1. VERSENYSZABADSÁG ÉS AZ ALKOTMÁNY
A Magyar Köztársaság Alkotmányának 9. §-a elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
1.1. Deklarált alapelvek
1.1.1. A vállalkozáshoz való jog
Az Alkotmány a vállalkozáshoz való jog, a vállalkozási tevékenység folytatásához esélyegyenlőséget kíván biztosítani (133/B/1991. AB határozat). Amíg a vállalkozáshoz való jog alapjognak minősül, addig a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését az államnak is feladata biztosítani.
1.1.2. A gazdasági verseny szabadsága
A gazdasági verseny szabadsága az állami célkitűzésként megállapított piacgazdasághoz szervesen kapcsolódó olyan alkotmányos elv, amely többek között arra hivatott, hogy elősegítse a vállalkozás és a foglalkozás szabad megválasztása alapjogának sokszínű és hatékony érvényesülését (1105/B/1993. AB határozat).
1.1.2.1. Kizárólagosság és verseny
A gazdasági verseny alkotmányos szabadságjoga azonban nem jelent korlátlanságot. Ha az állam önmaga számára kizárólagosságot tart fenn – például egyes dolgok tulajdonjoga, vagy meghatározott tevékenység végzése –, akkor ebben a körben értelemszerűen nem érvényesülhet a gazdasági verseny szabadsága (46/1992. AB határozat).
1.1.2.2. Elhatárolások
A piacgazdaság körülményei között a versenyszférában következetesen el kell határolni egymástól az állam közhatalmi és tulajdonosi minőségét, illetve az államigazgatási és a vállalkozói gazdálkodási szférát. Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja, hogy a versenyszféra körében a tulajdonosként megjelenő állam ugyanolyan résztvevője a gazdasági életnek, mint bárki más, ezért alkotmányellenes, ha az állam közhatalmi eszközökkel önmaga számára előnyösebb feltételeket teremt, mint a gazdasági élet többi résztvevője számára (50/1991/AB határozat, 59/1992. AB határozat). Mindemellett az Alkotmány nem zárja ki, hogy az állam egyes tevékenységekre állami monopóliumokat létesítsen és ezekre speciális szabályokat alkosson. Az állami monopólium körébe vont tevékenység nem része a piaci szférának, itt az állam eleve kizárja a gazdasági versenyt (1814/B/1991. AB határozat).
1.1.2.3. A tilalmak érvényesítése
Az Alkotmánybíróságnak az Európai Megállapodás 62. cikkéhez kapcsolódó határozata fontos megállapításokat tartalmaz a versenyjog természetét illetően. A versenyellenes megállapodások, gyakorlatok és döntések tilalma, illetőleg a domináns piaci helyzettel való visszaélés tilalma olyan jogterületeket jelentenek, amelyekben közjogi természetű tiltó rendelkezések szerepelnek és maga a jogalkalmazás is közjogi jogviszonyok keletkezésével jár. Ezeken a területeken az állam versenyhatósága érvényesíti a jogszabályi tilalmakat a vállalkozásokkal szemben, a jogsértések következményeként pedig represszív szankciókat szab ki (30/1888. AB. határozat).
2. A VERSENYJOG ÉS A FOGYASZTÓVÉDELEM
A fogyasztói érdekeket az állam többféle módon is védelmezi. A büntetőjog, a polgári jogi kártérítés és a szerződések joga mellett a versenyjog is megfelelő eszközül szolgálhat.
A versenyjog és a fogyasztóvédelmi jog egymáshoz szorosan kapcsolódó jogterületek. A fogyasztóvédelmi jog közvetlenül a fogyasztó érdekeit kívánja védeni - azon belül is vagyoni érdekeit, testi épségét, biztonságát, a megfelelő tájékoztatásához való jogát. A versenyjog a verseny tisztességét és korlátozásmentes szabadságát védi, és ezen keresztül, végső soron a fogyasztók érdekeit is szolgálja.
2.1. Kapcsolódó területek
A versenytörvény tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek különösen közel esnek a fogyasztóvédelmi joghoz: ezek a Tpvt. III. fejezetében tiltott magatartások. A Tpvt. 8. §-a szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztót megtéveszteni: a vállalkozások ugyanis nem csak tisztességes eszközökkel próbálják a fogyasztók kegyét megnyerni. Gyakori eset, hogy egy vállalkozó az áru, szolgáltatás kelendősége érdekében annak lényeges tulajdonsága – például ára, minősége – tekintetében valótlant állít vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon tálal. Az ilyen magatartás tiltásával a versenytörvény egyszerre védi a verseny tisztességét - a tisztességesen versenyző vállalkozásokat – és az áru vevőjét, a fogyasztót.
2.2. A fogyasztói érdekeket védő, önálló szabályozás
A fogyasztói érdekeket külön jogszabály, a közösségi joggal nagyban harmonizáló 1997. évi CLV. törvény, a fogyasztóvédelmi törvény is oltalmazza. A törvény a következő főbb védvonalakat állítja fel:
– A gyártó köteles gondoskodni az áru biztonságáról, a kereskedő nem hozhat forgalomba nem biztonságos árut;
– a gyártó köteles a termék biztonságos használata érdekében megfelelő tájékoztatással ellátni a fogyasztót;
– A törvény szerint szankcionálandó, a fogyasztó vagyoni érdekeit sértő egyes magatartások, például hamis méréssel a fogyasztók megkárosítása, a nyitva tartásra vonatkozó szabályok megszegése, hatósági árnál magasabb ár érvényesítése, a fogyasztók minőségi kifogásainak a jogszabályokkal ellentétes intézése;
– a törvény részletesen szabályozza, hogy a fogyasztási kölcsönszerződésnek miket kell tartalmaznia (például az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjat, törlesztési időpontokat);
– a fogyasztói tájékoztatás érdekében meghatározza, hogy mit kell tartalmaznia az áruk címkézésének, bizonyos árukhoz (magyar nyelvű) használati útmutatót kell adni, előírja az árról való tájékoztatást (több feltüntetett ár esetén a legalacsonyabbat kell eladási árnak tekinteni), a csomagolás módjáról általános szintű rendelkezéseket tartalmaz.
2.3. A jogviták rendezése, érdekvédelem
2.3.1. Békéltetőtestületek
A fogyasztóvédelmi törvény a fogyasztói jogviták békés rendezése érdekében békéltetőtestületeket hozott létre, amelyek a területi gazdasági kamarák mellett működő független testületek.
2.3.2. Ügyfélszolgálatok kötelező működtetése
Egy másik – fogyasztói sérelmeket orvosló – csatornát jelentenek az ügyfélszolgálatok, amelyeket a közüzemi, távközlési, pénzügyi, nyugdíjpénztári és biztosítási szolgáltatók kötelesek fenntartani.
2.3.3. Közérdekű kereset
A törvény szabályozza továbbá a közérdekű kereset intézményét, amelynek alapján a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, a fogyasztói érdekeket képviselő társadalmi szervezet vagy az ügyész pert indíthat a fogyasztók igényeinek érvényesítése érdekében akkor is, ha a sérelmet szenvedő fogyasztó személye nem állapítható meg.
3. A VERSENYJOG ÉS A REKLÁMJOG KAPCSOLATA
A versenyjog és a reklámjog viszonyának meghatározásakor abból indulhatunk ki, hogy a reklám egyszerre versenyeszköz és a fogyasztók tájékoztatásának eszköze is. Ebből következően, amikor a jogszabályok a reklámot szabályozzák, akkor egyszerre hatnak a verseny szabadságára és a fogyasztók információhoz jutásának lehetőségére is.
3.1. Versenykorlátozás a reklámtörvényben
A verseny szabadsága szempontjából vizsgálva a reklám szabályozását, minden olyan rendelkezés, amely a reklámnak mint versenyeszköznek az alkalmazását korlátozza, egyúttal versenykorlátozást is eredményezhet. A reklámtörvény rendelkezéseinek jelentős része – valamilyen más jelentős közérdeken alapulva - egyúttal versenykorlátozó rendelkezésnek is minősíthető (meghatározott termékek, például dohányáruk, szeszes italok, vényköteles gyógyszerek, lőszerek, fegyverek, pszichotrop anyagok, szexuális áruk és szolgáltatások stb. reklámozására vonatkozó tilalmak). Más reklámtilalmaknál ez a versenykorlátozó hatás nem tekinthető markánsnak (például általános reklámtilalmaknak az emberi jogi, valamint személyiségi jogi védelmet erősítő szabályai).
A reklámtilalmaknak a reklámban foglalt információk pontosságát, megbízhatóságát garantáló rendelkezései egyszerre vannak jó hatással a fogyasztói tájékoztatás hitelességére és a torzításmentes verseny körülményeinek alakulására (például a megtévesztő reklám tilalma, akciós ajánlatokra, fogyasztói kölcsönökre, adókedvezményekre való hivatkozásokra vonatkozó rendelkezések stb.).
3.2. A Tpvt. hatása a reklámokra
A versenytörvénynek a tisztességes versenyre, illetve a fogyasztói döntések befolyásolására vonatkozó rendelkezései között találhatók a reklámozásra is ható magatartási szabályok. Ezek a szabályok azonban jellemzően nem célzottan a reklámra vonatkoznak, hanem általában minden olyan cselekményre, amellyel az adott tilalomba ütköző magatartás (például a fogyasztók megtévesztése, áru hamis megjelölése, jó hírnév megsértése stb.) elkövethető. A fogyasztómegtévesztési esetkörben természetesen előkelő helyen állnak a reklámmal elkövetett félrevezetések.
A reklámtörvény 2001. évi módosítása során a megtévesztő reklámok közzétételének tilalma külön rendelkezést is kapott, valamint az EU jogharmonizációs elvárásai miatt a korábbinál szigorúbb előírások vonatkoznak az összehasonlító reklámok közzétételére, egyúttal a reklámozót terheli a reklámban foglalt állítások bizonyítása, s már a nyilvánosságra kerülés előtt is megtilthatóvá vált a valószínűsíthetően törvénybe ütköző reklám közzététele. Ezen túl további szigorításokra (például a dohányreklámozás betiltása, pornográf, szexuális reklámok korlátozásai) is sor került.
3.3. Hatáskörök
3.3.1. Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség
A reklámtörvény rendelkezéseinek betartása fölött főszabályként a fogyasztóvédelmi hatóság őrködik. Kivételt ez alól a megtévesztésre vonatkozó tilalom és az összehasonlító reklámra vonatkozó szabályrend betarttatása jelent.
3.3.2. Gazdasági Versenyhivatal
Az összehasonlító vagy más, nem összehasonlító reklámmal elkövetett megtévesztés valószínűsíthetősége esetén is a Gazdasági Versenyhivatal folytat le versenyfelügyeleti eljárást, amely eljárások kezdeményezésekor jogalapként megjelölhető mind a reklám, mind a versenytörvény vonatkozó rendelkezése.
3.3.3. Bíróság
Hírnévrontó vagy más módon a versenytárs érdekeit sértő tisztességtelen összehasonlító reklámok esetén a reklám-, valamint a versenytörvény alapján lehet bírósághoz fordulni.
3.4. Kamarák, szövetségek szabályzatai
Lényeges, hogy a jogszabályokban foglalt reklámozási tilalmakon túl más szervezetek - jellemzően kamarák vagy vállalkozói szövetségek – gyakorlatában is előfordul, hogy etikai szabályzataikban reklámkorlátozásokban egyeznek meg. Tekintettel arra, hogy a reklám fontos versenyeszköz is, ezért az ilyen, az esetek bizonyos részében egyúttal a verseny intenzitásának csökkenését is eredményező megállapodások a versenytörvény versenykorlátozást tiltó rendelkezéseibe ütközhetnek. Az ilyen tartalmú szabályzatokra ezért indokolt versenyfelügyeleti eljárásban mentesítést kérni. E nélkül ugyanis az adott versenykorlátozó szabály (például egy kamarai tag számára a reklám megtiltása, vagy olyan korlátozás, amely pontosan szabályozza a reklám tartalmát, közzétételének módját stb.) tilosnak és egyúttal semmisnek minősülhet.
4. KÖZBESZERZÉSEK ÉS VERSENYJOG
A Tpvt. preambuluma szerint a piaci verseny fenntartásához fűződő közérdek megköveteli, hogy az állam jogi szabályozással biztosítsa a gazdasági verseny tisztaságát. A tisztességtelen verseny tilalmáról szóló II. fejezet 7. §-a kimondja, hogy tilos a versenyeztetés – különösen a versenytárgyalás, a pályáztatás – tisztaságát bármilyen módon megsérteni. Ugyanakkor hozzáfűzi, hogy ezt a tilalmat csak azokra a magatartásokra kell alkalmazni, amelyeket a törvény más rendelkezése vagy külön törvény nem szabályoz. Ez utóbbi mondat azért is nagyon fontos, mert ez igazít el bennünket abban a kérdésben, hogy a versenyeztetés szabályainak megsértői ellen melyik hatóság, milyen jogszabályra való hivatkozással járhat el.
Konkrétan arról van szó, hogy abban az esetben, ha a jogsértés a közbeszerzési eljárásban történik, és az ajánlatkérő vagy az ajánlattevő kifejezetten a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) valamely szabályát sérti meg, akkor az eljárást nem a versenytörvény 7. §-a alapján kell kezdeményezni a Fővárosi Bíróságnál, hanem a Kbt. szabályai alapján a Közbeszerzések Tanácsa mellett működő döntőbizottságnál.
4.1. A GVH eljárása közbeszerzési ügyben
A versenytörvényben is található olyan konkrét tényállás, amely a versenyeztetés tisztaságát veszélyeztető magatartást tilt. Így a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmáról szóló IV. fejezetben a 11. § (2) bekezdésének e) pontja fogalmazza meg a versenytársak közötti, a versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszás tilalmát. Ez a tilalmi szabály azt jelenti, hogy bármely versenytárgyaláson vagy pályáztatáson – függetlenül attól, hogy az közbeszerzési eljárással bonyolódik-e, avagy sem – a versenytörvénybe ütköző cselekedet az ajánlattevők közötti egyeztetés, információcsere, minden olyan magatartás, amely akadályozza a potenciális versenytársak egymástól független ajánlattételét. A leggyakrabban előforduló áregyeztetésre és piacfelosztásra irányuló kartell felderítése a Tpvt. végrehajtásáért felelős GVH hatáskörébe tartozik, akkor is, ha a jogsértés történetesen egy vagy több, sorozatos közbeszerzési eljárásban történt.
Így van ez még akkor is, ha figyelembe vesszük a Kbt. 24. §-ában megfogalmazott alapelveket. A hivatkozott paragrafus – melyet a Kbt. generálklauzulájának lehet tekinteni – (1) bekezdése rögzíti, hogy az ajánlattevő köteles tiszteletben tartani a verseny tisztaságát. Ennek alapján elvileg lehetséges lenne a közbeszerzési eljárásban elkövetett, versenytársak közötti összejátszás ellen döntőbizottsági eljárás lefolytatása is, de mivel ez a jogsértés tipikusan és nevesítetten kartelltilalmi tényállás, célravezetőbb a versenytörvény szerint megítélni, és ezért az ügyben a GVH-nak kell eljárnia. Amennyiben tehát a döntőbizottsághoz érkezik ilyen természetű bejelentés, az az ügyet minden esetben a GVH-hoz teszi át. A versenyhivatal viszont - hatáskörének hiányára hivatkozva – a döntőbizottsághoz továbbítja azt a bejelentést, amely a Kbt. egyéb rendelkezéseinek megsértését sérelmezi.
5. A VERSENYJOG ÉS A BÜNTETŐJOG KAPCSOLATA
A Tpvt. szabályozási területe egyrészt a tisztességtelen piaci magatartásokra, másrészt a versenykorlátozások jogára (antitröszt) terjed ki. Vannak országok - különösen common law hagyományú jogterületeken –, ahol az antitröszt súlyosabb tilalomfáit (például árkartell, tenderen körbenyerés) megsértő vállalkozások és üzletemberek nem csak a közigazgatási jog jellegű versenyjog, hanem a jóval súlyosabb büntetőjog eszközeivel is szankcionálhatók. Az USA-ban például az árkartellt kötő vállalkozások vagy tenderen összejátszók nemcsak súlyos büntetőjogi bírságra számíthatnak, hanem az elkövetésért felelősséggel tartozó személyek is szankcionálhatók, akár három évig terjedő börtönbüntetéssel is.
A versenykorlátozás tilalmának komolyabban vételét jelzi, hogy az öreg kontinensre is kezd átszivárogni ez a büntetőjogias megközelítés. Jelenleg az Egyesült Királyságban és Írországban létezik arra vonatkozó tervezet, hogy a kartellezőket büntetőjogi szankciókkal is lehessen sújtani.
5.1. Büntetőszankcióval érintett versenyjogi terület
Magyarországon a versenykorlátozó vállalkozóknak egyelőre csak a versenytörvény szankcióival kell számolniuk. Más a helyzet a tisztességtelenül versenyzőknek: ők a Tpvt. mellett bizonyos esetekben a büntetőjog alapján már ma is elszámoltathatók - természetesen nem a GVH, hanem büntetőeljárás keretében, az illetékes bíróság előtt.
A Büntető Törvénykönyv gazdasági fejezete a következő tisztességtelen, illetve fogyasztóellenes piaci magatartásokat tilalmazza:
– jelentős mennyiségű vagy értékű, rossz minőségű termék forgalomba hozatala (Btk. 292-293.§-ai);
– minőség hamis tanúsítása (Btk. 295. §-a);
– áru hamis megjelölése – nemcsak a nem megfelelő árujelzés büntetett, hanem olyan jellegzetes külső csomagolás, elnevezés használata is, amelyről a versenytárs áruját szokás felismerni (Btk. 296. §-a);
– haszonszerzés végett, másnak kárt okozva üzleti titok megsértése (Btk. 300. §-a);
– árdrágítás – a hatósági árnál drágább ár alkalmazása (Btk. 301-302. §-ai).
Ezeknél a cselekményeknél párhuzamos eljárás is elképzelhető: vizsgálhatja őket bíróság vagy a GVH a Tpvt. alapján, továbbá büntetőeljárás is folyhat a felelős személyekkel szemben.
6. A VERSENYJOG ÉS A POLGÁRI JOG KAPCSOLATA
6.1. Átfedések és kapcsolódások
A széles értelemben vett magyar versenyjog nemcsak a közjogias természetű antitrösztjogot, hanem a magánjogi vonásokkal rendelkező tisztességtelen piaci magatartások tilalmát is tartalmazza. Igaz, hogy a Tpvt. tiltani rendel bizonyos tisztességtelen üzleti magatartásokat, de ezeknek a szabályoknak az alkalmazása nem a versenyhatóság, hanem rendes bíróságok feladata. Az itt szereplő egyes tilalmak – például jó hírnév, üzleti titok megsértése – a Ptk.-ban is fellelhetőek ugyan, azonban némileg eltérő tartalommal. Így például a Tpvt. leszűkíti a hírnév védelmét a versenytársakra, ugyanakkor a jó hírnevet veszélyeztető megsérti a versenytörvényt, míg a Ptk.-t nem.
A tisztességtelen piaci magatartásokon túl a versenykorlátozásokkal foglalkozó antitröszttényállásoknak is vannak polgári jogi kapcsolódásai.
6.2. Érvénytelen megállapodások
A versenytörvényt sértő szerződés vagy szerződéses kikötések, mint törvényi tilalomba ütközők, a Polgári Törvénykönyv értelmében semmisek. Hasonló fogalmak más-más tartalmat takarhatnak – erre példa, hogy a Ptk. ismeri a feltűnően nagy értékkülönbségen alapuló érvénytelenséget, ami nem feltétlenül egyezik meg a versenyjogban használt túlzottan magas árral mint az erőfölénnyel való egyik visszaélési formulával.
A versenytörvény továbbá kifejezetten kimondja, hogy az összefonódásról szóló szerződés a GVH engedélyéig nem jön létre. Ez megfelel a Ptk. 215. §-a szellemének, amely szerint, ha a szerződés létrejöttéhez hatóság jóváhagyása szükséges, akkor ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre.
Annyiban azonban sajátos, "több" ez a helyzet a más okokból (például szerződés tárgyának meg nem határozása folytán) létre nem jött szerződésekhez képest, hogy a fenti szakasz szerint a felek nyilatkozatukhoz kötve vannak. A függő jogi helyzetet lezáró jóváhagyást követően a szerződés ex tunc hatállyal jön létre. Amennyiben a felek a jóváhagyást meg nem várva teljesítettek, és azt a hatóság megadja, akkor nem merül fel probléma, hiszen a szerződés megkötésének időpontjától kezdve lesz hatályos. Ha azonban meghiúsul az engedélyezés, azaz például a GVH nem adja meg a fúzióhoz az engedélyt, akkor a Ptk. 215. §-ának (3) bekezdése nyomán az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni, tehát meg kell kísérelni az eredeti állapot helyreállítását, a költségeket és esetleges beruházásokat a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint elbírálva (Ptk. 194. §-a).
6.3. A kárigény érvényesítése
További kapcsolódási pontként jegyzendő meg, hogy az, akinek a Tpvt.-vel ellentétes magatartásból kára keletkezett – például a gazdasági erőfölényben levő fél indokolatlanul nem szolgálta ki –, a Ptk. szabályai szerint kártérítési igényével az illetékes bírósághoz fordulhat. Fontos tudni, hogy kártérítést csak a bíróság ítélhet meg, a GVH által kiszabott bírság igaz, hogy a jogsértőt "szegényíti", de nem a sérelmet szenvedettet, hanem az állami költségvetést "gazdagítja".
