I. Tiltott magatartások

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 11.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2002/02. számában (2002. február 11.)

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) személyi hatálya alá a vállalkozások tartoznak. A Tpvt. főszabályként a Magyar Köztársaság területén tanúsított piaci magatartásokra vonatkozik. A törvény hatálya alá tartozik továbbá – a versenykorlátozó megállapodások, az erőfölénnyel való visszaélés és a fúziókontroll terén – a külföldi vagy magyar vállalkozás külföldön tanúsított piaci magatartása is, amennyiben annak hatása a Magyar Köztársaság területén érvényesülhet. Ez utóbbiak alapján a GVH-nak lehetősége van például külföldön megkötött fúziós szerződések megtiltására vagy a külföldi vállalkozások külföldön megkötött, de a magyar piacra is kiható kartelljével szembeni fellépésre.

A Tpvt. a következő fő tilalomcsoportokat tartalmazza:

– tisztességtelen versenycselekmények tilalma,

– fogyasztók megtévesztésének tilalma, valamint

– antitrösztjog: a versenykorlátozó megállapodások, az erőfölénnyel való visszaélés tilalma, a fúziók engedélyezése.

Már itt előrebocsátjuk, hogy az említett magatartáscsoportok közül az elsőnél – a korábbi szabályozással ellentétben – a bíróságok járnak el, nem pedig a GVH. Megjegyzendő továbbá, hogy az említett szabályozási területek közül az antitrösztjog az, amit általában tartalmaz a különböző országok versenyjoga. Sok országban az elsőként említett két csoporttal nem a versenyjog, hanem más jogszabályok foglalkoznak. A közösségi versenyjog az antitrösztjoganyag mellett érdekes módon a tagállamokra vonatkozó szabályokat is tartalmazza, úgymint az állami támogatások tilalmát, kizárólagos és különleges jogok adományozásának korlátozását, az állam versenyre kiható intézkedéseinek keretek közé szorítását stb.

A Tpvt. hatálya ágazatsemlegesnek mondható, mivel a tilalmak – főszabályként - kiterjednek minden gazdasági ágazatra. A Tpvt. rendelkezéseit nem lehet viszont érvényesíteni, ha egy másik törvény az adott ágazatban szereplő vállalkozásoknak bizonyos piaci magatartásokat kifejezetten előír. Tipikus példa erre a hatósági árat érvényesítő közszolgáltató vállalkozás esete. Amennyiben ugyanis a szolgáltatási díjat törvényi felhatalmazás alapján például miniszter vagy önkormányzat határozza meg, akkor annak állítólagos túlzottan magas jellege miatt nincs lehetőség versenyfelügyeleti eljárás indítására.

A következőkben elsőként a tisztességtelen versenyt sértő, illetve a fogyasztó megtévesztését tiltó rendelkezéseket mutatjuk be azzal, hogy a hangsúlyt elsősorban nem ezekre, hanem az antitrösztjogra fogjuk helyezni.

1. A TISZTESSÉGTELEN VERSENY TILALMA

A Tpvt. általános szabálya szerint tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül – különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően – folytatni.

A Tpvt. szerint a fentieken túlmenően tilos

– valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, illetőleg veszélyeztetni;

– üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni vagy felhasználni, valamint jogosulatlanul mással közölni vagy nyilvánosságra hozni (Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fűződik, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.);

– máshoz olyan tisztességtelen felhívást intézni, amely harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolat felbontását vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozását célozza;

– az árut, szolgáltatást a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel – ideértve az eredetmegjelölést is - vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, reklámozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni;

– a versenyeztetés – így különösen a versenytárgyalás, a pályáztatás –, az árverés, a tőzsdei ügylet tisztaságát bármilyen módon megsérteni.

2. A FOGYASZTÓI DÖNTÉSEK TISZTESSÉGTELEN BEFOLYÁSOLÁSÁNAK TILALMA

A Tpvt. gyakran alkalmazott 8. §-a szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. A fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha

– az áru ára, lényeges tulajdonsága – így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja – tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak;

– elhallgatják azt, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek, továbbá hogy annak felhasználása a szokásostól lényegesen eltérő feltételek megvalósítását igényli;

– az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről – így különösen a forgalmazási módról, a fizetési feltételekről, a kapcsolódó ajándékokról, az engedményekről, a nyerési esélyről - megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak;

– különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltik.

3. A FOGYASZTÓ VÁLASZTÁSI SZABADSÁGÁNAK KORLÁTOZÁSA

A fogyasztók megtévesztésének tilalmán túl tilos továbbá a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazása is. Ilyen módszernek minősül például, ha olyan körülményeket teremtenek, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, illetve az ajánlat valós megítélését, annak más áruval vagy más ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását (Tpvt. 9. §-a).

Fontos, a megtévesztésre alkalmas reklámok megítélésénél mérvadó értelmezési szabály, hogy a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentését kell alapul venni annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás alkalmas-e a fogyasztók megtévesztésére. A versenyjognak ez a területe egyébként sok hasonlóságot mutat a fogyasztóvédelmi joggal, illetve a reklámjoggal.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 11.) vegye figyelembe!