Antitröszt
Versenykorlátozó megállapodások
Erőfölénnyel való visszaélés
Fúziókontroll
Kartellek
Fogyasztókat kizsákmányoló visszaélések
Beolvadás, összeolvadás
Forgalmazási korlátozások
Versenyt korlátozó visszaélések
Irányítás szerzése, felvásárlás
Együttműködések
Teljes funkciójú közös vállalatok
Bírságok a Tpvt.-ben
Bírságfajta
Rendbírság
Érdemi bírság
Végrehajtási bírság
Kivel szemben?
Ügyfél, eljárás más résztvevője, tárgyalás rendjét megzavaró
Vállalkozás vagy vállalkozások szövetsége
Vállalkozással és/vagy annak vezetője
Miért?
Eljárás elhúzása, valós tényállás feltárásának meghiúsítása, tárgyalás rendjének megzavarása
Anyagi jogi rendelkezés megsértése
Versenytanács határozatában előírt magatartás nemteljesítése esetén
Összege
Természetes személynél 50 000-500 000 Ft, vállalkozásnál 50 000 Ft előző évi forgalom 1 százaléka. Napi összegben is kiszabható
Előző évi forgalom max. 10 százaléka
Napi összege max. 50 000 Ft. Újabb nemteljesítésnél az összeg felemelhető
Jogorvoslat
Vizsgáló határozatával szemben a verseny-tanácsnál, a versenytanács határozata ellen a Fővárosi Bíróságnál
Fővárosi Bíróság
Versenytanács elnöke
A Gazdasági Versenyhivatal
A GVH az a központi közigazgatási szerv Magyarországon, amely ellátja a modern értelemben vett versenyhatósági feladatkört.
A GVH hatásköre
A GVH hatáskörébe tartoznak
– a fogyasztók megtévesztésével,
– a versenykorlátozó megállapodásokkal,
– az erőfölénnyel való visszaéléssel, továbbá
– a fúziókontrollal kapcsolatos ügyek.
Ezeken túlmenően a GVH
– végezhet ún. ágazati vizsgálatot,
– bíróság előtt beperelheti a versenykorlátozó közigazgatási határozatot hozó szervet,
– előzetes árbejelentés alá eső árukkal kapcsolatos eljárást folytathat, valamint
– érvényesítheti a reklámtörvény egyes rendelkezéseit.
A GVH-nak fontos feladata mindezeken túl az ún. versenyérdekű közbenjárás (competition advocacy): ennek keretében a kormányzatot, illetve a törvényhozást igyekeznek befolyásolni – természetesen nem hatósági eszközökkel – a minél versenybarátabb gazdasági környezet kialakítása érdekében.
A GVH felépítése, versenytanács
A GVH sajátos belső felépítésű közigazgatási szerv. A határozatokat végső soron ugyanis nem annak elnöke vagy elnökhelyettesei hozzák, hanem a GVH-ban működő versenytanács. A versenytanácsnak jelenleg hét tagja van, továbbá az eljáró – általában három-, ritkábban ötfős – tanácsokban a versenytanács elnöke is részt vehet. Az eljáró tagok döntésük meghozatalakor csak a törvénynek vannak alárendelve, sem GVH-n kívüli, sem a hivatalon belüli személy által nem utasíthatók.
Eljárási szabályok
A GVH versenytanácsának határozataival szemben a Fővárosi Bíróságnál lehet felülvizsgálatot kérni, annak ítéletével szemben pedig a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fordulni. Egy eljárást a GVH – ügytípustól függően - megközelítőleg két hónap és egy év között folytat le. A bírósági szak jóval időigényesebb, egy kétfokú per akár 3-5 évig is eltarthat.
A GVH versenypolitikájának területei
Fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása
Fogyasztók megtévesztése
Fogyasztó választási szabadságának indokolatlan korlátozása
Versenyt korlátozó megállapodások
Horizontális megállapodások (kartellek, kooperatív KV)
Vertikális megállapodások
Erőfölénnyel való visszaélés
Korlátozó típusú visszaélések (versenytársakkal szemben)
Kizsákmányoló típusú visszaélések (fogyasztókkal szemben)
Fúziók (koncentrációk) (egyesülés, beolvadás, ellenőrzés szerzése, koncentratív KV alapítása)
Horizontális fúziók
Vertikális fúziók
Konglomerátumok
Közbenjárás a verseny érdekében
Jogszabály-véleményezés, felvilágosítás stb.
Eljárási határidők a Tpvt.-ben
Ügytípus
Alapeljárási határidő
Fogyasztók megtévesztése
90 nap
Versenykorlátozó megállapodás mentesítése (kérelemre)
90 nap
Versenykorlátozó megállapodás tilalmának megsértése
180 nap
Erőfölénnyel való visszaélés
180 nap
Összefonódások
(1. fázis esetén)
(2. fázis esetén)
45 nap
120 nap
Legnagyobb bírságok – 2000
Vállalkozás
Ügytípus
Bírság összege
Metro Holding
kartell
30 millió Ft
Spar Magyarország
kartell
20 millió Ft
Délhús
kartell
11 millió Ft
Matáv
erőfölénnyel visszaélés
5 millió Ft
MAGYOSZ
kartell
5 millió Ft
Legnagyobb bírságok – 2001
Vállalkozás
Ügytípus
Bírság összege
ÁB-Aegon
fogyasztók megtévesztése
10 millió Ft
MATÁVKábel
erőfölénnyel visszaélés
5 millió Ft
Opel South-East
fogyasztók megtévesztése
5 millió Ft
Proinvest
fogyasztók megtévesztése
5 millió Ft
Holcim
fúziós engedélykérés elmulasztása
3 millió Ft
Bírságok alakulása
Év
GVH által kiszabott bírság
Végrehajtható bírság
2001
54,8 millió
2000
164,0 millió
47,3 millió
1999
49,9 millió
32,8 millió
1998
61,6 millió
27,5 millió
1997
79,0 millió
70,6 millió
1996
153,0 millió
71,8 millió
Csoportmentesítő kormányrendeletek
Az egyes csoportmentességekre a következő rendeletek vannak hatályban:
– biztosítási megállapodásokra vonatkozó 50/1997. (III. 19.) Korm. rendelet;
– kizárólagos forgalmazási megállapodásokra vonatkozó 53/1997. (III. 26.) Korm. rendelet;
– kizárólagos beszerzési megállapodásokra vonatkozó 54/1997. (III. 26.) Korm. rendelet;
– franchise-megállapodásokra vonatkozó 246/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet;
– gépjármű-forgalmazási és szervizmegállapodásokra vonatkozó 247/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet;
– kutatás-fejlesztési megállapodásokra vonatkozó 84/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet;
– szakosítási megállapodásokra vonatkozó 85/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet;
– technológiaátadási megállapodásokra vonatkozó 86/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet
EU-legek 2001-ben
Az EU Bizottság versenyügyekért felelős olasz származású tagja, Mario Monti nem panaszkodhat ismeretlenségre: számos alkalommal szerepelt neves újságok címlapján, nem utolsósorban kemény fúziós döntéseiért, valamint a 2001. év folyamán kiszabott nagy bírságok kapcsán. Érdekesség, hogy a leleplezett nagy kartellek nem közvetlenül a fogyasztókat, hanem az ipari felhasználókat érintették hátrányosan. Íme, néhány példa az elmúlt év gyöngyszemeiből.
u 313,7 millió euró bírságot szabott ki a Bizottság 10 karbonmentes papírt gyártó vállalkozásra piacfelosztó és árrögzítő kartell miatt. Ilyen másolópapírokat használnak pl. a hitelkártyával való fizetés során. Az 1996-ban kezdődött vizsgálat angol, német, spanyol, francia és dél-afrikai cégeket érintett.
u 100 millió euróval lett szegényebb öt német bank, mert az eurózónába tartozó valuták átváltási költségeit egyeztették. Az eljárás sok pénzintézettel szemben indult, de ezek nagy részével szemben vagy nem találtak jogsértést, vagy a kisebb sérelmeket hajlandók voltak önként orvosolni.
u 135,2 millió bírságot kell fizetniük a citromsav gyártását irányító kartell tagjainak.
u 1993-tól a belga sörpiacon öt évig működő piacfelosztó, árrögzítő és érzékeny információkat átadó kartell kapott 91,6 millió euró bírságot.
u A Mercedest is gyártó DaimlerChrysler 71 millió eurót fizetett azért, mert a más tagállamban lakóknak való eladásokat meggátolva próbálta az árszintkülönbségeket fenntartani.
u 855,2 millió euró volt az ára a nemzetközi vitaminkartellnek. Egy ügyben ez a legnagyobb kiszabott bírság jelenleg.
u A grafitelektródák piacán kartellezők 218,8 millió euróval lettek szegényebbek.
A bírságoló határozatok az esetek túlnyomó részében még nem emelkedtek jogerőre, mert a vállalkozások az elsőfokú bírósághoz, majd az EK Bíróságához fordulhatnak jogorvoslatért.
Az eddigi "legek"
Év
Ügynév
Vállalkozások száma
Ügytípus
Kiszabott bírság
1995
Mikroker
1
fogyasztók megtévesztése
400 millió Ft
1994
Kávékartell
5
kartell
378 millió Ft
1993
Beauty Post
1
fogyasztók megtévesztése
120 millió Ft
1992
Home Shopping
1
fogyasztók megtévesztése
100 millió Ft
1993
Unique Trade
1
fogyasztók megtévesztése
100 millió Ft
1992
Cukorkartell
11
kartell
96 millió Ft
2000
Tavaszi húskartell
10
kartell
80 millió Ft
1992
Biotonic
1
fogyasztók megtévesztése
50 millió Ft
Az élelmiszer-kiskereskedelem néhány mutatója 1990-ben Európában
Országok
Egy üzletre jutó lakosok száma (fő)
Egy m2-re jutó forgalom (USD)részesedése,
Hipermarketek részesedése az összforgalomból (%)
Szupermarketek részesedése az összforgalomból (%)
ABC-k az összforgalomból (%)
Hollandia
1430
–
4
54
34
Svédország
930
7143
–
–
–
Ausztria
640
4015
15
29
34
Belgium
640
5284
18
59
10
Németország
380
–
18
35
30
Franciaország
290
6845
39
41
9
Portugália
228
–
1
9
16
Olaszország
170
–
2
26
14
Spanyolország
150
–
16
20
15
Magyarország 1990. és 1996. évben
400
166
2000
1020
3
10
21
32
16
22
Forrás: Cégvezetés, 1998. január (a magyar értékek becslések)
A világ 10 legnagyobb kereskedelmi cége (1997)
Cég
Illetőség
Forgalom (milliárd USD)
Wal-Mart Stores
USA
118
Sears Roebuck
USA
41,5
Metro
Németország
37
Rewe Zentrale
Németország
35,4
Kmart
USA
32,2
JC Penny
USA
30,5
Edeka Zentrale
Németország
30,4
Tengelmann
Németország
30,2
Carrefour
Franciaország
29
Dayton Houston
USA
27,8
Forrás: Goldman Sachs, in: Cégvezetés, 1999. július
Vásárlási helyszínek piaci részesedése 1998-ban Magyarországon (%)
Áruház
3
Hipermarket
5
Szupermarket
13
Nagy diszkont/
Nagykereskedelem
24
Kisebb vegyesbolt
32
Kis diszkont
5
Utcai árus/piac
7
Egyéb
11
Összesen
100
Forrás: GfK Hungária, Világgazdaság 1999. 03.
Versenykorlátozó kamarai szabályzatok
A GVH számos határozatot hozott 1999-ben és 2000-ben az egyes önszabályozási jogosítvánnyal rendelkező szervezetek (kamarák, terméktanácsok, más szakmai szövetségek) kapcsán. Valamennyi érintett szervezet esetén szünetelést rendelt el, mert az érintett szervezetek vállalták azt, hogy etikai szabályzataik kifogásolt pontjait kiigazítják, vagy elhagyják. Lássunk néhány példát:
– A Szabadalmi Ügyvivői Kamara (Vj-115/1999) esetén az egymással való összehasonlítás megtiltása (ideértve az árak összehasonlítását, illetve az összehasonlító reklámot), a közvetlen ajánlkozás tilalma, valamint a közvetítő igénybevételének tilalma és az árversenyt korlátozó rendelkezések voltak azok, amelyek kikerültek a szabadalmi ügyvivőkre vonatkozó etikai szabályokból.
– A Magyar Mérnöki Kamara (Vj-119/1999) és a Magyar Építész Kamara (Vj-136/1999) esetében a kamarai irányárak kötelező jellegű árként való értelmezhetősége, az irányárakhoz viszonyítottan alacsony árak indokolatlan alkalmazásának megtiltása, illetve az értékarányos árakra vonatkozó elvárások, továbbá az építészek eltiltása a tervezési díjra vonatkozó árversenytől voltak a kifogásolt rendelkezések, amelyek elhagyása a versenyfelügyeleti eljárás során megtörtént.
– A Magyar Gyógyszerész Kamara (Vj-134/1999) esetén a gyógyszertárak reklámozási tevékenységét korlátozó tilalmakat tartotta túlzottnak, fogyasztói érdekekkel alá nem támasztottnak a vizsgálat, így ezeknek a kiigazítása történt meg. Ennél a kamaránál sajátos probléma az, hogy míg a kamara tagjai a gyógyszerészek, addig a reklámozási tevékenység nem kötődik személy szerint a gyógyszerész szakmai tevékenységet folytató gyógyszerészhez, hanem a gyógyszertárra mint kiskereskedelmi tevékenységet folytató piaci szereplőre ír elő kötelezettségeket. Ez úgy is tekinthető, hogy a kamara túlterjeszkedik a törvényes hatáskörén, hiszen ezzel nem a tagjainak tevékenységét, hanem mások – azaz nem a kamarai tagok – piaci magatartását szabályozza.
Jogesetek
Gyógyszerárkartell
2000 tavaszán a hazai gyógyszergyártókat és -importőröket tömörítő három szakmai szövetség közös megállapodásra jutott, amelynek alapján azt ajánlották a tagvállalataiknak, hogy 2000. július 1-jétől egységesen 8,5 százalékkal emeljék meg az Országos Egészségpénztár által támogatott gyógyszerek fogyasztói árát. Az ajánlás kiadása után 67 vállalat nyújtott be – jellemzően 8,5 százalékkal megnövelt árakat közlő – áremelési bejelentést az OEP-hez és az Egészségügyi Minisztériumhoz május utolsó napjaiban, az új árak közzétételét kezdeményezve.
A versenyfelügyeleti eljárás az EüM-höz tett áremelési bejelentések után a minisztérium jelzése alapján indult meg 2000. június 2-án. Tekintettel arra, hogy a három szövetség a közös döntésről levélben is értesítette a minisztert, kétség nem fért ahhoz, hogy a versenytörvény által tiltott versenykorlátozó megállapodás megtörtént. Június folyamán ideiglenes intézkedést rendelt el tehát a versenytanács, az ajánlás visszavonására kötelezve a szövetségeket, tekintettel az áremelés várható közeli időpontjára, illetve az esetleges bevezetés nyomán a fogyasztókat érintő hátrányos következményekre. Lényeges, hogy mivel az áremelési bejelentés kizárólag a támogatott gyógyszerkört érintette, ezért ennek a betegek által fizetendő térítési díjakra gyakorolt hatása drasztikus lett volna (90 százalékban támogatott gyógyszereknél 66, 70 százalékos támogatás esetén 27, 50 százalékos támogatás esetén 16 százalékos térítésidíj-növekedés következett volna be amiatt, mert a támogatott gyógyszereknél a gyártók és a forgalmazók egyoldalú áremelését nem követi automatikusan a támogatási összeg növekedése). A támogatott gyógyszerek csak orvosi rendelvényre kaphatók, és jellemzően azoknál a gyógyszereknél nagyobb a támogatás aránya, amelyeket a betegség krónikus jellege miatt a betegnek folyamatosan kell szednie. A betegek kiszolgáltatottsága az áremelés elfogadására nem vitathatóan fennállt, az esetlegesen rendelkezésre álló alternatív gyógyszerek ugyanolyan arányú áremelésével szembesülhetett volna.
Az eljárás során feltárt tények alapján világos volt, hogy magához a megállapodás létrejöttéhez az vezetett, hogy a támogatásokról folyó tárgyalások megkezdését a kormányzat halogatta, a vállalatokat folyamatosan bizonytalan helyzetben tartotta, ezért a gyártók és importálók az előző, 1999. év eleji áremelések óta bekövetkezett költségnövekedéseik (például infláció, forintleértékelés stb.) részbeni elismertetésére sem kaptak lehetőséget. Az is bebizonyosodott, hogy a vállalatok az árversenyt korlátozó közös elhatározás nélkül sokkal óvatosabb árpolitizálásban gondolkodtak volna. Ennek elsősorban az az oka, hogy a támogatásoknak nagyon nagy az áreltérítő, piactorzító hatása. A más piacokon megszokotthoz képest a támogatott gyógyszerek piacán sokkal nagyobb kockázatokat rejt magában az egyoldalú áremelés, hiszen az áremelés mértékében megjelenő kisebb eltérés is jóval nagyobb eltéréseket okoz a térítési díjakban. Ezt az árversenyben rejlő, egyébként fokozott piaci kockázatot is kiküszöböli az, ha a vállalatok megállapodnak az áremelés mértékében.
A versenytörvénynek a versenykorlátozást tiltó rendelkezései arra kötelezik a vállalatokat, hogy versenyezzenek egymással. Minden olyan döntés és megállapodás tehát, amely versenytársak között vagy versenytársak szövetségei közvetítésével az árverseny időleges, vagy végleges kizárásához vezet, vagy vezethet, az a versenytörvény értelmében tiltott ármeghatározásnak minősül. A versenytanács tehát megállapította a jogsértést, bár a bírság mértékét a jogsértés súlyához képest jelképes összegben határozta meg (összesen 11 millió forint), mert figyelembe vette azt, hogy a megállapodást nem teljesítették, hiszen a résztvevők szándéka elsősorban a támogatásokról folyó tárgyalások, megállapodások kikényszerítésére irányult, továbbá a megállapodást a szövetségek kötötték. Megjegyzendő azonban, hogy a módosított versenytörvény értelmében ma már a szövetségek keretében megvalósuló versenyjogsértés esetén a bírság kiszámításának alapja az érintett tagvállalatok árbevétele, nem pedig a szövetség tagdíjbevétele.
A Fővárosi Bíróság 2001. november 9-i ítéletében elutasította a határozatot támadó Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségének keresetét, és a GVH határozatát teljes mértékben jogszerűnek találta.
Cukorkartell
Magyarországon 1992. évben 11 vállalkozás állított elő kristálycukrot. Az import minimális volt, így együttes piaci részesedésük megközelítette a száz százalékot. A cukoripari vállalkozások 1992. év során három alkalommal emelték a kristálycukor termelői árát.
Az első alkalommal jelentős időbeli eltéréssel (négy vállalkozás február l-jén, egy február 10-én, kettő február 15-én, egy február 16-án, kettő április 15-én, egy május 1-jén), de azonos termelői árat hirdetett meg valamennyi cukortermelő. Az 50 kg-os kristálycukor termelői árát egységesen 38,50 forintra emelték fel a korábbi 35,35-36,57 forint közötti árról.
1992 közepére a gyárakban jelentős cukorkészletek halmozódtak fel, amelynek eladhatatlansága esetén az egyik vállalkozás igazgatójának a Cukortanács 1992. május 29-én megtartott ülésén előadott álláspontja szerint 4-5 milliárd forint veszteség érné a cukoripart. Ugyanezen az ülésen elhangzott az is, hogy "belföldön még 35 Ft/kg körüli áron is nehéz cukrot eladni". A kínálati többlet ellenére a cukortermelők 1992 nyarán, minimális eltérésekkel, többségében azonos időpontban tovább emelték áraikat, egy kivételével 44,80-45,10 forintra.
1992 novemberében nyolc vállalkozás egységesen 52,50 forintra emelte a termelői árát, két vállalkozás esetében 52, egynél pedig 51 forint volt az ár.
A vizsgált időszakban 1992. július 1-jéig működött a Cukoripari Közös Vállalat, majd azt követően a Cukoripari Egyesülés, amely igazgatótanácsának tagja volt valamennyi cukortermelő vállalkozás első számú vezetője. Az igazgatótanács jellemzően havi rendszerességgel ülésezett. Az 1992. október 9-i ülésén egyhangúlag olyan határozatot hoztak, hogy az 50 kg-os csomagolású "kristálycukor irányára 50-52 Ft/kg legyen", szintén egyhangúlag elfogadta az igazgatótanács az ár bevezetésének időpontjául november 16-át. Ezt követően a termelők október utolsó, illetve november első napjaiban közölték vevőikkel az előzőekben részletezett november 16-tól bevezetendő árajánlataikat.
A Gazdasági Versenyhivatal az eljárás során az alábbiakat állapította meg:
Az 1992. február-május hónapokban különböző időpontokban életbe léptetett, de azonos mértékű árakra nézve nem nyert egyértelmű bizonyítást, hogy az valóban összehangolt, és nem – a törvénybe nem ütköző – csupán párhuzamos magatartás volt, tekintettel az időpontok eltérésére, valamint arra, hogy Magyarországon évtizedekre visszanyúló hagyományai voltak az év elejei áremeléseknek, mert a tényleges és várható költségnövekmények túlnyomó része ekkor vált ismertté a vállalkozások számára.
Az 1992 nyarán végrehajtott áremeléseket – közvetett bizonyítékok alapján – a határozat versenykorlátozó összehangolt magatartásnak minősítette. Közvetett bizonyítékként figyelembe vette, hogy a cukoripari vállalkozásoknál az év közepére igen jelentős készletek halmozódtak fel, amelyek megmaradása jelentős veszteséggel járt volna. Ilyen körülmények között pedig versenypiacon az egyes termelő észszerű magatartása nem lehet az ár emelése, hiszen ha versenytársai ezt nem követik, akkor vevői a megfelelő kínálatot biztosító piacon más termelőktől olcsóbban vásárolhatnak, így készletproblémái tovább fokozódnak. Az áremelés (különösen jelentős áremelés) ilyen körülmények között ésszerűtlen. Csak akkor jöhet szóba, ha az árait emelő termelő biztos lehet abban, hogy versenytársai is emelnek árat, s így korábbi vevői nem fordulnak el tőle. Közvetett bizonyítékként volt értékelhető az is, hogy adott időszakban a Cukoripari Közös Vállalat igazgatótanácsában a termelővállalatok első számú vezetői rendszeresen tanácskoztak.
Az 1992. november 16-ára a termelők által gyakorlatilag egységesen tett árajánlatot a határozat szintén versenykorlátozó magatartásnak minősítette. Az a mögött meghúzódó megállapodás közvetlen bizonyítékaként értékelte a Cukoripari Egyesülés 1992. október 9-i igazgatótanácsi ülésén az áremelésre és annak bevezetési időpontjára egyhangúlag hozott döntést.
A megállapodás, illetve az összehangolt magatartás az ajánlati árakra vonatkozott, amelyektől a konkrét szerződéskötésekben kisebb-nagyobb mértékben mindegyik termelő eltért. Az eladók egységes árajánlata azonban a vevők számára azt a látszatot kelthette, hogy nem érdemes más eladót keresni a piacon. Ezért függetlenül attól, hogy az áralku során a vevő-eladó megállapodása alapján különböző engedmények realizálódtak, az egységes ajánlati ár már versenykorlátozó hatásúnak minősíthető.
A marasztalt vállalkozások előbb a Fővárosi Bírósághoz, majd annak – a határozatot csupán a kiszabott, együttesen 96 millió forintos bírság 70 millió forintra történt mérséklése tekintetében megváltoztató – ítélete ellen a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, amely helybenhagyta a Fővárosi Bíróság ítéletét.
A Friesland-Nutricia összefonódás
A hollandiai Friesland 2001 márciusában megvásárolta a szintén hollandiai Nutricia tejtermék- és italüzletágát, amelyhez több magyarországi tejipari vállalkozás is tartozott. Miután az összefonódás ilyen módon a magyar piacra is hatással lehetett, ahhoz szükséges volt a Gazdasági Versenyhivatal engedélye is.
Magyarországon tejfeldolgozással több mint hatvan vállalkozás foglalkozik, a feldolgozás több mint 80 százalékát azonban hét vállalkozáscsoport adja, amelyek közül a legnagyobb - 25 százalék körüli piaci részesedéssel – a Nutricia-csoport.
A Friesland néhány importtermékkel (kávékrémpor, palackos tejszínhab, minőségi sajtok) van csupán jelen a magyar piacon, azonban 33 százalék mínusz egy szavazatnyi részvénnyel rendelkezik a jelenleg felszámolás alatt álló a MiZo Rt.-ben. A MiZo Rt. a harmadik- negyedik legnagyobb tejipari vállalkozás, amely a felszámolási eljárás megkezdése előtt 15 százalékot megközelítő mértékben részesedett a magyarországi tejfeldolgozásból.
A Gazdasági Versenyhivatal a lehetséges versenyhatások eltérésére tekintettel külön-külön vizsgálta azt az esetet, ha a MiZo Rt.
– figyelmen kívül hagyható, mert felszámolják, illetve ha
– egy esetleges sikeres hitelezői egyezséget követően a piacon marad.
A MiZo Rt. figyelmen kívül hagyása esetén az összefonódásnak nem voltak valószínűsíthető káros versenyhatásai, mert a Friesland kizárólag olyan termékekkel van jelen a magyar piacon, amelyeket a Nutricia-csoport nem termel. A MiZo Rt. piacon maradása esetén viszont a Nutricia-csoport és a MiZo Rt. együttesen 40 százalékot megközelítő piaci részesedése a tejfeldolgozásból alapot adott versenyaggályokra.
Az előzőkből egyértelműen következett, hogy az összefonódásnak káros versenyhatásai kizárólag a Frieslandnak a MiZo Rt.-ben jelenleg betöltött szerepéből adódnak. Ezért a Gazdasági Versenyhivatal úgy ítélte meg, hogy az összefonódással kapcsolatos versenyproblémák elégséges mértékben mérsékelhetők annak előírásával, hogy Friesland a felszámolási eljárás ideje alatt nem szerezhet további MiZo-részvényt. Ezáltal ugyanis korlátozva van abban, hogy tovább erősítse befolyását a – MiZo Rt. jövőbeni piaci magatartása szempontjából meghatározó jelentőséggel bíró – hitelezőegyezség során.
Mindezek alapján a Gazdasági Versenyhivatal az összefonódást az előzőekben említett részvényszerzési korlátozás utólagos feltételkénti előírása mellett engedélyezte. Az utólagos feltétel azt jelenti, hogy annak nem teljesülése esetén az engedély hatályát veszti.
A Gazdasági Versenyhivatal határozatát a kérelmező vállalkozások tudomásul vették, így az jogerőre emelkedett.
Kávékartell
A Gazdasági Versenyhivatal hivatalból indított eljárást annak feltárására, hogy a magyar piacon az 1994. június 15. és október 1. közötti időszakban a kávé fogyasztói árát érintő háromlépcsős áremelés összehangolt magatartás eredménye volt-e, avagy sem. A magyar kávépiac együttesen mintegy 97 százalékos részesedését birtokló öt vállalkozás a vizsgált időszakban a következők szerint emelte termelői árait:
A vállalkozások tagadták, hogy az árak alakításában együttműködtek volna, az áremelések hasonlósága (esetenként azonossága) indokaként a kávé tőzsdei árának jelentős emelkedését, a magyar valuta leértékelésének hatását jelölték meg. Hivatkoztak továbbá arra, hogy a piac sajátosságai (kevés számú piaci szereplő, a termékmegkülönböztetés alacsony foka stb.) nem teszik lehetővé a kisebb piaci részesedésű szereplők számra, hogy a piacvezető üzleti magatartását figyelmen kívül hagyják.
A Gazdasági Versenyhivatal megállapítása szerint 1994 első felében a meginduló lassú világpiaci áremelkedések ellenére az öt vállalkozás még eltérő versenystratégiát követett, ami az ár, az árukínálat és a kiszolgálás változatosságában is megnyilvánult. Az árverseny 1994 júniusától szűnt meg, amelynek versenyhivatali megállapítását a következők támasztották alá:
– valamennyi vállalkozás forgalmazott alacsony, közepes és magas árkategóriájú termékeket. Az áremelések mértéke a minőségtől függő egyes árkategóriákban azonos volt és egy időben történt. Ennek következtében a vállalkozások között a korábbi időszakban az egyes termékekre kialakult árarányok is változatlanul maradtak az áremelési hullám végére (Az egységességre való törekvést jelezte a Tchibo Budapest Kft. magatartása, nevezetesen, hogy a korábban magas árfekvésű termékei árát a többiekhez mérten alacsonyabb átlagos mértékben emelte.);
– erősen szórt az egyes vállalkozások teljes tevékenységében a kávé által képviselt forgalom aránya. A táblázat szerinti felsorolás sorrendjében ez 49, 100, 16, 100, illetve 10 százalék, ami eltérő üzlet- és piacpolitikai lépéseket indokolt volna;
– eltért az egyes vállalkozásoknál a nyerskávé beszerzési átlagára, illetve a nyerskávé átlagárának az emelkedése. Ez a mérték 41,4 százalék és 77,7 százalék között ingadozott az egyes vállalkozásoknál;
– ugyancsak erősen szórt az egyes vállalkozásoknál a nyerskávé beszerzési költségeinek az árbevételhez mért aránya, ez a mérték 36 százalék és 62 százalék között változott;
– a vállalkozások eltérő mértékben használtak fel a késztermék előállításához gyengébb minőségű, olcsóbb (ún. robusta), illetve jobb minőségű és ezáltal drágább (arabica) fajta kávét. A felhasznált arabica aránya 10-52 százalék között mozgott az egyes vállalkozásoknál;
– eltért az egyes vállalkozásoknál a kapacitáskihasználás mértéke is (30-80 százalék közötti mértéket mutatott ez a mutatószám), ami eltérő költségszerkezetet indokolt volna, végül
– jelentős különbségeket mutattak az egyes vállalkozások nyereségadatai, gazdálkodási körülményei is.
Mindezek alapján a GVH nem fogadta el azt az érvelést, hogy az azonos külső hatások az eltérő egyedi körülményekkel rendelkező vállalkozások magatartását azonos módon érintették volna. Az egyes vállalkozások azonos időpontokban adott egységes reakciói nem voltak összhangban az iparágat ért kihívással és az egyes vállalkozások objektív versenyképességével. Az áremelés időpontjaiban és a mértékében való ilyen nagymértékű azonosság nem a piacvezető magatartásának követésére, hanem előzetes magatartás koordinációira utalt. A Kávészövetség szerepének megítélését illetően a Gazdasági Versenyhivatal megállapította, hogy a szövetségi tagság alkalmat nyújtott a vállalkozások munkatársainak a rendszeres találkozásra, információcserére.
A marasztalt vállalkozások előbb a Fővárosi Bírósághoz, majd annak – a határozatot csupán a kiszabott, együttesen 388 millió forintos bírság 260 millió forintra történt mérséklése tekintetében megváltoztató – ítélete ellen a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, amely helybenhagyta a Fővárosi Bíróság ítéletét.
Vállalkozás
Piaci részesedés1994-ben
Az áremelés időpontja1944
Áremelés
DouweEgberts Compack Kft.
40%
június 15.
20-40
augusztus 15.
30-40
október 3.
29-39
Eduscho Trade Kft.
22%
június 15.
14-44
augusztus 15.
30-42
október 1.
30-42
Jacobs Suchard Hungária Kft.
11%
június 17.
20-44
augusztus 15.
20-40
október 1.
29-39
Tchibo Budapest Kft.
9%
június 15.
14-25
augusztus 15.
14-25
október 3.
29-33
Nestlé Hungária Kft.
15%
június 15.
20-40
augusztus 15.
20-40
október 5.
38-39
A Matáv/Westel összefonódás
Egy nagyszabású nemzetközi fúzió következtében az amerikai érdekeltségű MediaOne International Holding Inc. megvált kelet-európai mobiltelefon-érdekeltségeitől, amelyek így a német Telekom-csoporthoz kerültek. A tranzakciósorozat végeredményeként 1999 őszén a legnagyobb magyarországi vezetékes távközlési szolgáltató, a Telekom-csoporthoz tartozó Matáv irányítása alá került két magyarországi mobilrádiótelefon-szolgáltató, a Westel 450 és a Westel 900, amely fúzióhoz az érintettek a GVH engedélyét kérték.
1999. év végén a Westel-társaságok közel 60 százalékkal részesedtek az összes mobilrádiótelefon-előfizetőből, a fennmaradó mintegy 40 százalékkal a Pannon GSM rendelkezett. 1999 végén lépett a mobilrádiótelefon-piacra a Vodafone, amely azonban akkor számszerűsíthető piaci részesedéssel még nem bírt. A Matáv részesedése a vezetékes távközlési szolgáltatás tekintetében 80 százalék körüli volt.
A Matáv és a Westel-társaságok összefonódását vizsgálva megállapítást nyert, hogy - az akkori feltételek mellett – a vezetékes távközlés és a mobilrádiótelefon-szolgáltatás külön piacnak tekinthető, vagyis horizontális összefüggésben nem valószínűsíthetők káros versenyhatások. Vertikális szempontból azonban a Matáv hálózata a mobilrádiótelefon-szolgáltatók számára nem kikerülhető, ami – figyelemmel a magas piaci részesedésekre is - lehetőséget ad a Matáv számára, hogy a Westel-társaságok versenytársait hátrányos helyzetbe hozva tovább növelje azok részesedését a mobilrádiótelefon-piacon, akadályozva a hatékony verseny fejlődést.
Az említett vertikális versenyprobléma alapot adott volna az összefonódás megtiltására. A Gazdasági Versenyhivatal azonban élt azzal a – nemzetközi gyakorlatban is általánosan alkalmazott – megoldással, hogy az engedélyt olyan feltételekhez kösse, amelyek a hátrányos versenyhatásokat a már elviselhető szintre mérséklik. Ennek megfelelően a Gazdasági Versenyhivatal az összefonódást azzal a feltétellel engedélyezte, hogy
– egyrészt a Matáv a Westel-társaságoknak nyújtott szolgáltatásait azok versenytársai részére azonos feltételekkel biztosítja, és az e körben kötött szerződéseit a Gazdasági Versenyhivatal részére megküldi;
– másrészt a Westel-társaságok nem olvadhatnak be a Matávba mindaddig, amíg a Matáv-csoporton belül a különböző üzletágak és tevékenységek számviteli elkülönítése nem valósul meg.
Megjegyzendő, hogy az eljárás idején hatályos Tpvt. csupán feltétel előírását tette lehetővé. A 2001. február 1. óta érvényes szabályozás differenciálta a korábbi feltétel fogalmat, lehetőséget adva előzetes és utólagos feltétel, továbbá kötelezettség előírására is.
A Gazdasági Versenyhivatal határozatát a kérelmező vállalkozások tudomásul vették, így az jogerőre emelkedett.
A Matáv/Jász-Tel összefonódás megtiltása
1998. év közepén a Matáv a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét kérte a Jász-Tel részvényei 95 százalékának megvásárlásához mint vállalkozások összefonódásához.
A magyarországi távbeszélő-hálózat – körzeten belüli (helyi) hívásokat biztosító - 54 primer körzeti hálózatból, valamint az azokat összekapcsoló és ezáltal a belföldi távolsági hívást és a nemzetközi hívást lehetővé tevő országos gerinchálózatból áll. A Matáv 1993. év vége óta 25 évre szóló koncessziós szerződés alapján – 2002. év végéig kizárólagosan – jogosult a nemzetközi és a belföldi távolsági, valamint 36 primer körzetben a helyi közcélú vezetékes távközlési szolgáltatás nyújtására. A Jász-Tel azonos feltételekkel a jászberényi primer körzetben nyújtott helyi vezetékes távközlési szolgáltatást.
1998-ban a vezetékes távközlési hálózathoz tartozó összes végfelhasználó 76,7 százaléka volt a Matáv, 0,8 százaléka pedig a Jász-Tel előfizetője.
A Matáv az összefonódás engedélyezése mellett szóló érvként hozta fel, hogy Magyarországon minden koncesszióval rendelkező vezetékes távközlési vállalkozás (így a Matáv és a Jász-Tel is) 2002. év végéig kizárólagosságot élvez a helyi vezetékes távközlési szolgáltatásra, és erre tekintettel a tervezett összefonódás a koncentrációt nem növeli, és ilyen összefüggésben a gazdasági versenyt hátrányosan érintő hatásai sincsenek. A Gazdasági Versenyhivatal ezt az érvelést elfogadta, de csak az akkori piaci viszonyokra vonatkozóan.
Arra a következtetésre jutott, hogy a döntésénél a jövőben bekövetkező – a kizárólagosságok megszűnését (az ún. liberalizációt) követő – változásokra is tekintettel kell lenni a vizsgált piacon. A verseny fejlődésének szempontját is figyelembe véve vizsgálta a jövőbeli piacra lépési lehetőségeket is. Megállapította, hogy a vizsgált piacra való belépés jelentős beruházást tesz szükségessé, amelynek hatása csak néhány év késéssel jelentkezik a magyar gazdaságban, ebből következően versenypolitikai szempontból nem tartotta támogatandónak, hogy a bármilyen kismértékben is erősebb piaci hatalommal rendelkező Matáv álljon szemben a liberalizált piacra lépő új konkurensekkel. Nem vitatta annak az érvnek a helyességét sem, hogy a piacra lépés akadályoztatása esetén mód van fellépni az erőfölénnyel való visszaélést tilalmazó rendelkezések alapján is. Azonban minden esetben hatékonyabb eszköz a verseny elősegítése előzetes struktúrakontrollal (az összefonódás engedélyezésének vizsgálata), mint az utólagos magatartáskontroll (a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma) révén.
A GVH osztotta a Matáv álláspontját abban a tekintetben is, hogy a kizárólagosság megszűnését követően is szükség lesz a távközlési piac bizonyos mértékű szabályozására, miként azt az Európai Unióban is megtették. A szabályozás célja azonban éppen az, hogy a piacra lépést akadályozó tevékenységekkel szemben ne csak a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma alapján lehessen fellépni. A liberalizációs tapasztalatok azt bizonyítják, hogy bármilyen hatékony szabályozásnál jobb a működő versenypiac. Ennek érdekében a korábbi versenypótló szabályozást célszerű versenyteremtő elemeket is tartalmazó szabályozással felváltani. Mindezekre tekintettel a Gazdasági Versenyhivatal alapvető versenypolitikai érdeknek minősítette, hogy a 2002. évi liberalizáció időpontjában ne egy még erősebb Matáv legyen jelen a piacon, és erre tekintettel nem engedélyezte az összefonódást.
A határozat bírósági felülvizsgálatát a Matáv nem kérte, így az jogerős.
Az összeállítást készítette:
Bara Zoltán, Bodócsi András, Hargita Árpád, Morvayné Vigh Katalin, Németh György, Sárai József, Szemán Barna, Torjákné Amberger Teréz, Tóth Tihamér, Vérné Labát Éva
