A gazdaság fejlődésének legnagyobb gátja a működő tőke hiánya. Sok életrevaló, piacképes elképzelés válik semmivé azért, mert nincs elegendő pénz a megvalósításához. Nem minden vállalkozás képes megvásárolni a tevékenységéhez szükséges ingatlant, gépeket, berendezéseket, egyéb állóeszközöket. Megfelelő finanszírozási lehetőségek után kell tehát néznie. A klasszikus hitelezés az esetek többségében nem megoldás, így olyan konstrukciókkal kell próbálkozni, amely biztosítja a szükséges eszközök használatát anélkül, hogy azonnali, nagy összegű pénzt követelne a vállalkozástól.
A likviditási problémák egyfajta ellenszere a lízing, amely rugalmasan képes alkalmazkodni a mindenkori gazdasági igényekhez. A lízingelő a lízingelt eszközzel jó esetben nemcsak hogy ki tudja termeli a lízingdíjat, hanem haszonra is szert tesz, s végül a lízingelt dolog adott esetben úgy kerül a lízingelő tulajdonába, hogy maga keresi meg az ellenértékét. A lízingügyletnél a finanszírozó, vagyis a lízingbeadó is biztosabb helyzetben van, mint ha kölcsönt nyújtott volna, hiszen a futamidő végéig tulajdonosa marad az eszköznek, azonkívül a dolog fenntartásával együtt járó költségek és a kárveszély is a lízingelőt terheli.
Különszámunkban áttekintjük a lízing sajátosságait, különféle típusait, szólunk a lízingszerződés megkötéséhez elengedhetetlen tudnivalókról, s részletesen foglalkozunk a lízing adózásával, illetve számvitelével.
Külön teret szentelünk a termelőeszközök használatát biztosító másik fontos területnek, a bérletnek, amely szintén jól használható azokban az esetekben, amikor a vállalkozás valamilyen okból nem tudja, vagy nem akarja tulajdonul megszerezni a gazdasági tevékenységéhez szükséges javakat.
A szerkesztők
