Társadalombiztosítás 2003

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2003/01. számában (2003. január 1.)
Egyetlen cég sem kezdheti meg úgy az évet, hogy nincs tisztában a gazdálkodását is befolyásoló járulékszabályokkal, a társadalombiztosítás foglalkoztatókat érintő változásaival. Idei első különszámunkat éppen ezért ennek a témának szenteltük, mintegy folytatva a főképp a 2003-as adóváltozásokat feldolgozó előző összeállításunkat. Az új előírások megtartották a szolidaritás és a biztosítás elvén működő társadalombiztosítás eddigi rendszerét, s alapvetően az adó- és járulékszabályok összehangolását, a nyugdíjreform folytatását, a vállalkozások közterheinek mérséklését tűzték ki célul. Lényeges eleme továbbá a változásoknak a magán-nyugdíjpénztári tagdíj és az egyéni nyugdíjjárulék mértékének korrekciója, illetve a pályakezdők kötelező pénztári tagságának visszaállítása. A 2003-tól hatályos törvénymódosítás a vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentését szolgáló új szabályok mellett több olyan rendelkezést is tartalmaz, amelyek részben a jogszabályi környezet változásához, illetve a jogalkalmazás során felmerülő problémák rendezéséhez kapcsolódnak. A különszám reményeink szerint hasznos segítőtárs lesz a cégvezetők számára ahhoz, hogy biztonsággal eligazodjanak a különféle társadalombiztosítási kötelezettségek teljesítése során.

1. Foglalkoztatók és foglalkoztatottak

1.1. Foglalkoztatók

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) a fogalmak és értelmező rendelkezések körében pontosan meghatározza, hogy kit kell foglalkoztatónak és foglalkoztatottnak tekinteni, egyértelművé teszi ezáltal, hogy a járulékkötelezettségek kit terhelnek.

Ennek megfelelően a Tbj. alkalmazásában foglalkoztatónak minősül

– bármely jogi és természetes személy,

– a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság,

– az egyéb szervezet,

– a költségvetés alapján gazdálkodó szerv, továbbá

– bármely személyi egyesülés

abban az esetben, ha biztosítottat foglalkoztat.

Foglalkoztató a

– társas vállalkozó esetén a társas vállalkozás,

– a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló esetén a szerződést kötő gazdálkodó szervezet vagy egyéni vállalkozó,

– a munkanélküli-ellátásban részesülő biztosítottnak minősülő személy esetén (ideértve a nyugdíj előtti munkanélküli-segélyben részesülőt is) a munkanélküli-ellátást folyósító szerv,

– a gyermekgondozási segélyben, a gyermekgondozási díjban, a gyermeknevelési támogatásban, az ápolási díjban részesülő személyek esetében a segélyt, a támogatást, illetve a díjat folyósító szerv,

– a helyi önkormányzatok nettó finanszírozásának hatálya alá tartozó munkáltató esetében a járulékfizetési, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése szempontjából a Területi Államháztartási Hivatal, Fővárosi Államháztartási Hivatal (TÁH), valamint

– a központi költségvetési szerv központosított illetményszámfejtését végző illetményszámfejtő hely a járulék megállapítása, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése, a biztosítottak bejelentése szempontjából.

1.1.1. Társas vállalkozás

Társas vállalkozás alatt a következő vállalkozások értendők:

– a közkereseti társaság (ideértve a gazdasági munkaközösséget és jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget is),

– a betéti társaság,

– a korlátolt felelősségű társaság,

– a közhasznú társaság,

– a közös vállalat,

– az egyesülés,

– és az előzőekben felsorolt társas vállalkozások az előtársaságként történő működés időszakában is, továbbá

– a szabadalmi ügyvivői társaság,

– a gépjárművezető-képző munkaközösség,

– az oktatói munkaközösség, illetőleg

– az ügyvédi iroda, valamint a végrehajtói iroda.

1.2. Munkaerő-kölcsönzés, kirendelés, kiküldetés

Foglalkoztató a Munka Törvénykönyvének a munkaerő-kölcsönzésről szóló fejezete szerinti munkavégzés esetén – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a kölcsönbeadó is. Ez utóbbi foglalkoztatói kategóriához érdemes részletesebb magyarázatot fűzni, mivel a jogalkalmazási gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy milyen szabályokat kell alkalmazni a munkaerő-kölcsönzésre, a kirendelésre, kiküldetésre, és ezekre vonatkozóan a törvény végrehajtási rendeletének 2003-ra szóló módosításai adnak támpontot.

1.2.1. Munkaerő-kölcsönzés

1.2.1.1. Fogalommeghatározások

A Munka Törvénykönyve alkalmazásában

– munkaerő-kölcsönzés az olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi,

– kölcsönbeadó az a munkáltató, aki a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót munkavégzésre, kölcsönzés keretében a kölcsönvevőnek átengedi, és munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönvevővel megosztva gyakorolja.

– kölcsönvevő az a munkáltató, aki a kölcsönzés keretében átengedett munkavállalót foglalkoztatja, és munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönbeadóval megosztva gyakorolja.

A törvény meghatározza azt is, hogy kölcsönbeadó csak az a belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság vagy – a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában – szövetkezet lehet, amelyik megfelel a törvényben, illetve az egyéb jogszabályban foglalt feltételeknek, és a székhelye szerint illetékes munkaügyi központ nyilvántartásba vette.

1.2.1.2. Együttműködési kötelezettség

A kölcsönbeadó, a kölcsönvevő és a munkavállaló a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során köteles együttműködni. A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között létrejött megállapodásban nem lehet korlátozni, illetve kizárni azokat a jogokat, amelyek a munkavállalót a törvény, illetőleg más jogszabály alapján megilletik. A kölcsönvevő a munkavállalót más munkáltatónál történő munkavégzésre nem kötelezheti. Ezektől a rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.

1.2.1.3. A megállapodás tartalma

A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti megállapodást írásba kell foglalni, és annak tartalmaznia kell legalább:

– a munkaerő-kölcsönzés időtartamát,

– a munkavégzés helyét és

– az elvégzendő munka jellegét.

A megállapodásban foglaltakon túl a kölcsönvevő írásban köteles tájékoztatni a kölcsönbeadót:

– az irányadó munkarendről,

– a munkáltatói jogkört gyakorló személy megnevezéséről,

– a munkabérfizetés alapjául szolgáló adatok közlésének módjáról és határidejéről,

– az elvégzendő munkára vonatkozó alkalmazási feltételekről, továbbá

– minden olyan körülményről, amely a munkavállaló foglalkoztatása szempontjából lényeges.

1.2.1.4. Érvénytelen megállapodás

Semmis a munkavállaló és a kölcsönbeadó között létrejött olyan megállapodás,

– amely a munkaviszony megszűnése, illetve megszüntetése után a kölcsönvevővel való jogviszony-létesítési tilalmat vagy korlátozást ír elő, valamint

– amely alapján a munkavállalónak a kölcsönbeadó javára díjazást (közvetítési díjat) kell fizetni, ha a kölcsönvevővel kíván jogviszonyt létesíteni.

1.2.1.5. Jogok gyakorlása, kötelezettségek teljesítése

A kölcsönzés során a munkáltatót megillető jogokat és kötelezettségeket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő – megállapodásuk szerint – megosztva gyakorolja.

A munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a kölcsönbeadó gyakorolhatja, a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot a munkavállaló a kölcsönbeadóval közli.

A munkavállalóra a kölcsönvevőnél irányadó munkarendre, munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha a munkaviszony nem kölcsönzés céljából jött létre, a munkaszerződés nem módosítható annak érdekében, hogy a munkáltató a munkavállalót kölcsönzés keretében foglalkoztassa. A kölcsönbeadó munkabér-fizetési kötelezettségét nem érinti, ha a kölcsönvevő a kölcsönbeadónak járó díjat esedékességekor nem fizette meg.

Eltérő megállapodás hiányában a kölcsönbeadó viseli a foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályban meghatározott költségeket, így különösen a munkavállaló utazási költségeit és a munkavégzéshez szükséges egészségügyi alkalmassági vizsgálat díját.

1.2.1.6. Adatszolgáltatás

Fontos szabály, hogy a kölcsönbeadót terheli a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi bevallási, adatszolgáltatási, levonási, befizetési kötelezettség teljesítése. Az említett rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.

A kölcsönvevő – eltérő megállapodás hiányában – köteles legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap ötödik napjáig a kölcsönbeadóval közölni mindazokat az adatokat, amelyek legkésőbb a munkabér tárgyhónapot követő hónap tizedik napjáig történő kifizetéséhez szükségesek. Ha a munkaviszony a hónap közben szűnik meg, a kölcsönvevő az utolsó munkában töltött napot követő három munkanapon belül köteles a munkabérfizetéshez szükséges adatokat a kölcsönbeadónak átadni.

1.2.2. Kirendelés

A Munka Törvénykönyvének 2001. július 1-jétől hatályos szabályai szerint a munkavállaló a munkáltatók között létrejött megállapodás alapján, más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető.

1.2.2.1. A kirendelés kritériumai

Kirendelésnek tehát az minősül, ha a munkáltatók között létrejött megállapodás alapján, a munkavállalót az "eredeti" munkáltatója más munkáltatónál kötelezi munkavégzésre, a kirendelés során a munkát a szokásostól eltérő helyen végzik, a másik munkáltatónál, annak irányítása alatt.

A kirendelés további kritériumai, hogy

– az ellenszolgáltatás nélküli [Ellenkező esetben ugyanis nem kirendelésről, hanem munkaerő-kölcsönzésről van szó. Az elhatároláshoz a Munka Törvénykönyve 106. §-ának (2) bekezdése nyújt segítséget, amikor meghatározza, hogy mi nem tekintendő ellenszolgáltatásnak.], valamint hogy

– a két munkáltató "tulajdonosi" kapcsolatban álljon egymással. Ez megvalósulhat úgy, hogy azonos tulajdonban lévő két munkáltató egymáshoz, vagy a munkáltató a tulajdonában lévő másik munkáltatóhoz, vagy mindkét munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdoni viszonya alapján álljon kapcsolatban egymással, és ebben a körben valósuljon meg a kirendelés.

1.2.2.2. Ellenszolgáltatás

Az előzőekben részletezett rendelkezések alkalmazása szempontjából nem minősül ellenszolgáltatásnak, ha a két munkáltató megállapodása alapján a munkavállaló munkabérét, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a munkáltató viseli, amelyhez a munkavállalót kirendelték, vagy ha a munkáltatók között díjfizetésre, illetve egyéb elszámolásra – a kirendelésen kívül eső okból – valamely szolgáltatás igénybevétele miatt kerül sor.

1.2.2.3. A kollektív szerződés alkalmazása

Kirendelés esetén a munkavállaló foglalkoztatása során alkalmazni kell a kirendelés helye szerinti munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés munkaidőre és pihenőidőre, valamint – ha a munkavállalóra kedvezőbb – a munka díjazására vonatkozó rendelkezéseit.

1.2.2.4. Munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek alakulása

A kirendelés időtartama alatt – eltérő megállapodás hiányában – a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, amelyhez a munkavállalót kirendelték. A munkaviszony megszüntetésének jogát csak a kirendelő munkáltató gyakorolhatja. A munkavállalót a munkáltatói jogok gyakorlójának személyéről tájékoztatni kell.

Mint látható, a Munka Törvénykönyvének ismertetett szabályai a foglalkoztató és a munkavállaló közötti jogviszonyt tekintve a kölcsönbeadás és a kirendelés esetében nagyon hasonlóak, így a társadalombiztosítási kötelezettségeket is indokolt azonosan szabályozni.

A társadalombiztosítási jogviszonyban a jogok és kötelezettségek tekintetében foglalkoztatónak egyértelműen a kölcsönbeadó, a kirendelő munkáltató minősül, hiszen a kirendelés helye szerinti foglalkoztató, vagy a kölcsönbevevő foglalkoztató csak bizonyos munkáltatói jogokat gyakorolhat, így az "eredeti" foglalkoztató és munkavállalója közötti jogviszony nem változik meg.

A Tbj. végrehajtási rendeletének [195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet] 2003-ra vonatkozó módosítása során – az egységes jogalkalmazás érdekében – pontosították, hogy kirendelés esetében is a kirendelőt kell foglalkoztatónak tekinteni, őt terhelik a törvény szerinti kötelezettségek, amelyek teljesítéséhez a kirendelés helye szerinti foglalkoztatónak adatot kell szolgáltatnia.

1.2.3. Kiküldetés

Belföldi kiküldetésnél a járulékfizetés tekintetében az általánostól eltérő szabályozásra, illetőleg a szabályozás módosítására nem volt szükség.

A szociális biztonságról szóló kétoldalú nemzetközi egyezmények értelmezése és végrehajthatósága tárgyában azonban a külföldi munkáltató belföldön foglalkoztatott külföldi illetőségű munkavállalójának és foglalkoztatójának járulékkötelezettségére, illetve annak teljesítésére vonatkozóan már tisztázni kellett, hogy a járulékkötelezettségek kit terhelnek.

A Tbj. 13. §-a szerint a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre a törvény rendelkezéseit az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni.

Általánosságban a szociális biztonságról szóló egyezményeket nem lehet értelmezni. Ezek mindig meghatározott országokkal megkötött konkrét egyezményeket jelentenek, amelyből adódóan mindig az adott egyezménytől függ, hogy azokat mikor, hogyan kell alkalmazni.

1.2.3.1. Kettős adóztatás kizárása – járulékalapot képező jövedelem

Amennyiben az egyezményt alkalmazni kell, még mindig vizsgálandó, hogy a kettős adóztatást kizáró egyezmények alapján egyáltalán keletkezik-e olyan jövedelem, amely Magyarországon adóztatható, és az járulékalapot képez-e.

A Tbj. erre tartalmaz különös szabályt, amely szerint (4. § k/2. pont) a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított és a Magyar Köztársaság területén biztosítással járó jogviszonyban álló külföldi személy esetén adóztatható jövedelem hiányában is van járulékalapot képező jövedelem, amely a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetőleg szerződésben meghatározott díj összege.

Egyes kétoldalú egyezmények szerint (például a magyar-német egyezmény 6. és 7. cikkelye) a munkavállalók biztosítási kötelezettségére annak a szerződő államnak a jogszabályai vonatkoznak, amelynek felségterületén foglalkoztatják őket, és ez rendelkezés akkor is érvényes, ha a munkaadó a másik szerződő állam felségterületén van.

Kiküldetés esetén, ha az egyik szerződő államban dolgozó munkavállalót munkaadója e munkaviszony keretében a másik szerződő államba küldi ki, hogy ott e munkaadó részére munkát végezzen, úgy erre a foglalkoztatásra a foglalkoztatás első 24 naptári hónapjában kizárólag az első szerződő állam biztosítási kötelezettségre vonatkozó jogszabályai érvényesek – mintha a munkavállalót még mindig ennek felségterületén foglalkoztatnák.

Az ismertetett szabályokon túlmenően az egyezmények és a Tbj. sem tartalmaz különös szabályt arra, ha a magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi munkáltató a Magyar Köztársaság területén kiküldetés keretében munkát végző munkavállalója miatt a nemzetközi egyezmény alapján a magyar társadalombiztosítási szabályok hatálya alá kerül.

1.2.3.2. Járulékfizetés – szociális biztonságról szóló egyezmények

Ha a szociális biztonságról szóló egyezmények alapján a külföldi illetőségű munkaadónak a munkavállaló magyarországi foglalkoztatásához kapcsolódóan a belföldi szabályok szerint keletkezik járulékkötelezettsége (bejelentkezés, bevallás, befizetés stb.), ezeket a kötelezettségeket a munkavállaló a munkaadó belföldi képviselőjeként teljesíti.

Az erre vonatkozó jogértelmezést elősegítő szabályt a Tbj. végrehajtási rendeletének 2003-ra vonatkozó módosítása tartalmazza.

1.3. Foglalkoztatottak

A törvény meghatározása szerint foglalkoztatott az, aki nem minősül egyéni, illetve társas vállalkozónak, és foglalkoztatója biztosítással járó jogviszony keretében foglalkoztatja. A Tbj. részletesen meghatározza az egyéni és a társas vállalkozó fogalmát. Bár ebben változás nem történt, érdemes a teljesség kedvéért ezeket a fogalmakat is felsorolni.

1.3.1. Egyéni vállalkozó

Egyéni vállalkozó

– a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személy, ideértve az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő természetes személyt is,

– a külön jogszabály alapján egészségügyi és szociális vállalkozást, egyéni vállalkozó orvosi, klinikai szakpszichológusi, továbbá magán-állatorvosi, illetve egyéb egészségügyi és szociális, gyógyszerészi magántevékenységet folytató természetes személy,

– az ügyvédi tevékenységet folytató személy,

– az egyéni szabadalmi ügyvivő,

– a közjegyző, továbbá

– az önálló bírósági végrehajtó.

1.3.2. Társas vállalkozó

Társas vállalkozó

– a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony),

– a szabadalmi ügyvivői társaság tagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik, valamint

– az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja.

1.4. Belföldi-külföldi a társadalombiztosítás rendszerében

A Tbj. 2002-ben hatályos szabályai csak a külföldi fogalmát definiálták, azt is az időközben hatályon kívül helyezett devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény jogszabályhelyére való hivatkozással. A 2003-ra vonatkozó szabályozás követi az idegenrendészeti jogszabályokban végrehajtott módosításokat, valamint a belföldi fogalmának a Tbj.-beli definiálását.

Az új fogalommeghatározás szerint külföldi a természetes személy, ha nem rendelkezik az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolvánnyal és arra nem is jogosult.

Belföldinek pedig az a természetes személy minősül, aki rendelkezik, illetőleg jogosult rendelkezni az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolvánnyal (személyi igazolvánnyal), a 14 éven aluliak esetében a személyazonosítóról kiadott hatósági igazolvánnyal. Belföldinek tekintendő továbbá a menekült és a hontalan.

2. Járulékkötelezettség

2.1. Biztosítási jogviszony

A biztosítás – a törvény eltérően rendelkezése hiányában – az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.

2.1.1. A biztosítás szünetelése

Szünetel a biztosítás

– a fizetés nélküli szabadság, a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét időtartama alatt, kivéve ha a fizetés nélküli szabadságot háromévesnél fiatalabb gyermek gondozása, vagy nyolcévesnél fiatalabb gyermek után járó gyermeknevelési támogatásra való jogosultság, vagy tizennégy évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermekgondozási segélyre való jogosultság, illetőleg tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén vették igénybe, illetőleg ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár, illetőleg munkabér (illetmény), átlagkereset (távolléti díj), táppénzfizetés történt;

– a sorkatonai (polgári) szolgálat ideje alatt;

– az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt is, kivéve ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették, továbbá ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerősen felmentette, végül

– arra az időtartamra, amelyre az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő a kamarai tagságát szünetelteti.

Megjegyezzük, hogy a korábbi szabályok szerint a munkavégzés alóli mentesítés idejére vonatkozóan csak akkor szünetelt a biztosítás, ha arra ténylegesen munkabért (illetményt), távolléti díjat, táppénzt fizettek.

2.1.1.1. Amikor a jogviszony nem szünetel

Növekvő számban fordul elő, hogy a csődhelyzet miatt felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek nem fizetik meg az utolsó munkában töltött napon az általuk foglalkoztatott munkavállalók részére a felmondási időnek a munkavégzés alóli mentesítés időtartamára járó átlagkeresetet. Egyes esetekben a fizetés teljesen elmarad, esetleg évek múlva pótolják azt. Ez a helyzet méltánytalanul hátrányosan érinti a biztosítottat a pénzellátások megállapításánál a biztosítás szünetelése miatt, ezért a törvény a problémát úgy oldotta meg, hogy 2003-tól a biztosítási jogviszony nem szünetel abban az időtartamban, amelyre átlagkereset jár függetlenül attól, hogy azt kifizették-e vagy sem.

2.2. A biztosítottak köre

A biztosítottak köre 2003-ban némileg módosult. A módosításokat az indokolta, hogy az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 3. §-a értelmében az országgyűlési képviselő társadalombiztosítási jogállására a munkaviszonyban állókra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény értelmében a katonai szolgálatot teljesítő tartalékos katona jogállása pedig megegyezik a szerződéses katonáéval; így ezekkel a személyekkel egészült ki az eredeti szabály.

A törvény alapján biztosított tehát az, aki

– munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban áll, a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja, a fegyveres erők szerződéses állományú tagja, továbbá a katonai szolgálatot teljesítő tartalékos katona (a továbbiakban: munkaviszony ideértve az országgyűlési képviselőt is), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik;

– a szövetkezet tagja – ide nem értve az iskolai szövetkezet (szövetkezeti csoport) nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját –, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen közreműködik;

– a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló;

– a keresetpótló juttatásban, munkanélküli-járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli-segélyben (a továbbiakban: munkanélküli-ellátásban) részesülő személy, továbbá az a személy, akinek munkanélküli-járadékra való jogosultságát 1998. január 1. előtt megállapították, és a járadék folyósítása a munkaadótól kapott végkielégítés miatt későbbi időpontban történik, feltéve hogy a munkanélküli-ellátást folyósító szerv a halasztás időtartamára a társadalombiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot megfizette;

– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó;

– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó, az egyházi személy, a szerzetesrend tagja;

– a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét. Az itt felsoroltakon túl, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasházközösség, egyesület, köztestület, közhasznú társaság, kamara, gazdálkodó szervezet – ide nem értve a gazdasági társaságok társas vállalkozónak minősülő üzletvezetőit, ügyvezetőit – választott tisztségviselője; továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője, valamint a helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású polgármester – amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja (díjazása) eléri az a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét.

2.2.1. Akikre nem terjed ki a biztosítás

A Tbj. szabályai szerint nem biztosítottak, vagyis a biztosítás nem terjed ki:

– a külföldi állam diplomáciai képviselőjére, a képviselet személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára, a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú képviselőjére (munkatársára), a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, valamint az említett személyek Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, továbbá az előzőekben felsorolt személyek Magyarországon tartózkodó, velük együtt élő külföldi állampolgárságú házastársára és gyermekére;

– a külföldi munkáltató által Magyarországon foglalkoztatott külföldinek minősülő személyre, valamint

– a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének, valamint a külföldi székhelyű vállalkozás kereskedelmi, bank- és biztosítóintézeti képviseletének a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott – a nemzetközi egyezmény hatálya alá nem tartozó – arra a természetes személy munkavállalójára (tagjára, foglalkoztatottjára), aki külföldinek minősül. Ezek a személyek társadalombiztosítási ellátásra megállapodást köthetnek.

A nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre a Tbj.-törvény rendelkezéseit az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni.

2.3. Járulékkötelezettségek

Járulék alatt a nyugdíjjárulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíj-biztosítási és egészségbiztosítási járulék (ez utóbbi kettő együtt: társadalombiztosítási járulék), a táppénz-hozzájárulás és a baleseti járulék értendő a hatályos törvényi szabályozás szerint.

A társadalombiztosítási ellátások fedezetére

– a biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot,

– a foglalkoztató egészségbiztosítási és nyugdíj-biztosítási járulékot (együtt: társadalombiztosítási járulék),

– a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó, továbbá a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő társas vállalkozó után baleseti járulékot,

– az egészségbiztosítási ellátások fedezetére az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényben meghatározottak szerint a foglalkoztató, illetőleg a magánszemély egészségügyi hozzájárulást, továbbá

– az a személy, aki személyi igazolvánnyal rendelkezik, vagy azzal jogszabály alapján rendelkeznie kellene, és aki a Tbj.-törvény szerint biztosítottnak vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül, és egészségügyi szolgáltatásra más egyéb, a törvényben meghatározott jogcímen sem jogosult, egészségbiztosítási járulékot fizet.

A magánnyugdíjpénztár tagja nyugdíjjárulék és tagdíj fizetésére kötelezett.

2.4. A járulékalapok változása

A hatályos szabályok szerint járulékalapot képező jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-tv.) szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek az a része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az Szja-tv.-ben szabályozott kis összegű kifizetésből származó jövedelmet is, továbbá az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékét – ide nem értve azonban az Szja-tv. 69. §-ának (10) bekezdése szerinti üzleti ajándék, reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást –, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, továbbá a hivatásos nevelőszülői díj.

A foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított és a Magyar Köztársaság területén biztosítással járó jogviszonyban álló külföldi személy esetén az előzőekben említett jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetőleg szerződésben meghatározott díj a járulékalap.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a természetbeni juttatásként figyelembe vehető jövedelmekre vonatkozó szabályok az Szja-tv.-ben módosultak, amelyek a járulékalapot is érintik.

2.4.1. Értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték

Az Szja-tv. új, XV. fejezete tartalmazza az értékpapír, az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték adózásának új szabályait.

2.4.1.1. Bevétel

A módosult szabályok szerint a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében bevétel az értékpapírnak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) teljesíteni.

Az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték tekintetében pedig a magánszemély által értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jog (kivéve a más értékpapírban megtestesülő jogot) átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése, vagy az ilyen jogról való lemondásra tekintettel megszerzett vagyoni érték esetében bevétel a megszerzett vagyoni érték alapján meghatározott bevételből az a rész, amely meghaladja a jog megszerzésére fordított értéket.

Fontos rendelkezés, hogy az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.

2.4.2. A bevétel adókötelezettségének jogcíme

A bevétel adókötelezettségének jogcímét a magánszemély és a jogot alapító személy között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) teljesíteni.

2.4.3. Nem pénzben megszerzett vagyoni érték

A nem pénzben megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.

2.4.4. Foglalkoztatói járulékalap

A foglalkoztató továbbra is az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem után fizeti meg havonta a törvényben meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot. A társadalombiztosítási járulékot a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni.

2.4.5. A foglalkoztatottak járulékalapja

A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék alapja a társadalombiztosítási járulék alapját képező jövedelem. A foglalkoztatott azonban az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás értéke után nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot nem fizet.

2.4.6. Járulékalapot nem képező jövedelmek

A 2003. január 1-jétől hatályos szabályok szerint a foglalkoztatottnak nem kell fizetnie egészségbiztosítási járulékot

– a jubileumi jutalom,

– a végkielégítés,

– az újrakezdési támogatás,

– a titoktartási (hallgatási díj),

– a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás és

– a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. §-ának (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után sem. (Emlékeztetőül: a Munka Törvénykönyvének vonatkozó rendelkezése szerint, ha a határozott időre alkalmazott munkavállaló munkaviszonyát a munkáltató nem közös megegyezéssel vagy rendkívüli felmondással, illetőleg próbaidő kikötésekor annak letöltése esetén azonnali hatállyal szünteti meg, akkor egyévi, ha a határozott időből még hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre jutó átlagkeresete illeti meg.)

Az, hogy egészségbiztosításijárulék-fizetési kötelezettség nem terheli az előzőekben említett jövedelmeket, egyben azt is jelenti, hogy ezek a jövedelmek a pénzbeli ellátások alapjául sem szolgálnak, így például a táppénz számításánál sem vehetők figyelembe.

Nem képezi továbbá a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék alapját

– a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege;

– a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett foglalkoztató [Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontja] által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely havonta nem haladja meg a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér összegét. (Ha a munkáltató a hozzájárulást több hónapra előre egy összegben utalja át, akkor havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásnak az a havi összeg minősül, amelyet a pénztári alapokban a munkáltató rendelkezése alapján az átutalást követően dátum szerint az egyes hónapokban tagdíjként ír jóvá a pénztár.);

– a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatónál a képesítési követelményekben meghatározott képzési idő alatt végzett munkájáért az említett intézménytől kapott díj – de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegének kétszerese –, feltéve hogy a munkavégzés az erről szóló kormányrendelet szerinti munkalehetőség keretében történik, és feltéve hogy a díjazás alapjául szolgáló munkavégzés abban az intézményben történik, amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban áll;

– 2003-tól a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj.

2.4.6.1. Szellemi alkotások járulékkötelezettsége

A gyakorlatban rendkívül sok problémát okozott az a szabályozási helyzet, hogy a Tbj. ez idáig a szellemi alkotások közül mindössze a szerzőijogdíj-védelem alá tartozó tevékenységből származó jövedelmek járulékfizetési kérdéseit szabályozta, s nem tért ki az egyéb szellemi alkotásokból származó jövedelmek kezelésére. A törvény most már a szellemi alkotások teljes körére alkalmazza az eddig a szerzői jogi védelem alá tartozó tevékenységből származó jövedelmekre irányadó járulékfizetési szabályokat.

A szabályozás igazodik a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény módosult rendelkezéseihez is.

A Tbj. 21. §-ának új d) pontja értelmében nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék alapját a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj.

A Tbj. végrehajtási rendeletének szabályai a lapzártakor a kormányhoz benyújtott tervezet szerint ezzel párhuzamosan kiegészülnek. A kiegészítés értelmében, ha az előzőekben felsorolt mű, alkotás, újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a szerzői jogi védelem alatt álló mű szerzője, előadója (előadóművész) személyes közreműködésre is kötelezett, ezt a tevékenységét a megbízásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. A járulékalap megállapításakor a felhasználási szerződés (előadás) szerinti személyes munkavégzés (közreműködés) díjazását kell figyelembe venni.

Ha a díjazásra nem havi rendszerességű, hanem azt időszakonként, illetőleg a tevékenység befejezését követően fizetik meg, a biztosítási kötelezettséget a díjazás kifizetésekor (esedékességekor) kell elbírálni. A biztosítási kötelezettség elbírálásához a kifizetett díjból – ideértve az előleget is – a személyi jövedelemadó-előleg alapját képező összeget azon időtartam naptári napjainak számával kell elosztani, amelyre a díjazás történt.

3. Járulékmértékek

A foglalkoztatót terhelő járulékkötelezettségek mértékei 2003-tól nem változnak, és ez mondható el az egyéni járulékkötelezettségekre is.

3.1. Társadalombiztosítási járulék

A foglalkoztató és a biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelem után 2002-ben és 2003-ban is 29 százalék társadalombiztosítási járulékot fizet (ebből a nyugdíjbiztosítási járulék 18 százalék, az egészségbiztosítási járulék 11 százalék).

3.2. Nyugdíjjárulék

A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke 2003. január 1-jétől a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 8,5 százalék, a magánnyugdíj pénztár tagja esetében 1,5 százalék, 2004-től pedig 0,5 százalék.

3.3. A magán-nyugdíjpénztári tag fizetési kötelezettsége

A magánnyugdíjpénztár tagja a nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme után 2003-ban 7 százalék, 2004-ben 8 százalék tagdíjat fizet.

3.4. Munkavállalói, munkaadói járulék

A 2004-re vonatkozó minimális, 0,5 százalékos nyugdíjjárulék-emelést a munkavállalói járulék ugyanilyen mértékű csökkentése kompenzálja. A munkaadói járulék mértéke változatlanul 3 százalék.

3.5. Egészségbiztosítási járulék

A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási járulék mértéke 3 százalék maradt 2003-ban is.

A korábbi szabályok szerint az a személy, aki személyi igazolvánnyal rendelkezik, vagy azzal jogszabály alapján rendelkeznie kellene, és aki a Tbj.-törvény szerint biztosítottnak vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül, és egészségügyi szolgáltatásra más egyéb, a törvényben meghatározott jogcímen sem jogosult, a korábbi szabályok szerint havonta, a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 11 százalékának megfelelő összegű egészségbiztosítási járulékot fizetett. Ha a járulékfizetési kötelezettség a naptári hónap teljes tartama alatt nem áll fenn, egy naptári napra a minimálbér 30-ad részét kellett figyelembe venni. Az itt említett személyek társadalmi besorolásukat tekintve igen eltérő jövedelmű, szociális helyzetű személyek lehetnek.

3.5.1. A fizetési kötelezettség alakulása

A törvény 2003-tól módosuló rendelkezései szerint a fizetési kötelezettség csak akkor keletkezik, ha az érintett személy a minimálbér 30 százalékának megfelelő jövedelemmel rendelkezik.

Abban az esetben pedig, ha a biztosítási jogviszony fennállását utólag állapítják meg, a biztosítás időszakára a már befizetett 11 százalékos mértékű járulék a foglalkoztató által kiállított igazolás benyújtása mellett az illetékes állami adóhatóságtól visszaigényelhető.

A megállapodás alapján járulékot fizetőkkel külön részben foglalkozunk.

3.2. Járulékfizetési felső határ módosulása

Az egészségbiztosításijárulék-fizetési kötelezettségnek továbbra sincs felső határa, a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség felső határa 2003-tól változik. A nyugdíjjárulékot a foglalkoztatott a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset kétszerese helyett a két és félszeresének naptári évre számított összege után fizeti meg.

A járulékfizetési felső határ naptári napi összegét évente a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény állapítja meg, a 2003. évre szóló törvény parlamenti vitája lapzártánkor még folyamatban van, így ezt az összeget csak valószínűsíteni lehet.

A 2002. évi 6490 Ft/nap, éves szinten számított 2 368 850 Ft/év összeg 2003-ra feltehetőleg 10 700 Ft/nap, illetve 3 905 500 Ft/év lesz.

3.2. 1. A járulékfizetési felső határ számítása

A járulékfizetési felső határt évente január 1-jétől, év közben kezdődő jogviszony esetében a biztosítással járó jogviszony kezdete napjától az adott év december 31. napjáig kell számítani.

3.2.1.1. Figyelmen kívül hagyott időtartamok

Az évi összeghatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni azokat az időtartamokat, amelyekre a foglalkoztatott személynek járulékalapul szolgáló jövedelme nem volt – így különösen, ha táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben részesült, sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesített, a fizetés, díjazás nélküli időszakot.

3.2.1.2. A megállapított felső határ csökkentése

A megállapított járulékfizetési felső határt időközben csökkenteni kell az említett időszakok naptári napjainak száma és a napi járulékfizetési felső határ szorzatával. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a biztosítással járó jogviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg.

3.2.1.3. Eljárás túlfizetés esetén

Amennyiben a biztosítottól a foglalkoztató több nyugdíj-, illetőleg egészségbiztosítási járulékot vont le, a túlfizetésként jelentkező nyugdíj-, illetőleg egészségbiztosítási járulékot 15 napon belül a foglalkoztató visszafizeti.

A tagdíjfizetési kötelezettségre a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a túlfizetésként jelentkező összeget a magánnyugdíjpénztár a foglalkoztatón keresztül fizeti vissza a tagnak.

3.2.1.4. Elszámolás magán-nyugdíjpénztári tag esetén

Amennyiben a biztosított egyidejűleg magánnyugdíjpénztár tagja is, azonban a tagdíjfizetési kötelezettség kezdetét követően nyugdíjjárulékot fizetett, a nyugdíjjárulék-túlfizetés összegét a foglalkoztatónak (egyéni vállalkozónak) az adóhatósággal az Art. szabályai szerint el kell számolnia, és azt tagdíj címén az érintett magánnyugdíjpénztárhoz pótbevallás benyújtásával egyidejűleg kell megfizetni.

Az elszámolásra (pótbevallásra) a foglalkoztató nem kötelezett, ha a biztosított magán-nyugdíjpénztári tagsága az elszámolás (pótbevallás) időpontjában a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt már nem áll fenn.

3.2.1.5. A levont járulékösszeg megosztása

Ha a magán-nyugdíjpénztári rendszert önkéntesen választó biztosított járulékköteles jövedelméből a foglalkoztató a járulékfizetési felső határnak megfelelő nyugdíjjárulékot részben vagy egészben levonta, és azt a magán-nyugdíjpénztári tagság létesítését megelőzően a Nyugdíj-biztosítási Alap részére megfizette, a levont járulékösszeget meghatározott arányban meg kell osztani a biztosítási, illetőleg a tagsági jogviszony időtartamának megfelelően.

Az arányos elszámolás elvégzéséhez meg kell állapítani az adott biztosítási jogviszony tárgyévi azon naptári napjainak számát, amely időtartam alatt a biztosított

– kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer hatálya alá tartozott, és e szerint volt kötelezett nyugdíjjárulék fizetésére, továbbá

– a magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettség alá eső időtartam azon naptári napjainak számát, amely alatt a biztosított egyidejűleg nyugdíjjárulék és tagdíj fizetésére volt kötelezett.

Ezeknek a napoknak és a járulékfizetési felsőhatár napi összegének a szorzata adja a társadalombiztosítási nyugdíjjárulék, illetőleg a társadalombiztosítási nyugdíjjárulék és a magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetés szempontjából figyelembe vehető felső határt.

Az így megállapított felső határok figyelembevételével kell az arányos elszámolást teljesíteni oly módon, hogy a túlfizetésként jelentkező nyugdíjjárulék összegét az illetékes állami adóhatóságtól kell visszaigényelni, és a következő havi tagdíjbevallásban bevallani, egyidejűleg átutalni a magánnyugdíjpénztár részére.

4. Kiegészítő tevékenység, többes jogviszony

Kiegészítő tevékenységet folytató a törvény alkalmazásában az az egyéni, illetve társas vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

4.1. Saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott járulékfizetése

A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot nem fizet.

4.1.1. A saját jogú nyugdíjas fogalma

Saját jogú nyugdíjasnak azt a természetes személyt kell tekinteni, aki jogszabály, illetőleg nemzetközi egyezmény alapján

– öregségi nyugdíjban (ideértve a korengedményes nyugdíjban, az előnyugdíjban, a bányásznyugdíjban, az egyes művészeti tevékenységét folytatók öregségi nyugdíjában, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban, a Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettől nyugdíjban, valamint a szolgálati nyugdíjban részesülő személyt is), illetőleg

– rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban (ideértve a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól rendszeres rokkantsági segélyben részesülő személyt is) vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül.

4.1.2. A nyugdíjfolyósítás szünetelése

Az egyéni vagy társas vállalkozó kiegészítő tevékenységet végzőnek minősülő jogállását, valamint a foglalkoztatott nyugdíjjárulék-fizetés alóli mentességét nem érinti, ha az előnyugdíj, korengedményes nyugdíj, szolgálati nyugdíj folyósítása szünetel. A szünetelés időtartama alatt azonban a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személynek egészségbiztosítási járulékot kell fizetnie.

4.2. Kiegészítő tevékenységet végző társas vállalkozó

4.2.1. A társas vállalkozás járulékfizetési kötelezettsége

A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után, valamint a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó a baleseti társadalombiztosítási ellátások fedezetére 5 százalékos baleseti járulék fizetésére kötelezett.

4.2.1.1. A járulék alapja

A járulék alapja a társas vállalkozónak a személyes közreműködés alapján kifizetett (elszámolt), járulékalapot képező jövedelem.

4.2.1.2. Balesetijárulék-fizetési kötelezettség

A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó tevékenységének megszűnése után kifizetett, de a személyes közreműködése alapján járó, járulékalapot képező jövedelme után a társas vállalkozás baleseti járulékot köteles fizetni.

4.3. Kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó is baleseti járulékot fizet.

4.3.1. A biztosítási jogviszony tartama

Az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettsége

– a vállalkozói igazolvány (engedély) átvétele napjától annak visszaadása, visszavonása, a foglalkozás gyakorlásának eltiltásáról szóló határozat esetén annak jogerőre emelkedése napjáig,

– ügyvéd, egyéni szabadalmi ügyvivő esetében a kamarai tagság kezdete napjától annak megszűnése napjáig, valamint

– közjegyző, önálló bírósági végrehajtó esetén a szolgálat kezdete napjától annak megszűnése napjáig tart.

4.3.2. A járulék alapja

A járulék alapja az adott tevékenységből származó vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem. (Az evát választó egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályokat külön ismertetjük.)

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a biztosítási kötelezettségének időtartama alatt köteles baleseti járulék fizetésére.

4.3.3. Mentesülés

Nem kell baleseti járulékot fizetni a baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyek után.

4.4. Többes jogviszonyban állók járulékfizetési kötelezettsége

A foglalkoztató minden, a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem után köteles a törvényben meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot megfizetni. Ez a kötelezettsége a foglalkoztatónak az olyan kifizetések után is fennáll, melyeket még a biztosítási jogviszonyra tekintettel, de annak megszűnését követően fizetett ki.

Nincs akadálya annak, hogy a természetes személy egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyt létesítsen. Ilyen esetben a biztosítás fennállását mindegyik jogviszonyánál önállóan kell elbírálni az adott jogviszonyra előírt feltételek vizsgálatával.

Ha a biztosított egyidejűleg több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyban köteles a járulékalapul szolgáló jövedelme után a nyugdíjjárulékot, illetőleg az egészségbiztosítási járulékot megfizetni, nyugdíjjárulékot azonban legfeljebb együttesen, a járulékfizetési felső határ napi összegének naptári évre számított összege után. Amennyiben a biztosítással járó jogviszony nem áll fenn a naptári év teljes tartamán át, a járulékfizetési felső határt csak a biztosítással járó jogviszony tényleges fennállásának tartamára kell számítani.

4.4.1. A járulékfizetés időszaka

A biztosított a naptári év folyamán mindaddig köteles a nyugdíjjárulékot megfizetni, amíg az egyes foglalkoztatók előtt nem igazolja, hogy a naptári éven belül együttesen már megfizette a járulékfizetési felső határ napi összegének a naptári évre (a biztosítási kötelezettség fennállásával arányos részére) számított összege után a nyugdíjjárulékot.

4.4.2. Eljárás túlfizetés esetén

Abban az esetben, ha nyugdíjjárulék-túlfizetés keletkezik, a foglalkoztató a túlfizetésként jelentkező járulékot köteles visszafizetni, mégpedig az igazolások benyújtását követő 15 napon belül.

4.4.3. Mentesség

Ha a biztosított foglalkoztatása bármelyik jogviszonyában eléri a heti 36 órát, a további jogviszonyából származó, járulékalapot képező jövedelme után a biztosítottnak nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetni. Ezt a rendelkezést alkalmazni kell a végkielégítéssel szerzett biztosítási időre, amennyiben a végkielégítéssel megszűnt munkaviszonyában a foglalkoztatása a heti 36 órát elérte.

4.5. Táppénz-hozzájárulás

A táppénz-hozzájárulás szabályaiban a foglalkoztatók kötelezettségeit tekintve változás nem történt. A foglalkoztató a biztosított betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi (klinikai) ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadát hozzájárulás címén fizeti meg.

4.5.1. Kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztató

A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztató állapítja meg a táppénz-hozzájárulás összegét, és az általa kifizetett ellátások terhére elszámolja.

4.5.2. Kifizetőhelyet nem működtető foglalkoztató

A társadalombiztosítási kifizetőhellyel nem rendelkező foglalkoztatót terhelő táppénz-hozzájárulás összegét a foglalkoztatott táppénzének megállapítására illetékes Megyei (Fővárosi) Egészségbiztosítási Pénztár, valamint a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság (a továbbiakban együtt: MEP) határozattal állapítja meg. A foglalkoztató a határozat jogerőre emelkedését követően a táppénz-hozzájárulást 15 napon belül az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) munkáltatói táppénz-hozzájárulás beszedési számlájára utalja át.

4.5.3. Az adatátadás pontosított szabályai

A szabályok pontosodtak az APEH és a MEP közötti adatátadásra vonatkozóan.

A MEP a jogerős határozatok alapján foglalkoztatónként összesített, a foglalkoztató azonosító, valamint a követelés összegadatait tartalmazó adatszolgáltatást teljesít az illetékes állami adóhatóság részére.

Az adatszolgáltatás kinyomtatott és cégszerűen aláírt példányát, mellékelve a gépi adathordozót is, a tárgyhónapot követő hónap 15-éig kell megküldeni. A gépi adathordozót és adattartalmát az APEH és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) megállapodásban határozzák meg. Az adatszolgáltatás szerint fennálló követelést az adóhatóság a foglalkoztató folyószámláján kötelezettségként írja elő.

5. Járulékfizetés megállapodás alapján

Megállapodást nyugdíj megszerzéséhez szükséges szolgálati idő, nyugdíjalapot képező jövedelemszerzésre, illetve egészségügyi szolgáltatás igénybevételének lehetősége céljából lehet kötni a következő szabályok szerint.

A megállapodás megkötésének feltételei alapvetően nem módosultak, a fizetendő járulékmértékek azonban értelemszerűen a 2003-ra érvényes járulékmértékekhez alkalmazkodnak.

5.1. Külföldi személyek megállapodása

A külföldi állam diplomáciai képviselője, a képviselet személyzetének külföldi állampolgárságú tagja, a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú képviselője (munkatársa), a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú alkalmazottja, valamint az említett személyek Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárságú alkalmazottja, továbbá az előzőekben felsorolt személyek Magyarországon tartózkodó, velük együtt élő külföldi állampolgárságú házastársa és gyermeke, a külföldi munkáltató által Magyarországon foglalkoztatott külföldinek minősülő személy, a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének, valamint a külföldi székhelyű vállalkozás kereskedelmi, bank- és biztosítóintézeti képviseletének a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott természetes személy munkavállalója (tagja, foglalkoztatottja, aki külföldinek minősül) a társadalombiztosítás ellátásaira megállapodást köthetnek.

Nem élhetnek ezzel a lehetőséggel azok, akik a társadalombiztosítás szempontjából valamilyen nemzetközi egyezmény hatálya alá tartoznak.

Az előzőekben felsorolt személyek, a külön törvény alapján letelepedési, tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgárok, továbbá a külföldinek minősülő magyar állampolgárok megállapodást köthetnek a saját, valamint a velük együtt élő gyermekük egészségügyi szolgáltatásának biztosítására.

5.1.1. A járulék havi összege

A megállapodás alapján fizetendő járulék havi összege

– a nagykorú állampolgár esetén a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér összegének 75 százaléka, míg

– a 18 évesnél fiatalabb gyermek esetén az említett minimálbér 30 százaléka.

5.1.2. Nappali tagozaton tanuló diák megállapodása

A Magyar Köztársaság területén oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató külföldi állampolgár egészségügyi szolgáltatására az említett minimálbér 30 százalékának megfelelő havi összegű egészségbiztosítási járulék megfizetésének vállalása esetén köthet megállapodást.

5.1.3. A szerződéskötés egyéb szabályai

A megállapodást a kedvezményezett személy javára a járulékfizetés átvállalásával más személy, illetve szerv is megkötheti. A nyugdíj-biztosítási és nyugdíjjárulékot, továbbá az egészségbiztosítási járulékot a magyar törvényes pénznemben és a megállapodás megkötése utáni mértékváltozások figyelembevételével kell megállapítani és megfizetni.

5.1.4. Az igénybevétel kezdete

Az előzőekben ismertetett szerint kötött megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatás – a sürgősségi ellátás kivételével – a megállapodás megkötését követő hatodik hónap első napjától jár, kivéve ha a megállapodás megkötésével egyidejűleg az előírt járulék befizetése visszamenőleg hat hónapra megtörtént. Az utóbbi esetben az egészségügyi szolgáltatás a megállapodás megkötését követő hónap első napjától jár.

5.1.5. Igazolás

Megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosult külföldi részére az igazolást a vele megállapodást kötő igazgatási szerv adja ki. A külföldi állampolgár a járulék befizetését havonta, a befizetés teljesítésének helyén, az igazolás lebélyegzésével igazoltatja.

5.2. Megállapodás alapján járulékot fizető más személyek

5.2.1. Általános jogosulti kör

A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú személy, aki nem saját jogú nyugdíjas és

– aki biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem áll, illetőleg, akire a biztosítás nem terjed ki,

– akinek biztosítása amiatt szünetel, hogy fizetés nélküli szabadságon van, a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítették, igazolatlanul távol van, illetve az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő, ha a kamarai tagságát szünetelteti,

megállapodást köthet.

A biztosítás szünetelésének időtartama alól kivételt képez

– ha a fizetés nélküli szabadságot háromévesnél fiatalabb gyermek gondozása, vagy nyolcévesnél fiatalabb gyermek után járó gyermeknevelési támogatásra való jogosultság, vagy tizennégy évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermekgondozási segélyre való jogosultság, illetőleg tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén vették igénybe,

– ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár, illetőleg munkabér (illetmény), átlagkereset (távolléti díj), táppénzfizetés történt, illetőleg

– a sorkatonai (polgári) szolgálat ideje.

5.2.1.1. A megállapodás megkötésének feltételei

A megállapodás nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából – magánnyugdíjpénztár tagja esetében a kötelező tagdíj mértékével csökkentett – 2003. január 1-jétől 26,5 százalék nyugdíj-biztosítási és nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett köthetö.

A megállapodás szolgálati időre és nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset megszerzésére külön-külön nem köthető meg.

Az a személy, aki személyi igazolvánnyal rendelkezik, vagy azzal jogszabály alapján rendelkeznie kellene, és aki a törvény szerint nem minősül biztosítottnak, vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának és egészségügyi szolgáltatásra más jogcímen sem jogosult, az egészségbiztosítási ellátások megszerzése céljából 14 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet.

5.2.1.2. A járulékfizetés alapja

A szolgálati időre és nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset megszerzésére, valamint az egészségbiztosítási ellátások megszerzésére kötött megállapodás esetén a járulékfizetés alapja a megállapodást kötő személy által megjelölt jövedelem, legfeljebb azonban a megállapodás megkötésekor érvényes járulékfizetési felső határ napi összegének figyelembevételével a naptári hónapokra számított összeg, de legalább a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér össz

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2003. január 1.) vegye figyelembe!