A vállalkozási szerződés megszűnhet a szerződés teljesítésével vagy teljesítés nélkül, illetve – ritkán – a teljesítés megkezdése előtt is. A szerződés teljesítés nélküli megszüntetési módjának három lehetséges oka:
– a felek megállapodása (megszüntető és felbontó szerződés),
– egyoldalú jognyilatkozat,
– jogszabály rendelkezése.
1. A szerződés teljesítése
A szerződés megszűnésének legáltalánosabb és legfontosabb oka a teljesítés. Hozzátesszük: csak a szerződésszerű teljesítés. Ez alatt azt értjük, hogy a szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének, illetőleg a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni.
Ebből – az egyébként törvényi – szövegből először is az következnék, hogy a szerződés a vállalkozó teljesítésével fejeződik be. Csakhogy a vállalkozási szerződés úgynevezett kétoldalú kötelem, ahol a megrendelőt is terheli – nem is kis – kötelezettség: a vállalkozó teljesítése ellenében ő is köteles ellenértéket nyújtani. Az ellenérték leggyakoribb formája a pénz, azaz ki kell fizetni a vállalkozói díjat. De még akkor sem biztos, hogy a szerződés megszűnik. Röviden vissza kell utalnunk a teljesítés mikéntjére. Ha ugyanis a vállalkozó a szerződést hibásan teljesíti, a megrendelőt – alapvetően választása szerint – szavatossági jog (kijavítás, illetve kijavíttatás, díjleszállítás, eshetőleg csere, elállási jog) illeti meg. A vállalkozót jogszabály vagy szerződési kikötés jótállással is terhelheti. Amíg a vállalkozó ezeket a kötelezettségeit nem teljesíti, a szerződés nem szűnik meg.
A felek általánosan érvényesülő szerződési szabadsága azt is jelenti, hogy a teljesítés során a felek kölcsönös és egybehangzó nyilatkozattal a szerződésük tartalmát módosíthatják. Ebben az esetben a módosítás szerint kell a szerződést teljesíteni, és ekként szűnik meg a szerződés is.
2. A felek megállapodása
A megszüntető vagy felbontó szerződés létrejöhet a vállalkozási szerződés teljesítésének megkezdése előtt (ez a ritkább eset), vagy a vállalkozás teljesítése közben. Mindkét esetben vagy belső megfontolás, vagy valamely külső tényező közrehatása folytán a felek közösen jutnak arra a következtetésre, hogy a szerződés teljesítését meg sem kezdik, vagy azt bizonyos fázisban abbahagyják. Az első esetben rendszerint nem kerül sor semmilyen jogkövetkezményre. Ha azonban már történt részteljesítés, azt el kell számolni. (Ez utóbbi esetben csak akkor nem kell elszámolni, ha a szerződés szerint a vállalkozó átalánydíj ellenében vállalta a mű létrehozását.)
Természetesen a teljesítés abbahagyása, vagyis részteljesítés esetén alig elképzelhető, hogy a felek a szerződéskötés előtt számoltak volna azzal, hogy a munka a teljesítés nélkül szűnik meg. Ezért a megszűnésig végzett munkát átalánydíj esetén is fel kell mérni, és a vállalkozói díjat ennek megfelelően ki kell fizetni, illetőleg ha a megrendelő előre kifizette a teljes díjat, a vállalkozó az el nem végzett munka díját köteles visszatéríteni. Mivel a megszüntető szerződés esetén a felek ezekben az összegekben is meg szoktak állapodni, ilyen esetekben köztük a bírósági út igénybevételére általában nem kerül sor. Ha a felek a szerződésüket megszüntetik, és a vállalkozói díj kifizetése, illetőleg viszszatérítése megtörtént, a felek további szolgáltatásokkal már nem tartoznak egymásnak.
2.1. Megszüntető szerződés
Nem árt talán szólni a megszüntető szerződés alakiságáról. Mivel a törvény a vállalkozói szerződés megkötéséhez sem kíván meg formaságokat, megszüntetésére is az általános szabályok az irányadók. Azaz, a megszüntető szerződés létrejöhet írásban, szóban és ráutaló magatartással egyaránt. A bíróság azonban az utóbbi esetben is megkívánja, hogy a felek magatartásából a mögötte húzódó kölcsönös és egybehangzó akarat minden kétséget kizáróan megállapítható legyen. A felek azonban a szerződés megkötésénél magukra nézve kötelezően előírhatják érvényességi kellékként az írásbeli formát. Ebben az esetben nem érvényes a szerződés megszűnése esetén a kötelező formaság mellőzése, kivéve ha a szerződés megszűnésének megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.
A megszüntető szerződésnek nincs a szerződés megkötésének időpontjára visszaható hatálya, ezért ha a felek (leginkább a megrendelő) készpénz-szolgáltatást előre teljesítenek, az átvett pénzösszeget a fél a szerződés alapján tartja birtokban, így azzal szabadon rendelkezhet is. Más szóval, a szerződés fennállása alatt általában nem lehet beszélni illetéktelen pénzhasználatról.
2.2. Felbontó szerződés
A jogszabály biztosítja a feleknek azt a jogát, hogy a szerződésüket annak teljesítése idején felbontsák. A felbontó szerződés – szemben az előbb tárgyalt megszüntető szerződéssel – a szerződés megkötésének idejére visszaható hatállyal szünteti meg a felek jogviszonyát. Ennek eredményeként a felek között olyan helyzet alakul ki, mintha a felek a szerződést meg sem kötötték volna. Ennek következménye, hogy mindkét fél a kapott szolgáltatást vagy más vagyoni előnyt köteles meg-, illetve visszatéríteni.
Ha az eredeti állapot nem állítható helyre – ami nem ritka eset –, felbontó szerződés vagy a következőkben tárgyalandó – a szerződést felbontó – elállás esetén is értelemszerűen a felmondás, illetőleg a felmondó szerződés szabályai lesznek az irányadók.
A pénzszolgáltató felet a felbontástól kezdődően kamat illeti meg, míg egyéb vagyontárgy birtoklásáért a körülményeknek megfelelő használati díjat kell fizetni. Általában közömbös, hogy a jogviszony fennállása alatt történt-e valamelyik fél részéről szerződésszegés, és annak sincs jelentősége, hogy a jogviszony felszámolására milyen okból került sor. A szerződés közös megegyezéssel történő felbontása esetén az előre teljesített pénzszolgáltatást vagy ennek egy részét – mivel a teljesített szolgáltatások visszajárnak – azon a címen sem lehet megtartani, hogy a pénzt foglalóként vagy bánatpénzként kapta az egyik fél.
A felbontás visszahat ugyan a kötelem keletkezésének időpontjára, de nem azonosítható fogalom az érvénytelenséggel. A már megtörtént teljesítés utóbb veszti el jogalapját, és ezzel hatálytalanná – s nem érvénytelenné – válik. A különbségtételnek gyakorlati jelentősége elsősorban akkor van, ha a jogviszony alapján dologi jogi változás is bekövetkezett (például átruházásnál). A felbontás ilyen esetben a feleknek a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállításával kapcsolatos jogai és kötelezettségei csak kötelmi alapon (egymással szemben) állnak fenn, s nem érinthetik harmadik személynek a dolgon időközben szerzett jogait.
3. Elállás
A szerződés megszűnhet egyoldalú nyilatkozat alapján is, ezt elállásnak nevezzük. Az elállás a másik félhez címzett olyan egyoldalú nyilatkozat, amely a szerződést felbontja. Érvényes szerződéshez kapcsolódó úgynevezett alakító jog, amelynek a felbontó szerződéssel megegyező joghatásai a közléssel beállnak, így a nyilatkozat – a másik fél hozzájárulása nélkül – általában vissza sem vonható. A jogszabály rendelkezése, vagy ilyen tartalmú megállapodás hiányában a fél a körülményeiben bekövetkezett lényeges változás esetében sem állhat el a szerződéstől. Az elállási nyilatkozat közlését pótolja az ilyen tartalmú keresetlevélnek az alperessel való közlése.
Miként arról korábban már szó esett, a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása során olyan helyzetet kell teremteni, amilyen akkor lett volna, ha a felek a szerződést meg sem kötik. Szerződésszegésre alapított elállás esetén ez az állapot akkor teremthető meg, ha a vétkes fél a részére kifizetett ellenértéken túl megtéríti azt a költekezést és egyéb kárt, amely a szerződés megkötése nélkül az elállási jogát jogszerűen gyakorló félnél nem merült volna fel. Mivel az elálláshoz igen szigorú jogkövetkezmények fűződnek, és emellett egyoldalú jognyilatkozattal megy végbe, a feleket az elállás joga csak jogszabály kifejezett rendelkezése (úgynevezett törvényes elállási jog), vagy az erre irányuló megállapodásuk alapján illeti meg.
A vállalkozási szerződésekről szóló törvényi rendelkezések számos elállási lehetőséget biztosítanak mind a megrendelő, mind a vállalkozó számára.
3.1. A megrendelő általános elállási joga
A vállalkozók legfőbb gondját a megrendelő úgynevezett általános elállási joga okozza. A törvény rendelkezése szerint a megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat. A megrendelőnek ezt a ténykedését még indokolnia sem köteles.
Válaszolni kell arra a kérdésre, hogy a törvényhozónak milyen elgondolása volt akkor, amikor ezt a rendelkezést törvénybe iktatta. Ez ugyanis a szerződések jogában nem tipikus rendelkezés. Itt a jogalkotó hatalmasságot biztosít a megrendelőnek, a vállalkozó pedig ezt kénytelen tudomásul venni úgy, hogy még magyarázatot sem kérhet. Természetesen a jogszabály rendelkezése, illetőleg a jogszabály alkotójának az akarata érthető és indokolt. Induljunk ki a vállalkozási szerződés rendeltetéséből: a megrendelőnek igénye van arra, hogy valamely szolgáltatást végezzenek a részére. Ebből a célból bízza meg a többnyire szakember vállalkozót, hogy az munkájával a számára szükséges eredményt (művet) hozza létre, alkossa meg. Csakhogy a vállalkozási szerződések teljesítése az esetek túlnyomó részében a dolog természetéből következően huzamos ideig tart. Egy óra megjavítása vagy egy elemcsere esetleg egy perc alatt megoldható (nem is erre találták ki az általános elállási jogot), de a vállalkozások teljesítéséhez az esetek túlnyomó részében jelentős idő szükséges. Gondoljunk a tervező mérnöki munkára, egy ház felépítésére stb. Ha pedig telik az idő, megváltozhatnak a körülmények, és előállhat olyan helyzet, amikor a megrendelőnek már nem áll érdekében a mű létrehozása. Egyszerűen nincs többé szüksége rá. Ilyen esetben nemcsak szükségtelen, de értelmetlen is a tervbe vett létesítmény befejezése. Semmi nem indokolja, hogy további költségek merüljenek fel, felesleges munkát, energiát öljenek okafogyott eredmény létrehozására. Továbbá, a megrendelő általános elállási jogának gyakorlása folytán elkerülhető, hogy az időközben – például a kereslet változásai, modernebb termékek piaci megjelenése okából – feleslegessé vált a termék, így áruk felhalmozódjanak, elfekvő készletté váljanak.
Az általános elállási jog alapvetően a megrendelő érdekét szolgálja, de egyes esetekben a vállalkozónak sem hátrányos, mert lehetőséget ad arra, hogy kapacitását más, számára kedvezőbb helyen és munkával kösse le.
Már említettük, hogy a megrendelő általános elállási joga feltétlen, ellene nem tehet semmit a vállalkozó. Az elállás olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely önmagában a szerződés megszűnését eredményezi, ezért az elállási nyilatkozat vissza sem vonható. (Annak persze nincs akadálya, hogy a munka befejezéséről a felek újabb szerződés megkötésével rendelkezzenek.)
A törvény idézett szövegében szerepel a bármikor szó. Ezt a szót azonban szűkített értelemben használhatjuk csupán: az általános elállási jogot csak a mű elkészültéig lehet gyakorolni, utána már nem. Ennek indoka igen egyszerű. A szerződés teljesítésével – miként már említettük – beállnak a megszűnés jogkövetkezményei, a megszűnt szerződéstől való elállás pedig fogalmilag kizárt.
3.1.1. A megrendelő kártérítési felelőssége
Az eddigiekből az következnék, hogy a szerződés felbontását eredményező általános elállási jog nemcsak hogy mentesíti a megrendelőt a további kiadások, ráfordítások alól, de ugyanakkor súlyosan sújtja a vállalkozót. Ez azonban nem egészen és nem feltétlenül van így. A megrendelő ugyanis köteles a vállalkozó kárát megtéríteni.
Polgári jogunk mind a szerződésen kívül, mind a szerződésszegéssel okozott károk tekintetében általában a teljes kártérítés talaján áll. Tehát meg kell téríteni a kárt szenvedő vállalkozó vagyonában beállott értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget, amely az őt ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentésével vagy kiküszöböléséhez szükséges. (A nem vagyoni károkkal a továbbiakban nem foglalkozunk, mert az általános elállási jog gyakorlásából, ha nem is elképzelhető, de legalábbis nagymértékben valószínűtlen ennek a felmerülése.)
A megrendelőt tehát kártérítési kötelezettség terheli. Ez mindenesetre visszatartja a megrendelőt az elállási jog felelőtlen gyakorlásától, és az esetek többségében meggátolja a vállalkozás befejezése előtti, a végső fázisban közölt elállást.
A teljes kártérítés konkrétan azt jelenti, hogy minden olyan kárt meg kell téríteni, amely az elállás nélkül, annak hiányában felmerült volna. Ez a kártérítési (megtérítési) kötelezettség valójában súlyosabb helyzetbe hozza a megrendelőt, mint a szerződésen kívül vagy szerződésszegéssel kárt okozó személyt. Azzal és annyiban, hogy a megrendelő a kártérítési kötelezettsége alól nem tudja kimenteni magát.
A megrendelő elállása ugyanis nem jogellenes, mert arra éppen a törvény jogosítja fel, vagyis fel sem merül az a kimentési lehetőséget adó formula, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az elállás esetében hiányzik a jogellenesség mellett a felróhatóság is. Az elállást gyakorló megrendelő kártérítő felelőssége tehát objektív. A Legfelsőbb Bíróság egyik határozatában kifejtette, hogy mint minden kárnak, így az elmaradt haszon megtérítésének is csak megfelelő bizonyítás esetén, abban az esetben lehet helye, amennyiben az elállás és a kár közötti okozati összefüggés fennáll, és a károsult kellőképpen bizonyítja a kár felmerülését és annak összegét.
Nem lehet elég nyomatékosan hangsúlyozni, hogy míg az általános elállási jog gyakorlása feltétlen, nem feltétlen a megrendelő kártérítési kötelezettsége. A kártérítési kötelezettség keletkezésének alapfeltétele ugyanis az, hogy legyen kár.
3.1.2. További munkák
Tekintve, hogy az elállási nyilatkozat önmagában megszünteti a szerződést, nyilvánvaló, hogy amint arról a vállalkozó értesült, további munkát csak a saját terhére és kockázatára végezhet, az ebből folyó kiadásait, általában a következményeket nem háríthatja át a megrendelőre.
3.1.3. Kötbér
A szerződést biztosító mellékkötelezettségek egyike, amelyet csak írásban lehet érvényesen kikötni arra az esetre, ha a fél nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít. A vállalkozó érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát és a szerződésszegésből eredő jogait is. Kötbért azonban csak akkor követelhet a vállalkozó, ha a megrendelő szerződésszegést követ el. Megemlítjük még, hogy a túlzott mértékű kötbért a bíróság mérsékelheti. A Legfelsőbb Bíróság egyik határozatában kifejezetten kimondta, hogy a vállalkozó (szállító) a megrendelő általános elállási jogának gyakorlása esetére nem köthet ki érvényesen átalány-kártérítést.
Kötbért egyébként bármelyik szerződő fél kérhet, ha azt a szerződésben kikötötték, és szerződésszegés történt. Most vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy a megrendelő érvényesíthet-e kötbérigényt általános elállási jogának gyakorlása mellett. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében foglalta el azt az álláspontot, hogy ha a megrendelő és a vállalkozó a szerződésben abban állapodtak meg, hogy a megrendelő, amennyiben az ütemtervtől való elmaradás mértéke a kivitelezési határidőt veszélyezteti, jogosult a szerződéstől való elállásra és kötbér érvényesítésére, a kötbér a megrendelőt ilyen esetben is csak a vállalkozónak felróható késedelem esetében illeti meg.
3.1.4. Részszolgáltatás, előszerződés
Az elállási jog vonatkozásában fel kell hívni még két dologra a figyelmet: az egyik az, hogy a megrendelő feltétlen elállási jogát nemcsak a szolgáltatás egészére, hanem a még el nem végzett munkák egy részére is gyakorolhatja. A másik pedig az, hogy ha a felek előszerződést kötnek, amelyben arra vállalnak kötelezettséget, hogy későbbi időben vállalkozási szerződést fognak kötni, a megrendelő az előszerződéstől is elállhat. A vállalkozó kárigénye itt is felmerülhet és érvényesülhet.
3.1.5. Az elállás jogkövetkezményei
Az elállás elsődleges jogkövetkezménye az, hogy visszaáll, vagy a bíróságnak kell visszaállítania a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet. Előfordulhat azonban, hogy az elállás már a mű elkészültének oly kései időszakában történik, hogy az eredeti helyzetnek a visszaállítása ésszerűtlen vagy egyáltalán nem is lehetséges. Ugyanez a helyzet akkor, ha egy folyamatos, tartós jogviszony áll fenn a felek között, amikor a vállalkozó már hosszú időn keresztül végzett ismétlődő, rendszeres tevékenységet (például út- vagy csatornatisztítás stb.). Ilyen esetre a Ptk. a következő rendelkezést tartalmazza: ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, vagy ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek indokolja, a bíróság a megrendelő elállása esetében – bármelyik fél kérelmére – a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A megrendelő ilyenkor is köteles a vállalkozó kárát megtéríteni.
A törvénynek ez a rendelkezése egy sajátos jogi helyzetet teremt: ebben az esetben ugyanis az elállás a bíróság rendelkezése folytán nem bontja fel a szerződést. A bíróság döntése azzal jár, mintha a megrendelő felmondta volna a szerződést, vagyis az csak a jövőre nézve szűnik meg (objektív felmondás). Ilyenkor a megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. Ugyanakkor a megrendelő kártérítési kötelezettsége ebben az esetben is fennmarad, ha a vállalkozó a kárát bizonyítja.
3.2. Elállás a vállalkozó szerződésszegése miatt
Ha a vállalkozó szerződésszegést követ el, vagy a munkavégzés során már előre látható, hogy a szerződésszegés minden bizonnyal be fog következni, a megrendelő ez okból is elállhat a szerződéstől. Ilyen esetben nem fog kártérítést fizetni, legfeljebb akkor, ha ő maga is kárt okozott közben.
A Polgári Törvénykönyv nem fogalmazza meg a szerződésszegés mibenlétét. Ez kézenfekvő, mert szerződésszegéssel állunk szemben mindig, ha valaki nem szerződésszerűen jár el, illetőleg teljesít. Ha a szerződésszegéshez kár is tapad, beáll a kártérítési felelősség és kötelezettség. Vagyis, ha a megrendelő nem az általános elállási jogával él, hanem elállási jogát a vállalkozó szerződésszegésére alapozza, és ebből őt még kár is éri, a vállalkozó lesz köteles ezt a kárt megtéríteni.
3.2.1. Késedelem
Ha a megrendelő a szerződéstől azért áll el, mert a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a vállalkozó a munkát csak olyan számottevő késéssel tudja elvégezni, hogy a teljesítés emiatt a megrendelőnek már nem áll érdekében, a megrendelő a szerződésszegésre vonatkozó szabályok szerint kártérítést követelhet.
A szerződésszegésről – egész pontosan a vállalkozó késedelméről – szóló általános törvényi rendelkezésekből egyértelműen kiolvasható, hogy a megrendelő elállhat a szerződéstől, ha a kitűzött teljesítési idő eredménytelenül telt el, és a teljesítés követelése már nem áll érdekében. (Megjegyezzük, hogy a megrendelő nem köteles az utolsó határidő eltelte után elállni a szerződéstől, ezután is követelheti a teljesítést, ha ez érdekében áll. Erre az esetre mondjuk azt, hogy a kötelem állandósul.) Itt a törvénynek a kiemelten idézett speciális rendelkezése viszont arról szól, hogy a megrendelő a szerződésben kikötött határidő letelte előtt is gyakorolhatja elállási jogát, ha előre látható, hogy a vállalkozó akkora késedelemben van, hogy a teljesítés már nem áll a megrendelő érdekében. Ha pedig a késedelem az érdekmúláson túl még kárt is okoz, a megrendelő az elállás mellett még kártérítést is követelhet. A vállalkozó a kártérítéstől csak akkor szabadulhat, ha a késedelem felróhatósága alól kimenti magát annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható volt.
A határidő eltelte előtt biztosított elállási joggal a törvényalkotó lehetőséget adott a megrendelőnek arra, hogy nem kell várnia az olyan teljesítésre, amelynek elhúzódása kárt okoz neki, és egy későbbi, elkésett teljesítés kivárása már nem áll érdekében.
Az ítélkezési gyakorlat azonban a vállalkozó segítségére siet bizonyos mértékben, mert gondosan vizsgálja a vállalkozó késedelmének idejét és azt, hogy a késedelem valóban kárt és érdekmúlást okoz-e a megrendelőnek. Ha a munka megkezdésének késedelme vagy egy esetleges szünetelés (abbahagyás, a munka végzésének vontatottsága) nagyságrendben elenyésző, és nem veszélyezteti a kikötött végső határidőt, az elállás nem jogszerű. Ugyanez az elv érvényesül abban az ítéleti döntésben is, amikor a bíróság az elállást és a vállalkozó kötbérrel való megterhelését nem engedélyezte pusztán azon az alapon, hogy a vállalkozó a szerződésben meghatározott ütemtervet nem tartotta, attól elmaradt, de ezt elháríthatatlan külső okok eredményezték.
3.2.2. Hibás teljesítés
Ha a munka végzése során a körülmények arra engednének következtetést, hogy a teljesítés hibás lesz, a megrendelő a fogyatékosság kiküszöbölésére tűzött megfelelő határidő sikertelen eltelte után gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő jogokat.
A törvénynek ez a rendelkezése nem más, mint a hibás teljesítés (kellékszavatosság) szabályainak a vállalkozási szerződéstípusba való beemelése. Vagyis a törvény idézett rendelkezése arra ad lehetőséget a megrendelőnek, hogy az általános szabályokon túl, már a szerződés befejezése, a mű elkészítése előtt, a munkafolyamat közben gyakorolja a hibás teljesítés esetén gyakorolható jogait, és mellette el is állhat a szerződéstől. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez az elállási jog csak azután gyakorolható, ha a megrendelő a fogyatékosság kiküszöbölésére megfelelő határidőt szabott, és ez a határidő is sikertelenül telt el.
3.3. Áttérés egyik jogcímről a másikra
A megrendelő áttérhet az elállás eredeti jogcíméről a másikra. Nevezetesen: ha a vállalkozó érdekmúlást eredményező késedelme vagy várható hibás teljesítése nem bizonyítható, gyakorolhatja az általános elállási jogát, akár még a bírósági eljárás során is. Ez az áttérési lehetőség fordítva is érvényes: a közölt általános elállási jog átfordítható szerződésszegésen alapuló elállásra. Ami a két jogcím jogkövetkezményeit illeti (kötbér, kártérítés), azokat szükségtelen ismételni. Az biztos, hogy a megrendelő a számára kedvezőbbet fogja választani. Arra azonban vigyáznia kell, hogy a bíróság az elállást a tárgyalás végén fenntartott jogcím szerint fogja vizsgálni és elbírálni. Ha például jogát szerződésszegésre alapítja, és annak bizonyítása sikertelen lesz, a bíróság nem fogja érvényesnek tekinteni az elállást, és a keresetet el fogja utasítani. (Megjegyezzük, hogy találkoztunk olyan ítélettel is, amelyben a bíróság a megrendelőnek a szerződésszegésre alapított elállási jogát nem látta bizonyítottnak, és akkor azt állapította meg, hogy az elállás mégis érvényes az általános elállási jog alapján és annak jogkövetkezményeivel. Mi az előbb közölt állásponttal értünk egyet.)
3.4. Díjfizetés
A vállalkozási díj fizetése a megrendelő elállásakor esedékessé válik, mert az elállással megszűnt a szerződés. Ha a felek a díjfizetés ettől eltérő (későbbi) időpontjában állapodtak meg, ennek csupán az a jelentősége, hogy annak lejártáig a megrendelő nem esik fizetési késedelembe, és a netáni határidő előtti teljesítés nem tartozatlanul történik.
3.5. A vállalkozó elállása
A Ptk. több rendelkezése ad lehetőséget arra a vállalkozónak, hogy ő is gyakorolhassa az elállási jogát. Ezeket, illetőleg a vállalkozót terhelő, főleg a tájékoztatási kötelezettségeket az alábbiakban adjuk közzé.
3.5.1. Figyelmeztetés
Ha a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen és szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó a felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó a szerződéstől elállhat. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni.
3.5.2. Veszélyes anyag vagy munka
A vállalkozó a megrendelő által adott anyaggal, illetőleg utasítás szerint nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az élet-, vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne. Ez a tiltó rendelkezés egyben az elállási jogot is tartalmazza. A vállalkozó akkor is köteles felhívni a megrendelő figyelmét a rendelkezésére bocsátott anyag, alkatrész nem alkalmas voltára, ha a javítási munkát nem a szakműhelyében, hanem például a megrendelőnél, országúton stb. végzi. A jogkövetkezményeket a fentiekben már ismertettük.
3.5.3. Alkalmas munkahely
Volt már róla szó, hogy a megrendelő köteles a munkahelyet a vállalkozás elvégzésére alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. A vállalkozó a munka kezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a megrendelő e kötelezettségét nem teljesíti. Ha a megrendelő e kötelezettségének a vállalkozó által megszabott megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, a vállalkozó elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet. Ez a rendelkezés hasonló az előző pontban közöltekkel, de itt a törvény kifejezetten írja is az elállási jogot.
A bírói gyakorlat alakította ki a jogszabályi rendelkezés keretei között azt az elvet, hogy a rendelkezésre bocsátott munkahely megfelelőségét a vállalkozó köteles minősíteni (például gyulladás- vagy elektromos érintésveszély stb.), és addig nem köteles megkezdeni a munkát, amíg azt nem hozzák megfelelő állapotba. Végső soron a vállalkozó az általa kitűzött határidő letelte után elállhat a szerződéstől, és ha kára is van, követelheti annak megtérítését. De felhívjuk a figyelmet arra, hogy ha a vállalkozó nem szab a kifogástalan munkahely átadására megfelelő határidőt, a szerződéstől való elállása nem jogszerű, arra semmiféle igényt nem alapíthat.
3.6. Elállás bánatpénz ellenében
A felek úgy is rendelkezhetnek a szerződésben, hogy egyikük vagy mindkettőjük számára bánatpénz fizetése ellenében biztosítják az elállási jogot. A bánatpénz, tartalmát és funkcióját tekintve, nem tévesztendő össze a kötbérrel. Kötbér ugyebár csak akkor jár, ha valaki szerződést szeg. Ugyanakkor az is téves nézet, ha valaki a bánatpénzt szerződést biztosító mellékkötelezettségnek tekinti. A bánatpénz éppen hogy nem biztosítja a szerződés teljesítését, ellenkezőleg, a szerződéstől való elállást teszi lehetővé úgy, hogy a fél elveszti vagy veszni hagyja a szerződésben meghatározott összeget. Más hátrány viszont nem éri. A bánatpénz lényege és tartalma úgy is kifejezhető, hogy a felek vagy egyikük már a szerződésben mintegy megvásárolja azt a jogát, hogy a szerződéstől annak teljesítése vagy megkezdése előtt elállhat. Bánatpénz esetében is érvényesül a bíróságnak az a szerződést módosító joga, hogy a túlzott mértékű bánatpénz összegét mérsékelheti.
4. A teljesítés lehetetlenné válása
4.1. A lehetetlenülés fogalma
A lehetetlenülés azt jelenti, hogy a szerződés teljesítése utólag és végleg válik lehetetlenné. Ennek különböző okai lehetnek. Jogi lehetetlenüléshez vezethet egy új jogszabály hatálybalépése. Természetbeni (fizikai) lehetetlenüléssel akkor állunk szemben, ha a teljesítés fizikai akadályba ütközik: a szó szoros értelmében nincs lehetőség a teljesítésre (például a javításra átadott óra elpusztul), amellett idevonhatjuk azokat az eseteket is, amikor a szoros értelemben vett lehetetlenülés nem következett ugyan be, de a józan életfelfogás szerint azzal gyakorlatilag azonos helyzet állt elő (például az óra egy hídról a folyóba esik). Érdekbeli lehetetlenülésről akkor van szó, ha olyan változás állt be, amely miatt a szolgáltatást csak előre nem látott nehézségek vagy olyan aránytalan áldozat árán lehet teljesíteni, ami a kötelezettől nem várható el. (Például az órást súlyos autóbaleset éri.)
A vállalkozási szerződés sajátosságai közé tartozik az is, hogy ha a lehetetlenülés bekövetkezésének oka nem róható az egyik fél terhére sem, az általános felelősségi szabályok alkalmazásával a vállalkozói díj kérdése nem oldható meg. Ezért a törvény a fel nem róható lehetetlenülés következményeit nagyrészt attól teszi függővé, hogy a meghiúsulás oka, az azt előidéző körülmények melyik fél érdekkörében merültek fel.
4.2. Mindkét fél érdekkörében felmerülő lehetetlenülés
Ha a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkörében (vagy mindkét fél érdekkörén kívül) merült fel, a szerződés megszűnik. Ez a szabály megfelel a méltányosság követelményeinek, de alapja is egyben a törvényi szabályozásnak.
A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felelős.
Kötelmi jogunk ezt az általános rendelkezését még kiegészíti akkor, amikor gondol az időközben már megtörtént részteljesítésre: ha a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekében vagy érdekkörén kívül merül fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg.
4.3. A vállalkozó érdekkörében felmerülő lehetetlenülés
Ha a lehetetlenülés oka a vállalkozó érdekkörében merült fel, díjazásra nem tarthat igényt. Megjegyezzük, hogy a vállalkozó kockázatvállalása csak a díjazásra terjed ki, s ha a megrendelő a lehetetlenülés ellenére gazdagodott, az így szerzett vagyoni előnyt köteles a vállalkozónak megtéríteni.
4.4. A megrendelő érdekkörében felmerülő ok
Végül abban az esetben, ha a lehetetlenülés oka a megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozót a díj megilleti. Ebben az esetben viszont a vállalkozó alaptalan gazdagodásának megakadályozására irányul és őt a kárenyhítésre ösztönzi az a további rendelkezés, amely szerint a díjból a megrendelő levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenné válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben másutt keresett, vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna.
5. Kárveszélyviselés
A kárveszély viselése azt jelenti, hogy a viszonos kötelemben, melyik félnek a kárára esik, ha a szolgáltatás (a dolog, a mű) egészben vagy részben meghiúsul (megsemmisül megromlik, elvész) véletlen, vagyis olyan körülmény folytán, amely egyik félnek sem róható fel.
A megkezdett, valamint befejezett, de át nem adott mű tekintetében a kárveszély a teljesítés lehetetlenné válására vonatkozó – előzőekben részletesen tárgyalt – szabályok szerint oszlik meg a megrendelő és a vállalkozó között. Ha tehát az ok mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül keletkezett, az elvégzett munka költségei megoszlanak, a vállalkozó érdekkörében bekövetkezett pusztulás következményeit ő viseli, a megrendelő érdekkörében felmerült ok esetében pedig a kár az ő terhére esik.
A senkinek fel nem róható ok következtében elpusztult mű újbóli előállítására, illetve a megrendelő az újból elkészített munka elfogadására nem köteles, tehát ez a szabály áll arra az esetre is, ha a mű úgy pusztul el, hogy nincs szó a szolgáltatást lehetetlenüléséről, azaz a mű újbóli előállításának lehetősége adott. A feltétlen újra-előállítási, illetve elfogadási kötelezettség az esetek többségében vagy az egyik, vagy a másik fél (mégpedig rendszerint a veszélyviselő) jelentős megterhelését eredményezné, és méltánytalan eredményekre vezetne. Természetesen ez a szabály is – miként a szerződésekre vonatkozó rendelkezések többsége – csak akkor irányadó, ha a felek eltérően nem állapodtak meg.
Nem a felek érdekkörei szerint oszlik meg viszont a vállalkozási szerződés teljesítéséhez szükséges anyagokban és eszközökben esett kárveszély-viselési kötelezettség, ezeket a károkat ugyanis – az általános szabályok szerint – a tulajdonos viseli.
5.1. Vagylagos szolgáltatás
Ha a vagylagos szolgáltatások közül valamelyiknek a teljesítése lehetetlenné válik, a szerződés a többi szolgáltatásra korlátozódik. Amenynyiben a lehetetlenülésért a választásra nem jogosult fél felelős, a másik fél választhat a lehetséges szolgáltatás és a lehetetlenné válás jogkövetkezményei között. Ha a lehetetlenné vált szolgáltatás tárgyának maradványa a kötelezett birtokában maradt, vagy a kötelezett a szolgáltatás tárgya helyett mástól kárpótlást kapott vagy igényelt, a jogosult a maradvány, illetőleg a kárpótlás átengedését követelheti az ellenszolgáltatás arányos része ellenében.