1. AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÁS SZABÁLYAI
1.1. Általános szabályok
Az egyéni vállalkozásról a – többször módosított – 1990. évi V. törvény rendelkezik. Egyéni vállalkozó az a belföldi természetes személy lehet, aki cselekvőképes, lakóhelye van, és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából. Egyéni vállalkozást folytathat a külföldinek minősülő külföldi állampolgár gazdasági tevékenysége is. Ha a devizajogszabályok szerinti külföldi állampolgárt önálló vállalkozóként gazdasági célú letelepedésre külön törvény feljogosítja, egyéni vállalkozás alapítására ez a természetes személy is jogosult, feltéve hogy cselekvőképes, tartózkodási engedéllyel rendelkezik, és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából. A törvény alapján a gazdasági tevékenység körébe az üzletszerűen – ellenérték fejében, nyereség- és vagyonszerzés céljából, rendszeresen – folytatott termelő- vagy szolgáltatótevékenység tartozik. Az egészségügyről szóló törvény hatálya alá tartozó, továbbá a szociális szolgáltatótevékenység egyéni vállalkozás keretében történő folytatását a kormányrendelet, a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásának feltételeit külön törvény szabályozza.
1.2. Egyéni vállalkozói igazolvány
Egyéni vállalkozás – kivéve a mezőgazdasági termelőtevékenység és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás – vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható.
A vállalkozói igazolványt, kérelemre – az erre rendszeresített egységes nyomtatvány kitöltésével –, a vállalkozó székhelye szerint illetékes, az okmányirodák kijelöléséről és illetékességi területéről szóló kormányrendeletben meghatározott – körzetközponti feladatokat ellátó - települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője adja ki. Az egyéni vállalkozói igazolványról a 129/2000. (VII. 11.) Korm. rendelet szól.
1.3. Az egyéni vállalkozás működési szabályai
Az egyéni vállalkozó tevékenységét az egyéni vállalkozói igazolvány birtokában kezdheti meg, és az abban meghatározott tevékenység keretei között folytathatja. Az egyéni vállalkozó tevékenységét a tevékenység folytatására irányadó jogszabály előírásai szerint folytathatja. Ha a tevékenység folytatását jogszabály más hatósági engedélyhez is köti, csak ennek birtokában lehet megkezdeni a vállalkozási tevékenységet. Az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenységben. Az egyéni vállalkozó foglalkoztathat alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot és középfokú szakoktatási intézményi tanulót is. Segítő családtagként a vállalkozó közeli hozzátartozója, továbbá a vállalkozó élettársa, egyeneságbeli rokonának házastársa, házastársának egyeneságbeli rokona, valamint testvérének házastársa foglalkoztatható. A települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője ellenőrzi, hogy az egyéni vállalkozó tevékenysége, működése megfelel-e a jogszabályokban, illetve az igazolványában foglaltaknak.
Az egyéni vállalkozó a tevékenységéből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával korlátlanul felel. Természetes személy csak egy egyéni vállalkozást alapíthat, és egyidejűleg nem lehet gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja. Az egyéni vállalkozó székhelyét, nyílt árusítású üzletét, termelő-, szolgáltatóegységét az ott folytatott alapvető tevékenységre utaló cégtáblával köteles megjelölni. A cégtáblán fel kell tüntetni az egyéni vállalkozó nevét, az üzlettől, termelő-, szolgáltatóegységtől eltérő helyen levő székhelyét.
2. ADÓZÁS
2.1. Adójogi meghatározások
A személyi jövedelemadóról szóló törvény alkalmazásában az egyéni vállalkozónak minősülő magánszemélyek fogalommeghatározásánál a különbség csupán az, hogy főszabály szerint az adótörvény nem tesz különbséget a főfoglalkozású és a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó között. Egy esetben nyilvánul meg a megkülönböztetés, nevezetesen akkor, ha az egyéni vállalkozó átalányadózási módot választott.
2.2. Adókötelezettségek
Az egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozásból származó jövedelem utáni adókötelezettség teljesítésére kétféle adózási mód között választhat. Az egyik az ún. háromlépcsős vállalkozói személyi jövedelemadózási mód, a másik pedig az átalányadózás. Az átalányadózás választhatóságát a törvény feltételekhez köti.
2.2.1. Vállalkozói személyi jövedelemadózás
A vállalkozói személyi jövedelemadózás alkalmazása esetén az egyéni vállalkozónak az adófizetési kötelezettsége háromféle jogcímen keletkezik. Az egyik a vállalkozói kivét, a második a vállalkozói jövedelem, a harmadik pedig a vállalkozói osztalékalap.
2.2.1.1. Vállalkozói kivét
A vállalkozói kivét az egyéni vállalkozó olyan önálló tevékenységből származó jövedelme, amellyel szemben költséget elszámolni nem lehet és az összevont adóalap részeként adózik. A vállalkozói kivétet az egyéni vállalkozó a vállalkozói bevételével szemben költségként számolhatja el.
2.2.1.2. A vállalkozói jövedelem
A vállalkozói jövedelem a vállalkozói bevételből az szja törvény 11. számú mellékletében foglaltak szerint elszámolt kiadások különbözete. Az egyéni vállalkozói bevételt – hasonlóan a társasági adóhoz – korrekciós tételek alakítják. A vállalkozói jövedelem csökkenthető még a közcélú adomány címén befizetett összeg törvényben meghatározott részével. A vállalkozói adóalapot 18 százalékos vállalkozói személyi jövedelemadó terheli. A veszteségelhatárolási lehetőségre tekintettel a vállalkozói adóalap nulla is lehet.
2.2.1.3. Vállalkozói osztalékalap
A vállalkozói adóalapból kiindulva korrekciós tételekkel kell a vállalkozói osztalékalapot megállapítani. A vállalkozói osztalékalapnak az a része, amely nem haladja meg a vállalkozói kivétként elszámolt összegnek az adóévet követő év első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével számított összegét, 20 százalékos adóterhet visel, míg az ezt meghaladó rész után 35 százalék az adó.
2.2.2. Átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó
Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozónak a rá vonatkozó százalékos mértékben meghatározott jövedelemszámítási kulcsokkal kell a bevételből a jövedelmet megállapítania, és utána az szja törvény 55. §-ában foglaltak szerint az adót kiszámítania.
2.2.3. Az adó megállapítása
Az egyéni vállalkozónak, ha nem alkalmaz átalányadózást, akkor a vállalkozói kivét után progresszív, míg a vállalkozói jövedelem után 18 százalékos adóelőleget kell fizetnie negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig. Amennyiben a negyedévi adóelőleg összege az 1000 forintot nem haladja meg, az adóelőleget az egyéni vállalkozónak sem kell megfizetnie.
A vállalkozói kivét esetében az adóév elejétől az adott negyedév végéig összesíteni kell a vállalkozói kivétként elszámolt összegeket, majd annak meg kell állapítani az adótábla szerinti adóját, amit az adóév során már befizetett előleg összegével csökkenteni kell. Az így kapott összegből levonhatók a vállalkozót az adott negyedévre megillető adókedvezmények (súlyos fogyatékosság kedvezménye, nyugdíjjárulék, és/vagy nyugdíjjárulék és magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedménye, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba befizetett tagdíj kedvezménye a befizetést igazoló bizonylat alapján, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés kedvezménye és a vállalkozót megillető családi kedvezmény).
A vállalkozói jövedelem adóelőlegéhez meg kell állapítani az adóév elejétől az adott negyedév végéig megszerzett vállalkozói jövedelmet, az előző évről vagy évekről áthozott elhatárolt veszteség, valamint az adóévben esedékes értékcsökkenési leírás időarányos részére is figyelemmel. Az így kiszámított jövedelemnek meg kell állapítani a 18 százalékát, amit csökkenteni kell az adóév során már befizetett 18 százalékos előleggel. Az előzőek szerint megállapított összeg lesz az, amelyet a vállalkozónak előlegként be kell fizetnie. A vállalkozói adókedvezményeket az adóelőleg számításakor figyelembe kell venni.
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó az átalányadózást választotta, akkor negyedévenkénti szinten adóelőleget kell fizetnie.
3. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS
3.1. Ki az egyéni vállalkozó?
Egyéni vállalkozó a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személy - ideértve az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő természetes személyt is –, továbbá a külön jogszabály alapján
– az egészségügyi és szociális vállalkozást folytató,
– az orvosi klinikai,
– a szakpszichológusi,
– a magán-állatorvosi, illetve
– az egyéb egészségügyi és szociális,
– a gyógyszerészi magántevékenységet folytató természetes személy,
– az ügyvédi,
– a szabadalmi ügyvivői,
– a közjegyzői és
– az önálló bírósági végrehajtói tevékenységet ellátó személy.
3.1.1. Főfoglalkozású egyéni vállalkozó
Főfoglalkozásúnak kell tekinteni azt az egyéni vállalkozót, aki egyidejűleg nem áll heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban, vagy nem nappali tagozatos tanuló hallgató, vagy nem tekinthető kiegészítő tevékenységet folytatónak.
A főfoglalkozású egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettsége a vállalkozói igazolvány vagy engedély átvétele napjától annak visszaadása, visszavonása, a foglalkozás gyakorlásának eltiltásáról szóló határozat esetén annak jogerőre emelkedése napjáig áll fenn.
3.1.2. Többes jogviszonyos egyéni vállalkozó
Úgynevezett többes jogviszonyos egyéni vállalkozó az, aki egyidejűleg legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója.
A heti 36 órás foglalkoztatásnál kizárólag a munkaviszonyban ténylegesen megvalósuló foglalkoztatást lehet érteni. Nem valósul meg a foglalkoztatás akkor, ha szünetel a biztosítás (például a fizetés nélküli szabadság és a munkavégzési kötelezettség szünetelésének időtartama alatt).
A többes jogviszonyos egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettsége a vállalkozói igazolvány vagy engedély átvétele napjától annak visszaadása, visszavonása, a foglalkozás gyakorlásának eltiltásáról szóló határozat esetén annak jogerőre emelkedése napjáig áll fenn.
3.1.3. Kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó
Kiegészítő tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt az egyéni vállalkozót, aki saját jogú nyugdíjban (öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban stb.) részesül, vagy özvegyi nyugdíjas, és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
A nemzetközi egyezményekben foglaltak szerint egyes külföldi nyugdíjasokat is kiegészítő tevékenységet folytatónak kell tekinteni (pl. svájci, német), de az egyezmények rendelkezéseit mindig külön-külön vizsgálni kell. Figyelni kell arra, hogy olyan ország nyugdíjasa, amellyel szociálpolitikai vagy szociális biztonsági egyezményt nem kötött a Magyar Köztársaság, semmiképpen sem tekinthető kiegészítő tevékenységet folytatónak.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó nem biztosított, hanem a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak körében szerepel, e tevékenységével összefüggésben – konkrétan – baleseti ellátásra szerezhet jogosultságot.
3.2. Társadalombiztosítási kötelezettségek
3.2.1. Járulékfizetési kötelezettség
A főfoglalkozású és a többes jogviszonyos egyéni vállalkozó biztosított, a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó (nem biztosított) baleseti ellátásra jogosult.
3.2.1.1. Főfoglalkozású egyéni vállalkozó
A főfoglalkozású egyéni vállalkozó a vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér után köteles járulékot fizetni. A tételes átalányadózó egyéni vállalkozó a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér után köteles járulékot fizetni.
A főfoglalkozású egyéni vállalkozó társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett.
A főfoglalkozású egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amelynek tartama alatt
– táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –,
– katonai vagy polgári szolgálatot teljesít,
– fogvatartott,
– külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján fizet nyugdíjbiztosítási járulékot,
– ügyvéd, szabadalmi ügyvivő, ha a kamarai tagságát szünetelteti.
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ezek a mentesítő szabályok kizárólag a minimálbérhez kapcsolódnak, ugyanis ha van vállalkozói kivét vagy átalányadó-alapot képező jövedelem, az után a járulékfizetési kötelezettséget meg kell állapítani.
Az itt felsorolt igazolt távollétek naptári napjai számának arányában a járulékfizetési felső határt is csökkenteni kell.
Az általános járulékfizetési kötelezettséggel szemben ennél a vállalkozási formánál az a különbség, hogy mindennemű társadalombiztosítási kötelezettség az egyéni vállalkozót terheli, továbbá hogy a járulékfizetési felső határ megállapításánál a díjazás nélküli időtartamok csak az előzőekben meghatározott (felsorolt) esetekben játszanak szerepet.
3.2.1.2. Többes jogviszonyos egyéni vállalkozó
A többes jogviszonyos egyéni vállalkozó társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett a "valós" jövedelme után.
A járulék alapja a vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, és e tekintetben nem keletkezik minimumjárulék-fizetési kötelezettség, ha nincs "valós" jövedelem, nincs járulékfizetés sem.
3.2.1.3. Kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem után 5 százalékos mértékű baleseti járulék fizetésére kötelezett.
3.3. Egészségügyi hozzájárulás
3.3.1. Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás
Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapját képezik a következő jövedelmek és az utánuk fizetendő hozzájárulás mértéke:
– az Szja-tv. 28. §-ában meghatározott összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelmek után 11 százalék,
– a 35 százalékos mértékű adóterhet viselő osztalék, vállalkozói osztalékalap után 11 százalék,
– az Szja-tv. 69. §-ának (10) bekezdése szerinti ajándék vagy reprezentáció címén adott termék, nyújtott szolgáltatás adóköteles jövedelemtartalma után 11 százalék,
– az Szja-tv. 70. §-a szerinti természetbeni juttatás esetén a cégautóadó 25 százaléka.
3.3.2. Tételes egészségügyi hozzájárulás
A főfoglalkozású egyéni vállalkozó abban az esetben kötelezett tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére, ha egyidejűleg nem áll olyan foglalkoztatási jogviszonyban, amelynek alapján a kifizetőt terheli a tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség. (Pl. ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg társas vállalkozásnak a személyesen közreműködő tagja is, akkor utána a társas vállalkozás köteles az egészségügyi hozzájárulást megfizetni, és ugyanez a helyzet akkor, ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban áll, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban biztosított, ilyenkor ugyanis az őt foglalkoztató kifizető köteles az egészségügyi hozzájárulást megfizetni.) A munkaviszonyban álló egyéni vállalkozó után a tételes egészségügyi hozzájárulást a munkaviszonya szerinti foglalkoztató fizeti, a közép- vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója – kivéve ha egyidejűleg más jogviszonyban is foglalkoztatják (pl. munkaviszonyban, megbízási jogviszonyban stb.) – viszont a tételes egészségügyi hozzájárulást köteles megfizetni. A nappali tagozatos tanulói, hallgatói jogviszony nem keletkeztet biztosítási kötelezettséget, annak fennállása nem mentesít a tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség alól.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó tételes egészségügyi hozzájárulást nem köteles fizetni.
4. KEDVEZMÉNYEK
A társadalombiztosítási kötelezettséggel kapcsolatos kedvezmények ismertetése megtalálható a munkaviszonynál, a társadalombiztosítási kötelezettségeknél, az Szja-törvény szerinti kedvezményeket pedig az átalányadózásnál, a megállapítási szabályoknál ismertettük.
