több 60 ezer forintnál –, amíg a munkáltató, kifizető által az adóévben kifizetett (juttatott) bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege – az adott kifizetést (juttatást) is figyelembe véve – nem haladja meg a kiegészítő jogosultsági határt.

1.8.3. Beszámítás

Ha a munkáltató, a bér kifizetője juttat nem pénzbeli formában vagyoni értéket a magánszemély részére, a juttatást terhelő adóelőleget akkor is köteles megfizetni a juttatás hónapját követő 12. napig, ha az adóelőleget bármely okból nem tudta levonni. A le nem vont, de megfizetett adóelőleg beszámítható a magánszeméllyel szemben fennálló bármely kötelezettségbe. A munkaviszonyból származó rendszeres bevételnél csak oly mértékben lehetséges a beszámítás, hogy - a beszámítást követően – a kifizetett összeg elérje a hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének 50 százalékát, azaz a 2004. évben a 26 500 forintot.

1.8.4. Adatszolgáltatás, igazolás

Más a kifizető azokban az esetekben, amikor a bevételt terhelő adóelőleg levonására nincs lehetősége, a megfizetés és a bevallás helyett az adóelőleg le nem vont részéről az adóévet követően az adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőig magánszemélyenként negyedéves bontásban adatot szolgáltat az adóhatóság részére. A kifizető a magánszemély részére kiállított igazoláson feltünteti a le nem vont adóelőleg összegét, valamint felhívja a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg le nem vont részét a magánszemély köteles a negyedévet követő hónap 12. napjáig megfizetni. E rendelkezéssel összefüggésben a módosítás – a magánszemély adókötelezettségeire vonatkozó résznél – rögzíti, hogy a magánszemély a kifizető által megállapított, de le nem vont, a kifizető által kiállított igazoláson feltüntetett adóelőleget a negyedévet követő hónap 12. napjáig köteles megfizetni.

1.8.5. Az adóelőleg visszatarthatósága

A magánszemély a negyedévben megszerzett bevétele alapján saját maga által megállapított adóelőleget, továbbá a kifizető által megállapított, de le nem vont, a kifizető által kiállított igazoláson feltüntetett adóelőleget mindaddig nem köteles megfizetni, amíg annak összege az adóév elejétől összesítve nem haladja meg a 10 000 forintot.

1.9. Egyéni vállalkozókat érintő módosítások

1.9.1. Vállalkozói személyi jövedelemadó

2004. január 1-jétől a vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke 18 százalékról 16 százalékra mérséklődik.

1.9.2. Vállalkozói kivét

A jövő évtől vállalkozói kivétnek minősül a személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint minden olyan vállalkozói költségként elszámolt kiadás, amely akárcsak részben is a magánszemély személyes vagy családi szükségletét kielégítő termék beszerzése, szolgáltatás igénybevételére irányult, ha a törvény nem nevesíti jellemzően előforduló költségként.

A vállalkozói kivét szabályainak változása szerint az összevont adóalap megállapítása során a kivét megszerzésének időpontja a vállalkozói alapnyilvántartásban költségként való elszámolásának napja. Ha a vállalkozói kivét felvételét az adóhatóság az ellenőrzés során tárja fel, akkor a vállalkozói kivét megszerzésének időpontja az elszámolás adóévének utolsó napja (de legkésőbb az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének napja).

1.9.3. Vállalkozói bevétel

Az egyéni cég átalakulása esetén az átalakulási vagyonmérlegben kimutatott pozitív átértékelési különbözet az átalakulás napján megszerzett vállalkozói bevételnek minősül.

1.9.4. Elhatárolt veszteség

Megszűnik az elhatárolt veszteség érvényesítésére vonatkozó ötéves korlát, azaz a "negatív adóalap" bármely későbbi adóév vállalkozói bevételével szemben elszámolható. A visszaélések elkerülése érdekében azonban a vállalkozói tevékenység megkezdésének évét követő negyedik évtől kezdődően keletkezett elhatárolt veszteség továbbviteléhez – a hatályos szabályozásban említett esetkör mellett - akkor is adóhatósági engedély szükséges, ha az egyéni vállalkozó egymást követő két adóévben veszteséges. Az engedély iránti kérelmet az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell benyújtani – a határidő jogvesztő. Ha a kérelmet az adóhatóság a határidő lejártáig nem utasítja el, akkor azt megadottnak kell tekinteni.

1.9.5. Megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása

Duplájára emelkedik a megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatásához kapcsolódó bevételcsökkentő kedvezmény. Az egyéni vállalkozó, valamint a mezőgazdasági őstermelő az e tevékenységéből származó bevételét a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havonta az alkalmazottnak fizetett bérrel, de legfeljebb a hónap első napján érvényes havi minimálbérrel csökkentheti.

1.9.6. Szakképző iskolai tanulók utáni kedvezmény

A szakképző iskola tanulójával kötött tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 20 százalékával (azaz 2004-ben 10 600 forinttal), míg a szakképző iskolával kötött együttműködési megállapodás esetén minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 12 százalékával (2004-ben 6360 forinttal) csökkenthető a bevétel összege.

1.9.7. Helyi iparűzési adó beszámítása

2004-től az egyéni vállalkozó bevételét csökkentheti az iparűzési adó címén megfizetett összeg 25 százaléka, feltéve hogy az adóév utolsó napján az egyéni vállalkozónak nincs nyilvántartott köztartozása.

1.9.8. Fejlesztésitartalék-képzés

A módosítás 2004-től új adóalap-csökkentő tételt, az ún. fejlesztési tartalékot vezeti be. Az arra vonatkozó új szabályok szerint az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelmét csökkentheti a belföldi bankszámlán az év utolsó napján lekötött pénzösszeg, de legfeljebb az adóévi bevételek és költségek különbségének 25 százalékával, legfeljebb azonban évi 500 millió forinttal. Az így lekötött összeget a lekötés évét követő négy adóév során kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz megszerzésére, előállítására kell fordítani. A lekötés a beruházások megvalósításával oldható fel. A lekötés beruházás megvalósulása nélküli feloldása esetén a vállalkozó a meg nem fizetett adókat (vállalkozói személyi jövedelemadó, osztalékadó) az önellenőrzésre irányadó szabályok szerint a feloldást követő 30 napon belül köteles megfizetni. Amennyiben a lekötött tartalékot a lekötést követő negyedik adóév végéig nem oldják fel, akkor a vállalkozónak a korábban meg nem fizetett adókat késedelmi pótlékkal növelten kell visszafizetnie. A fejlesztési tartalékból megvalósított, beszerzett tárgyi eszköz értékcsökkenésének minősül a megvalósításkor a lekötött számlakövetelésből feloldott rész. Az egyéni vállalkozó alapnyilvántartásában, illetőleg egyedi beruházási és felújításiköltség-nyilvántartásában is köteles rögzíteni azokat a beruházásokat, amelyek a fejlesztési tartalék feloldását indokolják.

1.9.9. Alapkutatás, alkalmazott kutatás

Bővül az alapkutatáshoz, alkalmazott kutatáshoz kapcsolódó adóalap-kedvezmény. A korábbi kedvezmény mellett, a felsőoktatási intézmény vagy a Magyar Tudományos Akadémia területén működő egyéni vállalkozónak az alapkutatás, alkalmazott kutatás, illetve kísérleti fejlesztéshez közvetlenül kapcsolódó költségek háromszorosa, de legfeljebb évi 50 millió forint csökkenti a vállalkozói bevételt azzal, hogy az adóalap-kedvezmény adókulccsal (16 százalékkal) számított része a közösségi szabályok alapján ún. csekély összegű (ún. de minimis) támogatásnak minősül. A kedvezményt nem vehetik igénybe a mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási ágazatba, illetőleg a halászati ágba sorolt adózók.

1.9.10. Kisvállalkozások adókedvezménye

A kisvállalkozások beruházási hitel kamatához kapcsolódó adókedvezménye a jelenlegi 5 millió forintról 2004-től 6 millió forintra emelkedik.

A kisvállalkozói kedvezményt 2004-től a korábbi 50 fő helyett már a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozások is igénybe vehetik azzal, hogy a kedvezmény összegének az adókulccsal (16 százalékkal) számított része a közösségi szabályok alapján ún. csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül. A kedvezmény nem vehető igénybe a mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási ágazatba, illetőleg a halászati ágba sorolt adózók esetében, valamint a szállítási tevékenységet végző adózó a nemzetközi szállítási tevékenységhez használt tárgyi eszköz alapján, továbbá a hibás teljesítés miatt jótállási időn belül visszaküldött tárgyi eszköz cseréje során kapott eszköz esetén.

Amennyiben a beruházást nem a cél szerint valósítják meg, illetve használják fel, akkor továbbra is a korábban bevétel csökkentéseként figyelembe vett összeg kétszerese növelni az adóalapot. Könnyítés azonban, hogy a törvény felmentést ad az adóalap növelése alól abban az esetben, ha hibás teljesítésből adódik a beruházás megvalósításának késedelme.

A de minimis támogatás összege három év alatt nem lehet több mint 100 ezer euró, ezt az előírást alkalmazni kell a kisvállalkozói kedvezmény, a beruházási hitel kamatához kapcsolódó adókedvezmény, valamint a kutatás-fejlesztési tevékenységhez kapcsolódó adóalap-kedvezmény esetében is.

1.9.11. Pénztartalék

Az adóbevallások egyszerűsítése érdekében – figyelembe véve az ezzel a lehetőséggel élő adózók alacsony számát is – 2004-től a vállalkozói osztalékalapot a tartalékolt pénz változása nem módosítja.

Az egyéni vállalkozó által a 2003. évre képzett pénztartalék összege növeli az osztalékalap nagyságát, kivéve ha az egyéni vállalkozó már 2002. december 31-én is rendelkezett pénztartalékszámlával. A módosítás csak azokra az egyéni vállalkozókra írja elő az osztalékalap-növelési kötelezettséget, akik adóelkerülési céllal csak a 2003. évben képeznek pénztartalékot.

Pontosította a módosítás az általános költséghányadtól eltérő költséghányadot alkalmazó átalányadózók körét – az időközben a statisztikai besorolási rendben történt változásoknak megfelelően.

1.9.12. Kettős adóztatás elkerülése

A hatályos törvény az egyéni vállalkozók esetében nem tartalmaz rendelkezést a kettős adóztatás elkerülésére. Összhangban a nemzetközi szerződések által követett gyakorlattal, a külföldi telephely (állandó bázis) esetében a mentesítés módszerének alkalmazását írja elő, vagyis a törvényi előírások szerint megállapított jövedelmet úgy kell módosítani, hogy az ne tartalmazza a nemzetközi szerződés alapján külföldön is adóztatható jövedelem összegét. Más, külföldön is adóztatható jövedelem (például jogdíj) esetében a beszámításról rendelkezik a törvény. Vagyis, ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik, akkor a megállapított személyi jövedelemadót csökkenti a külföldön már megfizetett adó 90 százaléka, legfeljebb azonban az átlagos személyi jövedelemadó, amely a vállalkozói személyi jövedelemadó és a vállalkozói adóalap kéttizedes pontossággal számított aránya. A szabályozás egységes elvek alapján érvényesül mind a vállalkozói jövedelem szerinti adózást, mind pedig az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozóknál.

1.9.13. Értékcsökkenési leírás

Az egyéni vállalkozó a kizárólag film- és videogyártást szolgáló gépek és berendezések esetében 50 százalékos, a kizárólag film- és videogyártást szolgáló építmény után 15 százalékos értékcsökkenési leírást érvényesíthet.

Nem változott az a szabály, hogy az engedélyt az adóhatóság akkor adja meg, ha a veszteség elháríthatatlan külső ok miatt keletkezett, vagy ha a veszteség elkerülése érdekében az adózó a tőle elvárható módon járt el. A szabályozás összhangban van a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben foglalt, a társas vállalkozásokra vonatkozó szabályozással, ezáltal biztosítja a különböző adónemek közötti összhangot.

1.10. Mezőgazdasági őstermelők

1.10.1. Iparűzési adó beszámítása

Az iparűzési adó beszámítását érintően az egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályok érvényesülnek a mezőgazdasági őstermelők esetében is. Eszerint az adóalap megállapításakor az adózás előtti nyereség csökkenthető az adózó által fizetett helyi iparűzési adó 25 százalékával. E kedvezmény érvényesítésének az is feltétele, hogy az adózónak az adóév utolsó napján ne legyen köztartozása.

1.10.2. Megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatásához kapcsolódó kedvezmény

Duplájára emelkedik a megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatásához és a szakképzéshez kapcsolódó kedvezmény. A mezőgazdasági őstermelő az e tevékenységéből származó jövedelmet a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havonta az alkalmazottnak fizetett bérrel, de legfeljebb a hónap első napján érvényes havi minimálbérrel csökkentheti.

1.10.3. Szakképző iskolai tanulók utáni kedvezmény

A szakképző iskola tanulójával kötött tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 20 százalékával, míg a szakképző iskolával kötött együttműködési megállapodás esetén minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 12 százalékával csökkenthető a bevétel összege.

1.10.4. Elhatárolt veszteség

Az elhatárolt veszteség tekintetében az egyéni vállalkozóknál megfogalmazott változások a mezőgazdasági őstermelők esetében is érvényesülnek. Megszűnik az elhatárolt veszteség érvényesítésére vonatkozó ötéves korlát, azaz az elhatárolt veszteség korlátlan ideig elszámolható. A mezőgazdasági őstermelői tevékenység megkezdésének évét követő negyedik évtől kezdődően az elhatárolt veszteség továbbviteléhez adóhatósági engedély szükséges azon esetben is, ha az őstermelői tevékenység egymást követő két adóévben veszteséges. Az engedély iránti kérelmet az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell benyújtani. Amennyiben az adóhatóság a kérelmet az előírt határidőig nem utasítja el, az engedélyt megadottnak kell tekinteni.

1.10.5. Adómentes bevételi határ

A mezőgazdasági őstermelők adómentes bevételi határa évi 400 ezer forintról 600 ezer forintra emelkedik.

A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő az egyszerűsített bevallási nyilatkozatot megteheti az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása érdekében tett nyilatkozata kiegészítéseként is.

1.10.6. Értékcsökkenési leírás

A kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő a jövőben jogosulttá válik – az egyéni vállalkozói szabályok szerint – értékcsökkenési leírás alkalmazására, sőt – hasonlóan a családi gazdálkodókhoz – a tárgyi eszköz (közte a termőföld) beruházási költségének egyösszegű elszámolására is.

1.11. A támogatások elszámolása

2004-től a támogatások között alapvető különbség van aszerint, hogy azt utófinanszírozásban vagy előfinanszírozásban folyósítják-e (illetve ez utóbbin belül aszerint, hogy visszafizetési kötelezettség kapcsolódik-e hozzá vagy sem).

A törvény általános jelleggel rendelkezik arról, hogy az adózással összefüggő nyilvántartások vezetése során is figyelembe kell venni a támogatást megállapító jogszabálynak vagy nemzetközi szerződésnek a támogatás-nyilvántartásra vonatkozó előírásait. E módosítás révén a támogatással összefüggő nyilvántartások vezetése egyben adókötelezettség teljesítését is jelenti. A szabályozás általános jelleggel kimondja, hogy a támogatásokhoz kapcsolódóan a magánszemély olyan nyilvántartás vezetésére kötelezett, amelynek alapján a támogatás felhasználása és annak jogszerűsége ellenőrizhető.

1.11.1. Utólag folyósított támogatás

A jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján a cél szerinti felhasználás igazolásával egyidejűleg vagy azt követően, a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatást a jövedelem kiszámításánál nem kell bevételként figyelembe venni, ekkor azonban a támogatás cél szerinti felhasználásának megfelelően teljesített kiadás alapján nem számolható el költség, értékcsökkenési leírás. Ha a támogatás csak részben nyújt fedezetet a kiadásra, a támogatás összegét meghaladó kiadás tekintetében költség, értékcsökkenési leírás elszámolható.

Az új szabályoktól eltérően a 2003. december 31-éig folyósított támogatások, illetve a támogatásra eddig az időpontig a jogszabálynak vagy a nemzetközi szerződésekben foglaltaknak megfelelően benyújtott támogatások iránti kérelemhez kapcsolódó támogatások esetén a magánszemélynek a támogatással összefüggő adókötelezettségét a 2003. évi szabályok alapján kell teljesítenie.

1.11.2. Előre folyósított támogatás

Az előfinanszírozással kapott támogatás elszámolásában különbség van aszerint, hogy azt visszafizetési kötelezettséggel, vagy anélkül kapta-e az adózó. Mindkét esetben – a támogatás pénzügyi rendezésétől függetlenül – a támogatásnak az a része minősül az adóévben a tevékenységgel összefüggően megszerzett adóköteles bevételnek, amely egyenlő a támogatás felhasználásával teljesített kiadás alapján az adóévben elszámolt költség(ek) – ideértve az értékcsökkenési leírást is – összegével. Különbség azonban, hogy visszafizetendő támogatás esetén a támogatás visszafizetésekor az adózó a korábban a költségekkel párhuzamosan elszámolt bevételt önellenőrzéssel veheti ki az adóalapjából, azaz a visszafizetett összeg nem minősül megszerzett bevételnek (de a visszafizetés miatt késedelmi kamat, késedelmi pótlék vagy más hasonló jogkövetkezmény címén teljesített kiadását sem számolhatja el költségként).

Ha a támogatás folyósítása alapjául szolgáló jogszabály, illetve nemzetközi szerződés alapján a támogatás költségnek nem minősülő kiadás fedezetére is felhasználható, akkor a támogatásból az adóévben teljesített ilyen kiadásnak megfelelő részt is az adóévben megszerzett bevételnek kell tekinteni.

A tevékenységhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatás jogszerű felhasználásával teljesített kiadás akkor is elszámolható költségként, ha a kiadás részben a magánszemély személyes vagy családi szükségletét szolgálja. Ha azonban a támogatás csak részben nyújt fedezetet a kiadásra, akkor az szja-törvény 3. számú melléklet 16. pontjának j) alpontja alapján a kiadásnak csak a támogatásból fedezett része alapján számolható el költség.

1.11.2.1. Átalányadózók

Az átalányadózó egyéni vállalkozók esetében a korábbi szabályozástól eltérően 2004-től nevesítetten csak a fejlesztési célra vagy a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó költségek fedezetére jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján kapott támogatás nem minősül bevételnek, valamint a magánszemélynek a támogatáshoz kapcsolódó adókötelezettségeinek az önálló tevékenységből származó jövedelmekre irányadó szabályok szerint kell eleget tennie.

1.12. Nyilvántartások

Módosul az alapnyilvántartásokra vonatkozóan az a szabályozás, amely megteremti a különböző adónemek (általános forgalmi adó, helyi iparűzési adó) közötti összhangot. Meghatározta a jogalkotó annak a bizonylatnak a kötelező adattartamát, amelyre nem tartalmaz előírást az általános forgalmi adóról szóló törvény. A módosult szabályozás átláthatóbb formában sorolja fel az alapnyilvántartások (naplófőkönyv, pénztárkönyv, bevételi és költségnyilvántartás, bevételi nyilvántartás, értékesítési betétlap) típusait és az egyes típusok alkalmazásának részletes feltételeit. Ennek megfelelően az szja-törvény 5. számú mellékletének alapnyilvántartásokat szabályozó része 2004-re teljesen megújul. Egyértelművé válik, hogy az egyéni vállalkozón és a mezőgazdasági őstermelőn kívül más magánszemélynek alapnyilvántartást csak akkor kell vezetnie, ha

– önálló tevékenységéből származó bevételével szemben költséget (ide nem értve az igazolás nélkül elszámolható elismert költséget) számol el, vagy ilyen bevételt nem kifizetőtől szerez,

– áfalevonásra nem jogosult (vagy a levonási jogát nem érvényesíti),

– nem önálló tevékenységéhez kapott – bevételnek minősülő – költségtérítésével szemben költséget (ide nem értve az igazolás nélkül elszámolható elismert költséget) számol el, vagy nem önálló tevékenységből származó bevételt nem kifizetőtől szerez.

Egyebekben a magánszemély – ha alapnyilvántartás vezetésére nem kötelezett - nyilvántartási kötelezettségének a kifizető által kiállított igazolás megőrzésével tesz eleget.

1.13. Természetbeni juttatások és más engedmények

1.13.1. Természetbeni juttatások

Átalakul a természetbeni juttatásokra vonatkozó szabályozás. A törvény által tételesen nem nevesített természetbeni juttatások esetében az adókötelezettség jogcímét – a juttatás formája helyett – a juttató és a juttatásban részesülő magánszemély (esetleg az említett személyek és harmadik személy) közötti jogviszony határozza meg. Ennek eredményeképpen például a munkaviszonyra tekintettel nem pénzben megszerzett jövedelem munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül, egyezően a pénzben juttatott ilyen jövedelemmel.

Természetbeni juttatás a kifizető által egyidejűleg több magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen adott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ha a juttatás körülményei alapján a kifizető – jóhiszemű eljárása ellenére – nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett bevételt. E szabályt kell alkalmazni a kifizető által több magánszemély számára szervezett rendezvény, esemény keretében nyújtott vendéglátás (étel, ital), a rendezvényhez, eseményhez kapcsolódó szolgáltatás (például utazás, szállás, szabadidőprogram) esetében, ha az nem minősül reprezentációnak. A kifizető rosszhiszemű eljárása esetén az adómegállapítási kötelezettség elmulasztása miatt kiszabható mulasztási bírság a természetbeni juttatás formájában juttatott jövedelem 50 százaléka.

Természetbeni juttatás a kifizető által jogszabály rendelkezése következtében a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel. Ettől függetlenül a munkáltató által valamennyi munkavállaló részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított termék vagy szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel is természetbeni juttatás, feltéve hogy a termék megszerzése, illetve a szolgáltatás igénybevétele minden munkavállaló számára ténylegesen is elérhető. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a munkáltató elhunyt munkavállalói közeli hozzátartozója, valamint szakképző iskolai tanulók, kötelező szakmai gyakorlatuk ideje alatt a hallgatók, továbbá volt munkáltatóként nyugdíjban részesülő magánszemélyek részére juttat az említettek szerint adóköteles bevételt. Az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő eszköz (utalvány) kizárólag az szja-törvény külön rendelkezése alapján minősül természetbeni juttatásnak abban az esetben is, ha a juttatás körülményei megfelelnek az előzőekben foglaltaknak.

A munkáltató által több munkavállaló részére a kollektív szerződésben rögzítetten, azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított termék vagy szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel is természetbeni juttatás, ha a juttatásra jogosultak körét a kollektív szerződés nem egyénileg, hanem kizárólag a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más közös ismérv alapján határozza meg. E szabálynál a munkavállalóval esik egy tekintet alá az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá ha volt munkáltatója nyújtja részére a szolgáltatást, a nyugdíjban részesülő magánszemély is. Az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő eszköz (utalvány) csak az szja-törvény külön rendelkezése alapján minősül természetbeni juttatásnak akkor is, ha a juttatás körülményei megfelelnek az előbbi szabályban foglaltaknak.

Természetbeni juttatás a kifizető által a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel, továbbá a kifizető által a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott névre szóló üdülési csekk ellenértékéből adott engedmény formájában a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel.

A természetbeni juttatások körébe tartozik a kifizető által sporttevékenység végzéséhez nyújtott ingyenes vagy kedvezményes szolgáltatás (ideértve a kizárólag ilyen szolgáltatás igénybevételére jogosító utalványt is) révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel is, továbbá a kifizető által személyszállítási szolgáltatás ingyenes vagy kedvezményes biztosítása révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel.

A kifizető által üzletpolitikai (reklám)célból ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén több magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel természetbeni juttatásnak minősül, ha az nem tartozik a nyereményből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá, valamint nem minősül vetélkedő vagy verseny díjának sem.

Természetbeni juttatás a kifizető által több magánszemély mint biztosítottak javára kötött biztosítási szerződés alapján fizetett adóköteles biztosítási díj, ha a biztosítási szerződés nem egyénileg, hanem kizárólag a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más közös ismérv alapján határozza meg a biztosítottak körét.

A természetbeni juttatások körébe tartozik a kifizető személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem, valamint a szja-törvény külön rendelkezése szerint adómentes természetbeni juttatás.

Nem minősül természetbeni juttatásnak a természetes vagy tenyésztett gyöngy, a drágakő, a féldrágakő, a nemesfém, a nemesfémmel plattírozott fém és az ezekből készült áru, az ékszerutánzat, az érme, ha a körülmények alapján megállapítható, hogy a juttatás nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének.

Ha a magánszemély a természetbeni juttatásként megszerzett üzleti ajándékot vagy más terméket elidegeníti, akkor a termék megszerzésére fordított értékként a szerzéskori szokásos piaci értéket kell figyelembe venni.

A jelenleg is adómentes természetbeni juttatási formák (például étkeztetés, üdülési csekk, iskolakezdési támogatás) az adható adómentes mértékek változásával továbbra is fennmaradnak.

A természetbeni juttatás alapján meghatározott bevétel az azt megszerző magánszemély(ek) jövedelme. A természetbeni juttatás után az adót a kifizető a juttatás időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezései szerint megfizeti, illetve bevallja.

A természetbeni juttatás révén keletkező jövedelem utáni adó mértéke a bevétel 44 százaléka.

1.13.2. Reprezentációs és üzleti ajándék

Természetbeni juttatás továbbra is a kifizető által a magánszemélynek adott reprezentáció és az üzleti ajándék.

A reprezentációs költségek adómentes értékhatára továbbra is az adóévi éves bevétel 0,5 százaléka, maximális összege azonban 2,5 millió forintról 10 millió forintra emelkedik.

A 10 ezer forint egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok együttes értékéből nem adóköteles a vállalati átlagos létszámra számolva 5000 forint/fő összeg. Kiegészül az üzleti ajándék meghatározása, eszerint a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti kapcsolatok keretében adott ajándéknak minősül az ingyenesen vagy kedvezményesen adott termék, nyújtott szolgáltatás, valamint a kizárólag erre a célra szolgáló utalvány.

A társadalmi szervezet, köztestület esetében nem változnak a szabályok.

1.13.3. Cégautóadó

1.13.3.1. Magáncélú használat

A cégautóadó tekintetében 2004-től a törvény meghatározza az ún. magáncélú használatot. Eszerint magáncélú használat, ha bármely körülmény vagy dokumentum (így különösen a tárolás helye, illetve az irányadó belső szabályzat, szerződés, útnyilvántartás) alapján megállapítható, hogy a cégautót magánszemély állandó vagy eseti jelleggel, a cégautó egyéb használatától függetlenül személyes célra (is) használja, vagy használhatja. Ebből következően a törvény már a használat lehetőségét is adóztatható tényállásnak tekinti, figyelemmel arra, hogy a dokumentumokkal a kifizető azt is bizonyíthatja, hogy kizárta a magáncélú használatot. Az előbbiekben említett jövedelem után az adó (a cégautóadó) fizetésére az a kifizető köteles, aki (amely) a magánszemély számára a magáncélú használatot biztosítja azzal, hogy a cégautóadó fizetésére kötelezettnek a személygépkocsi tulajdonosát – ha a tulajdonos és az üzembentartó (üzemeltető) személye eltér, akkor üzembentartóját (üzemeltetőjét) – kell tekinteni, kivéve ha okirattal bizonyítja, hogy a személygépkocsi használatának átengedésére kizárólag más személy jogosult (ez utóbbi esetben a személygépkocsi használatának átengedésére kizárólagosan jogosult más kifizető köteles a cégautóadót megfizetni).

1.13.3.2. Cégautóadó mértéke

A cégautóadó havonta fizetendő mértékei a jövő évtől a jelenleg hatályban lévő adómértékek kétszeresére emelkednek.

1.13.3.3. Személygépkocsi beszerzési ára

Módosul a személygépkocsi beszerzési árának meghatározása. Eszerint beszerzési ár a személygépkocsinak az üzembe helyezése időpontjára a számvitelről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően megállapított bekerülési (beszerzési és előállítási) értéke, egyéni vállalkozó által üzembe helyezett személygépkocsi esetében a személygépkocsinak az üzembe helyezése időpontjára e törvény rendelkezései szerint megállapított beruházási költsége, továbbá a személygépkocsinak a magáncélú használat első napjára megállapított szokásos piaci értéke, ha a cégautóadó fizetésére kötelezett kifizető bármely okból nem ismeri a személygépkocsi előzőek szerinti beszerzési árát.

Ha a cégautóadó fizetésére nem az a kifizető kötelezett, aki a cégautót a magáncélú használatot megelőzően üzembe helyezte, akkor e kifizető nyilatkozhat a cégautóadó fizetésére kötelezett kifizetőnek a cégautó beszerzési áráról. A cégautó szokásos piaci értékét a cégautónak megfelelő személygépkocsi forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozás – a cégautó beszerzésének időpontját figyelembe vevő, a valóságnak megfelelő – írásba foglalt nyilatkozata alapján is meg lehet állapítani.

1.13.3.4. A cégautóadó fizetése

Amennyiben cégautóadó fizetésére kötelezett kifizető a személygépkocsit üzletszerűen kölcsönző, bérbeadó kifizetőtől, azaz más személytől nem a teljes naptári hónapra szerezte meg a cégautó használatának jogát, akkor a cégautóadó havonta fizetendő mértéke a törvény szerinti adótétel egyharmincad részének és a használat alapjául szolgáló jogviszony (így különösen bérlet) fennállása napjai számának szorzata, ha ez alatt az időszak alatt a kifizető magáncélú használatot biztosított.

A cégautóadót a kifizető havonta megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezései szerint megfizeti, illetve bevallja.

Változatlan marad azoknak a járműveknek köre, amelyek után a cégautóadót nem kell megfizetni. Ha a kifizető a cégautót a hónapban egyáltalán nem üzemeltette, és ez egyértelműen megállapítható, akkor a személygépkocsi után az adott hónapra nem köteles a cégautóadót megállapítani, megfizetni és bevallani. Ilyen körülménynek számít különösen a cégautó tartalékban tartása és üzemképtelensége. Nem keletkezik cégautóadó-fizetési kötelezettség, ha a magánszemély az üzemanyagköltséget és kilométerenként 3 forint térítést fizet a kifizetőnek a törvényben előírt mértéknek megfelelően.

1.13.4. Kamatkedvezményből származó jövedelem

A magánszemély által nem önálló tevékenységére tekintettel (vagy a tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyával összefüggésben) megszerzett kamatkedvezmény esetében az adókötelezettség jogcíme változik, nem önálló tevékenységből származó bevételnek minősül.

1.13.4.1. Irányadó kamatmérték

A kamatkedvezményből származó jövedelemnél az irányadó kamatmérték a jegybanki alapkamat helyett a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összege lesz, ugyanakkor lehetővé válik az alacsonyabb szokásos piaci kamat bizonyítása. A kamatkedvezményt a magánszemélyt terhelő kötelezettség összegére vetítve kell kiszámítani. Amennyiben a kifizető magánszemély a hitelszerződést 2003. november 30-áig megköti, akkor a hitel futamideje alatt, de legfeljebb 2005. december 31-ig keletkező kamatkedvezményből származó jövedelem adókötelezettségét a 2003. december 31-én hatályos személyijövedelemadó-szabályok szerint kell teljesítenie.

1.13.4.2. Figyelembe nem veendő követelések köre

Bővül, emellett a törvény tételesen meghatározza azoknak a követeléseknek a körét, amelyeket nem kell figyelembe venni a kamatkedvezményből származó jövedelem megállapításánál.

A fentiek alapján nem keletkezik adófizetési kötelezettség áruszállításból és szolgáltatásból származó követelések, valamint a jegyzett, de még be nem fizetett tőke utáni kamatkedvezmény után. Ugyancsak nem kell adót fizetni a kizárólag a kifizető tevékenységével összefüggésben, a tevékenységet szolgáló eszköz megszerzése, szolgáltatás igénybevétele érdekében adott előleg kamatkedvezménye után, illetőleg az osztalékelőlegnek azon része után, amely a kifizetését követő első beszámoló elfogadásával osztalékká vált.

A jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni az adó, az adóelőleg, a járulék megállapításával (elszámolásával) összefüggésben keletkezett követelés kamatkedvezményét. E szabály azonban nem alkalmazható a munkáltató, a bér kifizetője, a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság által megfizettetett, de le nem vont adóelőleg miatt keletkezett követelésnek arra a részére, amelyet az adóelőleg megfizetésének hónapját követő hatodik hónap elteltével nem számítanak be.

Kiegészül a magánszemély munkáltatójától hitelintézet útján lakáscélú felhasználásra felvett hitelre vonatkozó rendelkezés azzal, hogy ugyancsak nem kell adóznia a munkáltatónak a kamatkedvezmény után, ha azt a lakáscélú támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott korszerűsítéshez hitelintézettől felvett hitel visszafizetéséhez, törlesztéséhez nyújtja.

Nem kell adót fizetni azon munkabérelőleg után, amely legfeljebb hathavi visszafizetési kötelezettség mellett, legfeljebb a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének ötszörösét meg nem haladó értékben történik. E szabály kiegészül azzal, hogy ha a munkáltató az általa az előzőek szerint folyósított munkabérelőleg visszafizetése előtt újabb munkabérelőleget folyósít, arra ez a rendelkezés nem alkalmazható.

A törvény nevesíti továbbá, hogy a kamatkedvezményből származó jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni az állami tulajdon megvásárlásához hitelintézet útján nyújtott hitel, és az olyan, a jogszabályban meghatározott feltételek mellett nyújtott hitel, kölcsön esetén, amelynél a felszámítható kamat mértékét jogszabály határozza meg (ideértve különösen a Diákhitel Központ által nyújtott hallgatói hitelt) utáni kamatkedvezményt. Ugyanezen kivételek köré tartozik az üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető áruvásárlási kölcsön, valamint pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás üzletszerű nyújtására jogosult kifizető e tevékenysége keretében nyilvánosan meghirdetett feltételek mellett nyújtott hitel (ide nem értve a belső hitelt).

Változatlan az a szabály, amely szerint nem kell adót fizetni a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja részére jogszabály alapján folyósított családalapítási támogatás, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogszabály alapján folyósított toborzópénz és családalapítási támogatás után.

1.13.4.3. Adómérték

A kamatkedvezményből származó jövedelem utáni adó mértéke a kamatkedvezmény 44 százaléka.

1.14. Az értékpapír, az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték

1.14.1. Az értékpapír mint vagyoni érték

Bővül azoknak az eseteknek a köre, amikor a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett bevételt – az értékpapír megszerzésekor – a jövedelem megállapítása során nem kell figyelembe venni. Így nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha a magánszemély az értékpapírt átalakuló társas vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként a társas vállalkozás jogutódjában szerezte.

A módosítás pontosította a dolgozói üzletrész, részvény visszavásárlása, bevonása, átalakítása esetén követendő szabályokat, valamint a kedvezményezett részesedéscsere esetén a jövedelem megállapításának szabályait is.

1.14.2. Elismert értékpapír-juttatási program

Az elismert értékpapír-juttatási program keretében 2004-től az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) tagállamában működő, külföldi jog szerinti befektetési szolgáltatónál is letétbe helyezhető a magánszemély részre juttatott vagyoni érték.

Módosul 2004-től az értékpapír fogalma is az elismert értékpapír-juttatási programhoz kapcsolódóan, eszerint értékpapírnak minősül az OECD tagállamában forgalomba hozott, az egyéb feltételeknek megfelelő értékpapír is.

A magánszemélynek juttatott vagyoni értékű jog akkor sem minősül bevételnek, ha olyan vételi, jegyzési jog alapítására irányul, amellyel a magánszemély meghatározott időtartamon (két éven) belül nem élhet; ebben az esetben már nem kötelező a letétkezelő alkalmazása.

Nem minősül a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmének (illetve az örökös által megszerzett egyéb jövedelemnek) a munkaviszony megszűnésekor a munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében megszerzett értékpapír törvény szerint megállapított összege, ha a munkaviszony a magánszemély halála, nyugdíjba vonulása vagy csoportos leépítés miatt szűnik meg. (Vezető tisztségviselői jogviszony esetén akkor, ha a jogviszony megszűnésének oka a magánszemély halála.)

1.15. Egyéb módosítások

1.15.1. Egyéb jövedelem

A jelenlegi adómentességi és más kedvezményes szabályok mellett főszabályként egyéb jövedelemmé válik a biztosító által a biztosítási szerződés alapján fizetett összeg, de e bevételből levonható minden olyan biztosítási díj, amelyet a magánszemély vagy más adóköteles jövedelemből fizetett, és azt nem számolta el költségként, illetve az adóköteles biztosítási díj. E változás nem érinti például a biztosító által a biztosítási esemény bekövetkezésekor fizetett összeg (a biztosító szolgáltatása) jelenlegi adómentességét.

1.15.2. Maradékjogból származó bevétel mint kamat

A maradékjogból származó bevétel 2004-től csak akkor minősül kamatnak, ha a biztosítás díja adóköteles volt, egyéb esetekben ez az összeg egyéb jövedelemnek minősül, de ebből levonható a magánszemély által megfizetett díj vagy az adóköteles díj összege.

1.15.3. Ingó és ingatlan vagyontárgy értékesítése

Az ingó és ingatlan vagyontárgy rendszeres vagy üzletszerű értékesítése esetén az így megszerzett jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, azaz nem alkalmazhatók az elkülönült jövedelemre irányadó szabályok. Nem alkalmazhatók a vagyonátruházásra vonatkozó rendelkezések az ingó és ingatlan vagyontárgy átruházásából származó bevételnek arra a részére, amely meghaladja az ingó és ingatlan vagyontárgynak a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értékét, azaz önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül az ingó, illetve ingatlan vagyontárgy értékesítéséből származó jövedelemnek az átruházáskor ismert szokásos piaci értékét meghaladó része.

1.15.4. Kis összegű kifizetések és falusi vendégfogadás

A kis összegű kifizetések értékhatára 15 ezer forintra emelkedik, az ahhoz kapcsolódó további szabályok nem változnak.

A magánszemély falusi vendégfogadásból származó bevételének adómentes értékhatára 700 ezer forintra emelkedik.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. november 19.) vegye figyelembe!