A piacgazdaság kialakulásának kezdeti időszakában egymás után – sok esetben tőkehiányos és sok esetben kényszerből – alakuló vállalkozások nemcsak a hirtelen betört gazdasági verseny követelményeinek megfelelő gépek, berendezések, technológiák hiányával küszködtek, hanem még a megvásárlásukhoz szükséges tőke sem állt a rendelkezésükre. Mindezek miatt aligha lehetett eredményesen felvenni a versenyt a tőkeerősebb vállalkozásokkal. Ezt csak tetézte a technikai fejlődés – ugyanebben az időben tapasztalható – felgyorsulása, ami még inkább költségesebb és szinte néhány évenként megújítandó, korszerűsítendő technológiákat kívánt. Másrészről pedig a 80-as évek közepén, végén a magyar gazdasági élet egyes szereplőinél felhalmozódott tőke egyre inkább utat keresett magának (többek között már a kétszintű bankrendszer kialakulása is ennek köszönhető).
Ilyen gazdasági miliőben a piaci követelményszinttől az átlagos és ráadásul újonnan piacra lépő közép-kelet-európai vállalkozó jelentősen elmaradt, hiszen a gazdaság a változások időszakában alulfinanszírozott volt. Megnőtt tehát az igény az olyan finanszírozási megoldások iránt, amelyek alkalmasak a likviditási problémák – lehetőleg – tartós megoldására.
A bankok arra szolgálnak, hogy a gazdaságban öszszegyűjtsék, átcsoportosítsák, kölcsönök révén pedig gyakorlatilag szétosszák az átmenetileg likvid forrásokat. A klasszikus finanszírozási forma, a hitelkihelyezés azonban – köszönhetően a korábbi hitelkihelyezési kudarcoknak – nem jelentett a bankok számára megfelelő biztonságot, így ez is döntő szerepet játszott abban, hogy elterjedtté váltak azok az ügyletformák, amelyek a közgazdasági értelemben vett hitelezők számára nagyobb garanciát nyújtanak. A lízingügyletnél ugyanis a külső finanszírozó – a lízingügyletben a lízingbeadó –, a lízingszerződésbe foglalt garanciák révén biztosabb helyzetben van, mint ha kölcsönt nyújtott volna, hiszen a futamidő végéig tulajdonosa marad az eszköznek, azonkívül biztosításkötést is előír a lízingtárgyra, vagyis még a dolog fenntartásával együtt járó költségeket és a kárveszélyt sem vállalja.
Mindezek hatására szinte szükségszerű volt, hogy a lízing a piacgazdaság megteremtésével egyidejűleg megjelent, majd rohamosan elterjedt – elsősorban mint finanszírozási forma –, és így a finanszírozás alapvető, úgymond alternatív eszközévé vált.
1. A lízing fogalma
Egy lízingszerződéssel kapcsolatos jogvita kapcsán a Legfelsőbb Bíróság a következőket fejtette ki: a lízingszerződés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (Ptk.) a Kötelmi jog című részében nem szabályozott olyan atipikus és vegyes jellegű szerződés, amely a rendszerint kikötött szolgáltatások természete alapján leginkább a dologbérlet és az adásvétel tényállási elemeit viseli magán. Ezért az ebből származó jogvita elbírálására elsődlegesen az ügyleti feltételekből kell kiindulni, amelyeket a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése értelmében a felek szabadon állapíthatnak meg. Amennyiben ez nem szolgálna kellő eligazítással a döntéshez, úgy a felek feltehető akaratának, a kikötött szolgáltatás sajátosságának, a megállapodással elérni kívánt üzleti gazdasági célnak az elemzésével a konkrét esetre kell meghatározni, hogy a dologbérlet vagy az adásvétel szabályai alkalmazhatók-e. Ennek hiányában a keletkezett vitára a kötelmi jog általános részének előírásait kell irányadónak tekinteni.
Mindez még inkább alátámasztja a lízing jogi természetével kapcsolatos eléggé közismert vélekedést, amely szerint a lízing az adásvétel – vagy még szűkebben egy dolog megvételéhez nyújtott finanszírozó jellegű ügylet – és a dologbérlet vagy – még szűkebben – a haszonbérlet között helyezkedik el.
Tekintettel a lízingszerződés atipikusságára, a szerződések általános szabályain kívül a haszonbérlet, illetve a részletvétel egyes elemei is megtalálhatók a különböző lízingügyletekben. Éppen a szabályozottság hiányában a felek jogaira és kötelezettségeire – jellemzően analógia útján – a hozzá legtöbb hasonlóságot mutató szerződéstípus szabályai alkalmazandók. Ezekben az esetekben kiemelt jelentősége van a Ptk. 207. §-ában meghatározott általános jellegű jogelvnek, amely szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.
2. UNIDROIT egyezmény
Az egységes nemzetközi szabályozás kialakításának legfontosabb lépéseként 1988-ban Ottawában írták alá a pénzügyi lízingről szóló UNIDROIT egyezményt, melyet Magyarország a nemzetközi követelésvételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT egyezmény kihirdetéséről szóló 1997. évi LXXXV. törvénnyel léptetett hatályba.
E szerint a lízingbevevő – a lízingbeadó véleményére és szakértelmére tekintet nélkül – meghatározza a berendezést és kiválasztja a szállítót. A berendezést a lízingbeadó olyan lízingszerződéssel összefüggésben veszi meg, melyet a szállító tudomása szerint a lízingbevevő megkötött, vagy meg fog kötni. A lízingszerződés alapján fizetendő lízingdíj megállapításánál alapvetően a berendezés árának vagy az ár jelentős részének az amortizáció következtében beálló csökkenését veszik figyelembe. Az egyezmény alkalmazását nem érinti, hogy a lízingbevevőnek van-e, vagy a szerződést követően szerez-e vételi jogot a berendezésre, illetve biztosítanak-e számára a további időszakra vonatkozó bérleti jogot akár a névleges ár vagy a bérlet megfizetése mellett.
Minden olyan esetben alkalmazható az egyezmény, ha a lízingbeadó és a lízingbevevő telephelye különböző államokban van, és ezek az államok, valamint az az állam, amelyben a szállító telephelye van, szerződő államok. Az egyezmény alkalmazása csak akkor zárható ki, ha ehhez az adásvételi szerződést, valamint a lízingszerződést megkötő valamennyi szerződő fél hozzájárult. Ebben az esetben az egyezmény rendelkezései értelemszerűen nem alkalmazhatók.
3. Ügyletsor
A lízingszerződés nem azonos a lízingügylettel, hanem csak az egyik szerződés abból a – gyakorlatilag szerződésrendszernek – nevezhető ügyletsorozatból, amelynek során a lízingbevevő az általa kiválasztott lízingtárgy megvásárlására – pontosabban finanszírozására – kéri fel a lízingbeadót. A lízingbeadó alapesetben adásvételi szerződéssel megvásárolja az adott gépet, berendezést, tartós fogyasztási cikket a gyártótól, a forgalmazótól vagy a szállítótól. Ezt általában megelőzi – vagy már ezzel párhuzamosan sor kerülhet a megállapodás megkötésére – a tényleges lízingszerződés, amelynek során a lízingbeadó meghatározott időre tartós használatba adja a lízingbevevő részére a lízingtárgyat, a lízingdíj fizetése és a tulajdonost egyébként terhelő valamennyi teher és kockázat átvállalása mellett. A szerződésben meghatározott futamidő végén a lízingbevevő megvásárolhatja a lízingtárgyat – a lízingszerződésben többnyire kikötött vételi jog alapján – maradványértéken, avagy ennek hiányában a lízingbeadó ismételten birtokba veszi azt.
4. A lízingszerződés megkötése
4.1. A lízingtárgy meghatározása
A lízingszerződés konkrét aláírása előtt természetesen szükség van a lízingtárgy pontos meghatározására, azért hogy a lízingbevevő a lízingbeadóval együtt a megvásárolandó lízingtárgy ismeretében döntsön a lízingszerződés nélkülözhetetlen elemét jelentő kondíciókról. A lízingügylet lebonyolítására természetesen csak az a társaság jogosult, amelyik rendelkezik a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (hitelintézeti törvény) szerint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kiadott engedéllyel, továbbá a jegyzett tőkéje legalább 50 millió forint.
4.2. Bonitásvizsgálat
A lízingbeadó gazdaságilag indokolt érdeke, hogy olyan ügyféllel kössön szerződést, aki a lízingszerződés egész futamideje alatt zökkenőmentesen tudja teljesíteni – a sok esetben igen jelentős tételként jelentkező – lízingdíjat. Bár a lízingbeadó tulajdonában marad a futamidő alatt a lízingtárgy, ellentétben más finanszírozási módokkal, mégis szükség van legalább szűkített bonitásvizsgálatra a kisebb értékű ügyleteknél is, ami azt jelenti, hogy a lízingbeadó részére át kell adni
– a társasági szerződést vagy vállalkozói igazolványt,
– az aláírási címpéldányt,
– az aktuális főkönyvi kivonatot vagy naplófőkönyvet,
– a korábbi évek mérlegadatait és adóbevallásokat,
– a fedezetek hiteles dokumentációit.
Nagyobb értékű ügyleteknél, ami meghaladja az adott lízingcég szokásos mértékű finanszírozási tevékenységét, a fentiek kiegészülnek a jelentősebb kockázatok felmérésével, ami a lízingbevevő teljes piaci környezetének a vizsgálatát jelenti. Ezek után kerülhet sor a lízingszerződés megkötésére.
4.3. Az ügyletkötés
A szerződés megkötésének alakszerűségére nézve nincs jogszabályi előírás, azonban éppen emiatt még nagyobb szükség van a felek szerződésbeli akaratának pontos rögzítésére. Nincs ugyanis olyan jogszabályi rendelkezés, ami a felek eltérő megállapodásának hiányában a szerződés részévé válna. Jogvita esetén pedig írásbeli szerződés hiányában nehéz bizonyítani, hogy kit milyen kötelezettségek, jogok terhelnek. A pénzügyi lízingnél – amely tartalmazza a futamidő végén a lízingbevevőt többnyire megillető vételi jogot – pedig elengedhetetlen az írásbeliség, hiszen a Ptk. szerint a vételi jogra vonatkozó megállapodást a dolog és a vételár megjelölésével írásba kell foglalni.
A lízingbeadó a lízingszerződés alapján kötelezettséget vállal a lízingbevevő által megjelölt lízingtárgy megvásárlására és arra, hogy azt a lízingbevevőnek lízingbe adja. A lízingbevevő pedig ezzel egyidejűleg nyilatkozik, hogy kötelezettséget vállal a megfelelő gondossággal kiválasztott lízingtárgyak, eszközök használatbavételére.
5. Jogok és kötelezettségek
A lízingszerződés atipikussága miatt csak a valamenynyi szerződésre érvényes kötelező erejű jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel lehet meghatározni a felek jogait és kötelezettségeit a lízingszerződésben. Ha mégis vita merülne fel a felek között ezzel kapcsolatban, akkor a jogvita rendezésénél eljáró bíróság elsődlegesen azt vizsgálja, hogy a felek által kötött ügylet melyik nevesített szerződéshez esik a legközelebb, és az arra vonatkozó rendelkezések analóg alkalmazásával igyekszik a jogvitát eldönteni. Ez a két legismertebb lízingtípusnál azt jelenti, hogy az operatív lízingnél a bérletre, haszonbérletre vonatkozó jogszabályokat alkalmazza a bíróság, míg a pénzügyi, tehát a tulajdonjog átruházására irányuló lízingnél az adásvétel különös esetei között számon tartott részletvétel szabályait. Természetesen egyik lízingtípusnál sem kizárólag a megjelölt szerződéstípusokra vonatkozó jogszabályokat alkalmazzák, hiszen azok elemei minden lízingügyletnél keverednek.
5.1. A lízingbeadó jogai, kötelezettségei
A lízingbeadó elsősorban köteles a lízingbevevő által megjelölt és kiválasztott eszközöket megvásárolni, és azt a lízingbevevő részére lízingbe adni. Ez az átadás azonban ritkán jelent fizikai átadást, mert általában közvetlenül a lízingbevevő veszi át a szállítótól a lízingtárgyat.
5.1.1. A szavatossági jogok
A kellékszavatosság a polgári jogban azt jelenti, hogy a kötelezett felel (szavatol) azért, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor megvannak a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságok, míg a jogszavatosság esetén a kötelezett azért felel, hogy a szerződés tárgyán – jelen esetben tehát a lízingtárgyon – harmadik személynek nincs olyan joga, amely a jogosultat akadályozná annak szerződésszerű használatában. Ez utóbbi a lízingszerződéseknél kiemelten fontos, hiszen általában a lízingtárgy használatával termeli ki a lízingbevevő a lízingdíjat is.
A szavatosság kérdése sajátosan alakul a pénzügyi lízing esetén, ahol a jogviszony nem kétoldalú, hanem jellemzően három. Ennél a lízingtípusnál az a gyakorlat – és ezt a felek szerződésben kifejezetten meg is jelölik –, hogy a lízingbe adó cégek nagyobbrészt a szállítóval, valamint a forgalmazóval kötött szerződésből eredő szavatossági jogaikat a lízingbevevőre engedményezik. Erre egyébként lehetősége is van a lízingbeadónak, hiszen polgári jogunk csak a személyhez kötött követelések engedményezését zárja ki.
A szavatossági felelősség a szállító és a lízingbeadó között úgy alakul, hogy a lízingbeadót mint a tényleges vevőt megilletik a polgári jogban a hibás teljesítés esetére kikötött szavatossági jogok. Eszerint a jogosult kérhet kijavítást, illetve megfelelő árleszállítást. Ha a dolgot fajta és mennyiség szerint határozták meg, kérheti a dolog kicserélését, kivéve ha a hiba rövid idő alatt értékcsökkenés nélkül kijavítható, és a kijavítás a jogosult érdekeinek sérelme nélkül lehetséges.
Ha a hibás teljesítés miatt a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt – így különösen, ha a hiba nem javítható ki, a kötelezett nem vállalja a hiba kijavítását, vagy a hiba kijavítása rövid idő alatt értékcsökkenés és a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges –, a jogosult elállhat a szerződéstől.
Célszerű úgy rendelkezni a szerződésben, hogy a lízingbeadóval szembeni kijavítási és árleszállítási igényét a lízingbevevő közvetlenül a szállítóval szemben érvényesíthesse. Emellett lehetőséget kell biztosítani a lízingbevevő részére, hogy a csökkent értékű termékre megfelelő díjleszállítás mellett is igényt tarthasson, anélkül hogy a lízingszerződésben foglalt feltételek változnának.
A kicserélést a lízingbevevő a lízingbeadó javára, de saját nevében követelheti, hiszen a csere folytán a szolgáltatott új eszköznek is a lízingbeadó a tulajdonosa. Az elállási jogot a lízingbevevő csak a tulajdonos – a lízingbeadó – hozzájárulásával gyakorolhatja.
Az elállás folytán az eredeti állapot helyreállítására kerül sor, hisz a polgári jog szabályai szerint az elállás a szerződést felbontja. Eszerint a visszajáró vételár a tulajdonost illeti. A lízingbevevő pedig a szerződés megszűnésére tekintettel követelheti az addig kifizetett lízingdíjat. A szállító hibás teljesítéséből a lízingbevevőnek és a lízingbeadónak okozott kárt közvetlenül a szállítóval szemben lehet érvényesíteni. Más a helyzet, ha lízingbeadó nem járul hozzá az elálláshoz, mert abban az esetben célszerű a szerződésekben úgy rendelkezni, hogy a lízingbevevő ilyenkor – és kizárólag ilyenkor, figyelemmel a lízingszerződés szigorúan határidős jellegére – a a lízingbeadóval szemben érvényesítheti az elállási jogát. Ebben az esetben az a gyakorlat, hogy ha a lízingbevevő a lízingtárgyat a hiba felfedezése előtt használni tudta, akkor a használat ellenértékét köteles a szállítónak, illetve a lízingbeadónak megtéríteni.
Abban az esetben, ha a lízingtárgyat nem a lízingbeadó gyártja vagy forgalmazza, akkor a lízingbevevővel szemben egyébként szavatossági felelősség nem terheli.
5.1.2. Lízingdíj
A lízingbeadó a szerződés alapján jogosult a lízingdíjra. A szerződésben pontosan meghatározzák a felek
– a lízingtárgy értékét (a futamidő és más, egyéb tényezők alapján),
– a lízingdíj fizetésének kezdő időpontját,
– az egyes díjrészletek pontos összegét, esedékességét.
A lízingdíjfizetés elmulasztása szerződésszegésnek minősül, és megalapozhatja a lízingbeadó azonnali hatályú felmondását. A lízingbeadó köteles a felmondást megelőzően felszólítani a lízingbevevőt a teljesítésre, s meg kell jelölnie a teljesítési határidőt is (a bérletre vonatkozó szabályok analóg alkalmazása).
A lízingdíj összetevői:
– a lízingtárgy beszerzési ára,
– a finanszírozási költségek,
– a lízingcég működési költsége,
– a lízingcég nyeresége,
– egyéb költségek, kockázatok.
A lízingtárgy beszerzési ára az esetek többségében azonos a beszerzés összegével. A beszerzéshez természetesen mellékköltségek is járulnak. Ezek nem a lízingcég működési költségei során jelentkeznek. Ilyen lehet a beszerzéssel kapcsolatos utazási és a beszerzés helyével kapcsolatos költség stb., amelyek a lízingtárgy beszerzési költségéhez képest relatíve nem jelentenek magas összeget, de mégis be kell kalkulálni a lízingdíjba.
A lízingcégek nagy része bankoktól, vagy éppen más forrásoktól kapott hitelekkel finanszírozza a lízingtárgyakat, amelynek természetesen költségei is vannak.
A lízingcégnek megfelelő infrastruktúrával és szakembergárdával kell rendelkeznie, amelynek fenntartása egyre nagyobb költségekkel jár, így ez a fajta működési költség is a lízingdíj részét képezi.
Magától értetődő, hogy minden gazdasági vállalkozás, így a lízingcég is azért jön létre, és azért folytat gazdasági tevékenységet, hogy mindennemű, a tevékenységével összefüggő költségek kifizetése után nyeresége maradjon. A lízingcég üzleti titkát képezi, hogy ez milyen százalékban jelenik meg a lízingdíjban.
A vitás esetekkel, az igényérvényesítéssel kapcsolatos költségek, a lízingtárgy végleges elvesztéséből adódó kockázati tényezők szintén részét képezik a lízingdíjnak.
5.1.3. Ellenőrzés, tájékoztatás
A lízingbeadó – azok üzemeltetési helyén – jogosult bármikor ellenőrizni a lízingeszközök rendeltetésszerű használatát, s a helyszínen tájékozódni műszaki állapotukról, az üzemeltetés feltételeiről. A lízingbevevő köteles a lízingbeadóval közölni a lízingeszközök üzemeltetési helyét, valamint – a lízingbeadó ez irányú igénye esetén – a lízingbeadó által megjelölt időpontban lehetővé tenni a megtekintésüket. A lízingbevevőnek a lízingbeadó kérésére adatokat kell szolgáltatnia a lízingtárgyakkal, azok felhasználásával kapcsolatban.
5.1.4. A tulajdonjog fenntartása
A lízingbeadó a lízingszerződés jogi természetéből fakadóan a lízingeszközök tulajdonjogát a futamidő teljes időtartama alatt, és a lízingbevevőnek a lízingszerződésen alapuló valamennyi fizetési kötelezettségének teljesítéséig fenntartja, és a futamidő végén az ügylet jellegétől függően adja meg a tulajdon átszállásához szükséges nyilatkozatot, vagy veszi azt ismételten birtokba.
5.2. A lízingbevevő jogai és kötelezettségei
5.2.1. A lízingtárgy átvétele
A lízingbevevő kötelezettsége a lízingtárgyak mennyiségi és minőségi átvétele, az üzembe helyezés, és minden, a lízingtárgy üzemeltethetősége szempontjából nélkülözhetetlen tevékenység elvégzése. Az ezekkel kapcsolatosan felmerülő mindennemű költséget és kárveszélyt a lízingbevevő köteles viselni.
A lízingeszközök átvételére a lízingbevevő a lízingbeadó külön írásbeli felhatalmazás alapján jogosult, amely felhatalmazást a lízingbeadó a lízingszerződés aláírásával egyidejűleg ad meg.
A lízingeszközök átadás-átvételéről a felek a lízingszerződés mellékletét képező átadás-átvételi jegyzőkönyvet készítenek. A gyakorlatban a lízingeszközök rendszeres használatbavételének, továbbá a lízingszerződés futamidejének kezdőnapjaként a felek az átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírásának a napját határozzák meg.
5.2.2. Használat, üzemeltetés
A lízingszerződés futamideje alatt a lízingbevevő kizárólagosan jogosult birtokolni és használni a lízingeszközöket, amelyeket azonban nem idegeníthet el, nem terhelhet meg, továbbá a lízingszerződésen alapuló semmilyen jogát harmadik személy részére nem ruházhatja át. Ez utóbbi alól kivétel, ha ehhez a lízingbeadó hozzájárult.
A lízingbevevő a lízing időtartama alatt köteles gondoskodni az eszközök rendeltetésszerű és szakszerű üzemeltetéséről, ami egyébként elemi érdeke, hiszen csak így tudja rentábilissá tenni magát a lízingügyletet, hogy a lízing futamideje alatt a lízingdíj kitermelésén kívül még némi haszonra is szert tegyen. A lízingbevevőnek be kell szereznie azokat a dokumentumokat is, amelyek a lízingbe adott eszköz, gép, berendezés használatához elengedhetetlenül szükségesek (ezek általában hatósági, munkavédelmi, biztonságtechnikai, környezetvédelmi engedélyek). Az ezek elmulasztásából származó bármilyen fizetési kötelezettségért, vagy az ezzel összefüggésben keletkezett károkért a lízingbeadó semmilyen felelősséget nem vállal, amit a szerződésekben is ki szoktak kötni.
Ha a felek a szerződésben nem kötötték ki a lízingbevevő vételi jogát, vagy kikötötték ugyan, ám a futamidő végén mégsem kíván azzal élni, akkor a lízingbevevő a szerződés megszűnésekor a lízingbeadónak köteles azt épségben visszaszolgáltatni.
5.2.3. Értesítés
A lízingbevevőnek haladéktalanul értesítenie kell a lízingbeadót minden olyan körülményről is, amely a lízingbeadó tulajdonjogát sérti vagy veszélyezteti. Rendszerint saját költségére köteles megtenni minden intézkedést a kár elhárítása érdekében, sőt amennyiben e tevékenységek során a lízingbeadónak bármilyen költsége merül fel, azt a lízingbevevővel téríttetik meg.
5.2.4. Költségviselés
A költségek viseléséről általában nem is rendelkeznek részletesen a lízingszerződésekben, hiszen elég arról rendelkezni, hogy a lízingbevevő a lízingeszközt teljes egészében a saját költségén és saját kockázatára üzemelteti, fizeti az üzemeltetéssel járó valamennyi költséget, és viseli az ezekhez kapcsolódó valamennyi közterhet is, továbbá köteles a szükségessé vált nagyjavításokat, felújításokat saját költségén elvégezni. A szokásos mértékű karbantartási munkálatok elvégzéséhez előzetesen meg kell kérni a lízingbeadó előzetes hozzájárulását.
A lízingszerződés sokat említett sajátossága, hogy a lízingbevevő viseli azokat a költségeket, amelyek tulajdonjoga folytán a lízingbeadót mint tulajdonost terhelnék. Fontos azonban, hogy a lízingtárgyat a lízingbevevő tartja nyilván az eszközei között, és ő jogosult az értékcsökkenés, vagyis az amortizáció elszámolására is.
5.2.5. Kárveszélyviselés
A lízingbevevő – vétkességére tekintet nélkül – felel a lízingeszközök bármely okból történő teljes vagy részleges meghibásodásáért, megrongálódásáért, továbbá a lízingeszközöknek a működésükkel kapcsolatban okozott minden kárért és balesetért.
A lízingszerződésnél a lízingtárgy ellopása, elvesztése, megsemmisülése nem érinti a lízingbevevő díjfizetési kötelezettségét. A lízingbevevő a lízingszerződésben megfogalmazott, a lízingbeadó választása szerint, vagy az eredeti ütemezés szerint köteles továbbra is a díjat megfizetni, vagy a még le nem járt díjrészletek egy összegben esedékessé válnak, azaz a lízingszerződés gyakorlatilag átalakul egyösszegű – a lízingbeadót terhelő – pénzfizetési kötelezettséggé. Ráadásul a lízingbeadót semmiféle pótlási kötelezettség nem terheli.
5.2.6. A működőképesség igazolása
A lízingbeadók általában megkövetelik, hogy a lízingbevevő minden gazdasági év végén hitelt érdemlően igazolja működőképességét. Ennek megfelelően a lízingbevevő a lízingbeadó kérésére köteles rendelkezésre bocsátani legalább az év végi zárómérleget, az aktuális cégkivonatot, a tulajdonosi struktúrában bekövetkezett változásokat tartalmazó taggyűlési határozatokat.
6. Biztosítás
A felek már a lízingszerződés megkötésekor – tehát amikor még a lízingbevevő nincs a lízingtárgy birtokában – kikötik, hogy a lízingbevevő az eszköz átvételét követően a legrövidebb időn belül köteles a lízingtárgyra vagyonbiztosítást kötni, lehetőleg minden biztosítható kárra, méghozzá a lízingszerződésben megjelölt futamidő teljes időtartamára. Ez a biztosításkötési kötelezettség olyan szigorú követelmény, hogy megszegése megalapozhatja a lízingbeadó elállási jogát, a biztosítási díjak nemfizetése pedig olyan szerződésszegésnek minősül, ami az azonnali hatályú felmondásra is lehetőséget ad.
A lízingbevevőnek a biztosítási szerződés kedvezményezettjeként a lízingbeadót kell megjelölnie. Ez általában azzal jár, hogy a lízingbevevő felhatalmazza a biztosítót, hogy a káresemény bekövetkezésekor a kártérítés összegét közvetlenül a lízingbeadó számlájára utalja. Amennyiben káresemény történik, a lízingbevevő köteles haladéktalanul értesíteni a lízingbeadót, ám a lízingbeadóval szemben a káresemény bekövetkezése miatt semmilyen követeléssel nem léphet fel. A lízingbeadónak át kell utalnia a kártérítés összegét a lízingbevevő részére, akinek azt teljes egészében a lízingtárgyat ért károsodás helyreállítására kell fordítania.
Amennyiben a káresemény bekövetkezésekor a biztosító kockázatviselése nem áll fenn, a lízingbevevőnek saját költségén kell helyreállítania a lízingtárgyat, ha megsemmisült, vagy ellopták, abban az esetben a felek megszüntetik a lízingszerződést, elszámolnak egymással, ami a lízingbevevő számára egyösszegű pénzfizetési kötelezettséget jelent.
7. Biztosítékok
A lízingszerződéseknél kiemelt fontossággal bírnak a szerződést biztosító mellékkötelezettségek. A szerződő fél annak jeléül, hogy a szerződés teljesítésére irányuló szándéka komoly, valamilyen további terhet is vállalhat a másik féllel szemben. Ez részben megkönynyíti a jogosult, azaz a lízingbeadó helyzetét, másrészt a kötelezettet, a lízingbevevőt ösztönözni fogja a szerződésszerű teljesítésre. A mellékszolgáltatást nemcsak a kötelezett, hanem rá tekintettel harmadik személy is vállalhatja.
A mellékkötelezettségek kikötésének oka egyrészt az, hogy sok esetben a lízingbeadó maga is kötelezett a finanszírozó bankkal szemben fennálló hitel-visszafizetés tekintetében, így saját törlesztési kötelezettsége teljesítésének biztosítására köteles már a lízingszerződés megkötésekor is e körülmény szem előtt tartásával eljárni. A lízingbeadó hasznát a futamidő alatt a lízingrészletek megfizetése során realizálja, tehát közvetlenül érdekelt abban, hogy a lízingbevevő pontosan és határidőben teljesítse a fizetési kötelezettségét. A Ptk. nevesít néhány szerződést biztosító mellékkötelezettséget, ezeken túlmenően azonban a lízingügylet alanyai megállapodhatnak további szerződési biztosítékban is.
A leggyakrabban alkalmazott biztosítékok:
– az állami költségvetés garanciája, készfizető kezessége,
– a bankgarancia,
– az óvadék,
– a készfizető kezesség,
– a készletzálog vagy kézizálog,
– az engedményezés,
– a közraktári jegy.
8. A lízingszerződés megszűnése
A lízingszerződések megszűnésére az általános kötelmi jogi szabályok, illetve a lízing jogi természetéhez leg közelebb álló bérleti jogviszony szabályai az irányadóak, természetesen a lízing sajátosságainak megfelelően.
8.1. A futamidő lejárta
A lízingszerződés határozott időtartamából következően a határozott idő elteltével a szerződés megszűnik. Ilyenkor a felek megállapodásától függően újabb szerződést kötnek, vagy a lízingbevevő visszaadja a lízingtárgyat a lízingbeadónak. Ha a lízingbevevőt vételi jog illeti meg, egyoldalú nyilatkozattal megszerezheti a lízingtárgy tulajdonjogát.
8.2. Elállás, felmondás
A szerződés megszűnhet a szavatosság körében részletezett esetekben is, vagyis a lízingbeadó elállhat a szerződéstől, vagy a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja.
A lízingszerződés megszűnésének a lízingszerződésekben részletesen szabályozott esete a szerződés felmondása. A lízingbevevő a lízingszerződést – annak szigorúan határidős természete és finanszírozó jellege miatt – nem mondhatja fel. A lízingbeadót viszont megilleti a felmondás joga, de csak súlyos szerződésszegés esetén. Ezek a súlyos szerződésszegések többnyire a hasonló típusú kötelmeknél használatos azonnali felmondásra okot adó körülmények analógiájára állapíthatók meg, de célszerű őket a szerződésben rögzíteni. A gyakorlatban kialakult jellemző felmondási okok:
– a lízingbevevő felszólítás ellenére nem fizeti meg a díjat,
– a lízingbevevő felszólítás ellenére rendeltetésellenesen használja a lízingelt eszközt.
A szerződés azonnali hatályú felmondása a szerződést megszünteti. A gyakorlat szerint ilyenkor a lízingbevevő köteles a lízingtárgyat a lízingbeadónak visszaszolgáltatni. A szerződés felmondása a lízingbevevő díjfizetési kötelezettségét nem érinti: a szerződésben kikötött teljes díj hátralékos részét köteles megfizetni egy összegben a lízingbeadónak.
8.3. Lehetetlenülés
A szerződés megszűnhet a szerződés lehetetlenülése folytán, azaz amikor a lízingtárgy megsemmisül, elveszik, ellopják.
