A beruházás számviteli értelmezése a tárgyi eszköz beszerzésével, létesítésével, előállításával kapcsolatos tevékenységhez kötődik, amely tevékenység a beruházási döntés előkészítésétől a tárgyi eszköz üzembe helyezéséig tart. A beruházás során megvalósuló tárgyi eszközök azok az anyagi eszközök (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés stb.), tenyészállatok, amelyek tartósan, legalább egy éven túl szolgálják – közvetlenül vagy közvetett módon – a vállalkozó tevékenységét.
Beruházásnak minősül a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerű használatbavétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerű használatbavételig végzett tevékenység (szállítás, vámkezelés, közvetítés, alapozás, üzembe helyezés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez hozzá kapcsolható, ideértve a tervezést, az előkészítést, a lebonyolítást, a hitel-igénybevételt, a biztosítást is). Beruházásnak tekintendő a meglévő tárgyi eszköz bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának, teljesítőképességének közvetlen növelését eredményező tevékenység is, az előbbiekben felsorolt, e tevékenységhez hozzákapcsolható egyéb tevékenységekkel együtt.
Nem beruházás ezzel szemben a számviteli törvény szerinti felújítás, bár elszámolása a tárgyi eszköz értékét növelő tételként a beruházással azonos módon történik.
A beruházással kapcsolatosan felmerülő tételek (költségek, ráfordítások) képezik a tárgyi eszközök bekerülési (beszerzési, előállítási) értékét.
1. A beruházások meghatározása
1.1. Számviteli fogalom
A beruházás számviteli fogalmába tartozik
– az új eszközök megvalósítása beszerzéssel (vásárlás útján), saját vállalkozásban, a kettő kombinációjával, idesorolandó a pénzügyi lízing keretében, továbbá a részletvétellel történő beszerzés is,
– a használt tárgyi eszközök beszerzése, ideértve a követelés fejében, a csere útján történő tárgyieszköz-beszerzéseket is,
– a koncessziós szerződés alapján megvalósított tárgyi eszközök beszerzése, saját vállalkozásban történő előállítása.
1.2. A beruházás tágabb fogalma
A beruházás tágan értelmezett fogalmába tartozik
– a vagyonkezelési szerződés alapján kezelésbe vett tárgyi eszközök átvétele,
– a térítés nélkül, ajándékként vagy hagyatékként átvett tárgyi eszközök állományba vétele,
– a többletként fellelt tárgyi eszközök állományba vétele,
– a gazdasági társaságnál a nem pénzbeli hozzájárulásként átvett tárgyi eszközök állományba vétele,
– a gazdasági társaság tulajdonosánál a tőkeleszállításkor, a társaság megszűnésekor átvett tárgyi eszközök állományba vétele stb.
2. Beruházási igény
A vállalkozások jellemzően jövedelemtermelés céljából létesülnek. A jövedelemtermelést folyamatos tevékenységnek tervezik. A folyamatos jövedelemtermelés igényli a tartós invesztíciót, amelynek során a befektetések megtérülnek, ami újabb befektetést tesz lehetővé. A beruházás nem önmagáért, hanem a jövedelemszerzés fenntartásért szükséges. Ezért folyamatos, egymásba érő láncolata van a beruházás-jövedelemtermelésnek. Piaci viszonyok mellett a versenyző vállalkozások között a jövedelemtermelő képességük szerint szelekció történik. A beruházási szükséglet szinte minden pillanatban jelen van a vállalkozás minden területén. A tudományos-technikai fejlődés eredményei mindegyik területen újabb és újabb lehetőségekkel kecsegtetnek. A vállalkozások a beszerzés, termelés, értékesítés, személyzeti munka stb. területein a feladatvégzés tökéletesebb lehetőségeit a beruházások által teremtett új környezetben látják megvalósulni.
Mikor és milyen területen érdemes beruházni? Mást mond a műszaki főmérnök, mást a főkönyvelő. A termelés és beszerzés újabb és korszerűbb anyagokat szeretne, ami másfajta technológiát igényel. A gépek, berendezések működtetésénél a közreműködőkben felmerül a korszerűbb, kevesebb meghibásodással, nagyobb kapacitással, kisebb selejttel dolgozó berendezések iránti igény. Az értékesítés területén dolgozók a piaci prognózisok, piaci részesedések, illetve a fogyasztási szokások változásának figyelése alapján fogalmazzák meg igényüket. A pénzügyi területen dolgozók a termelés-értékesítés, jövedelmezőség, vagyonalakulás, pénzügyi lehetőségek elemzése nyomán juthatnak a beruházási igénylő következtetésre.
2.1. Gazdaságossági számítás
A beruházást mindig meg kell előznie az úgynevezett gazdaságossági számításnak, amelynek során ki kell térni arra is, hogy hogyan és mikor térül meg a befektetés. A gazdaságossági számítás, érdekeket és törekvéseket szintetizáló, döntés-előkészítő és -igazoló racionális módszer. A vállalkozás különféle területein felmerült igényeket tárgyilagos és összehasonlító módszerrel optimalizálja. Bonyolult és sokrétű részterületek kérdéseit méri meg a gazdaságosság szempontjából. Mikor térül meg a befektetett eszköz a befektetés által termelt jövedelmekből? El kell dönteni, hogy szükség van-e beruházásra, vagy más módon javítsák-e a jövedelemtermelő képességet.
2.2. A beruházás időszerűsége, módja
Választani kell, hogy most vagy később végezzük-e el a beruházást. Választani kell, hogy milyen ütemben történjen a beruházás, milyen piacról szerezzük be a gépeket. Saját előállítású, vagy vásárolt gépekkel érjük el a célt? Vásároljunk vagy lízingeljünk?
2.3. A beruházások jövedelmezősége
A beruházás elhatározásakor döntünk arról is, hogy azok közül melyik lesz a legjövedelmezőbb, hogy egységnyi tőkebefektetéssel milyen arányú eredményt lehet elérni.
2.3.1. Jövedelmezőségi mutató
Az elérhető eredmény nagyságára ad választ a jövedelmezőségi mutató, amely a tőkebefektetéssel elérhető eredmény és a befektetés összegének hányadosa. Ennek a mutatónak különféle változatai lehetségesek. Mindegyik számításnál kiemelt szempont, hogy mennyi időn belül jövedelmező ez a mutató. Vagyis hogy mikor kapjuk vissza a befektetést, mennyi lesz ezen felül a befektetés hozadéka. Erre különféle számítások állnak rendelkezésre. A legkézenfekvőbb kérdés így hangzik: Ha van 100 egység tőkénk, mikor kapunk több jövedelmet egy év múlva? Ha bankba helyezzük, a banki 10 százalékos kamattal év végére 110 tőkét kapunk vissza. Visszakapunk-e a beruházás megtérülése után ugyanennyi tőkét? Természetesen ez végtelenül leegyszerűsített kérdés, de a gazdaságossági számításoknak erre a lényegi kérdésre kell választ adniuk.
3. Bejelentési kötelezettségek, kérelmek
3.1. A beruházás megkezdésének bejelentése
3.1.1. Bejelentési kötelezettség alá eső beruházások
A vállalkozónak a termék-előállítást szolgáló beruházás megkezdését követő 30 napon belül – az adózás rendjéről szóló törvény előírásainak megfelelően – az állami adóhatósághoz be kell jelentenie a társaságiadó-törvény (Tao.) 21. §-ának (7), (10) vagy (11) bekezdésében meghatározott – adókedvezményre jogosító - beruházás megkezdését, azaz
– a területfejlesztés kedvezményezett területeinek jegyzékéről szóló kormányrendeletben meghatározott, társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségben székhellyel vagy (cégbíróságon, helyi önkormányzatnál bejelentett) telephellyel rendelkező adózó esetén az olyan beruházás megkezdését, amelyet 1996. december 31-ét követően a térségben kezdett meg, és az üzembe helyezést követően ott üzemeltetett, és amely legalább 3 milliárd forint értékű, termék-előállítást szolgáló beruházást jelent;
– a vállalkozó, ha olyan megyében rendelkezik székhellyel, vagy cégbíróságon, helyi önkormányzatnál bejelentett telephellyel – és ott kezd el és helyez üzembe beruházást –, amely megyében a beruházás megkezdését megelőző két év valamelyikében az Országos Munkaügyi Módszertani Központ által az év decemberében mért munkanélküliségi mutató a mérés napján meghaladta a 15 százalékot, az ott megkezdett beruházást, valamint
– az 1996. december 31-ét követően megkezdett, legalább 10 milliárd forint értékű, termék-előállítást szolgáló beruházást.
3.1.2. További adatok bejelentése
A fentieken túlmenően a beruházónak az említett határidőn belül be kell jelentenie az adóhatósághoz
– a beruházás értékének tervezett összegét;
– a beruházás helyét, továbbá
– az adókedvezményre jogosító üzembe helyezés várható időpontját is.
(Amennyiben a vállalkozó a termék-előállítást szolgáló beruházást 2002. január 1. előtt megkezdte, az előzőekben meghatározott adatokat 2002. január 31-ig kellett az állami adóhatósághoz bejelentenie.)
3.2. A gyakoribb áfaelszámolás és a beruházások
A havonként bevallásra kötelezett adózó kérheti az adóhatóságtól, hogy az adó nettó, elszámolandó öszszegét 15 naponként, a tárgyhót követő hó 5-én, illetve 20-án számolhassa el és vallja be. A negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti vagy a havonként kétszeri elszámolás és bevallás engedélyezését kérheti. Az adóhatóság a gyakoribb elszámolást – az adóév végéig – különösen abban az esetben engedélyezheti, ha az adózó beszerzéseit terhelő levonható előzetesen felszámított forgalmiadó-kulcs magasabb az áthárított forgalmiadó-kulcsnál, illetőleg ha az adózó beruházást valósít meg. A gyakorított elszámolás évközi engedélyezése esetén az engedély szerinti bevallási kötelezettségre áttérést megelőző, bevallással le nem zárt időszakra vonatkozó adókötelezettséget meg kell állapítani, be kell vallani, meg kell fizetni.
4. Beruházáscsoportok
A beruházásoknak különféle csoportjait ismerjük. A legáltalánosabb csoportosítás szerint beszélhetünk nemzetgazdasági és üzemgazdasági beruházásról.
4.1. Nemzetgazdasági beruházás
Nemzetgazdasági beruházás az új tárgyi eszköz létesítése, beszerzése, a meglévő tárgyi eszköz rendeltetésének megváltoztatásával járó beruházási, átalakítási munka, a meglévő tárgyi eszközök pótlása, bővítése. Az e körbe tartozó beruházásokhoz kapcsolódó járulékos költségek (tervezés, engedélyezés, hitel kamata stb.) is nemzetgazdasági beruházásnak minősülnek. Az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állapotának helyreállítását meghaladóan végzett munkák eredményeként - amelyek a tárgyi eszköz eredeti funkcióját, teljesítményét növelik – a korábbitól magasabb műszaki színvonalú eszköz jön létre.
4.2. Üzemgazdasági beruházás
Üzemgazdasági beruházás az, ami a tárgyi eszköz üzemeltetőjénél a tárgyi eszközök körét bővíti, pótolja, de a nemzetgazdasági eszközök körét nem növeli.
Ilyen a más helyen már használt tárgyi eszköz beszerzése vagy a földterület mint meglévő és nem bővíthető erőforrás, például bányatelek, megszerzésével kapcsolatos költség.
4.2.1. Bővítés
Bővítés jellegű beruházás esetén a vállalkozás már meglévő tevékenységének mennyiségi növelése a cél. Ezt el lehet érni a kapacitások kiegészítésével, vagy a meglévő gépek, berendezések helyett nagyobb termelőképességű berendezések üzembe állításával. A gyakorlatban ezek szétválasztása nem könnyű, hiszen pótlás esetén valószínűleg már ugyanolyan kapacitású gépet nehezen találni, mivel a technikai fejlődéssel az új gép már nagyobb kapacitással rendelkezik. Újabb problémát vet fel, hogy az új gép nagyobb kapacitásának kihasználását a régebben beszerzett gépek akadályozhatják.
4.2.2. Pótlásra irányuló beruházás
Pótlás esetén a fizikailag elhasználódott, elavult berendezéseknek új berendezésre való cseréje történik.
4.2.3. Tárgyi eszközök beszerzése, létesítése
A mérleg befektetett eszközei közül a tárgyi eszközök beszerzésének, létesítésének folyamata tartalmazza legteljesebben a céges beruházások lényeges és általánosítható jellemzőit. A tárgyieszköz-beruházás gazdasági-pénzügyi eseményei a legtöbb esetben a műszaki tevékenységgel összefonódva zajlanak, tárgyiasult formát öltenek, ezért így könnyebben áttekinthetők és általánosíthatók a beruházási folyamat és a megtérülés jellemző elemei.
5. A beruházások finanszírozása
A beruházással kapcsolatos gazdaságossági számítás során a finanszírozási lehetőségek különböző eseteit vesszük sorra. A vállalkozás saját beruházási lehetőségeit a korábban megtermelt jövedelmek, illetve a nem működő vagyon értékesítéséből származó tőke teremti meg.
5.1. Finanszírozás az amortizációból
A termelési folyamatokban működő gépek, berendezések elszámolt amortizációjában térül meg a korábbi tőkebefektetés. Minél nagyobb volt a tőkebefektetés, és az adott iparágban minél gyorsabb a technikai fejlődés, annál nagyobb kockázattal jár, hogy a piac elismeri-e a költségek között elszámolt amortizációt, vagyis eladható-e a termék az önköltség felett.
5.2. Beruházás adózott eredményből
Amennyiben visszatérült a befektetés, a következő saját beruházási források képződését vizsgáljuk meg: a tulajdonosoknak – osztalékként – ki nem fizetett adózott nyereségrészből képződött-e fedezet a beruházásra; az adózás utáni eredményt fel lehet-e osztani osztalék kifizetésére, valamint lehet-e dönteni arról, hogy a képződött eredményt a vállalkozás növekedésére fordítják, azaz a vállalkozásnál hagyják. Ha a vállalkozás önfinanszírozó képessége magas, elegendő nagyságú tartós saját forrás keletkezik, akkor a piacon jelentős előnyre tehet szert a vállalkozás azokkal szemben, akik hitelből beszerzett eszközökkel termelik a jövedelmet, amelynek ilyenkor fedezetet kell adnia a hitel kamatára is. Ha jövedelmező egy vállalkozás, és az önfinanszírozó képessége magas, kevésbé szorul rá a külső forrásokra.
5.3. Beruházások külső forrásból
A tőkeszegény, ezért a fejlett technikára beruházni képtelen vállalkozások igénylik a külső forrást. A fejletlen technika miatt a jövedelmezőségük alacsony – ezért a pénzpiacon nem vagy nehezen jutnak olyan tőkéhez, amellyel a jövedelmezőségüket javíthatnák. Amennyiben hitelhez jutnak, úgy a jövedelmezőségüket rontja a hitelfelvétel miatt fizetendő kamat.
5.3.1. Támogatások
A tőkeszerzési paradoxon miatt a magas fokú önfinanszírozás elérése minden vállalkozás fejlődésének igazi motorja. Ezért van kiemelkedő jelentősége a kisvállalkozások beruházásait segítő támogatásoknak (MVA, PHARE, Széchenyi-terv, egyéb támogatási programok, kisvállalkozások adókedvezményei stb.). A vállalkozások a támogatások igénybevételével ugyanis a tevékenység felfutását rövidebb idő alatt tudják teljesíteni, rövidebb idő alatt érik el az önfinanszírozás állapotát, amikor már elegendő saját forrás képződik az újabb beruházásokra. Ettől kezdve beruházásaikhoz több forrást mozgósíthatnak, emellett választhatnak többféle megtérülési idejű, saját vagy idegen forrású lehetőség között is.
5.3.2. Banki hitel, tulajdonosi kölcsön
Amennyiben nem áll rendelkezésre elegendő saját forrás a beruházás megvalósításához, akkor a vállalkozás a hosszú távon is jövedelmező fejlesztéshez banki hitellel egészítheti ki finanszírozási forrásait.
A külső finanszírozás nem üzemeltetésből, tevékenységből, hanem külső szereplőtől származó forrást juttat a vállalkozásnak. Ilyen lehet a tulajdonosi kölcsön (tagi hitel) is. Az idegen tőke fix kamatot igényel, meghatározza a visszafizetés idejét. A hitelt nyújtó pénze használatáért kamatot, ellenértéket kap. A kamat nagyságát befolyásolja a hitelkereslet, -kínálat, a hitel célja, futamideje.
A hitelnyújtás előtt a pénzintézet – kockázatát felmérendő – megvizsgálja, hogy olyan ügyfélnek adja-e a pénzt, aki képes lesz a hitelt a szerződésnek megfelelően visszafizetni. A hitelképességnél vizsgálják, hogy az ügyfél jövedelmezően gazdálkodik-e, rendszeresen értékesíti termékeit, fizetési kötelezettségeinek folyamatosan és időben eleget tesz-e, valamint vizsgálják azt is, hogy a hitelező milyen biztosítékokat kaphat a hitelfelvevőtől a kölcsön visszafizetésére. A pénzintézet ehhez a vállalkozás által adott (általában mérleg) információkat használja fel. Kiemelkedő szerepe van a vállalkozás hitelképességének vizsgálatánál a likviditásnak. A likviditás meghatározza, hogy az adott vállalkozás egy bizonyos időpontban esedékes fizetési kötelezettségének teljes egészében eleget tud-e tenni, avagy sem.
A hitelképességet különféle mutatókkal elemzik. Kiemelt fontosságú a tőkeellátottsági mutató. Ez azt méri, hogy a saját tőke összege hány százaléka a mérleg főösszegének, vagyis a saját tőke (alapítói és saját nyereség visszatartásából származó források) hány százalékát finanszírozza az összes eszköznek.
A hitelintézet minősíti a hitelfelvevő kintlevőségeit abban a vonatkozásban, hogy azok milyen valószínűséggel térülnek meg. A hitelintézet hitelbiztosítékokat köt ki arra az esetre, ha az adós nem képes fizetni. Ilyenkor a bank ezeket a biztosítékokat használja fel a követeléseinek fedezetére. Ilyen biztosítékok: a zálogjog, jelzálogjog, óvadék, kezesség, készfizető kezesség stb.
5.4. Finanszírozás lízingügylettel
A vállalkozás a beruházás lebonyolításához lízingügyletet is köthet. Ennek keretében a beruházó saját forrását kíméli, másra fordíthatja. A lízingügylettel a beruházó lényegében idegen forrásból jut a tárgyi eszköz használati jogához. Lízingelés során nagy értékű eszközök külső forrásához is hozzá lehet jutni, nagyobb összegre szóló garanciák nélkül. Hátránya ezzel szemben a magas lízingdíj, az első részlethez szükséges, viszonylag magas saját forrás. A lízingkonstrukció alkalmazása esetén is kell gazdaságossági számítást végezni. A lízingdíj mértékét több tényező befolyásolja, így a lízingtárgy beszerzési ára, a futamidő hossza, a díjfizetés gyakorisága stb.
A lízing a megjelenésekor eredetileg a bankok kockázatának mérsékléséül szolgált. A lízingbeadó kockázatát csökkentette, hogy a lízingelt dolog tulajdonjogát megtartotta magának, hiszen ez volt a lízing biztosítéka. A lízingbevevőt elsősorban nem a dolog feletti tulajdonszerzés motiválta, hanem az, hogy a lízingtárgyat használja, ezzel jövedelmet termeljen. Hazánkban a lízingkonstrukciót az 1990-es évektől alkalmazzák. A lízingre az adásvétel és a bérlet szabályai vonatkoznak. A klasszikus lízingszerződés alapvetően három terület fed le. A szerződés rögzíti a felek jogállását (adásvétel és bérlet), a lízingtárgy használatának körülményeit, valamint a tulajdonváltás feltételeit.
5.4.1. Az ügylet tartalma
A szerződés alapján a lízingbevevő meghatározott ideig birtokolja a lízingtárgyat, ezért meghatározott ütemben meghatározott összegű lízingdíjat köteles fizetni. A kárveszély, a fenntartási költségek a lízingbevevőt terhelik. Általában a lízingszerződés lejártakor, maradványértéken, a lízingbevevő szerezheti meg a dolog tulajdonjogát.
5.4.2. A lízingelés hátrányai
A lízingbevevő általában pénzügyi forrásokkal gyengén ellátott, a bankhitel feltételeit nem, vagy nehezen tudná teljesíteni. A lízing viszonylag drága finanszírozási forrás. A lízingdíj első részlete viszonylag magas, a többi részletet a futamidő egészére arányosan osztják szét.
5.4.3. Lízingfajták, a lízingügyletek elszámolása
A legelterjedtebb lízingfajták a pénzügyi lízing, az operatív lízing, a szervizlízing és a visszlízing. A klasszikus lízingfeltételeket a pénzügyi lízing jellemzői közelítik leginkább. A lízingbevevő a kötelezettségek között veszi nyilvántartásba a lízingeszköz kiszámlázott, áfát nem tartalmazó ellenértékét. A lízingbe vett eszköz a szerződés lejártakor maradványértéken általában a lízingbevevő tulajdonába, vagy az általa megjelölt személy, szervezet tulajdonába megy át. Amennyiben a lízingbevevő nem él a vételi, avagy a vevőkijelölési jogával, a lízingtárgy a lízingbe adó tulajdonába kerül vissza.
A lízingdíjak költségként elszámolhatók. A lízingtárgyat a lízingbevevő könyveiben mutatják ki. A lízingbeadó vizsgálja a lízingbevevő hitelképességét, a kockázatot. A kockázat mérséklésére a lízingtárgy tulajdonjogának megtartása mellett kiegészítő biztosítékokat is kiköt.
Az operatív lízing (tartós bérlet) keretében a lízingbevevő használja a lízing tárgyát, de a szerződésben nincs egyértelműen rögzítve, hogy a lízingbevevő a futamidő végén megszerzi-e a lízingtárgy tulajdonjogát, avagy sem. A szerződésben a felek kiköthetnek opciós jogot is, ami alapján a lízingbevevő megszerezheti a lízingtárgyat. A lízing ideje alatt a lízingbevevő által fizetett díjakat a költségek között a futamidő egészére arányosan kell elszámolni.
A szervizlízing lehet pénzügyi és operatív lízing, de a lízingtárgyhoz szervizszolgáltatás is kapcsolódik.
Visszlízingnél a lízingtárgy korábbi tulajdonosa eladja a lízingtárgyat a lízingbeadónak, majd a korábbi tulajdonát lízingbe veszi. Az adásvétellel forráshoz jut, viszont emellett tovább hasznosíthatja a lízingelt eszközt.
