1. A pénzügyi lízing az áfatörvényben
A lízing, ezen belül is a pénzügyi lízing fogalmát az adótörvények nem, csak a számviteli törvény tartalmazza. E fogalommeghatározás szerint – amely egyébként összhangban van a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben foglaltakkal – a pénzügyi lízing olyan szerződés alapján valósul meg, amely szerződés értelmében a lízingbeadó a lízingbevevő igényei szerint beszerzett és a lízingbeadó tulajdonát képező eszközt lízingdíj ellenében, a szerződésben rögzített időtartamra a lízingbevevő használatába, birtokába adja. Az ilyen szerződés alapján a lízingbevevőt terheli a használatból következően minden költség és kockázat, a lízingbevevő jogosult a hasznok szedésére, a szerződés időtartamának végén a lízingelt eszköz tulajdonjogát a lízingbevevő vagy az általa megjelölt megszerzi, vagy megszerezheti, a maradványérték megfizetésével vagy anélkül. A lízingbevevőt vételi jog illeti meg, azonban erről a jogáról a szerződés megszűnése előtt le is mondhat. A hitelintézeti törvény szerinti pénzügyi lízing tárgya lehet dolog és vagyoni értékű jog is. Itt érdemes megjegyezni, hogy a pénzügyi lízing számviteli elszámolására vonatkozó szabályok a pénzügyi lízing valamennyi esetére egységesek, így a számviteli elszámolás nem függ az adott pénzügyi lízingkonstrukció áfarendszerbeli megítélésétől.
Az általános forgalmi adó törvény nem tartalmaz fogalommeghatározást a pénzügyi lízingre – csupán egy helyen említi, a tárgyi adómentes értékesítéseknél –, azonban termékértékesítésként kezeli azokat a bérleti szerződéseket, amelyek már a szerződés megkötésekor rendelkeznek a bérbevevő futamidő lejárta utáni biztos tulajdonszerzéséről.
A számviteli fogalomból látható volt, hogy a pénzügyi lízingszerződésben a futamidő végén beálló tulajdoni viszonyokról többféleképpen lehet rendelkezni: a lízingbevevő tulajdont szerez (zárt végű lízingszerződés), vagy megnevezheti a vevőt, vagy a lízing tárgya visszaszáll a lízingbeadóra (nyílt végű lízingszerződés). Az áfatörvény szerinti feltételekkel kötött lízing azonban szűkebb kört ölel fel, mint a pénzügyi lízing fogalma: csak a biztos tulajdonszerzést kikötő pénzügyi lízing számít termékértékesítésnek.
Fontos különbség, hogy ugyan a pénzügyi lízing tárgya vagyoni értékű jog is lehet, azonban az áfatörvény alkalmazásában semmiképpen sem termék értékesítése. Ebből következik, hogy vagyoni értékű jog esetében a lízingbevevőnek a szerződés lejártával való biztos tulajdonszerzésére vonatkozó kikötése mellett sem alkalmazhatók a termékértékesítési előírások. Ez azért van így, mert az áfa szempontjából csak a birtokba vehető dolog minősül terméknek, míg a vagyoni értékű jog a szolgáltatás minősített esetének számít.
Mindezekből az következik, hogy az olyan pénzügyi lízing, amely futamidejének végéig a lízingtárgy tulajdonváltozása nem rögzített, vagy a lízing tárgya vagyoni értékű jog, az áfa rendszerében szolgáltatásnyújtásnak minősül.
1.1. Áfafizetés, adóalap, adómérték zárt végű lízingnél
A biztos tulajdonszerzést rögzítő pénzügyi lízing esetén az adófizetési kötelezettség a termék tulajdonba-, vagy – ha az előbb történik – birtokbaadásakor keletkezik, mégpedig egy összegben.
Az adó alapja a teljesítésért járó ellenérték, amely két, egymástól elkülönítendő részből áll: a tőkerészből és a kamathányadból. Adót fizetni csak a tőkerész után kell, ugyanis a kamathányad erejéig tárgyi adómentes ügyletről van szó. A fizetendő áfa alapját a teljes, a lízingbevevő által fizetendő tőketartozás képezi. Ha a tőkerész a jövőben valamilyen oknál fogva (pl. külföldi fizetőeszközzel mint viszonyítási alappal kötött ügyletnél) módosul, akkor – tekintettel arra, hogy az adókötelezettség keletkezését követően bekövetkezett árfolyamváltozás az adó alapját utólag nem befolyásolja – számlahelyesbítés nem történhet. Amennyiben a lízingdíj tőkerésze nem érné el a lízingtárgy beszerzési árát, vagy – saját előállítás esetén – az előállítási költségét, akkor az adó alapját erre az értékre ki kell egészíteni.
A termékértékesítés szabályait kell alkalmazni az olyan lízingszerződések esetén, amelynek tárgya valamilyen eszköz (azaz nem vagyoni értékű jog), és ha a lízingbevevő biztosan tulajdonjogot szerez legkésőbb a futamidő lejártával, vagy az utoljára esedékes díj megfizetésével. Ebből az következik, hogy a lízingdíjak után fizetendő adó mértéke a lízing tárgyára előírt adómértékkel egyezik meg.
1.2. Adólevonási jog zárt végű lízingnél
Az áfatörvény szerint termékértékesítésnek minősülő lízingszerződés esetén a teljes lízingdíjban szereplő előzetesen felszámított áfa levonhatósága a lízingbevevőnél az általános szabályok szerint alakul. Függetlenül tehát attól, hogy a lízingbevevő a számlát kiegyenlítette-e, az adólevonási jog már megnyílik a lízingelt eszköz tulajdonba- vagy ha az később történik – birtokbaadásakor. Természetesen nincs adólevonási joga annak az adóalanynak, aki alanyi adómentességben részesül, vagy a lízingelt eszközt közvetlenül tárgyi adómentes tevékenységhez, illetve a gazdálkodáson kívül eső céllal használja. A lízingbevevőnek akkor sincs adólevonási joga, ha személygépkocsi (VTSZ 8703) a lízing tárgya.
A pénzügyi lízing az eddig ismertetett szabályok szerint részben adóköteles, részben tárgyi adómentes ügyletnek számít. Ez a kettősség a lízingbeadó adólevonási jogánál azt jelenti, hogy a beszerzett lízingtárgyat – mint tételesen elkülöníthető beszerzést – nem kell arányosítania, a beszerzését terhelő előzetesen felszámított adót pedig levonhatja. A tételesen el nem különíthető beszerzések és igénybe vett szolgáltatások előzetes adóját viszont arányosítania kell. A lízingbeadó a személygépkocsira vonatkozó, biztos tulajdonszerzést kikötő lízingszerződés esetén – miután ez termékértékesítésnek számít – az előzetesen felszámított áfát akkor vonhatja le, ha megvalósul a továbbértékesítési cél. Továbbértékesítési célnak a beszerzett termék saját célú használata, hasznosítás nélküli értékesítése számít, amelynek eredményeként a termék használati értéke legfeljebb a kereskedelemben szokásos értékváltozás figyelembevételével térhet el a beszerzéskori állapottól.
1.3. Áfa-visszaigénylés zárt végű lízingnél
Az általános forgalmi adó levonhatóságának tisztázása után érdemes megvizsgálni, mikor igényelhető vissza az áfa termékértékesítésnek számító lízingszerződés esetén.
Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet – többek között – akkor teljesíti, ha az adóalany 25, 12 és 0 százalékos tevékenységének adóalapja – év közben kezdőknél időarányosan – eléri a 4 millió forintot, illetve a kizárólag termékexportot vagy termékimportot megvalósító teherközlekedést végző adóalanynál a 2 millió forintot. Ehhez kapcsolódó szabály, hogy a negatív elszámolandó adót csökkenteni kell azon beszerzések adójával, amelyek adóval növelt ellenértékét a tárgyidőszakra vonatkozó bevallás benyújtásának esedékességéig nem fizettek meg az értékesítőnek. Nem szükséges a teljes adóval növelt ellenértéket, elég csak az adóösszeget kifizetni a termékértékesítésnek minősülő lízingszerződések esetén. Amennyiben tehát a felek megállapodása szerint a lízing első időszakában a teljes adóösszeg megfizetése megtörténik, a lízing miatt a negatív elszámolandó adót nem kell csökkenteni.
Más a helyzet akkor, ha a visszaigénylési jogosultság azért nyílik meg, mert a tárgyi eszköz beszerzésére jutó levonható előzetesen felszámított adó göngyölített összege 200 ezer forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét. Ebben az esetben ugyanis további feltétel, hogy az adóalany az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig a tárgyi eszköz adóval növelt ellenértékét meg is fizesse. Miután e feltétel teljesülése lízingszerződésnél fogalmilag kizárt, így az ilyen tárgyieszköz-beszerzés nem nyitja meg a visszaigénylési jogosultságot.
1.4. Áfaelszámolás bizonylatolása zárt végű lízingnél
Az áfatörvény szerint termékértékesítésnek számító lízing elszámolási szabályait az ügyletről kiállított számlának is tükröznie kell. Tehát ilyenkor egyetlen áfás számlát kell kibocsátani, a számlában a teljesítés időpontja a termék tulajdonba-, vagy – ha az előbb történik – birtokbaadásának a napja. A számlában a lízingtárgy mint termék megnevezését és az arra vonatkozó vámtarifaszámot kell szerepeltetni. A fizetendő adó alapja a tőkerész, de legalább a termék adó nélküli beszerzési ára, vagy az előállítási költség, ha a termék saját előállítású.
Minden esetben a szerződés szerinti összeget kell számlázni, még akkor is, ha nem független felek között jön létre az ügylet, és az ellenérték jelentősen alatta marad a piaci értéknek. Ilyenkor azonban a fizetendő áfa alapja eltér a számlázott összegtől, mert adóalapul a forgalmi érték szolgál, ugyanakkor nem hárítható tovább a megállapodástól eltérő adóalap áfája.
1.5. Nyílt végű pénzügyi lízing
Az olyan pénzügyi lízinget, ahol a szerződés szerint a lízing tárgyának tulajdonszerzése nyitott a futamidő végéig, vagy ahol a lízing tárgya vagyoni értékű jog, az áfatörvény szolgáltatásnyújtásként kezeli. Az adókötelezettség a bérletre vonatkozó szabályok szerint keletkezik, tehát a fizetési kötelezettség az egyes részkifizetések esedékességekor áll fenn. Az adó alapja ebben az esetben is a teljesítésért járó ellenértékből a tőkerész, hiszen a kamathányad erejéig tárgyi adómentes ügyletről van szó. Az adót – amelynek mértéke a vagyoni értékű jog átengedésére előírt adó mértéke – annyi részletben kell megfizetni, ahányszor a tőkerész esedékes.
A szolgáltatásnyújtásnak minősülő lízingszerződés esetén a lízingbevevő adólevonási joga az általános szabályok szerint alakul. Fontos azonban, hogy míg a termékértékesítésnek számító személygépkocsi-lízing esetén a lízingbevevő adólevonási jogát az áfatörvény tiltja, addig a szolgáltatásnyújtásnak (bérletnek) minősülő személygépkocsi-lízingnél külön nevesített adólevonási tilalom nincs.
A lízingbeadó adólevonási joga szintén csak a személygépkocsi szolgáltatásnyújtásnak minősülő lízingbeadása esetén más, mint termékértékesítéskor. Mivel a lízingbeadónál ebben az esetben nem továbbértékesítési célú beszerzés történik, így az autó beszerzéséhez kapcsolódó adólevonási jog nem gyakorolható.
A nem feltétlen tulajdonátruházásra irányuló lízingnél részszámlázás történik, a részkifizetések külön ellenértéknek minősülnek, amelyekhez külön adóösszeg járul, így a visszaigénylési jog feltételeként vizsgálandó kifizetettségnél az általános szabályok érvényesülnek. Amennyiben a tárgyidőszakban esedékes lízingdíj és adóösszeg is ki van fizetve a lízingbeadónak, úgy annak adóösszegével nem kell csökkenteni a tárgyidőszaki elszámolandó adót.
A nyílt végű pénzügyi lízing esetében annyi számlát kell kiállítani, ahány lízingdíjat kell a lízingbevevőnek fizetnie, a teljesítés időpontja pedig az egyes lízingdíjak esedékességének a napja. A számlában szolgáltatásnyújtást kell feltüntetni, és az erre vonatkozó statisztikai jegyzékszámot kell szerepeltetni, az adó mértéke a lízingtárgy bérletére vonatkozó szolgáltatásnak megfelelő. A fizetendő adó alapja az esedékes lízingdíj tőkerésze, illetve a beszerzési ár vagy az előállítási költség esedékes hányada.
2. Személyi jövedelemadó
Az szja-törvény több helyen is tartalmaz rendelkezéseket a lízinggel kapcsolatban, sőt, sajátos értelmezést találhatunk benne a lízing meghatározására vonatkozóan. Az szja-törvényben ugyanis csak azok az ügyletek minősülnek lízingnek, ahol a tárgyi eszköz használatbaadása 1997. január 1. előtt kötött olyan szerződés alapján történt, amely annak határozott időre szóló, de 365 napot meghaladó bérletéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a bérlő a tulajdonjogot legkésőbb az utolsó bérleti díj kiegyenlítésével, illetőleg a szerződés lejártával megszerzi, vagy számára a bérbeadó vételi jogot biztosít.
2.1. Beszerzési ár
A személyi jövedelemadó szempontjából fontos a költségek és a bevételek meghatározása.
Az adóalap meghatározásánál fontos, hogy lízing esetében mi minősül beszerzési árnak. Lízingnél a beszerzési ár – ide nem értve az ingyenesen történő beszerzést – az a pénzösszeg, illetőleg annak megfelelő más vagyoni érték, amelyért a kifizető a személygépkocsi tulajdonjogát az üzleti dokumentumai alapján igazolhatóan megszerezte. Külföldről történő beszerzés esetén – kivéve a külföldről lízing útján történő beszerzést – a beszerzési ár a személygépkocsi importjához kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képező összeg. Abban az esetben, ha a lízingbe- (bérbe-, kölcsönbe-) vevő az adó fizetésére kötelezett, akkor a lízingbe- (bérbe-, kölcsönbe-) adó által közölt előzőek szerinti beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Ugyanezt a beszerzési árat kell figyelembe venni, ha az adó fizetésére kötelezett a személygépkocsi tulajdonjogát lízing útján szerezte meg. Ingyenes szerzés esetén, továbbá akkor, ha a beszerzési ár az előzőek szerint nem állapítható meg, beszerzési árnak az adott személygépkocsi forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozás szakvéleménye szerinti – a beszerzés időpontját is figyelembe vevő – összeg tekintendő. Valamennyi esetben része a beszerzési árnak a beszerzéssel kapcsolatos általános forgalmi adó is.
A beszerzés évének a tulajdonjog megszerzésének éve, illetőleg, ha az üzembentartó az adó fizetésére kötelezett, akkor a forgalmi engedélybe az erről szóló bejegyzés éve minősül. A lízingelt, illetőleg a lízing útján szerzett személygépkocsi esetén a lízingszerződés megkötésének évét, kölcsönbe-, bérbeadás esetén a vonatkozó szerződés megkötésének évét kell a beszerzés évének tekinteni.
2.2. Költségek
Költségnek lízing esetén a lízingdíj úgy számolható el, hogy a lízingdíj címén kifizetett összegből a lízingbevevőnél csak az üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerződés szerinti futamidő egy hónapjára eső összege, de maximum a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelő összeg, illetve ez alapján számított adóévi összeg.
A járművek esetében sajátosan alakulnak a költségre vonatkozó szabályok, mivel a nem saját tulajdonú kizárólag üzemi célra használt jármű esetében elszámolható az igazolt bérleti vagy lízingdíj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja), az üzemanyag-fogyasztás, a számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a magánszemélyt terheli.
A személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg az önálló tevékenységből származó bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen a magánszemély költséget nem számolhat el. A nem saját tulajdonú jármű üzemi célú használata esetén elszámolható az üzemi használatra eső üzemanyag-fogyasztás, a számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a magánszemélyt terheli.
2.3. A privatizációs lízing
Az szja-törvény tartalmazza a privatizációs lízingre vonatkozó szabályokat is. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényben meghatározott privatizációs lízingszerződés alapján szerzett tulajdonrészből származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 20 százalék. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény 50-52. §-ában meghatározott privatizációs lízingszerződésből származó bevételnek (és teljes egészében jövedelemnek) számít a lízingbe vett társaság privatizált tulajdonrész (részvény, üzletrész) névértéke (a lízingszerződés megkötésekor a cégbíróságon bejegyzett vagyon szerinti érték), vagy ha az több, az említett tulajdonrész ellenértéke.
A névértéknek, vagy az ellenértéknek nem része az az összeg, amelyet a magánszemély a privatizált tulajdonrészének megszerzése érdekében saját adózott jövedelméből lízingdíj címén megfizetett. A tulajdonrész részbeni értékesítése esetén a névérték, vagy az ellenérték és a saját adózott jövedelemből fizetett lízingdíj arányos részét kell figyelembe venni.
A magánszemély nyilvántartási kötelezettsége a lízingszerződés megkötésekor keletkezik. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:
– a lízingbe vett társaság által vezetési-szervezési szolgáltatás címén rendkívüli ráfordításként elszámolt és az eladónak átutalt összeget,
– a magánszemély saját adózott jövedelméből lízingdíj címén az eladónak átutalt összeget,
– a társaság által a magánszemély részére bármely címen kifizetett olyan összeget, amely nem tartozik az első bekezdés alá, és amely összeg a kifizetés évében adóköteles jövedelemnek minősül.
A magánszemély adófizetési kötelezettsége abban az adóévben keletkezik, amikor az eladó által a tulajdonába adott vagyonrészt, vagy annak egy részét bármilyen módon elidegeníti, vagy az általa lízingbe vett társaság jogutód nélkül megszűnik. Ez utóbbi esetben bevételnek akkor is az ellenérték számít, ha az kevesebb, mint a névérték.
Az adó megfizetésére az árfolyamnyereség utáni adózás szabályait kell alkalmazni.
