1. A GAZDASÁGI VERSENYT KORLÁTOZÓ MEGÁLLAPODÁSOK TILALMA
A Tpvt. 11. §-a tiltja a vállalkozások közötti olyan megállapodást vagy összehangolt magatartást, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek az arra irányuló döntését, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Mivel az egymással tulajdonosi kötelékek miatt vagy egyéb okokból nem versenyző, egy gazdasági csoporthoz tartozó vállalkozások esetében fogalmilag kizárt, hogy egymással versenykorlátozó megállapodást tudjanak kötni, a Tpvt. kiemeli a tilalom alól az egymástól nem független vállalkozások közötti megállapodásokat.
Az antitrösztjogban – de a fogyasztók megtévesztéséhez kötődő ügyeknél is - alapvető fontosságú az érintett piac meghatározása. Fontos megjegyezni, hogy a versenyjogban használt "érintett vagy releváns piac" fogalom eltérhet a köznapi életben vett fogalmainktól. Így például a versenyjogban nem fordul elő olyan széles piac, mint például a távközlési piac, hanem ezen belül számos különálló, egymáshoz olykor kapcsolódó tevékenységet, piacot különböztetünk meg, úgymint például a távközlési gerinchálózat üzemeltetése, internet-hozzáférés, mobiltelefon-szolgáltatás biztosítása stb.
Az érintett piac lesz az a tevékenység- vagy áruhalmaz, amelyen belül a GVH az adott magatartás versenyre gyakorolt hatását vizsgálni tudja. Ehhez szükséges a piacot áru-, földrajzi és esetenként időbeli szempontból meghatározni.
Az árupiac definiálásához a megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően figyelembe kell venni a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel ésszerűen helyettesítő árukat, továbbá a kínálati helyettesíthetőség szempontjait.
Földrajzi terület az, amelyen kívül
– a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut beszerezni, vagy
– az áru értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett tudja az árut értékesíteni.
1.1. Versenykorlátozási típusok
A Tpvt. példálózó jelleggel nevesít néhány versenykorlátozás-típust, így
– a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározását;
– az előállítás, a forgalmazás, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozását vagy ellenőrzés alatt tartását;
– a beszerzési források felosztását, illetve a közülük való választás lehetőségének a korlátozását, valamint a fogyasztók meghatározott körének valamely áru beszerzéséből történő kizárását;
– a piac felosztását, az értékesítésből történő kizárást, az értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozását;
– a versenytársak közötti, a versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszást;
– a piacra lépés akadályozását.
1.1.1. A versenykorlátozó megállapodások besorolása
A széles értelemben vett versenykorlátozó megállapodások a gyakorlatban a következő típusok valamelyikébe sorolhatók be.
1.1.1.1. Versenytársak közötti megállapodások
Versenytársak közötti megállapodások, ezen belül is
– kartellek: versenyre károsak, pozitív gazdasági/társadalmi hatásuk nincs (például árkartell, piacfelosztó kartell, körbenyerés tenderen),
– együttműködések: versenykorlátozással is járó, alapvetően hasznos együttműködések (például közös kutatás, fejlesztés, kisvállalkozók által létrehozott közös beszerzési társaságok stb).
1.1.1.2. Vertikális korlátozások
Vertikális korlátozások: a gazdasági folyamatok eltérő szintjein tevékenykedők közötti megállapodások, például gyártó-kereskedő között. Ezek a versenykorlátozások ölthetnek szerződéses formát (például egy franchise- vagy kizárólagos forgalmazói szerződés), megvalósulhatnak közös vállalat formájában (például két versenytárs gyógyszergyár közös kutatás céljából létrehozott üzeme), de az is lehet, hogy "megfoghatatlannak" tűnő összehangolt magatartás eredményeként valósulnak meg. Bizonyos piacokon az is gyakori, hogy az adott ágazat jelentősebb képviselőit tömörítő szervezet alapszabálya vagy döntése hordozza magában a versenykorlátozást.
1.2. Kivételek és mentességek
A versenykorlátozás tilalmába ütköző szerződések – vagy legalábbis azok érintett része – a Ptk. szerinti értelemben semmisek. Mégis, nem minden versenykorlátozásra alkalmas megállapodást tilt meg a versenyjog: vannak olyanok, amelyeket kivesz a tilalom alól, másokat pedig bizonyos feltételek fennállása esetén megenged.
1.2.1. Megengedett magatartások
Nem ütköznek a versenykorlátozás tilalmába
– a gazdasági egységen belüli megállapodások,
– a csekély jelentőségű megállapodások,
– az egyedi mentesítés, valamint
– a csoportos mentesülés.
1.2.1.1. Gazdasági egységen belüli megállapodások
Egy adott gazdasági egységet azok az egyébként jogilag különállóan működő vállalkozások alkotják, amelyek között irányítási kapcsolat létezik. Az irányítás fogalmára a fúziókontroll kapcsán szereplő szempontok érvényesek, tehát az alapulhat tulajdonosi viszonyon, a vezetők kinevezési jogán, szerződésen vagy tényleges helyzeten. Az ilyen konszernen belüli, tartalmuk szerint látszólag versenyellenesnek tűnő megállapodásokat a versenyjog nem tekinti versenykorlátozónak, mivel az abban részes vállalkozások egymásnak nem versenytársai. Ezek a megállapodások valójában egy vállalaton belüli feladatelosztásnak, az egységes belső működés biztosításának az eszközei. Így például a Volkswagen és az Audi nyugodtan egyeztetheti árait, vagy a VW szabadon feloszthatja maga és a Skoda között az egyes piacokat.
1.2.1.2. Csekély jelentőségű megállapodások
A Tpvt. szerint a tilalom nem vonatkozik a csekély jelentőségű megállapodásokra, azaz azokra, amelyeknél a megállapodást kötő és az azoktól nem független vállalkozásoknak az együttes részesedése az érintett piacon a 10 százalékot nem haladja meg. Ez a kivétel bizonyos durva, társadalmi hasznossággal tipikusan nem járó korlátozásokra azonban nem alkalmas, így
– a vételi vagy az eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározására, illetve
– a piac versenytársak által történő felosztására.
Ez utóbbiak esetében tehát – a csekély piaci jelenlét ellenére is – érvényesül a tilalom.
1.2.1.3. Mentesítés egyedi kérelem alapján
A GVH egyedi kérelem alapján hozott határozattal mentesíti a 11. §-ban foglalt tilalom alól a megállapodást vagy a tervezett megállapodást, ha
– az hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, vagy a környezetvédelmi helyzet vagy a versenyképesség javulásához;
– a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz jut;
– a gazdasági verseny vele járó korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg;
– nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.
Az említett feltételeknek együttesen kell teljesülniük, bizonyításuk az erre hivatkozó vállalkozás feladata.
A mentesítő határozatban a mentesítést – az úgynevezett versenykorlátozásra feljogosító engedélyt – mindig csak meghatározott időtartamra lehet megadni. A mentesítés hatálya, léte előzetes vagy utólagos feltételhez köthető, illetve ahhoz kapcsolódóan kötelezettség írható elő. A mentesítés – előzetes feltételhez kötése esetén – a feltétel teljesülésével válik hatályossá. Az utólagos feltételhez kötött mentesítés a megadásától hatályos, azonban a feltétel nemteljesülése esetében hatályát veszíti.
1.2.1.4. Csoportmentességek
A versenykorlátozás tilalmába ütköző megállapodások meghatározott csoportjait a kormány rendeletben mentesítheti a Tpvt. 11. §-ában foglalt tilalom alól. Ennek során lényegében a Tpvt. négy mentesítési feltételét bontja ki, értelmezi a kormány egy adott gazdasági ágazat, tevékenység vagy megállapodástípus kapcsán.
A GVH azonban kivételes esetben megállapíthatja, hogy a csoportos mentesülés egy adott megállapodásra mégsem vonatkozik, ha a megállapodás és az érintett piacon érvényesülő további hasonló megállapodások együttes hatásaként a mentesítéshez szükséges feltételek nem teljesülnek maradéktalanul. A csoportmentességre írásunk későbbi részében még visszatérünk.
2. A GAZDASÁGI ERŐFÖLÉNNYEL VALÓ VISSZAÉLÉS TILALMA
A Tpvt. második antitrösztfejezetként tiltja a gazdasági erőfölénnyel visszaélést. A versenyjog a tilalommal nem az erőfölény létét szankcionálja, hanem azt, ha egy vállalkozás a versenytársai, avagy a fogyasztók hátrányára visszaél az ún. erőfölényes helyzetével.
2.1. Ki van gazdasági erőfölényben?
A gazdasági erőfölény sajátos versenyjogi fogalom, nem jelenti feltétlenül ugyanazt, mint amelyet a hétköznapi életben nagy cégnek vagy monopóliumnak nevezünk, vagy amit egy szerződéses kapcsolatban az egyik fél kiszolgáltatottságnak érez. Másik oldalról nézve, a törvénynek ez a rendelkezése nemcsak a monopóliumot élvezők, hanem a nagy piaci hatalommal, de egy-két – feltehetően nem túl erős – versenytárssal rendelkező vállalkozás piaci viselkedését is korlátozza a versenyhez fűződő közérdek védelme érdekében.
2.1.1. A gazdasági erőfölény megállapítása
A gazdasági erőfölény megállapításának lépcsői a következők:
– az érintett piac meghatározása, valamint
– annak a vizsgálata, hogy adott vállalkozás ezen a piacon képes-e függetlenül viselkedni.
A Tpvt. szerint gazdasági erőfölényben van az érintett piacon, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. Érdekesség, hogy e fogalmat - szinte szó szerint – a közösségi versenyjog bírói gyakorlatában kialakult definícióból vette a magyar jogalkotó.
2.1.1.1. A vizsgálat irányai
A gazdasági erőfölény megítéléséhez vizsgálni kell különösen
– az érintett piac szerkezetét, a piaci részesedések arányát;
– azt, hogy az érintett piacra való belépés és az onnan történő kilépés milyen költségekkel és kockázattal jár, illetve hogy milyen műszaki, gazdasági vagy jogi feltételek megvalósítását igényli;
– a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, illetve annak alakulását, valamint
– a piac résztvevőinek magatartását és a vállalkozásnak a piac alakulására gyakorolt gazdasági befolyását.
Az erőfölény, a versenytől való függetlenedés két – talán legfontosabb – mindig vizsgálandó szempontja a piaci részesedés nagysága és a piacra lépés lehetősége. Viszonylag magas piaci részesedésű vállalkozást – ha az adott piacra kívülről belépni nem könnyű – nagy valószínűséggel erőfölényben levőként kezel a versenyjog.
2.1.1.2. A piaci részesedés
A versenytörvény nem tartalmaz olyan számokat, amely piaci részesedés fölött valakinek az erőfölénye vélelmezett lenne. Ebben a tekintetben a GVH gyakorlata is ingadozó, minden esetet külön-külön ítél meg. A külföldi példákra is tekintettel azt lehet mondani, hogy egy 20-30 százalékos piaci részesedés alatti vállalkozás nagy valószínűséggel nem tekinthető erőfölényben levőnek, míg 40 százalék fölött már előfordulhat ennek megállapítása. A piaci részesedések természetesen önmagukban nem perdöntőek: hiába van egy vállalkozásnak adott pillanatban például 80 százalékos szeletje a tortából, ha a piacra lépés akadálytalan mivolta miatt rövid időn belül mások belépése relatívvá, időlegessé teszik e részesedés nagyságát. Ilyen helyzetben általában nem lehet piaci hatalomról, áralakító képességről beszélni.
2.1.1.3. Közös erőfölény
Fontos rendelkezése a törvénynek, hogy gazdasági erőfölényben nemcsak egy, hanem közösen több vállalkozás is lehet. Ezért a versenyhatóságnak módjában áll fellépni a kevés szereplős, ún. oligopol piacokon (ilyen jellegű lehet például a cukor- vagy a cementpiac) szereplő vállalkozásokkal szemben.
2.2. Visszaélés az erőfölénnyel
A visszaélést a versenyjog objektív fogalomnak tekinti, a visszaélés megállapításához nem kell bizonyítani a szándékosságot vagy a célzatosságot. A versenyjog olyan piaci magatartásokat tilt meg az erőfölényben levő vállalkozásoknak, amelyeket egyébként egy piaci hatalmat nem birtokló piaci szereplő szabadon megtehetne. Ezek a visszaélések vagy a versenytársakra, vagy a fogyasztókra – vagy mindkét csoportra – nézve hátrányosak lehetnek.
2.2.1. Nevesített tilalmak
A Tpvt. néhány visszaéléspéldát is nevesít. Tilos például:
– az üzleti kapcsolatokban – ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is – tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni;
– a termelést, a forgalmazást vagy a műszaki fejlődést a fogyasztók kárára korlátozni;
– indokolatlanul elzárkózni az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától, illetve fenntartásától;
– a másik fél gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni;
– az árut az ár emelését megelőzően vagy az ár emelkedésének előidézése céljából, vagy egyébként indokolatlan előny szerzésére, illetve versenyhátrány okozására alkalmas módon a forgalomból indokolatlanul kivonni, illetőleg visszatartani;
– az áru szolgáltatását, átvételét más áru szolgáltatásától, átvételétől, továbbá a szerződéskötést olyan kötelezettségek vállalásától függővé tenni, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához;
– azonos értékű vagy jellegű ügyletek esetén az üzletfeleket indokolatlanul megkülönböztetni, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben;
– a versenytársaknak az érintett piacról való kiszorítására vagy a piacra lépésük akadályozására alkalmas, nem a versenytársakéhoz viszonyított nagyobb hatékonyságon alapuló, túlzottan alacsony árakat alkalmazni;
– a piacra lépést más módon indokolatlanul akadályozni; vagy
– a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzetet teremteni, vagy gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni.
2.2.2. Nincs kivétel
Az erőfölénnyel való visszaélés alól – szemben a versenykorlátozó megállapodások tilalmával – a Tpvt. nem ad kibújási lehetőséget. Kivételek nincsenek, emellett a mentesítésre sincs lehetőség. Ennek oka, hogy a nagyméretű piaci hatalommal rendelkező vállalkozás visszaélésnek minősített viselkedése nem hordozhat olyan pozitívumot, ami alapján azt – bármilyen indokkal – megengedhetővé lehetne nyilvánítani.
Egyetlen megoldás az erőfölényben levő vállalkozás szempontjából, ha azt tudja igazolni, hogy magatartása objektíve indokolható, azaz nem visszaélésszerű volt. Például, ha elfogadhatóan megindokolja, hogy miért nem kötött valakivel szerződést, miért emelte meg árait a kifogásolt mértékkel, vagy miért adott egy vevőjének nagyobb kedvezményt, mint a többinek stb.
3. A VÁLLALKOZÁSOK ÖSSZEFONÓDÁSÁNAK ELLENŐRZÉSE
A versenyjog antitrösztegységének harmadik területe a fúziók, felvásárlások ellenőrzése. A cél itt az, hogy az egyes piacok ne válhassanak túlzottan koncentrálttá a fogyasztók kárára. A Tpvt. természetesen nem tiltja meg generálisan a fúziókat, hanem megköveteli ezeknek a tranzakcióknak – bizonyos nagyságrend fölötti – előzetes engedélyezését. A Tpvt. alapján a GVH kizárólag azokat a fúziókat tilthatja meg, amelyek a hatékony versenyt akadályozó erőfölényt hoznának létre az adott piacon. A vállalkozások összefonódását eredményező szerződés létrejöttéhez a Gazdasági Versenyhivatal engedélye szükséges.
3.1. Mi minősül összefonódásnak?
Előzetes engedélyezés alá tartozhat
– két vagy több előzőleg egymástól független vállalkozás összeolvadása;
– egyik független vállalkozásnak a másikba olvadása (így a beolvadó megszűnik önállóan működni, ideértve azt az esetet is, amikor a vállalkozás valamely része válik a másik független vállalkozás részévé);
– egy vállalkozás vagy több vállalkozás közös irányításszerzése további egy vagy több vállalkozás egésze vagy része felett (Ilyen esetben a tranzakció szervezeti változással nem jár, a piaci szereplők száma látszólag változatlan, de a más piaci szereplő irányítása alá kerülő vállalkozás mégis elveszíti üzletpolitikai önállóságát.);
– több, egymástól független vállalkozás által közös irányításuk alá tartozó olyan vállalkozás létrehozása, amelyben korábban végzett azonos vagy egymást kiegészítő tevékenységüket egyesítik. (Nem esik azonban a fúziókontroll alá az a közös vállalat, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy az alapító vállalkozások tevékenységét, piaci magatartását hangolja össze.)
Összefonódásnak minősül továbbá az is, ha egy vállalkozás része egy másik vállalkozás részévé válik – abba beolvad –, vagy ha a vállalkozás egy másik vállalkozás része felett szerez irányítást.
3.2. Ami nem összefonódás
A Tpvt. szerint nem minősül összefonódásnak a hitelintézet, a biztosítóintézet, a pénzügyi holding, a befektetési társaság vagy a vagyonkezelő szervezet továbbértékesítési céllal történő irányítás-, illetve vagyonszerzése, mivel az átmeneti jellegű tulajdonlás nem rendezi át tartósan a piaci erőviszonyokat. A módosítást követően további két feltételnek is teljesülnie kell, ezek:
– az átmenetiséget 1 évben számszerűsíti a törvény (ez kérelemre meghosszabbítható), továbbá
– az irányítási jogokat csak a továbbeladáshoz feltétlenül szükséges mértékben lehet gyakorolni.
3.3. Engedélykérési küszöb
A versenyhivatalokat működésképtelenné tenné, ha minden összefonódást engedélyezniük kellene, ezért minden versenyjog megszab egy határt, amely fölött kötelező a versenyhivatalhoz fordulni.
3.3.1. A nettó árbevétel alapulvétele
A vállalkozások összefonódásához csak akkor kell a Gazdasági Versenyhivataltól engedélyt kérni, ha az érintett vállalkozások előző üzleti évben elért együttes nettó árbevétele a tízmilliárd forintot meghaladja, és a vállalkozásrész, a beolvadó, az irányítás alá kerülő, összeolvadás esetén az abban közvetlen részt vevő legalább két vállalkozás előző évi nettó árbevétele ötszázmillió forint felett van. Az ügylet akkor is engedélyköteles, ha az abban szereplők árbevétele az 500 millió forintos határt ugyan nem éri el, de például az irányítást szerző vállalkozás két éven belül összesen ötszázmillió forintot meghaladó előző évi nettó árbevétellel rendelkező vállalkozással fonódott össze.
3.3.2. Amikor nem a nettó árbevétel az alap
Bizonyos tevékenységet folytató társaságoknál a GVH az összefonódás vizsgálatánál nem a nettó árbevételt veszi alapul. Ennek megfelelően
– a hitelintézetek összefonódásánál a hitelintézet mérlegfőösszegének tíz százalékát;
– a biztosítóintézetek összefonódásánál a megszolgált díjakat;
– a befektetési szolgáltatók összefonódásánál a befektetési szolgáltatási tevékenység bevételét, végül
– a pénztárak összefonódásánál a tagdíjbevételt vizsgálja.
3.3.3. Külföldön honos vállalkozás
A külföldön honos vállalkozások nettó árbevételének számítása során a Magyar Köztársaság területén eladott árukból az előző üzleti évben elért nettó árbevételt kell figyelembe venni.
3.3.4. Vállalkozásrész fúziója
A vállalkozásrész esetében az azt értékesítő vállalkozás által az értékesített eszközök és jogok hasznosításával elért előző évi nettó árbevételt kell figyelembe venni.
3.3.5. Koncentrációs műveletben érintett vállalkozások
A Tpvt. meghatározza azoknak a vállalkozásoknak a körét is, amelyek az ún. koncentrációs műveletben érintettnek számítanak. A forgalmi adatokba ugyanis nemcsak a szerződést kötő vállalkozások forgalma, hanem az azokkal irányítási viszonyban állók nettó árbevétele is beleszámít. Közvetlen résztvevők azok, akik között a koncentráció, az összefonódás létrejött.
3.3.5.1. Közvetett résztvevők
Közvetett résztvevők azok,
– amelyeket a közvetlen résztvevő közvetlenül vagy közvetve irányít;
– amelyeket a közvetlen résztvevő az előzőek szerint irányít;
– amelyeket az előző pontban említett közvetett résztvevő a fentiekben meghatározott formában irányít, továbbá
– amelyeket két vagy több résztvevő közösen irányít, függetlenül attól, hogy azok közvetlen résztvevők vagy közvetett résztvevők.
3.4. Az összefonódás engedélyezése vagy tilalma
Az engedélyezhetőség elbírálásánál elsődleges szempont, hogy létrehoz-e, avagy megerősít-e az ügylet olyan gazdasági erőfölényes helyzetet, ami korlátozná a hatékony versenyt. Kizárólag versenypolitikai mérlegelésről van szó, a versenyhatóság nem az alapján dönt, hogy az ügyletnek milyen szociális, foglalkoztatási, vagy külkereskedelmi hatásai várhatók.
3.4.1. A piac meghatározása
A versenyvizsgálat kiindulópontját minden esetben az érintett piac meghatározása jelenti. Itt is hangsúlyozandó azonban, hogy az érintett piac meghatározása sajátos versenyjogi gondolkodást igényel. Az áru jellege, a piaci viszonyok olykor első hallásra szokatlan piacok azonosítását eredményezheti – így például a versenyjogban nem lehet egységes cukorpiacról beszélni, létezik viszont "végső fogyasztóknak eladott fehér kristálycukor, ipari felhasználóknak eladott cukor" piac stb. A piac meghatározása a már ismertetett általános módszerrel történik.
3.4.1.1. Vertikális fúziók
Versenyproblémát azonban nemcsak a versenytársak, hanem a különböző gazdasági szinteken tevékenykedők, egymással szállítói kapcsolatban levők közötti összefonódások is okozhatnak. Ezek az ún. vertikális fúziók azonban csak akkor problematikusak, ha az egyik szereplő a saját piacán jelentős erőt képvisel. A veszélyt ilyenkor a verseny kizárása, a piacra lépés megnehezítése, a versenytársak közötti áregyeztetés ellenőrzésének megkönnyítése jelenti.
3.4.1.2. A közös erőfölény
Erőfölénybe nemcsak egy, hanem két vagy több vállalkozás is kerülhet (közös erőfölény). Ahhoz, hogy két vagy több, egymástól független vállalkozás közös erőfölényét felvethessük, különféle kapcsolatokat kell bizonyítani közöttük. Ezek lehetnek:
– strukturálisak (például a vállalkozásuknak közös vállalatuk van);
– megállapodásra alapulók (a vállalkozásoknak kartelljük is van), valamint
– az adott piac szerkezetéből adódó oligopolisztikus interdependencia.
3.4.2. Egyéb tényezők vizsgálata
A gazdasági erőfölény vizsgálatához a GVH nemcsak a piaci részesedéseket nézi, hanem a piacra lépési akadályokat és egyéb fontos tényezőket is. A Gazdasági Versenyhivatal az engedélyezés során a fentieken túlmenően nemcsak a piacok jelenlegi állapotát vizsgálja, hanem egy-két évvel előbbre, a jövőbe is próbál tekinteni. A vizsgálat során észre kell venni az antitröszt többi része, a fúziókontroll közötti különbséget. Például, míg az erőfölénnyel való visszaélésnél a kérdés egy már megtörtént esemény jelenkori vizsgálata, addig a fúziók esetében egy tervezett irányításszerzés, egyesülés stb. várható piaci hatását kell megjósolni.
3.4.3. Megengedhető-e az erőfölényt létrehozó/erősítő fúzió?
Ha a kérdést úgy pontosítjuk, hogy "megengedhető-e a hatékony versenyt akadályozó, erőfölényt létrehozó/erősítő fúzió?", akkor a válasz – a jelenlegi törvényi rendelkezések mellett egyértelmű: nem. Nincs lehetőség sem kivétel, sem mentesség, sem más technika révén zöld utat adni a hatékony versenyre káros fúzióknak.
3.4.3.1. Engedély feltételekkel
A versenyproblémákat felvető fúziókat ugyanakkor nem kell hogy minden esetben megtiltsa a hatóság. Az összefonódás hátrányos hatásainak mérséklése érdekében a Gazdasági Versenyhivatal határozatában előzetes vagy utólagos feltételt, illetve kötelezettségeket írhat elő, így különösen megfelelő határidő megállapításával előírhatja egyes vállalkozásrészek vagy egyes vagyontárgyak elidegenítését, vagy a valamely közvetett résztvevő felett gyakorolt irányítás megszüntetését is.
