A vállalkozások napi és hosszabb távra tervezett életében egyaránt szerepet kapnak a hitelek. Hiteleket nemcsak a bankok nyújtanak, hiszen egyfajta sajátos hitelezés szerepét tölti be a vállalkozások közötti kapcsolatokban a halasztott fizetés.
A bankok szolgáltatási körében a hitelezés – kölcsön formájában – ugyancsak ősrégi, hiszen a bankárok egyik legfontosabb feladata már az ókorban is az volt, hogy pénz kihelyezésével segítsék a kereskedőket, mestereket. A hitelezés úgynevezett aktív bankügylet, összehasonlítva például a betétgyűjtéssel, amelyet bizonyos szempontból passzív bankműveletnek is szoktak nevezni. A bankok számára éppen a passzív bankműveletek mint források teremtik meg azt a lehetőséget, hogy aktív műveleteket folytassanak, hitelezzenek. A bankok az aktív műveletek révén követelésekhez (aktívákhoz) jutnak a hitel felvevőivel szemben, innen származik maga az elnevezés is.
A bankok mai gyakorlatában a hitelezés külön üzletágat képvisel, több csoportra, azon belül alcsoportra osztható feladatkörökkel. A banki hitelezés – és a továbbiakban csak ezzel foglalkozunk a hitelezés témakörében – két nagy részre tagolható abból a szempontból, hogy kinek nyújtja a bank a hitelt. Élesen elkülönül ugyanis egymástól a lakossági hitelezés és a vállalkozások számára ajánlott hitelezési szolgáltatás. Utóbbin belül – elsősorban az utóbbi évtized gazdasági eseményei alapján – jól megkülönböztethető a nagyvállalatok igényeit kielégítő, illetve a kis- és középvállalatok számára kidolgozott hitelkonstrukció, amely természetesen attól függően is eltérő lehet, hogy milyen célból, mire kívánják a hitelt felhasználni.
1. PÉNZKÖLCSÖN, HITELNYÚJTÁS
A köznyelv általában pontatlanul használja a hitelezés kifejezést, hiszen azt érti alatta, hogy a bank meghatározott pénzösszeget folyósít a hitel igénybevevőjének. Nem különítik tehát el a hitelnyújtást és a pénzkölcsönt. A jogszabályi rendelkezések, illetve a hitelezési szolgáltatás tartalmának pontos megértése azonban szükségessé teszi az egyértelmű és precíz fogalommeghatározást.
A hitelnyújtás semmiképpen nem azonosítható sem a pénzkölcsönnel, sem pedig a kölcsönnel. A hitelnyújtás irányulhat arra, hogy a bank kölcsönszerződést köt az adóssal, de magában foglalhatja egyéb hitelműveletek elvégzését is.
1.1. Pénzkölcsön
A pénzkölcsön csupán háromféle tevékenységcsoportot ölelhet fel, azaz
– a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátását, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni;
– követelés megvásárlását, megelőlegezését az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül (Idetartozik a faktoring és az úgynevezett forfetírozás, valamint követelés leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlevőségek beszedését ki végzi. A leszámítolás általában váltó vagy csekk, illetve egyéb kötelezvény megvásárlását jelenti.),
– minden olyan megállapodást, amely értékpapír vételéről és határidős visszaszármaztatásáról rendelkezik. Ebben az esetben a szerződés tárgyát képező értékpapírok a vevő (hitelező) javára az ellenérték óvadéki biztosítékául szolgálnak. Ezeket az értékpapírokat az ügylet ideje alatt további ügyletben sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet.
A felsoroltakon kívül a pénzkölcsönhöz sorolják a hitelkártya kibocsátását is azok a bankok, amelyek ilyen szolgáltatást ajánlanak.
1.1.1. Ami nem minősül pénzkölcsönnek
A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy nem minősül pénzkölcsönnek
– a munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal adott kölcsön;
– az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg – ide nem értve a bankok által kötött ilyen ügyleteket;
– a biztosítóintézet által az életbiztosítási kötvény tulajdonosának nyújtott kötvénykölcsön;
– az önkormányzat által adott lakáscélú vagy szociális kölcsön;
– külön törvény alapján folytatott zálogházi tevékenység keretében nyújtott zálogkölcsön; valamint
– az ellenőrző részesedéssel rendelkező vállalkozásnak az ellenőrzött vállalkozásokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti pénzügyi műveletei, amelyeket a likviditás biztosítása érdekében hajtanak végre, ide nem értve a bankok által kötött ilyen ügyleteket.
1.2. Hitelnyújtás
A vállalkozások által egyszerűen csak hitelezésként nevesített banki szolgáltatás hitelszerződésen alapul. E tevékenység során a bank a szerződésben meghatározott pénzösszeget bocsátja az adós (hitelfelvevő) rendelkezésére, aki annak visszafizetésére köteles, kamatokkal, díjakkal együtt.
A kölcsönösszeget a bankok általában hitelszámlán tartják az ügyfél rendelkezésére, és úgy folyósítják, hogy átutalják vagy átvezetik az ügyfél által megjelölt bankszámlára, egyidejűleg megterhelve az ügyfél hitelszámláját. A kölcsön az ügyféli hitelszámla megterhelésének napján tekintendő folyósítottnak.
1.2.1. A hitelnyújtás folyamata
A vállalkozások által is jól ismert, hogy a hitelhez jutás általában nem rövid folyamat, amely több egymásra épülő szakaszra tagolódik.
1.2.1.1. Hitelkérelem benyújtása
A hitelkérelmet írásban kell benyújtani a bankoknak. Általános gyakorlat, hogy a kérelem formalizált, több kérdést tartalmazó nyomtatvány, amelynek segítségével a bank képet kap a vállalkozásról, annak működéséről, eredményeiről, megbízhatóságáról, hitelképességéről, ideértve fizetési képességét és fizetési készségét is.
A hitelkérelemhez rendszerint több olyan okiratmásolatot is csatolni kell, amely részletesen bemutatja a vállalkozás jogi, gazdasági és pénzügyi helyzetét. A jogi helyzetet általában a harminc napnál nem régebbi cégkivonattal kérik bemutatni a bankok.
1.2.1.2. Hitelbírálat
A bankok a hitelkérelmet úgynevezett hitelbírálati eljárás keretében minősítik, és döntenek a hitel megadásáról vagy a kérelem elutasításáról. Minden bank saját hitelbírálati rendszert dolgoz ki, külön-külön a vállalkozások különböző típusaira, illetve a különböző hiteltípusokhoz. A hitelbírálati rendszer többféle elemből áll, és általában pontozásos rendszerre épül. Része az adósminősítés és a fedezetértékelés is.
A hitelbírálati rendszer és annak minden eleme a bankok saját belső előírásaira épül, nem nyilvános, arról a bankok felvilágosítást sem adnak, és a banknak nem kell indokolnia a hitelkérelem elutasítását sem.
1.2.1.3. Szerződéses ajánlat
Az elfogadott hitelkérelem alapján a bank megteszi szerződéses ajánlatát a hitelszerződés megkötésére.
1.2.1.4. A hitelszerződés megkötése
A hitelszerződést írásban kell megkötni. A bankok gyakran alkalmaznak mintaszerződéseket a hitelnyújtás során, hiszen nagy tömegben, lényegében azonos feltételekkel szerződnek, csak a konkrét adatokat kell változtatniuk.
A hitelszerződést a vállalkozás nevében a cégjegyzésre jogosult (jogosultak) írja (írják) alá.
1.2.1.5. A szerződés teljesítése
A teljesítés első részében a bank részéről a teljesítés abban áll, hogy a szerződésben megjelölt hitelösszeget a hitelfelvevő rendelkezésére tartja, és a hitelszerződés feltételei szerint folyósítja a kölcsönt. A hitelfelvevő ebben a szakaszban jogosított: lehívhatja a hitelt, azaz igénybe veheti a kölcsönt.
Általában kikötik a bankok, hogy felfüggeszthetik a hitelnyújtást, vagy maguk az ügyfelek nem kötelesek a hitelnyújtással kapcsolatos banki szolgáltatások igénybevételére, ha a hitelszerződés megkötését követően olyan lényegesen változnak meg akár a bank, akár pedig a hitelfelvevő körülményei, hogy a hitelszerződés teljesítése nem várható el.
A rendelkezésre tartott hitelt, illetve a folyósított kölcsönt az adós a hitelszerződésben megjelölt célra használhatja fel. A bank ellenőrzési jogának kikötése ebben a vonatkozásban tipikus szerződéses rendelkezés. Az ellenőrzés magában foglalhatja a bank képviselőjének helyszíni ellenőrzését is.
A teljesítés körébe tartoznak az adós kötelezettségei, amelyek több csoportba sorolhatók. Megkülönböztethetjük a fizetési kötelezettséget, a tájékoztatási kötelezettséget és az egyéb kötelezettségeket.
A fizetési kötelezettség többféle összeg megfizetésére terjed ki.
A fizetendő összegek nagysága természetesen bankonként változó, és bizonyos eltérés tapasztalható az elnevezésekben is. Mindenképpen fizetni kell a hiteldíjat és természetesen a tőkeösszeget.
1.2.2. A hiteldíj
A hiteldíj több elemből áll. Nem minden elemet alkalmaznak minden hitelszerződésben, hiszen a különböző hitelfajták esetén eltérő a banki kockázatvállalás mértéke, ezért különböző összegű ellenértéket számítanak fel, amely a vállalkozás által fizetendő hiteldíjban testesül meg. A hiteldíj tartalmát, elemeit a bankok szabadon határozhatják meg. A jogszabály csak az úgynevezett teljes hiteldíjmutató (THM) közzétételének kötelezettségéről rendelkezik.
1.2.2.1. A teljes hiteldíjmutató számítása
A bankok a teljes hiteldíjmutatót képlet alapján kötelesek kiszámítani, azzal, hogy a THM számításánál nem vehető figyelembe
– a prolongálási költség,
– a késedelmi kamat, az egyéb olyan fizetési kötelezettség, amely a szerződésben vállalt kötelezettség nem teljesítéséből származik,
– a biztosítási és a garanciadíj, valamint
– az átutalási díj.
A THM képlete eltérő attól függően, hogy a hitel folyósítása egy részletben vagy több részletben történik.
1.2.2.2. A hiteldíj elemei
A hiteldíj elemei általában a következők:
– ügyleti kamat – a pénzhasználat ellenértéke;
– rendelkezésre tartási jutalék – annak ellenértéke, hogy a bank biztosítja a szerződésben meghatározott összeget a vállalkozás számára a szerződésben meghatározott időtartamban (Felszámításának eseteit, módját a hitelszerződés, illetve gyakran a banki üzletszabályzat tartalmazza.);
– egyszeri folyósítási jutalék vagy szerződéskötési díj; - annak ellenértéke, hogy a bank foglalkozik a hitelkérelemmel (Ezt az összeget általában akkor is felszámítják a bankok, ha a hitelszerződés a felek között nem jön létre.);
– szerződésmódosítási díj;
– a bankgarancia, a bankkezesség, az okmányos meghitelezés díja;
– a követelés leszámítolása, megvásárlása esetén a diszkontkamat;
– egyéb, speciális hitelműveletekhez kapcsolódó díjak, jutalékok, kezelési költségek (Ezek mértékét, felszámításának eseteit általában a banki kondíciós listák vagy az üzletszabályzat tartalmazza.);
– költségtérítés.
A hiteldíj – a felsorolásból kitűnően – nem tartalmazza a banki hitelnyújtó tevékenységhez kapcsolódó olyan díjakat, amelyeket a pénzforgalmi műveletek (például számlavezetés, átutalás stb.) teljesítése során egyébként felszámítanak a bankok.
Abban az esetben, ha a vállalkozás késedelmesen teljesíti a hitelszerződésben vállalt kötelezettségét, a bankok késedelmi kamattal is megterhelik.
Mind az ügyleti kamat, mind pedig a késedelmi kamat mértéke megállapodás kérdése. Meghatározásának alapja a mindenkori jegybanki alapkamat, amelyhez képest a bankok természetesen szabadon határozzák meg a mértéket.
1.2.3. Hitelfajták
A hiteleket többféle szempont szerint lehet csoportosítani, azonban a vállalkozások szempontjából az alábbi főbb hitelcsoportosítások érdemelnek említést.
1.2.3.1. Hitelfajták a hitel lejárata szerint
A hitel lejárata szerint megkülönböztetünk rövid, közép- és hosszú lejáratú hitelt. A rövid lejáratú hitel az általában kisebb összegű, de mindenképpen gyorsan megtérülő felhasználás céljait szolgálja. A hosszú lejáratú hitelt elsősorban a nagyberuházásokhoz nyújtják, amelyeknek a megtérülése több év alatt várható.
1.2.3.2. Hitelfajták a hitel fedezete szerint
A fedezet jellege szerint a hitel lehet fedezettel bíró és fedezettel nem bíró (biankó) hitel.
1.2.3.3. Hitelfajták a hitel tartalma szerint
A hitelszerződés tartalma szerint a hitel lehet pénzkölcsön (azaz a hétköznapi értelemben vett tényleges hitel), illetve kötelezettségvállalási hitel, vagyis hitelnyújtási lehetőség biztosítása a bank részéről.
A kétféle hitel a gyakorlatban nem különül el élesen egymástól. Gyakori az olyan pénzhitel (tipikusan ilyen a folyószámlahitel), amelyet az adós nem egy összegben, hanem részletekben vesz igénybe, a gazdasági szükségletei szerint. Ezek a hitelek sokszor úgynevezett rulírozó hitelek, tehát a lejárt hitel egészének vagy egy részének a visszafizetése újabb hitel felvételével történik. Ez a hitelfelvétel azonban – a hitelkeret úgynevezett feltöltődése miatt – automatikus.
1.2.3.4. Hitelfajták a felhasználás célja szerint
A vállalkozások számára nyújtott hitelek megkülönböztetése körében a hitelfelhasználás célja szerint ismertek az üzemviteli hitelek és a szezonális hitelek, ez azonban inkább a vállalkozások szempontjából lényeges megkülönböztetés, a bankok számára lényegesebb a hitelezési kockázat mértéke.
A felhasználás célja alapján gyakran alkalmazzák az alábbi hitelcsoportosítást is:
– beruházási hitel – a nagyobb volumenű fejlesztésekhez;
– kereskedelmi hitel – az áruértékesítés elősegítésére;
– exporthitel – elnevezéséből következően a külkereskedelmi ügyletek elősegítésére (Az exporthitelek körében megkülönböztetnek export-előfinanszírozó és export-utófinanszírozó hitelt. Egyes bankok nyújtanak nevesített EBRD-exportot elősegítő viszontgarancia-konstrukció elnevezéssel is hitelt.);
– ipari hitel;
– mezőgazdasági hitel;
– nyílt piaci (pénzpiaci) hitel.
1.2.3.5. Támogatott hitelek
Speciális csoportot képeznek az úgynevezett támogatott hitelek, amelyeknek a megnevezése tartalmazza annak az állami szervnek vagy egyéb forrásnak a megnevezését, amely a hitelnyújtást valamilyen formában és módon, meghatározott feltételekkel támogatja. A támogatás maga is sokféle lehet: ismertek a csupán kamattámogatást biztosító hitelek, nyújtanak vissza nem térítendő hitelt, olyan hitelt, amelyet csak meghatározott türelmi idő eltelte után kell elkezdeni visszatörleszteni stb.
A támogatott hitelek közös jellemzője, hogy mindig valamilyen – a hitelt nyújtó által támogatni kívánt – cél eléréséhez vehetők igénybe. A támogatott hitelt nyújtó bankoknak természetesen ezekhez a feltételekhez kell alkalmazkodniuk. A támogatott hitelt felvenni szándékozóknak tehát csak akkor érdemes az adott hitelre vonatkozó igénybevétel részleteivel is foglalkozniuk, ha éppen azt a célt kívánják elérni, amelyhez a hitelt nyújtják.
Támogatott hitel például az FVM éven túli lejáratú forgóeszközhitel kamattámogatása, az FVM éven belüli lejáratú termelésfinanszírozási kamattámogatásos hitele, az FVM éven túli lejáratú beruházási kamattámogatásos hitele, az FVM Területfejlesztési Célelőirányzat támogatási konstrukció, az FVM kibontakozási hitel, a GM Beruházásösztönző kamattámogatásos hitel (a Kis- és Középvállalkozások Célelőirányzat keretében), a GM pénzügyi lízing konstrukció, a GM Turisztikai beruházásokat ösztönző hitel, a GM Háziorvosi eszközhitel, a PM Értékesítés céljára lakást építők kedvezményes hitele, a PM Háziorvosi rendelővásárlási kamattámogatásos hitel, a KAC (Környezetvédelmi Alap Célfeladatok) kedvezményes hitel, a Felszámolási hitel, az EXIMBANK export-előfinanszírozási hitel, a Francia hitel és a Bajor hitel.
Lényeges, hogy a támogatott hiteleket nem minden kereskedelmi bank nyújtja, tehát érdemes több bankot is megkeresni, ha valamilyen célra kíván hitelt felvenni a vállalkozás.
1.2.3.6. Váltóleszámítolási hitelek
Ismertek továbbá az úgynevezett váltóleszámítolási hitelek.
1.2.3.7. Reálhitelek
A hitelek nagy csoportját alkotják a banki szakirodalomban reálhiteleknek nevezett hitelek, amelyeket az kapcsol össze, hogy a bank speciális vagyoni fedezetet köt ki a vállalkozással szemben keletkező követelései biztosítására.
1.2.3.8. Hitelfajták a hitel biztosítottsága szerint
Alapvetően a hitel biztosítottsága szempontjából vizsgálva alakult ki a kezes fedezete mellett nyújtott úgynevezett avalhitelek csoportja.
1.2.3.9. Lombard- és cessziós hitelek
A biztosítékok egyes fajtáit alapul véve különböztetnek meg úgynevezett lombardhiteleket, cessziós hiteleket és jelzáloghiteleket. A lombardhitel széles körben elterjedt és alkalmazott a bankok gyakorlatában. Az ilyen hitelek esetén a fedezet valamilyen ingó zálogtárgy, leggyakrabban értékpapír. Lehetséges azonban, hogy a hitelnyújtó bank fedezetként elfogad kötvényt, illetve árura kötött zálogjogot.
A cessziós hitel elnevezés onnan származik, hogy az ilyen biztosítékkal nyújtott hitel fedezete a vállalkozó harmadik személlyel szembeni követelése. Alapja az a gazdasági szükségszerűség, hogy a vállalkozások pénzeszközeinek egy része időlegesen – többnyire áruszállítás vagy folyamatos szolgáltatás miatt – számlakövetelésekben jelenik meg. A bank a hitellel lényegében e követeléseket előlegezi meg a vállalkozások számára. A feltétel, hogy a követelését a vállalkozás a bankra engedményezze. Innen származik az elnevezés, az engedményezést ugyanis – római jogi alapjaira utalva – cessiónnak nevezik.
1.2.3.10. Jelzáloghitelek
A jelzáloghitel elnagyolt kifejezés, egészen pontosan jelzálog fedezete mellett nyújtott hitelt jelent. A gyakorlatban az ingatlanra kikötött jelzálogjog fordul elő leggyakrabban. Ilyen biztosíték elfogadása természetesen független lehet a hitelfelhasználás céljától, nem csupán ingatlanvásárláshoz ajánlható fel jelzálogi biztosíték.
Ismert az úgynevezett kauciós hitel elnevezés, bár manapság meglehetősen ritkán használják, hiszen köznapi értelemben nem is jelent hitelt. A bank az ügyfél kötelezettségének teljesítéséért egy előre meghatározott összeg erejéig garanciát vállal. Ebből következően – bankgarancia-nyitás elnevezéssel – viszont gyakori banki szolgáltatás.
1.2.3.11. Akkreditív
A külkereskedelmi kapcsolatokban alkalmazzák az okmányos meghitelezést – közismerten akkreditívet.
1.2.4. Tájékoztatási kötelezettség
A fizetési kötelezettségen kívül nagyon fontos a bankok számára, hogy a hitelfelvevő teljesítse a tájékoztatási kötelezettségét. Sokszor előfordul, hogy erre a kötelezettségre a vállalkozások nem fordítanak kellő figyelmet, bár a bankok a hitelszerződésben vagy az üzletszabályzatban rendszerint részletesen rendezik, miről és mikor kell információt adniuk az adósoknak.
Ez a tájékoztatási kötelezettség természetesen nem a hitelkérelemmel összefüggő adatszolgáltatás, hanem a már megkötött hitelszerződés teljesítéséhez kapcsolódik.
1.2.4.1. A tájékoztatási kötelezettség terjedelme
A vállalkozás általában köteles tájékoztatni a bankot
– az ellene kezdeményezett csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárásról;
– a biztosítékul felajánlott vagyontárgyak pontos adatairól;
– minden olyan hatósági intézkedésről, eljárásról, perről stb., amely érintheti kötelezettségeit, azok teljesítését;
– arról a tényről, hogy további hitelt vagy kölcsönt akar igénybe venni más banktól;
– tulajdoni/tulajdonosi viszonyai – hitelszerződés hatálya alatti – változásáról;
– az éves mérlegbeszámolók adatairól, konszolidált éves beszámolókról, évközi beszámolókról – azok egy-egy példányának benyújtásával;
– székhelyének (telephelyének, fióktelepének) megváltozásáról.
Kiemeljük, hogy a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása a szerződés megszűnését is eredményezheti.
1.2.5. A hitelszerződés megszűnése
Alapesetben – amely mindkét fél számára a legkedvezőbb – a hitelszerződés szerinti teljesítéssel megszűnik a szerződés.
1.2.5.1. Előtörlesztés
Szerződés szerinti teljesítésnek minősül az is, ha az adós úgynevezett előtörlesztéssel fizeti meg tartozását. A fizetésnek ilyenkor természetesen az egész tartozásra ki kell terjednie, egyébként a nem teljesített összegre a szerződés továbbra is fennmarad.
Az előtörlesztéssel kapcsolatban érdemes jó előre tájékozódni a banknál, hiszen nem számít kivételesnek az a banki gyakorlat, hogy a hitelszerződésben a bankok előírják, miszerint előtörlesztési szándékáról az adósnak előre írásban értesítenie kell a bankot. Az értesítés hiányában a bank nem köteles elfogadni az előtörlesztést.
1.2.5.2. Felmondás
A bankok általában részletesen felsorolják azokat az eseteket, amelyek bekövetkeztekor jogosultak a szerződés egyoldalú megszüntetésére, felmondással. A felmondás lehet rendes és azonnali hatályú. A rendes felmondás esetére rögzítik a felmondási időt is.
1.2.5.3. Megszüntetés előtti intézkedések
Az adós és a bank érdekeit egyaránt szolgáló, nem ritka banki gyakorlat, hogy a szerződésben – üzletszabályzatban – kikötik, miszerint a szerződés megszüntetése előtt egyéb intézkedések alkalmazására válik jogosulttá a bank.
Ilyen intézkedés lehet többek között:
– a beszámítás alkalmazása – az adóssal szemben fennálló bármely lejárt pénzkövetelését a bank egyoldalú nyilatkozattal beszámíthatja az ügyféllel szemben fennálló tartozásába;
– annak elrendelése, hogy az adós költségére évközi mérleget készíttessen a vállalkozás független könyvvizsgálóval;
– annak előírása, hogy az adós a hitelszerződésből eredő tartozását közjegyzői okiratba foglaltan ismerje el;
– annak előírása, hogy az adós egészítse ki az általa nyújtott biztosítékokat (természetesen a bank által meghatározott módon és mértékben);
– írásbeli hozzájárulásához kötése annak, hogy a vállalkozás más banknál hitelt, kölcsönt vegyen igénybe; továbbá
– a vállalkozás kötelezése arra, hogy más banknál vezetett számláinak teljes forgalmát a hitelt nyújtó bankhoz irányítsa át.
A bank mérlegelési jogkörébe tartozó döntése alapján általában nem csak egy, hanem egyszerre több intézkedést is megtehet.
