A következőkben részletesen ismertetve mutatjuk be a Legfelsőbb Bíróságnak azt a három kollégiumi állásfoglalását, amelyekben kialakította a bírói gyakorlatot azokra az esetekre, amikor a vállalkozási szerződést hibásan teljesítették. Ezekből látható, hogy miként gyakorolhatók a szavatossági igények vállalkozási szerződések esetében.
1. Kicserélés, kijavítás
A kötelezett – ha az a jogosult érdekének sérelme nélkül lehetséges – a hibás dolgot akkor is kicserélheti vagy a szolgáltatást újból teljesítheti (a munkát újból elvégezheti), ha a jogosult a szavatossági igényét még nem konkretizálta. Ezt mindaddig megteheti, amíg a megrendelő vele meg nem egyezett, illetőleg a gazdasági perben eljáró bíróság jogerős határozatot nem hozott.
A szerződés hibás teljesítése miatt érvényesített szavatossági jog megváltoztatásával függ össze az a kérdés, hogy a jogosultnak a szavatossági igények közötti választási, illetőleg változtatási joga miképpen viszonyul a kötelezettnek ahhoz a jogához, hogy a hibás szolgáltatást kicserélheti, s hogy köteles-e a megrendelő a kívánt kijavítás vagy árleszállítás helyett a kicserélést elfogadni. A Ptk. 306. §-ának (6) bekezdése megengedi, hogy ha ez a jogosult érdekeinek sérelme nélkül lehetséges, a kötelezett a kijavítás vagy árleszállítás helyett a dolgot kicserélhesse. A Ptk. 311. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a hibás teljesítés jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a kötelezettség nem dolog szolgáltatására irányul: ilyenkor a kicserélésen a szolgáltatás újbóli teljesítését kell érteni.
A jogszabály a kicserélésre, illetőleg a szolgáltatás újbóli teljesítésére csak olyan korlátozást tartalmaz, hogy az a kötelezettnek csak akkor áll jogában, ha a jogosult érdekeinek sérelme nélkül lehetséges, nem határozza meg azonban, hogy a kötelezett a kicserélést (a szolgáltatás újbóli teljesítését) meddig választhatja, meddig ajánlhatja fel, illetve hogy ezt megteheti-e akkor is, ha a megrendelő a szavatossági igényét még nem konkretizálta.
Minthogy a kötelezett – a szerződéstől való elállás [Ptk. 306. § (3) bek.] kivételével – a megrendelő által érvényesített bármelyik szavatossági igény helyett kicserélheti a dolgot, illetve a szolgáltatást újból elvégezheti, ezt a jogát természetesen már akkor is gyakorolhatja, amikor a jogosult a hibás teljesítés miatt keletkezett szavatossági igényét konkrétan még nem jelölte meg.
Egyébként a kötelezettnek az a joga, hogy a hibás dolgot kicserélheti (a szolgáltatást újból teljesítheti), időbelileg ugyanolyan korlátozást kíván, mint a megrendelőt a szavatossági igények tekintetében megillető változtatási (más igényre való áttérési) jog. Azt az elvet tehát, amely a megrendelő által a kellékhiba miatt érvényesített szavatossági igény megváltoztatása tekintetében érvényesül, irányadónak kell tekinteni a kicserélésre is. Ehhez képest a kötelezett a kicserélésre addig jogosult, amíg a szavatossági igényre vonatkozóan a megrendelővel meg nem egyezett, illetőleg – a bíróság jogerős határozatot nem hozott.
1.1. Kijavítás a vállalkozó költségére
Olyan esetekben, amikor a kötelezett helyett a javítást a jogosult végzi vagy végezteti el, a javítás költségeinek megítélésénél az alábbi szempontok figyelembevétele indokolt.
A Ptk. 307. §-nak (1) bekezdésében a jogosult részére biztosított lehetőség azt a célt szolgálja, hogy a jogosult a vállalkozó által elutasított vagy elodázott kijavítást maga végezze vagy végeztesse el. Ezzel kapcsolatban az a kérdés merül fel, hogy a kijavítás, kijavíttatás (a továbbiakban: kijavítás) költsége mikor érvényesíthető. A törvény nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy ezt a költséget a jogosult csak akkor követelheti, ha a kijavítás már megtörtént, nem tiltja, hogy azt már a kijavítás előtt is kérhesse. A törvénynek abból a szövegéből, mely szerint a kijavítást a kötelezett költségére végezheti (végeztetheti) el, az következik, hogy a költségek megfizetése akkor is követelhető, ha a jogosult a javítást még nem végezte (végeztette) el. Ezt támasztja alá a Ptk. 306. §-ának (5) bekezdésében biztosított, a jogosultat megillető visszatartási jog is.
A kötelezettnek a javítás elől való elzárkózása a jogosultat nem hozhatja hátrányosabb helyzetbe, mint ha a kötelezett javításra megfelelő határidőt vállalna. Az ellenkező álláspont a szerződésszegő kötelezettet juttatná indokolatlanul előnyös helyzetbe. Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetet a törvényalkotó nem kívánt előidézni. Ezért abban az esetben, ha a kötelezett a hiba kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja vagy nem végzi el, a jogosult a kijavítás költségeit akkor is követelheti, ha a kijavítás még nem történt meg. Természetesen nincs akadálya annak sem, hogy a jogosult a kijavítás költségét a munka elvégzése után érvényesítse.
Előfordul olyan eset, hogy a jogosult a vállalkozó által megtagadott kijavítást nem végzi vagy nem végezteti el azonnal, hanem csak későbbi időpontban kívánja elvégezni. (Például a hibás tapétát csak egy év múlva kívánja kijavíttatni oly módon, hogy az egész helyiséget újra tapétáztatja. Más esetben hasonló elgondolásból indul ki a jogosult burkolatcserénél, festés, mázolás stb. javításával kapcsolatban.)
Sok esetben a jogosult nem rendelkezik megfelelő fedezettel arra, hogy a kijavítást mással elvégeztesse. Ilyenkor a kötelezettek a kijavíttatás költségét követelő jogosulttal szemben arra hivatkoznak, hogy a kijavítás, illetve kijavíttatás elvégzése hiányában a követelés még nem vált esedékessé, és a jogosult csak árleszállítási igényt érvényesíthet, de nincs lehetősége arra, hogy a javítás költségét követelje.
1.1.1. A költségek meghatározása
Miután a 307. § (1) bekezdése szerinti kijavítás vagy kijavíttatás a 306. § (1) bekezdése szerinti, a kötelezett által végzendő javítás helyettesítése, ezért a szavatossági jogok közé tartozik, de nem azonos az árleszállítással. Ezért nem is az árleszállítás szempontjai szerint kell elbírálni, hanem azt kell megállapítani, hogy a kötelezett helyett való javítás a jogosultnak milyen költségeket okoz. Ebből következik, hogy a javítás költségének meghatározásánál nem a kötelezett által számlázott árakat, hanem a mással való javíttatás árait kell alkalmazni. Ha pedig a jogosult a kijavítást maga végzi el, a kötelezett nemcsak a jogosult készkiadásait (a felhasznált anyag árát) köteles megtéríteni, hanem azt a javítási díjat is, amelyet a javítóüzem vagy iparos felszámíthatott volna. Meg kell jegyezni, hogy a jogosult csak a kijavításhoz feltétlenül szükséges mértékű munkát végeztetheti a kötelezett terhére, s túlzott árnak megfizetésére a hibásan teljesítő nem kötelezhető.
Előfordul, hogy a vállalkozó a hiba fennállását nem vitatja, azonban kijavítás helyett a javítási költségek megtérítését ajánlja fel. A 307. § (1) bekezdése szerinti kijavítás vagy javíttatás a jogosultnak joga, de nem kötelessége. A jogosult tehát nem köteles a hibásan teljesítő kötelezettnek azt az ajánlatát elfogadni, hogy a dolog kijavítása helyett a javítás költségeit a kötelezett megfizeti. Minthogy a bíróság kötve van a jogosult által választott szavatossági igényhez, következésképpen a jogosult hozzájárulása nélkül – a kötelezett ilyen értelmű elismerő nyilatkozata alapján – a bíróság sem hozhat a javítási költség megfizetésére kötelező határozatot. Ilyen határozat csak a jogosult ez irányú kereseti kérelme (keresetmódosítása) alapján hozható.
2. Árleszállítás
A tapasztalatok szerint a gazdálkodó szervezetek a hibás teljesítést gyakran nem ismerik el, szavatossági kötelezettségüket vitatják, és emiatt a bíróságok elé nagy számban kerülnek javítás elrendelésére, illetve árleszállítás megfizetésére kötelezés iránti perek. Az árleszállítás alapjának, a hibával érintett résznek elbírálása a gyakorlatban sok vitát vet fel. Jelentős azoknak a pereknek is a száma, amelyekben a jogosultak a vállalkozónak a szavatossági igényt elutasító nyilatkozata miatt árleszállítás címén a hiba kijavításával kapcsolatban felmerülő költségeket kívánják érvényesíteni. Erre a megoldásra nemcsak a jogosultak, de gyakran a szállítók, illetve a vállalkozók is törekszenek, sőt nemritkán a jogosultak kijavítási igényével szemben is azt kérik a bíróságtól, hogy a felperes kérelmétől eltérően ne kijavítást, hanem árleszállítást rendeljen el.
2.1. Árváltozás
Gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződései hibás teljesítése esetén, ha a jogosult – a Ptk. 306. §-a alapján – eláll a szerződéstől, az ellenszolgáltatás (az ár, illetve a díj) visszatérítésénél időközi árváltozás ellenére is – a szerződésnek megfelelően – a teljesítéskor fizetett ár, illetve díj összegét kell alapul venni. A jogosult azonban a szavatossági jogának érvényesítésén kívül követelheti a hibás teljesítésből az áremelkedés következtében előállott kárának a megtérítését is.
A gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéseinek is általában lényeges kelléke az ellenszolgáltatás: az ár, illetve a díj kikötése (GK 19. számú állásfoglalás). A szerződéses kötelezettségek teljesítése ennek alapján történik. A jelenlegi gazdasági körülmények, a világpiaci ármozgások és azok belső kihatásai folytán azonban az árak a szerződés megkötését, illetve teljesítését követően is változhatnak, ami problémákat vet fel azokban az esetekben, amikor a szerződés teljesítésével nem zárul le végleg a felek között létesített jogviszony, utólagos események (így a felelősségi rendszer funkcióba lépése) visszahatnak a már foganatba ment jogügyletekre, azok rendszerinti hatásait feloldják.
Ez történik a hibás teljesítés esetén is. A Ptk. 306. §-a szerint érvényesíthető szavatossági igények keretében – ha ennek törvényi előfeltételei fennállnak – a jogosult elállhat a szerződéstől, és ennek folytán követelheti az ellenszolgáltatás visszatérítését. Ezzel kapcsolatban merült fel a kérdés, hogy az időközi árváltozás hogyan hat ki ennek a követelésnek az összegszerűségére.
A Ptk. több rendelkezésében kifejezésre jutott jogelvből [201. § (2) bek., 319. § (3) bek.] az az értelmezés következik, hogy a szavatossági jog érvényesítésén alapuló követelés tekintetében – bármelyik árformában – a szerződésnek megfelelően a teljesítéskor fizetett, vagyis a szolgáltatásért kapott ellenszolgáltatás (ár, illetve díj) összegét kell alapul venni. Ugyanakkor azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy – a Ptk. 310. §-a szerint – a jogosult a szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti. A szerződésszegő fél ugyanis kártérítési felelősséggel is tartozik, kivéve ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az gazdálkodó szervezettől az adott helyzetben általában elvárható [7/1978. (II. 1. ) MT sz. r. 18. § (1) bek., 41. § (1) bek.].
Ha tehát a hibás teljesítés miatt a megrendelő jogszerűen elállt a szerződéstől, és a vételárat részére vissza kell téríteni, ez azt az összeget jelenti, amelyet a teljesítéskor ténylegesen kifizetett. A szerződés tárgyának újabb beszerzése tekintetében azonban az ellenszolgáltatás (vételár) időközben bekövetkezett emelkedéséből eredő különbözet folytán nála kár keletkezik, amit számára – a szerződésszegő gazdálkodó szervezet fokozott felelőssége alapján – meg kell téríteni.
A szerződéstől való elállás esetén a hibásan teljesítő fél fizetési kötelezettsége tehát két tételből tevődik össze: az eredetileg kifizetett és visszajáró vételárból, valamint a szóban forgó termék árának emelkedése folytán keletkezett árkülönbözetből mint kártérítésből.
2.2. Az árleszállítás mértéke
Az árleszállítás mértéke tekintetében a jogosult és a kötelezett álláspontja eltér. A vállalkozóknak az az álláspontja, hogy az árleszállítás csak a vállalkozói díj hibás részre (a költségvetés szerint) eső hányadának bizonyos százaléka, ám rendszerint csekély összeg. A jogosultak abból indulnak ki, hogy a hibás szolgáltatás kijavítása mennyibe kerül, illetőleg a dolog (rendszerint lakás) használati, esztétikai és egyéb okokból milyen mértékben csökkent értékű.
Az árleszállítás alapja a szolgáltatás ellenértéke, kivéve azt az esetet, ha a szolgáltatás osztható, vagy a hiba a szolgáltatás egészének rendeltetésszerű használatát nem akadályozza. Például lakóépület esetében, ha egy lakás hibás, úgy csak ennek értékét, az épület vagy a lakás egy részének használhatatlansága esetében a rész értékét lehet a díjleszállítás alapjaként figyelembe venni.
Az árleszállítás alapjának megállapításánál nem az igény érvényesítésekor hatályos árakból vagy forgalmi értékből, hanem a felek által a szerződésben meghatározott ellenszolgáltatásból kell kiindulni, azt kell vizsgálni, hogy a kikötött díjhoz viszonyítva a hiba milyen értékcsökkenést okozott.
Ha azonban a teljesítés után a hiba felismerhetőségéig hosszabb idő telik el, és ezalatt árváltozás következik be, az ár(díj)leszállítás öszszegének meghatározásánál ezt is figyelembe kell venni.
Ha a hiba nem javítható (például a tartófal ferdén van építve, és ez a lakószoba esztétikai megjelenését, valamint bútorozhatóságát hátrányosan érinti), nemcsak a csökkent használati értéket, de az esztétikai hatásokat is értékelni kell. Az árleszállítás megállapításánál tehát az adott eset összes körülményeit mérlegelni kell, és arra kell törekedni, hogy a hibás teljesítéssel megbomlott értékegyensúly az ellenszolgáltatás csökkentésével helyreálljon.
Az árleszállítás nem szünteti meg a jogosultnak az igényét arra, hogy a később felismert más hiba miatt újabb kellékszavatossági igényt érvényesítsen, kijavítást követeljen, vagy a szerződéstől akár el is állhasson.
3. Értékegyensúly
A gazdálkodó szervezetek közötti vállalkozási szerződések hibás teljesítése esetén az árleszállítás alapja a szolgáltatás ellenértéke, ha azonban a hiba a szolgáltatás egészének rendeltetésszerű használatát nem akadályozza, a hibás rész értéke. Az árleszállítás megállapításánál a bíróságnak arra kell törekednie, hogy a megbomlott értékegyensúly az ellenszolgáltatás csökkentésével helyreálljon.
Ha a kötelezett a hiba kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja vagy nem végzi el, a jogosult a hiba kijavításának várható költségét akkor is követelheti, ha a kijavítás még nem történt meg. Ilyen esetben a kötelezettet a kijavítás előre látható indokolt költségeiben kell marasztalni. Az összeg meghatározásánál az az irányadó, hogy a kijavítás a jogosultnak milyen indokolt költséget okoz.
A bíróság a kötelezett kérelme alapján a jogosult hozzájárulása hiányában javítás helyett nem hozhat a kötelezettet árleszállítás, illetve javítási költség megfizetésére marasztaló határozatot.
