A pénzeszközök fialtatása a vállalkozások és a bankok közös érdeke. A közös érdek gyakorlatilag a bankok léte óta fennáll, hiszen a bankári/banki tevékenység éppen abból fejlődött ki, hogy valakiknek – általában kereskedőknek – nagyobb pénzösszegre volt szükségük, amelyet a bankoktól szereztek meg. A bankok által számukra kifizetett pénz viszont abból származott, hogy mások – gyakran ugyancsak a hosszú útra menő kereskedők - biztonságban akarták tudni a pénzüket és ennek biztosítására a bankokat találták alkalmasnak.
A pénzfialtatás lényegében ma is ugyanezen érdekek alapján működik, természetesen sokkal szélesebb körben és sokkal bonyolultabb formában. Hozzá kell azonban azt is tenni, hogy a pénzfialtatás leggyakoribb formája – hivatalosan betétgyűjtés a bankok szempontjából, betételhelyezés a vállalkozók oldaláról – ma is azok közé a banki szolgáltatások közé tartozik, amelyek a legkönnyebben áttekinthetők a vállalkozások számára. Az egyéb pénzfialtatási módok, amelyek az úgynevezett modern kor termékei, sokkal összetettebbek, és a szerepük, jelentőségük a vállalkozások működésében folyamatosan növekszik. Ezek a módok sokszor kapcsolódnak a bankokhoz – például az értékpapír-kereskedelem körében -, de a vállalkozások gyakran alkalmaznak banki szolgáltatást nem igénylő módokat is, mindenekelőtt az érdekeltségszerzések területén – ebben a körben a kft.-üzletrész megszerzése, illetve a részvényvásárlás érdemel kiemelt figyelmet -, de idesorolhatók az ingatlan- és egyéb befektetések is.
A pénzfialtatás körébe tartozó banki szolgáltatások közül a betétgyűjtéssel és az értékpapírügyletekkel foglalkozunk részletesebben.
1. A BETÉT
A (banki) betétet – és a továbbiakban csak ezekről lesz szó - kizárólag szerződés alapján, betétszerződés rendelkezései szerint lehet elhelyezni. A bank oldaláról az elhelyezés betétgyűjtésként jelenik meg.
1.1. A betétszerződés
A betétszerződés meglehetősen egyszerű alapkonstrukciójú megállapodás, amelynek alapján a betétest csak a pénzeszköz elhelyezésének kötelezettsége terheli, míg a bank köteles a szerződő fél által lekötött pénzeszközök után kamatot fizetni és a betét összegét a szerződés szerint visszafizetni. A betétszerződés a bankszámlaszerződés speciális változata. A bankszámlaszerződéstől eltérően azonban a betétszerződés fontos tartalmi eleme, hogy a lekötött pénzösszeget a bank szabadon és tartósan igénybe veheti, természetesen úgynevezett igénybevételi díj, azaz kamat megfizetése ellenében.
A betétszerződéseknél nem állítanak ki betéti okmányt – ellentétben más betéti célzatú szerződésekkel (például a takarékbetét-szerződések), a pénzelhelyezés általában olyan módon történik, hogy a betétes azt elhelyezi a banknál megnyitott bankszámlán, és kéri a lekötését. Ebből következik, hogy a betétes maga a bankszámla tulajdonosa, a lekötött pénzösszeget is csak ő – illetve a meghatalmazottja - veheti fel.
A bankszámlaszerződés-kötési kötelezettséggel ellentétben a vállalkozásoknak betétiszerződés-kötési kötelezettségük nincs. A szerződéskötési szabadság elvéből következően a vállalkozások szabadon dönthetnek arról, hogy kötnek-e egyáltalán betéti szerződést.
1.1.1. A szerződés tartalma
A betéti szerződés legfontosabb elemeit minden bank az üzletszabályzatában köteles meghatározni.
A Hpt. eltérést nem engedő módon meghatározza, hogy üzletszabályzatukban a betétügylet feltételei közül legalább melyekre kell kitérniük a bankoknak. Ezek a következők:
– a hitelintézet teljes neve, tevékenységi engedély száma és dátuma;
– a kamatszámítás, illetőleg az átlagkamat-számítás módja;
– a kamat megváltoztatásának lehetősége;
– az a legkisebb összeg, amelyet a bank betétként elfogad;
– az a legrövidebb időtartam, amíg a betétet nem, vagy csak a kamat, illetve annak egy része elvesztése árán lehet kivenni;
– a fizetendő kamatból a bank által esetleg eszközölt levonások;
– a betét biztosítottságára vonatkozó információk; és
– a bank által nyilvántartott személyi azonosító adatok köre.
A felsorolt elemek közül a vállalkozások számára a kamatra, illetve a betét biztosítottságára vonatkozó rendelkezések mint szerződéses kikötések lényegesek.
1.2. A kamat
A bank a betét összege után kamatot vagy egyéb hozadékot köteles fizetni. A kamatfeltételek bankonként eltérőek, de általában a lekötési idő és az elhelyezés módjának függvényében változnak. A kamatozás kezdő és befejező időpontját a felek megállapodása dönti el. Eltérő megállapodás hiányában a bank a befizetést követő naptól a kifizetést megelőző napig fizeti a kamatot.
A kamat mértékének egyoldalú megváltoztatására a bank csak akkor jogosult, ha ezt kifejezetten kikötötte. Általános gyakorlat, hogy a bank kiköti ezt a lehetőséget.
A kamat mértékét értelemszerűen befolyásolja a lekötés időtartama. A bankok tipikusan 30 napos, 3 havi, 6 havi és éves lekötéseket ajánlanak. Az adott banknál választható lekötési időtartamot és az egyes lekötési időszakokra fizetett kamat mértékét a bankok általában a kondíciós listájukban teszik közzé.
1.2.1. Fix és változó kamatozás
A kamatozás módja alapján megkülönböztetünk fix kamatozású és változó kamatozású betétet.
A fix kamatozás a lekötés időtartamára szól. Ez azt jelenti, hogy ismétlődő lekötés esetén a következő lekötési időtartamra általában azt a kamatot fizeti a bank, amelyet a lekötési időtartam első napján hatályos kondíciós listájában feltüntet. Természetesen nincsen akadálya annak, hogy a bankok ettől eltérő kamatmértékben állapodjanak meg a vállalkozókkal.
A változó kamatozású betétek után fizetendő kamat mértéke a lekötési időtartam alatt változhat. A változás tényét, a módosult kamatmértéket és a módosulás kezdő időpontját a bankok a vállalkozóval kötött szerződésben meghatározott módon teszik közzé.
1.2.2. A kamat esedékessége
Minden banknak rendelkeznie kell a kamat esedékességéről és a kamat számításának módjáról. Ennek keretében külön szabályozzák a bankok, hogy mikor esedékes a kamat: általános banki gyakorlat szerint utólag, a lekötés lejáratának napján, a szerződés módosítása esetén a módosítás napján, a szerződés megszűnése esetén pedig a megszűnés napján.
A kamat esedékessége körében a kamatszámítás első napja általában a betételhelyezés napja, ismétlődő lekötés esetén pedig minden további lekötési időtartam első napja, a kamatszámítás utolsó napja pedig általában a lekötés lejáratát megelőző nap.
1.2.2.1. A betéti szerződés módosítása és a kamat
Külön szabályok érvényesek a betéti szerződés módosítása esetére. Ebben a körben a bankok meghatározzák, hogy a betétes által felvett összeg után hogyan számítják ki az esedékes kamatot (például a szerződésmódosítás hatálybalépésének napját megelőző napot tekintik a kamatszámítás utolsó napjának). Meghatározzák azt is, hogy a szerződés megszűnése esetén mit tekintenek a kamatszámítás utolsó napjának – tipikusan a megszűnést megelőző napot.
1.2.3. A kamat mértéke, kamatszámítás
A kamatszámítás lényeges eleme a kamat mértéke, amelynek felhasználásával végzik a bankok a kamatszámítást. Mind a kamatszámítás alapjául szolgáló képlet, mind pedig az egységesített betéti kamatlábmutató (EBKM) közzététele kötelező, ezeket általában a kondíciós listájukban teszik közzé a bankok.
1.3. A betétek lekötése
A lekötés módja szerint a bankok megkülönböztetnek egyszeri és ismétlődő lekötést. Egyszeri lekötés esetén a lekötés csak egyetlen, a szerződésben meghatározott időtartamra szól, amelynek elteltével, azaz a lekötés lejáratának napján a szerződés megszűnik.
Ismétlődő lekötés esetén a betétet ismétlődően a betétes további rendelkezése nélkül, tehát automatikusan lekötik mindaddig, amíg a szerződést meg nem szüntetik. A lekötés ismétlődése természetesen az első lekötési időtartam lejártakor kezdődik.
1.3.1. A lekötés összege
A lekötés időtartamának meghatározásán kívül a betétesek általában választhatnak abban a vonatkozásban is, hogy milyen összeggel kívánják az ismétlődő lekötést: a következő lekötési időszakra tőkésítse-e a bank a lekötés időtartamára esedékes kamatot, vagy ne. Ennek megfelelően általában háromféle összegű lekötés kérhető:
– ismétlődő lekötés azonos összeggel – ebben az esetben a bank az egyes lekötési időtartamok lejártával elszámolt kamatot látra szóló követelésként kezeli (A következmény: minden lekötési időtartamara azonos összegű a lekötés, tehát mindig változatlan összegű betét áll a vállalkozás rendelkezésére. A kamatot a vállalkozás szabadon felhasználhatja az egyes lekötési időszakok elteltét követően.);
– ismétlődő lekötés kamatos kamattal – ebben az esetben a bank hozzáadja a betéthez (azaz tőkésíti) a keletkezett kamatot, és a következő lekötési időszakra az így megnövelt pénzösszeget köti le (Ezt a megoldást akkor érdemes választani, ha a vállalkozás valóban csak fialtatni akarja a pénzt, még a hozamra sincs szüksége a működéshez.);
– ismétlődő lekötés a betét nyilvántartására szolgáló bankszámla teljes egyenlegével – ebben az esetben a bank nemcsak a kamattal növeli meg a következő lekötési időszakra lekötendő pénzösszeget, hanem ahhoz hozzáadja annak a bankszámlának az aktuális egyenlegét is, amelyen a betétet tartja nyilván. Ez a megoldás akkor előnyös a vállalkozás számára, ha a lekötési időszak alatt várhatóan keletkezik olyan pénzösszeg, amelyet nem akar felhasználni, viszont a látra szóló kamatnál nagyobb hozamot kíván elérni.
1.3.2. A lekötéssel kapcsolatos módosítások
Idetartozik mindenekelőtt a lekötött betét egy részének felvétele, illetve a teljes összeg felvétele a lejárat előtt. A bankok gyakorlata természetesen eltér abban, mikor engedik meg a lekötés megszakítását, illetve mi a következménye a részbeni, illetve az idő előtti felvételnek.
1.3.2.1. Korlátozások
Nem ritka, hogy a bank csak az egy hónap időtartamot meghaladó lekötés esetén engedi meg a lekötési idő alatti felvételt. További gyakori kikötés, hogy a bank a részleges felvétel esetén korlátozza a felvehető összeget olyan módon, hogy a fel nem vett összeg – azaz a lekötött maradék – nem lehet kevesebb, mint a betétként elhelyezhető legkisebb összeg.
1.3.2.2. A felvét hatálya
A bankok szabályozzák a felvét hatályát, ami azt jelenti, hogy egyes bankok lehetővé teszik mind az azonnali hatályú, mind pedig a határidős felvétet, a határidős felvétnél meghatározva annak határidejét.
1.3.3. A célbetét
Egyes bankoknál elhelyezhető úgynevezett célbetét is. A célbetétre vonatkozó szerződésben azonban meg kell jelölni a betét zárolásának célját és az ehhez kapcsolódó egyedi feltételeket. A vállalkozások számára ez a fajta lekötés előnyös lehet, hiszen a bank igazolást állít ki a zárolásról, és így a vállalkozás a célbetétet egyfajta biztosítékként is felhasználhatja.
1.3.3.1. Felmondási korlát
Gyakori kikötés, hogy abban az esetben, ha a meghatározott célra zárolt betét a bank kötelezettségvállalását biztosítja (például bankgarancia, letéti szerződésben foglalt kikötés teljesítése stb.), a vállalkozás kizárólag a banki kötelezettségvállalást tartalmazó szerződésben meghatározott esetekben mondhatja fel a szerződést.
1.3.3.2. A betét mint óvadék
Ha a betét a bank kötelezettségvállalásának biztosítékául szolgál, akkor azt a betétes által nyújtott óvadéknak kell tekinteni.
1.4. A betétbiztosítás
A betétek biztosítását az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) végzi. A bankok kötelesek az OBA-hoz csatlakozni, e kötelezettség alól kivételt csak az olyan hitelintézet képez, amelyet külön törvénnyel hoznak létre és kötelezettségeiért a magyar állam kezességet vállal.
1.4.1. A biztosítás terjedelme
A betétekre kizárólag az OBA által biztosított mértékig fizethető kártalanítás, továbbá az ilyen betétekre kizárólag az OBA által nyújtott biztosítás terjed ki – ide nem értve természetesen az önkéntes betétvédelmi alapok által nyújtott biztosítást. Az OBA biztosítása csak a névre szóló betétekre terjed ki.
Nem terjed ki az OBA biztosítása
– az olyan betétekre, amelyekre a betétes a szerződés szerint jelentősen magasabb kamatot vagy más vagyoni előnyt kapott - összehasonlítva a szerződéskötés időpontjában elhelyezett azonos nagyságú és lekötési idejű betétekkel;
– az olyan betétre, amelyről bíróság jogerős ítélettel megállapította, hogy az abban elhelyezett összeg pénzmosásból származik, valamint
– az olyan betétre, amelyet nem euróban vagy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagállamának törvényes fizetőeszközében helyeztek el.
1.4.2. Kártalanítási szabályok
Az OBA által fizetett kártalanítás főbb szabályai a következők:
A kártalanításra jogosult személy a betétes, ha pedig a betétes kedvezményezettet jelentett be, akkor a kedvezményezett. Kivételt képeznek azok a betétek, amelyekre vonatkozó szerződés ettől eltérő rendelkezést tartalmaz. Nem minősül kártalanításra jogosultnak az a személy, aki a betét tulajdonosának rendelkezése alapján rendelkezik ugyan a betét fölött a betét befagyásának pillanatában, de egyébként se nem tulajdonosa, se nem kedvezményezettje a betétnek.
A kártalanításra jogosult részére a befagyott betét tőke- és kamatösszegét személyenként és bankonként összevontan, legfeljebb egymillió forint összeghatárig lehet kártalanításként kifizetni.
A jogszabályban meghatározott kártalanítást meghaladó kifizetéseken felül a betétes semmiféle jogcímen nem tarthat igényt kifizetésre az OBA-val szemben.
Az olyan betétre, amellyel kapcsolatban pénzmosás alapos gyanúja miatt büntetőeljárás van folyamatban, az eljárás jogerős befejezéséig az OBA nem fizet kártalanítást.
A kártalanítás mértékének megállapítása során a betétes valamennyi, az adott banknál fennálló befagyott követelését össze kell számítani.
Az OBA a betétek befagyását követő legfeljebb 30 nap elteltével megkezdi és 3 hónapon belül befejezi a betétesek részére a kártalanítás kifizetését. Legfeljebb 2 alkalommal kérheti azonban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől a kifizetési határidő meghoszszabbítását, alkalmanként legfeljebb 3 hónappal.
Amennyiben az OBA a betéteseket kártalanította, a bankkal szembeni követelés – a kifizetett összeg erejéig – a betétesről az OBA-ra száll át.
1.4.3. Az OBA közzétételi kötelezettsége
Az OBA köteles legalább két országos napilapban közzétenni a betétesek számára az igényérvényesítés legelső napját, a kifizetéssel megbízott bank nevét, az igényérvényesítés helyét és módját.
1.4.4. A bank tájékoztatási kötelezettsége
A bank köteles az OBA-val kapcsolatos, a betétest érintő lényeges kérdésekről, így különösen az OBA által biztosított betéttípusokról, a biztosítás mértékéről, továbbá – a betétek befagyása, illetve a bank felszámolása esetén – a kártalanítás kifizetésének feltételeiről, valamint a biztosítás igénybevételéhez szükséges eljárásról közérthető formában tájékoztatni a betétest.
Az a bank, amelynek az OBA-tagsága megszűnt, köteles erről a betéteseit tájékoztatni. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a betéttulajdonos jogait, valamint e jogok érvényesítésének módját.
2. AZ ÉRTÉKPAPÍRÜGYLETEK
Az értékpapírokkal kapcsolatos szabályokat az értékpapírok forgalomba hozataláról és a befektetési vállalkozásokról szóló 1996. évi CXI. törvény (Épt.) tartalmazza. Az értékpapír olyan okirat, amely vagyoni jogokat testesít meg, mégpedig olyan módon, hogy az értékpapír független a kibocsátása alapjául szolgáló jogviszonytól.
2.1. Az értékpapír tartalma
Az értékpapír mindig kötelezettségvállalást, nevezetesen a kibocsátó kötelezettségvállalását tartalmazza, mégpedig egyoldalúan és feltétel nélkül. Emellett kizárólag az olyan okirat minősül értékpapírnak, amely rendelkezik a kibocsátás helye szerinti ország jogrendjében meghatározott kellékekkel.
2.2. Értékpapírfajták
2.2.1. Értékpapírfajták a jogosultság szerint
Az értékpapír által megtestesített jogok szerint az értékpapír lehet
– pénzkövetelést megtestesítő (például váltó, csekk, kötvény, jelzáloglevél, kincstárjegy, letéti jegy);
– tagsági jogot megtestesítő (részvény, vagyonjegy, szövetkezeti üzletrész); és
– tulajdonjogot vagy más dologi jogot megtestesítő (például közraktárjegy) értékpapír.
2.2.2. Értékpapírfajták átruházhatóság szerint
Az átruházás szempontjából az értékpapír lehet névre vagy bemutatóra szóló.
2.2.2.1. Névre szóló értékpapír
A névre szóló értékpapír az úgynevezett forgatható értékpapír, amely úgy ruházható át, hogy az értékpapír hátoldalára vagy a hozzá csatolt toldatra – üres vagy teljes – átruházó nyilatkozatot (úgynevezett forgatmányt) írnak.
2.2.2.2. Bemutatóra szóló értékpapír
A bemutatóra szóló értékpapír átruházása sokkal egyszerűbb, azt csak átadják.
2.2.3. Értékpapírfajták előállítás szerint
A legújabb kori fejlődés – mindenekelőtt az elektronikus világ – kialakította az értékpapírok olyan változatát, amely nem jelenik meg fizikai valóságában, általában nyomdai úton előállított formában. Ezt nevezzük dematerializált értékpapírnak. Dematerializált értékpapír kibocsátása esetén az értékpapírok csak számlakövetelésként jelennek meg a tulajdonosok számára vezetett értékpapírszámlákon. A dematerializált értékpapírok átruházása pedig az értékpapírszámlák közötti jóváírással történik.
2.2.4. Értékpapírfajták kibocsátás szerint
Megjegyezzük, hogy a kibocsátók alkalmazzák az úgynevezett immobilizált értékpapírt is. Az értékpapír immobilizációja azt jelenti, hogy az adott értékpapírt előállítják ugyan fizikailag is, de az egész kibocsátás egyetlen kinyomtatott értékpapírban testesül meg (azaz materializálódik), úgynevezett összevont címletben, amelyet egy meghatározott helyen, gyakorlatilag központi értéktárban helyeznek el, és erről az értékpapírról vezetik az értékpapír-nyilvántartási vagy más elnevezéssel értékpapír-letéti számlákat. Az értékpapír forgalma ezeken a számlákon bonyolódik, nincs tehát az értékpapírnak fizikai mozgása, vagy éppen forgatása az értékpapírra rávezetett nyilatkozattal.
2.2.5. Értékpapírfajták hozam szerint
Az értékpapírok lehetnek hozamot biztosítók – ezen belül előre meghatározott kamatozásúak (például kötvény), vagy változó hozamúak (például részvény), vagy nem kamatozó értékpapírok (például váltó, diszkontkincstárjegy), illetve átmeneti formájú értékpapírok (például átváltoztatható kötvény).
2.2.6. Értékpapírfajták lejárat szerint
A lejárat szerint megkülönböztetünk
– rövid futamidejű (1 évet meg nem haladó),
– közepes futamidejű (1-5 év közötti),
– hosszú futamidejű (5 évnél hosszabb), valamint
– lejárat nélküli értékpapírokat.
2.2.7. Értékpapírfajták forgalomképesség szerint
A forgalomképesség szerint megkülönböztetünk
– közforgalmú értékpapírokat,
– meghatározott körben forgatható értékpapírokat, illetve
– zárt körben (nem nyilvánosan) forgalomba hozott értékpapírokat és
– nyilvánosan forgalomba hozott értékpapírokat.
2.2.8. Értékpapírfajták a kibocsátó személye szerint
A kibocsátó személye szerint az értékpapír lehet
– bárki által kibocsátható (például csekk, váltó),
– társaságok, egyéb szervezetek által kibocsátható (például részvény – részvénytársaság, szövetkezeti üzletrész – szövetkezet, letéti jegy - hitelintézet, jelzáloglevél – jelzálog-hitelintézet),
– állam által kibocsátható (kincstárjegy, államkötvény) értékpapír.
3. ÉRTÉKPAPÍROKKAL KAPCSOLATOS SZOLGÁLTATÁSOK
Az értékpapírokkal kapcsolatban a bankok – a tevékenységükre vonatkozó engedélyben foglaltak szerint – többféle szolgáltatást nyújtanak. E szolgáltatások közös jellemzője, hogy a bankok befektetési szolgáltatásának tárgya csak
– átruházható értékpapír,
– pénzügyi határidős ügylet, ideérve az ezzel egyenértékű készpénzben elszámolt eszközt is,
– a határidős kamatláb szerződés,
– kamatláb-, deviza- és tőkecsereügylet (swap), valamint
– opció – a felsorolt eszközök és az opció megszerzésére vagy elidegenítésére, ideértve az ezekkel egyenértékű készpénzben elszámolt eszközt is – lehet.
3.1. Szolgáltatásfajták
3.1.1. Értékpapírletét-kezelés és az ehhez kapcsolódó szolgáltatás
E tevékenységek során a bank a letevővel történt megállapodás alapján a megbízás időtartama alatt megőrzi, nyilvántartja a nyomdai úton előállított értékpapírt, vállalja a kamat, az osztalék, a hozam, illetőleg a törlesztés beszedését.
3.1.2. Értékpapír-letéti őrzés
Ez a tevékenység a nyomdai úton előállított értékpapírok megőrzésre átvételét, a tulajdonos megbízásából nyilvántartását és kiadását foglalja magában.
3.1.3. Befektetési tanácsadás
A befektetési tanácsadás a befektetési eszközökre, a tőkepiacra vonatkozó olyan, értékelést is tartalmazó elemzés, javaslat átadása ellenszolgáltatás fejében, amelynek célja, hogy ezek ismeretében az ügyfél olyan döntést hozzon, amelynek alapján a saját vagy más pénzét, egyéb vagyontárgyát részben vagy egészben a tőkepiac hatásaitól teszi függővé. Nem számít azonban befektetési tanácsadásnak a nyilvánosság számára közölt tény, adat, körülmény, tanulmány, riport, elemzés, hirdetés közzététele.
3.1.4. Befektetési hitel
Befektetési hitel az ügyfél értékpapír-vásárlásán keresztül megvalósuló befektetéséhez nyújtott kölcsön, de csak abban az esetben, ha a hitel nyújtója részt vesz az értékpapírügylet lebonyolításában.
3.1.5. Ügyfélszámla vezetése
Az ügyfélnek olyan korlátozott rendeltetésű pénzforgalmi számla nyitása és vezetése, amely kizárólag a befektetési szolgáltatással és az értékpapírban foglalt kötelezettségen alapuló fizetéssel kapcsolatos elszámolás lebonyolítására szolgál.
3.1.6. Értékpapírszámla vezetése
Az értékpapírszámla az úgynevezett dematerializált értékpapírról és a hozzá kapcsolódó jogokról az értékpapír-tulajdonos javára vezetett nyilvántartás.
3.1.7. Portfóliókezelés
A pénzfialtatás egyik sajátos, komplex módja. Célja az optimális hozam elérése. Mindig egyedi szerződés alapján nyújtott szolgáltatáscsomag. A szerződésben az ügyfél általános megbízást ad, amelynek alapján komplex feladatokat hajt végre a bank. Idesorolható
– az értékpapírból, illetve más befektetési eszközből befektetésállomány megvétele vagy átvétele,
– a portfólió egyes elemeinek eladása, vásárlása, az azokhoz kapcsolódó jövedelmek beszedése, újrabefektetése,
– az átvett eszközök értékének megőrzése és növelése az ügyfél javára.
