XIV. Függelék

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 11.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2002/02. számában (2002. február 11.)

Antitröszt

Versenykorlátozó megállapodások

Erőfölénnyel való visszaélés

Fúziókontroll

Kartellek

Fogyasztókat kizsákmányoló visszaélések

Beolvadás, összeolvadás

Forgalmazási korlátozások

Versenyt korlátozó visszaélések

Irányítás szerzése, felvásárlás

Együttműködések

 

Teljes funkciójú közös vállalatok

 

Bírságok a Tpvt.-ben

Bírságfajta

Rendbírság

Érdemi bírság

Végrehajtási bírság

Kivel szemben?

Ügyfél, eljárás más résztvevője, tárgyalás rendjét megzavaró

Vállalkozás vagy vállalkozások szövetsége

Vállalkozással és/vagy annak vezetője

Miért?

Eljárás elhúzása, valós tényállás feltárásának meghiúsítása, tárgyalás rendjének megzavarása

Anyagi jogi rendelkezés megsértése

Versenytanács határozatában előírt magatartás nemteljesítése esetén

Összege

Természetes személynél 50 000-500 000 Ft, vállalkozásnál 50 000 Ft előző évi forgalom 1 százaléka. Napi összegben is kiszabható

Előző évi forgalom max. 10 százaléka

Napi összege max. 50 000 Ft. Újabb nemteljesítésnél az összeg felemelhető

Jogorvoslat

Vizsgáló határozatával szemben a verseny-tanácsnál, a versenytanács határozata ellen a Fővárosi Bíróságnál

Fővárosi Bíróság

Versenytanács elnöke

 

A Gazdasági Versenyhivatal

A GVH az a központi közigazgatási szerv Magyarországon, amely ellátja a modern értelemben vett versenyhatósági feladatkört.

A GVH hatásköre

A GVH hatáskörébe tartoznak

– a fogyasztók megtévesztésével,

– a versenykorlátozó megállapodásokkal,

– az erőfölénnyel való visszaéléssel, továbbá

– a fúziókontrollal kapcsolatos ügyek.

Ezeken túlmenően a GVH

– végezhet ún. ágazati vizsgálatot,

– bíróság előtt beperelheti a versenykorlátozó közigazgatási határozatot hozó szervet,

– előzetes árbejelentés alá eső árukkal kapcsolatos eljárást folytathat, valamint

– érvényesítheti a reklámtörvény egyes rendelkezéseit.

A GVH-nak fontos feladata mindezeken túl az ún. versenyérdekű közbenjárás (competition advocacy): ennek keretében a kormányzatot, illetve a törvényhozást igyekeznek befolyásolni – természetesen nem hatósági eszközökkel – a minél versenybarátabb gazdasági környezet kialakítása érdekében.

A GVH felépítése, versenytanács

A GVH sajátos belső felépítésű közigazgatási szerv. A határozatokat végső soron ugyanis nem annak elnöke vagy elnökhelyettesei hozzák, hanem a GVH-ban működő versenytanács. A versenytanácsnak jelenleg hét tagja van, továbbá az eljáró – általában három-, ritkábban ötfős – tanácsokban a versenytanács elnöke is részt vehet. Az eljáró tagok döntésük meghozatalakor csak a törvénynek vannak alárendelve, sem GVH-n kívüli, sem a hivatalon belüli személy által nem utasíthatók.

Eljárási szabályok

A GVH versenytanácsának határozataival szemben a Fővárosi Bíróságnál lehet felülvizsgálatot kérni, annak ítéletével szemben pedig a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fordulni. Egy eljárást a GVH – ügytípustól függően - megközelítőleg két hónap és egy év között folytat le. A bírósági szak jóval időigényesebb, egy kétfokú per akár 3-5 évig is eltarthat.

A GVH versenypolitikájának területei

Fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása

Fogyasztók megtévesztése

Fogyasztó választási szabadságának indokolatlan korlátozása

Versenyt korlátozó megállapodások

Horizontális megállapodások (kartellek, kooperatív KV)

Vertikális megállapodások

Erőfölénnyel való visszaélés

Korlátozó típusú visszaélések (versenytársakkal szemben)

Kizsákmányoló típusú visszaélések (fogyasztókkal szemben)

Fúziók (koncentrációk) (egyesülés, beolvadás, ellenőrzés szerzése, koncentratív KV alapítása)

Horizontális fúziók

Vertikális fúziók

Konglomerátumok

Közbenjárás a verseny érdekében

Jogszabály-véleményezés, felvilágosítás stb.

 

Eljárási határidők a Tpvt.-ben

Ügytípus

Alapeljárási határidő

Fogyasztók megtévesztése

90 nap

Versenykorlátozó megállapodás mentesítése (kérelemre)

90 nap

Versenykorlátozó megállapodás tilalmának megsértése

180 nap

Erőfölénnyel való visszaélés

180 nap

Összefonódások

(1. fázis esetén)

(2. fázis esetén)

 

45 nap

120 nap

 

Legnagyobb bírságok – 2000

Vállalkozás

Ügytípus

Bírság összege

Metro Holding

kartell

30 millió Ft

Spar Magyarország

kartell

20 millió Ft

Délhús

kartell

11 millió Ft

Matáv

erőfölénnyel visszaélés

5 millió Ft

MAGYOSZ

kartell

5 millió Ft

 

Legnagyobb bírságok – 2001

Vállalkozás

Ügytípus

Bírság összege

ÁB-Aegon

fogyasztók megtévesztése

10 millió Ft

MATÁVKábel

erőfölénnyel visszaélés

5 millió Ft

Opel South-East

fogyasztók megtévesztése

5 millió Ft

Proinvest

fogyasztók megtévesztése

5 millió Ft

Holcim

fúziós engedélykérés elmulasztása

3 millió Ft

 

Bírságok alakulása

Év

GVH által kiszabott bírság

Végrehajtható bírság

2001

54,8 millió

 

2000

164,0 millió

47,3 millió

1999

49,9 millió

32,8 millió

1998

61,6 millió

27,5 millió

1997

79,0 millió

70,6 millió

1996

153,0 millió

71,8 millió

 

Csoportmentesítő kormányrendeletek

Az egyes csoportmentességekre a következő rendeletek vannak hatályban:

– biztosítási megállapodásokra vonatkozó 50/1997. (III. 19.) Korm. rendelet;

– kizárólagos forgalmazási megállapodásokra vonatkozó 53/1997. (III. 26.) Korm. rendelet;

– kizárólagos beszerzési megállapodásokra vonatkozó 54/1997. (III. 26.) Korm. rendelet;

– franchise-megállapodásokra vonatkozó 246/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet;

– gépjármű-forgalmazási és szervizmegállapodásokra vonatkozó 247/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet;

– kutatás-fejlesztési megállapodásokra vonatkozó 84/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet;

– szakosítási megállapodásokra vonatkozó 85/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet;

– technológiaátadási megállapodásokra vonatkozó 86/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet

EU-legek 2001-ben

Az EU Bizottság versenyügyekért felelős olasz származású tagja, Mario Monti nem panaszkodhat ismeretlenségre: számos alkalommal szerepelt neves újságok címlapján, nem utolsósorban kemény fúziós döntéseiért, valamint a 2001. év folyamán kiszabott nagy bírságok kapcsán. Érdekesség, hogy a leleplezett nagy kartellek nem közvetlenül a fogyasztókat, hanem az ipari felhasználókat érintették hátrányosan. Íme, néhány példa az elmúlt év gyöngyszemeiből.

u 313,7 millió euró bírságot szabott ki a Bizottság 10 karbonmentes papírt gyártó vállalkozásra piacfelosztó és árrögzítő kartell miatt. Ilyen másolópapírokat használnak pl. a hitelkártyával való fizetés során. Az 1996-ban kezdődött vizsgálat angol, német, spanyol, francia és dél-afrikai cégeket érintett.

u 100 millió euróval lett szegényebb öt német bank, mert az eurózónába tartozó valuták átváltási költségeit egyeztették. Az eljárás sok pénzintézettel szemben indult, de ezek nagy részével szemben vagy nem találtak jogsértést, vagy a kisebb sérelmeket hajlandók voltak önként orvosolni.

u 135,2 millió bírságot kell fizetniük a citromsav gyártását irányító kartell tagjainak.

u 1993-tól a belga sörpiacon öt évig működő piacfelosztó, árrögzítő és érzékeny információkat átadó kartell kapott 91,6 millió euró bírságot.

u A Mercedest is gyártó DaimlerChrysler 71 millió eurót fizetett azért, mert a más tagállamban lakóknak való eladásokat meggátolva próbálta az árszintkülönbségeket fenntartani.

u 855,2 millió euró volt az ára a nemzetközi vitaminkartellnek. Egy ügyben ez a legnagyobb kiszabott bírság jelenleg.

u A grafitelektródák piacán kartellezők 218,8 millió euróval lettek szegényebbek.

A bírságoló határozatok az esetek túlnyomó részében még nem emelkedtek jogerőre, mert a vállalkozások az elsőfokú bírósághoz, majd az EK Bíróságához fordulhatnak jogorvoslatért.

 

Az eddigi "legek"

Év

Ügynév

Vállalkozások száma

Ügytípus

Kiszabott bírság

1995

Mikroker

1

fogyasztók megtévesztése

400 millió Ft

1994

Kávékartell

5

kartell

378 millió Ft

1993

Beauty Post

1

fogyasztók megtévesztése

120 millió Ft

1992

Home Shopping

1

fogyasztók megtévesztése

100 millió Ft

1993

Unique Trade

1

fogyasztók megtévesztése

100 millió Ft

1992

Cukorkartell

11

kartell

96 millió Ft

2000

Tavaszi húskartell

10

kartell

80 millió Ft

1992

Biotonic

1

fogyasztók megtévesztése

50 millió Ft

 

Az élelmiszer-kiskereskedelem néhány mutatója 1990-ben Európában

Országok

Egy üzletre jutó lakosok száma (fő)

Egy m2-re jutó forgalom (USD)részesedése,

Hipermarketek részesedése az összforgalomból (%)

Szupermarketek részesedése az összforgalomból (%)

ABC-k az összforgalomból (%)

Hollandia

1430

4

54

34

Svédország

930

7143

Ausztria

640

4015

15

29

34

Belgium

640

5284

18

59

10

Németország

380

18

35

30

Franciaország

290

6845

39

41

9

Portugália

228

1

9

16

Olaszország

170

2

26

14

Spanyolország

150

16

20

15

Magyarország 1990. és 1996. évben

400

166

2000

1020

3

10

21

32

16

22

Forrás: Cégvezetés, 1998. január (a magyar értékek becslések)

 

A világ 10 legnagyobb kereskedelmi cége (1997)

Cég

Illetőség

Forgalom (milliárd USD)

Wal-Mart Stores

USA

118

Sears Roebuck

USA

41,5

Metro

Németország

37

Rewe Zentrale

Németország

35,4

Kmart

USA

32,2

JC Penny

USA

30,5

Edeka Zentrale

Németország

30,4

Tengelmann

Németország

30,2

Carrefour

Franciaország

29

Dayton Houston

USA

27,8

Forrás: Goldman Sachs, in: Cégvezetés, 1999. július

 

Vásárlási helyszínek piaci részesedése 1998-ban Magyarországon (%)

Áruház

3

Hipermarket

5

Szupermarket

13

Nagy diszkont/

 

Nagykereskedelem

24

Kisebb vegyesbolt

32

Kis diszkont

5

Utcai árus/piac

7

Egyéb

11

Összesen

100

Forrás: GfK Hungária, Világgazdaság 1999. 03.

 

Versenykorlátozó kamarai szabályzatok

A GVH számos határozatot hozott 1999-ben és 2000-ben az egyes önszabályozási jogosítvánnyal rendelkező szervezetek (kamarák, terméktanácsok, más szakmai szövetségek) kapcsán. Valamennyi érintett szervezet esetén szünetelést rendelt el, mert az érintett szervezetek vállalták azt, hogy etikai szabályzataik kifogásolt pontjait kiigazítják, vagy elhagyják. Lássunk néhány példát:

– A Szabadalmi Ügyvivői Kamara (Vj-115/1999) esetén az egymással való összehasonlítás megtiltása (ideértve az árak összehasonlítását, illetve az összehasonlító reklámot), a közvetlen ajánlkozás tilalma, valamint a közvetítő igénybevételének tilalma és az árversenyt korlátozó rendelkezések voltak azok, amelyek kikerültek a szabadalmi ügyvivőkre vonatkozó etikai szabályokból.

– A Magyar Mérnöki Kamara (Vj-119/1999) és a Magyar Építész Kamara (Vj-136/1999) esetében a kamarai irányárak kötelező jellegű árként való értelmezhetősége, az irányárakhoz viszonyítottan alacsony árak indokolatlan alkalmazásának megtiltása, illetve az értékarányos árakra vonatkozó elvárások, továbbá az építészek eltiltása a tervezési díjra vonatkozó árversenytől voltak a kifogásolt rendelkezések, amelyek elhagyása a versenyfelügyeleti eljárás során megtörtént.

– A Magyar Gyógyszerész Kamara (Vj-134/1999) esetén a gyógyszertárak reklámozási tevékenységét korlátozó tilalmakat tartotta túlzottnak, fogyasztói érdekekkel alá nem támasztottnak a vizsgálat, így ezeknek a kiigazítása történt meg. Ennél a kamaránál sajátos probléma az, hogy míg a kamara tagjai a gyógyszerészek, addig a reklámozási tevékenység nem kötődik személy szerint a gyógyszerész szakmai tevékenységet folytató gyógyszerészhez, hanem a gyógyszertárra mint kiskereskedelmi tevékenységet folytató piaci szereplőre ír elő kötelezettségeket. Ez úgy is tekinthető, hogy a kamara túlterjeszkedik a törvényes hatáskörén, hiszen ezzel nem a tagjainak tevékenységét, hanem mások – azaz nem a kamarai tagok – piaci magatartását szabályozza.

Jogesetek

Gyógyszerárkartell

2000 tavaszán a hazai gyógyszergyártókat és -importőröket tömörítő három szakmai szövetség közös megállapodásra jutott, amelynek alapján azt ajánlották a tagvállalataiknak, hogy 2000. július 1-jétől egységesen 8,5 százalékkal emeljék meg az Országos Egészségpénztár által támogatott gyógyszerek fogyasztói árát. Az ajánlás kiadása után 67 vállalat nyújtott be – jellemzően 8,5 százalékkal megnövelt árakat közlő – áremelési bejelentést az OEP-hez és az Egészségügyi Minisztériumhoz május utolsó napjaiban, az új árak közzétételét kezdeményezve.

A versenyfelügyeleti eljárás az EüM-höz tett áremelési bejelentések után a minisztérium jelzése alapján indult meg 2000. június 2-án. Tekintettel arra, hogy a három szövetség a közös döntésről levélben is értesítette a minisztert, kétség nem fért ahhoz, hogy a versenytörvény által tiltott versenykorlátozó megállapodás megtörtént. Június folyamán ideiglenes intézkedést rendelt el tehát a versenytanács, az ajánlás visszavonására kötelezve a szövetségeket, tekintettel az áremelés várható közeli időpontjára, illetve az esetleges bevezetés nyomán a fogyasztókat érintő hátrányos következményekre. Lényeges, hogy mivel az áremelési bejelentés kizárólag a támogatott gyógyszerkört érintette, ezért ennek a betegek által fizetendő térítési díjakra gyakorolt hatása drasztikus lett volna (90 százalékban támogatott gyógyszereknél 66, 70 százalékos támogatás esetén 27, 50 százalékos támogatás esetén 16 százalékos térítésidíj-növekedés következett volna be amiatt, mert a támogatott gyógyszereknél a gyártók és a forgalmazók egyoldalú áremelését nem követi automatikusan a támogatási összeg növekedése). A támogatott gyógyszerek csak orvosi rendelvényre kaphatók, és jellemzően azoknál a gyógyszereknél nagyobb a támogatás aránya, amelyeket a betegség krónikus jellege miatt a betegnek folyamatosan kell szednie. A betegek kiszolgáltatottsága az áremelés elfogadására nem vitathatóan fennállt, az esetlegesen rendelkezésre álló alternatív gyógyszerek ugyanolyan arányú áremelésével szembesülhetett volna.

Az eljárás során feltárt tények alapján világos volt, hogy magához a megállapodás létrejöttéhez az vezetett, hogy a támogatásokról folyó tárgyalások megkezdését a kormányzat halogatta, a vállalatokat folyamatosan bizonytalan helyzetben tartotta, ezért a gyártók és importálók az előző, 1999. év eleji áremelések óta bekövetkezett költségnövekedéseik (például infláció, forintleértékelés stb.) részbeni elismertetésére sem kaptak lehetőséget. Az is bebizonyosodott, hogy a vállalatok az árversenyt korlátozó közös elhatározás nélkül sokkal óvatosabb árpolitizálásban gondolkodtak volna. Ennek elsősorban az az oka, hogy a támogatásoknak nagyon nagy az áreltérítő, piactorzító hatása. A más piacokon megszokotthoz képest a támogatott gyógyszerek piacán sokkal nagyobb kockázatokat rejt magában az egyoldalú áremelés, hiszen az áremelés mértékében megjelenő kisebb eltérés is jóval nagyobb eltéréseket okoz a térítési díjakban. Ezt az árversenyben rejlő, egyébként fokozott piaci kockázatot is kiküszöböli az, ha a vállalatok megállapodnak az áremelés mértékében.

A versenytörvénynek a versenykorlátozást tiltó rendelkezései arra kötelezik a vállalatokat, hogy versenyezzenek egymással. Minden olyan döntés és megállapodás tehát, amely versenytársak között vagy versenytársak szövetségei közvetítésével az árverseny időleges, vagy végleges kizárásához vezet, vagy vezethet, az a versenytörvény értelmében tiltott ármeghatározásnak minősül. A versenytanács tehát megállapította a jogsértést, bár a bírság mértékét a jogsértés súlyához képest jelképes összegben határozta meg (összesen 11 millió forint), mert figyelembe vette azt, hogy a megállapodást nem teljesítették, hiszen a résztvevők szándéka elsősorban a támogatásokról folyó tárgyalások, megállapodások kikényszerítésére irányult, továbbá a megállapodást a szövetségek kötötték. Megjegyzendő azonban, hogy a módosított versenytörvény értelmében ma már a szövetségek keretében megvalósuló versenyjogsértés esetén a bírság kiszámításának alapja az érintett tagvállalatok árbevétele, nem pedig a szövetség tagdíjbevétele.

A Fővárosi Bíróság 2001. november 9-i ítéletében elutasította a határozatot támadó Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségének keresetét, és a GVH határozatát teljes mértékben jogszerűnek találta.

Cukorkartell

Magyarországon 1992. évben 11 vállalkozás állított elő kristálycukrot. Az import minimális volt, így együttes piaci részesedésük megközelítette a száz százalékot. A cukoripari vállalkozások 1992. év során három alkalommal emelték a kristálycukor termelői árát.

Az első alkalommal jelentős időbeli eltéréssel (négy vállalkozás február l-jén, egy február 10-én, kettő február 15-én, egy február 16-án, kettő április 15-én, egy május 1-jén), de azonos termelői árat hirdetett meg valamennyi cukortermelő. Az 50 kg-os kristálycukor termelői árát egységesen 38,50 forintra emelték fel a korábbi 35,35-36,57 forint közötti árról.

1992 közepére a gyárakban jelentős cukorkészletek halmozódtak fel, amelynek eladhatatlansága esetén az egyik vállalkozás igazgatójának a Cukortanács 1992. május 29-én megtartott ülésén előadott álláspontja szerint 4-5 milliárd forint veszteség érné a cukoripart. Ugyanezen az ülésen elhangzott az is, hogy "belföldön még 35 Ft/kg körüli áron is nehéz cukrot eladni". A kínálati többlet ellenére a cukortermelők 1992 nyarán, minimális eltérésekkel, többségében azonos időpontban tovább emelték áraikat, egy kivételével 44,80-45,10 forintra.

1992 novemberében nyolc vállalkozás egységesen 52,50 forintra emelte a termelői árát, két vállalkozás esetében 52, egynél pedig 51 forint volt az ár.

A vizsgált időszakban 1992. július 1-jéig működött a Cukoripari Közös Vállalat, majd azt követően a Cukoripari Egyesülés, amely igazgatótanácsának tagja volt valamennyi cukortermelő vállalkozás első számú vezetője. Az igazgatótanács jellemzően havi rendszerességgel ülésezett. Az 1992. október 9-i ülésén egyhangúlag olyan határozatot hoztak, hogy az 50 kg-os csomagolású "kristálycukor irányára 50-52 Ft/kg legyen", szintén egyhangúlag elfogadta az igazgatótanács az ár bevezetésének időpontjául november 16-át. Ezt követően a termelők október utolsó, illetve november első napjaiban közölték vevőikkel az előzőekben részletezett november 16-tól bevezetendő árajánlataikat.

A Gazdasági Versenyhivatal az eljárás során az alábbiakat állapította meg:

Az 1992. február-május hónapokban különböző időpontokban életbe léptetett, de azonos mértékű árakra nézve nem nyert egyértelmű bizonyítást, hogy az valóban összehangolt, és nem – a törvénybe nem ütköző – csupán párhuzamos magatartás volt, tekintettel az időpontok eltérésére, valamint arra, hogy Magyarországon évtizedekre visszanyúló hagyományai voltak az év elejei áremeléseknek, mert a tényleges és várható költségnövekmények túlnyomó része ekkor vált ismertté a vállalkozások számára.

Az 1992 nyarán végrehajtott áremeléseket – közvetett bizonyítékok alapján – a határozat versenykorlátozó összehangolt magatartásnak minősítette. Közvetett bizonyítékként figyelembe vette, hogy a cukoripari vállalkozásoknál az év közepére igen jelentős készletek halmozódtak fel, amelyek megmaradása jelentős veszteséggel járt volna. Ilyen körülmények között pedig versenypiacon az egyes termelő észszerű magatartása nem lehet az ár emelése, hiszen ha versenytársai ezt nem követik, akkor vevői a megfelelő kínálatot biztosító piacon más termelőktől olcsóbban vásárolhatnak, így készletproblémái tovább fokozódnak. Az áremelés (különösen jelentős áremelés) ilyen körülmények között ésszerűtlen. Csak akkor jöhet szóba, ha az árait emelő termelő biztos lehet abban, hogy versenytársai is emelnek árat, s így korábbi vevői nem fordulnak el tőle. Közvetett bizonyítékként volt értékelhető az is, hogy adott időszakban a Cukoripari Közös Vállalat igazgatótanácsában a termelővállalatok első számú vezetői rendszeresen tanácskoztak.

Az 1992. november 16-ára a termelők által gyakorlatilag egységesen tett árajánlatot a határozat szintén versenykorlátozó magatartásnak minősítette. Az a mögött meghúzódó megállapodás közvetlen bizonyítékaként értékelte a Cukoripari Egyesülés 1992. október 9-i igazgatótanácsi ülésén az áremelésre és annak bevezetési időpontjára egyhangúlag hozott döntést.

A megállapodás, illetve az összehangolt magatartás az ajánlati árakra vonatkozott, amelyektől a konkrét szerződéskötésekben kisebb-nagyobb mértékben mindegyik termelő eltért. Az eladók egységes árajánlata azonban a vevők számára azt a látszatot kelthette, hogy nem érdemes más eladót keresni a piacon. Ezért függetlenül attól, hogy az áralku során a vevő-eladó megállapodása alapján különböző engedmények realizálódtak, az egységes ajánlati ár már versenykorlátozó hatásúnak minősíthető.

A marasztalt vállalkozások előbb a Fővárosi Bírósághoz, majd annak – a határozatot csupán a kiszabott, együttesen 96 millió forintos bírság 70 millió forintra történt mérséklése tekintetében megváltoztató – ítélete ellen a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, amely helybenhagyta a Fővárosi Bíróság ítéletét.

A Friesland-Nutricia összefonódás

A hollandiai Friesland 2001 márciusában megvásárolta a szintén hollandiai Nutricia tejtermék- és italüzletágát, amelyhez több magyarországi tejipari vállalkozás is tartozott. Miután az összefonódás ilyen módon a magyar piacra is hatással lehetett, ahhoz szükséges volt a Gazdasági Versenyhivatal engedélye is.

Magyarországon tejfeldolgozással több mint hatvan vállalkozás foglalkozik, a feldolgozás több mint 80 százalékát azonban hét vállalkozáscsoport adja, amelyek közül a legnagyobb - 25 százalék körüli piaci részesedéssel – a Nutricia-csoport.

A Friesland néhány importtermékkel (kávékrémpor, palackos tejszínhab, minőségi sajtok) van csupán jelen a magyar piacon, azonban 33 százalék mínusz egy szavazatnyi részvénnyel rendelkezik a jelenleg felszámolás alatt álló a MiZo Rt.-ben. A MiZo Rt. a harmadik- negyedik legnagyobb tejipari vállalkozás, amely a felszámolási eljárás megkezdése előtt 15 százalékot megközelítő mértékben részesedett a magyarországi tejfeldolgozásból.

A Gazdasági Versenyhivatal a lehetséges versenyhatások eltérésére tekintettel külön-külön vizsgálta azt az esetet, ha a MiZo Rt.

– figyelmen kívül hagyható, mert felszámolják, illetve ha

– egy esetleges sikeres hitelezői egyezséget követően a piacon marad.

A MiZo Rt. figyelmen kívül hagyása esetén az összefonódásnak nem voltak valószínűsíthető káros versenyhatásai, mert a Friesland kizárólag olyan termékekkel van jelen a magyar piacon, amelyeket a Nutricia-csoport nem termel. A MiZo Rt. piacon maradása esetén viszont a Nutricia-csoport és a MiZo Rt. együttesen 40 százalékot megközelítő piaci részesedése a tejfeldolgozásból alapot adott versenyaggályokra.

Az előzőkből egyértelműen következett, hogy az összefonódásnak káros versenyhatásai kizárólag a Frieslandnak a MiZo Rt.-ben jelenleg betöltött szerepéből adódnak. Ezért a Gazdasági Versenyhivatal úgy ítélte meg, hogy az összefonódással kapcsolatos versenyproblémák elégséges mértékben mérsékelhetők annak előírásával, hogy Friesland a felszámolási eljárás ideje alatt nem szerezhet további MiZo-részvényt. Ezáltal ugyanis korlátozva van abban, hogy tovább erősítse befolyását a – MiZo Rt. jövőbeni piaci magatartása szempontjából meghatározó jelentőséggel bíró – hitelezőegyezség során.

Mindezek alapján a Gazdasági Versenyhivatal az összefonódást az előzőekben említett részvényszerzési korlátozás utólagos feltételkénti előírása mellett engedélyezte. Az utólagos feltétel azt jelenti, hogy annak nem teljesülése esetén az engedély hatályát veszti.

A Gazdasági Versenyhivatal határozatát a kérelmező vállalkozások tudomásul vették, így az jogerőre emelkedett.

Kávékartell

A Gazdasági Versenyhivatal hivatalból indított eljárást annak feltárására, hogy a magyar piacon az 1994. június 15. és október 1. közötti időszakban a kávé fogyasztói árát érintő háromlépcsős áremelés összehangolt magatartás eredménye volt-e, avagy sem. A magyar kávépiac együttesen mintegy 97 százalékos részesedését birtokló öt vállalkozás a vizsgált időszakban a következők szerint emelte termelői árait:

A vállalkozások tagadták, hogy az árak alakításában együttműködtek volna, az áremelések hasonlósága (esetenként azonossága) indokaként a kávé tőzsdei árának jelentős emelkedését, a magyar valuta leértékelésének hatását jelölték meg. Hivatkoztak továbbá arra, hogy a piac sajátosságai (kevés számú piaci szereplő, a termékmegkülönböztetés alacsony foka stb.) nem teszik lehetővé a kisebb piaci részesedésű szereplők számra, hogy a piacvezető üzleti magatartását figyelmen kívül hagyják.

A Gazdasági Versenyhivatal megállapítása szerint 1994 első felében a meginduló lassú világpiaci áremelkedések ellenére az öt vállalkozás még eltérő versenystratégiát követett, ami az ár, az árukínálat és a kiszolgálás változatosságában is megnyilvánult. Az árverseny 1994 júniusától szűnt meg, amelynek versenyhivatali megállapítását a következők támasztották alá:

– valamennyi vállalkozás forgalmazott alacsony, közepes és magas árkategóriájú termékeket. Az áremelések mértéke a minőségtől függő egyes árkategóriákban azonos volt és egy időben történt. Ennek következtében a vállalkozások között a korábbi időszakban az egyes termékekre kialakult árarányok is változatlanul maradtak az áremelési hullám végére (Az egységességre való törekvést jelezte a Tchibo Budapest Kft. magatartása, nevezetesen, hogy a korábban magas árfekvésű termékei árát a többiekhez mérten alacsonyabb átlagos mértékben emelte.);

– erősen szórt az egyes vállalkozások teljes tevékenységében a kávé által képviselt forgalom aránya. A táblázat szerinti felsorolás sorrendjében ez 49, 100, 16, 100, illetve 10 százalék, ami eltérő üzlet- és piacpolitikai lépéseket indokolt volna;

– eltért az egyes vállalkozásoknál a nyerskávé beszerzési átlagára, illetve a nyerskávé átlagárának az emelkedése. Ez a mérték 41,4 százalék és 77,7 százalék között ingadozott az egyes vállalkozásoknál;

– ugyancsak erősen szórt az egyes vállalkozásoknál a nyerskávé beszerzési költségeinek az árbevételhez mért aránya, ez a mérték 36 százalék és 62 százalék között változott;

– a vállalkozások eltérő mértékben használtak fel a késztermék előállításához gyengébb minőségű, olcsóbb (ún. robusta), illetve jobb minőségű és ezáltal drágább (arabica) fajta kávét. A felhasznált arabica aránya 10-52 százalék között mozgott az egyes vállalkozásoknál;

– eltért az egyes vállalkozásoknál a kapacitáskihasználás mértéke is (30-80 százalék közötti mértéket mutatott ez a mutatószám), ami eltérő költségszerkezetet indokolt volna, végül

– jelentős különbségeket mutattak az egyes vállalkozások nyereségadatai, gazdálkodási körülményei is.

Mindezek alapján a GVH nem fogadta el azt az érvelést, hogy az azonos külső hatások az eltérő egyedi körülményekkel rendelkező vállalkozások magatartását azonos módon érintették volna. Az egyes vállalkozások azonos időpontokban adott egységes reakciói nem voltak összhangban az iparágat ért kihívással és az egyes vállalkozások objektív versenyképességével. Az áremelés időpontjaiban és a mértékében való ilyen nagymértékű azonosság nem a piacvezető magatartásának követésére, hanem előzetes magatartás koordinációira utalt. A Kávészövetség szerepének megítélését illetően a Gazdasági Versenyhivatal megállapította, hogy a szövetségi tagság alkalmat nyújtott a vállalkozások munkatársainak a rendszeres találkozásra, információcserére.

A marasztalt vállalkozások előbb a Fővárosi Bírósághoz, majd annak – a határozatot csupán a kiszabott, együttesen 388 millió forintos bírság 260 millió forintra történt mérséklése tekintetében megváltoztató – ítélete ellen a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, amely helybenhagyta a Fővárosi Bíróság ítéletét.

 

Vállalkozás

Piaci részesedés1994-ben

Az áremelés időpontja1944

Áremelés

DouweEgberts Compack Kft.

40%

június 15.

20-40

augusztus 15.

30-40

október 3.

29-39

Eduscho Trade Kft.

22%

június 15.

14-44

augusztus 15.

30-42

október 1.

30-42

Jacobs Suchard Hungária Kft.

11%

június 17.

20-44

augusztus 15.

20-40

október 1.

29-39

Tchibo Budapest Kft.

9%

június 15.

14-25

augusztus 15.

14-25

október 3.

29-33

Nestlé Hungária Kft.

15%

június 15.

20-40

augusztus 15.

20-40

október 5.

38-39

A Matáv/Westel összefonódás

Egy nagyszabású nemzetközi fúzió következtében az amerikai érdekeltségű MediaOne International Holding Inc. megvált kelet-európai mobiltelefon-érdekeltségeitől, amelyek így a német Telekom-csoporthoz kerültek. A tranzakciósorozat végeredményeként 1999 őszén a legnagyobb magyarországi vezetékes távközlési szolgáltató, a Telekom-csoporthoz tartozó Matáv irányítása alá került két magyarországi mobilrádiótelefon-szolgáltató, a Westel 450 és a Westel 900, amely fúzióhoz az érintettek a GVH engedélyét kérték.

1999. év végén a Westel-társaságok közel 60 százalékkal részesedtek az összes mobilrádiótelefon-előfizetőből, a fennmaradó mintegy 40 százalékkal a Pannon GSM rendelkezett. 1999 végén lépett a mobilrádiótelefon-piacra a Vodafone, amely azonban akkor számszerűsíthető piaci részesedéssel még nem bírt. A Matáv részesedése a vezetékes távközlési szolgáltatás tekintetében 80 százalék körüli volt.

A Matáv és a Westel-társaságok összefonódását vizsgálva megállapítást nyert, hogy - az akkori feltételek mellett – a vezetékes távközlés és a mobilrádiótelefon-szolgáltatás külön piacnak tekinthető, vagyis horizontális összefüggésben nem valószínűsíthetők káros versenyhatások. Vertikális szempontból azonban a Matáv hálózata a mobilrádiótelefon-szolgáltatók számára nem kikerülhető, ami – figyelemmel a magas piaci részesedésekre is - lehetőséget ad a Matáv számára, hogy a Westel-társaságok versenytársait hátrányos helyzetbe hozva tovább növelje azok részesedését a mobilrádiótelefon-piacon, akadályozva a hatékony verseny fejlődést.

Az említett vertikális versenyprobléma alapot adott volna az összefonódás megtiltására. A Gazdasági Versenyhivatal azonban élt azzal a – nemzetközi gyakorlatban is általánosan alkalmazott – megoldással, hogy az engedélyt olyan feltételekhez kösse, amelyek a hátrányos versenyhatásokat a már elviselhető szintre mérséklik. Ennek megfelelően a Gazdasági Versenyhivatal az összefonódást azzal a feltétellel engedélyezte, hogy

– egyrészt a Matáv a Westel-társaságoknak nyújtott szolgáltatásait azok versenytársai részére azonos feltételekkel biztosítja, és az e körben kötött szerződéseit a Gazdasági Versenyhivatal részére megküldi;

– másrészt a Westel-társaságok nem olvadhatnak be a Matávba mindaddig, amíg a Matáv-csoporton belül a különböző üzletágak és tevékenységek számviteli elkülönítése nem valósul meg.

Megjegyzendő, hogy az eljárás idején hatályos Tpvt. csupán feltétel előírását tette lehetővé. A 2001. február 1. óta érvényes szabályozás differenciálta a korábbi feltétel fogalmat, lehetőséget adva előzetes és utólagos feltétel, továbbá kötelezettség előírására is.

A Gazdasági Versenyhivatal határozatát a kérelmező vállalkozások tudomásul vették, így az jogerőre emelkedett.

A Matáv/Jász-Tel összefonódás megtiltása

1998. év közepén a Matáv a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét kérte a Jász-Tel részvényei 95 százalékának megvásárlásához mint vállalkozások összefonódásához.

A magyarországi távbeszélő-hálózat – körzeten belüli (helyi) hívásokat biztosító - 54 primer körzeti hálózatból, valamint az azokat összekapcsoló és ezáltal a belföldi távolsági hívást és a nemzetközi hívást lehetővé tevő országos gerinchálózatból áll. A Matáv 1993. év vége óta 25 évre szóló koncessziós szerződés alapján – 2002. év végéig kizárólagosan – jogosult a nemzetközi és a belföldi távolsági, valamint 36 primer körzetben a helyi közcélú vezetékes távközlési szolgáltatás nyújtására. A Jász-Tel azonos feltételekkel a jászberényi primer körzetben nyújtott helyi vezetékes távközlési szolgáltatást.

1998-ban a vezetékes távközlési hálózathoz tartozó összes végfelhasználó 76,7 százaléka volt a Matáv, 0,8 százaléka pedig a Jász-Tel előfizetője.

A Matáv az összefonódás engedélyezése mellett szóló érvként hozta fel, hogy Magyarországon minden koncesszióval rendelkező vezetékes távközlési vállalkozás (így a Matáv és a Jász-Tel is) 2002. év végéig kizárólagosságot élvez a helyi vezetékes távközlési szolgáltatásra, és erre tekintettel a tervezett összefonódás a koncentrációt nem növeli, és ilyen összefüggésben a gazdasági versenyt hátrányosan érintő hatásai sincsenek. A Gazdasági Versenyhivatal ezt az érvelést elfogadta, de csak az akkori piaci viszonyokra vonatkozóan.

Arra a következtetésre jutott, hogy a döntésénél a jövőben bekövetkező – a kizárólagosságok megszűnését (az ún. liberalizációt) követő – változásokra is tekintettel kell lenni a vizsgált piacon. A verseny fejlődésének szempontját is figyelembe véve vizsgálta a jövőbeli piacra lépési lehetőségeket is. Megállapította, hogy a vizsgált piacra való belépés jelentős beruházást tesz szükségessé, amelynek hatása csak néhány év késéssel jelentkezik a magyar gazdaságban, ebből következően versenypolitikai szempontból nem tartotta támogatandónak, hogy a bármilyen kismértékben is erősebb piaci hatalommal rendelkező Matáv álljon szemben a liberalizált piacra lépő új konkurensekkel. Nem vitatta annak az érvnek a helyességét sem, hogy a piacra lépés akadályoztatása esetén mód van fellépni az erőfölénnyel való visszaélést tilalmazó rendelkezések alapján is. Azonban minden esetben hatékonyabb eszköz a verseny elősegítése előzetes struktúrakontrollal (az összefonódás engedélyezésének vizsgálata), mint az utólagos magatartáskontroll (a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma) révén.

A GVH osztotta a Matáv álláspontját abban a tekintetben is, hogy a kizárólagosság megszűnését követően is szükség lesz a távközlési piac bizonyos mértékű szabályozására, miként azt az Európai Unióban is megtették. A szabályozás célja azonban éppen az, hogy a piacra lépést akadályozó tevékenységekkel szemben ne csak a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma alapján lehessen fellépni. A liberalizációs tapasztalatok azt bizonyítják, hogy bármilyen hatékony szabályozásnál jobb a működő versenypiac. Ennek érdekében a korábbi versenypótló szabályozást célszerű versenyteremtő elemeket is tartalmazó szabályozással felváltani. Mindezekre tekintettel a Gazdasági Versenyhivatal alapvető versenypolitikai érdeknek minősítette, hogy a 2002. évi liberalizáció időpontjában ne egy még erősebb Matáv legyen jelen a piacon, és erre tekintettel nem engedélyezte az összefonódást.

A határozat bírósági felülvizsgálatát a Matáv nem kérte, így az jogerős.

Az összeállítást készítette:

Bara Zoltán, Bodócsi András, Hargita Árpád, Morvayné Vigh Katalin, Németh György, Sárai József, Szemán Barna, Torjákné Amberger Teréz, Tóth Tihamér, Vérné Labát Éva

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 11.) vegye figyelembe!