Külföldön gyakran, Magyarországon ritkábban használt fizetési eszköz a váltó. Sajnálatos módon a szépirodalomban feldolgozott történetek, illetve az idősek tapasztalatai alapján bizonyos negatív képzetek is fűződnek hozzá (váltóhamisítás és a hozzá kapcsolódó emberi tragédiák). Valójában a váltó meglehetősen régi és jól bevált, egyszerű eszköz. Szabályai kikristályosodtak, amelyet már 1930-ban nemzetközi szerződésben is rögzítettek. Ez a szerződés az 1930. június 7-én Genfben kötött nemzetközi váltójogi egyezmény. Magyarországon viszonylag későn, az 1965. évi 1. számú törvényerejű rendelettel hirdették ki a ma is hatályos szövegét, bár a váltót ezt megelőzően is használták, különösen a II. világháborút megelőzően.
A váltó legfontosabb jellemzője, hogy úgynevezett forgatható értékpapír. A váltót a gyakorlatban arra használják, hogy fizessenek vele akkor, ha az eladó elfogadja azt a megoldást, hogy nem a teljesítéskor – például az áru átadásakor –, hanem későbbi időpontban – 30, 60, 90 stb. nap elteltével – jut csak a pénzéhez.
1. A VÁLTÓ TÍPUSAI
A váltónak két fajtáját ismerjük: a saját váltót és az idegen váltót. A kettő között az a különbség, hogy az egyik a kibocsátó fizetési ígéretét tartalmazza – ez a saját váltó –, a másik pedig a kibocsátó fizetési felszólítása – ez az idegen váltó.
A váltón soha nem tüntetik fel, miért teszi a fizetési ígéretet a saját váltó kibocsátója, illetve milyen ügyletre tekintettel szólítja fel a címzettet a fizetésre az idegen váltó kibocsátója. Utóbbi esetben nyilvánvalóan megalapozott követelésének kell fennállnia a címzettel szemben, aki az esedékes fizetési kötelezettségét a felszólítás alapján nem a saját hitelezőjének, azaz az idegen váltó kibocsátójának, hanem a váltóbirtokosnak teljesíti majd a váltó alapján.
1.1. Saját váltó
A saját váltó kibocsátója a váltó mint fizetési ígéret aláírásával azt a kötelezettséget vállalja, hogy az esedékességkor meghatározott pénzösszeget fizet annak a jogosultnak, akit a váltón feltüntetnek, illetve annak, akit a váltóra rávezetett átruházó nyilatkozatok sorozata váltóbirtokosként igazol.
1.2. Idegen váltó
Hasonlóan egyszerű a gyakorlatban az idegen váltó kibocsátása és használata is. Az idegen váltó kibocsátója fizetési felszólítást ír a váltóra, amelyben felhívja a váltón megjelölt címzettet arra, hogy az esedékesség időpontjában fizessen meghatározott pénzösszeget a rendelvényesnek, vagy annak, akit a váltóra vezetett átruházó nyilatkozatok sorozata váltóbirtokosként igazol.
2. VÁLTÓKELLÉKEK
A váltó az egyszerűség és a forgalom biztonsága érdekében szigorú alakszerűségekhez kötött okirat. A kötelező alaki kellékeket és a váltóval kapcsolatos egyéb részletes szabályokat a hivatkozott genfi váltójogi egyezmény tartalmazza, rendelkezéseit Magyarországon is alkalmazni kell.
2.1. Kötelező tartalom
A váltó kötelező kellékei – függetlenül attól, hogy saját váltó vagy idegen váltó – a következők:
– a váltó elnevezés az okirat szövegében;
– a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás (idegen váltó esetében) vagy kötelezettségvállalás (saját váltó esetében);
– a fizetésre kötelezett (a címzett) neve – ezt a saját váltónak értelemszerűen nem kell tartalmaznia;
– az esedékesség megjelölése;
– a fizetési hely megjelölése;
– annak a neve, akinek vagy akinek a rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni;
– a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölése továbbá
– a kibocsátó (kiállító) aláírása.
Az az okirat, amelyikről bármelyik felsorolt kellék hiányzik, nem váltó.
A váltókellékeknek nem a váltó kibocsátásakor kell meglenniük, hanem legkésőbb a váltó érvényesítésekor, tehát akkor, amikor fizetés végett bemutatják. Ez azt jelenti, hogy az esetleges kellékhiányt a kibocsátó utóbb pótolhatja.
2.2. Mellőzhető tartalom
A fenti, szigorú szabály alól az egyezményben megjelölt szűkkörű kivételek vannak, így ennek megfelelően:
– az esedékesség megjelölésének hiányában a váltó a megtekintéskor esedékes;
– ha a váltón a fizetési hely megjelölése hiányzik, akkor a címzett neve mellett feltüntetett hely a fizetés helye; végül
– ha a váltón a kibocsátás (kiállítás) helye hiányzik, a kibocsátó (kiállító) neve mellett feltüntetett hely a kibocsátás (kiállítás) helye.
3. ESEDÉKESSÉG
A váltó esedékességét meg lehet határozni
– megtekintésre,
– megtekintés után bizonyos időre (például 30, 60, 90 napra),
– kelet után bizonyos időre (például 30, 60, 90 napra) és
– határozott napra.
4. ÁTRUHÁZÁS
A váltó az úgynevezett forgatással ruházható át. Az átruházás lehetősége a jogszabály erejénél fogva áll fenn, ezért kivételt képez az az eset, ha a kibocsátó (kiállító) megtiltotta a váltó forgatását.
4.1. Nyilatkozat
A forgatás a váltóra írt nyilatkozattal történik, amelyet rendszerint a hátoldalra írnak (ezt nevezik hátiratnak). Nem tilos azonban az sem, hogy a nyilatkozat az előoldalra kerüljön.
A hátiratnál kétféle megjelölést alkalmazhat a nyilatkozatot tevő: megnevezheti az új kedvezményezettet, vagy csupán egyszerűen aláírja a saját nevét.
4.1.1. Üres forgatás
Amennyiben a nyilatkozattevő a hátiraton csupán a saját nevét tünteti fel, úgynevezett üres átruházásról beszélünk, amely igen gyakori, mivel ezzel biztosítható a váltó legegyszerűbb további felhasználása.
4.1.1.1. Továbbadás
Aki üres átruházással válik váltóbirtokossá, négyféle módon adhatja azt tovább:
– átadja a váltót anélkül, hogy bármit ráírna;
– az üres forgatmány alá maga is csak a saját nevét írja;
– az üres forgatmány alá a maga aláírásával teljes forgatmányt ír, tehát megnevezi az új kedvezményezettet; vagy
– az üres forgatmányt kitölti, azaz előzőjének a névaláírása fölé beírja a forgatmány szövegét.
4.2. Az átruházás módja
Lényeges szabály, hogy a váltóátruházás csak teljes és feltétlen lehet. Ha feltételt vezetnek rá, azt nem írottnak kell tekinteni, tehát olyan, mintha ott sem lenne, a részleges, tehát a váltón feltüntetett összeg csak egy részére vonatkozó forgatás pedig semmis.
4.3. Az átruházás hatása
A váltó alapügylettől független, absztrakt jellegéből következően a váltó átruházásának az a hatása, hogy a forgató csak a váltóból kitűnő jogokat ruházza át. Nem ruházza tehát át azokat a jogokat, amellyel ő egyébként rendelkezik.
5. A pénzkövetelés érvényesítése
A váltóban megtestesülő pénzkövetelést legkésőbb a váltó kifizetésével lehet érvényesíteni.
5.1. Bemutatás
A naptár szerint meghatározott napon vagy a kelet, illetve a megtekintés után bizonyos időre fizetendő váltót a váltóbirtokos ezen a fizetési napon, vagy az azt követő 2 munkanap valamelyikén köteles fizetés végett bemutatni.
A megtekintésre szóló váltó azonnal fizetendő. Az ilyen váltót a keltétől számított 1 éven belül kell fizetés végett bemutatni.
5.2. A fizetés elfogadásának megtagadása
Az esedékesség előtt a váltóbirtokos nem köteles fizetést elfogadni.
5.3. A váltó átadása
Ha a váltóadós kiegyenlíti a váltó ellenértékét, követelheti, hogy a váltóbirtokos ezt nyugtázza és adja át neki a váltót.
6. A megtérítési igény
Amennyiben az esedékességkor nincs fizetés, a váltóbirtokos a címzettel, illetve a saját váltó kibocsátójával szemben úgynevezett megtérítési igényt érvényesíthet. Ugyanez a jog megilleti akkor is, ha
– idegen váltó esetén a címzett nem fogadja el a váltót;
– az elfogadó vagy a saját váltó kibocsátója csődbe jut, illetve ellene kényszerfelszámolást rendeltek el;
– fizetéseit megszünteti, avagy
– az ellene indított végrehajtás sikertelen marad.
6.1. Óvás
A váltóbirtokos speciális eljárásban érvényesítheti a megtérítési igényét. Ha a váltót a címzett nem fogadja el, vagy a saját váltó kibocsátója bemutatáskor nem fizeti ki a váltót, akkor a váltóbirtokosnak óvást kell bejelentenie.
Az óvás célja, hogy közhitelűen bizonyítsa: megfelelő időben kérték a fizetést és a váltóadós nem teljesített.
6.1.1. Az óvás határideje
Az óvást nagyon szűk határidőben, az esedékesség napját követő 2 munkanap valamelyikén kell felvenni. Az óvás elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy a váltóbirtokos valamennyi váltóadóssal szemben elveszti a megtérítés iránti igényét.
6.1.2. Az óvási kötelezettség elengedése
A jogszabály lehetőséget biztosít arra is, hogy a váltó kibocsátója vagy bármelyik átruházó elengedje az óvási kötelezettség teljesítését. Az elengedés a váltóra írt nyilatkozattal történik, amely rendszerint mindössze annyi, hogy óvás nélkül vagy költség nélkül.
6.2. Értesítési kötelezettség
A váltóbirtokosnak kötelezettsége az is, hogy az elfogadás vagy a fizetés hiányáról ugyancsak nagyon rövid határidővel, az óvás napját követő 4 munkanapon belül értesítse az őt közvetlenül megelőző átruházót és a váltó kibocsátóját is. Ha a váltóbirtokos ezt a határidőt elmulasztja, a következménye némileg enyhébb, mint az óvás elmulasztásának, mivel a megtérítési igényét nem veszíti el, de a mulasztással okozott kárért a váltó összegének erejéig felel.
7. A VÁLTÓ ELLENÉRTÉKE
7.1. Egyenes váltóadós
Az egyenes váltóadós a váltó tőkeösszegét és ha kamat volt kikötve, akkor a kamatot is köteles megfizetni.
7.2. Megtérítési váltóadós
A nem egyenes, tehát a megtérítési váltóadósoktól a váltóbirtokos további összegeket is követelhet, figyelemmel arra, hogy már költségei keletkeztek a váltó kifizetésével kapcsolatban. Az ilyenkor követelhető összegek a következők:
– a váltó tőkeösszege,
– a váltón feltüntetett kamat,
– a késedelmi kamat, az esedékességtől számítva,
– az óvás költségei,
– 3 ezrelék váltódíj.
8. FELELŐSSÉG
A váltó átruházásnak kötelező jogi hatása van. Ez azt jelenti, hogy az átruházó – ellenkező kikötés hiányában – felelős a váltó elfogadásáért és kifizetéséért. A váltóban megtestesülő fizetési kötelezettség teljesítéséért a kibocsátó és valamennyi átruházó felelősséggel tartozik.
Lényegében ezen a felelősségi láncon alapul a váltó biztonsága, amely a váltót elfogadó vállalkozásnak előny, a váltót kibocsátó vállalkozás számára pedig kötelezettség.
9. A VÁLTÓKIBOCSÁTÁS ELŐNYE
A gyakorlatban a vállalkozások számára fontos lehet, hogy - fedezethiány esetén – ne kelljen azonnal teljesíteniük a fizetési kötelezettségüket, hanem az ésszerű kamattal későbbi időpontban váljék esedékessé.
10. MIKOR KEDVEZŐ A VÁLTÓ ELFOGADÁSA?
A vállalkozásnak akkor célszerű a váltót elfogadnia, ha a kibocsátó vagy az átruházó kellőképpen megbízható, tehát esedékességkor biztosított a fizetés. Emellett megfontolandó a váltó elfogadása akkor is, ha a vállalkozás maga tovább kívánja forgatni a váltót.
11. VÁLTÓLESZÁMÍTOLÁS
A bankok biztosítják az úgynevezett váltóleszámítolási szolgáltatást, ami azt jelenti, hogy még az esedékesség előtt beváltják a váltót – természetesen diszkontált, tehát csökkentett áron. Így viszont pénzhez juthat a vállalkozás, ha arra szüksége van. Abban az esetben, ha előre tudjuk, vagy nagy valószínűséggel várható, hogy igénybe akarjuk venni a váltóleszámítolást, különös gonddal ügyeljünk arra, hogy a váltót kitől fogadjuk el.
