VI. Banki biztosítékok

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. június 11.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2001/06. számában (2001. június 11.)

A vállalkozások és a bankok kapcsolatában fontos szerepet töltenek be a különböző biztosítékok, amelyeket a bankok kérnek akkor, amikor a vállalkozások bizonyos típusú banki szolgáltatásokat kívánnak igénybe venni.

A bankok az általuk kért biztosítékokat – jogi jellegük alapvető eltérése alapján - általában két nagy csoportba sorolják. Ilyen megközelítésben különböztetnek meg úgynevezett szerződést biztosító mellékkötelezettségeket és ilyennek nem minősülő egyéb biztosítékokat.

1. SZERZŐDÉST BIZTOSÍTÓ MELLÉKKÖTELEZETTSÉGEK

A szerződést biztosító mellékkötelezettségeket a Ptk. nevesíti és szabályozza. Ezek: az óvadék, a kezesség, a bankgarancia, valamint a zálogjog.

1.1. Óvadék

Az óvadék a szerződést biztosító mellékkötelezettségeknek abba a csoportjába tartozik, amely a jogosult – a vállalkozó és a bank kapcsolatában az utóbbi – számára közvetlen kielégítési lehetőséget biztosítanak, olyan módon, hogy az adós vállalkozó nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén a bank követelésének összege erejéig közvetlenül tulajdonba veheti az óvadék tárgyát, illetve azt szabadon értékesítheti.

1.1.1. Óvadéki jog alapítása

Az óvadéki jog alapítható pénzre, takarékbetétkönyvre, értékpapírra és más dologra is. Az óvadék alapítására írásbeli megállapodással van lehetőség, amellyel kapcsolatban nincsenek speciális tartalmi követelmények. Kötelező azonban az óvadék tárgyának átadása a jogosult részére.

Abban az esetben, ha az óvadékot értékpapírra alapítják, rendelkezni kell arról, hogy az értékpapír mekkora összeget képvisel, tehát hogy azt a felek milyen összegű óvadéknak fogadják el. Ha az adott értékpapírnak nincs piacon jegyzett és nyilvánosan közzétett árfolyama, az óvadéki szerződésben a bankok és a vállalkozó rendelkeznek arról, hogy az óvadéki jogosult az értékesítéssel, értékpapír-forgalmazással hivatásszerűen foglalkozó harmadik személyt bíz meg, illetőleg megállapítják azt a minimum-árfolyamot, amely alatt nincs lehetőség az értékpapírok értékesítésére.

1.1.1.1. Pénzre alapított óvadéki jog

A banki gyakorlatban első helyen áll a pénzre alapított óvadéki jog, mivel ez számukra a legegyszerűbb és a legkönnyebben kezelhető biztosítékfajta az óvadék körében. Alapításakor a kötelezett meghatározott pénzösszeget helyez el a banknál nyitott óvadéki betétszámlán. Az összeget a bank zárolja, és a zárolást mindaddig fenntartja, amíg az óvadékkal biztosított banki követelés meg nem térül.

Természetesen annak sincs akadálya, hogy a pénzintézet a saját követelése biztosítására más banknál elhelyezett és ott zárolt összeget fogadjon el óvadékként.

A zárolt összeg akkor tekinthető óvadéknak, ha kifejezetten óvadéknyújtás céljából helyezték el.

A vállalkozó számára nem feltétlenül hátrányos az óvadék elhelyezése, mivel a zárolt összegre a bank kamatot fizet, és ez a kamat értelemszerűen magasabb, mint a látra szóló betét kamata.

1.1.1.2. Takarékbetétkönyvre alapított óvadéki jog

Az ilyen módon alapított óvadéki jog csak abban az esetben minősül óvadéknak, ha a takarékbetétkönyvet kifejezetten ügyleti biztosíték céljából állították ki. Az ezt a célt szolgáló takarékbetétkönyvön fel kell tüntetni a takarékbetét tulajdonosának nevén kívül az ügyleti biztosíték jelleget és a takarékbetét feletti rendelkezés módjait is.

1.1.1.3. Értékpapírra alapított óvadéki jog

A vállalkozástól óvadékul elfogadott értékpapírokat a bank vagy értékpapírszámlán, vagy egyszerű letétként helyezi el, az óvadékban meghatározott feltételek szerint. Ennek alapján gondoskodik a bank az értékpapír kezeléséről és a hozam beszedéséről. Ha az óvadékul adott értékpapír névre szóló, akkor a bankok minden esetben kérik, hogy azt üres forgatmánnyal lássák el a kellően gyors és biztonságos felhasználhatóság érdekében.

1.1.1.4. Más dologra alapított óvadéki jog

Nem kizárt óvadék alapítása más dologra sem, ebben az esetben azonban az alapításkor a – későbbiekben részletesen ismertetendő – zálogjog szabályai szerint kell eljárni.

1.1.1.5. Avalizált váltó

A fentieken túlmenően óvadéknak minősül, és a bankok biztosítékként is elfogadják az avalizált váltót, ha a váltó alapján történő fizetésért a bank vállal kezességet.

1.1.2. Az óvadékkal biztosított követelés

Az óvadék bármilyen vállalkozói kötelezettség teljesítésének a biztosítására szolgálhat, ezért a bankok hitelügyletek, bankkártyaszerződések, bankgarancia-vállalások, projektfinanszírozás stb. esetén egyaránt alkalmazzák.

A teljesség érdekében jegyezzük meg, hogy semmis a bírósági úton nem érvényesíthető követelés óvadékkal való biztosítása. Ilyen követelések a nem államilag engedélyezett játékból vagy fogadásból és kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért kölcsönökből eredő követelések, valamint azok a követelések, amelyeknek a bíróság előtti érvényesítését jogszabály zárja ki.

1.1.2.1. Elévült követelések biztosítása

A gyakorlatban jelentősége lehet annak, hogy bírósági úton nem érvényesíthetők az elévült követelések és természetesen az ezeket biztosító mellékkötelezettségek sem. Ezt a szabályt azonban nem lehet alkalmazni azokra az óvadékokra, amelyeket kifejezetten az elévült követelések biztosítására nyújtottak.

1.1.3. Az óvadéki jog érvényesítése

Az óvadék jellegéből és a fentiekben összefoglalt szabályokból következően a bank közvetlenül érvényesíti az óvadékkal kapcsolatos jogait, ehhez tehát nincs szüksége bírói út igénybevételére. A vállalkozó adós nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén egyszerűen „tulajdonába veszi” az óvadék tárgyát, azaz feloldja a zárolást, eladja az értékpapírt stb. A banki követelés elévülése az azt biztosító óvadékból való kielégítést sem akadályozza.

1.1.3.1. Semmisség

Semmis az arra vonatkozó megállapodás, amely szerint az óvadékot nem kizárólag a kielégítés céljára használják fel.

1.1.3.2. Követelésarányos felhasználás

Bármilyen formában érvényesíti óvadéki jogát a bank, az óvadékból csak annyit használhat fel, amenynyi a követelése, a többit vissza kell adnia az óvadékot nyújtónak, feltéve hogy felek az óvadéki szerződésben nem állapodtak meg másként.

1.1.4. Az óvadék visszaszolgáltatása

A banknak vissza kell adnia az óvadékot, ha az a szerződés, amelynek biztosítására az óvadék szolgált, megszűnt.

1.2. Kezesség

A kezesség – mint szerződést biztosító mellékkötelezettség – sajátos biztosítékfajta. Sajátossága, hogy járulékos jellegű, tehát mindig egy úgynevezett főkötelezettséghez kapcsolódik, és a kezes kötelezettsége is ehhez a főköveteléshez igazodik. A kezes a kezességgel arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni.

A kezességnek két formája van: az egyszerű, valamint a készfizető kezesség. Az egyszerű kezesség olyan járulékos kötelezettségvállalás, amelynek kikötése esetén a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést a bankkal mint jogosulttal szemben, amíg a banki követelés a főkötelezettől vagy a többi kötelezettől behajtható.

Ezzel szemben készfizető kezességet vállaló kezes nem követelheti, hogy a jogosult bank a követelését először a főkötelezettől kísérelje meg behajtani, hanem a bank felszólítására köteles helytállni – azaz rendszerint fizetni. A bankkezesség mindig készfizető kezesség.

1.2.1. A kezesség létrejötte

Kezességet kizárólag írásban lehet vállalni, ami nem feltétlenül jelenti a szerződéses formát, a kezes egyoldalú írásbeli nyilatkozattal is érvényesen vállalhat kezességet.

1.2.2. A kezes felelőssége

A kezestől a bank követelheti

– a főkötelezettség teljesítését, azzal, hogy a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen a kötelezettség elvállalásakor volt;

– azoknak a mellékkötelezettségeknek a teljesítését, amelyek a kezesség elvállalása után váltak esedékessé;

– a perköltség megfizetését – feltéve, hogy a keresetindítás előtt a bank felszólította a teljesítésre a kezest.

A kezes érvényesítheti a bankkal szemben mindazokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett is érvényesíthet a bankkal szemben.

1.2.2.1. Felelősség több kezes esetén

Több kezes esetén, azaz ha a kezesek egyidejűleg vagy egymásra tekintettel vállaltak kezességet, rögzíteni kell a felelősségükkel kapcsolatos szabályokat. Erre alapvetően kétféle megoldást lehet alkalmazni: vagy mindegyik kezes csak meghatározott arányban felel, vagy a kezesekkel szemben úgynevezett egyetemleges felelősség érvényesül. Az egyetemleges felelősség azt jelenti, hogy a bank bármelyik kezestől követelheti akár a teljes összeg, akár a bank által meghatározott része teljesítését azzal, hogy kétség esetén a kezesi felelősség egyetemleges.

1.2.3. Igényérvényesítés

1.2.3.1. Az igényérvényesítés módja

A bank a kezessel szemben kétféle módon érvényesítheti a követelést, attól függően, hogy a kezes egyszerű kezességet vagy készfizető kezességet vállalt. Egyszerű kezesség esetén a bank csak akkor kérhet teljesítést a kezestől, ha a főkötelezett nem teljesít. Készfizető kezességnél közvetlenül a kezestől is követelhető a teljesítés, a banknak nem kell feltétlenül először a főkötelezett ellen fordulnia.

1.2.3.2. Kizáró ok

Nem érvényesíthető bírósági úton a kezessel szembeni követelés, ha a kezességet olyan követelés biztosítására vállalta, amely bírósági úton nem érvényesíthető. Ebben az esetben az elévült követelés sem jelent kivételt.

1.2.3.3. Mentesülés

Mentesül a kezes a kötelezettség teljesítése alól, ha a bank lemond a főkövetelését biztosító bármely olyan jogról, amelynek alapján a kezes kielégítést kereshetett volna, hiszen a bank kielégítése után a főkövetelés és az azt biztosító egyéb jogok a kezesre szállnak. Mentesül a kezes akkor is, ha a követelés a jogosult hibájából egyébként behajthatatlanná vált – például a bank elmulasztotta időben érvényesíteni a követelést és az emiatt elévült.

1.3. Bankgarancia

A bankgarancia olyan biztosítéki forma, amely a szerződést biztosító mellékkötelezettségként a kötelezett teljesítési képességét növeli. Ezt az teszi lehetővé, hogy az adós nem vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén a bankgarancia lehívásával a bank mint jogosult közvetlen kielégítést kereshet.

A kezességgel összehasonlítva - ahol a kötelezettség tartalma a főadóséhoz igazodik -, a garancia kizárólag a garanciában rögzítetteknek köteles megfelelni, tehát sem a benne meghatározott összeg, sem az egyéb feltételek nem egyeznek meg szükségképpen a főkötelezettséggel.

1.3.1. A bankgarancia fajtái

Attól függően, hogy a bankgaranciát minek a biztosítékául kérik, annak több fajtáját különböztethetjük meg. A bankok általában a következő típusú bankgaranciák kibocsátását vállalják:

– bánatpénzt pótló bankgarancia (tendergarancia, vagy ajánlati garancia), amelynek célja az ajánlat komolyságának biztosítása a versenytárgyalás kiírója részére;

– előleg-visszafizetést biztosító garancia – ezt a garanciát az eladó bankja bocsátja ki a vevő számára. Igénybevételére akkor van lehetőség, ha az eladó nem teljesíti a szerződésben vállalt szállítási stb. kötelezettségét és ezért a részére fizetett előleg visszajár;

– vételárfizetést biztosító garancia – ezt a garanciát a vevő bankja bocsátja ki az eladó számára. Különösen akkor igénylik, ha a vételár megfizetése nem azonnal, hanem hosszabb idő elteltével esedékes;

– jóteljesítési garancia – az eladó bankja bocsátja ki és a szerződésszerű teljesítés biztosítékául szolgál;

– jövedéki biztosíték céljából vállalt bankgarancia;

– vámbiztosíték céljából kiadott bankgarancia valamint

– tranzit vámgarancia.

1.3.2. A bankgarancia tartalma

A bankgarancia egyoldalú, mindig írásbeli nyilatkozat, meghatározott feltételek, illetve körülmények bekövetkezése esetére, előre meghatározott és a bankgaranciában rögzített összeghatáron belüli, feltétel nélküli, vagy a garancianyilatkozat szövegében meghatározott feltételek melletti, fizetésre tett visszavonhatatlan ígéret, amely meghatározott időn belül érvényesíthető (hívható le).

1.3.3. Alkalmazási területek

Bankgaranciát alapvetően két esetben kérnek a vállalkozóktól. Kérheti valamely bank a saját követelésének biztosítására - természetesen ilyen bankgaranciát csak más bank bocsáthat ki. Gyakori azonban, hogy a vállalkozás a számlavezető bankjától önálló ügyletként kéri bankgarancia kibocsátását. Ebben az esetben általában megbízási szerződést köt a vállalkozás és a bankgaranciát kibocsátó bank. A szerződésben pontosan meghatározzák a bankgarancia kibocsátásának feltételeit – tehát mikor, milyen célból, kinek a javára, milyen összeghatárral, milyen határidőre szóljon a banki fizetési ígéret. Ezenkívül rögzítik természetesen a bankgarancia kibocsátásának egyéb feltételeit is, nevezetesen, hogy mit kell teljesítenie a vállalkozásnak a kibocsátó bankkal szemben.

A vállalkozás kötelezettsége általában kettős: egyrészt biztosítania kell a megállapodott módon a bankgarancia fedezetét, másrészt meg kell fizetnie a megbízás teljesítéséért a kibocsátót megillető díjat.

1.4. A zálogjog

A hitelezés területén tipikus és nagyon gyakran kikötött biztosíték a banki zálogjog. A zálogjog a szerződésben foglaltak teljesítésének biztosítására szolgáló mellékkötelezettség (az önálló zálogjog kivételével). Jelentősége, hogy olyan vagyonban megtestesülő fedezetet biztosít a hitelezőnek, amelyből az a kötelezett nem teljesítése esetén kielégítést kereshet. Ilyen módon a zálogjog a teljesítési képességet erősíti.

1.4.1. A jogosultság alapja

Zálogjog kikötésére többféle lehetőség van. A törvényben rögzített szabályok betartása mellett lehet zálogjogot alapítani a követelés biztosítékául jogi személyek, vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok egész vagyonára, vagy a vagyon egy részére – az egyes vagyontárgyak meghatározása nélkül is.

Lehetséges megoldás a zálogszerződés hatálybalépése után szerzett vagyontárgy elzálogosítása, attól az időponttól kezdve, hogy az adott vagyontárgy vagy jog fölött a kötelezett a rendelkezési jogot megszerzi.

Jelzálogjog alapítható ingatlanokon és ingóságokon is. Alkalmazható a zálogjogi nyilvántartásban elfoglalt pozíció (ranghely) fenntartása, megfelelő szerződéses kikötéssel, végül megengedett úgynevezett önálló zálogjog alapítása is.

1.4.2. A zálogjog tárgya

Zálogjogot lehet alapítani:

– ingóságokra – zálogtárgy lehet minden birtokba vehető dolog, például árukészlet, gép, jármű, felszerelés, állat, műkincs stb.;

– ingatlanokra – telekre és felépítményre (házra, egyéb épületre) egyaránt;

– átruházható jogokra – ilyen többek között a bérleti jog, a szerzői jog (Nem lehet azonban zálogjogot alapítani a haszonélvezeti jogra és egyéb, kifejezetten személyhez fűződő jogosultságokra, mivel azok nem átruházhatók.);

– követelésekre – ilyen például a számlakövetelés.

1.4.2.1. Korlátok, kiterjesztések

Elzálogosítható dolog csak egészben lehet zálogtárgy, részben vagy részlegesen nem. Hasznot hajtó zálogtárgy (például bérbe adott helyiség, termőföld stb.) esetén a zálogjog csak akkor terjed ki a hasznokra (bérleti díj, termelés), ha ezt a szerződésben a felek kikötötték. Megállapodás alapján pedig olyan hasznokra is kiterjedhet a zálogjog, ami csak a zálogszerződés megkötése után kerül a zálogkötelezett rendelkezése alá.

1.4.3. A zálogjog fajtái

A zálogjog lehet:

– kézizálogjog (A jogosultat megilleti a zálogtárgy birtoklásának joga, a zálogtárgyat át kell adni.);

– jelzálogjog (A jogosult nem veszi birtokba a zálogtárgyat, de a zálogjog fennállásának tényét nyilvántartásban rögzítik. A banki gyakorlatban legtöbbször igénybe vett ilyen nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartás. Terjed azonban a közjegyzői kamarai nyilvántartás használata is.);

– jogon vagy követelésen fennálló zálogjog;

– önálló zálogjog (Speciális fajtájú zálogjog, amely nem mellékkötelezettség. Jellemzője, hogy kiköthető úgy is, hogy nincsen alapjául szolgáló követelés, illetve úgy is, hogy az önálló zálogjog alapításával az alapul szolgáló követelést egyidejűleg megszüntetik.);

– keretbiztosítéki (kézi- vagy jel-) zálogjog, amelyet tartós jogviszonyból eredő követelések biztosítására kötnek ki. Ebben az esetben a zálogszerződésben mindig meg kell jelölni a legmagasabb biztosított összeget, csupán a járulékokra hivatkozás nem elegendő.

1.4.4. Kötelezetti kör

Zálogszerződést elvben bárkivel lehet kötni, de jogszabály meghatározhatja, hogy milyen személyi körben, milyen típusú zálogszerződés köthető. A vállalkozások számára fontos szabály, hogy vagyont terhelő zálogszerződés esetén kötelezett csak jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (betéti társaság, közkereseti társaság) lehet.

1.4.5. A zálogjog alapítása

A zálogjog alapulhat

– jogszabályon (Például törvény rendelkezése alapján illeti meg a zálogjog a fuvarozót, a bérbeadót, az őt megillető díj megfizetésének biztosítására. Jelzálogjog illeti meg a bankot az E-hitellel és részletfizetéssel megvásárolt vagyontárgyon.);

– hatósági határozaton (például az adóhatóságot zálogjog illeti meg az adótartozás biztosítására);

– szerződésen (a felek megállapodása szerint). A bankok és a vállalkozók közötti ilyen megállapodással jön létre és ezen alapul a bankokat megillető zálogjog.

1.4.5.1. Érvényességi kellékek

A felek a zálogjogot írásban, szerződéssel alapítják. Speciális rendelkezés vonatkozik az ingón alapított jelzálogjogra és a vagyont vagy a vagyon egy részét terhelő zálogjogra, mivel azt nem csupán írásba, nem közokiratba kell foglalni.

A jelzálogjog érvényességének további feltétele, hogy azt a zálogtárgy típusától függő, megfelelő nyilvántartásba bejegyezzék. Ilyen nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartás az illetékes földhivatalokban, a hajólajstrom (a Közlekedési Főfelügyeletnél), a légi járművek nyilvántartása (a Légügyi Igazgatóságnál), az ingó- és vagyonjelzálog-nyilvántartás (az Országos Közjegyzői Kamaránál) és a szabadalmi nyilvántartás (a Magyar Szabadalmi Hivatalnál).

1.4.6. A felelősség terjedelme

A zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek a biztosítására szolgál.

1.4.6.1. Egyedi követelés

Egyedi követelés biztosítékául szolgáló zálogtárgy esetén a tőkére, a kamatokra és az igényérvényesítés költségeire (például perköltség stb.) lehet kielégítést keresni a zálogtárgyból.

1.4.6.2. Keretbiztosítéki zálogjog

Keretbiztosítéki zálogszerződés alapján az abban keretként meghatározott legmagasabb összeg erejéig felel a zálogkötelezett a zálogtárggyal.

1.4.7. Igényérvényesítés

A jogosult érvényesítési joga akkor nyílik meg, ha követelése esedékessé válik és az adós nem teljesített.

1.4.7.1. Kielégítési sorrend

A zálogjog érvényesítése körében a kielégítés sorrendjét illetően külön szabályok érvényesülnek. E szerint

– ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, a keletkezés sorrendje érvényesül, kivéve, ha törvény másként rendelkezik;

– ha a zálogjog több dolgot terhel ugyanazon jogosult javára, a jogosult döntheti el a kielégítési jog érvényesítésének sorrendjét.

1.4.7.2. Az igényérvényesítés módja

Az érvényesítés egyébként bírósági határozat alapján, végrehajtás útján történik. Gyakori azonban, hogy a szerződő felek a hosszadalmas eljárás mellőzése céljából megállapodnak a zálogtárgyból kielégítés módjában. Ez a megállapodás akár a kielégítési jog megnyílta előtt, akár pedig azt követően megköthető, bizonyos korlátozásokkal.

2. EGYÉB BIZTOSÍTÉKOK

A banki követelések megtérülését elősegítő, de szerződést biztosító mellékkötelezettségnek nem minősülő biztosíték az engedményezés, az opciós jog kikötése, az avalizált váltó, a hitelfedezeti váltó, a komfortlevél, az azonnali inkasszó, a fedezetigazolás, a tartozáselismerés és közokiratba foglalt kötelezettségvállalás, a visszatartási jog és beszámítási jog, valamint a jogvesztés kikötése.

2.1. Engedményezés

A bankkal kötött bármely szerződéshez (hitelszerződés, bankgarancia kibocsátására vonatkozó szerződés stb.) a vállalkozások gyakran csatolnak biztosítékként engedményezési szerződést.

2.1.1. Engedményezési megállapodás

Az engedményezési szerződésben az engedményező (vállalkozó) nem a bankkal, hanem bármely más harmadik személlyel, szervezettel szemben fennálló követelését ruházza át (engedményezi) a bankra. Engedményezési szerződést kizárólag írásban köthet a bank.

A megállapodás aláírását követően az engedményezőnek írásban értesítenie kell a kötelezettet, akivel szemben az általa átruházott követelés fennáll. Nem ritka, hogy az engedményezési szerződésben a bankok kikötik, hogy ha az engedményező nem tesz eleget az értesítési kötelezettségének, a bank jogosult azt megtenni.

2.1.1.1. A követelés vizsgálata

Az engedményezési szerződés aláírása előtt a bankok természetesen részletesen megvizsgálják és értékelik az átruházásra felajánlott követelést. Az értékelés főbb szempontjai a következők:

– a kötelezett fizetőképessége,

– a követelés tehermentessége,

– fűződnek-e az engedményezett követeléshez mellékkötelezettségek (például kezesség, zálogjog), ugyanis a követelést biztosító mellékkötelezettségek az engedményezéssel átszállnak a bankra,

– szabadon rendelkezhet-e a jövőben a bank az átruházott követelés felett,

– az engedményezőnek milyen kötelezettségei állnak fenn a kötelezettel szemben, aki beszámíthatja a teljesítésbe azokat a követeléseit, amelyek az engedményezővel szemben már fennálltak az engedményezésről szóló értesítés időpontjában.

2.1.2. Az engedményezés tárgya

Engedményezhető a vagyonjogi követelés (vételár, bérleti díj, szerzői jogdíj stb.), kivéve azokat, amelyeknek az átruházását a szolgáltatás jellege, jogszabály vagy a felek megállapodása kizárja. Nagyon fontos azonban, hogy csak pontosan meghatározott követelés engedményezésére van lehetőség, ami azt jelenti, hogy az engedményezési szerződésben meg kell nevezni a kötelezettet, a követelés összegét és annak esedékességét is.

2.1.2.1. Tilalom

Bizonytalan jövőbeni követelés nem engedményezhető.

2.1.3. Az engedményező felelőssége

Az engedményező kezesként felel a kötelezett szolgáltatásáért, ha az engedményezésért ellenértéket kapott. Ez a felelősség kizárható, de a bankok a kizárást általában nem fogadják el. Az engedményezőt csak az egyszerű és nem a készfizető kezes kötelezettségei terhelik. A gyakorlatban azonban a bankok sokszor csak olyan engedményezési szerződést írnak alá, amely a számukra kedvezőbb, nagyobb biztonságot jelentő készfizető kezesi kötelezettségvállalást tartalmazza az engedményező részéről.

2.2. Opciós jog kikötése

Az opciós, vagy más néven vételi jog biztosítja a jogosultnak, hogy a tulajdonoshoz intézett egyoldalú nyilatkozatával megvásárolhatja az opció tárgyát, azaz egyoldalú nyilatkozattal tulajdont szerezhet.

2.2.1. Érvényességi kellékek

Az opcióra vonatkozó megállapodást mindig írásba kell foglalni. Ha a vételi jog ingatlanra vonatkozik, akkor az opciós jogot be kell jegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásba ahhoz, hogy mindenkivel szemben hatályos legyen, aki a bejegyzést követően az adott ingatlanon bármilyen jogot szerez.

2.2.1.1. A szerződés kötelező tartalma

Az opciós szerződésben meg kell nevezni a feleket – az opciót biztosítót és az opció jogosultját -, a vételi jog pontos tárgyát, a vételárat és az opciós jog fennállásának határidejét.

2.2.2. A vételi jog időtartama

Vételi jogot legfeljebb 5 éves időtartamra lehet kikötni, amennyiben azonban a felek a szerződésben határozatlan időt jelöltek meg, akkor a vételi jog 6 hónap után megszűnik.

2.3. Avalizált váltó

A váltó alapvetően nem biztosíték, hanem fizetési eszköz. Biztosítékként is alkalmazzák azonban azt a váltót, amelynek alapján történő fizetésért a bank által hitelképesnek tartott jogi vagy természetes személy kezességet vállal (ezt nevezik avalizált váltónak).

2.3.1. A kezességvállalás módja

A kezességvállalás kétféle módon történik. Vagy magára a váltóra vezetik rá olyan módon, hogy a „per aval” kifejezés után a kezességet vállaló cégszerűen aláírja, vagy pedig külön okmányba foglalják a váltógarancia vagy váltókezesség szövegét, amely általában megegyezik a kezességvállalás általános szövegével. Ez utóbbi megoldást azért alkalmazzák, mert a váltó forgalmi képességét rontja, az adós fizetőképességét megkérdőjelezheti az avalizálás.

2.4. Hitelfedezeti váltó

Előfordulhat, hogy a bank biztosítékként elfogad hitelfedezeti váltót, amelyet az adósa bocsát ki. Ez azt is jelenti, hogy a hitelfedezeti váltó nem javítja sem az adós teljesítési készségét, sem pedig teljesítési képességét, így nem is valódi biztosíték. Amiért mégis elfogadják annak az az oka, hogy a váltókövetelés sokkal gyorsabban érvényesíthető a bíróság előtt, mivel a váltóperben alkalmazandó speciális határidők jelentősen lerövidítik az eljárást.

2.5. Komfortlevél

Komfortlevelet a bankok kizárólag nem magánszemély adóstól fogadnak el. A komfortlevélben az adós cég tulajdonosa arra vállal kötelezettséget, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy az adós megfelelően teljesítse a szerződésben vállalt kötelezettségeit. A bírósági gyakorlat azt mutatja, hogy a komfortlevélben vállalt tulajdonosi kötelezettség nem kényszeríthető ki, ezért nem is tekinthető igazán biztosítéknak.

2.6. Azonnali inkasszó

Az azonnali beszedési megbízás (azonnali inkasszó, prompt inkasszó) nem minősül biztosítéknak, hanem fizetési mód. A bankok bizonyos esetekben mégis alkalmazzák, mivel „segíti” az adós fizetési képességét és fizetési készségét.

2.7. Fedezetigazolás

A fedezetigazolást az adós számlavezető bankja állítja ki, s a címzett (egy másik bank vagy szervezet) számára szolgálhat biztosítékul. A fedezetigazolásban megjelölt összeget az azt kiállító bank elkülönítetten kezeli. A fedezetigazolás tartalmát a kiállító bank határozza meg, az nem kötelezően használandó nyomtatvány.

2.8. Tartozáselismerés és közokiratba foglalt kötelezettségvállalás

A tartozáselismerés az adós nyilatkozata. Jelentősége, szerepe az, hogy ha az adós ilyen nyilatkozatban írásban elismeri a bankkal szemben fennálló tartozását, ettől kezdve neki kell bizonyítania, hogy a tartozása valójában nem áll fenn.

2.8.1. Közokirati forma

A szerződés közokiratba foglalását a bankok általában igénylik. Ennek az a magyarázata, hogy ha a kötelezettségvállalást közjegyzői okiratba foglalják, azt nem teljesítés esetén a bíróság végrehajtási záradékkal látja el, és a követelés azonnal végrehajtható.

A közokiratba foglalás két módon történik: vagy a tartozáselismerést foglalják közokiratba, vagy már az eredeti kötelezettségvállalást (például a hitelszerződést) írják alá közokirati formában.

2.9. Visszatartási és beszámítási jog

A visszatartási jog azt jelenti, hogy ha jogszabály vagy szerződés alapján a szerződő felek egyidejű teljesítésre kötelesek, egyik fél sem köteles addig teljesíteni, amíg a másik fél fel nem ajánlja a teljesítést. Az a fél, akinek előbb kell teljesítenie, biztosíték hiányában jogosult a szolgáltatást visszatartani, azaz nem teljesíteni, ha a másik fél késedelembe esett, vagy a másik fél vagyoni viszonyainak romlása következtében a viszontszolgáltatás teljesítését veszélyeztetve látja, avagy a másik félnek vele szemben kiegyenlítetlen tartozása áll fenn, amely fedezethiányból keletkezett.

A beszámítási jog alapján az egyik fél jogosult a saját tartozásába beszámítani a másik fél vele szemben fennálló, lejárt és egynemű tartozását. A beszámítás erejéig a kötelezettség megszűnik.

2.10. Jogvesztés kikötése

A banki gyakorlatban is alkalmazott szerződéses rendelkezés a jogvesztés kikötése. Lényege, hogy a szerződés valamely rendelkezésének esetére a felek megállapodnak abban, hogy a szerződésszegő fél elveszíti az őt egyébként a szerződés alapján megillető valamely jogát.

A vállalkozások és a bankok kapcsolatában tipikus az a kikötés, amelynek alapján az adós – fizetési késedelme esetén – elesik a számára megállapított kedvezményes kamattól.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. június 11.) vegye figyelembe!