1. MEGBÍZÁSI JOGVISZONY
Megbízott az, aki valamilyen tevékenységet személyesen és díjazás ellenében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben (Ptk.) szabályozott megbízási jogviszony keretében lát el. A megbízás – jellemzően – ügyellátás (pl. szakértői munka).
1.1. Megbízási szerződés a Ptk.-ban
1.1.1. A felek kötelezettségei, jogai
Megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni. A megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni.
A megbízott személyesen köteles eljárni, igénybe veheti azonban más személy közreműködését is, ha ehhez a megbízó hozzájárult, vagy ha ez a megbízás jellegével együtt jár. A megbízott az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el. Ha a megbízottnak más személy igénybevételére nem volt joga, felelős azokért a károkért is, amelyek e személy igénybevétele nélkül nem következtek volna be.
A megbízott köteles a megbízót a megbízás teljesítéséről haladéktalanul értesíteni. A megbízó díj fizetésére köteles, kivéve ha az ügy természetéből, illetőleg a felek közötti viszonyból arra lehet következtetni, hogy a megbízott az ügy ellátását ingyenesen vállalta.
A megbízott díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A megbízó a díjat csökkentheti, illetőleg kifizetését megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az eredmény részben vagy egészben olyan okból maradt el, amelyért a megbízott felelős. Ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg, a megbízott a díjnak tevékenységével arányos részét követelheti. A díj a szerződés megszűnésekor esedékes. Az ügy ellátásával felmerült költségek a megbízót terhelik. A megbízott a költségek előlegezésére nem köteles.
Az Szja-törvény értelmében a megbízásos jogviszonyban folytatott tevékenység önálló tevékenységnek minősül, mivel a törvény a nem önálló tevékenységként nevesített tevékenységek között ezt a foglalkoztatási formát nem sorolja fel.
2. FELHASZNÁLÁSI SZERZŐDÉSES JOGVISZONY
Felhasználási szerződéses jogviszony alatt kizárólag a szerzői jogvédelem (a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény) hatálya alá tartozó tevékenységgel kapcsolatban - írásban – megkötött szerződéses jogviszonyt kell érteni. A vagyoni jog átruházásáról kötött szerződés nem képezi a tb-jogviszony tárgyát.
Az Szja-törvény nevesítetten nem ismeri a felhasználási szerződéses jogviszonyt, ezért az általános szabályok szerint ezt önálló tevékenységnek kell tekinteni, éppen úgy, mint a megbízási jogviszonyt.
2.1. Felhasználási szerződés
A felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 42. §-ának (2) bekezdése alapján a felhasználási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha a törvény vagy más jogszabály az eltérést nem tiltja. Ha a felhasználási szerződés tartalma nem állapítható meg egyértelműen, a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.
A felhasználási szerződést az általános szabályok szerint írásba kell foglalni. Nem kötelező a szerződés írásba foglalása napilapban vagy folyóiratban történő közzétételre kötött szerződés esetén. A felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte.
3. VÁLLALKOZÁSI JELLEGŰ JOGVISZONY
A vállalkozó a tevékenységét a Ptk.-ban szabályozott keretek között – saját gazdasági tevékenysége körében a saját költségén – végzi, azonban egyéni vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkezik.
3.1. Vállalkozási szerződés a polgári jogban
3.1.1. A felek jogai, kötelességei
A Ptk. 389. §-a szerint vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles.
A felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó részletes műszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, a megrendelő pedig díjat fizet, és az ajánlatot átveszi. A megrendelő a részletes ajánlatot – a törvény eltérő rendelkezésének, illetőleg a felek eltérő megállapodásának hiányában – szabadon felhasználhatja abban az esetben is, ha annak alapján a vállalkozóval nem köt szerződést.
A felek a szolgáltatást műszaki tervekre és költségvetésre utalással is meghatározhatják.
3.1.2. Saját költség
A vállalkozónak a munkát saját költségén kell elvégeznie. Köteles a munkavégzést úgy megszervezni, hogy biztosítsa a munka gazdaságos és gyors befejezését. A vállalkozó alvállalkozó igénybevételére is jogosult. A vállalkozó a jogosan igénybe vett alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna, alvállalkozó jogosulatlan igénybevétele esetén pedig felelős minden olyan kárért is, amely a nélkül nem következett volna be.
3.1.3. Utasítási jog
A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést terhesebbé. A felek ezektől a rendelkezésektől természetesen eltérhetnek.
3.1.4. Értesítés, figyelmeztetés
A vállalkozó köteles a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelős. Ha a megrendelő alkalmatlan anyagot, vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó a szerződéstől elállhat. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni.
A vállalkozó a megrendelő által adott anyaggal, illetve utasítás szerint nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére, vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne.
3.1.5. Megrendelő kötelezettségei
Ha a munkát a megrendelő által kijelölt helyen kell végezni, a megrendelő köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. A vállalkozó a munka megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a megrendelő ezt a kötelezettségét nem teljesíti. Ha a megrendelő ennek a kötelezettségének a vállalkozó által megszabott megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, a vállalkozó elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet. Ha ugyanazon a létesítményen több vállalkozó tevékenykedik, a megrendelő a munkának gazdaságos és gyors, a vállalkozókkal összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket köteles megteremteni, a vállalkozók pedig kötelesek a munkavégzést összehangolni. A munka nem megfelelő megszervezésével másnak okozott kárt a mulasztó köteles megtéríteni.
3.1.6. Több vállalkozó
Több vállalkozó munkavégzése esetén az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározása érdekében a megrendelő és a vállalkozók szerződést köthetnek egymással. A szerződésben meghatározhatják a munka összehangolása révén elérhető megtakarítások és egyéb előnyök, valamint az egyes feleknél felmerülő többletköltségek megosztásának a módját.
3.1.7. Ellenőrzés
A megrendelő a munkát és a felhasználásra kerülő anyagot ellenőrizheti, a szerződésben, illetőleg jogszabályban meghatározott esetben pedig ellenőrizni köteles. Nem mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő az ellenőrzést elmulasztotta vagy nem megfelelően végezte el. Ha egyes munkarészeket a vállalkozó beépít (eltakar), és ezután az ellenőrzés a munka egy részének újbóli elvégzését tenné szükségessé, a vállalkozó köteles előzetesen megfelelő időben a megrendelőt a beépítésről értesíteni. Ha a megrendelő az értesítés ellenére az ellenőrzést elmulasztja, később a beépített munkarészt csak akkor ellenőrizheti, ha az újból végzett munkával kapcsolatos költségeket a vállalkozónak megfizeti. Ha a megrendelő a vállalkozó teljesítése révén új elgondolásról, megoldásról vagy műszaki ismeretről szerez tudomást, ezt a vállalkozó hozzájárulása nélkül mással nem közölheti.
3.1.8. Elállás
A megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. A vállalkozó köteles a megrendelőnek a szolgáltatott dologról a felhasználáshoz, fenntartáshoz szükséges tájékoztatást megadni. A megrendelő mindaddig nem köteles a díjat megfizetni, amíg a vállalkozó tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, feltéve hogy annak hiányában a szolgáltatott dolog rendeltetésszerű használatba nem vehető.
3.1.9. Díjfizetés
A díj – ha jogszabály kivételt nem tesz – a vállalkozás teljesítésekor esedékes. A vállalkozót a díj biztosítására zálogjog illeti meg a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába kerültek.
Az alvállalkozó vagy más közreműködő hibás teljesítése alapján a vállalkozó mindaddig érvényesítheti jogait, amíg a vállalkozó a megrendelővel szemben a szerződésszegés miatt helytállni tartozik, feltéve hogy a vállalkozó a minőség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének eleget tett.
Ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, és
– a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merült fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg,
– a lehetetlenné válás oka a vállalkozó érdekkörében merült fel, díjazásra nem tarthat igényt,
– a lehetetlenné válás oka a megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozót a díj megilleti, de a megrendelő levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenné válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben másutt keresett vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna.
3.1.10. Fővállalkozók
Önálló feladat ellátására alkalmas, összetett gazdasági, illetve műszaki egység megvalósítására irányuló vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó köteles a munka gazdaságos és gyors, az ugyanazon a létesítményen dolgozó többi vállalkozóval összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket megteremteni, valamint a többi vállalkozóval az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározásához szükséges szerződéseket megkötni. A vállalkozó felelőssége az ilyen vállalkozási szerződésben kikötött műszaki, gazdasági és egyéb feltételek teljesítéséért akkor is fennáll, ha a teljesítéshez szükséges tervet a vállalkozó egészben vagy részben nem maga készítette.
3.1.11. Önálló tevékenység
Az Szja-törvény nevesítetten nem ismeri a vállalkozási jellegű jogviszonyt, ezért az általános szabályok szerint ezt önálló tevékenységnek kell tekinteni éppen úgy, mint a megbízási jogviszonyt.
4. BEDOLGOZÓI JOGVISZONY
A bedolgozók foglalkoztatását a 24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet szabályozza. Ennek a foglalkoztatási formának lényeges eleme a teljesítménykövetelmény, a teljesítménydíjazás és a rezsiköltség-térítés. A bedolgozó a munkáját – eltérő megállapodás hiányában – saját eszközeivel, a foglalkoztató által biztosított anyaggal, önállóan, a munkáltató közvetlen irányítása nélkül végzi.
Az Szja-törvény szerint a bedolgozókra a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
4.1. A jogviszony jellemzői
4.1.1. Foglalkoztatás
Bedolgozót csak az foglalkoztathat, aki jogképes. Bedolgozóként az a természetes személy foglalkoztatható, aki az Mt. rendelkezései szerint munkaviszonyt létesíthet. Bedolgozói jogviszony olyan önállóan végezhető munkára létesíthető, amelyre a teljesítménykövetelmény munkanorma formájában, illetőleg más mennyiségi vagy minőségi mutatókkal meghatározható.
4.1.2. Megállapodás
A bedolgozói jogviszony a foglalkoztató és a bedolgozó közötti megállapodás alapján jön létre, melyet írásba kell foglalni. A bedolgozó munkáját – eltérő megállapodás hiányában – saját munkaeszközzel, a foglalkoztató által biztosított anyaggal, önállóan, a munkáltató közvetlen irányítása nélkül végzi. Munkájához a vele közös háztartásban élő, az Mt. rendelkezései szerint munkaviszony létesítésére jogosult személyek segítségét is igénybe veheti.
A megállapodásban meg kell határozni a bedolgozó által végezhető tevékenységet, a munkavégzés helyét, valamint a költségtérítés módját, illetve mértékét. Eltérő megállapodás hiányában a bedolgozói jogviszony határozatlan időtartamra jön létre. A határozott időtartamú bedolgozói jogviszony időtartamát naptárilag vagy más alkalmas módon kell meghatározni. A munkavégzés helye általában a bedolgozó személyi igazolványba bejegyzett lakóhelye, vagy más, általa, a munkavégzés céljára biztosított helyiség.
A foglalkoztató és a bedolgozó a megállapodást csak közös megegyezéssel módosíthatja.
4.1.3. A jogviszony megszűnése
A bedolgozói jogviszony megszűnik:
– a bedolgozó halálával,
– a foglalkoztató jogutód nélküli megszűnésével,
– a határozott idő lejártával.
4.1.4. A jogviszony megszüntetése
A bedolgozói jogviszony megszüntethető közös megegyezéssel, rendes és rendkívüli felmondással. A foglalkoztató és a bedolgozó a bedolgozói jogviszonyt közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti. A bedolgozói jogviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, illetve nyilatkozatot írásba kell foglalni.
A határozatlan idejű bedolgozói jogviszonyt mind a foglalkoztató, mind a bedolgozó rendes felmondással megszüntetheti. A felmondási idő ebben az esetben 15 nap.
A foglalkoztató a bedolgozói jogviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a bedolgozó felróható jelentős késedelme miatt a munka elvégzése már nem áll érdekében, a bedolgozó olyan magatartást tanúsít, amely a bedolgozói jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A bedolgozó a bedolgozói jogviszonyt akkor szüntetheti meg rendkívüli felmondással, ha a foglalkoztató jelentős mértékű szerződésszegése a munka elvégzését vagy egyébként a bedolgozói jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított hat hónapon belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni.
4.1.5. Munkavégzés
A foglalkoztató köteles a bedolgozó számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást megadni. Ha a munkavégzésre vonatkozó szabályok, előírások kötelező rendelkezéseket nem állapítanak meg, a foglalkoztató az alkalmazott technika és a munkavégzés módja tekintetében a bedolgozónak utasítást adhat, ha az a munka elvárt minősége szempontjából szükséges. A foglalkoztató a munkavégzéssel összefüggésben a bedolgozót ezt meghaladóan nem utasíthatja.
A foglalkoztató a bedolgozót a végzendő munkával kapcsolatban köteles munkavédelmi oktatásban részesíteni és az előírt egyéni védőeszközökkel ellátni. A foglalkoztató az általa adott anyag, termék, eszköz tekintetében köteles biztosítani, hogy az az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeinek megfeleljen. Ezek kezelésére, tárolására előírásokat adhat.
A foglalkoztató a munkát, a felhasználásra kerülő anyagot, valamint a kezelési előírások és a munkavédelmi szabályok betartását időszakonként ellenőrizheti.
4.1.6. Díjazás, költségtérítés
A munka kiadásával egyidejűleg meg kell határozni és írásban rögzíteni kell a munka elvégzéséért járó díjazást, valamint a teljesítménykövetelményt és a teljesítménydíjazás egyéb tényezőit. A teljesítménykövetelményt és a teljesítménydíjazás egyes elemeit a foglalkoztató állapítja meg.
A foglalkoztató a teljesítménykövetelmény előírása során a munkaviszonyban állókhoz képest kedvezőtlenebb feltételeket nem állapíthat meg. Ennek megfelelően a teljesítménykövetelményt úgy kell megállapítani, hogy 100 százalékos teljesítmény mellett, a teljes munkaidőnek megfelelő munkavégzés esetén a díjazás elérje legalább a minimális munkabért, illetőleg rövidebb munkavégzés esetén legalább ennek időarányos részét.
A bedolgozót a munka átvételével és átadásával eltöltött időre díjazás nem illeti meg. Ha azonban emiatt a foglalkoztatónál várakozással eltöltött idő a két órát meghaladja, erre az időre legalább a mindenkori minimális órabér alapján számított díjazás jár a bedolgozó részére, kivéve ha a várakozás a bedolgozó hibájából állt elő.
A bedolgozó részére térítést kell megállapítani az általa viselt, a munkavégzés során ténylegesen felmerült rezsiköltségekre. Amennyiben a munka jellege nem teszi lehetővé a tényleges rezsiköltség megállapítását, műszaki számítások alapján rezsiátalányt kell fizetni. A megállapodásban a térítés megállapításának a módját és a mértékét a foglalkoztatónál kialakított önköltség-számítási és árképzési szabályoknak megfelelően is rendezni kell.
Ha a munka (termék) az előírt követelményeknek – a bedolgozó hibájából – nem felel meg, díjazás és költségtérítés nem jár. Ha a foglalkoztató a selejtes terméknek a kijavítását kéri, a bedolgozó díjazásra és költségtérítésre jogosult, de a kijavítást saját költségén végzi el. Ha a foglalkoztató a selejtes terméket részben vagy egészben felhasználhatja, a bedolgozó részére csökkentett díjazást, valamint költségtérítést kell fizetni.
4.1.6.1. A bedolgozó részére térítendő rezsiköltségek
A bedolgozó részére térítendő rezsiköltségek a következők:
– a bedolgozók tulajdonában lévő munkaeszközök elhasználódási költsége – állóeszköz esetében értékcsökkenési leírása –, az eszközöknek a használat alapján várható élettartama és forgalmi értéke szerint számítva,
– a bérelt munkaeszköz esetén a bérleti díj,
– a gépek (termelőberendezések) javításának és karbantartásának költségei,
– a gépek (termelőberendezések) működtetésének energiaköltségei,
– a bedolgozó által beszerzett segédanyagok igazolt költségei,
– a munkahely megvilágításának költségei,
– a munkaanyagok és termékek el- és visszaszállításának költségei,
– a helyiség vagy helyiségrész használati díja, beleértve például a fűtési, takarítási költségeket is (bérelt helyiség esetén a bedolgozói munka végzése miatt keletkezett külön költséget is),
– a munkaruha költsége abban az esetben, ha a munkavégzés a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár.
4.2. Biztosított bedolgozói jogviszony
A foglalkoztató és a bedolgozó megállapodhat abban, hogy a foglalkoztató meghatározott munkamennyiséggel ellátja a bedolgozót, a bedolgozó pedig ebben a mértékben rendszeresen munkát végez. A megállapodást legalább olyan mennyiségű munkára kell megkötni, amelynek elvégzése esetén a bedolgozó havi díjazása eléri a kötelező legkisebb havi munkabér 30 százalékát. Ha a foglalkoztató a meghatározott munkamennyiséget nem biztosítja, a biztosított bedolgozó részére a megállapodásban meghatározott, de legalább a kötelező legkisebb munkabér 30 százalékát elérő díjazás jár. A biztosított bedolgozói jogviszony rendes felmondása esetén a felmondási idő harminc nap.
A foglalkoztató nem szüntetheti meg rendes felmondással a biztosított bedolgozói jogviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam alatt:
– a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a keresőképtelenség első napjától számított egy év, gümőkóros megbetegedés esetén két év, további üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság teljes ideje,
– a terhesség és a szoptatás, a szülést követő hatodik hónap vége,
– a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézbesítésétől számított időtartama.
A biztosított bedolgozót négy naptári hét szabadság illeti meg.
5. SEGÍTŐ CSALÁDTAGI JOGVISZONY
Segítő családtag a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagjának, illetőleg az egyéni vállalkozónak az a (Ptk. szerinti) közeli hozzátartozója, aki a társaság tevékenységében, illetve a vállalkozói tevékenység gyakorlásában személyesen és díjazás ellenében, nem munkaviszony keretében munkát végez, kivéve ha saját jogán nyugdíjas, vagy özvegyi nyugdíjban részesül, ez utóbbi akkor, ha a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
Közeli hozzátartozó a Ptk. 685. §-ának b) pontja alapján:
– a házastárs,
– az egyeneságbeli rokon,
– az örökbefogadott,
– a mostoha- és nevelt gyermek,
– az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint
– a testvér.
Hozzátartozó továbbá
– az élettárs,
– az egyeneságbeli rokon házastársa,
– a jegyes,
– a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint
– a testvér házastársa.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény – a Tbj.-től eltérően – elismeri a mezőgazdasági őstermelő segítő családtagját is.
6. VÁLASZTOTT TISZTSÉGVISELŐI JOGVISZONY
Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki
– alapítvány,
– társadalmi szervezet,
– társadalmi szervezetek szövetsége,
– társasházközösség,
– egyesület,
– köztestület,
– közhasznú társaság,
– kamara,
– gazdálkodó szervezet – kivéve a gazdasági társaságok társas vállalkozónak minősülő üzletvezetőit, ügyvezetőit –
választott tisztségviselője, továbbá
– a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője,
– a helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője) és
– a társadalmi megbízatású polgármester.
7. ADÓKÖTELEZETTSÉGEK
7.1. A megbízási, a felhasználási szerződéses és a vállalkozási jellegű jogviszonyban folytatott tevékenység
7.1.1. Bevétel, jövedelem
Az önálló tevékenység bevételének kell tekinteni mindazt a vagyoni értéket, amelyet a magánszemély e tevékenységére tekintettel kap. E törvényi rendelkezés alapján az önálló tevékenység természetben kapott ellenértéke nem minősül természetbeni juttatásnak. Az önálló tevékenységből származó bevételnek része az ezzel összefüggésben kapott költségtérítés is.
Az önálló tevékenységből származó jövedelmét a magánszemély tételes költségelszámolással, vagy bizonylat nélküli költségelszámolási módszer választásával állapíthatja meg. Tételes költségelszámolás esetén az Szja-törvény 3. számú mellékletében költségként elismert kiadások bizonylat alapján történő érvényesítéséről van szó. A bizonylat nélküli költségelszámolás esetén a magánszemélynek lehetősége van arra, hogy a bevételének a 90 százalékát tekintse jövedelemnek. Ez utóbbi módszer választása esetén a magánszemély a többi önálló tevékenységére – kivéve az egyéni vállalkozói tevékenységet és a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelem esetén az átalányadózási módot, valamint az ingatlan bérbeadása esetén a külön adózási mód alkalmazását – is csak a 90 százalékos jövedelemszámítási szabályt alkalmazhatja.
7.1.2. Adóelőleg
Amennyiben az önálló tevékenység ellenértéke kifizetőtől származik, akkor a kifizetőnek a kifizetéskor adóelőleget kell megállapítania. Az adóelőleg alapjául szolgáló összeg meghatározásakor a magánszemély nyilatkozatát kell figyelembe venni, azonban tételes költségelszámolásra irányuló nyilatkozat esetén a kifizetőnek legalább a teljes (általános forgalmi adót is tartalmazó) összeg 50 százalékát kell az adóelőleg alapjának tekintenie. Amennyiben az önálló tevékenységre tekintettel költségtérítést is fizetnek, annak jövedelemtartalmából is adóelőleget kell vonni. Ha a magánszemély a megbízási díjra tételes költségelszámolási módot jelölt meg, akkor a költségtérítésre is ezt kell alkalmaznia, azonban az 50 százalékos korlát a költségtérítésnél nem érvényesül, tehát akár a költségtérítés 100 százalékáig terjedően is nyilatkozhat a megbízott. Abban az esetben azonban, ha a magánszemély a megbízási díjra a 90 százalékos szabályt választotta, akkor a költségtérítés címén megszerzett bevételnek is a 90 százaléka az adóelőleg alapját képezi. Az adóelőlegnél a kifizetőnek figyelembe kell vennie a kötelezően fizetendő nyugdíjjárulék és magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedményét.
Ha az önálló tevékenység ellenértéke nem kifizetőtől származik, vagy a kifizető bármely ok miatt nem vonta le az adóelőleget, akkor azt a magánszemélynek kell negyedévenként megállapítania, a göngyölítéses módszerrel.
7.1.3. A felhasználási szerződéses jogviszonyban folytatott (szellemi) tevékenység
A személyi jövedelemadó szempontjából a szellemi tevékenységből származó jövedelem külön nevesítésére azért van szükség, mert e jövedelemhez adókedvezmény kapcsolódik. A jövedelemszámítás szabályai megegyeznek az önálló tevékenységnél ismertetett szabályokkal.
A törvény alkalmazásában szellemi tevékenységnek minősül az olyan tevékenység, amelynek eredményeként a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szerint szabadalmi oltalom tárgya, vagy szerzői jogi védelem alá tartozó alkotás jön létre, vagy egyébként azt a szerzői jogról szóló törvény védelemben részesíti.
A személyi jövedelemadó szempontjából a szerzői jog felhasználásának átengedéséből származó bevétel is szellemi tevékenységből (önálló tevékenységből) származónak minősül.
Nem keletkezik szellemi tevékenységből származó jövedelem akkor, ha a magánszemély egyéni vállalkozóként vagy munkaviszony keretében folytatta a tevékenységet.
7.1.4. Segítő családtagi jövedelem
A személyi jövedelemadóban a segítő családtagi minőségben megszerzett jövedelem nem önálló tevékenységből származó jövedelem. Az ezen a címen megszerzett bevételből a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó szabályok szerinti tételek vonhatók le.
A segítő családtagnak az e tevékenységére tekintettel kifizetett összeg nem minősül bérnek. Az adóelőleg megállapításánál a kifizetőkre vonatkozó szabályok szerint kell eljárni, vagyis az adókedvezmények közül kizárólag a kötelezően fizetendő nyugdíjjárulék és magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedményét lehet figyelembe venni. A törvény 47. §-ának (14) bekezdése lehetőséget ad a segítő családtagot foglalkoztató kifizetőnek arra, hogy az adóelőleget az adóhatóság által előzetesen engedélyezett eltérő módszerrel állapítsa meg.
7.1.5. Választott tisztségviselő személyi jövedelemadója
A választott tisztségviselő tevékenysége az Szja-törvény szerint nem önálló tevékenységnek számít, a részére kifizetett jövedelemből levont adóelőleget kifizetői előlegnek kell tekinteni.
8. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI KÖTELEZETTSÉGEK
8.1. Járulékfizetési kötelezettség
8.1.1. Járulékalapot képező jövedelmek
Járulékalapot képező jövedelmek:
– az Szja-tv. szerinti összevont adóalapba tartozó, az önálló és a nem önálló tevékenységből származó bevételnek az a része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként figyelembe kell venni, ideértve a kis összegű kifizetésből származó jövedelmet és az Szja-tv. 69. §-ában meghatározott természetbeni juttatások adóalapot képező összegeit is (kivéve a reprezentáció és az üzleti ajándék címén juttatott adóköteles jövedelem értékét), valamint a munkavállalói érdekképviseleti szervezet részére levont (befizetett) tagdíj,
– a Magyar Köztársaság területén munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban foglalkoztatott külföldi személy esetében a szerződésben meghatározott díj.
A megbízási, a felhasználási szerződéses, a vállalkozási jellegű és a bedolgozói jogviszonyoknál lehetőség van a költségtérítések és a rezsiköltség-térítés elszámolására. Azok a költségek, amelyek az Szja-törvény szerint nem képeznek személyi jövedelemadóelőleg-alapot, vagy nem kis összegű adóköteles kifizetésnek minősülnek, járulékalapot sem képeznek.
A felhasználási szerződéses jogviszonyoknál nem kell járulékfizetési kötelezettséget teljesíteni a szerzői jogvédelemről szóló törvény szerinti vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj után, azaz az ilyen címen kifizetett összeget járulékalapként nem kell figyelembe venni.
8.1.2. A biztosítási kötelezettség elbírálása
A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében díjazás ellenében munkát végzők közül biztosított az, akinek az e tevékenységből származó, járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát, naptári napokra annak 30-ad részét.
Ha az említett jogviszonyok alapján járó díjazást nem havi rendszerességgel, hanem időszakonként vagy a tevékenység befejezését követően fizetik ki, a biztosítási kötelezettséget a díjazás kifizetésekor kell elbírálni. A biztosítási kötelezettség elbírálásához a kifizetett díjból (előlegből) a személyi jövedelemadó-előleg alapját képező összeget azon időtartam naptári napjainak számával kell elosztani, amelyre a díjazás kifizetése történt.
Az előzőekben említett időtartamként a szerződés alapján folytatott tevékenység időtartamát kell figyelembe venni, erre vonatkozó rendelkezés hiányában azt az időtartamot, amely a szerződés megkötésétől a teljesítésig, illetve ha a szerződés nem e teljesítéssel szűnik meg, a szerződés megszűnéséig eltelt. Ha a teljesítés vagy a megszűnés időpontja nem állapítható meg, a díjfizetés napjáig eltelt időtartam az irányadó. A segítő családtag biztosításának elbírálásánál azt az időtartamot kell figyelembe venni, amely a személyes munkavégzés kezdetének napjától annak megszűnése vagy a díj kifizetése napjáig tart.
A felhasználási szerződés esetén – az eddig ismertetettektől eltérően – a biztosítási kötelezettség megállapításánál figyelembe vehető időtartam a szerződés megkötésétől a mű elfogadásáig eltelt idő. Az előadó (művész) biztosítási kötelezettsége elbírálásánál figyelembe vehető időtartam a felhasználási szerződés megkötésétől, az előadásra történő felkérés elfogadásától az előadás tartása napjáig áll fenn, azonban szerződésenként (előadásonként) legfeljebb 7 nap vehető figyelembe.
A választott tisztségviselő biztosítási kötelezettségének elbírálásánál azt az időszakot kell figyelembe venni, amely a választás napjától a díj fizetéséig, vagy ha a tisztség megszűnt, akkor a tisztség megszűnésének napjáig eltelt.
A biztosítási és a járulékfizetési kötelezettség megállapításánál a tevékenység díjazásának a járulékalapot képező részét kell figyelembe venni, de ezeknél a jogviszonyoknál – mivel a biztosítási jogviszony nem automatikusan jön létre – figyelni kell, hogy a személyes munkavégzésért járó díjazás eléri-e a minimális összeghatárt (havi 12 000 forint, napi 400 forint).
8.1.3. Járulékfizetési kötelezettség megállapítása
A társadalombiztosítási-, az egészségbiztosítási-, a nyugdíjjárulék- és a tagdíjfizetési kötelezettség és a járulékfizetési felső határ részletes ismertetése megtalálható a munkaviszony ismertetésénél, ezeknél a jogviszonyoknál azonban járulékfizetési kötelezettség csak akkor jön létre, ha a díjazás ellenében munkát végző személy járulékalapot képező jövedelme eléri vagy meghaladja azt az ismertetett összeghatárt, amelynek alapján létrejön a biztosítási kötelezettség.
8.1.4. Egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség
8.1.4.1. Százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség
Amennyiben a biztosítási kötelezettség nem jön létre, a kifizetőnek az összevont adóalapba tartozó, az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett azon összeg után, amelyet belföldi illetőségű magánszemélynek juttat, és amely után járulékot nem kell fizetni, illetőleg amelyik összeget a járulékalap megállapításánál nem kell figyelembe venni (reprezentáció és üzleti ajándék adóköteles értéke), 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Ha az említett jövedelem nem kifizetőtől származik (pl. magánszemély fizet magánszemély részére ilyen jövedelmet), akkor az egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a magánszemélyt terheli, aki az adóelőleg-alapot képező jövedelmet kapja.
8.1.4.2. Tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség
A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban foglalkoztatottak után
– bedolgozói, megbízási, vállalkozási jellegű, illetőleg felhasználási szerződésen alapuló, valamint segítő családtagi jogviszonyban, ha a természetes személy e jogviszonyából származó jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra számítva annak harmincadrészét,
– választott tisztségviselői jogviszonyban (ideértve a helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati képviselőt is), ha a választott tisztségviselő e tevékenységéből származó jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra számítva annak harmincadrészét,
2002-től a havi 4500 forint, illetve a napi 150 forint tételes egészségügyi hozzájárulást a kifizető köteles megfizetni abban az esetben, ha más jogviszony alapján más kifizető a foglalkoztatott után nem fizet tételes egészségügyi hozzájárulást.
A nappali tagozatos tanulói, hallgatói jogviszony nem keletkeztet biztosítási kötelezettséget, annak fennállása nem mentesít a tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség alól.
E tevékenységeknél jellemző, hogy ha nem jön létre a biztosítási kötelezettség, nem kell tételes egészségügyi hozzájárulást fizetni, egy kivétellel. Az a saját jogú nyugdíjas, vagy az az özvegyi nyugdíjas, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és segítő családtagként végez díjazás ellenében munkát, a társadalombiztosítási jogszabályok szerint nem biztosított, ennek ellenére, ha a díjazása eléri az említett összeghatárt, a tételes egészségügyi hozzájárulást utána meg kell fizetni.
Az után a természetes személy után, akinek egyidejűleg több foglalkoztatási jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó (munka) jogviszonyát meghaladó további jogviszonya alapján nem kell tételes egészségügyi hozzájárulást fizetnie. Ha a munkaidő egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetőt terheli, ahol a munkaidő hosszabb. Azonos tartamú munkaidők esetén, vagy ha a munkaidőt nem vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetőt terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidő és a jövedelem is azonos, a hozzájárulás azt a kifizetőt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdődött.
9. KEDVEZMÉNYEK
A szellemi tevékenységet folytatók a jövedelmük 25 százalékával, de legfeljebb évi 50 ezer forinttal csökkenthetik az összevont adóalap utáni adójukat. Ezt az adókedvezményt azonban csak az év végi adóbevallásban, munkáltatói elszámolásban lehet érvényesíteni.
