A gazdasági, üzleti élet, az üzleti forgalom, a vállalkozások működése a szerződéses kapcsolatokkal valósul meg. Ennek szükségszerű velejárója, hogy valaki arra vállal kötelezettséget a szerződésben, hogy más részére valamilyen tevékenységet fejt ki. A munkaviszony, tagsági viszony és a megbízási szerződés mellett a leggyakoribb, ebbe a körbe tartozó szerződéstípus a vállalkozás.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) rendelkezése szerint vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és a díj fizetésére köteles.
A vállalkozási szerződésnek tehát lényeges eleme, hogy a vállalkozó valamely eredmény elérésére vállal kötelezettséget, míg például a megbízásnál a megbízott csak gondos eljárásra, ügyintézésre köteles. Ennek alapján nevezzük a vállalkozási szerződéseket úgynevezett eredménykötelmeknek, míg a megbízást úgynevezett gondossági kötelemnek.
A vállalkozás joga valóságos alapjog, ami azt jelenti, hogy már az Alkotmány is akként rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. Ez azonban nem jelenti, hogy mindenkinek abszolút joga van meghatározott tevékenység végzéséhez, illetőleg annak az általa meghatározott formában történő gyakorlásához. A jogszabályok az egyes tevékenységek tekintetében korlátozásokat írhatnak elő:
– az adott vállalkozási tevékenységhez meghatározott szakképzettséget követelhetnek,
– egyes tevékenységek végzését hatósági engedélyhez köthetik,
– a tevékenység gyakorlásához kötelező kamarai tagságot írhatnak elő, vagy meghatározott körben egyéb módon korlátozhatják a vállalkozási tevékenységet.
1. Felek megállapodása
A polgári jog szabályai általában és a vállalkozás esetében is megengedőek (diszpozitívek) – vagyis azok nem kötelezőek -, hanem attól a felek eltérhetnek a szerződésekben, kivéve természetesen, ha az eltérést kötelezően érvényesülő jogszabály tiltja. Az elmondottakból következik, hogy a vállalkozási szerződés tartalmát a felek a szerződésekre vonatkozó általános szabályok szerint szabadon állapíthatják meg. A szerződés az általános megfogalmazás szerint akkor jön létre, ha a felek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek tartott kérdésekben megállapodnak.
Miután a szerződésekben lehetőség van arra, hogy a felek a szerződésekre vonatkozó szabályoktól egyező akarattal eltérjenek, ez a gyakorlat számára azt jelenti, hogy a teljesítésüknél, illetőleg a felek közötti vita eldöntésénél a jogviszonyukra a szerződésben foglaltak az irányadók. A jogszabály rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha a szerződésükben valamely kérdést nem szabályoztak, illetőleg akkor, ha kötelező jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes tartalommal kötöttek szerződést.
1.1. A szerződés létrejötte
A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Miután a törvény a vállalkozási szerződés lényeges tartalma tekintetében további eligazítást nem ad, így jogszabályi előírás hiányában a bírósági gyakorlat figyelembevételével állapíthatók meg azok a feltételek, amelyek a vállalkozási szerződés létrejötte szempontjából lényegesek. Ezek a szolgáltatás tárgya, mennyiség és minőség szerint történő meghatározással, a vállalkozói díj összege és a teljesítési határidő. A feleknek tehát legalább ezekben a kérdésekben meg kell állapodniuk ahhoz, hogy a vállalkozási szerződés létrejöjjön.
2. A szerződés kötelező tartalmi elemei
2.1. A szerződés alanyai
A megrendelő és a vállalkozó oldalán szerződő fél általában bárki lehet. Jogszabály azonban tartalmazhat korlátozásokat. Ilyen például a közbeszerzésekről szóló jogszabály, amennyiben a vállalkozási szerződés megrendelője ennek a jogszabálynak a hatálya alá tartozik, ugyanis ilyenkor a vállalkozási szerződéseket csak a közbeszerzési eljárás szabályai szerint lehet megkötni. Egyes szolgáltatásokat megrendelői oldalon nem vehet bárki igénybe (például közérdek és biztonsági okok is szólnak amellett, hogy nem rendelhet meg magának bárki fegyvert, robbanóanyagot stb.). A vállalkozó oldalán is tartalmazhat jogszabály-korlátozást, amikor például egyes tevékenységek gyakorlását feltételekhez köti (például vállalkozói igazolvány, hatósági engedély, kamarai tagság, szakképzettség).
2.1.1. Egyéni vállalkozó
Az egyéni vállalkozásról szóló jogszabály értelmében az egyéni vállalkozási tevékenységet bejelentés alapján vállalkozói igazolvánnyal lehet gyakorolni. Egyes tevékenységek végzéséhez a vállalkozói igazolványon kívül hatósági engedély, vagy valamely előírt képesítés is szükséges. Az egyéni vállalkozó egyéni cégként is működhet, amely azonban nem jogi személy.
2.1.2. Engedélyköteles tevékenységek
Az engedélyköteles tevékenységre példaként említhető az egészségügyi szolgáltatások területe, illetőleg a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlása, amelyhez kamarai tagság, a tevékenység gyakorlására jogosító igazolvány, felelősségbiztosítás kötése, székhely és felszerelés megléte szükséges. Az egyéni és társas vállalkozás keretében végezhető személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységhez szükséges hatósági engedélyt a rendőrség adja ki.
Ugyanakkor a befektetési és pénzügyi vállalkozások által végezhető tevékenységek körét az ezekre vonatkozó jogszabályok határozzák meg, ezért azok egyike sem tartozik a vállalkozási szerződések körébe.
2.1.3. Kontárszerződések
A bíróságok korábban érvénytelennek tekintették azokat a szerződéseket, amelyeket az úgynevezett kontárok kötöttek, tehát akik nem rendelkeztek iparigazolvánnyal, illetőleg megfelelő hatósági engedéllyel, és a vállalkozási tevékenységet ennek ellenére gyakorolták. A szerződés érvénytelenné nyilvánítása nagyon sok esetben azonban nem oldotta meg a vitákat. A jelenleg követett gyakorlat szerint az ipargyakorláshoz szükséges engedély, illetőleg képesítési előírás hiánya önmagában nem jelenti a szerződés érvénytelenségét, hacsak a szerződés tárgyát képező szolgáltatást jogszabály nem tiltja. A tevékenység gyakorlója közigazgatási szankciókkal sújtható, ezért indokolatlan polgári jogi hátrányos következmény alkalmazása. Így az adott vállalkozási tevékenység vizsgálata alapján kell eldönteni, hogy a vállalkozási szerződés érvényes-e vagy sem. A szerződés semmissége csak abban az esetben állapítható meg, ha külön jogszabály fűzi az érvénytelenség következményét a kontár által megkötött szerződéshez.
2.1.4. Képviselő
Ha a szerződést a megrendelő és a vállalkozó személyesen köti meg, a felelősség kérdésében nem szokott probléma adódni. Lehetséges azonban, hogy a szerződést valamelyik fél nevében képviselő köti meg, illetőleg az egyik (vagy mindegyik) fél gazdálkodó szervezet. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ha képviselő köti meg a szerződést a fél helyett, a képviselt személy felel a tartozásokért, nem pedig a képviselő. A képviselő lehet törvényes képviselő (például a szülő, a kft. ügyvezetője stb.), meghatalmazott, megbízott, gondnok stb.
Amennyiben az egyik fél gazdálkodó szervezet, figyelemmel kell lenni a gazdasági társaságokról szóló felelősségi szabályokra. Ezek közül a következőket emeljük ki:
– az előtársaság tartozásaiért a tagok a társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint felelnek – de előtérbe kerülhet a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselőinek a felelőssége is,
– ha a gazdasági társaság jogutódlással szűnik meg, a tartozásokért a jogutód felel – de bizonyos esetekben felmerülhet a jogelőd társaság felelőssége,
– amennyiben a gazdasági társaság jogutód nélkül szűnik meg, a társaság tagjai felelnek az adott társasági formára vonatkozó felelősségi szabályok szerint,
– korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a közkereseti, illetőleg betéti társaság tagjai, illetőleg a betéti társaság beltagja vagy az annak minősülő kültag, a tagok helytállási kötelezettsége azonban mindig mögöttes felelősség, vagyis a kötelezettségekért elsődlegesen minden esetben a gazdasági társaság felel.
2.1.5. Házastárs
Felmerülhet a szerződésben szerződéskötő félként nem szereplő házastárs felelőssége is a másik házastárs által kötött ügyletből eredő kötelezettségekért. Amennyiben a vállalkozási szerződést a házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni, ez esetben a házastárs a házastársi közös vagyonból rá eső rész erejéig felel a házastársa vállalkozási szerződéséből származó kötelezettségekért.
2.1.6. Többalanyú szerződés
Lehetőség van arra is, hogy több megrendelő, vagy több vállalkozó kösse meg egymással a szerződést.
2.2. A szolgáltatás tárgya
A vállalkozási szerződésnél a szolgáltatás tárgyát a törvény nem kimerítően (nem taxatíve) sorolja fel. A munkával elérhető eredmény létrehozása valójában gyűjtőfogalom, lényegében bármely tevékenység szóba jöhet. A fontos az, hogy a felek a szerződésben pontosan rögzítsék a szolgáltatás mibenlétét, annak mennyiségét és minőségét. A szolgáltatás tárgyának pontos leírása egyrészt a szerződésszerű teljesítés érdekében, másrészt a későbbi viták elkerülése miatt szükséges. Ebben a körben komoly szerep juthat a szabványoknak, mert ezekre elegendő csupán utalni, és gyakori az is, hogy a szolgáltatás tárgyát úgy határozzák meg, hogy a műszaki tervekre és a költségvetésre csak utalnak.
2.3. Az ellenszolgáltatás
2.3.1. Szabad ár
A szerződés létrejöttéhez elengedhetetlen az ellenszolgáltatás, a díj meghatározása, mert ez a szerződés lényeges eleme, e nélkül a lényeges körülmény nélkül a szerződés nem teljesíthető. Manapság már a szolgáltatások túlnyomó része szabadáras tevékenység, és csak ritkán fordul elő hatósági ár. Kifejezett megállapodás hiányában ráutaló magatartással, vagy a helyben szokásos díjazás alapulvételével – kivételesen – vita esetén a bíróság is meghatározhatja az ellenértéket.
2.3.2. Átalányár
Gyakori, hogy a felek átalányárban állapodnak meg, de sokszor úgy, hogy nem ismerik ennek a fogalomnak a tartalmát. Az átalányár a szolgáltatásért járó olyan egyösszegű díj, amelyen felül semmilyen címen nem követelhető ellenérték a szerződésben meghatározott munkáért. Ha tehát a szerződésben meghatározott eredmény eléréséhez többletmunka elvégzése szükséges, a vállalkozó nem tarthat igényt az átalánydíjon felül vállalkozói díjra. Ettől eltérően a szerződésben meghatározott munkákon kívül végzett munka után azonban a vállalkozói díj jár.
2.3.3. Pótmegrendelés és pótmunkavégzés
Lényeges, hogy a szerződésben kikötött munkán felül munkát végezni a vállalkozási jogviszony alapján csak újabb megrendelés esetén lehet. Ez pedig már a pótmegrendelés és pótmunkavégzés körébe esik, s ha ennek díjáról elmaradt a rendelkezés, arról vita esetén a bíróság dönt.
A szerződésben kikötött díjért teljesítendő szolgáltatás fontos kérdéseiről tartalmaz iránymutatást a Legfelsőbb Bíróság egyik elvi döntése. E szerint a vállalkozó a szerződésben meghatározott díjért mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához szükségesek. A vállalkozó olyan szolgáltatása esetén, amelyre a felek kifejezetten nem állapodtak meg, a bíróságnak körültekintően vizsgálnia kell, hogy a szerződés nem terjedt-e ki erre a szolgáltatásra is. A szerződés valóságos tartalmának a megállapításánál figyelembe kell venni a szerződés megkötését megelőző tárgyalásokat, a megkötéskor vagy utóbb tett nyilatkozatokat, a felek ráutaló magatartását, a vállalkozás tárgyát, a mű jellegét és általában az eset összes körülményeit. Vizsgálni kell azt is, hogy a felek a szerződésüknek akár kifejezett nyilatkozattal történt, akár pedig ráutaló magatartásukból megállapítható módosításával nem terjesztették-e azt ki az említett szolgáltatásra is.
Ha a szerződés – az említettek szerint – valamely szolgáltatásra kiterjed, a vállalkozó azért csak akkor követelhet külön díjazást, ha aggálytalanul megállapítható, hogy a vállalkozási díj meghatározásánál erre a szolgáltatásra nem voltak tekintettel. Ebben az esetben a megrendelő a vonatkozó jogszabályokban meghatározott díjat, ilyennek hiányában pedig a szolgáltatás mennyiségének és minőségének megfelelő díjat köteles a vállalkozónak megfizetni.
Ha a vállalkozó a szerződés kereteit meghaladó szolgáltatást is nyújtott a megrendelő részére, e szolgáltatás tekintetében a felek közötti jogviszony a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak a megfelelő alkalmazásával rendezhető. (A vállalkozási díjról a későbbiekben még lesz szó.)
2.4. Megállapodás a teljesítési határidőben
A törvény kifejezett rendelkezésének hiányában a bírósági gyakorlat lényeges szerződési elemnek tekinti a teljesítési határidőben való megállapodást. Ha ez nincs kikötve, nem állapítható meg, hogy mikor lehet teljesíteni, illetőleg hogy az mikor követelhető. Kivételesen előfordulhat, hogy a szolgáltatás jellegéből következik a teljesítési határidő (például esküvői vacsora megrendelése, szilveszteri rendezvény tartása stb.).
A törvény a megrendelő kötelezettségeként írja elő a szolgáltatás átvételének kötelezettségét, ha ennek nem tesz eleget, a vállalkozó ez iránt perelhet, és az átvételre való kötelezést kérheti, mert ez esetben a jogosult késedelme következett be. A jogosult késedelembe esésével, illetőleg teljesítésével, a szolgáltatás átvételével a megrendelőre átszáll a kárveszélyviselés. A vállalkozó teljesítése során a megrendelő köteles a szolgáltatást átvenni és annak díját megfizetni. Ha ez utóbbiban idejében nem állapodtak meg kifejezetten, az egyidejű teljesítés szabályából következően a díjat a szolgáltatás átvételével egyidejűleg kell teljesíteni.
3. A szerződés alakja
A vállalkozási szerződést szóban vagy írásban egyaránt meg lehet kötni. A szerződés kötelező írásba foglalását nem írja elő a jogszabály. A szerződés létrejöhet ráutaló magatartással is (például ajánlat közlésére kifejezett nyilatkozat nélkül a vállalkozó a munkát elvégzi).
4. Elhatárolások más jogviszonyoktól
4.1. Munkaviszony
A munkaviszonytól való elhatárolásnál lényeges, hogy a munkaviszonyban a munkáltatónak széles körű utasításadási joga van, és a munkavállaló a munkáltató irányítása, ellenőrzése mellett végzi a rábízott feladatot. A vállalkozó ellenben a tevékenységét önállóan és szűkebb körű utasításadási jog mellett végzi. Ezeken felül a munkaviszony esetén a munkaeszközt a munkáltató biztosítja, és a munkáért munkabért fizet, s a dolgozó a munkát személyesen köteles végezni.
4.2. Megbízási szerződés
A megbízási szerződést jellemző tartalomra már utaltunk, amely szerint a megbízott a tevékenység gondos ellátására köteles, de nem kell eredményt felmutatni (például: egy ügy vitelének ellátására szóló megbízás – képviselet). Megjegyezzük, hogy az ingatlanközvetítésre irányuló megállapodás még akkor is megbízási szerződés, ha a díjazást sikeres közvetítés esetére kötik ki. A gyakorlat a könyvelés elvállalására kötött ügyletet is megbízási szerződésnek minősíti.
4.3. Szállítási szerződés, adásvétel, ajándék
A szállítási szerződéstől abban különbözik a vállalkozási szerződés, hogy ez a szerződés dolog átadására és nem tevékenység kifejtésére irányul. Az adásvételi szerződésnél pedig az eladó tulajdonjog átruházására vállal kötelezettséget, és nem eredmény létrehozására. Eredmény létrehozását ingyenesen is lehet vállalni, de ez már ajándékozásnak minősül. A vállalkozás ugyanis visszterhes szerződés.
5. Ajánlattétel a vállalkozási szerződés megkötésére
5.1. Mikor kér a megrendelő ajánlatot?
A vállalkozási szerződésekkel kapcsolatos jogviták nagy része már akkor keletkezik, amikor a vállalkozási szerződés még nem is létezik, nevezetesen már az ajánlattételkor.
A vállalkozóknál kialakult versenyhelyzet eleve arra készteti a vállalkozókat, hogy egy-egy megrendelés elnyerése érdekében részletes terveket, úgynevezett ajánlatot készítsenek, amelynek alapján a megrendelő kiválasztja a számára legkedvezőbbet. Ez történik akkor is, ha a megrendelés pályázaton vagy versenytárgyaláson nyerhető el.
A szerződéskötés folyamata az ajánlat megtételével veszi kezdetét. Annak olyannak kell lennie tartalmilag, hogy adott esetben a puszta elfogadásával a szerződés létrejöhessen. Gyakran előfordul, hogy az ajánlat címzettje az ajánlattól eltérő elfogadó nyilatkozatot tesz, az ilyen nyilatkozat a szerződést nem hozza létre, hanem azt új ajánlatnak kell tekinteni.
5.2. Kell-e díjat fizetni az ajánlatért?
Az ajánlat elkészítése nem jelenti a megrendelő automatikus díjfizetési kötelezettségét. A megrendelő az ajánlat elkészítéséért kizárólag akkor köteles díjat fizetni, ha ebben a felek kifejezetten megállapodtak, ennek hiányában a megrendelőnek nincs díjfizetési kötelezettsége. Erről szól a bírósági gyakorlat, de kifejezetten ilyen rendelkezéseket tartalmaz a közbeszerzési eljárásról szóló jogszabály is, amely ajánlatkérési kötelezettséget ír elő.
5.3. Mikor hatályos az ajánlat?
A vállalkozási szerződéseknél gyakran előfordul, hogy a szerződéskötés folyamata ajánlatkéréssel kezdődik. Ilyenkor azt is közli a fél, hogy milyen szolgáltatásra és arra milyen feltételekkel lenne szüksége. Ha az ajánlatkérést az ajánlat megtétele követi, ez esetben ennek elfogadásával jön létre a szerződés. Fontos tudni, hogy az ajánlat jogi értelemben akkor hatályos, amikor arról a másik fél tudomást szerez (ennek a mai formái változatosak, a postai levéltől az e-mailig terjednek). Ameddig az ajánlat még nem hatályos, azt következmények nélkül lehet visszavonni. Érdemes tehát tudni, hogy amennyiben a felek megállapodása vagy jogszabály rendelkezése az ellenkezőjét nem írja elő, a megrendelő a részletes ajánlatot díjazás nélkül, szabadon felhasználhatja abban az esetben is, ha a vállalkozóval nem köt szerződést. Ezért ajánlatos az ajánlatra önálló vállalkozási szerződést kötni.
5.4. Az ajánlat minimális tartalma
Az ajánlat készítésére irányuló vállalkozási szerződés minimálisan tartalmazza: a szerződés alanyainak (megrendelő, vállalkozó) a megnevezését, a szolgáltatás tárgyának a részletes leírását, a megrendelő kötelezettségét (az ajánlat átvételét és díjfizetést) és a teljesítési határidőt.
5.5. Ajánlati kötöttség
Az ajánlat elkészítésére kötött vállalkozási szerződés teljesítése után a vállalkozónak ajánlati kötöttsége keletkezik, kivéve ha ezt eleve kizárta. Az ajánlati kötöttség az jelenti, hogy az ajánlattevő kötve van az ajánlatához. Az ajánlattevő meghatározhatja a kötöttség idejét. Abban az esetben, ha az ajánlatot a címzett határidőben elfogadja, a szerződés létrejön, amiből az következik, hogy nem jön létre szerződés abban az esetben, ha a fél az ajánlat elfogadásával késlekedik. A felek az ajánlat elkészítésére vonatkozó szerződésben kik öthetik, hogy az ajánlat elkészítése után az újabb vállalkozási szerződést (amelyről az ajánlat szól) a megrendelő a vállalkozóval fogja megkötni. Megállapodhatnak abban is, hogy a megrendelő az ajánlatot nem használhatja fel szabadon.
A felek a szolgáltatást műszaki tervekre és költségvetésre utalással is meghatározhatják. A vállalkozási szerződés egyik lényeges eleme a szolgáltatás tárgyának meghatározása mennyiség és minőség szerint. Ez történhet az említett utalás formájában is azzal, hogy ezek alapján megállapíthatónak kell lennie annak, hogy a felek szolgáltatása pontosan mire irányul.
6. A vállalkozó költségviselése
A vállalkozó a munkát saját költségén végzi el. Köteles a munkavégzést úgy megszervezni, hogy biztosítsa a munka gazdaságos és gyors befejezését. A megrendelő tehát nem köteles a vállalkozó részére előleget adni, vagy a vállalkozói díjat előre megfizetni. A felek ettől eltérően persze megállapodhatnak, s ez esetben a megrendelő kötelezettsége lehet előleg fizetése, vagy akár az is, hogy a vállalkozó részteljesítései után jogosult lesz a díj arányos részére. A vállalkozó ilyenkor is csak akkor nyer jogosultságot a részszámlázásra, ha ténylegesen megvalósult a részteljesítés.
A vállalkozói díj magában foglalja a vállalkozó költségeit. Ilyen költség lehet a vállalkozás tárgyának elkészítéséhez felhasznált anyagok, alkatrészek ellenértéke, szállítási és rezsiköltségek, gépek amortizációja, dolgozók bére, adók stb. Előfordulhat, hogy bizonyos költségeket eleve a megrendelő visel, ezért azokat nem a vállalkozó előlegezi. Így például, ha a megrendelő vásárolja az anyagot, alkatrészeket, vagy ha az ő telephelyén történik a munkavégzés. A felek úgy is megállapodhatnak, hogy bizonyos anyagokat megbízottként a vállalkozó vásárol meg a megrendelő nevében. Ilyen esetben azok hibáiért természetszerűleg nem a vállalkozó tartozik jótállással, illetőleg szavatossággal.
7. Alvállalkozó igénybevétele
7.1. Közreműködők
A vállalkozási szerződésnek nem lényeges tartalmi eleme a személyes munkavégzés. A vállalkozó alvállalkozó igénybevételére jogosult. A megrendelő és a vállalkozó azonban köthetnek olyan szerződést is, amelyben abban állapodnak meg, hogy a munkát a vállalkozó maga köteles teljesíteni, s ezzel eleve kizárhatják az alvállalkozó igénybevételét.
Miután bekövetkezett a szakosodás, a munkamegosztás, a szolgáltatás minőségének javulását, a gyorsabb és szakszerűbb munkavégzést eredményezheti alvállalkozó igénybevétele. Az alvállalkozót a gyakorlatban teljesítési segédnek, vagy közreműködőnek is nevezik. A teljesítési segéd általánosabb fogalom, ami azt jelenti, hogy a vállalkozónak az alvállalkozón kívül is lehet teljesítési segédje (például a munkát részben az alkalmazottai végzik el, de a terméket egy megbízott szállító fuvarozza el a megrendelőhöz).
Az alvállalkozó olyan közreműködő a szerződésben, aki a vállalkozó és az alvállalkozó között létrejött vállalkozási szerződésben meghatározott részfeladatot lát el, vagy a teljes szolgáltatást maga végzi el.
7.2. Vállalkozói felelősség
A vállalkozó a jogosan igénybe vett alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna; alvállalkozó jogosulatlan igénybevétele esetén pedig felelős minden olyan kárért is, amely e nélkül nem következett volna be.
Miután az alvállalkozó nem alanya a vállalkozási szerződésnek, így a jogosult közvetlenül vele szemben igényt nem érvényesíthet. Abban az esetben azonban, ha az alvállalkozó a szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint felel a jogosulttal szemben, a jogosultat választási jog illeti meg, hogy a kárigényét kivel szemben érvényesíti, választhat tehát a vállalkozó és az alvállalkozó között.
A bírósági gyakorlat alapján a szerződés megszegése esetén a vállalkozó a kötbér és a kártérítés fizetése alól akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a szerződés megszegése sem neki, sem a teljesítéshez igénybe vett közreműködőnek nem róható fel. Itt jegyezzük meg, hogy kötbér kikötésére csak írásba foglalással és kifejezett erre vonatkozó megállapodással van lehetőség.
Miután a megrendelő nem áll közvetlen szerződéses kapcsolatban az alvállalkozóval, a termék hibája miatt szavatossági igényt a megrendelő kizárólag a vállalkozóval szemben érvényesít (más kérdés, hogy ennek következményeit a vállalkozó átháríthatja az alvállalkozójára).
A jogosulatlanul igénybe vett alvállalkozó esetén a vállalkozó csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kár akkor is bekövetkezett volna, ha az alvállalkozót nem vette volna igénybe; vagyis nem elegendő annak bizonyítása, hogy az alvállalkozó úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható.
8. A megrendelő utasítási joga
Miután a vállalkozási szerződés a megrendelő érdekében történik, a főszabály szerint a megrendelő utasításokkal láthatja el a vállalkozót, amelyeket az köteles követni. Az utasítási jog azonban nem korlátlan. A vállalkozó pedig a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést terhesebbé. A felek természetesen ezektől a rendelkezésektől eltérhetnek.
8.1. A vállalkozó figyelmeztetési kötelezettsége
8.1.1. A figyelmeztetés hatásai
A vállalkozó köteles a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét, vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelős.
Az értesítési kötelezettségnek az a célja, hogy a megrendelő megismerje az új helyzetet, és kellő módon felkészülhessen a nem szerződésszerű teljesítés hátrányainak a kiküszöbölésére, illetőleg a hátrányos következmények mérséklésére. Az akadályközlés mindig legyen pontos és konkrét, jelezze azok hatását a teljesítésre! Az általános tartalmú akadályközléshez semmiféle jogi hatás nem fűződik.
A Legfelsőbb Bíróság az egyik állásfoglalásában kimondta, hogy a vállalkozót figyelmeztetési kötelezettség terheli a megrendelő olyan utasításával szemben, amely szerint valamely beruházást a környezetvédelem követelményeinek, illetőleg előírásainak mellőzésével kell megtervezni vagy kivitelezni. Ha a megrendelő az utasítását a figyelmeztetés ellenére fenntartja, a vállalkozó a munkát nem végezheti el.
Egy másik állásfoglalás pedig arról szól, hogy a műszaki terveknek megfelelően elkészített létesítmény hibájáért a kivitelező kártérítéssel tartozik, ha a megrendelőtől kapott tervek hibáját felismerhette, a megrendelőt azonban erre nem figyelmeztette, vagy a munkát a jogszabály tilalma ellenére elvégzi. A közös károkozás szabályai szerint az így keletkezett kár a tervező és a kivitelező (vállalkozó) között megosztható, de a megrendelővel szemben a felelősségük egyetemleges.
A figyelmeztetés, értesítés kötelezettsége azt szolgálja, hogy annak alapján a megrendelő eldönthesse, továbbra is igényt tart-e a teljesítésre, avagy a szerződésszegésből eredő jogait gyakorolja.
8.1.2. Alkalmatlan anyag, szakszerűtlen utasítás
Ha a megrendelő alkalmatlan anyagot, vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó a szerződéstől elállhat. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint, a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni.
Az együttműködési kötelezettség általános szabályából fakad a lényeges körülményekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettség azzal, hogy a szakképzettnek tekintett vállalkozót különösen terheli a figyelemfelhívás kötelezettsége az alkalmatlan anyag vagy a rossz utasítás esetén.
Ha a vállalkozó a figyelmeztetési kötelezettségének eleget tesz, és a megrendelő ennek ismeretében mégis úgy dönt, hogy igényt tart a szerződés teljesítésére, úgy ez esetben a vállalkozó választhat, hogy eláll a szerződéstől vagy pedig teljesíti azt. Amennyiben a vállalkozó eláll a szerződéstől, úgy az egyoldalú nyilatkozata a szerződés megkötésére visszaható hatállyal felbontja a felek szerződését.
A vállalkozó köteles megtagadni a munka elvégzését, illetőleg a teljesítést abban az esetben, ha a megrendelő által adott anyaggal, illetve a megrendelő által adott utasítás betartásával jogszabályt, hatósági rendelkezést sértene meg, illetve ha a munkavégzés az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetését jelentené. Ha a vállalkozó ezek ellenére elvégzi a munkát, nem tarthat igényt a vállalkozói díjra.
8.1.3. Környezetvédelem
A bírói gyakorlat a vállalkozót terhelő értesítési kötelezettséget konkrétan kiterjesztette a környezetvédelem területére is: a vállalkozót figyelmeztetési kötelezettség terheli a megrendelő olyan utasításával szemben, amely szerint valamely beruházást a környezetvédelem követelményeinek, illetőleg előírásainak mellőzésével kell megtervezni vagy kivitelezni. Ha a megrendelő az utasítását a figyelmeztetés ellenére fenntartja, a vállalkozó a munkát nem végezheti el. Ennek az elvnek a bírói gyakorlatban való érvényesüléséhez annak a felismerése vezetett, hogy az emberi környezet védelme az egész társadalom érdeke, tehát a gazdaságossági szempontokat is az egész társadalom érdeke szempontjából kell figyelembe venni. Ha tehát a megrendelő anyagi érdeke, illetve az ezzel kapcsolatos egyéni szempontja vagy mérlegelése ütközik össze a környezetvédelemhez fűződő társadalmi érdeket szolgáló jogszabályokkal, illetőleg követelményekkel, akkor az utóbbiakat kell előtérbe helyezni, és ezért a környezetvédelmi berendezés megvalósítását nem lehet mellőzni. Az előmunkálatok hiányosságai tekintetében a vállalkozót akkor is terheli figyelmeztetési kötelezettség, ha azokat a megrendelők maguk végezték.
9. A munkahely átadása a vállalkozó részére
A vállalkozási szerződés természetéből adódik, hogy a vállalkozónak a munkát – annak jellegétől függően – vagy a saját műhelyében, üzemében, illetve a telepén, vagy pedig a megrendelő által kijelölt helyen (annak ingatlanán, üzemében stb.) kell elvégeznie. A saját telephelyen végzett munka önálló jogi szabályozást nem igényel, mert ilyen esetben a munkavégzés feltételeinek teljes körű biztosítása értelemszerűen a vállalkozó kötelessége és felelőssége.
Más a helyzet azonban, ha a munkavégzés helyét a megrendelő jelöli meg. Ilyen esetben a szolgáltatás teljesítésének elsődleges feltétele, hogy a munkahelyet a megrendelő a felek által meghatározott időben, terjedelemben és munkavégzésre alkalmas állapotban a vállalkozó birtokába bocsássa. Építkezéskor a megrendelő kötelessége, hogy például a fákat eltávolítsa, az áramvezetéket, csatornát kiváltsa, a felvonulási épületet elhelyezze, az alkalmas földterületet kijelölje stb.
9.1. A munkahely alkalmassá tétele
A szerződés megkötésekor a felek gyakran nem fordítanak gondot a munkahely átadásával kapcsolatos kötelezettségek szabályozására, és ez a mulasztásuk már a munka megkezdése előtt is viták forrása, a későbbiekben pedig kártérítési felelősség alapja lehet. A későbbi viták és költségek elkerülése érdekében célszerű tehát a feleknek megjelölniük, hogy a megrendelő a munkahely alkalmassá tétele érdekében mely munkálatok elvégzésére köteles.
9.1.1. A vállalkozó átvállalhatja-e a munkahely alkalmassá tételét?
Miután a munkahely munkavégzésre való alkalmassá tétele a megrendelő kötelezettsége, a vállalkozó nem köteles e feladat átvállalására. A gyakorlatban azonban sokszor előfordul, hogy a munkavégzésre alkalmas állapotot mégis a vállalkozó teremti meg, ilyen esetben viszont jogszerűen tart igényt a felmerült költségeinek megtérítésére. Természetesen nincs akadálya annak sem, hogy a felek megállapodjanak abban, hogy a megrendelő szóban forgó kötelezettsége a vállalkozót terhelje, ebben az esetben a többletmunka ellenértékét a vállalkozói díj nyilvánvalóan tartalmazni fogja.
9.2. Biztonságos munkahely
A munkahelynek mindenekelőtt alkalmasnak kell lennie arra, hogy ott a munka biztonságosan és balesetmentesen legyen végezhető. Az e téren rendkívül szigorú bírói gyakorlatból megemlítjük azt az esetet, amikor a megrendelő telepén végzett munka során a vállalkozó egyik alkalmazottja áramütéses balesetet szenvedett, mert egy feszültség alatt lévő cella mellett nem helyeztek el figyelmeztető táblát. A balesetek megelőzése végett – mondja az ítélet – a megrendelő az elektromos feszültségmentesítésre vonatkozó előírások végrehajtása során különös gondossággal és fokozott előrelátással köteles eljárni. Ennek körében a feszültség alatt álló munkaterületet félreérthetetlen módon meg kell jelölni. E kötelezettségek megszegése miatt bekövetkezett teljes kárt a megrendelőnek meg kell térítenie.
9.3. A munkahely rendelkezésre bocsátásának ideje
Helyes, ha a felek a szerződésben pontosan rögzítik a munkahely rendelkezésre bocsátásának idejét. Ha a munkahely átadási határidejének kikötése mégis elmarad, általánosságban azt mondhatjuk, hogy a munkahely átadására a megrendelő oly időben köteles, hogy a munka – a technológiai és egyéb körülmények figyelembevételével – a szerződésben rögzített teljesítési határidő lejártáig elvégezhető legyen. A határidő tűzésének különös jelentősége van olyan esetekben, amikor a felek a munkahely fokozatos, több részben való átadásában állapodnak meg, vagy a munkát több ütemben kell elvégezni. A szabályozás hiánya az egyes munkafázisok, de a teljes szolgáltatás teljesítésének határidejét is jelentősen meghosszabbíthatja, és a bekövetkezett késedelem a szerződéssel elérni kívánt gazdasági cél elérését is veszélyeztetheti.
9.3.1. Késedelembe esés
A mondottakhoz képest vitathatatlanul következetes a törvény rendelkezése: a vállalkozó a munka megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a megrendelő e kötelezettségét nem teljesíti. Ebből következik, hogy ebben az időszakban a vállalkozó késedelme szóba sem kerülhet, ellenkezőleg: a megrendelő késedelme miatt – a szerződés tartalmától függően – kötbért vagy elmaradt (kiesett) haszna miatt kártérítést követelhet.
Ha a megrendelő a most tárgyalt kötelezettségének a vállalkozó által megszabott határidő alatt sem tesz eleget, a vállalkozó elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet. A vállalkozó elállásának előfeltétele, hogy a munkahely rendelkezésre bocsátására a megrendelő részére megfelelő határidőt tűzzön, és ez a határidő eredménytelenül teljék el. Kérdésként felmerül, hogy mi tekinthető megfelelő határidőnek. A bírói gyakorlat szerint megfelelő határidő az, ami az adott körülményeket és a teljesítési érdekeket is figyelembe véve reális, azaz igazodjék a vállalkozó azon érdekéhez, hogy szolgáltatását határidőben teljesítse, ugyanakkor az átadáshoz szükséges intézkedések megtételére a megrendelő is képes legyen. Amenynyiben a vállalkozó által szabott határidő ezeknek a feltételeknek nem felel meg, az elállása jogszerűtlen, és arra semmilyen igényt nem alapíthat. A vállalkozó által választható jogkövetkezmények igénybevételi lehetőségét nem érinti, hogy a munkát részben már elvégezte, s csupán az ütemezés szerint későbbi munkafázisokhoz nem biztosít a megrendelő alkalmas munkahelyet.
9.4. A munkák összehangolása
Ha ugyanazon a létesítményen több vállalkozó tevékenykedik, a megrendelő feladata mindazon feltételek megteremtése, amelyek a munkának gazdaságos, gyors és a vállalkozókkal összehangolt elvégzéséhez szükségesek. Erre már az egyes szerződések megkötésekor gondolnia kell, mert azok tartalmának kialakításánál jelentősége lehet a vállalkozók érdekeinek. Ilyen érdek lehet mindenekelőtt, hogy az egymást követő munkák időveszteség nélkül kapcsolódjanak egymáshoz, de a feladatok közé sorolható például a közüzemi szolgáltatások (víz, villany stb.) zavartalan igénybevételének biztosítása is. A munkavégzés során felmerült – idetartozó – problémák megoldása érdekében elvárható a megrendelőtől akár a már másokkal megkötött vállalkozási szerződések módosításának kezdeményezése is. Ugyanakkor a munkában részt vevő vállalkozók is kötelesek a munkavégzésük összehangolására. Törekedniük kell arra, hogy egymás munkáját ne zavarják, ne okozzanak a megrendelőnek vagy vállalkozótársuknak felesleges költséget. A teljes körű együttműködés tehát valamennyi fél kötelezettsége, bármely munkaszervezési hiányosság következménnyel jár: a mulasztó fél köteles a másnak okozott kár megtérítésére.
Az együttműködés módját és feltételeit a megrendelő és a vállalkozó szerződésben is rendezheti. Az ilyen tartalmú szerződés megkötését célszerűnek ítéljük, mert ezáltal a felek a munka megszervezése körében is megteremthetik anyagi érdekeltségüket: a munka összehangolása révén elérhető gazdasági megtakarítások, egyéb előnyök és a velük együtt járó többletköltségek számbavétele mellett előre meghatározhatják ezek egymás közti megosztásának feltételeit és módját.
10. A megrendelő ellenőrzési joga és kötelezettsége
A vállalkozási szerződés egyik sajátossága, hogy annak teljesítése során hangsúlyozottabban jut kifejezésre a megrendelő szükségletének kielégítéséhez fűződő érdek. Ebből következik, hogy – az általános szabályoktól eltérően – a megrendelő nemcsak az elkészült művet, hanem a magát a munkavégzést is folyamatában ellenőrizheti, és megvizsgálhatja a vállalkozó által beszerzett, még fel nem használt anyagot. Ha a megrendelő él e jogosultságával, nagyobb valószínűséggel válik elkerülhetővé a vállalkozó esetleg utóbb már jóvátehetetlen – hibás – teljesítése vagy a károsodásának a bekövetkezése. A munkák terjedelme vagy azok különleges minőségére vonatkozó igény indokolhatja szakképzett műszaki ellenőr alkalmazását is, ebben az esetben a megrendelőnek külön megbízási szerződést kell kötnie a műszaki ellenőrrel. Jogszabály a megrendelő terhére ellenőrzési kötelezettséget is előírhat.
10.1. Az ellenőrzés elmulasztása
A megrendelő ellenőrzési joga (kötelezettsége) nem érinti a szerződésszegésért való vállalkozói felelősséget, ez egyébként következik a szavatossági kötelezettség oszthatatlan jellegéből is. Ha tehát a megrendelő az ellenőrzést elmulasztotta, vagy nem megfelelően végezte el, a vállalkozó erre nem hivatkozhat, mert ellenőrzés hiányában is megfelelő munkát kell végeznie. Ez a szabály a következetes bírói gyakorlat szerint irányadó akkor is, ha a megrendelő által megbízott műszaki ellenőr végzett felületes munkát, mert ennek eljárását úgy kell tekinteni, mintha a megrendelő maga járt volna el. A vállalkozó felelőssége szempontjából ugyanis közömbös, hogy a műszaki ellenőrzést a megrendelő saját személyében vagy megbízottja útján látja el.
10.2. Takarás
A megrendelő ellenőrzési jogához kapcsolódik a vállalkozónak az a kötelezettsége is, hogy ha a technológiai folyamat során egyes munkarészeket takarnak, ezt megelőzően a megrendelőt – megfelelő időben – értesítenie kell, feltéve hogy az ellenőrzés a munka egy részének újabb elvégzését tenné szükségessé. A vállalkozó által biztosított idő akkor megfelelő, ha ez a rendes ügymenet vagy a kialakult szokások szerint elegendő a munka tényleges és szakszerű ellenőrzésére. Amennyiben az értesítés rendes időben megtörtént, de a megrendelő e jogával nem élt, a beépített munkarészt később csak akkor ellenőrizheti, ha az újból elvégzett munkákkal kapcsolatos költségeket a vállalkozónak megfizeti.
11. A vállalkozó szellemi alkotásának védelme
A vállalkozó a munkája végzése során felhasználhat olyan maga által kidolgozott megoldásokat is, amelyek – mint szellemi alkotások – a törvény védelme alatt állnak. A védelem szempontjából idetartoznak a társadalmilag széles körben felhasználható, de közkinccsé még nem vált alkotások, de a témánk szempontjából különösen fontos vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek (know-how) is. Ha a megrendelő a szerződés teljesítése kapcsán új elgondolásról, megoldásról vagy műszaki ismeretről szerez tudomást, a vállalkozó hozzájárulása nélkül ezt mással nem közölheti. A titoktartási kötelezettség megsértése kártérítési következménnyel jár.
12. A vállalkozás tárgyának átadása
Az általános szabályok értelmében a szerződéseket tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni, a kötelezettnek tehát azt is és akként kell szolgáltatnia, amivel és ahogyan tartozik, s a jogosult egyoldalúan szintén nem követelhet mást, mint amit a szerződésben kikötöttek. A szolgáltatásnak pedig alkalmasnak kell lennie a céljának megfelelő rendeltetésszerű használatra. A teljesítés folyamatában – miként a szerződéses viszony megelőző fázisaiban – a feleket szintén terheli az együttműködési és egymás tájékoztatása iránti kötelezettség. Míg az együttműködésnek többnyire a teljesítés előkészítésében, majd a teljesítés ellenőrzésénél (a mennyiségi és minőségi átvételnél) van elsődleges szerepe, addig a tájékoztatás gyakran a teljesítést követő időszakra is vonatkozik (lásd használati utasítás!).
Mindezek a kötelezettségek természetesen fennállnak a vállalkozási szerződés teljesítése során is, azonban e jogviszony sajátosságai a szolgáltatás átadása kapcsán további szabályozást indokolnak.
12.1. Próbaüzem
A törvény előírja, hogy a minőség megállapításához (ellenőrzéséhez) szükséges – szakmailag szokásos és indokolt – próbákat az átadáskor a feleknek közösen kell elvégezniük. E vizsgálatok mélysége a szolgáltatás tárgyától függően igencsak eltérőek lehetnek, nyilvánvalóan egy zár javításakor a teljesítés megfelelősége egyszerűen megállapítható, viszont egy gyártógépsor alkalmasságának megállapításához már tartósabb próbaüzemeltetés szükséges.
A közös minőség-ellenőrzés törvényi megkövetelésének gazdaságossági és célszerűségi okai vannak. A gazdasági érdek abban áll, hogy a megrendelő és a vállalkozó a próbát ne külön-külön végezze el kétszeres költséggel. A célszerűségi szempont pedig azt célozza, hogy elkerülhetővé váljanak olyan helyzetek, amelyekben a vállalkozó vizsgálatának jó eredményét a megrendelő ellenőrzésének eredménye cáfolja, közös próba esetében ugyanis csak egyfajta eredmény lehetséges.
Az elkészült mű minőségi megvizsgálására (próbájára) elsősorban a szakmai szokások az irányadóak, ilyenek hiányában a próba lefolytatásához szükséges feltételeket a megrendelőnek kell biztosítania, míg a próba elvégzése a vállalkozó feladata. A próba esetenként jelentős költsége – a felek eltérő megállapodása hiányában – a vállalkozót terheli, ezért e költséggel a vállalkozónak már a szerződés megkötésekor (a díjának meghatározásakor) számolnia kell.
12.2. Tájékoztatás az átadáskor
Az átadáskor a vállalkozónak tájékoztatást kell adnia a szolgáltatott dologról, használatáról vagy felhasználásának módjáról. Ezek rendszerint írásos dokumentumok (használati utasítás, gépkönyv), de idesorolhatók az olyan esetek is, amikor a felek megállapodása alapján a vállalkozó betanítja a megrendelőt (vagy annak kijelölt dolgozóit) a szakszerű kezeléshez szükséges ismeretekre. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása, vagy annak hiányossága a vállalkozó kártérítési felelősségét megalapozza. Az ilyen típusú kártérítési perekben azonban a bíróságok vizsgálják azt is, hogy a megrendelő mennyiben tett eleget az őt terhelő együttműködési kötelezettségnek, s ha a megrendelő kötelességszegése is megállapítható, rendszerint kármegosztást alkalmaznak.
A tájékoztatás elmaradásakor a kártérítési igény érvényesítése mellett a megrendelő a vállalkozó díját – a szóban forgó kötelezettség teljesítéséig – visszatarthatja, feltéve hogy a tájékoztatás hiányában a szolgáltatott dolog rendeltetésszerű használatba nem vehető. Itt jegyezzük meg: ha a tájékoztatás szükséges, akkor ennek kötelezettsége akkor is fennáll, ha a megrendelő maga is szakember, vagy ha netán a megrendelő alkalmazottja rendelkezik megfelelő szakismeretekkel.
