A lízing tárgya szerint beszélhetünk:
– tőkejavak lízingjéről (amely lehet mobil eszközök és immobil eszközök lízingje),
– fogyasztási javak lízingjéről (a lízing e formáját fogyasztási eszközök finanszírozása érdekében magánszemélyek veszik igénybe),
– személyi lízingről (ez gyakorlatilag a munkaerő biztosításának különleges formája, például a speciális szakemberek, tanácsadók alkalmazása).
A lízing iránya szerint beszélhetünk:
– belföldi lízingről (ha a lízingbeadó és a lízingbevevő ugyanabban az országban van),
– importlízingről (ha a szállító és a lízingbeadó külföldi, míg a lízingbevevő belföldi),
– exportlízingről (ha a lízingbevevő külföldi, míg a lízingügylet többi szereplője belföldi),
– tranzitlízingről (ha a lízingben szereplő három félnek három különböző országban van a székhelye).
1. Pénzügyi lízing
A leggyakoribb lízingtípus a pénzügyi lízing, amely tartalmában a legközelebb áll a klasszikus finanszírozási ügyletekhez, így nem véletlen, hogy az UNIDROIT egyezmény is főképp a pénzügyi lízing szabályait tartalmazza. A pénzügyi lízing egyébként annyira bekerült a köztudatba, hogy sokan magával a lízinggel azonosítják, ami – mint az majd a későbbiekben a lízingügyletekkel kapcsolatos adózási tudnivalóknál kiderül – többek között akár áfakésedelmet is okozhat.
A pénzügyi lízinget a hitelintézeti törvény a pénzügyi szolgáltatások körébe sorolja. Eszerint pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó a lízingbevevő megbízása alapján abból a célból szerzi meg az ingatlan vagy az ingó tulajdonjogát, vagy a vagyoni értékű jogot, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy azt a lízingbevevő könyveiben mutassák ki.
A használatbaadás következtében a lízingbevevő viseli a kárveszély kockázatát és a közvetlen terheket, jogosulttá válik a hasznok szedésére, és jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él ezzel a jogával, a lízing tárgya viszszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét – amely a lízingbe adott vagyontárgy szerződés szerinti árával azonos -, valamint a kamatrészét és a törlesztésének ütemét is.
A pénzügyi lízing lényegében háromoldalú jogviszony, amely több – de legalább kettő -, egymással összefüggő szerződést feltételez: a szállító és a lízingbeadó által kötött szerződés alapján a lízingbeadó a szállítótól megvásárolja a lízingbevevő által megjelölt lízingtárgyat. A lízingbeadó és a lízingbevevő között létrejött szerződés alapján pedig a lízingbeadó a megvásárolt eszközt a lízingbevevő használatába adja. A felek a pénzügyi lízing esetén többnyire kikötik, hogy a lízing tárgyát képező gép, berendezés a bérleti idő lejártakor meghatározott összeg fejében átruházható a lízingbevevőre. Ez a tulajdonjog-átruházás történhet úgy, hogy a szerződés szerint a futamidő lejártakor a lízingbevevőt vételi jog illeti meg, de nem kizárt – sőt gyakran alkalmazott megoldás -, hogy a tulajdonjog az utolsó lízingrészlet teljesítésével automatikusan átszáll a lízingbevevőre.
1.1. Nyílt végű pénzügyi lízing
A pénzügyi lízing sem jelenti feltétlenül azt, hogy a futamidő végén a lízingbevevő automatikusan megszerzi a dolog tulajdonjogát, hanem csupán a lehetőséget hagyja nyitva a lízingbevevő számára (emiatt nevezik a lízingcégek ezt a fajta lízinget nyílt végű pénzügyi lízingnek).
2. Operatív lízing
Az operatív lízingnek nincs hatályos törvényi definíciója. A gyakorlatban akkor lehet tipikusan operatív lízingről beszélni, ha a lízingszerződés nem biztosít a lízingbevevőnek olyan jogot, amely alapján megszerezheti a lízingelt dolog tulajdonjogát a használati időszak végén. Az operatív lízing így közelebb áll a haszonbérleti szerződéshez, sőt, ha a tevékenység puszta jellegét nézzük, akkor egyes vélekedés szerint ez egyfajta iparcikk-kölcsönző tevékenység is.
A lízingbevevőnek rövidebb ideig van szüksége a lízingelt termelőeszközre, mint annak hasznos élettartama, így a lízingbe adó cég a lízing tárgyát akár egymás után több lízingbevevő részére is lízingbe adhatja. Tipikusan ott gyakori ez a fajta lízingügylet, ahol a lízingtárgy a technika gyors fejlődésének eredményeképpen hamar elavulttá válik, és a szerződés megkötésekor fejlett technológia a két-három éves futamidő lejártakor már nem számít annyira korszerűnek, hogy a futamidő végén érdemes lenne azt a lízingbevevőnek megtartania. Ekkor többnyire célszerű, ha a lízingbevevő a már elavult lízingtárgy helyett az adott termék, gép, berendezés egy modernebb változatát veszi lízingbe.
3. Közvetlen lízing
Ha a pénzügyi finanszírozásra maga a gyártó, a termelő vagy a szállító vállalkozik, akkor a lízingbeadó és a szállító személye egybeesik. Nincs szükség tehát az egyébként nélkülözhetetlen finanszírozást vállaló pénzintézeti tevékenységet végző lízingcégre.
4. Szervizlízing
A szervizlízing szervizszolgáltatással bővített finanszírozási forma, amelynek során a dolog lízingbeadásán kívül a lízingbeadó cég annak rendszeres karbantartását vállalja a teljes hasznos élettartamra. Ez a fajta lízing gyakran úgynevezett közvetlen lízing formájában jelenik meg, hiszen ilyen többletszolgáltatásokra általában csak maga a gyártó képes.
5. Visszlízing
A cégek a visszlízing keretében saját befektetett eszközeiket eladják a lízingtársaságnak, és azonnal visszalízingelik tőle az eladott eszközöket. A – jellemzően – háromszereplős lízingügylet jelen esetben kétszereplősre módosul, hiszen a szállító – az eladó – és a lízingbevevő ugyanaz a cég, és csak a finanszírozó lízingcégre van szükség a lízingügylet létrejöttéhez. A befektetett eszköz fizikai értelemben változatlan helyen marad, mindössze jogi értelemben következik be változás úgy, hogy a dolog tulajdonosa az ügylet megkötésével a lízingcég lesz, aki ezzel egyidejűleg egy lízingszerződéssel az eredeti tulajdonos használatába adja az adott gépet vagy berendezést. Ez a típusú lízing éppen a finanszírozó jellegére tekintettel mindig pénzügyi lízing, hiszen az eredeti tulajdonos lízingbevevőnek elsősorban tőkére van szüksége, de mindamellett az adott gépet, berendezést is használni kívánja, sőt nagy valószínűséggel éppen ennek használatával, hasznosításával képes a lízingdíjak fizetésére (abból a célból is, hogy a futamidő végén a visszlízing tárgyát képező dolgon újra tulajdonjogot szerezzen).
6. Privatizációs lízing
A ma hatályos privatizációs törvény – az 1995. évi XXXIX. törvény az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről – úgy rendelkezik, hogy a törvény hatálya alá eső vagyon elidegenítésére jogosult a tulajdonjog fenntartásával is átruházhatja a társasági részesedést. A fenti értékesítési forma célja a vagyon olyan halasztott elidegenítése, amelynek során a vevő a társaság reorganizációja céljából – külön szerződés alapján – vezetési-szervezési szolgáltatást nyújt. A halasztott elidegenítés időtartama – vagyis a futamidő – legfeljebb 10 év lehet, amelynek konkrét időtartamát a szerződésben kell meghatározni. A díj teljes összegének kifizetésével külön térítés és külön megállapodás nélkül kerül a társaság tulajdonrésze a vevő tulajdonába. A privatizációs lízingnél lízingbevevő csak természetes személy lehet. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy azokat a személyeket kapcsolja be a privatizáció folyamatába, akik vállalkozóként konkrét üzleti elképzelések birtokában alkalmasnak érzik magukat az általuk használatba vett állami vagyon jövedelmező működtetésére, de nem rendelkeznek olyan tőkével, hogy a vagyontárgyat készpénzben szerezzék meg. A lízingszerződésben megjelölt futamidő alatt a vevőt – az elidegenítés jogát kivéve – valamennyi tagsági jog megilleti, de e jogok gyakorlását az eladó a szerződésben korlátozhatja, vagy feltételekhez kötheti. Amennyiben az adott vagyonrészt több vevő veszi lízingbe, akkor egymás közötti jogviszonyukat külön polgári jogi szerződés szabályozza.
A lízing futamideje alatt a vezetési-szervezési szolgáltatás ellenértéke a társaságnál rendkívüli ráfordításként elszámolható. A vevő a díjat köteles a törlesztésre fordítani. Amennyiben ez az összeg a törlesztőrészletekre nem nyújt fedezetet, a vevő azt saját forrásaiból köteles kiegészíteni.
A lízing futamideje alatt a társaság – könyvvizsgáló által hitelesített mérleg szerinti – saját tőkéje a szerződésben meghatározott érték alá nem csökkenhet. Az eladó kockázatának mérséklésére a vevőnek a díjjal arányos – a pályázatban vagy az eladó által egyéb módon meghatározott mértékű – biztosítékot kell vállalnia. A törlesztés meghiúsulása vagy a fentebb meghatározott vagyonvesztés, továbbá a hitelesített mérleg hiánya esetén az eladó jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani, és a biztosítékkal kapcsolatos rendelkezési jogát érvényesíteni.
Felmondás esetén a vevő az eladóval, illetőleg a társasággal szemben a társasági részesedésre vonatkozó tulajdoni igényt vagy egyéb más követelést nem érvényesíthet, részére a már kifizetett lízingdíjrészlet sem jár vissza.
