1. KÖZÖS ERŐFÖLÉNY, AVAGY AZ OLIGOPOL PIACOK ELLENŐRZÉSE
A versenyhatóságok kiemelt figyelmet szentelnek az ún. közös erőfölényes helyzeteknek, mivel ezzel avatkozhatnak be az oligopol struktúrájú piacok szerkezetébe.
A versenytanács határozatai szerint közös gazdasági erőfölényben lehetnek
– az egymástól nem független vállalkozások, valamint
– a kevés szereplős (oligopol) piacokon tevékenykedő vállalkozások.
1.1. Az erőfölény fennállásának bizonyítása
A kollektív erőfölény fennállásához a versenyhatóságnak lényegében azt kell bizonyítania, hogy az egymástól jogilag független vállalkozásokat olyan speciális kapcsolat, érdekkötelék fűzi össze, amely miatt azok között érdemi versenyre nincs lehetőség, lényegében azonos piaci magatartást folytattak vagy folytatnak majd a jövőben is. Az ilyen kapcsolat bizonyítása után az adott vállalkozások piaci részesedése összeadható, majd ennek alapján – és szükség esetén egyéb tényezők figyelembevételével – kell eldönteni, hogy az adott vállalkozáscsoport erőfölényes helyzetet élvez-e, avagy sem.
1.2. Az erőfölény alapját képező kapcsolatok
A közös erőfölény megalapozásához szükséges feltételként megkívánt kapcsolatok különféle típusúak lehetnek, egy azonban közös bennük: ezek eredményeként a külön jogi személyiséggel bíró vállalkozások várhatóan azonos módon fognak viselkedni a piacon. A közgazdasági elméletek és az Európai Közösségek kiforrott joggyakorlata alapján a következő kapcsolattípusok azonosíthatók:
– egymással irányítási kapcsolatban levő vállalkozások;
– strukturális kapcsolatok;
– megállapodáson alapuló kapcsolatok;
– oligopolisztikus interdependencián alapuló kapcsolatok; és
– egyéb kapcsolatok.
1.2.1. Irányítási kapcsolat
Az egymással irányítási kapcsolatban levő vállalkozások a versenyjog számára egyetlen gazdasági egységet alkotnak, a piaci versenyben gyakorlatilag egyetlen szereplőként jelennek meg, függetlenül attól, hogy önálló jogi személyiséggel rendelkeznek-e vagy sem.
1.2.2. Strukturális kapcsolat
Strukturális jellegű kapcsolatnak különösen a következők tekinthetők:
– egymásban irányításra alapot nem adó tulajdoni részesedés;
– harmadik vállalkozásban meglevő közös tulajdoni részesedésük;
– a csoportba tartozó vagy azon kívüli harmadik vállalkozás vezető testületében személyi átfedés, továbbá
– szakmai szövetségen belüli szoros kapcsolat.
1.2.3. Megállapodáson alapuló kapcsolat
Vállalkozások közötti megállapodáson is alapulhat közös erőfölényt megalapozó kapcsolat – ez tipikusan egyben a Tpvt. 11. §-ába ütköző kartellnek minősül. Másként fogalmazva: a Tpvt. 11. §-a alá eső versenykorlátozó megállapodás is megalapozhatja két vagy több vállalkozás közös erőfölényét.
1.2.4. Oligopolisztikus interdependencián alapuló kapcsolat
Az sem kizárt, hogy az adott piac sajátosságai okozzák a vállalkozások közös erőfölényes helyzetét. Az ún. szűk oligopolisztikus piacokon gyakori jelenség a versenykorlátozó megállapodás hiányában is fellépő párhuzamos magatartás, amelynek eredményeként adott piacon érdemi verseny nem alakul ki a résztvevők között.
1.2.4.1. Oligopolisztikus interdependencia
Az ún. oligopolisztikus interdependencia a gyakorlatban annyit jelent, hogy amennyiben egy piacon két szereplő van jelen, A vállalkozás árcsökkentése nem eredményezné piaci részesedésének növekedését, mivel B vállalkozás piaci szerepének fenntartása érdekében azonnal követné az árcsökkentésben. Következésképpen egyik vállalkozásnak sem áll érdekében az árverseny, mivel ezzel nem jutna több vevőhöz, profitját viszont csökkentené. Az árcsökkentés után mindkét piaci szereplő rosszabbul járna. Arra is létezhet közgazdasági magyarázat, hogy A vállalkozás áremelését B vállalkozás miért követi erre vonatkozó megállapodás vagy összehangolt magatartás nélkül is (például az árvezető vállalat teóriája).
1.2.4.2. A közös erőfölény kialakulásának feltételei
Az oligopolisztikus interdependencián alapozódó közös erőfölény kialakulásához alapvetően két dolog szükséges: egyrészt olyan tényezők, amelyek alapján a vállalkozások egyként való viselkedése várható, másrészt olyan tényezők, amelyek lehetővé teszik a tagok számára, hogy a piacon másoktól függetlenül viselkedjenek, például szabadon emelhessék áraikat.
1.2.4.3. A vizsgálat területei
A fentiekben említett első esetkör alá tartozóként vizsgálni szokás különösen
– a kínálat koncentráltságát;
– a gyártók homogenitását, ezen belül: egyezőek-e gazdasági érdekeik, hasonló-e a külön számított piaci részesedésük, hasonlóak-e méreteik, kapacitásuk kihasználtsági foka mekkora, hasonló-e a költségstruktúrájuk, vertikálisan integráltak-e;
– a termék homogenitását, a technológia, a K+F szerepét;
– a piaci transzparenciát, továbbá
– a keresletet, ezen belül annak időbeli változását és árrugalmasságának mértékét.
A második esetkör alatt a következő tényezőket szükséges áttekinteni:
– piacra lépési akadályok nagyságát;
– a vevői erő ellensúlyát; valamint
– a többi versenytárs ellensúlyát.
1.2.5. Egyéb kapcsolatok a vállalkozások között
A vállalkozások közötti, közös erőfölény szempontjából releváns, "egyéb" kapcsolatnak minősül például
– a közös árupromóció;
– az importtal szembeni egységes fellépés;
– az üzletvitelre kiható családi kapcsolatok;
– a közös értékesítési csatornák; valamint
– a korábbi kartellezés.
2. A RELATÍV ERŐFÖLÉNY, AVAGY A KIS VÁLLALKOZÁS IS LEHET NAGY
A Tpvt. 22. §-ának (1) bekezdése szerint gazdasági erőfölényben van az érintett piacon, aki a gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor tekintettel kellene lennie versenytársainak, vevőinek, partnereinek vele kapcsolatos várható magatartására.
2.1. Alacsony piaci részesedés és gazdasági erőfölény
Egy vállalkozás akkor is kerülhet gazdasági erőfölénybe egyes vevőivel vagy beszállítóival szemben, ha az általa forgalmazott összetett termék piacán alacsony piaci részesedése van. Az összetett termékek egyik lényeges sajátossága, hogy a terméket (szolgáltatást) alkotó egyes részelemek, termékek, kapcsolódó szolgáltatások forgalma elszakadhat magának az összetett terméknek a forgalmától. Az összetett termék kizárólag valamennyi összetevőjével együtt használható megfelelően. Ebből eredhet annak a vállalkozásnak a gazdasági erőfölénye, amely az összetett termék valamelyik összetevő termékét vagy szolgáltatását forgalmazza. Tipikus összetett termékek azok az eszközök, berendezések, amelyek önálló alkatrészekből tevődnek össze, és ezek az alkatrészek szükség esetén pótolhatók. Például ha egy gépjármű az elsődleges termék, akkor a hozzá használható gumiabroncs (vagy bármely más, önállóan beszerezhető alkatrésze) lehet egy másodlagos termék.
Az összetett termék alkotóelemei közötti kapcsolat hasonló ahhoz, mint ami egy zár és a hozzá való kulcs között van. A zár mint elsődleges és a hozzá való kulcs mint másodlagos termék piacai egymástól elkülönülten nem értelmezhetők, hiszen a kulcsnak csak az adott zárhoz való viszonyában van haszna. Ilyen esetekben gazdaságilag és technikailag ésszerű (bár egyáltalában nem szükségszerű), ha a kulcsot ugyanaz a vállalkozás forgalmazza, mint a zárat. Az elsődleges és a másodlagos termék közötti kapcsolatot a felhasználás módja teremti meg. A zár nem használható a kulcs nélkül, a kulcsnak pedig nincs kereslete a zár nélkül. A zár használata során előfordulhat, hogy elveszítjük a kulcsot, beletörik a zárba stb. Ilyenkor a kulcs iránti kereslet az elsődleges termék iránti kereslettől függetlenül jelenik meg.
A relatív gazdasági erőfölényben lévő piaci szereplő alkupozíciója a vele szembekerülő üzleti partnerével szemben annál erősebb lehet, minél inkább eltér egymástól az elsődleges és a másodlagos termék várható élettartama és ára.
A másodlagos termék forgalmazója többnyire megegyezik az elsődleges termék eladójával, és gyakran minkét termék valamely érintett piacán kizárólagos jogokkal rendelkezik. Ebben az esetben a másodlagos termék piacán az elsődleges termék forgalmazójának százszázalékos piaci részesedése van, hiszen ő a termék egyetlen szállítója. Ezért mindaddig, amíg vevőinek az elsődleges termékre fordított kiadásai meg nem térülnek, a másodlagos termék piacán az eladó nagymértékben függetlenítheti magát a piac hasonló helyzetben lévő szereplőinek vele kapcsolatos várható magatartásától.
A relatív gazdasági erőfölény tehát a Tpvt. alapján is gazdasági erőfölénynek minősül, hiszen a másodlagos termék az eljárásban érintett piacnak minősül: a Tpvt. nem tesz különbséget abszolút és relatív gazdasági erőfölényes helyzetek között.
