A következőkben nem általában a vállalkozási szerződésekről, hanem azoknak főképp a Ptk.-ban (kivéve a fővállalkozási szerződés) nevesített különböző változatait tárgyaljuk. Ezeket a szerződéseket szokás a vállalkozás altípusainak is megjelölni, mivel rájuk is vonatkoznak a Ptk.-nak a szerződésekre és a vállalkozásra vonatkozó általános szabályai.
Az altípusok a következők:
–építési szerződés,
–szerelési szerződés,
–tervezési szerződés,
–kutatási szerződés,
–utazási szerződés.
Meg kell jegyezni, hogy a kutatási és az utazási szerződésre még a megbízásra vonatkozó szabályokat is megfelelően alkalmazni kell.
1. Fővállalkozói szerződés
A Ptk. alapján az önálló feladat ellátására alkalmas, összetett gazdasági, illetve műszaki egység megvalósítására irányuló vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó köteles a munka gazdaságos és gyors, az ugyanazon a létesítményen dolgozó többi vállalkozóval összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket megteremteni, valamint a többi vállalkozóval az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározásához szükséges szerződéseket megkötni. A vállalkozó felelőssége az ilyen vállalkozási szerződésben kikötött műszaki, gazdasági és egyéb feltételek teljesítéséért akkor is fennáll, ha a teljesítéshez szükséges tervet a vállalkozó egészben vagy részben nem maga készítette (fővállalkozás).
1.1. A fővállalkozó feladata
A törvényszöveghez fűzött miniszteri indokolás értelmében a fővállalkozási szerződésnek egyaránt tartalmaznia kell a vállalkozási szerződésekre vonatkozó törvényi rendelkezések minimális tartalmi elemeit, emellett a fővállalkozó feladata az is, hogy az ugyanazon a létesítményen dolgozó többi vállalkozóval összehangolt munkavégzéshez szükséges feltételeket megteremtse, és a többi vállalkozóval az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározásához szükséges szerződéseket megkösse. A fővállalkozónak tehát nem a vállalkozó és alvállalkozó közötti munkaszervezés és koordináció a feladata, hanem – a megrendelő és a többi vállalkozó között létrejött önálló vállalkozási szerződések alapján – a többi vállalkozó munkavégzésének összehangolása. Fővállalkozási szerződés kötése akkor indokolt, ha összetett gazdasági, illetve műszaki egységet kell megvalósítani, amely önálló feladat ellátására alkalmas. A törvény idézett szövege szerint a fővállalkozó felelős a szerződésben kikötött műszaki, gazdasági és egyéb feltételek teljesítéséért akkor is, ha a teljesítéshez szükséges terveket vagy azok egy részét nem ő készítette.
1.2. A fővállalkozás sajátosságai
A fővállalkozás a vállalkozási szerződéstípusoknak speciális formája. Alapvető jellegzetessége a fővállalkozó személyében található. A vállalkozási szerződés minden típusánál – az egyik oldalon a megrendelő, a másik oldalon a vállalkozó áll, de – a vállalkozói oldalon hol tervezőként, hol kivitelezőként, kutatóként, művezetőként stb. szerepel, s ettől függően beszélünk arról, hogy mely típusú vállalkozási szerződéssel állunk szemben. Felmerül ezeknél a szerződéseknél az a kérdés, hogy beszélhetünk-e ezeknél eredményfelelősségről, továbbá hogy a megrendelőnek milyen kötelezettségei adódnak a vállalkozóval szemben (például tervszolgáltatás, engedélyek beszerzése, munkaterület átadása), és milyen jogosultságai vannak a megrendelőnek (utasításadás, ellenőrzés, utó-felülvizsgálat). A fővállalkozói szerződéseknél az állapítható meg, hogy a megrendelőnek csak egyes jogosultságai maradnak meg, végső soron teljesen át is mennek a fővállalkozó kezébe. A fővállalkozó – külön díjazás ellenében – a munka teljes megszervezését, tervezését, kivitelezését, az engedélyek megszerzését, az átadás-átvételt, a közbeni szerződések megkötését, szerződésszegések esetén az ebből eredő igények érvényesítését is átvállalja, és azokat saját nevében gyakorolja. A bírósági gyakorlat és általában a gyakorlat tehát túlmegy azokon a kereteken, amelyeket a törvényhez fűzött miniszteri indokolás körülír, vagyis a fővállalkozó átvállalja a munkaszerződés és a koordináció feladatait a fővállalkozás alvállalkozói között.
1.3. Szakosodás
Sok esetben már a cégbejegyzés során tisztázódik, hogy az alakuló cég általában fővállalkozási szerződések teljesítésére kíván-e szakosodni. Nem zárható ki, hogy esetileg – ilyen tevékenységi körre vonatkozó cégbejegyzéssel nem rendelkező – gazdálkodó szervezet fővállalkozási szerződést kössön. Ilyen szerződést valójában bármely cég, adott esetben egy magánszemély is köthet, bár az utóbbi nem jellemző a fővállalkozói szerződések körében. A megrendelőnek mindenesetre a fővállalkozó személyének kiválasztásánál ügyelnie kell arra, hogy erre a feladatra megfelelően specializálódott magán- vagy jogi személyeket válasszon, amelyek megfelelő tőkeerővel rendelkeznek, és amelyeknek a szervezettsége alkalmas ilyen típusú szerződéssel egy nagyobb vállalkozás lebonyolítására.
1.4. A szerződés tárgya
A fővállalkozói szerződés alapvetően megkülönböztető ismérve, az egyéb vállalkozási szerződésekhez viszonyítva, a szerződés tárgya. A létrehozott műnek ugyanis nem a nagysága a meghatározó, hanem a vele elérni kívánt cél. Nevezetesen, hogy a létrehozott eredmény önálló, egyben összetett gazdasági, illetőleg műszaki egység legyen. Legyen tehát alkalmas önálló termelési feladat ellátására (gépsor, valamilyen termelési stb. rendszer, egy teljes üzem stb.). Ugyanakkor nem kizárt akár egy családi ház megépítésére is fővállalkozói szerződés megkötése sem, de a már említett jellemzők itt is irányadók. Tehát a fővállalkozó maga szervezi a részvállalkozók (alvállalkozók) munkájának összehangolását, és teljes mértékben leveszi a terhet a megrendelő válláról, amelyek különben őt terhelnék. Természetesen nincs akadálya annak sem, hogy a fővállalkozói szerződés keretében egyes részfeladatokat maga a fővállalkozó végezzen, illetőleg egyeseket megtartson magának a megrendelő.
1.5. A megrendelő viszonya a fővállalkozóhoz
A fővállalkozási szerződésből egyértelmű, hogy a megrendelő csak a fővállalkozóval köt szerződést, vele van szerződési kapcsolatban. Az egyes vállalkozók csak a fővállalkozó teljesítési segédjei. Ha a vállalkozók részéről szerződésszegés történik, az ebből eredő szavatossági, kártérítési jogokat velük szemben a fővállalkozó érvényesíti, miként a megrendelő teszi azt a fővállalkozóval.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fővállalkozói szerződés éppen a munka volumenéből következően mindig tartós jogviszonyt hoz létre, ekként – megegyezés hiányában – mind a fővállalkozó, mind a megrendelő a bíróságtól kérheti a szerződés módosítását, ha a szerződés megkötése után a körülményekben olyan változás történik, amely lényeges jogos érdekeiket sérti. A körülményváltozásnak azonban csak a megrendelő és a fővállalkozó között kell bekövetkeznie. Viszont a fővállalkozó terhe az, hogy ő tartozik az alvállalkozókkal szemben felelősséggel, így nem hivatkozhat például arra, hogy nem tud fizetni nekik, mert a megrendelő neki adósa a díjjal. A fővállalkozói díjból az is következik, hogy az említett feladatok elvállalása, illetőleg elvégzése ellenében őt külön magasabb díjazás illeti. Jól teszi a fővállalkozó, ha ebben a díjban külön állapodik meg a megrendelővel, mert ez a későbbiekben felmerülhető sok vitát megelőzhet, illetőleg kizárhat. A fővállalkozói díj egyebekben a szabad árformába tartozik, és mértéke a megrendelővel kötött alku tárgya.
2. Építési szerződés
Az építési szerződés alapján a vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles. Látható, hogy az általános szabályokhoz képest a megrendelő kötelezettsége változatlan, míg a vállalkozó kötelezettsége újdonságnak tekinthető.
2.1. Építési-szerelési munka
Az építési-szerelési munka fogalmát a Ptk. nem határozza meg. Ez azonban különösebb problémát nem jelent, mivel a gyakorlatban ilyennek kell tekinteni minden olyan tevékenységet, amelynek közvetlen célja új építmény létrehozása, meglévőnek újjáépítése, növelése, átalakítása, fenntartása (karbantartása, javítása), lebontása. Az építési-szerelési munka meghatározhatóságát könnyíti még a gyakorlatban használt két fogalom is.
2.1.1. Beruházási munka
Az egyik a beruházási munka, amely alatt érteni kell minden olyan tevékenységet, amelynek célja új létesítmény létrehozása, a meglévő építmény részleges vagy teljes újraépítése, terjedelmének növelése, továbbá olyan korszerűsítése és átalakítása, amelynek során az építmény feladatának ellátására alkalmasabbá válik, funkciója bővül, vagy eredeti rendeltetése megváltozik, az építmény teljes vagy alapokig terjedő megsemmisítése (szanálása).
2.1.2. Fenntartási munka
A másik a fenntartási munka, amely jelenti az építmény karbantartását és javítását, eredeti állagának megközelítő vagy teljes helyreállítását; olyan átalakítását, amely eredeti rendeltetését nem változtatja meg.
2.2. A felek megállapodása
Az építési szerződésben tehát a feleknek meg kell állapodniuk a szolgáltatás tárgyában, mennyiségében és minőségében, továbbá a teljesítési határidőben, valamint a díj összegében és a fizetés módjában.
Az építési szerződésben a szolgáltatás menynyiségében, minőségében és a díjban való megállapodás általában a tervdokumentációban történik, amelyet a megrendelő ad át a vállalkozónak. Főleg a nagyberuházásoknál előfordul azonban, hogy a tervek elkészítése hosszú időt igényel. Ilyenkor lehetőség van arra, hogy a munka részleges tervek alapján is megkezdődjék, és folyamatos szolgáltatással befejeződjék. Ilyen esetekben a feleknek meg kell állapodniuk a tervek fokozatos szolgáltatásában és ezek határidőiben. Ha a tervek a szerződéskötéskor nem állnak teljes egészben rendelkezésre, ez azt jelenti – a tervek fokozatos szolgáltatásain túlmenőleg –, hogy az építési-szerelési munka egészére vonatkozó költség-előirányzat alapján megállapított tájékoztató jellegű díjat kell a szerződésben meghatározni.
2.3. A szolgáltatás oszthatatlansága, oszthatósága
Főszabályként leszögezhető, hogy ha a szolgáltatás természetéből más nem következik, a szolgáltatás oszthatatlan. A felek azonban ettől eltérően is rendelkezhetnek. Nevezetesen, ha a szerződésükben a munka egyes részeinek átadás-átvételében állapodnak meg, ilyenkor ugyanis a szolgáltatást oszthatónak kell tekinteni.
Elsőként vizsgáljuk meg azt az esetet, amikor a szolgáltatás természete miatt kell a szolgáltatást oszthatónak tekinteni. Erre példa, amikor egy lakótelep felépítése a szolgáltatás tárgya. Az egyes lakóépületek külön-külön is rendeltetésszerűen használható szolgáltatást jelentenek, tehát a megállapodásban szereplő szolgáltatást oszthatónak kell tekinteni.
A másik esetet, amikor a felek megállapodása teszi a szolgáltatást oszthatóvá, a gyakorlat igen szigorúan kezeli. A részszámla kiállításának a lehetősége, vagy az építési munka több ütemben történő elvégzése önmagában a szolgáltatást nem teszi oszthatóvá. Ugyanis a szerződés alapján a szolgáltatás csak akkor válik oszthatóvá, ha annak egyes részei tekintetében a megállapodás nemcsak külön teljesítési határidőket tartalmaz, hanem kifejezetten részbeni átadás-átvételre is vonatkozik.
2.4. A hatósági engedélyek beszerzése
Itt is főszabálynak tekinthető, hogy az építési munka elvégzéséhez szükséges hatósági engedélyezési eljárás megszervezése, továbbá a hatósági engedélyek beszerzése a megrendelő feladata. Az építési munkák túlnyomó többségéhez hatósági engedélyek szükségesek. Ilyennek minősülnek a különféle építési engedélyek, szakhatósági hozzájárulások, de jogkövetkezményeit tekintve a különféle közműnyilatkozatok, kéményseprő engedélyek stb. is idetartoznak. Amennyiben e vonatkozásban a megrendelő nem eléggé tájékozott, célszerű, ha ezt a vállalkozóra, vagy még inkább a terveket készítő tervezőre bízza. Természetesen ebben az érintetteknek szerződésben kell megállapodniuk.
2.5. Többletmunka, pótmunka
Az építési szerződés esetén a tervdokumentáció határozza meg elsődlegesen a vállalkozó feladatát. Ugyanakkor – több esetben – csak a munka végzése során derül ki, hogy olyan tevékenységre is szükség van, amelyeket a szerződés megkötésénél nem vettek figyelembe. Ezekben az esetekben merül fel a többletmunka, illetőleg a pótmunka szükségessége. A gyakorlat többletmunkának tekinti a tervdokumentációban szereplő, de a költségvetésben egyáltalán nem, vagy nem kellő mértékben felvett munkákat. Pótmunkának minősülnek viszont a tervdokumentációban nem szereplő, de műszakilag szükséges munkák, amelyek nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható.
Fontos tudni: az építési szerződés esetében a vállalkozó köteles a többletmunka és a pótmunka elvégzésére attól függetlenül, hogy vita van a megrendelővel ezek elszámolására vonatkozólag.
2.6. A munkahely alkalmassága
A munkahelyet az építési-szerelési munka végzésére akkor lehet alkalmasnak tekinteni, ha állapota a szerződés teljesítését nem gátolja, továbbá ha a kitűzött alappontok és azok jegyzékének az átadása megtörtént. Ez a meghatározás egyértelművé teszi, hogy a megrendelő az általános szabályok szerinti kötelezettségének ennél az altípusnál mikor tesz eleget.
2.7. Ellenőrzés
A megrendelő köteles a munkát időközönként ellenőrizni. Ezzel kapcsolatban közelebbi rendelkezés nincs. A felek erre vonatkozó megállapodásának hiányában az építési-szerelési munka sajátossága adhat támpontot ahhoz, hogy a megrendelő eleget tett-e kötelezettségének vagy sem.
2.8. Építési napló
A felek kapcsolatának, együttműködésének fontos és kötelező okmánya az úgynevezett építési napló, amelyben nevezettek a munkavégzéssel kapcsolatos minden lényeges adatot, körülményt és utasítást a munkahelyen vezetett naplóban kötelesek egymással közölni. A napló tartalmazza az építési-szerelési munka adatait, a munka menetére vonatkozó vagy az elszámoláshoz szükséges jelentős tényeket. Az építési napló adatai sokszor döntő jelentőségű bizonyítékul szolgálhatnak, de természetesen akár velük szemben más bizonyítékok is számításba vehetők.
2.9. Tervmagyarázat
A vállalkozó kérésére – szükség esetén – a megrendelő köteles a tervek magyarázatát, a részletes kivitelezési utasítást megadni.
2.10. Átadás-átvétel
A megrendelő köteles a munkát a vállalkozó által összehívott átadás-átvételi eljárás során megvizsgálni, és a vizsgálat alapján felfedezett hiányokat, hibákat, a hibás munkarészekre eső költségvetési összegeket, valamint az érvényesíteni kívánt szavatossági igényeket jegyzőkönyvben rögzíteni. Felmerül azonban a kérdés: az átadás-átvétel hosszabb időt vesz igénybe, és a teljesítési határidő lejár, késedelembe esik-e a vállalkozó? A kérdésre megfelelő választ ad a jogi szabályozás, amely szerint határidőben teljesít a vállalkozó, ha az átadás-átvétel a szerződésben előírt határidőn belül, illetőleg határnapon megkezdődött, kivéve ha a megrendelő a szolgáltatást nem vette át.
A törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint, ha az átadás-átvételi eljárás általában hoszszabb időt vesz igénybe, ami a vállalkozó szempontjából – különösen nagy és bonyolult építkezések esetén – azt a veszélyt rejti magában, hogy hiába tűzi ki az átadás-átvételt a szerződésben megjelölt teljesítési határidőn belüli időpontra, mire az ténylegesen lezajlik, a határidő lejár, és így késedelembe esik. A vállalkozó ezt csak úgy háríthatná el, ha az átadás-átvételre olyan időpontot jelölne meg, amely biztosítaná azt, hogy az eljárás befejeződik a teljesítési határidő lejártáig. Ez azonban azt jelentené, hogy a munkáját nem a megállapított határidőig, hanem jóval előtte kellene befejeznie. Ennek elkerülése érdekében rendelkezik úgy a törvényjavaslat, hogy a vállalkozó határidőben teljesít, ha az átadás-átvétel a szerződésben előírt határidőn belül, illetőleg határnapon megkezdődött, kivéve ha a megrendelő a szolgáltatást nem vette át. Ez utóbbi kivételt az indokolja, hogy az átadás-átvételi eljárás kitűzésének nyilvánvalóan nem lehet semmilyen hatálya, ha az építmény hibái és hiányosságai folytán nem volt átvehető; ilyen esetben a vállalkozó késedelme éppúgy bekövetkezik, mintha kísérletet sem tett volna a be nem fejezett építmény átadására.
A felsorolt rendelkezésekhez kapcsolódik az a szabály is, amely szerint nem tagadható meg az átvétel a szolgáltatás olyan jelentéktelen hibái, hiányai miatt, amelyek más hibákkal, hiányokkal összefüggésben, illetőleg a kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák folytán sem akadályozzák a rendeltetésszerű használatot. Ebből következik, hogy ilyen hibák észlelése nem jelentheti a vállalkozó késedelembe esését.
2.10.1. Az átadás-átvétel szempontjai
Az építési munka átadás-átvételére adott iránymutatást a Legfelsőbb Bíróság a GK 48. számú állásfoglalásában. E szerint az építési munka átvételénél a rendeltetésszerű használhatóságot elsősorban a törvényes kellékekhez, a szerződésben foglalt kikötésekhez, illetve az abban meghatározott használati célhoz viszonyítva kell megállapítani. A lakóépületnek (lakásnak) a műszaki átadás-átvételkor a beköltözésre, lakhatásra alkalmas állapotban kell lennie. Nem tekinthető rendeltetésszerű használatra alkalmasnak az a lakás, amelyen több kisebb jelentőségű hiba együttes előfordulása, vagy a hiba javítása (pótlása) a lakás zavartalan használatát akadályozza. Ilyen esetben az épület (lakás) átvételét meg lehet tagadni. Fontos azonban tudni, hogy ha a megrendelő egyes munkarészeket a teljesítés előtt ideiglenes jelleggel átvesz (előzetes átadás), ezek tekintetében a kárveszély az átvétel időpontjától a megrendelőre száll át.
2.11. Utó-felülvizsgálati eljárás
Az átvételt követően gyakorta újabb, vagy csak később felismerhető hibák jelentkeznek. Ez azt eredményezné, hogy minden egyes alkalommal külön kellene a hibákat bejelenteni, a szavatossági igényeket érvényesíteni, ezekről külön intézkedni, illetőleg pereket indítani. Ezek mind a megrendelőre, mind a vállalkozóra komoly terheket rónának. Ezeket a szempontokat felmérve hozta létre a jogi szabályozás az utó-felülvizsgálati eljárást. Ez azt jelenti, hogy az átadás-átvételi eljárástól számított egy éven belül a munkát újból – az eredeti átadás-átvétel szabályai szerint – meg kell vizsgálni. Ezt az eljárást a megrendelő készíti elő, és arra a vállalkozót meghívja. Az utó-felülvizsgálat intézménye lehetővé teszi, hogy az átadás-átvételi eljárást követően jelentkező hibák esetében ne külön-külön, hanem egyszerre történhessék meg az igényérvényesítés.
A Legfelsőbb Bíróság GK-PK 1. számú állásfoglalása szerint az építési szerződések körében az átadás-átvételi eljárástól számított egy éven belül tartott utó-felülvizsgálati eljárásról felvett jegyzőkönyvben feltüntetett hibákra (hiányokra) vonatkozó szavatossági jogok az utó-felülvizsgálati eljárás befejezését követő 3 hónapon belül akkor is érvényesíthetők, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból 3 hónapnál kevesebb van hátra.
Megjegyezzük azonban, hogy azokban az esetekben, amikor az átadás-átvételi eljárást követően jelentkező hiba nyilvánvalóan veszélyt jelenthet életre, testi épségre, vagy kiküszöbölésének halogatása jelentős többletkülönbséget eredményezhet, a megrendelő köteles az igényét haladéktalanul közölni a vállalkozóval. A közlés késedelméből eredő kárért felelős, s nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy az utó-felülvizsgálatra várt.
3. Szerelési szerződés
A szerelési szerződés alapján a vállalkozó technológiai szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles. Egyébként a szerelési szerződésre – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az építési szerződés szabályait kell alkalmazni. Ebből az következne, hogy lényegében csak az eltérő szabályokkal kellene foglalkozni, mivel a Ptk. a technológiai szerelési munkára nem ad meghatározást, a fogalmat ez esetben is a gyakorlat alakította ki.
3.1. Technológiai szerelési munka
Ezek szerint technológiai szerelési munkának minősül
– a vas- és acélszerkezeti híd,
– a vas-, acél- és fémszerkezet,
– a tartály,
– a tápházi berendezés,
– a vízlágyító berendezés,
–a gép, a gépi berendezések,
–az erőátviteli villamos berendezés,
–az irányítás-, számítástechnikai és automatikai berendezések,
– a híradás-technikai, hírközlő berendezések,
–a kőolaj, kőolajtermék és vegyi termék ipari csatlakozó és üzemi területen belüli technológiai vezetékei,
– az ipari gázcsatlakozó és üzemi területen belüli technológiai gázvezetékek,
– a gőz-, forróvíz- és termálvíz-vezetékek,
– a zagyvezetékek,
– a vízvezetékek közül az üzemi területen belüli bármilyen vezetésű,
– a technológiai folyamatot kiszolgáló kohászati alapanyag-elosztó (ellátó) és bekötővezetékek, valamint
– a bármilyen anyagból készült technológiai belső csőhálózat, folyamszabályozó mérő, jelző és vezérlő elektromos, elektronikus, hidraulikus, pneumatikus vezetékek, ezek szerelvényei, műszerei, mérőköri elemei, ipari légtechnikai és klímaberendezések, felvonó- és szállítóberendezések
szerelési munkái.
A gyakorlat viszont nem sorolja a technológiai szerelési munkák körébe, hanem építési-szerelési munkának tartja az épületgépészeti, továbbá az épületlakatos, épületszerelési, személyfelvonó-szerelési stb. munkákat.
3.2. Próbaüzem
A szerelési szerződés alapján vállalt szolgáltatás átadása próbaüzemmel történik. Ennek időtartama 30 nap. A próbaüzem tulajdonképpen az elkészített szolgáltatás megvizsgálása abból a célból, hogy a rendeltetésszerű használatra alkalmas-e, s megfelel-e a szerződésben meghatározott feltételeknek.
A próbaüzem előtt azonban meg kell győződni arról, hogy a berendezés a próbaüzemre alkalmas-e. Az erre vonatkozó nyilatkozatokat, továbbá hibákat, hiányosságokat és a kijavításukra, pótlásukra megállapított határidőket jegyzőkönyvbe kell foglalni.
Abban az esetben, ha a berendezés gyártása is a vállalkozó tevékenységi körébe tartozik, a próbaüzem egész tartamára a szükséges irányító szakszemélyzetet neki kell biztosítania.
A próbaüzemhez szükséges energiát, alap-, nyers- és segédanyagokat, valamint különleges műszereket a megrendelőnek kell rendelkezésre bocsátania.
Kisebb jelentőségű hibák, hiányok esetén, amelyek a rendeltetésszerű használatot nem akadályozzák, a megrendelő itt sem tagadhatja meg az átvételt.
4. Tervezési szerződés
A tervezési szerződés alapján a vállalkozó műszaki-gazdasági tervezőmunka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles. A tervezői munkával szemben támasztott követelmény, hogy meg kell felelnie a hatósági előírásoknak és engedélyeknek. A tervezőnek fokozott egyeztetési kötelezettsége van. Ez elsősorban azt jelenti, hogy munkavégzése során fel kell vennie a kapcsolatot a szakhatóságokkal, tájékozódnia kell azokról az általános és konkrét előírásokról, amelyek betartása szükséges, hogy a terv alapján megvalósuló létesítmény működése akadályokba ne ütközzék.
A tervezési szerződések esetében is lehetőség van a tervek fokozatos szolgáltatására. Ilyenkor is azonban követelmény, hogy a felek ebben megállapodjanak, valamint az is, hogy a fokozatosan átadott tervek önállóak, s az általuk meghatározott körben a kivitelezéshez felhasználhatók legyenek.
Annak megakadályozása érdekében, hogy a megrendelő a tervet más munkához használja fel vagy értékesítse, a jogi szabályozás úgy rendelkezik, hogy a megrendelő a tervet csak a szerződésben meghatározott célra és esetben használhatja fel, s nyilvánosságra nem hozhatja.
4.1. A kártérítési felelősség korlátozása
A Ptk.-ban főszabályként érvényesül az az elv, hogy a szerződésszegésért, így a kártérítésért is, a felelősség nem korlátozható, illetőleg nem zárható ki, kivéve ha jogszabály ettől eltérően rendelkezik, vagy ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlíti.
A tervezési folyamat során a munka sajátosságaiból, a technológiai fejlődés és fejlesztés követelményéből a tervezőre az a feladat is hárul, hogy az elérni kívánt célt esetleg újszerű megoldás alkalmazásával igyekezzék megvalósítani. Ennek azonban megvan az a kockázata, hogy a megoldás nem vezet eredményre, vagy abból a kivitelezés során kár keletkezik. A műszaki fejlesztés érdekében és a külföldi eredmények belföldi alkalmazásának az elősegítése érdekében megengedi a jogi szabályozás a kártérítési felelősség korlátozását a hazai viszonylatban nem ismert, vagy nem alkalmazott műszaki-gazdasági megoldás esetére. Hangsúlyozni kell, hogy ez a korlátozás a felek megállapodásától függ, és nem a felelősség kizárásáról, hanem csupán a korlátozásáról van szó.
4.2. Szavatossági jogok elévülése
A Ptk. úgy rendelkezik, hogy hibás teljesítés esetén a szavatossági jog elévülésének kezdő időpontja a szerződés teljesítése. A tervező a szerződéses kötelezettségét akkor teljesíti, amikor a tervet a megrendelőnek átadja. Ugyanakkor a tervezési munka természetéből adódik, hogy a szolgáltatás minőségének, alkalmasságának megvizsgálása az átadáskor többnyire még nem lehetséges. Arra csak a terv alapján kivitelezett építmény, berendezés elkészültekor kerülhet sor. Ezért a szavatossági jogok érvényesítésére, pontosabban az elévülés kezdetére a tervezési szerződés esetében a Ptk. speciális rendelkezést tartalmaz. Nevezetesen a terv hibája miatt érvényesíthető szavatossági jogok elévülési idejét nem a terv átadásától, vagyis a tervezési szerződés szerinti szolgáltatás teljesítésétől, hanem a terv alapján kivitelezett szolgáltatás teljesítésének időpontjától kezdődően kell számítani. Tartalmaz azonban az említett szabályozás egy megszorító rendelkezést is, mégpedig azt, hogy mindez csak akkor érvényesülhet, ha a kivitelezés a terv szolgáltatásától számított 3 éven belül megkezdődött.
4.3. Korszerűségi felülvizsgálat
Amennyiben a kivitelezés a terv szolgáltatásától számított 3 év után kezdődik meg, a felek megállapodhatnak, hogy a vállalkozó a tervet felülvizsgálja, s nyilatkozik a terv kivitelezésre való alkalmasságáról, vagy megváltoztatásának szükségességéről, illetőleg a tervet áttervezi, a megrendelő pedig ezért díjat fizet. A vállalkozó e tevékenységét a Ptk. korszerűségi felülvizsgálatként nevezi meg.
Tudni kell azt is, hogy a korszerűségi felülvizsgálat után a szavatossági jogok megújulnak, mivel ha a terv alkalmassá nyilvánításától vagy az áttervezett terv szolgáltatásától számított három éven belül a kivitelezés megkezdődik, úgy a terv hibája miatt érvényesíthető szavatossági jogok elévülési idejének kezdetét a terv alapján kivitelezett szolgáltatás teljesítésének az időpontjától kell számítani.
4.4. Jogszavatosság
A tervdokumentáció műszakilag és jogilag megfelelő létrehozása érdekében szükségessé válhat, hogy azt vagy annak egy részét olyan megoldás alkalmazásával készítse el a vállalkozó, amely harmadik személy javára jogi oltalomban részesül (szabadalom, újítás stb.). Ennek engedély nélküli felhasználása esetében a védettség alá tartozó megoldás jogosultja élhet olyan jogokkal, amelyek a kivitelezést akadályozzák vagy korlátozzák. Ezért a jogi szabályozás szerint a vállalkozónak szavatolnia kell, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a terv kivitelezését akadályozza vagy korlátozza. Erre a szavatosságra az adásvételi szerződésnél az eladót terhelő jogszavatosságra irányadó szabályokat kell alkalmazni.
5. Kutatási szerződés
Kutatási szerződés alapján a vállalkozó kutatómunka végzésére, a megrendelő pedig díj fizetésére köteles. A felek megállapodhatnak abban, hogy a díj a munka eredménytelen befejezése esetén is jár. A szerződést írásba kell foglalni, s az határozatlan időre is megköthető. A vállalkozó a szerződésben kikötheti kártérítési felelősségének korlátozását.
A kutatási szerződésről megállapítható, hogy sajátosságainál fogva a többi altípustól és magától a vállalkozástól is lényeges eltéréseket mutat. Ezek a következők:
– a szerződés nem feltétlenül eredménykötelem, de a vállalkozó meghatározott eredmény elérésére is vállalkozhat,
– felek megállapodása szerint eredménytelenség esetén is jár a díj,
– a vállalkozó kártérítési felelőssége korlátozható,
– a szerződés alakisághoz kötötten lehet csak érvényes,
– a szerződés határozatlan időre is megköthető.
Ezekkel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy az írásba foglalás elmulasztása esetén a szerződés semmis, ha pedig a díjban nem állapodnak meg, a felek között a szerződés nem jön létre. Ilyen esetben a kutató részéről végzett tevékenységgel előállított dolog ellenértéke a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint állapítható meg.
5.1. A szerződés tartalma
Az előbbieken túlmenőleg – írásba foglalás, díjban való megállapodás – fontos a szerződésben rögzíteni a kutatás (szolgáltatás) tárgyát, a teljesítési határidőt. Meg kell jelölni, hogy a vállalkozó milyen tevékenységre köteles, illetőleg melyek azok az eredmények, amelyek elérését kifejezetten vállalja, vagy eredménytelenség esetén is megilleti a díj. A szerződésben célszerű meghatározni a munka szolgáltatásának a módját (tanulmány, dokumentáció, minta, prototípus, üzemi kísérlet stb.), továbbá azt is, hogy mennyiben van szükség a lefolytatott kísérletek, számítások és általában a részeredmények közlésére, ismertetésére. Indokolt szabályozni a teljesítéshez szükséges együttműködés módozatait és ütemezését, megjelölve a kutatótevékenységben részt vevőket is. Rendezni kell a szolgáltatás átadás-átvételének módját, különösen szerződésszerű minőségének ellenőrzésére. Ennek során kell meghatározni, hogy az ellenőrzés milyen módon és eszközökkel történjen, s az eszközöket melyik félnek kell rendelkezésre bocsátania.
5.2. Jogi oltalomban részesíthető szellemi alkotások
A szerződéssel kapcsolatban rendelkezésre bocsátott, jogi oltalomban részesíthető szellemi alkotások tekintetében a Ptk. attól függően rendezi a kérdést, hogy a megrendelő kikötötte-e a rendelkezés jogát vagy sem.
Amennyiben a megrendelő a rendelkezés jogát kiköti, akkor a vállalkozó a szellemi alkotást csak saját belső tevékenységéhez használhatja fel, de nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személylyel nem közölheti, ilyen esetben a szellemi alkotással a megrendelő szabadon rendelkezik.
Fordított a helyzet akkor, ha a megrendelő a rendelkezés jogát nem köti ki. Ebben az esetben ugyanis a szellemi alkotást csak saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti, ilyenkor a szellemi alkotással a vállalkozó szabadon rendelkezik.
Fontos tudni, hogy ezeket a szabályokat a tervezési szerződéseknél is megfelelően alkalmazni kell.
5.3. Alvállalkozó
Az általánostól eltérően a vállalkozó ilyenkor csak a megrendelő hozzájárulásával vehet igénybe alvállalkozót. Más a helyzet, ha a vállalkozó a meghatározott eredmény elérésére vállalkozott, mert ebben az esetben ugyanolyan eredménykötelemről van szó, mint más vállalkozási szerződéseknél, s a korlátozásra nincs ok, tehát nincs szükség a megrendelő hozzájárulására.
5.4. Az eredmény felhasználása
Itt is, mint a tervezési szerződésnél, a megrendelő a vállalkozó szolgáltatását csak a szerződésben meghatározott célra használhatja fel, s nyilvánosságra nem hozhatja.
Hasonlóan a tervezési szerződéshez, a vállalkozót itt is terheli a jogszavatosság.
5.5. Felmondás
A felek a határozatlan időre kötött szerződést 6 hónapra felmondhatják. Ez a szabály egyértelműen a megbízási szerződés sajátosságára utal.
5.6. A megbízásra vonatkozó szabályok alkalmazása
Miután a kutatási szerződés a megbízási szerződés sajátosságait és a vállalkozás jegyeit is magán hordozza, a Ptk. azt is kimondja, hogy a kutatási szerződésre a külön nem szabályozott kérdésekben a vállalkozási szerződés általános szabályait, illetőleg a megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
6. Utazási szerződés
A Ptk. csak az utazási szerződés fogalmát és a legalapvetőbb szabályait tartalmazza a következők szerint: az utazási szerződés alapján a vállalkozó utazási iroda köteles a szerződésben meghatározott utazásból, az út egyes állomásain való tartózkodásból és az ezzel összefüggő részszolgáltatásokból – így különösen szállás, étkezés – álló szolgáltatást teljesíteni, a megrendelő pedig köteles a díjat megfizetni.
Kimondja továbbá a törvény, hogy ha a vállalkozó csak a szerződésben meghatározott egyes kikötésektől eltérően tud kötelezettségének eleget tenni, a megrendelő a díj csökkentését és kárának megtérítését követelheti.
Látható, hogy ezek a rendelkezések csak azért kerültek be 1978-ban a Ptk.-ba, mert már ekkor a bel- és külföldi utazások jelentős száma, valamint a megnövekedett idegenforgalom indokolttá tette az utazási szerződés önálló szerződéstípusként való szabályozását. Ugyanakkor a Ptk. felhatalmazást adott arra, hogy az utazási szerződések – ideértve az utazással kapcsolatos egyes szolgáltatások közvetítésére irányuló szerződést is – részletes szabályait külön jogszabály állapítsa meg. Korábban ilyen volt az utazási szerződésről szóló 11/1978. (III. 1.) MT rendelet, amelyet 1997. január 1. napján felváltott az utazási és utazást közvetítő szerződésről szóló 214/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (Utr.). Egyébként az utazási vállalkozók körére és tevékenységükre az utazásszervező és -közvetítő tevékenység szabályozásáról szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet rendelkezései az irányadók.
Az Utr.-ben foglalt utazási szerződés meghatározása természetszerűleg azonos a Ptk.-ban foglaltakkal. Előírja, hogy az utazási szerződést – valamennyi kikötésével együtt – írásban kell megkötni, s a szerződés egyik példányát az utasnak át kell adni. Az utazást közvetítő szerződést a következőképpen határozza meg: az utazást közvetítő szerződés alapján az utazásközvetítő létrehozza az utazásszervező és az utas közötti utazási szerződést az utas által igényelt utazási szolgáltatásokra figyelemmel. Az utazásközvetítő e körben a megbízottra vonatkozó szabályok szerint jár el, s ebben az esetben a közvetítésért járó díjat az utazásszervezőtől igényelheti. E szerződésfajtánál írásban csak az utas által igényelt utazási szolgáltatásokat kell rögzíteni.
6.1. Korlátozott szerződési szabadság
Utazási szerződést az Utr. szabályai szerint lehet kötni. E szabályoktól az utas hátrányára eltérő szerződési kikötés semmis, és helyébe az Utr. rendelkezései lépnek.
6.2. Utazási tájékoztató
Az utazási vállalkozó az általa meghirdetett utazások feltételeit és programját (tájékoztató) közzéteheti; ennek minden részletre kiterjedőnek kell lennie. A tájékoztatóban foglaltaktól az utazási vállalkozó – kivételesen, indokolt esetben – csak akkor térhet el, ha ezt a jogát kifejezetten fenntartotta, és a változásokat a szerződés megkötése előtt az utassal közölte, s ennek megtörténtét az utazási szerződés tartalmazza.
6.3. Díjemelés, külön díjak
Az utazási szerződésben meghatározott díjak csak akkor emelhetők, ha erről a lehetőségről a szerződés rendelkezik. Ha az utazási szerződés a külön felszámítható díjakról nem rendelkezik, akkor azok a díj részét képezik, és külön nem számíthatók fel.
6.4. A felek főbb jogai és kötelezettségei
Természetszerűleg az utazási vállalkozó legfontosabb kötelezettsége a vállalt szolgáltatás nyújtása, az utas részéről pedig a díj megfizetése. Az utazási szerződés megkötésekor előleg címén a díj legfeljebb 40 százalékának a befizetése követelhető. A díj teljes összegének a megfizetését az utazási vállalkozó legkorábban az utazás megkezdése előtt 30 nappal igényelheti csak. Külföldi közreműködő esetén e szabályoktól el lehet térni.
Az utas jogosult az utazási szerződésben lekötött utazásban való részvétel jogát olyan harmadik személy részére engedményezni, aki megfelel az utazási szerződésben meghatározott utazási feltételeknek. Az utazási vállalkozó a közreműködője magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el. Az utazásközvetítő az utazásszervező közreműködője. Az utazási vállalkozó az utazási szerződés megkötésekor köteles az utas figyelmét felhívni az Utr.-re.
6.5. Elállás
6.5.1. Az utazási vállalkozó elállása
Az utazási vállalkozó legkésőbb az utazás megkezdése előtt 15 nappal írásban tett nyilatkozattal elállhat az utazási szerződéstől, ha az utazást a szerződéskötéskor előre nem látható – az emberi életet és egészséget, illetve a vagyonbiztonságot veszélyeztető – külső körülmény veszélyezteti, vagy a jelentkezők létszáma a meghirdetett legalacsonyabb résztvevőszámot nem éri el, feltéve ha ezt a jogát az utazási szerződésben kikötötte.
Az utazási vállalkozó elállása esetén az utas az eredetivel azonos értékű helyettesítő szolgáltatásra tarthat igényt, ha ennek nyújtására az utazási vállalkozónak lehetősége van. Ha a helyettesítő szolgáltatás magasabb értékű, a díjkülönbözet az utast terheli, ha alacsonyabb értékű, az utazási vállalkozó köteles a díjkülönbözetet az utasnak megtéríteni. A másik megoldás, hogy az utas követelheti a teljes befizetett díj azonnali visszafizetését, és a díj után – a befizetés napjától számított – évi 20 százalék mértékű kamat megfizetését.
6.5.2. Az utas elállása
Az utas az utazás megkezdése előtt az utazási szerződéstől írásban tett nyilatkozattal bármikor elállhat. Ha az utas azért áll el, mert a díj emelkedésének mértéke a 10 százalékot meghaladja, vagy az utazási vállalkozó az utazási szerződésben foglaltakat lényegesen módosítani kívánja, illetőleg a program lényegesen megváltozott, az utast az előbbiekben tárgyalt jogok illetik meg.
Ha az utas nem az előbbiekben jelzett okok miatt állt el, az utazási vállalkozó a szerződésből eredő, addig felmerült költségei megtérítését igényelheti, ez azonban a befizetett díj összegét nem haladhatja meg.
Az utazási vállalkozó nem igényelhet költségtérítést, ha az utas az elállási jogát legkésőbb az utazás megkezdése előtt 35 nappal vagy az utazási szerződésben az elállásra meghatározott időtartam alatt gyakorolja. Az utazási szerződésben 35 napnál korábbi határidő csak akkor határozható meg, ha a külföldi közreműködő az elállásra 30 napnál korábbi határidőt kötött ki.
