A köztudatban gyakran összemosódik az ellenőrzési és az adóigazgatási eljárás, holott két jól elhatárolható, külön eljárásról van szó. Kétségtelen, hogy az adóhatóság az ellenőrzés során általában olyan tényeket, körülményeket állapít meg, amelyek következményeként meg kell indítani az adóigazgatási eljárást.
Az Art. fogalomrendszerében azonban az adóellenőrzés nem része az adóigazgatási eljárásnak, hanem általában megelőzi azt, azonban az Art. nem zárja ki az ellenőrzés lefolytatását az adóigazgatási eljárásban sem, vagyis annak elrendelésére az eljárás megszakítása nélkül is lehetőség van.
Az adóigazgatási eljárásra vonatkozó szabályokat az Art. mellett az államigazgatási eljárási törvény (Áe.) tartalmazza.
1. Az adóigazgatási eljárás szakaszai
1.1. Az eljárás megindítása
Az adóigazgatási eljárás hivatalból vagy az adózó kérelmére, bejelentésére, bevallására indul. Hivatalból indul eljárás például, ha az ellenőrzés azt állapítja meg, hogy az adózó valamely adókötelezettségét megsértette.
Bejelentésre jellemzően azok az adóhatósági eljárások indulnak, amelyekben az adóhatóság feladata az adó megállapítása.
Adókivetés, adókiszabás esetén az adóigazgatási eljárásban történik meg az adó megállapítása, az erről szóló határozat meghozatalával.
Kérelemre indul az eljárás például, ha az adózó részletfizetést, gyakorított támogatásigénylést, adóelőleg-mérséklést kér az adóhatóságtól.
1.1.1. Kérelemfajták
Az adóigazgatási eljárás különösen a következőkre irányul:
– adóalap, adó (adóelőleg), adómentesség, adókedvezmény, adófizetési kötelezettség vagy jogkövetkezmény megállapítása,
– költségvetési támogatási jogosultság megállapítása, adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési igény elbírálása, költségvetési támogatás kiutalása, valamint
– törvényben előírt fizetési kötelezettségtől való eltérés engedélyezése.
1.2. A tényállás tisztázása, bizonyítás
Az Áe. előírja, hogy a közigazgatási szerv – tehát az adóhatóság is – köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni, és amennyiben ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le, azzal, hogy a hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. Alapelv, hogy a hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és a tényállást az értékelés eredményeként állapítja meg.
A hatóság bizonyítási eszköznek tekinti az ügyfél nyilatkozatát, az iratot, a tanúvallomást, a szemlét és a szakértői véleményt.
1.2.1. Az ügyfél nyilatkozata, jegyzőkönyv
Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha az ügyfél nem nyilatkozik, vagy a kért adatot nem közli, a közigazgatási szerv a rendelkezésére álló adatok alapján dönt, vagy az eljárást megszünteti. Erre az ügyfelet figyelmeztetni kell.
A köztisztviselő köteles a meghallgatás előtt ellátni az ügyfelet a szükséges tájékoztatással, továbbá figyelmeztetni jogaira és kötelességeire. A közigazgatási szerv az eljárás során gondoskodik arról, hogy az ügyfelet a jogszabályok ismeretének hiánya miatt ne érje hátrány.
A közigazgatási szerv nem hívhatja fel az ügyfelet olyan adat közlésére, amelyet a közigazgatási szerv jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell.
Az az ügyfél vagy képviselője, aki rosszhiszeműen az ügy szempontjából jelentős valótlan tényt állít, ötezer forintig terjedő bírsággal sújtható. Lehetőség van azonban a bírságot megállapító határozat visszavonására abban az esetben, ha az ügyfél a tényállításának valótlanságát feltárja.
Az adóhatóság az adózót – a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózók adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítása, illetve ellenőrzése érdekében – az adóhatóság törvényben meghatározott eljárásának lefolytatásához – felhívásban nyilatkozattételre kötelezheti az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő adatról, tényről, körülményről.
Az előbbi feltételeknek meg nem felelő magánszemély az adóhatóság felhívására köteles tanúvallomást tenni az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő olyan adatról, tényről, körülményről, amely a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítását, illetve ellenőrzését teszi lehetővé.
A nyilatkozattétel megtagadására akkor van lehetőség, ha az adózó vagy a magánszemély az eljárásban tanúként nem lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná. (A megtagadásra jogosult személyek körét a tanúra vonatkozó szabályok ismertetésénél mutatjuk be.)
Az adózót, illetőleg a magánszemélyt ki kell oktatni jogairól és kötelezettségeiről, valamint figyelmeztetni kell a nyilatkozattétel, illetve a tanúvallomás megtagadásának következményeire is.
Az adóhatóság az adózó, illetőleg a magánszemély szóbeli nyilatkozatáról jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmazza az adóhatóság megnevezését, a jegyzőkönyv készítésének helyét, idejét, a nyilatkozattevő, a tanú azonosításához szükséges adatokat és lakcímét, a jogokra és kötelezettségekre történő kioktatást és a jogkövetkezményekre való figyelmeztetést, a nyilatkozatot, a tanúvallomást, valamint a nyilatkozattevő, illetve a tanú és a jegyzőkönyvvezető aláírását.
1.2.2. Az irat
Az adóhatóság a tényállás megállapítása céljából az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására hívhatja fel, illetőleg ennek érdekében más szervet megkereshet.
Lehetőség van arra is, hogy az aránytalanul nehezen beszerezhető irat helyett az ügyfél a bizonyítani kívánt tényről nyilatkozatot tegyen.
Az iratra vonatkozó rendelkezések irányadók minden olyan tárgyra, amely – általában műszaki vagy vegyi úton – adatokat rögzít (fénykép, film-, hangfelvétel, mágneslap, mágnesszalag, elektronikus dokumentum stb.).
1.2.3. A tanú
Az ügyre vonatkozó tény tanúval is bizonyítható.
A tanúként megidézett személy köteles a meghallgatása végett megjelenni és – a törvényben meghatározott kivétellel – tanúvallomást tenni.
Tanúként nem hallgatható meg
– az, akitől bizonyítékként értékelhető vallomás nem várható, továbbá
– államtitoknak, szolgálati titoknak vagy hivatásbeli titoknak minősülő tényről az, aki a titoktartás alól – az arra jogosított szervtől vagy személytől – nem kapott felmentést.
A tanú jogosult a vallomástétel megtagadására abban az esetben is, ha az ügyfelek valamelyik ének hozzátartozója. A tanúvallomás megtagadható ezen túlmenően az olyan kérdésben, amelyben vallomásával a tanú saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.
A meghallgatás kezdetén meg kell állapítani a tanú személyazonosságát. A tanúnak nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, nem elfogult-e. A tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás következményeire.
1.2.4. A szemle
A tényállás tisztázása céljából szemlét lehet elrendelni. A szemlén a szemletárgy birtokosát a szemletárgy felmutatására lehet kötelezni – aki a szemletárgy felmutatását megtagadhatja, ha őt a szemletárgyra vonatkozóan titoktartás kötelezi, és ez alól nem kapott felmentést -, illetve a hatóság úgynevezett helyszíni szemlét is tarthat.
Amennyiben a szemle eredményét az érdekeltek előzetes idézése vagy értesítése veszélyeztetné, a szemle elrendelését annak megkezdése előtt szóban kell közölni.
1.2.5. A szakértő
Szakértőt kell meghallgatni akkor, ha az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához, megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, vagy abban az esetben, ha a szakértő meghallgatását jogszabály írja elő.
Szakértőként az eljáró közigazgatási szerv megfelelő szakértelemmel rendelkező dolgozóját kell az eljárásba bevonni, vagy a jogszabályban meghatározott szervet kell megkeresni. Ha az eljáró közigazgatási szervnek a szakkérdés eldöntéséhez szükséges szakértelemmel rendelkező dolgozója nincs, más szervet vagy szakértő testületet kell megkeresnie. Szakértőként – indokolt esetben – szakértelemmel rendelkező személy közvetlenül is kirendelhető. A szakértő személyére az ügyfél is tehet javaslatot.
Az ügyfél kérelmére a közigazgatási szerv a kirendelt szakértőn kívül – akár véleményének előterjesztése előtt, akár az után – más szakértőt is kirendelhet, feltéve hogy a szakértő költségét az ügyfél előlegezi, illetőleg viseli.
Szakértőként nem járhat el az, akivel szemben a köztisztviselőre vonatkozó kizárási ok áll fenn, aki tanúként nem hallgatható meg, vagy aki a tanúságtételt megtagadhatja.
A szakértővel közölni kell mindazokat az adatokat, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. Evégből a szakértő az ügy iratait megtekintheti, az ügyfél és a tanú meghallgatásánál, a tárgyaláson és a szemlén jelen lehet, az ügyfélhez, a tanúhoz kérdéseket intézhet. Jogszabály alapján az ügyfél a szakértői vizsgálatban való közreműködésre kötelezhető. A szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás következményeire.
2. A határozat
Az adóhatóságnak mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendő kérdésekben határozatot kell hoznia.
2.1. A határozat tartalma
A határozat tartalmazza
– az eljáró közigazgatási szerv megnevezését,
– az ügyfél nevét és lakóhelyét (székhelyét),
– az ügy számát, tárgyának és ügyintézőjének megjelölését,
– a rendelkező részben a közigazgatási szerv döntését, továbbá
– a fellebbezés és
– a bírósági felülvizsgálat lehetőségéről való tájékoztatást.
A határozat indokolásában
– a megállapított tényállást, és
– az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat,
– az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást,
– a mellőzés indokait, valamint
– az eljárt szakhatóságok megnevezését
kell feltüntetni.
Tartalmaznia kell a határozatnak továbbá
– azokat a jogszabályokat, amelyek alapján a közigazgatási szerv a határozatot hozta,
– a határozat hozatalának helyét és idejét,
– a határozat aláírójának nevét, hivatali beosztását és
– a közigazgatási szerv bélyegzőlenyomatát.
Lényeges, hogy amennyiben a határozat kötelezést tartalmaz, abban határidőt vagy határnapot kell megállapítani a teljesítésre. A határozatban részletekben történő teljesítésről is lehet rendelkezni.
2.2. A határozat alakja
A határozatot külön íven kell megszövegezni, illetőleg jegyzőkönyvbe kell foglalni, vagy az ügyiratra kell feljegyezni.
2.2.1. Külön íven szövegezett határozat
Külön íven kell megszövegezni a határozatot, ha azt kézbesítés útján közlik, vagy ha az ügyfél kérelmére a kihirdetett határozatot neki megküldik.
2.2.2. Határozat jegyzőkönyvben
A jegyzőkönyvbe foglalt vagy az ügyiratra feljegyzett határozatban nem kell feltüntetni az eljáró közigazgatási szerv megnevezését, az ügyfél nevét és lakóhelyét (székhelyét), az ügy számát, tárgyának és ügyintézőjének megjelölését, a határozat hozatalának helyét és idejét, a határozat aláírójának nevét, hivatali beosztását és a közigazgatási szerv bélyegzőlenyomatát, ha azok az iratból kitűnnek.
2.2.3. Formanyomtatvány, elektronikus okirat
Jogszabály elrendelheti, hogy a közigazgatási szerv határozatát az erre a célra rendszeresített okiraton adja ki, illetőleg lehetővé teheti, hogy elektronikus dokumentumba foglalja.
2.3. Határozatfajták
2.3.1. Egyszerűsített határozat
Az adóigazgatási eljárásban is hozható úgynevezett egyszerűsített határozat, mégpedig azokban az ügyekben, amelyekben nincsenek ellenérdekű ügyfelek.
Ellenérdekű ügyfél hiányában a kérelemnek helyt adó elsőfokú határozat indokolása és a jogorvoslatról való tájékoztatás is mellőzhető.
2.3.2. Fizetési meghagyás
Az Art. alkalmazásában határozatnak minősül a fizetési meghagyás is.
A fizetési meghagyás gyakorlatilag a határozat egyszerű formája, amelyben a hatóság nagyszámú, azonos alapon fizetésre kötelezett adózóval közli a kötelezettséget.
A fizetési meghagyást általában vagyonszerzési illeték megfizetésére való kötelezésnél, valamint az állami, illetőleg önkormányzati adóhatóságnál az adóelőleg-előírásra alkalmazzák.
2.3.3. Fizetési értesítés
A hatóság általában akkor bocsát ki fizetési értesítést, ha a kötelezettséget már korábban meghatározták, vagy ha azt más hatóság határozata alapján kellett volna teljesíteni. Fizetési értesítést ad ki például az illetékhivatal, ha a bírósági eljárási illetéket feljegyezték, és a bíróság rendelkezett arról, hogy azt melyik peres félnek kell megfizetnie.
2.3.4. Adóív
Az adóív jellemzően az önkormányzati adóztatásban használt, az adózó tájékoztatására szolgáló olyan irat, amely a folyamatosan, változatlanul ismétlődő adókötelezettségek évenkénti közlését tartalmazza. Gyakorlatilag a kivetést helyettesíti.
2.4. A határozat kijavítása és kiegészítése
Az adóhatóság a határozatot név-, szám- vagy számítási hiba és más hasonló elírás esetén – a szükséghez képest az ügyfél meghallgatása után – kijavíthatja vagy kicserélheti.
Az adóhatóság hivatalból vagy az ügyfél kérelmére a határozatot kiegészítheti, ha az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem határozott. A kiegészítés a határozat egyéb rendelkezéseit nem érintheti.
A kijavítást és a kiegészítést az alaphatározat eredeti példányára és lehetőleg kiadmányaira is fel kell jegyezni, és az alaphatározatra előírt módon az ügyféllel közölni kell.
Nincs helye azonban a határozat kiegészítésének, ha ez jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.
2.5. A határozat módosítása és visszavonása
A határozat módosítása és visszavonása felfogható egy olyan sajátos jogorvoslati formának is, amikor – hasonlóan a határozat kijavításához és kiegészítéséhez – nem a felettes szerv, hanem maga a határozatot hozó hatóság korrigálja a hibát. A határozat módosításának és visszavonásának szabályait az Art. tartalmazza. Ezeket a rendelkezéseket a jogorvoslatok körében részletesen ismertetjük majd.
2.6. A határozat közlése
A határozat közlésének napja az a nap, amelyen azt kézbesítették, kihirdették, a közszemlére tett iratot levették, illetőleg a határozatot távközlési eszköz útján közölték. A közszemlére tett iraton mind a kifüggesztés, mind a levétel napját fel kell tüntetni. Az adóztatásban a közszemlére tételt – a végrehajtás külön szabályozott eseteitől eltekintve – az adótitokra tekintettel nem lehet alkalmazni.
2.7. A határozatok (adóhatósági iratok) kézbesítése
Az Áe. szerint a határozatot kézbesítés útján kell közölni, a jelen levő ügyféllel azonban – ha jogszabály nem zárja ki – kihirdetés útján is közölni lehet.
Az Art. sajátos szabályokat állapít meg valamennyi adóhatósági irat (így az adóhatósági határozatok) közlésére, kézbesítésére.
Ennek megfelelően az adóhatósági irat akkor tekinthető kézbesítettnek, ha a postai kézbesítés második megkísérlését követő öt munkanapon belül a címzett azt nem vette át, és a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően az iratot visszaküldte az adóhatóságnak. Az irat átvételében akadályozott adózó azonban igazolási kérelemmel élhet.
A kézbesítés akkor is szabályszerű, ha a címzett az átvételt megtagadta.
Amennyiben pedig a magánszemély adózó ismeretlen helyen tartózkodik, az adóhatóság az iratot a gyámhatóság által kirendelt ügygondnok részére kézbesíti.
3. Sajátos eljárási szabályok, eljárási határidők
3.1. Több kötelezett az eljárásban
Ha törvény egyidejűleg több adózó fizetési kötelezettségét írja elő, az adóhatóság a közös képviselőt, ennek hiányában valamennyi adózót értesíti az adómegállapításról.
3.2. Az ügyintézési határidő meghosszabbítása
Az Áe. főszabályként az érdemi határozat meghozatalára 30 napos határidőt állapít meg, amit legfeljebb egyszer a hatóság vezetője újabb 30 nappal meghosszabbíthat.
3.3. A határidő kezdete
Az eljárás lefolytatására nyitva álló határidőt a kérelem előterjesztésétől, illetőleg az eljárás hivatalbóli megindításától kell számítani.
3.4. Az utólagos adómegállapítás
Ha az adóigazgatási eljárás ellenőrzéssel összefüggő utólagos adómegállapításra irányul, az eljárás kezdő időpontjának a jegyzőkönyv átadásának napját kell tekinteni. A határozat meghozatalára nyitva álló határidő ebben az esetben 60 nap.
4. Képviselet
Az, akinek a személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, az adóhatóság székhelyére, illetve az adózó székhelyéhez, telephelyéhez, lakóhelyéhez legközelebb eső hivatali helyiségbe idézhető. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a személyes megjelenés az ellenőrzés során válik szükségessé.
4.1. Jogosultak
A magánszemély adózót – ha az adóigazgatási eljárásban nem személyesen jár el
– törvényes képviselője,
– közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt meghatalmazás alapján más nagykorú személy, továbbá
– ügyvéd, ügyvédi iroda, illetve
– adószakértő, adótanácsadó képviselheti.
Nem magánszemély adózót a rá vonatkozó jogszabály szerint képviseleti joggal rendelkező személy, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó képviselheti a jogszabály szerinti megbízás alapján.
5. Adókivetés, adókiszabás
Az önkormányzati adóhatóság adókivetéssel állapítja meg a helyi adót – a vállalkozók kommunális adója, az iparűzési és az adóbeszedéssel megállapított adó kivételével -, valamint az önkormányzat költségvetése javára más törvény alapján fizetett adót (például gépjárműadó).
5.1. Bevallási (bejelentési) kötelezettség
A kivetés, kiszabás esetén az adózót az adókötelezettség keletkezéséről, az adóalap, az adómentesség, az adókedvezmény, az adó megállapításához szükséges adatokról, körülményről bevallási, illetőleg bejelentési kötelezettség terheli.
5.1.1. A bevallás (bejelentés) határideje
Amennyiben a helyi adót kivetéssel kell megállapítani (továbbá a gépjárműadó esetében), az adózó az adókötelezettség keletkezéséről (változásáról) 15 napon belül adóbevallást tesz. Nem kell újabb adóbevallást tenni mindaddig, ameddig a helyi adót (adókötelezettséget) érintő változás nem következett be.
5.2. Illetékkiszabás
A vagyonszerzési illetéket, továbbá az illetéktörvény szerint kiszabás alapján fizetendő eljárási illetéket az illetékhivatal kiszabással állapítja meg.
5.2.1. Bejelentési kötelezettségek
Az illetékkötelezettséggel járó vagyonszerzés tényét, továbbá a megszerzett vagyon forgalmi értékét az illetéktörvényben foglaltak szerint kell bejelenteni.
Az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket az illeték fizetésére kötelezett fél köteles bejelenteni a jogügylet megkötésekor, ha ez a kötelezettség őt terheli. Más esetben az illetékhivatal felhívására kitűzött határidő alatt kell a forgalmi értéket bejelenteni. Az ingatlan tulajdonjogának, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak a megszerzését (megszüntetését) a földhivatalhoz kell bejelenteni illetékkiszabásra, az azt tartalmazó szerződés (okirat) benyújtásával. Az illetékkiszabás célját szolgáló bejelentést az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelemmel kell teljesíteni, a kérelmet pedig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon kell benyújtani. Ha az illeték fizetésére kötelezett a kérelmet a külön jogszabályban meghatározott 30 napon túl nyújtja be, illetve bejelentési kötelezettségét elmulasztja, vagy hiányosan teljesíti, mulasztási bírság megfizetésére kötelezhető.
A vagyonszerzési illeték tárgyát képező, de ingatlan-nyilvántartási eljárást nem igénylő jogügyletet a szerződő felek – a gépjármű, pótkocsi vagyonszerzési illetékének kivételével – közvetlenül az illetékhivatalnak kötelesek bejelenteni. A bejelentést az illetékkötelezettség keletkezését követő 30 napon belül, a vagyonszerzést rögzítő irat eredeti és másolati példányának benyújtásával kell teljesíteni. Az ilyen másolatot az illetékhivatal illetékmentesen hitelesíti.
Az okirat kiállítása nélkül is illetékköteles jogügyletet szóval is be lehet jelenteni. A szóbeli bejelentést írásba kell foglalni, és a bejelentés megtörténtéről az illetékhivatal az ügyfélnek igazolást ad ki.
Az említett bejelentési kötelezettségeket nem érinti az a körülmény, hogy a vagyonszerzés a jogszabály szerint illetékmentes.
A gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának, haszonélvezetének megszerzésével összefüggő illetékkötelezettséget a jog szerzését tanúsító okirat keltétől számított 15 napon belül a bekövetkezett jogváltozás átvezetésére illetékes okmányirodánál, illetőleg közlekedési hatóságnál kell bejelenteni.
5.2.2. Határozathozatal
Az adóhatóság a fizetendő adóról, az adófizetés módjáról és idejéről, továbbá ha törvény előírja, az adóalapról, az adómentességről vagy adókedvezményről a bevallás (bejelentés) adatai alapján határoz.
Ha a bevallás (bejelentés) hiányos, valótlan vagy téves adatokat tartalmaz, az adóhatóság legfeljebb 15 napos határidő kitűzésével az adózót hiánypótlásra hívja fel.
A hiánypótlásra előírt határidő eredménytelen eltelte esetén, vagy ha azt a tényállás tisztázása egyébként indokolja, az adóhatóság az adózó egyidejű értesítésével az adómegállapító eljárást megszakítja, és a tényállás tisztázása érdekében ellenőrzést folytat le. Ilyenkor a határozatot az ellenőrzés eredményeként feltárt tényállás alapján hozza meg a hatóság.
5.2.3. Utólagos ellenőrzés
A bevallás (bejelentés) adatai alapján hozott határozat esetében az adómegállapításhoz való jog elévüléséig utólagos ellenőrzésnek van helye.
Adókülönbözet megállapításáról akkor hozhat határozatot az adóhatóság, ha a bevallás (bejelentés) adataitól vagy az abban feltüntetett körülményektől eltérő tényállást tár fel.
Az adómentességet vagy adókedvezményt határozott időre megállapító, jogszabálysértő határozat esetén az adóhatóság a jogszerű adókötelezettséget a jövőre nézve új határozattal írja elő.
A feltételhez kötött, határozott időre szóló adómentesség, adókedvezmény feltételeinek megszűnte esetén az adó az eredeti esedékességtől jár.
6. Hatósági adómegállapítás a bevallás azonnali ellenőrzése alapján
Az állami adóhatóság a bevallásra előírt határidő lejártát követően azonnali ellenőrzést rendel el, ha a rendelkezésére álló (azok száma vagy tartalma miatt) jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására.
Jelentősnek tekinthető tény, adat, körülmény lehet különösen a számla- (egyszerűsített számla-), nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása.
Azonnali ellenőrzés rendelhető el akkor is, ha a magánszemély adózó valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta.
Az ellenőrzés megállapításai alapján az adóhatóság az eljárást megindítja, a bevallott és az azonnali ellenőrzéssel megállapított adó különbségét előírja, adóbírságot szabhat ki, és a különbség után a késedelmi pótlékot az eredeti esedékesség napjától felszámíthatja.
6.1. Becslés
Az adóhatóság az adó alapját azonnali ellenőrzés elrendelése esetén becsléssel állapítja meg. Becslésnél az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy annak feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.
Ha az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adó alapját is becsléssel állapítják meg.
A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel valószínűsíthető.
Becsléssel kell megállapítani az adóalapot ak kor is, ha az adóalap megállapítására az előbbi ek szerint azért nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. A becslésnél az adóalapot az adóhatóság az eset körülményeire tekintettel valószínűsíti. Ennek során az azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók – magánszemély adózó esetében a munkaviszony keretében hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között végzők – kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni.
7. Utólagos adómegállapítás
Az önadózó adózók az adómegállapításnak ezzel a formájával találkoznak, amikor is az adóhatóság az adóellenőrzés eredményeként megállapított, feltárt adókülönbözetet az adózó terhére vagy javára megállapítja.
7.1. A határozat tartalma
Az adóhatóság az utólagos adómegállapítás esetén adónként, költségvetési támogatásonként az egyes időszakokra elkülönítve határozattal állapítja meg a bevallott vagy bevallani elmulasztott és az ellenőrzés eredményeként feltárt adó, illetve költségvetési támogatás alapját, az adót, a költségvetési támogatást, és az adóhiány megfizetésére kötelezi az adózót.
Az adóhatóság az adóhiányt megállapító határozatban rendelkezik az adókötelezettséget érintő jogszabálysértés jogkövetkezményeiről és a könyvvezetési, nyilvántartási szabálytalanságok megszüntetéséről.
A határozatban mindezeken túl az adózó javára mutatkozó különbözet kiutalásáról is rendelkezni kell.
7.2. Egyszerűsített határozat
Ha a nem magánszemély adózó vagy az általa megjelölt érdek-képviseleti szerv az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv megismerését és igazolt átvételét követően a törvényben előírt határidőn – 8 napon belül – nem tesz észrevételt, a határozat indokolásában elegendő a jegyzőkönyv megfelelő pontjaira utalni.
Nem alkalmazható azonban ez a rendelkezés abban az esetben, ha az adó vagy a költségvetési támogatás alapját az adóhatóság becsléssel állapította meg.
7.3. Határozathozatali tilalom
Ha a korábbi ellenőrzés eredményeként határozatot hoztak, a határozat jogerőre emelkedésétől, ha pedig az ellenőrzés adóigazgatási eljárás indítása nélkül fejeződött be, a befejezéstől számított egy éven túl olyan új határozat, amely az adókötelezettséget, az adó alapját, az adó összegét, a költségvetési támogatás alapját és összegét az adózó terhére változtatja meg, még akkor sem hozható, ha az alapeljárásban hozott határozatot a felettes adóhatóság megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el, vagy a határozatot az elsőfokú adóhatóság visszavonta.
Ezek az előírások nem vonatkoznak
– a bíróság jogerős ítéletében megállapított adó-, társadalombiztosítási csalás, illetve az adókötelezettség teljesítésével összefüggésben elkövetett csalás,
– a bíróság által elrendelt új eljárás,
– az Állami Számvevőszék felhívására és a pénzügyminiszter utasítására, továbbá – helyi adó esetében – az önkormányzati képviselő-testület határozata alapján elrendelt kötelező ellenőrzés,
– a társadalombiztosítási igazgatási szerv megkeresésének a teljesítése érdekében, illetőleg a magán-nyugdíjpénztár megkeresésére soron kívül lefolytatott ellenőrzés, valamint
– a felülellenőrzés eseteire.
7.4. Az utólagos adómegállapítás tilalma
Nincs helye utólagos adómegállapításnak, ha az adót vagy a költségvetési támogatást – annak kicsi összege miatt – még önellenőrzéssel sem kell helyesbíteni. (Nem kell önellenőrzéssel helyesbíteni azt az adót, költségvetési támogatást, amely helyesbítésének összege az 1000 forintot, a helyi adó, a magánszemélyek jövedelemadója és egészségügyi hozzájárulása esetében a 100 forintot nem haladja meg.)
8. Az adó soron kívüli megállapítása
8.1. Az adózó halála
Ha az adókötelezettség az adózó halála miatt szűnik meg, az adóhatóság az adót határozattal állapítja meg.
Az adóhatóság az adózóval annak halálakor együtt élt házastársa vagy örököse kérelmére az adót év közben is megállapítja, ha a kérelmező az adó megállapításához szükséges igazolásokat rendelkezésre bocsátja.
8.2. Külföldi letelepedési szándék
Az adóhatóság abban az esetben is határozattal állapítja meg év közben az adót, ha ezt az ország területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyni kívánó adózó kéri. A határozathozatal feltétele, hogy az adózó a külföldi bevándorlási célú vízumot az adóhatóságnak bemutassa és egyidejűleg mellékelje az adómegállapításhoz szükséges igazolást is.
8.3. Határozat bejelentés alapján
A belföldön lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, telephellyel, székhellyel nem rendelkező adózó adóját az adóhatóság az adózó bejelentése alapján határozattal állapítja meg, ha az adózó az adóév végét megelőzően azzal a szándékkal hagyja el az ország területét, hogy az adóév során adóköteles tevékenység vagy jövedelemszerzés céljából nem tér vissza.
8.4. Adóvita
Az adóhatóság határozattal állapítja meg az adót, illetve az adóelőleget, akkor is, ha a magánszemély a kifizető, illetve a munkáltató által megállapított adót vitatja, vagy az adóelőleg összegével kapcsolatban a kifizető és a magánszemély között vita van.
9. Feltételes adómegállapítás
Az eljárás lényege, hogy a Pénzügyminisztérium az adózó kérelmére az általa közölt – jövőben megkötendő szerződésre vagy más jogügyletre vonatkozó – részletes tényállás alapján állapítja meg az adókötelezettséget vagy annak hiányát, és amennyiben lehetséges, az adóalapot és az adót.
A feltételes adómegállapítás az adóhatóságra csak változatlan tényállás mellett, az adott ügyben kötelező.
9.1. Kérelem
A kérelmet előírt nyomtatványon, kizárólag ügyvéd vagy adótanácsadó ellenjegyzésével lehet benyújtani.
9.1.1. Eljárási díj
A kérelem díjköteles, a díj mértéke az ügylet tárgya értékének 1 százaléka, de legalább 250 ezer, és legfeljebb 5 millió forint.
9.1.2. Nyilatkozat
A kérelemhez csatolni kell az adózó nyilatkozatát arról, hogy
– a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak;
– a kérelem vagy hasonló kérelme ügyében nem folyt és nem folyik tudomása szerint ellenőrzés, adóigazgatási eljárás vagy bírósági eljárás;
– a feltételes adómegállapítást érintő jövőbeli jogszabályváltozás, illetőleg a tényállás megváltozása (tartalmi változás) esetén – annak hatálybalépésétől, illetve időpontjától kezdődően – a feltételes adómegállapítás nem alkalmazható.
9.2. A feltételes adómegállapítás alkalmazásának tilalma
Nem alkalmazható a feltételes adómegállapítás, ha az adózó által közölt tényállás hiányos vagy egyébként az adatok az adómegállapításhoz nem elegendőek, továbbá abban az esetben sem, ha alaposan lehet attól tartani, hogy a közölt tényállás valamely más szerződést, ügyletet vagy cselekményt leplez.
Az előzőekben felsorolt feltételek teljesítésének hiányán túl nem teljesíthető a kérelem akkor sem, ha
– az adózó az eljárási díjat nem fizette meg hiánytalanul;
– a kérelemben foglalt tényállás már teljesített ügyletre vonatkozik;
– a tényállás megegyezik az adózó egy korábbi, már elutasított feltételes adómegállapítás iránti kérelmének tényállásával;
– az ügyben államigazgatási vagy bírósági eljárás van folyamatban;
– a kérelem teljesítéséhez törvényi szabályozásra lenne szükség;
– a kérelemből a hiánypótlás ellenére sem tűnnek ki az adómegállapítás szempontjából jelentős tények, illetve
– a feltételes adómegállapítás külföldi jog értelmezését igényli.
9.2.1. Díjvisszautalás
Amennyiben az adó feltételesen nem állapítható meg, a befizetett díj 75 százalékát vissza kell utalni.
10. Fizetési könnyítések
Fizetési halasztás és részletfizetés (fizetési könynyítés) engedélyezésére az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy kérelmére, az adott adóhatóságnál nyilvántartott adó vonatkozásában van lehetőség.
10.1. Az engedélyezés feltételei
Fizetési könnyítés engedélyezhető
– ha a fizetési nehézség a kérelmezőnek nem róható fel, vagy
– ha a kérelmező a fizetési nehézség elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható, továbbá
– ha a fizetési nehézség átmeneti jellegű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető.
Lényeges, hogy a kérelem elbírálása és a feltételek meghatározása során figyelembe kell venni a fizetési nehézség kialakulásának okait és körülményeit is.
10.2. Kizárt a fizetési könnyítés engedélyezése
Nem engedélyezhető fizetési könnyítés
– a magánszemélyek jövedelemadójának előlegére és a levont jövedelemadóra,
– a beszedett helyi adóra, valamint
– a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra.
Ezek nyilvánvalóan azok az esetek, amikor a kötelezettség teljesítésére a fedezet rendelkezésre áll, azonban azt a fizetésre kötelezett saját céljaira fordítja.
10.3. Pótlékok
Fizetési könnyítés iránti kérelem benyújtása, illetve a kérelem teljesítése esetén a kérelmező terhére bizonyos pótlékokat kell a határozatban előírni, így
– a magánszemély esedékesség előtt előterjesztett kérelme esetén a kérelmet elbíráló elsőfokú határozat keltének napjáig számított, a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű pótlékot, illetve
– a kérelem teljesítése esetén a fizetési könnyítés időtartamára az elsőfokú határozat keltének napjától számított, a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű pótlékot;
– a jogi személy, egyéb szervezet kérelme, továbbá a magánszemélynek az esedékesség időpontja után benyújtott kérelme esetén az általános mértékű késedelmi pótlékot. Ezt a pótlékot a kérelmet elbíráló határozat jogerőre emelkedéséig, ha azonban a fizetési könnyítést engedélyezik, csak az elsőfokú határozat keltének napjáig kell felszámítani.
A pótlékok kiszabásától kivételes méltánylást érdemlő esetben az adóhatóság eltekinthet.
10.4. Feltételes kedvezmény
Az Art. az adóhatóságnak lehetőséget ad arra, hogy a fizetési halasztást, részletfizetést engedélyező határozatában a kedvezményt feltételhez kösse, például jelzálogjogot vagy más vagyoni biztosítékot írjon elő a kedvezmény megadásának feltételeként.
11. Adómérséklés
Az adóhatóság mérsékelheti vagy elengedheti a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást, valamint a bírság- vagy pótléktartozást, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.
Nem mérsékelhető és engedhető el ugyanakkor a járuléktartozás, valamint a nem magánszemély adózó meghatározott adótartozása (azaz a tőketartozás).
11.1. Pótlék- és bírságtartozás
Az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti (elengedheti), különösen akkor, ha annak megfizetése a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené.
Az adóhatóság a bírság-, pótlékmérséklést az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti.
11.2. Helyi adó mérséklése, elengedése
A helyi adót, az adótartozást az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek alapján az önkormányzati adóhatóság mérsékelheti vagy elengedheti.
11.3. Illetéktartozás mérséklése, elengedése
Az illetékügy elbírálására jogosult adóhatóság az illetékfizetésre kötelezett kérelmére jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, vagyonszerzési illeték esetén a megszerzett vagyon jellegére és a szerzés körülményeire figyelemmel az illetéktartozást mérsékelheti vagy elengedheti.
