A hitelek mellett a bankok gyakorlatában terjed és egyre jelentősebb – a hiteleken kívül – az egyéb speciális finanszírozási formák alkalmazása. Az említett speciális formák közé három ügylettípust sorolunk: a pénzügyi lízinget, a faktoringot és a forfait üzletet. A pénzügyi lízing, a faktorálás és a forfait feltételeit a bankok üzletszabályzatban, illetve kondíciós listában szabályozzák. Az ügyleteket mindig írásbeli szerződés alapján teljesítik, és annak megkötéséről általában személyes konzultáció után döntenek.
1. A PÉNZÜGYI LÍZING
A pénzügyi lízing mind ingó dologra (gép, felszerelés, jármű stb.), mind pedig ingatlanra vonatkozhat, de nem kizárt úgynevezett vagyoni értékű jog (például védjegy, szabadalom) lízingje sem. Nem minősül pénzügyi lízingnek az ellenőrző részesedéssel rendelkező vállalkozás és az ellenőrzött vállalkozás közötti lízing, ide nem értve a bank által kötött ilyen ügyletet.
1.1. A szerződő felek
Az ügylet résztvevői: a lízingbeadó és a lízingbevevő. A lízing tárgyát a lízingbeadó tulajdonosként biztosítja, mindig a lízingbevevő (a vállalkozás) megbízása alapján.
1.2. Használat, hasznosítás
A vállalkozás a lízing tárgyát használhatja, hasznosíthatja - az ebből származó bevételből fizeti a lízingdíjat, valamint gondoskodik a lízing tárgyával kapcsolatos terhek finanszírozásáról. A használat időtartama határozott, azt általában években vagy hónapokban rögzíti a lízingszerződés.
1.3. A lízingbevevő jogai, kötelezettségei
A használatba adással a lízingbevevő
– viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot;
– jogosulttá válik a hasznok szedésére;
– viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és az amortizációs költségeket is); valamint
– jogosult arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványértéknek a megfizetésével a dolgon vagy az általa megjelölt jogon tulajdonjogot szerezzen. Abban az esetben, ha a lízingbevevő nem él ezzel a jogával, a lízing tárgyát a jövőben a lízingbeadó birtokolja és mutatja ki könyveiben.
1.4. Szerződéses kikötések
1.4.1. Tőke- és kamatmeghatározás, ütemezés
A felek a szerződésben kikötik a lízingdíj tőkerészét, amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos, továbbá kikötik a kamatrészt és a törlesztés ütemezését is.
1.4.2. Biztosítási kötelezettség
A lízingszerződésben a bankok általában kikötik azt is, hogy a lízingbevevő köteles a lízingtárgyra vagyonbiztosítási szerződést kötni saját költségére, és abban kedvezményezettként a bankot megjelölni.
1.4.3. Felelősség
A lízingszerződések természetesen azt a kikötést is tartalmazzák, hogy a lízingbevevő a lízing időtartama alatt – vétkességétől függetlenül – felel a lízingtárgy megrongálódásáért, meghibásodásáért.
1.4.4. A bank ellenőrzési joga
A bankok általában kikötik azt is, hogy a lízingszerződés fennállása alatt jogosultak a lízingtárgy állapotát, illetve rendeltetésszerű használatát ellenőrizni.
1.4.5. Szerződésszegés
A bankokat védő – általában alkalmazott – szerződéses kikötés az is, hogy a lízingbevevő fizetési késedelme, vagy egyéb súlyos szerződésszegése esetén a bank jogosult a lízingszerződést azonnali hatállyal felmondani, és a lízingtárgyat visszavenni.
2. A FAKTORING
A faktoringügylet célja, hogy a szállító (eladó) olyan eladásait finanszírozza, amikor a vevő nem fizet azonnal. Eredménye, hogy biztosítja a szállító (egyenletes) likviditását. Tipikus felhasználási területe az úgynevezett nyitva szállítás és a halasztott fizetés kikötésével teljesített áruszállítás. A faktoringügylet a szállító és a faktor által kötött szerződés alapján, engedményezés keretében bonyolódik.
A faktoringügylet lényege, hogy a bank még a követelés lejárata előtt megvásárolja az ügyfél követelését, természetesen nem teljes áron. Megkötésének előnye a vállalkozás számára, hogy hamarabb jut likvid pénzeszközhöz, továbbá a követelés megvásárlásával a bank átvállalja a behajtás kockázatát, a nyilvántartással, könyveléssel stb. járó feladatokat.
2.1. Faktorálási díj
A faktorálás díja, amelyet a vállalkozásnak kell megfizetnie – természetesen olyan módon, hogy a bank levonja az általa fizetett összegből – két elemből tevődik össze. Magában foglalja egyrészt a faktoringkamatot, másrészt pedig a banki jutalékot és a kezelési költséget (telefon, posta stb. költségek fedezeteként), amely lehet fix összegű vagy 5 százalékos arányban meghatározott. A faktorálási díj mértéke bankonként változó.
2.2. Szerződéses feltételek
A bankok a faktorálási szerződés megkötését általában feltételekhez kötik. Ilyen feltételek, hogy
– a szerződést kötő vállalkozás az adott pénzintézet számlavezető ügyfele legyen,
– a halasztott fizetés időtartama ne haladjon meg meghatározott időtartamot (rendszerint 15 és 90 nap közötti időtartamot), valamint
– a szerződés mindig tartalmazzon úgynevezett minimumösszeget.
Egyes bankok lehetőséget biztosítanak faktoring keretszerződés megkötésére is.
2.3. Faktorálási módok
A faktorálás kétféle formában működik: a bankok vagy megvásárolják a követelést, vagy csak előleget fizetnek. Az előleg összege a bankhoz benyújtott számlák bruttó értékéhez igazodik, annak általában 50-80 százalékát képviseli. Az előleget a bank kifizeti a vállalkozásnak, majd a vevő teljesítését követően a vevő által megfizetett összeg és a vételárelőleg különbözetét – a szerződésben meghatározott díjakkal stb. csökkentve – a szállító számláján jóváírja.
3. A FORFAIT
A forfaitügyletek Franciaországból terjedtek el. Maga a kifejezés átalányösszeget jelent. A forfaitügyletet az különbözteti meg a faktoringügylettől, hogy a faktorálás körében általában rövid lejáratú követeléseket vásárolnak meg, a forfaitügyletet viszont a közép- és hosszú lejáratú követelések eladásakor alkalmazzák.
