Szerződési biztosítékok

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. február 21.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2003/02. számában (2003. február 21.)
A szerződéseket általában azért kötik, mert a felek az egymásnak kölcsönösen teljesített szolgáltatásokkal kívánják elérni gazdasági céljaikat. Az adott szó, s főleg az érvényesen létrejött megállapodás ugyan kötelez, ám nem árt, ha valami még növeli a teljesítési hajlandóságot a partnerekben. Az ügyletkötés során éppen ezért érdemes valamilyen módon biztosítani a kötelezettségek teljesítését. A jog számtalan lehetőséget ismer arra, hogy a szolgáltatás jogosultja nagyobb biztonságban legyen, s csökkenjen az ügylettel szükségszerűen vállalt kockázata. A szerződési biztosítékok egy része arra ösztönzi a kötelezettet, hogy teljesítse a vállalt kötelezettségét, míg másik részük arra az esetre nyújt garanciát a jogosult számára, ha a kötelezett nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít, s ilyen módon a jogosult a szerződésszegés ellenére is hozzájuthat a követeléséhez, vagy megfelelő kárpótlást kaphat. Különszámunkban a Polgári Törvénykönyv rendszere szerint sorra vesszük a különféle szerződési biztosítékokat, ismertetjük azok lényegét, s a hozzájuk kapcsolódó tudnivalókat. A foglalóra, a kötbérre, a jótállásra, a bankgaranciára, a jogvesztés kikötésére, a zálogjogra, az óvadékra és a kezességre vonatkozó előírásokon túl az összeállítás Függeléke táblázatos formában tartalmazza az úgynevezett kötelező jótállás alá eső szolgáltatások felsorolását s a jótállási idő alakulását. A jogszabályok elemzése és a bírói gyakorlat bemutatása alapján könnyebben lehet kiválasztani azt a megoldást, amely a leginkább szolgálja a jogosult érdekét az adott szerződésben.

1. Foglaló

A foglaló az egyik legelterjedtebb szerződési biztosíték. Foglalót elvileg bármilyen szerződéstípusnál ki lehet kötni, a gyakorlatban azonban az adásvételi szerződéseknél van jelentősége. Foglaló lehet pénz, értékpapír vagy bármilyen ingóság, amely forgalomképes. Foglalóul természetesen csak az szolgálhat, ami fölött a foglalót adó fél szabadon rendelkezhet.

1.1. A kötelezettségvállalás jele

A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerint a szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni. E megfogalmazásból kitűnően a foglaló elsősorban a szerződés megkötésének a bizonyítéka. A Ptk. szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A foglaló ennek az akaratmegegyezésnek a külső jele. Bár a kötelezettségvállalás jeléül a szerződés megkötésekor lehet foglalót adni. Nem ütközik jogszabályba azonban, ha a szerződés megkötésekor a felek a korábban más rendeltetéssel – bánatpénzként – átadott összeget foglalóvá minősítik át.

Szerződés nélkül, önmagában foglalót kikötni nem lehet. Ugyanakkor a szerződés megkötése után átadott pénzösszeg sem minősül foglalónak.

1.2. A foglaló mint szerződési biztosíték

A szerződés létrejöttét bizonyító szerepen kívül a foglalónak van egy még fontosabb szerepe. A szerződésben kikötött szolgáltatás teljesítésének meghiúsulásáért felelős személy ugyanis az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót pedig kétszeresen köteles visszatéríteni. A foglaló tehát arra ösztönzi a feleket, hogy betartsák a szerződést, s eleget tegyenek a szerződésben vállalt kötelezettségüknek. Erre tekintettel sem lehet foglalót kikötni olyan szolgáltatás biztosítására, amelynek feltételei még nem tisztázottak a felek között. Érvényes szerződés vagy előszerződés hiányában a foglaló szabályainak alkalmazására nem kerülhet sor.

1.2.1. A szerződés meghiúsulása

A foglalóhoz mint biztosítékhoz kapcsolódó jogkövetkezmény akkor áll be, ha a szerződés meghiúsul. A foglaló tehát nem a hibás teljesítést szankcionálja, hanem azt, amikor a megkötött szerződés utóbb mégsem megy teljesedésbe, vagyis az ügyletből végül nem lesz semmi, vagyis a szerződés lehetetlenül. A lehetetlenülés lehet fizikai, illetve jogi lehetetlenülés. Tipikus esete a szerződés meghiúsulásának, ha valaki kétszer adja el az ingatlanát.

Természetesen a hibás teljesítés is vezethet a szerződés meghiúsulásához, hiszen az ellenérdekű félnek adott esetben jogában áll elállni a szerződéstől. Az elállás a szerződést felbontja.

1.2.2. Felelősség

A foglaló sorsa azon múlik, hogy terheli-e felelősség a felek valamelyikét a szerződés meghiúsulásáért. Amennyiben ugyanis a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, a foglaló visszajár. Ha a felelősség azt a felet terheli a szerződés megszűntéért, aki a foglalót adta, úgy ő elveszti a foglalót, hiába áll vissza a szerződéskötést megelőző eredeti állapot. Ha viszont azt a felet terheli a felelősség, aki a foglalót kapta, neki kétszeres összegben kell a foglalót visszafizetnie. Gondot okozhat, ha nem pénzt, hanem valamilyen ingóságot adtak át foglalóként. A kétszeres visszaadási kötelezettség ilyenkor azt jelenti, hogy egyrészt vissza kell adni a foglalóul kapott dolgot, s meg kell fizetni annak értékét is.

Amennyiben a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár. Annak, hogy a szerződő felek felelősségének aránya milyen, tehát hogy egymás közt milyen mértékben okozták a teljesítés meghiúsulását, nincs jelentősége.

Akkor is visszajár a foglaló, ha a felek a szerződést közös megegyezéssel bontják fel.

1.2.2.1. Felróhatóság

A felelősség kérdése a polgári jog általános felróhatósági szabálya alapján ítélhető meg. Nem terheli felelősség a felet a szerződés meghiúsulásáért, ha úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Az általános zsinórmérce tehát a foglalónál is az elvárhatóság, amit viszont mindig az adott ügy releváns körülményei alapján lehet csak megítélni. Éppen ezért fontos, hogy a felek megállapodása egyértelműen tisztázza, kit milyen kötelezettség terhel a foglalóval biztosított szerződésben. Nem ér sokat az olyan foglaló, amit olyankor adnak, amikor még nem tisztázottak a szerződés feltételei.

1.3. A foglaló és a bánatpénz

A Ptk. szerint aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja. Az elállási jogot a felek bánatpénz fizetése ellenében is kiköthetik. (A bíróság a túlzott mértékű bánatpénz összegét mérsékelheti.) A bánatpénz ebből adódóan nem a szerződés teljesülésének biztosítéka, hanem éppen ellenkezőleg: a bánatpénzzel a fél mintegy megváltja magának azt a jogot, hogy bármikor indokolás nélkül elálljon a szerződéstől, s ezáltal olyan helyzetet teremtsen, mintha létre sem jött volna az ügylet. Az ellenérdekű fél ilyenkor a bánatpénzzel vigasztalódhat.

A foglalónál ezzel szemben egyik félnek sincs lehetősége arra, hogy a foglaló veszni hagyásával, illetőleg kétszeres visszatérítésével szabaduljon a szerződésből. A szerződés ugyanis érvényesen létrejött, s a másik fél ragaszkodhat a szerződés teljesítéséhez, illetve adott esetben érvényesítheti a hibás teljesítéssel kapcsolatos jogait. A Ptk. szerint ugyanis a foglaló visszaköveteléséről való lemondás, illetőleg a foglaló kétszeres visszatérítése a szerződésszegés következményei alól nem mentesít. A kártérítésbe azonban a foglaló értéke beszámít.

1.4. A foglaló és a részteljesítés

A Ptk. szerint a felek megállapodhatnak, hogy a vevő a vételárat meghatározott időpontokban, több részletben fizeti meg, és a dolgot a vételár teljes kiegyenlítése előtt neki átadják. Ez a részletvétel, amikor az eladó írásban kikötheti az elállás, illetőleg a részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát arra az esetre, ha a vevő a részletet az esedékességkor nem fizeti meg. Ezzel a jogával az eladó a részlet megfizetésének első ízben való elmulasztása esetében csak akkor élhet, ha a vevőt erről előzőleg értesítette, és neki a teljesítésre megfelelő időt engedett. Ha az eladó a szerződéstől elállt, a vevő köteles használati díjat fizetni, továbbá meg kell térítenie azt a kárt, amely a dolog rendeltetésszerű használatával járó értékcsökkenést meghaladja. A vevőnek átadott dolog elpusztulásának vagy értékcsökkenésének veszélyét – a tulajdonjog fenntartása esetében is – a vevő viseli.

Amennyiben a szerződés az egyik fél vétkessége miatt meghiúsul, a részteljesítés jogalapját veszti, és ezért viszszajár, fügetlenül attól, hogy ki volt a felelős a szerződés megszűnéséért. (A Ptk. szerint a szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. A szerződés felbontása esetében a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak.)

Amennyiben tehát a vevő nem foglalót, hanem csak előleget adott az eladónak, s a vevő hibájából hiúsul meg a szerződés, az előleg csak kártérítés címén maradhat az eladónál. Természetesen csak akkor, ha bizonyítja, hogy neki a vevő kárt okozott. A vevő sem követelheti az előleg kétszeresének kifizetését az eladótól pusztán azért, mert az eladó megszegte a szerződést, s emiatt az ügylet meghiúsult.

A foglalónál ezzel szemben jelentősége van annak, hogy kinek a hibájából szűnt meg a szerződés. Ezért sem mindegy, hogy a felek rendelkeznek-e arról, hogy a szerződéskötéskor átadott összeg foglaló-e vagy csak előleg.

1.5. A foglaló beszámítása

Ha a szerződést teljesítik, a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani, ha pedig a foglaló a beszámításra nem alkalmas, a foglaló visszajár. (A Ptk. szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését – ha jogszabály kivételt nem tesz – a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. Nincs helye beszámításnak olyan szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani, továbbá – a túlfizetés esetét kivéve – tartási, életjáradéki és baleseti járadék követeléssel, úgyszintén a szándékosan okozott kár megtérítésére irányuló követeléssel szemben. A jogosult nem számíthatja be a bírósági úton nem érvényesíthető követelését. Elévült követelését azonban beszámíthatja, ha az elévülés az ellenkövetelés keletkezésekor még nem következett be. Végrehajtás alól mentes követeléssel szemben csak olyan követelést lehet beszámítani, amely a követeléssel azonos jogalapból ered. Végrehajtható határozattal vagy egyezséggel megállapított követelésbe csak ugyanilyen vagy közokiratba foglalt ellenkövetelést lehet beszámítani.)

1.6. Foglaló az előszerződésben

Nincs akadálya, hogy a felek az előszerződést biztosítsák foglalóval. (A felek érvényes előszerződést köthetnek olyan körülmények között is, amelyek a "végleges" szerződést érvénytelenné tennék.) A Ptk. szerint a felek megállapodhatnak abban, hogy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek. Ez az előszerződés, amelyet a szerződésre előírt alakban kell megkötni. Az előszerződés alapján a felek kötelesek a szerződést megkötni. A szerződés megkötésének elmaradása esetén a bíróság bármelyik fél kérelmére a szerződést létrehozhatja, és tartalmát megállapíthatja. A bíróság a szerződést akkor is létrehozhatja, ha az előszerződés a szerződés lényeges kérdéseiben való megállapodást nem tartalmazza, feltéve hogy a nemzetgazdaság és a felek érdekeinek figyelembevételével, a felek tárgyalásai, korábbi szerződései és az eset összes körülményei alapján a szerződés tartalma meghatározható. A bíróság a szerződést kivételesen az előszerződésben megállapított feltételek módosításával is létrehozhatja, ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy a felek különös méltánylást érdemlő érdeke indokolja.

A szerződés megkötését bármelyik fél megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az előszerződés létrejötte után beállott körülmény folytán a szerződés teljesítésére nem képes, illetőleg a szerződés megkötése nemzetgazdasági érdeket sértene, vagy ha e körülmény alapján a szerződés megkötése után elállásnak vagy felmondásnak lenne helye. A jogosult üzleti körülményeiben utóbb beállott változások önmagukban nem adnak alapot az előszerződésben kikötött foglaló visszakövetelésére.

Az előszerződés érvénytelenségére a foglaló visszaszerzése érdekében sikerrel nem hivatkozhat a szerződő fél azon az alapon, hogy nem rendelkezik a tulajdonszerzési korlátozás alóli felmentéssel és az ingatlant terhelő elidegenítési tilalom jogosultjának hozzájárulásával, ha ezek az akadályok az előszerződés megkötésekor is fennálltak, és elhárításukról éppen a szerződő félnek kellene gondoskodnia.

1.7. A foglaló kikötése

A szerződés megkötésekor átadott pénzösszeget vagy más dolgot csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik. A legegyszerűbb, ha a felek a foglaló kifejezést használják. Amennyiben a kikötésben nem szerepel a foglaló megjelölés, a megállapodás feltételei alapján kell elbírálni, hogy a felek akarata foglalóra irányult-e vagy sem. (Ha például az átadott összeg jogi sorsáról a foglalóra vonatkozó szabályok szerint rendelkeznek, úgy aggálytalanul megállapítható, hogy a felek szándéka a foglaló volt.)

1.7.1. A kikötés alakja

A foglalóra vonatkozó megállapodás szóban és írásban is érvényes, de kifejezésre lehet juttatni a foglalóra vonatkozó szándékot akár ráutaló magatartással is. A bírói gyakorlat szerint a kikötés érvényességéhez annak írásba foglalása akkor sem szükséges, ha a jogszabály a szerződés érvényességét írásba foglaláshoz köti (például az ingatlan adásvételénél). Természetesen célszerű a foglalóra vonatkozó megállapodást is – csakúgy, mint minden szerződést – írásba foglalni, hiszen így megtakaríthatjuk magunknak az utólagos bizonyítási nehézségeket.

1.7.2. A foglaló jelleg egyértelműsítése

Különösen a vételárelőleg és a foglaló megkülönböztetése szempontjából fontos, hogy a foglaló jelleg egyértelműen kitűnjön a megállapodásból. Ha például az importbizományos a bizományi szerződésben nem közli a megbízójával, hogy a kért pénzügyi fedezet foglalóként funkcionál, a megbízó által előre átutalt pénzösszeg csak előlegként számolható el. A foglalóként átadott pénzösszeg rendeltetésén nem változtat, hogy azt meghatározott célra, például az ügylet tárgyát képező dolog rendbehozatalára kell felhasználni.

1.7.3. A foglaló átadása

A foglalóhoz csak akkor fűződnek joghatások, ha azt ténylegesen át is adják a másik félnek. Olyan megállapodásra, amelyben a felek csak arról rendelkeznek, hogy egyikük a jövőben foglalót ad a másiknak, nem származnak jogkövetkezmények, s ilyenkor nem lehet követelni a foglaló átadását. A foglaló átadása nélkül létrejött kikötés érvénytelen.

Ha a foglalót – a szerződő felek akarata szerint – harmadik személynél kell elhelyezni, ennek késedelme esetén a foglaló jogosultját késedelmi kamat nem illeti meg

1.7.3.1. Banki utalás

A foglalóul szolgáló összeget nem csak készpénzben lehet átadni. Amennyiben a felek a szerződéskötéskor a foglalóra vonatkozó banki terhelési értesítő átadásában állapodnak meg, ez úgy tekinthető, hogy a foglaló átadása a szerződéskötéskor megtörtént.

1.7.3.2. Foglalóvá minősítés

Ha a szerződés megkötése előtt más jogcímen kifizetett összeget vagy átadott dolgot a felek a szerződésben foglalóvá minősítik át, a foglaló érvényes, hiszen az átadása megtörtént.

1.8. Érvénytelen szerződés biztosítása

Érvénytelen szerződést nem lehet érvényesen foglalóval biztosítani, függetlenül attól, hogy miért érvénytelen a szerződés. Ilyenkor a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, így a foglalót vissza kell adni annak, aki azt adta. (Amennyiben a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka – különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével – megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.) Példaként szolgál az elmondottakra, hogy ha az eladó a vevő szerződéskötési szándékát befolyásoló tájékoztatási kötelezettségét elmulasztja, a vevő a megvásárolt dolog később felismert hibája miatt a szerződést megtámadhatja, s részére az adott foglaló is visszajár.

Amennyiben érvényes előszerződésben kötik ki és az előszerződés megkötésekor átadják a foglalót, azonban a végleges szerződés valamilyen okból érvénytelen, a foglaló sorsát az érvényes előszerződés alapján kell megítélni.

1.9. A foglaló mértéke és mérséklése

A foglaló mértékére a Ptk. nem ad iránymutatást. Kimondja azonban, hogy a túlzott mértékű foglalót a bíróság mérsékelheti. Nyilvánvalóan akkor fordulnak ilyen igénnyel a bírósághoz, ha a szerződés meghiúsul. Nem mindegy ugyanis, hogy mekkora összeget veszít el a foglalót adó fél, illetve mekkora összeget kell duplán visszafizetnie a foglalót kapó félnek. Elenyészik a foglaló mérséklése iránti igény, ha a felek a foglalóval biztosított előszerződést és szerződést is teljesítve a foglalót a vételárba beszámították.

A foglalót csak kivételesen és csak valóban indokolt esetben lehet mérsékelni, ha az indokolatlanul magas. A bírói gyakorlat egyébként általában a vételár 10 százalékát fogadja el irányadónak a foglaló mértékéül.

1.9.1. A mérséklés szempontjai

Annak elbírálásánál, hogy a foglaló túlzott mértékűnek tekinthető-e, elsősorban a foglaló összegét és annak a vételárhoz viszonyított arányát kell figyelembe venni, és ezeket tekintve a foglaló nem túlzott mértékű. A foglaló mérséklése nem járhat azzal az eredménnyel, hogy már nem képes betölteni rendeltetését, mert elveszti ösztönző hatását a szerződés teljesítésére. Annak mérlegelésénél, hogy a foglaló túlzott mértékű-e, a foglalónak a vételárhoz való viszonya mellett a szerződéskötés egyéb körülményeit is vizsgálni lehet. A foglaló kikötését követően beállt körülmények azonban nem vonhatók a mérlegelés körébe. Nincs tehát jelentősége a teljesítés meghiúsulása okainak, a feleket ért hátrány mértékének stb.

2. Kötbér

A szerződésben vállalt szolgáltatás kötelezettje meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít. Ez a kötbér. A kötbér különösen alkalmas olyan szolgáltatás megerősítésére, amelynek vagyoni értékét nehezen lehetne meghatározni, s a kötelezettség megszegése miatt a jogosultat ért kárt is nehezen lehetne kimutatni. A kötbért bármilyen szerződésszegésre ki lehet kötni. A kötbér érvényesítéséhez is szükséges, hogy a kötelezett neki felróható okból ne teljesítsen, vagy szegje meg egyéb módon a szerződést. A kötbér akkor követelhető, ha a kötelezett nem úgy járt el a teljesítés érdekében, amint az az adott helyzetben általában elvárható. Amennyiben a kötelezett teljesítési segédje felelős a szerződésszegésért, a jogosult alappal érvényesíthet kötbérigényt a kötelezettel szemben a teljesítési segéd vétkes magatartásával okozott szerződésszegése miatt.

Bírósági úton nem érvényesíthető követelés biztosítására kikötött kötbért bírósági úton nem lehet érvényesíteni.

2.1. A kötbér mint biztosíték

Azáltal, hogy a kötelezettnek számolnia kell a kötbérfizetéssel, a jogosult nagyobb biztonságban van avval kapcsolatban, hogy a kötelezett szerződésszerűen fog teljesíteni. A kötbért a jogosult ugyanis akkor is követelheti, ha kára nem merült fel. (A bíróság a kötbér iránt támasztott keresetet nem utasíthatja el akkor sem, ha a hibás teljesítés csak esztétikai szempontból hátrányos, és a jogosultnak nincs kimutatott kára.) A kötbér elsődleges célja, hogy a kötelezettet a szerződésszerű teljesítésre ösztönözze.

2.2. A kötbér mint kárátalány

A kötbér kártérítési átalányként is funkcionál a szerződésszegéskor. A kötbérrel ugyanis a felek mintegy előre meghatározzák a kötelezett szerződésszegése miatt fizetendő kártérítés mértékét. Ezáltal a jogosult mentesül a kár bizonyításának kötelezettsége alól. Amennyiben a kötelezett megszegi a szerződést, a kötbért a jogosult kártérítésként zsebre teheti. A kötbér ilyen módon egyfajta kártérítési minimum.

2.3. Kötbér nemteljesítésre

A nemteljesítés esetére kikötött kötbér érvényesítése kizárja, hogy a jogosult követelje a szerződés teljesítését. Ilyenkor a jogosultnak választania kell: vagy a kötbért követeli, vagy a szerződés teljesítését.

A vállalkozó nem mentesül a szerződésnek az ő érdekkörében bekövetkezett meghiúsulása miatt követelt kötbér megfizetése alól azon az alapon, hogy már a meghiúsulás bekövetkezte után felajánlotta a szerződés teljesítését.

2.3.1. Esedékesség

Az ilyen kötbér akkor válik esedékessé, amikor a szerződés teljesítése a kötelezett hibájából végleg meghiúsul. Amennyiben a kötbér valamitől való tartózkodásra, valaminek a tűrésére irányuló kötelezettség biztosítására szolgál, a kötbér akkor esedékes, amikor a kötelezett vétkesen kötelességellenes magatartást tanúsít.

2.4. Kötbér hibás teljesítésre

A késedelem vagy a hibás teljesítés esetére kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítés alól. A kötbér ilyenkor azt a kárt fedezi, ami a szerződésszerű és a hibás szolgáltatás értéke között mutatkozik. Amennyiben a felek késedelmi kötbért kötöttek ki, úgy a teljesítés meghiúsulása avagy hibás teljesítés esetén kötbér nem követelhető, hiszen más szerződésszegés esetére irányoztak elő szankciót. A kötbérre vonatkozó szerződéses kikötések nem értelmezhetők kiterjesztően. Ha a szerződés a teljesítési póthatáridő lejárta után meghiúsul, ebben az esetben a jogosult mind a késedelmi, mind a meghiúsulási kötbért érvényesítheti.

2.4.1. Hibás teljesítés

Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a teljesítéskor a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A jogosult a hiba felfedezése után haladéktalanul köteles kifogását a kötelezettel közölni. A közlés késedelméből eredő kárért felelős.

2.4.2. Késedelem

Kötbér nemcsak kötelezetti, hanem jogosulti késedelem esetére is kiköthető. Ilyen esetben a jogosult fizeti a kötbért a kötelezett részére. Az átvételi késedelemhez abban az esetben is kötbérfizetési kötelezettség fűződik, ha a szállító a szolgáltatás tárgyát felelős őrzésbe veszi.

Késedelmi kötbérnél figyelemmel kell lenni arra is, hogy a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. Erre az időre a jogosult nem érvényesíthet késedelmi kötbért a kötelezettel szemben.

Ha a megrendelő és a vállalkozó a szerződésben abban állapodott meg, hogy a megrendelő – amennyiben az ütemtervtől való elmaradás mértéke a kivitelezési határidőt veszélyezteti – jogosult a szerződéstől való elállásra és kötbér érvényesítésére, a kötbér a megrendelőt ilyen esetben is csak a vállalkozónak felróható késedelem esetén illeti meg.

A felelős őrző által az őrzés ellátásával nyújtott szolgáltatás ellenértékének a megtérítése iránt támasztott követelés nem tekinthető olyan kártérítési igénynek, amelynek a kielégítése kizárná a jogosult késedelme esetére kikötött kötbér iránti igény érvényesítését.

Ha a felek szerződésben a természetben osztható szolgáltatásra vonatkozóan úgy állapodnak meg, hogy annak valamennyi részét a kötelezett együttesen köteles szolgáltatni (jogi oszthatatlanság), ennek következménye nemcsak az, hogy a jogosult részteljesítést nem köteles elfogadni, hanem az is, hogy ha a szerződést kötbérszankció biztosítja, részleges késedelem esetén is a teljes szerződési érték alapulvételével igényelhet kötbért a jogosult. A kötelezett ellenkező megállapodás hiányában köteles a fődolgot a tartozékokkal együtt szolgáltatni. A tartozék késedelmes szolgáltatása miatt – kötbérkikötés esetén – a kötbért a teljes szerződési érték után kell fizetni.

Ha a felek az építési szerződésben kezdési határidőt kötöttek ki, és részhatáridőben is megállapodtak, s a vállalkozó kezdési késedelembe esett, kötbéralapnak nem a részszolgáltatás, hanem a teljes szolgáltatás értékét kell tekinteni.

A pénztartozás késedelmes fizetése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni. A késedelmi kamaton felül kötbér érvényesen nem köthető ki.

2.5. A kötbért meghaladó kár

A jogosult érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát és a szerződésszegésből eredő egyéb jogait is. A szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését az erre vonatkozó szabályok szerint akkor is követelheti, ha a kötbérigényét nem érvényesítette.

Ha a vállalkozó kártérítési felelőssége alapján köteles a hibás építményt kijavítani, úgy e kártérítésbe a hibás teljesítés miatt járó kötbért is beszámítottnak kell tekinteni.

A kötbérnek az azt meghaladó kárösszegbe való betudása szempontjából a különböző szerződések megszegéséből eredő követelések nem vonhatók össze. A szállítási és vállalkozási szerződés megszegése miatt fizetendő kártérítésbe csak azt a kötbért lehet betudni, amelyet a kárt szenvedett fél ugyanabból a szerződésszegésből folyóan kapott a másik féltől. A maradványszolgáltatás ellenértékébe a megrendelő által fizetett meghiúsulási kötbér öszszegét betudni nem lehet. A kötbért a szállító magatartása miatt a megrendelőnél keletkezett tárolási (raktározási) költségekbe betudni nem lehet.

Szerződésszegés esetén a hibás teljesítés miatt érvényesített kötbér összegét az aránylagos fuvardíj és jegyzőkönyvezéssel felmerült költség címén támasztott követelésbe be kell tudni.

A hibás termék értékcsökkenése fejében fizetett összeg árleszállítás és nem kártérítés címén jár, ezért abba nem kell betudni a hibás teljesítés miatt követelt kötbérösszeget.

2.6. A kötbér kikötése

2.6.1. Kötelező írásbeliség

Kötbért csak írásban lehet érvényesen kikötni.

2.6.2. A kikötés tartalma

Kötbér csak pénz lehet. A feleknek a szerződésben kifejezetten meg kell jelölniük, milyen szerződésszegést kívánnak kötbérrel biztosítani. A kötbér egyes fajtáit (késedelmi, meghiúsulási, minőségi stb.) a polgári jog nem nevesíti, ezért a feleknek a szerződéskötéskor kell meghatározniuk, hogy mely szerződésszegéseket kívánnak kötbérrel szankcionálni. Nem zárható ki, hogy bármely szerződésszegés esetére kívánják a szerződést biztosító mellékkötelezettséget alkalmazni. Ebben az esetben azonban – mert a kötbér csak írásban köthető ki – erre a szerződésnek kifejezetten utalnia kell.

A szerződésben meg kell jelölni a kötbér konkrét összegét, vagy a kötbér alapját és mértékét. Nem árt meghatározni azt sem, hogy a kötbér mikor esedékes.

Kötbér kikötésének minősül a felek olyan megállapodása, amelyben arra az esetre, ha egymás partnerével meghatározott időn belül üzleti kapcsolatba lépnek, kártérítés fizetésére vállaltak kötelezettséget.

Az a körülmény, hogy a felek a vállalkozási szerződésben a szerződésszegés esetére fizetendő kötbért külön kötik ki, nem jelenti azt, hogy a kötbérfizetést mellőzték.

A szerződés értelmezésével dönthető el, hogy a késedelmi kötbér kikötése vonatkozik-e a megrendelő díjfizetési késedelmére is. A díjfizetési késedelem esetére kikötött kötbérre egyébként a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni.

A felek egy szerződésben jótállási kötelezettség, illetve kötbérfizetési kötelezettség vállalását is kiköthetik, s annak sincs akadálya, hogy ugyanazt a szerződést foglalóval, illetve kötbérrel is biztosítsák.

2.6.3. Kamat a kötbér után

Kötbér után kamat kikötése semmis. (Ez a rendelkezés azonban nem érinti azt, hogy a lejárt kötbértartozás mint pénztartozás után a kötelezett késedelmi kamattal is tartozzon a jogosultnak. Ha a szerződés tartalmazza a kötbérfizetés esedékességét, ez a késedelmikamat-fizetés kezdő időpontja. Ha nincs ilyen rendelkezés, a kötbérfizetés kezdő időpontja a kötbér megfizetésére való felszólítás ideje.)

2.7. A kötbér mérséklése

A kötbérrel a felek mintegy előre megbecsülik azt az érdeket, amely a jogosultat a szolgáltatás teljesítéséhez fűzi, és ennek alapján maguk állapítják meg a kártérítés valószínű átalányösszegét. A kötbérkikötés céljából következően a kötbér összege nem lehet olyan nagy, hogy az túlságosan méltánytalan legyen a kötelezettre. A kötbérnek arányban kell állnia a szolgáltatáshoz fűződő jogosulti vagyoni érdekkel. A túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelheti. Szerződésben a késedelmes teljesítés esetére napi 1 százalékos mértékű kötbér kikötése nem túlzott, önmagában ezen az alapon kötbérmérséklésnek nincs helye.

A bíróság a kötbért csak kivételesen indokolt esetben mérsékelheti. E körben összemérheti a szolgáltatás értékét a kötbér nagyságával, és értékelheti a felróhatóság fokát is. De szempont lehet az is, ha például a szerződésszegés folytán számottevő kár nem keletkezett (melynek külön bizonyítására nincs szükség a kötbér kárátalány jellegéből következően). A kötbér mérséklésének nem akadálya az sem, hogy a jogosult eredményes kárelhárító tevékenységének a következményeként a kár nem következett be, vagy jelentéktelen mértékűre csökkent. A kötbér mérséklésénél vizsgálni kell a szerződésszegő magatartás súlyát is. Különösen a költségvetésből finanszírozott beruházásokkal kapcsolatban jelentősége lehet a szerződés teljesítéséhez fűződő nemzetgazdasági érdeknek is.

A késedelmikötbér-követelés esedékessége előtt indított perben a követelés megállapítása tárgyában hozott ítéletben a kötbér mérsékléséről rendelkezni nem lehet.

2.7.1. Kötbér a közreműködő hibájáért

A fél akkor mentesülhet a kötbér és a kártérítés megfizetése alól, ha bizonyítja, hogy a szerződés megszegése sem neki, sem a teljesítéshez igénybe vett közreműködőnek nem róható fel. Ha a szerződésszegés kizárólag a közreműködőnek róható fel, helye lehet a felet terhelő kötbér – a közreműködővel kötött szerződés értékének figyelembevételével történő – mérséklésének, illetve a fizetett és kapott kötbér közötti különbözet áthárításának a közreműködőre.

Ha a szerződésszegés mind a félnek, mind a közreműködőjének felróható, a közreműködőt a bíróság a kötbérkülönbözet tekintetében kártérítésre akkor kötelezi, ha meghatározható a szerződésszegésnek az a része, amelyért kizárólag ő felelős.

Ha a felek által kikötött kötbér összege indokolatlanul magas, azt a bíróság a felek akarata ellenére is mérsékelheti.

2.8. A kötbér és a bánatpénz

A foglaló kapcsán már említettük a bánatpénz jellemzőit. A kötbér – hasonlóan a foglalóhoz – a szerződés teljesítésére ösztönzi a kötelezettet. Még a nemteljesítés esetére kikötött kötbér sem azonos a bánatpénzzel, hiszen ebben az esetben sem a kötelezetten múlik, hogy teljesítenie kell-e a szerződést, vagy sem, hanem a jogosulton, aki választhat a kötbér és a teljesítés között.

2.9. Jogszabályon alapuló kötbér

Nem a felek megállapodásán, hanem jogszabályon alapul a kötbérfizetési kötelezettség a következő esetekben:

2.9.1. Kötbér a fuvarozó késedelme miatt

A késedelmes fuvarozó a késedelem tartamához mért, legfeljebb azonban a fuvardíjnak megfelelő összegű kötbért köteles megfizetni. A károsult a kötbért meghaladó kárának megtérítését akkor követelheti, ha a fuvarozó a határidőben való teljesítéséhez fűződő érdek ismeretében írásban vállalta a határidő megtartását, és nem bizonyítja, hogy a késedelmet tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. A felelősség e korlátozását nem lehet alkalmazni arra, aki alkalomszerűen vállalkozik fuvarozásra.

A vasúttársaság a késedelem minden megkezdett napjára a fuvardíj 10 százalékának – legfeljebb azonban a fuvardíjnak megfelelő összegű – késedelmi kötbért köteles fizetni a fuvarozási határidő túllépése miatt.

2.9.2. Kötbér közüzemi szolgáltatásoknál

A közcélú távközlési szolgáltató köteles az előfizetésiszerződés-kötés időpontjára vonatkozó nyilatkozattétel vagy a szerződési ajánlat elfogadására nyitva álló határidő túllépése, továbbá a hozzáférési pont meghatározott időben történő létesítésének elmulasztása esetében kötbért fizetni. A kötbér mértéke naponta a havi előfizetési díj egyharmada. Az előfizetési szerződés műszaki előírásoktól eltérő teljesítése esetében a kötbér mértéke naponta a havi előfizetési díj egyharmada.

A villamos energia fogyasztóját is kötbérfizetési kötelezettség terheli a szolgáltatóval szemben, ha

– a villamos energia vételezésénél olyan terhelési, illetőleg feszültségviszonyokat vagy zavart idéz elő, amelynek következtében a villamosenergia-szolgáltatás megszakad,

– veszélyezteti, zavarja vagy akadályozza a villamos energia folyamatos és biztonságos szolgáltatását, illetőleg más fogyasztó szerződésszerű vételezését,

– nem tartja be a fogyasztói berendezések létesítésére, üzemeltetésére, a villamosművel való összekapcsolására vonatkozó előírásokat,

– szándékosan vagy vétkes gondatlansággal megrongálja a csatlakozóberendezést, a fogyasztásmérő berendezést, eltávolítja a zárópecsétet, annak sérülését nem jelenti be a szolgáltatónak.

A villamos energia szolgáltatóját akkor terheli kötbér, ha

– nem kezdi meg a villamosenergia-szolgáltatást a szerződés szerinti időpontban,

– nem a közüzemi szerződésben meghatározott, illetőleg nem a tőle elvárható módon szolgáltatja a villamos energiát,

– nem értesíti időben a fogyasztót a villamosenergia-szolgáltatás tervszerű munkák miatti szüneteltetéséről,

– a villamosenergia-szolgáltatás felfüggesztése után a fogyasztónak a felfüggesztési ok megszüntetésére vonatkozó írásbeli értesítése kézhezvételét követő munkanapon nem kezdi meg a villamosenergia-szolgáltatást.

A gázszolgáltatási szerződés megszegése is kötbérfizetési kötelezettséget eredményez a szolgáltató számára. A fogyasztó a szabálytalan vételezés miatt köteles kötbért fizetni.

A távhőszolgáltató akkor köteles a fogyasztó részére kötbért fizetni, ha

– a szerződésben meghatározott időpontban nem kezdi meg a szolgáltatást,

– a távhőt nem a szerződésben előírt, illetve tőle elvárható módon szolgáltatja,

– az előírt időpontban és módon nem értesíti a fogyasztót a szolgáltatás szüneteltetéséről,

– olyan felróható magatartást tanúsít, ami miatt a szolgáltatás megszakad, illetve azt a törvényi előírásnak meg nem felelő okból szünetelteti vagy korlátozza.

3. Jótállás

A Ptk. szerint aki a szerződés hibátlan teljesítéséért jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A kötelezett tagadása esetén, továbbá ha a jótállási kötelezettség nem jogszabályon alapul, a jogosultnak bizonyítania kell, hogy a hibás teljesítésével kapcsolatban a kötelezett jótállással tartozik. Annak bizonyítása, hogy egy termék hibája nem garanciális jellegű, a garancia vállalóját vagy – jogszabályon alapuló kötelezettség esetén – a "garanciakötelezettet" terheli.

A jótállás tehát lényegesen megkönnyíti a jogosult helyzetét. Ez még abban is megnyilvánul, hogy a jogosultnak a dolog átvétele során – amikor a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles meggyőződni arról, hogy a teljesítés megfelelő-e – nem kell vizsgálnia azokat a tulajdonságokat, amelyekre jótállás vonatkozik.

A jótállás a szerződés hibátlan teljesítésének garanciája. A jótállás éppen ezért szoros kapcsolatban van a szavatossággal. A jótállás tulajdonképpen szigorúbb szavatosságot jelent.

3.1. Szavatosság

Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a teljesítéskor a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A kötelezett szavatol azért, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor megvannak a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságok. Ez a kellékszavatosság. Ha a jogosult a hibát a szerződéskötéskor ismerte, a kötelezett mentesül a szavatossági felelősség alól.

3.1.1. Szavatossági jogok

Hibás teljesítés esetén a jogosult választása szerint kijavítást vagy megfelelő árleszállítást kérhet. Ha a szerződésben a dolgot fajta és mennyiség szerint határozták meg, hibás teljesítés esetén a jogosult kérheti a dolog kicserélését is, kivéve ha a hiba rövid idő alatt értékcsökkenés nélkül kijavítható, és a kijavítás a jogosult érdekeinek sérelme nélkül lehetséges. (Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a termelői vagy kereskedelmi forgalomban az egyébként helyettesíthető dolgot elkülönítéssel vagy kiválasztással határozták meg.) Ha a kötelezettség nem dolog szolgáltatására irányul, kicserélésen a szolgáltatás újbóli teljesítését kell érteni.

Ha a hibás teljesítés miatt a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt – így különösen, ha a hiba nem javítható ki, a kötelezett a hiba kijavítását nem vállalja, vagy a hiba kijavítása rövid idő alatt értékcsökkenés és a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges –, a jogosult elállhat a szerződéstől.

A jogosult a hiba felfedezése után haladéktalanul köteles kifogását a kötelezettel közölni. A közlés késedelméből eredő kárért felelős. Hibás teljesítés esetén a jogosult az ellenszolgáltatás arányos részét a kijavításig vagy a kicserélésig visszatarthatja.

Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja, vagy mással kijavíttathatja.

Ha ez a jogosult érdekeinek sérelme nélkül lehetséges, a kötelezett a kijavítás vagy árleszállítás helyett kicserélheti a dolgot.

A kiskereskedelmi forgalomban eladott árucikkeknél, ha a vevő hibás teljesítés esetén kicserélést kér, vagy a szerződéstől el akar állni, a hibát akkor kell rövid idő alatt értékcsökkenés nélkül kijavíthatónak tekinteni, ha

– a javítás folytán az áru értéke és használhatósága az azonos ideig rendeltetésszerűen használt hibátlan áruhoz képest nem csökken, és

– a hiba bejelentésétől számított nyolc nap alatt az árut megjavítják, illetőleg

– a kötelező jótállással értékesített terméket a jótállásra vonatkozó jogszabályban megállapított határidőn belül megjavítják. Ez a határidő akkor is irányadó, ha a jótállás kötelező időtartama már eltelt.

A kötelezett csak abban az esetben hivatkozhat arra, hogy a szavatossági igény érvényesítésére irányadó határidő hat hónapnál rövidebb, ha a kötelező alkalmassági idő tartamát a jogosulttal a szerződés megkötésekor megfelelő módon (a terméken való feltüntetéssel, minőségi tanúsítvánnyal, fizetési jegyzéken stb.) közölte.

3.1.2. Áttérés egyik jogról a másikra

A jogosult a választott szavatossági jogról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott kárt azonban köteles a kötelezettnek megtéríteni, kivéve ha az áttérésre a kötelezett magatartása adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt.

3.1.3. Jogérvényesítési határidő

A jogosult a teljesítéstől számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás, szabvány vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó.

Ha a jogosult igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni – így különösen, ha a hiba jellegénél vagy a dolog természeténél fogva a fenti határidőn belül nem volt felismerhető –, szavatossági jogait a teljesítéstől számított egy évig, tartós használatra rendelt dolog esetében három évig érvényesítheti. Ha a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó. Ezeknek a határidőknek az elmulasztása jogvesztéssel jár.

A gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely a fent írtaknál rövidebb határidőt állapít meg.

A dolog kijavítása esetében a szavatossági igények érvényesítésére nyitva álló határidő meghosszabbodik a hiba közlésétől kezdődő idővel, amely alatt a jogosult a dolgot a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használhatta. A dolognak vagy jelentősebb részének kicserélése esetén a szavatossági jog érvényesítésére biztosított határidő a kicserélt dologra (dologrészre) újból kezdődik.

Ha a szerződés állat szolgáltatására irányul, a szavatossági jog a teljesítéstől számított hatvan nap alatt évül el.

3.1.3.1. Kifogás

A szavatossági jogokat ugyanabból a jogalapból eredő követeléssel szemben kifogásként a határidők eltelte után is érvényesíteni lehet.

3.1.4. Kárigény

Szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti, kivéve ha a kötelezett bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A szavatossági jogok érvényesítésére megállapított határidőn belül a dolog kicserélése vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, ami a rendeltetésszerű használat következménye.

A hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igényt az általános elévülési időn belül lehet érvényesíteni.

3.2. Szavatosság a jótállási idő alatt

Jótállás alapján a kötelezett a szerződésszerű teljesítésért a szavatosságra vonatkozó szabályokban foglaltaknál szigorúbb felelősséggel tartozik. Ez elsősorban azt jelenti, hogy szűkebb a kötelezett kimentési lehetősége a helytállási kötelezettség alól. A törvényen alapuló szavatossági jogok érvényesítését ezért a jótállás nem befolyásolhatja, hiszen a jogosult belátására van bízva, hogy a számára kedvezőbb bizonyítási feltételeket előíró jótálláson alapuló vagy pedig a szavatossági jogát érvényesítse.

Az sem kizárt, hogy – a szerződésen alapuló jótállás esetén – a kötelezett csak valamely jogot, például a hibás dolog kijavítását vállalja jótállási kötelezettségként (részleges jótállás). Ilyen esetben – jótállás jogcímén – a megrendelő természetesen nem választhatja például az árleszállítást, arra azonban joga van, hogy – a jótálláson felül – a szavatosság alapján érvényesítsen más igényt is (például a kijavítás ellenére mutatkozó értékcsökkenés szerint árleszállítást). Arra is lehetőség van, hogy a bíróság a kötelezettet a jótállás körében általa vállalt kijavítás helyett – a megrendelő ilyen kérelme alapján – szavatossági jogcímen pl. kicserélésre kötelezze. Ennek az a magyarázata, hogy a szavatosságon, illetőleg a jótálláson alapulóan érvényesíthető jogok tekintetében nincs különbség, csak abban az esetben, ha a jótállás a felek megállapodásán alapszik, és a megállapodás ettől eltérő. Eltérő megállapodás hiányában tehát a jogosult azokat a szavatossági jogokat érvényesítheti jótállás jogcímén is, amelyek őt hibás teljesítés esetén is megillették volna. Nincs azonban akadálya annak, hogy a kikötött jótállás ellenére a jogosult ne ezen a jogcímen, hanem szavatosság jogcímén érvényesítse az igényét.

A jogosult szavatossági jogait gyakorolhatja azokra a hibákra is, amelyekre egyébként a jótállás nem terjed ki.

Kötelező jótállás esetén a jótállási idő alatt felmerülő szavatossági jogokat a jótállásra vonatkozó jogszabály szerint kell elbírálni.

3.3. Jótállási igények változtatása

A Ptk. szerint a jogosult a választott szavatossági jogról áttérhet egy másikra. Minthogy a szavatosság és a jótállás – az érvényesíthető igényeket tekintve – közel állnak egymáshoz, ezért nincs semmi ok arra, hogy a jótálláson alapuló jogot ne lehessen változtatni. A jogosult tehát a választott jótállási jogról más jótállási jog érvényesítésére mindaddig áttérhet, amíg a kötelezett vele meg nem egyezett, vagy a perben eljáró bíróság jogerős határozatot nem hozott. Ez a jogosultság egyébként a jogintézmény jellegéből is következik.

3.4. A jótállási idő kezdete

Előfordul, hogy a tényleges teljesítés időpontja különbözik a szerződésben megjelölt határnaptól, vagyis a kötelezett a szerződésben megszabott időnél korábban vagy későbben teljesít. A jótállási kötelezettség kezdete a tényleges teljesítés időpontja. Ellenkező álláspont érvényesülése esetén, ha a kötelezett előbb teljesítene, ez azzal a hátránnyal járna a számára, hogy a jótállási kötelezettsége a két időpont közötti időtartammal meghosszabbodnék. Késedelmes teljesítés esetén pedig a jogosultat érné hátrány, ha a késedelemnek megfelelő időtartammal megrövidülne a kötelezett jótállási kötelezettsége.

3.5. A jótállási idő meghosszabbodása

A szavatossági jogokkal kapcsolatban a Ptk. előírja, hogy a hibás dolog kijavítása esetén a szavatossági határidő meghosszabbodik a hiba közlésétől kezdődő azzal az idővel, amely alatt a jogosult a dolgot a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használhatta. Ez mind a kötelező, mind a felek által a szerződésben vállalt jótállás esetén is érvényesülő határidő-változás, mert nincs ok arra, hogy a szavatossági jogok érvényesítésére megállapított határidő említett meghosszabbítása ne legyen irányadó a jótállás esetén is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kijavítás és csere esetén a jótállási idő azzal az időtartammal meghosszabbodik, amely alatt – a hiba miatt – a dolgot nem lehetett rendeltetésszerűen használni. Ez időtartam akkor kezdődik, amikor a jogosult a hibát a kötelezett tudomására hozza. Ellenkező esetben ugyanis felesleges és nehezen tisztázható viták keletkezhetnének abban a tekintetben, hogy a hiba mikor következett be, kinek az érdekkörében, és hogy mennyi ideig szünetelt emiatt a rendeltetésszerű használat.

A jogosulttól elvárható, hogy a hibát haladéktalanul közölje, ilyen körülmények között pedig méltánytalan volna, ha a jótállási idő azzal az időtartammal is meghosszabbodnék, amely alatt a kötelezett – esetleg éppen a jogosult késedelmeskedése folytán – a hiba bekövetkezéséről nem szerezhetett tudomást, ezért például annak a kijavítása iránt nem intézkedhetett.

A szavatossági jogok érvényesítésére megállapított határidő esetleges meghosszabbítása azonban nem jelenti a kötelezett által szerződésben vállalt jótállás időtartamának meghosszabbítását, illetőleg az nem értelmezhető automatikusan jótállásvállalásnak sem. A szavatosság ugyanis tartalmilag – minden hasonlóságuk ellenére – nem azonosítható a jótállással, hiszen ez utóbbi biztosíték jellegű többletfelelősség, amely a megfelelő minőségért vállalt felelősség határidejének esetleges meghosszabbításán túl a jogosult helyzetét más vonatkozásban is – pl. a bizonyítási teherviselés kérdésében – erősíti. Ezért minden esetben a felek nyilatkozatainak gondos mérlegelésével kell megállapítani, hogy az adott esetben a felek valóban a kötelezett jótállási többletfelelőssége kérdésében állapodtak-e meg, vagy a jogszabályon alapuló szavatossági felelősség határidejét kívánták-e – a jogszabály adta lehetőséggel élve – meghosszabbítani.

A felek megállapodása azonban, amellyel a szavatossági határidőt – bármely okból, legfeljebb egy évre – meghosszabbíthatja, jótállási kötelezettséget nem hoz létre.

3.6. Kötelező jótállás

Jogszabály jótállási kötelezettséget írhat elő, és meghatározhatja annak legkisebb kötelező mértékét is. A szabványban előírt tartóssági követelmény – ellenkező megállapodás hiányában – jótállási kötelezettséget nem hoz létre. Ha a szolgáltatás tárgya a tartóssági követelménynek nem felel meg, a hibás teljesítés következményeit kell alkalmazni.

3.6.1. Jótállás tartós használatra rendelt termékeknél

A 117/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet mellékletében felsorolt – belföldi gyártmányú (belföldön előállított) vagy importból származó –, belföldön kereskedelmi forgalomba kerülő új termékekre jótállási kötelezettség terjed ki. (Lásd a Függeléket!) A kereskedő a rendeletben foglaltaknál a vásárlóra nézve kedvezőbb jótállási feltételeket is vállalhat. Ebből a szempontból kereskedő, aki a terméket a vásárlónak üzletszerűen értékesíti. A jótállás legrövidebb időtartama 12 hónap. Ha a termékre a gyártó (importáló) a rendeletben foglaltaknál kedvezőbb jótállási feltételeket vállal, ezt a jogot a kereskedő köteles átruházni a vásárlóra. Semmis az a megállapodás, amely a rendeletben foglalt előírásoktól a vásárló hátrányára eltér. Az érvénytelen megállapodás helyébe a rendelet szabályai lépnek.

Az említett rendeleten alapuló jótállás esetén a vásárlót a fentebb már részletezett szavatossági jogok illetik meg.

3.6.1.1. Kijavítás

Ha a vásárló a termék kijavítását kéri, a javítási határidő 15 nap. Amennyiben azonban a kötelezett a javítás idejére a vásárlónak kölcsönkészüléket (kölcsönjárművet) ajánl fel, ez a határidő 30 napra meghosszabbodik.

A termék kijavításakor a jótállás időtartama meghosszabbodik a hiba közlésének napjától kezdve azzal az idővel, amely alatt a vásárló a terméket a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használhatta.

Az üzemeltetés helyén kell megjavítani a rögzített bekötésű, valamint – a járművek kivételével – a 10 kg-nál súlyosabb, vagy a helyi közúti közlekedési eszközön kézi csomagként nem szállítható terméket. Ha a javítás az üzemeltetés helyén nem végezhető el, a le- és felszereléséről, valamint az el- és visszaszállításról a jótállásra kötelezett gondoskodik. (A javítószolgálat a vásárlóval köteles egyeztetni a helyszíni kiszállást, és a vevő választása szerint az egyeztetett nap délelőttjén vagy délutánján kell elvégezni a javítást.)

Egyébként a vásárlónak kell beszállítania a hibás terméket a lakóhelyén lévő javítószolgálathoz, szervizhez. Amennyiben a lakóhelyén ilyen nem működik, akkor a jótállási jegyen feltüntetett legközelebbi javítószolgálathoz, vagy ahhoz a kereskedőhöz kell elvinni a terméket, akinél a terméket vásárolták. A visszaszállításról – a járművek kivételével – a vásárló kívánságára díjmentesen a jótállásra kötelezettnek kell gondoskodnia. A vásárló indokolt utazási és szállítási (visszaszállítási) költségeit a jótállásra kötelezett tartozik megtéríteni.

Javításkor csak új alkatrészt lehet beépíteni a termékbe.

3.6.1.2. Kicserélés

Ha a termék a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított 3 napon belül – a termékbe épített biztonsági elemek (pl. elektromos biztosíték) hibáját kivéve – meghibásodott, a vásárló kívánságára azt azonos típusú új termékre kell kicserélni. Ha a cserére nincs lehetőség, a vásárló választása szerint a termék visszaszolgáltatásával egyidejűleg a vételárat vissza kell fizetni, vagy a vételár-különbözet elszámolása mellett más típusú terméket kell részére kiadni. (Ezek a rendelkezések nem érvényesülnek a személygépkocsira vonatkozó jótállásnál.) A 3 napos határidőbe nem számít bele az az időtartam, amely alatt a kereskedő üzlete bármely okból nem tartott nyitva.

A terméknek vagy jelentős részének kicserélése esetén a jótállás időtartama a kicserélt termék (annak kicserélt része) tekintetében újra kezdődik. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a modulokból összeállított termék hibás moduljának cseréjére került sor. A termék jelentős részeit a jótállási jegyen kell feltüntetni.

3.6.1.3. Minőségvizsgálat

Ha a hiba jellege (pl.: a termék kijavíthatósága, a javítás módja, az értékcsökkentés mértéke stb.) tekintetében vita merül fel, a jótállásra kötelezett fél köteles beszerezni az erre feljogosított minőségvizsgáló szerv szakvéleményét. (Ennek elmaradásakor a jogosult maga fordulhat a minőségvizsgáló szervekhez.)

A szakvélemény beszerzésére irányuló megbízásban fel kell tüntetni mind a jótállásra kötelezett, mind a vásárló álláspontját és nyilatkozatait (a hiba jellege, a hiba keletkezésének lehetséges okaira vonatkozó eltérő vélemény), és mindkét fél aláírását. A vásárló nyilatkozatát a megbízáshoz csatolt és az általa észlelt hibákat felsoroló feljegyzés is pótolhatja. A terméket – a járművek kivételével – a felek nyilatkozatának megtételét követő 3 munkanapon belül a jótállásra kötelezettnek be kell szállítania a minőségvizsgáló szervhez.

3.6.1.4. Megállapodás a jótállási kötelezettség teljesítésére

A jótállási kötelezettség keretébe tartozó javítások elvégzéséről, az alkatrészellátásról a termelő (importáló) a kereskedővel a termék forgalomba hozatala előtt kötött megállapodás szerint köteles gondoskodni. Ilyen megállapodás hiányában a termék forgalomba nem hozható.

A jótállási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek – a jótállási kötelezettség teljesítésének módjától függetlenül –, ha a kereskedő és a termelő (importáló) ettől eltérően nem állapodik meg, a termelőt (importálót) terhelik.

3.6.1.5. A jótállási igény érvényesítése

A vásárló a jótálláson alapuló igényével a kereskedőhöz, vagy a jótállás keretébe tartozó javításokat rendeltetésszerűen végző javítószolgálathoz (szervizhez) fordulhat. A kereskedő a vásárlóval szembeni kötelezettségek teljesítését nem kötheti a termelő (importáló) vele szemben fennálló kötelezettségeinek előzetes teljesítéséhez.

A vásárló jótállási igényét a jótállási jeggyel érvényesítheti a vásárláskor kapott fizetési bizonylat egyidejű bemutatása mellett.

3.6.1.6. Jótállási jegy

A jótállási jegyen a termelő (importáló) köteles feltüntetni:

– a termék, valamint a gyártó és külföldről származó termék esetén az importáló nevét;

– a gyártmány típusát, a gyártási számát, jelentős részeinek meghatározását;

– a vevőt a jótállás alapján megillető jogokat és azok határidejeit, a jótállási igény érvényesítésének kizáró feltételeit, valamint a jótállással kapcsolatos jogorvoslat módját;

– a javítószolgálat nevét és címét;

– az alkatrész-utánpótlás kötelező időtartamát;

– a javítószolgálat biztosításának kötelező időtartamát.

A termék forgalomba hozatalát megelőző minőségvizsgálat a jótállási jegy tartalmára is kiterjed.

A kereskedő a termék eladásakor köteles a jótállási jegy és a készülék számát egyeztetni, a jótállási jegyet az eladás (üzembe helyezés) keltének feltüntetésével hitelesíteni, és azt a vásárlónak átadni. A szabálytalanul kiállított jótállási jegy alapján érvényesített igények teljesítése a kereskedőt terheli.

A jótállás keretébe tartozó javítás esetén a javítószolgálat, illetve a kereskedő a jótállási jegyen köteles feltüntetni:

– a javítási igény bejelentésének és a javított termék a vevő részére történő visszaadásának az időpontját;

– a hiba okát és a javítás módját, valamint a javítási munkalap számát;

– gépjármű esetében a kilométeróra állását az átvételkor és a visszaadáskor;

– a jótállás új határidejét.

3.6.2. Jótállás lakásoknál

A lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállás szabályait az 53/1987. (X. 24.) MT rendelet tartalmazza. Az építési tevékenységre jogosult jogi személy és magánszemély (ideértve ezek jogi személyiséggel nem rendelkező társaságait is) az általa épített új lakóépületben levő lakásoknak és lakóépületeknek a rendelet 1. számú mellékletében meghatározott épületszerkezeteire, berendezéseire, valamint az e lakóépületeknek a 2. számú mellékletben meghatározott, a lakásokat kiszolgáló helyiségeire és részeire jótállást köteles vállalni, a rendelet szerinti feltételekkel. (Lásd a Függeléket!)

Ha a felek a kötelező jótállás kikötését elmulasztották, a megállapodásuk a rendeletben meghatározott jótállási feltételekkel egészül ki. Jótállást természetesen a rendeletben meghatározott feltételeknél a megrendelőre kedvezőbb feltételekkel is lehet vállalni. A felek által kikötött, de a megrendelőre hátrányosabb jótállási feltétel érvénytelen, helyébe a rendelet rendelkezései lépnek.

A vállalkozó szállítóját és alvállalkozóját az említett rendelet feltételei szerint jótállási kötelezettség terheli a vállalkozóval szemben azokra az általuk szolgáltatott termékekre és az elvégzett munkákra, amelyek felhasználásra kerültek a lakóépület olyan részeiben, amelyekre a vállalkozónak jótállási kötelezettsége van. A szállítót és az alvállalkozót a jótállás az általuk nyújtott szolgáltatás átadás-átvétel befejezésének napjától addig terheli, amíg a vállalkozó jogosulttal szembeni jótállási kötelezettsége fennáll.

3.6.2.1. Jótállási idő

A jótállás kötelező időtartama három év, amely a lakóépület, illetőleg a lakás átadás-átvétel befejezésének napján kezdődik.

A jótállási idő a hibás dolog tekintetében annak kijavítása esetén meghosszabbodik a hiba közlésétől számított azzal az idővel, amíg a hibás dolog a rendeltetésszerű használatra nem volt alkalmas, cserénél pedig újrakezdődik.

3.6.2.2. Jótállási jogosultságok

A jogosult – a jótállási időn belül – követelheti a hiba kijavítását, a vételár megfelelő leszállítását, a hibás dolog kicserélését, illetőleg a hibás munka újbóli elvégzését. A hibás dolog kicserélését vagy a munka újbóli elvégzését akkor kérheti, ha a hiba megfelelő határidő alatt értékcsökkenés nélkül nem javítható ki, és a kijavítás a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges. A javítást, a cserét, a munka újbóli elvégzését úgy kell teljesíteni, hogy az lehetőség szerint a lakóépület, illetőleg a lakás használatát ne akadályozza.

A jogosult – a vállalkozó költségére – mással is elvégeztetheti a hibás teljesítés folytán szükséges munkát, ha a vállalkozó a kijavítást megfelelő határidőre nem vállalja, illetőleg nem végzi el, vagy ismételten hibásan végzi el. (A hibás dologra vagy annak részére megszűnik a jótállási kötelezettség, ha a jogosult a hibát feltételek hiányában maga javítja, vagy mással javíttatja ki.)

3.6.2.3. Igényérvényesítés

A jótállási jogokat a lakás (lakóépület) tulajdonosa, kezelője, a lakás tulajdonba adásáig a megrendelője (a továbbiakban együtt: jogosult) a vállalkozóval vagy az általa javításra kijelölt szervezettel szemben érvényesítheti. Amennyiben a jogosult a karbantartási, kárenyhítési kötelezettségének nem tesz eleget, vagy jótállási igényét késedelmesen jelenti be, az ebből eredő kárt maga viseli.

A vállalkozó a bejelentett jótállási igény alapján tizenöt napon belül köteles a hibát megvizsgálni, és a jogosult igényéről nyilatkozni.

3.6.2.4. Jótállási jegy

A jótállási igényt ebben az esetben is jótállási jeggyel lehet érvényesíteni. A jótállási jegyet a vállalkozónak – lakásonként külön-külön – kell kiállítania, és azt az átadás-átvételi eljárás során köteles a jogosultnak átadni.

A jótállási jegynek tartalmaznia kell a jótállás körébe tartozó lakás, a lakást kiszolgáló helyiségek és épületrészek, valamint épületszerkezetek és berendezések meghatározását, illetve a jótállás időtartamát.

3.6.2.5. Jótállási szabályzat

A vállalkozó jótállási szabályzatot köteles készíteni, amely tartalmazza a jótállással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket, valamint a jótállási igény érvényesítésének módját. A vállalkozó a jótállási szabályzatot a jótállási jeggyel egyidejűleg köteles a jogosultnak átadni.

3.6.3. Javító-karbantartó szolgáltatások

A 16/1976. (VI. 4.) MT rendelet 1. számú melléklete sorolja fel azokat a javító-karbantartó szolgáltatásokat, amelyekre kötelező jótállás vonatkozik. (Lásd a Függeléket!) A vállalkozó a szolgáltatás minőségéért való felelősséget nem zárhatja ki és nem korlátozhatja. Nem vonatkoznak a rendelet szabályai az átalánydíjas szolgáltatásokra, továbbá azokra az esetekre, amikor a szo

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. február 21.) vegye figyelembe!