1. BÍRSÁGOLÁS
A jogsértő magatartás megállapításakor a versenytanács, illetve a bíróság - érdemi határozatában – bírságot szabhat ki. Megjegyzendő, hogy – bár ezt nem tekintjük érdemi bírságnak – a fúzió engedélyezése iránti kérelem előterjesztésének elmulasztása is megalapozhatja a bírság kiszabását, mivel a törvényből következik, hogy mikor kell ezt a típusú kérelmet benyújtani. A késedelem törvénysértést eredményezhet, ami alapot adhat a bírság kiszabására - ennek összege napi tízezer forint.
A versenytanács által kiszabott bírság – ha azt az érintett vállalat éves forgalmához viszonyítjuk – az elmúlt egy-két évben csak nagy ritkán emelkedett 1 százalék fölé. A gyakori számok a 0,002 ezrelék, 0,0034 ezrelék voltak, bár kétségtelenül volt példa 0,31 százalékos bírságra is. Az utóbbi idők magyar rekorderei a 2000 nyarán elmarasztalt "húsvéti árkartell" tagjai voltak: a versenytanács összesen 80 millió forint bírságot szabott ki, ami nagy számnak tűnik első hallásra. Ha jobban megvizsgáljuk a puszta számok mögötti helyzetet, akkor azt látjuk, hogy a Metro áruház 30 millió forintos bírsága forgalmának csupán 0,00016 százalékát érte el, holott az elkövetett jogsértés az egyik legsúlyosabb versenyjogellenes magatartásnak tekinthető. Nominálisan is megvizsgálva az elmúlt egy-két évet, az a helyzet, hogy az egy cégre kiszabott bírság csak nagy ritkán emelkedett a bűvös 5 millió forint fölé.
1.1. A bírság mértéke
Az érdemi bírság összegét a Tpvt. korábban nem szorította határok közé. Ezt a jogbiztonság érdekében mindenképpen célszerű volt limitálni. A 2000. évi módosítással bevezetett, az EU-mintát követő, az érintett vállalkozás forgalmának 10 százalékáig kiszabható bírság olyan nagyságú lehet, ami meghaladja a jogsértéssel elért vagy attól remélt előnyöket, ugyanakkor a bírságnak nem lehet a célja a jogsértő vállalkozás "tönkretétele".
A bírság limitálására egyébként nem azért volt szükség, mert a GVH – kihasználva a szabályozatlanság adta szabadságát – rettenetes mértékű büntetésekkel döntötte volna romba a leleményes vállalkozók hadait. A plafon várhatóan éppen ellentétes hatású lesz: azt mutatja, hogy milyen dimenziókban gondolkodhat a jogsértést szankcionáló versenyhatóság, jelezve, hogy még ha 2-3 százalék körüli bírságszintre irányozza is be magát a jövőben a versenyhatóság, akkor is a korábbiakhoz képest jóval nagyobb összegekre kell számítaniuk a jogsértőknek.
1.2. A bírság alapja
Amennyiben a versenyellenes piaci magatartást vállalkozások társulása, szövetsége, egyesülete stb. követi el, a bírság alapját ilyenkor nem az érintett társulás tagdíjbevétele, hanem a tagvállalkozások előző évi árbevétele képezi.
Amennyiben a versenyellenes piaci magatartást vállalkozások társulása, szövetsége, egyesülete stb. követi el, eljáráshatékonysági szempontból célszerűbb lehet csak a társulást, nem pedig az abban részes valamennyi vállalkozást eljárás alá vonni és vele szemben bírságot kiszabni. A bírság alapját ilyenkor azonban nem az adott társulás tagdíjbevétele, hanem a tagvállalkozások előző évi árbevétele kell hogy képezze. A szabály oka az, hogy ennek hiányában a jogszabály arra ösztönözheti a versenyt korlátozó vállalkozásokat, hogy megállapodásaikat társulási formába öntsék, ilyen módon csökkentve az esetleges bírság lehetséges mértékét.
1.3. A bírságkiszabás szempontjai
A bírságot az eset összes körülményeire tekintettel kell kiszabni. A bírság kiszabásánál a mérlegelendő körülmények közül főleg a következőkre kell tekintettel lenni:
– a cselekmény milyen mértékben akadályozza, torzítja vagy korlátozza az adott részpiacon a gazdasági versenyt;
– a jogsértő cselekmény a fogyasztók vagy versenytársak részére milyen körben, mértékben és milyen számban okozott vagy okozhat sérelmet;
– a jogsértő állapot milyen hosszú ideig állt fenn;
– a magatartás felróhatósága;
– az eljárást segítő együttműködő magatartása;
– a jogsértő cselekményt tanúsító felek piaci és gazdálkodási helyzete; és
– a jogsértéssel elért előny nagysága.
1.4. Mekkora a "jó" bírság?
A bírságnak – mint az köztudott – két fő jogpolitikai funkciója van: a büntetés és az elrettentés. A bírságnak először is szankcionálnia kell: minden jogsértő el kell hogy nyerje "jutalmát". A büntetés nem feltétlen egyenlő a kompenzálással, az eredeti állapot helyreállításával, a versenynek, a fogyasztóknak okozott kár ellentételezésével. Ha csak ennyi volna, nem lehetne büntetésről beszélni.
Másodsorban - és talán ez még az előbbinél is fontosabb a versenyjogban – a bírságnak elrettentőnek kell lennie. Ehhez viszont olyan tételű összegek szükségesek, amelyek kilátásba helyezése után legalább komolyan fontolóra vennék a vállalkozások, hogy megéri-e versenykorlátozó üzletpolitikát folytatniuk.
1.5. Megnövekedett rendbírságok
A Tpvt. 2000-es módosítása nemcsak az érdemi, hanem az eljárás során kiszabható bírságok összegét is érintette. A rendbírságokat részben az inflálódás, részben a nagyobb hatósági szigor jegyében megötszörözte a módosítás. Az eljárás rendjét megsértőre minimum 50 ezer forint szabható ki, az eljárás elhúzása esetén ez az összeg a bírság napi összegének minimuma. A bírságplafon a cégméret nagyságát figyelembe véve alakul. Követve az EU Bizottság versenyügyekben folytatott eljárásának újraszabályozását célzó rendelet módosítási javaslatát, az eljárás során kiszabható bírságok maximuma vállalkozás esetén annak éves forgalmának 1 százaléka lett, vállalkozásnak nem minősülő természetes személy esetén ötszázezer forint. Ezzel az érdemi bírságéhoz hasonló logika szerint fog működni a rendbírság maximumának megállapítása.
1.6. Engedékenységi politika
Számos versenyhatóság alkalmaz olyan politikát, hogy a még nem vagy nem kellően feltárt versenykorlátozó megállapodást a hatóságnál bejelentő, "feladó" vállalkozást – amennyiben annak versenyjogi felelőssége egyébként megállapítható lenne – a bírság alól vagy felmenti, vagy jelentősen kisebb összegű bírságot szab ki vele szemben. Külföldi tapasztalatok szerint ez a lehetőség számos titkos kartell felszámolását tette és teszi lehetővé, esetenként a bizonyítás egyetlen lehetséges módját jelenti a "besúgó", a hatósággal aktívan együttműködő kartelltag által feltárt bizonyíték.
1.7. Kartellcsoport
A GVH a jövőben nagy figyelmet szeretne fordítani a titkos, kőkemény kartellekre, ezt mutatja az ilyen ügyek vizsgálatára specializálódott, ún. kartellcsoport felállítása is. Amerikai és európai tapasztalatok szerint a nemzetgazdaságnak nagy kárt okozó, általában egész ágazatokat átfogó kartellek lebuktatása érdekében feltétlenül szükséges a kartelltagokat megosztottá tenni, legalább egyiküket rábírni a versenykorlátozás beárulására.
Ebben a vonatkozásban is tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a kartelltagot ebbéli elhatározásában a közérdek mozgatná. Magánérdekeit azzal keltik fel a versenyhatóságok, hogy kilátásba helyezik az első informátornak a bírságtól való mentességet vagy annak nagyarányú mérséklését. Az engedékenységi politika ("leniency policy") máshol már működik. Hogy a törvénymódosítás után Magyarországon is hasznos eszköze legyen a GVH kartellellenes munkájának, ahhoz egyrészt meg kell emelni a bírságfenyegetés mértékét, másrészt javítani kell a titkos kartellek feltárási arányát is.
1.8. Bírságkiszabási iránymutatás
Gyakori, hogy az egyes versenyhatóságok nem jogszabályerejű dokumentumban nyilvánosságra hozzák, hogyan kívánnak élni bírságmegállapító hatalmukkal. Ebben konkretizálhatják, hogy milyen típusú jogsértésekhez, ilyen és olyan enyhítő vagy súlyosbító körülmények megléte esetén milyen határok között mozoghat a bírság. Ezzel egyrészt némileg korlátok közé tereli a versenyhatóság egyébként nagyon széles diszkrecionális döntési lehetőségét, másrészt több-kevesebb pontossággal előre jelzi a vállalatoknak, hogy milyen bírságokkal kalkulálhatnak lebukásuk esetén. Ilyen közleményt fogadott el néhány éve az EU Bizottsága, az angol OFT, de például az USA-ban is előre kalkulálható a jogsértés következménye a büntetési irányelvek alapján.
2. DÍJAK ÉS ILLETÉKEK
2.1. Kérelemre indult eljárások díja
A kérelemre indult versenyfelügyeleti, GVH előtti eljárásokban – nem úgy, mint a hivatalból indított ügyeknél – eljárási díjat kell fizetni, ezeknek mértéke a 2000. decemberi törvénymódosítást követően a következő:
– annak kimondása, hogy a megállapodás nem versenykorlátozó – 100 000 forint;
– a versenykorlátozó megállapodás mentesítése – 100 000 forint;
– átmeneti irányításszerzés meghosszabbítása – 2 000 000 forint;
– összefonódás engedélyezése, részletes vizsgálat – 10 000 000 forint;
– összefonódás engedélyezése, rövidebb vizsgálat – 2 000 000 forint.
2.1.1. Eljárási díj a kérelem visszavonása esetén
Ha az ügyfél a kérelmet az érdemi határozat előtt visszavonja, akkor az eljárási díj felét kapja vissza.
2.1.2. Differenciált díj az összefonódások vizsgálatánál
Az összefonódásoknál nagy különbség van aszerint, hogy egy tervezett fúzió milyen versenyproblémákat vet fel. Attól függően, hogy egy üggyel mennyit kell foglalkoznia a GVH-nak, 8 millió forint különbség van az eljárási díj között. A Tpvt. meghatározza, hogy milyen esetekben kell csak 2 millió forint díjat fizetni. Ezek:
– ha a kérelmezett ügylet nem minősül összefonódásnak,
– ha a kérelmezett ügylet összefonódást valósít meg, de a forgalmi küszöböket nem lépi át, vagy
– ha az engedély nyilvánvalóan nem tagadható meg. (A GVH gyakorlata szerint nyilvánvalóan nem tagadható meg az engedély, ha az érintett piac és azon a felek piaci részesedései egyértelműen megállapíthatóak, és ez alapján nyilvánvaló, hogy a fúzió nem vezet erőfölényes helyzet kialakulásához vagy megerősödéséhez. A piac meghatározása és a koncentráció mérése végső soron a GVH feladata, de a munka gyors elvégzését nagyban megkönnyíti, ha az ügyfelek a szükséges adatokat tartalmazó, teljes kérelmet nyújtanak be.)
2.1.3. A részletes vizsgálat többletdíja
Ha a GVH részletes vizsgálódás után hozza meg határozatát – akár engedélyező, akár tiltó is legyen az –, az ügyfélnek a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül további 8 millió forintot kell befizetnie. Ez a kötelezettsége független a határozat jogerőre emelkedésének kérdésétől.
2.2. Iratmásolatok illetéke
Ha az iratbetekintési jogát gyakorló személy másolatok készítését is kéri, akkor oldalanként 100 forint értékű illetékbélyeget kell magával hoznia.
2.3. A jogorvoslati kérelem illetéke
Az eljárás során hozott határozatokkal szemben benyújtott jogorvoslatok illetékmentesek. A versenytanács határozatának bíróság előtti felülvizsgálatáért jelenleg 10 000 forint összegű illetéket kell leróni.
