A nagyobb pénzmozgásoknál, a rendszeres, tartós üzleti kapcsolatokban ritkán szerepel készpénz. Az úgynevezett készpénzkímélő megoldások közül a csekkre és a bankkártyára vonatkozó szabályokat ismertetjük részletesen.
1. A CSEKK
A csekk nem új fizetési eszköz, Magyarországon azonban hosszú ideig csak szűk körben használták: a vállalatok csekkel fizették különböző anyagbeszerzéseiket, vásárlásaikat. Jelentősen háttérbe szorult azonban a csekk, amikor a vállalatok pénzügyi helyzete romlott, és sok esetben nem volt fedezet a csekk beváltására.
Nem állítható, hogy a csekket napjainkban széles körben használnák a vállalkozások, praktikussága okán azonban érdemes a használatát megfontolni. A csekk lehet bemutatóra és névre szóló, kibocsátásának alapja pedig a kibocsátónak a bankkal kötött csekkszámlaszerződése.
1.1. A csekkszámlaszerződés
A csekkszámlaszerződésben a csekk kibocsátója arra vállal kötelezettséget, hogy a banknál számlát nyit, és azon elhelyezi a szerződésben meghatározott összeget. A kötelezettség teljesítésével megnyílik a joga arra, hogy a számlán levő követeléséről az általa kibocsátott csekk útján rendelkezzék. A bank kötelezettsége az, hogy a csekkben foglalt, fizetésre szóló meghagyást a számlakövetelés erejéig teljesítse, természetesen a csekkjogi szabályok által meghatározott keretek között.
1.1.2. Csekkjogi szabályok és vélelmek
A csekkjogi szabályokat az 1931. március 19-én Genfben aláírt nemzetközi csekkjogi egyezmény tartalmazza, olyan formában, hogy az egyezményt aláíró államok kötelezték magukat az egyezmény mellékletét képező egységes csekkjogi szabályok bevezetésére. Az egyezményt Magyarországon az 1965. évi 2. számú törvényerejű rendelettel hirdették ki, és az ebben foglalt felhatalmazás alapján az igazságügyi miniszter a 2/1965. (I. 24.) IM rendeletben tette közzé a csekkjogi szabályokat.
A csekk szigorú alakiságokhoz kötött értékpapír, amelynek rendelkeznie kell az alábbi kellékekkel:
– a csekkelnevezés az okirat szövegében, az okirat kiállításának nyelvén,
– a meghatározott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás,
– a fizetésre kötelezett (címzett) neve,
– a fizetési hely megjelölése,
– a csekk kiállítási napjának és helyének megjelölése,
– a kibocsátó aláírása.
A csekk szólhat
– megnevezett személyre, mégpedig kétféleképpen, vagy rendeletére záradékkal, vagy e záradék nélkül,
– megnevezett személyre nem rendeletre vagy azzal azonos értelmű záradékkal, illetve
– bemutatóra.
A csekkben nincs helye kamatkikötésnek. Ha mégis rávezetnek ilyet, azt nem kell figyelembe venni.
A jogszabály értelmében a hiányzó csekk-kellékek vonatkozásában bizonyos vélelmek érvényesülnek, így
– külön megjelölés hiányában a címzett neve mellett feltüntetett helyet kell fizetési helynek tekinteni,
– ha a kiállítás helye hiányzik, a csekket úgy kell tekinteni, mintha azt a kibocsátó neve mellett megjelölt helyen állították volna ki.
1.2. Felelősség
A csekk kifizetéséért kizárólag a csekk kibocsátója felel a csekkbirtokossal szemben. Minden olyan kikötést, amellyel a kibocsátó ezt a felelősségét kizárja, figyelmen kívül kell hagyni.
A csekkjogi szabályokból következik, hogy a címzett bank köteles ugyan fizetést teljesíteni, de csak a csekk kibocsátójával kötött csekkszámlaszerződés alapján, az abban foglalt feltételekkel, tehát a fedezet erejéig. A csekk birtokosával szemben azonban egyéb kötelezettség nem terheli. A csekk birtokosa csekkjogi szempontból kizárólag a csekk kibocsátójával szemben érvényesítheti a követelését.
1.3. A csekk átruházása
A csekk alkalmazásának egyik előnye, hogy a megnevezett személyre szóló csekk úgynevezett forgatmány útján átruházható, feltéve hogy nem szerepel rajta a nem rendeletre vagy más hasonló értelmű kifejezés. Ha ilyen megjegyzést rávezettek a csekkre, akkor az csak a polgári jogban ismert úgynevezett közönséges engedmény hatályával ruházható át.
1.3.1. Az átruházás módja
Az átruházás csak teljes és feltétlen lehet. A csekkátruházó nyilatkozatot a csekkre magára – általában a hátoldalára – vagy az ahhoz csatolt lapra, az úgynevezett toldatra kell írni, és az átruházónak alá kell írnia. Nincs azonban akadálya az úgynevezett üres átruházó nyilatkozat alkalmazásának sem.
1.3.2. Felelősség
Lényeges, hogy az átruházó felelős a csekk kifizetésért, hacsak nem tett ezzel ellenkező kikötést.
1.3.3. Jogátruházás
A csekkjogviszonyra az a jellemző, hogy úgynevezett absztrakt jogviszony, tehát független attól az ügylettől – például vételár-fizetési kötelezettség -, amelyre tekintettel a csekket kibocsátották. Az átruházó is csak a csekken alapuló jogát ruházza át a nyilatkozattal.
1.4. A csekk fizetése
A csekket megtekintéskor kell fizetni. A megtekintésre bemutatás határideje a kibocsátástól számított 8 nap abban az esetben, ha a csekket ugyanabban az országban kell fizetni, ahol kibocsátották.
Ha nem a kibocsátó országában, hanem más országban kell fizetni, akkor a csekket 20, illetve 70 napon belül kell bemutatni. Az előbbi határidő érvényesül, ha a kibocsátás és a bemutatás helye ugyanazon a földrészen van, míg az utóbbi határidőt kell figyelembe venni, ha a két hely különböző földrészen fekszik.
1.4.1. Visszavonás
A bemutatási határidő eltelte után a kibocsátó jogosult visszavonni a csekket, ha azonban nem vonta vissza, akkor a címzett a határidő elteltét követően is fizethet.
1.5. Biztosíték
A csekken megjelölt összeg megfizetése biztosítható, mégpedig az úgynevezett csekk-kezességgel. Csekk-kezességet nyilatkozattal lehet vállalni, amit vagy magára a csekkre, vagy a toldatra kell írni, érvényességének feltétele pedig, hogy azt a kezes aláírja. Előfordul, hogy a kezes csak aláírja a csekk előlapját, nyilatkozatot azonban nem tesz. Ezt az aláírást minden esetben kezességvállalásnak kell tekinteni. Kivételt képez ez alól, ha az aláírás kizárólag a kibocsátóé. A kezesi nyilatkozatban meg kell jelölni azt a személyt, akiért a kezességet vállalják. Ha a nevet nem írják rá a nyilatkozatra, azt úgy kell tekinteni, hogy a kezességet a kibocsátóért vállalta az aláíró.
1.6. Igényérvényesítés
Abban az esetben, ha a csekk bemutatásakor nem történik meg a fizetés, a csekkbirtokos speciális igényérvényesítés útján juthat hozzá a követeléséhez. Az eljárás az úgynevezett megtérítési igény érvényesítése. Ennek feltétele, hogy a csekkbirtokos a csekket kellő időben bemutassa és a fizetés megtagadását igazolja azzal, hogy
– közjegyző által közokiratba foglalt óvást terjesztett elő, vagy
– a címzett maga ráírta és aláírásával igazolta, hogy nem fizet, vagy
– a leszámolóhely keltezett nyilatkozatot ad, amely tartalmazza, hogy a csekket megfelelő időben bemutatták, de nem fizették ki.
1.6.1. Az óvás határideje
Az igényérvényesítés körében a határidők meglehetősen szigorúak. Az óvást a bemutatási határidő eltelte előtt kell felvenni. Lehetőség van azonban arra, hogy az óvást a bemutatási határidőt követő munkanapon vegyék fel akkor, ha a csekket csak a határidő utolsó napján mutatják be.
1.6.2. Értesítési kötelezettség
A fizetés hiányáról a csekkbirtokos 4 munkanapon belül köteles értesíteni az őt közvetlenül megelőző átruházót és a kibocsátót is.
1.6.3. A követelés terjedelme
A csekkbirtokos a megtérítési igény alapján követelheti a csekk kifizetetlen összegét, a bemutatástól számított késedelmi kamatot, az óvással járó és az egyéb költségeket, továbbá a csekk összege után számított 3 ezrelék csekkjutalékot.
1.7. A csekkelfogadás kockázatai
A csekk elfogadása meglehetősen kockázatos, elsősorban azért, mert a jogosult az azzal fedezett pénzösszeghez csak későbbi időpontban jut hozzá. További kockázatot jelent a fizetés fedezetének esetleges hiánya, hiszen a bank csak akkor és olyan mértékig köteles a bemutatáskor teljesíteni, amekkora összeg fedezetként a kibocsátó csekkszámláján rendelkezésre áll. Megbízhatónak ítélt kibocsátótól természetesen elfogadható a csekk, és jól használható – átruházással – saját fizetési kötelezettségünk teljesítésére. Mindenképpen figyelni kell azonban arra, hogy a csekkbirtokossal szemben úgynevezett egyetemleges felelősség áll fenn. Ez azt jelenti, hogy a kibocsátó és valamennyi átruházó felel a csekken feltüntetett teljes összeg megfizetéséért, és a csekkbirtokos döntésétől függ, hogy kitől mekkora összeget követel. Ennek alapján lehetősége van arra is, hogy a teljes összeget csak az egyiküktől követelje akkor, ha megítélése szerint az a fizetőképes.
1.7.1. A kibocsátó kockázata
Kibocsátóként a csekk akkor kockázatos, ha nem zárjuk ki az átruházást, vagyis nem írjuk rá a nem rendeletre megjegyzést. Ilyenkor ugyanis egyetemlegesen felelünk az átruházókkal.
2. BANKKÁRTYA – ÜZLETI KÁRTYA
A csekknél sokkal elterjedtebb a vállalkozások körében is a bankkártya, amelyet általában üzleti kártyaként ismernek és használnak. Az üzleti kártya bankkártya, tehát a kibocsátás módjában, használatának módjában és szabályaiban nem különbözik más bankkártyáktól. Az eltérés három vonatkozásban jelenik meg:
– a kártyaköltések fedezetéül a vállalkozás által megjelölt bankszámla szolgál;
– a kártyakibocsátó bankok általában más kondíciókat alkalmaznak az üzleti kártyákhoz, mint a privát bankkártyákhoz; valamint
– a bankok gyakran kapcsolnak az üzleti kártyákhoz kiegészítő szolgáltatásokat, amelyek kényelmi célokat szolgálnak.
Az üzleti kártyákat (business kártya) úgynevezett nagy presztízsértékű kártyáknak tekintik és hirdetik a bankok. Ennek az az alapja, hogy a vállalkozások kártyafedezeti számláján tipikusan lényegesen nagyobb fedezet biztosítja a kártyaköltéseket, mint a magánszemélyek kártyái esetében. Erre tekintettel az üzleti kártyával igénybe vehető költési limitek – mind a napi, mind pedig a heti összegek – lényegesen magasabbak.
2.1. Az üzleti kártyák előnyei
Az üzleti kártyák előnyei röviden az alábbiakban foglalhatók össze:
– nagymértékben leegyszerűsítik az üzleti utazásokkal kapcsolatos adminisztrációt, nem kell a készpénzfelvétellel foglalkozni, ideértve a valuta felvételét is, a viszszatérés után pedig sokkal egyszerűbb az elszámolás, csak a megfelelő számlákat kell összegyűjteni és a számlakivonaton feltüntetett terheléssel összevetni;
– jelentősen megkönnyítik a váratlan utazások megszervezését, éppen a készpénzfelvételi procedúra kiküszöbölésével;
– nem kell előre tervezni a szükséges pénzösszeget az utazással kapcsolatos kiadásokhoz, a kiküldött nem kerülhet pénzzavarba;
– lényegesen biztonságosabb üzleti kártyát használni, mint készpénzt vinni, és azzal fizetni;
– a bankok többletszolgáltatásokat is nyújtanak az üzleti kártyákhoz.
2.1.1. Többletszolgáltatások
2.1.1.1. Utasbiztosítás
A leggyakoribb – üzleti kártyához járó – szolgáltatás az utasbiztosítás, amelyet az ilyen kártyák birtokában nem kell külön megkötni, és több bank még díjat sem számít fel érte. A bankkártyához kapcsolódó utasbiztosítás szerepe és jelentősége – bár ez sem elhanyagolható – nem csupán az, hogy nem kell minden kiutazás előtt a biztosítás megkötésével foglalkozni.
Az utasbiztosítás – a kibocsátó biztosítótársaság szabályzatában meghatározott feltételekkel – sokféle kockázat és kár viselésének átvállalására, illetve a költségek megtérítésére terjed ki. Ezek közé tartozik a külföldi egészségügyi és orvosi ellátás, a betegség, illetve baleset miatti hazautaztatás, a poggyász elvesztésének vagy késve érkezésének, az esetleg elveszett személyes iratok pótlásának, valamint a szükségessé vált külföldi jogvédelem költségeinek átvállalása stb.
2.1.1.2. Emergency cash, emergency card
Ez a szolgáltatás azt foglalja magában, hogy a külföldi utazás során az üzleti kártya elvesztése, ellopása esetén a bank – a bejelentéstől számítva – nagyon rövid, általában 24 óra alatt, illetve 1 munkanapon belül meghatározott összegű – általában 1000 USD-nek megfelelő - helyi valutát biztosít a kártyabirtokosnak, illetve elkészítteti és számára külföldre eljuttatja a pótkártyát.
2.1.1.3. IAPA-szolgáltatás
Egyes bankok a repülőgéppel utazó bankkártyabirtokosok részére az úgynevezett IAPA-szolgáltatás ingyenes igénybevételét is biztosítják bizonyos típusú, általában úgynevezett gold kártyáikhoz. Az IAPA-szolgáltatás körébe tartozik: szálloda igénybevétele kedvezményes áron, autókölcsönzés kedvező áron, irodabérlés és irodaházi szolgáltatások igénybevétele, csomagkereső szolgáltatás stb.
2.2. Az üzleti kártyák típusai
Az üzleti kártyák a vállalkozás választása szerint lehetnek electron kártyák, amelyek kizárólag elektronikus környezetben használhatók. Ez azt jelenti, hogy a kártyabirtokos által kezdeményezett tranzakció csak a kártyakibocsátó bank számítógépes engedélyező központjának jóváhagyásával jöhet létre. Igaz ez mind a készpénzfelvételre, mind pedig arra az esetre is, ha elfogadóhelyen kívánják fizetéshez felhasználni a kártyát. A minden esetben kötelező jóváhagyáskérés természetesen azt jelenti, hogy növekszik a kártya használatának biztonsága.
Figyelemmel arra, hogy a gyakorlati hasznosságuk mellett az üzleti kártyák bizonyos körben és mértékig presztízsszempontok kielégítését is szolgálják, ismertek az úgynevezett gold kártyák, illetve silver kártyák. Ezek is bankkártyák, de megjelenésükben elegánsabbak, mint a normál társaik, és többféle szolgáltatást nyújtanak hozzájuk a bankok. A nagyobb presztízsértéket, a többféle szolgáltatást természetesen meg kell fizetni, ami az igényléskor fizetendő egyszeri belépési díj és az éves kártyamegújítási díj összegében, továbbá az egyéb kondíciókban realizálódik.
2.3. Alkalmazási kör
Az üzleti kártyák természetesen mindazokat az alapnak tekintett szolgáltatásokat is nyújtják, amelyet bármely bankkártya, függetlenül attól, hogy a kártya üzleti vagy privát.
Ennek megfelelően az üzleti kártya birtokában lehetséges
– készpénzfelvétel belföldön és külföldön a kártyával megjelölt automatákból, illetve bankfiókokban,
– fizetés a bankkártyával a kártyával megjelölt elfogadóhelyeken, ahol vásárolni is lehet a kártyával, továbbá fizethető vele szolgáltatás is,
– 24 órás ügyfélszolgálat igénybevétele a bejelentések fogadására, továbbá
– kockázat és felelősség bankra történő áthárítása a bankkártya elvesztése, ellopása stb. esetén, a banki üzletszabályzatokban, illetve a bankkártyaszerződésben foglalt feltételekkel.
2.4. A bankkártya használata
A vállalkozások általában olyan bankkártyákat igényelnek, amelyek mind Magyarországon, mind pedig külföldön felhasználhatók készpénzfelvételhez és vásárláshoz, illetve szolgáltatás igénybevételéhez is. Ügyelni kell arra, hogy ha electron kártyát igényel a vállalkozás, az csak elektronikus környezetben használható.
Készpénzfelvételre kétféle helyen, bankjegykiadó automatánál (ATM) és bankfiókban van lehetőség, mindig a készpénzfelvétel helye szerinti ország valutájában. Magyarországon tehát mindig forintot, külföldön viszont mindig helyi valutát kapunk az automatából, függetlenül attól, hogy a kártyafedezeti számlát forintban vagy devizában vezeti-e számunkra a kártyakibocsátó bank.
2.5. A költések elszámolása és az árfolyamszámítás módja
A bankkártya használata során a kártyatársaságtól érkező fedezetkérés alapján a bankok az igényelt összeget zárolják a kártyafedezeti számlán.
2.5.1. A számla megterhelése
A kártyafedezeti számlát általában azon a napon terheli meg a bank, amely napon a terhelés megérkezik hozzá a kártyatársaságtól. Eltérés azonban lehetséges, amelyről a kártyakibocsátó természetesen köteles felvilágosítást adni a vállalkozásnak.
2.5.2. Átváltási szabályok
A külföldi pénznemben történt költések összegét a kártyatársaságok váltják át a saját árfolyamuk alkalmazásával a kártyakibocsátó bank elszámoló devizanemére. Ezt az összeget a bankok a bankkártyaszerződésben, illetve a kondíciós listában kötelezően meghatározott árfolyam alkalmazásával váltják át a kártyafedezeti számla devizanemére, és ebből adódóan egy-egy külföldi tranzakció során többféle árfolyamot is alkalmaznak. Például spanyolországi vásárlás esetén a számlát pezetában állítják ki, a VISA azt átszámolja USD-re, amelyet a kártyakibocsátó bank a saját szerződéses feltételei szerinti árfolyamon konvertál forintra, ha a kártyafedezeti számlát forintban vezeti.
2.6. Kamat, költség, díj és jutalék
A bankkártyákkal és a velük lebonyolítható tranzakciókkal, valamint a számlákkal kapcsolatban a bankok a mindenkor hatályos kondíciós listájukban feltüntetett kamatot fizetik, illetve költséget, díjat és jutalékot számítják fel, az ott megjelölt összegben, illetve mértékben.
2.7. Üzleti kártya – privát kártya és az alkalmazottak
A nagyobb vállalkozások körében egyre növekvő igény, hogy sok alkalmazottjuk rendelkezzék bankkártyával, és a bankkártyát magáncélra és üzleti célra is használhassák. Az ilyen kívánság kielégítésének többféle módja lehetséges, akár bank bekapcsolásával, akár pedig a nélkül.
2.7.1. Kártyahasználat banki kapcsolat nélkül
Nem szükséges bank bekapcsolása akkor, ha a vállalkozás közvetlenül megállapodik az alkalmazottal a kártyahasználat feltételeiben. Ennek során alapvetően kétféle megoldás közül választhatnak. Dönthetnek úgy, hogy az alkalmazott privát kártyájának használatáról készült költéslista alapján számolnak el, utólag megtérítve az alkalmazott számára a vállalkozás érdekében kifizetett összegeket. Lehetséges az a megoldás is, hogy az alkalmazott a vállalkozás részére kibocsátott üzleti kártyát használja, és a költéslista alapján ő fizeti meg utólag a privát költéseit. Mindkét esetben egymás között számolnak el, arról a banknak mint kártyakibocsátónak nincs tudomása, s nem is kell lennie. A bank szempontjából az a lényeges, hogy ki igényli a kártyát: magánszemély vagy vállalkozás, és ebből következően melyik bankszámla szolgál a kártyaköltések fedezetéül: a magánszemély privát bankszámlája vagy pedig a vállalkozás valamelyik számlája.
2.7.2. Elszámolás a bank bekapcsolásával
A másik megoldási mód a bank bekapcsolásával alkalmazható, természetesen olyan formában, ahogyan azt az adott kártyakibocsátó bank elvállalja. Kérhető például, hogy a bank minden kártyabirtokos alkalmazott számára külön alszámlán tartsa nyilván a kártyaköltéseket és mindegyikről önálló számlakivonat készüljön. A költések fedezetéül egyetlen bankszámla, a vállalkozás által megjelölt bankszámla szolgálhat. Elképzelhető az is, hogy a vállalkozással olyan megállapodást köt a kártyakibocsátó bank, amelynek alapján a vállalkozás által kijelölt alkalmazottak privát bankkártyát kapnak, de nem a normál feltételekkel, hanem általában magasabb költési limitekkel, kiegészítő szolgáltatásokkal, és a vállalkozás biztosítékot ad a banknak arra, hogy a költségeket viseli. Ilyen biztosíték például a készfizető kezesség vállalása.
2.8. Az üzleti kártyák fedezete
A kártyakibocsátó bankoktól függ, milyen konstrukcióban állapodnak meg a vállalkozásokkal a kártyaköltések fedezetének biztosítására.
2.8.1. Kártyafedezeti számla
A legegyszerűbb megoldás, hogy a vállalkozás megjelölt bankszámlája a kártyafedezeti számla. Ha több számlát is vezet a vállalkozás számára a bank, célszerű megjelölni, hogy csak az egyik számla minősül-e kártyafedezeti számlának, vagy az összes bankszámla betölti ezt a funkciót is.
A vállalkozásnak ügyelnie kell arra, hogy a kártyafedezeti számlán mindig legyen elegendő fedezet a kártyahasználathoz. Több számla esetén ez természetesen úgy biztosítható, hogy folyamatosan át kell vezettetni a szükséges összeget a kártyafedezeti számlára.
2.8.2. Speciális szolgáltatás: a hitelkártya
A kártyaköltések fedezetének biztosítására több bank ajánl speciális szolgáltatásként hitelfolyósítást. A hitel lehet úgynevezett folyószámlahitel, a folyószámlához kapcsolva, illetve igényelhető hitelkártya is.
A hitelkártya olyan bankkártya, amely megjelenésében nem különbözik a nem hitelfedezetű, úgynevezett debit vagy betéti kártyáktól. Ez azt jelenti, hogy az elfogadóhely nem is érzékeli, hogy milyen típusú bankkártyát használnak a fizetéshez. Nincsen különbség a kártya használatában sem, mind készpénz felvételére, mind pedig elfogadóhelyeken való fizetésre külföldön és belföldön egyaránt használható. Az eltérés egyetlen lényeges eleme, hogy a bankkártya fedezetét nem a bankszámlán a számlatulajdonos által elhelyezett pénzösszeg, hanem a kártyakibocsátó bank által nyújtott hitel biztosítja.
2.8.2.1. Hitelnyújtás
A hitelnyújtás többféle módon valósul meg. Általában a bankok meghatározott hitelkeretet állapítanak meg, amelyet a kártyabirtokos meghatározott időtartam, tipikusan egy naptári hónap alatt használhat fel.
2.8.2.2. Elszámolás
A bank és a számlatulajdonos a hónap – illetve a felhasználási időszak – végén elszámol egymással. Utóbbinak kamattal együtt vissza kell fizetnie a hitelt, a bank pedig vállalja, hogy a visszafizetés után a hitelkeret újra felhasználható kártyaköltések fedezeteként.
2.8.2.3. Hitelkártya-kondíciók
A hitelkártya minden kibocsátónál megegyező, azonban a kártya igénylése előtt érdemes összehasonlítani a hitelkártyát kínáló bankok kondícióit. A legfontosabb kondíciós elemek két nagy csoportba sorolhatók. Az egyik csoportot a hitelhez kapcsolódó feltételek képezik, a másik csoportba pedig a hitelkártyához mint bankkártyához kapcsolódó feltételek tartoznak, részben a költéshez fedezetet biztosító hitelhez kapcsolódó feltételekként, részben pedig a hitelkártya mint bankkártya használatához kapcsolódó feltételekként, továbbá az egyéb feltételekként.
A hitelhez kapcsolódó feltételek:
– a hitelkártya-igénylés feltételei (életkor, jövedelmi és vagyoni viszonyok, illetve azok igazolása);
– a biztosítékok (például óvadék elhelyezése, készfizető kezesség stb.);
– a hitelkártya-elbírálás mechanizmusa;
– a hitelkártya fedezeteként rendelkezésre álló hitel összege;
– a költési limitek (napi és heti, készpénzfelvétel, illetve költés esetén);
– az aktuálisan felhasználható összeg kiszámításának módja;
– a hitel törlesztésének feltételei;
– a minimális törlesztési kötelezettség;
– a türelmi idő a törlesztésre;
– a türelmi idő tartama;
– a kamatmentes periódus vagy annak hiánya;
– a kamatmentes periódus időtartama;
– a hitelkamat nagysága;
– a hitelkamat számításának kezdő időpontja;
– a hitelt terhelő díjak;
– a késedelmes törlesztés következményei (késedelmi kamat mértéke, hitelszerződés azonnali megszűnése stb.);
– a hiteltúllépési díj;
– a fizetési felszólítás díja, valamint
– az egyéb feltételek.
A kártyahasználatot terhelő díjak és jutalékok:
– egyszeri belépési díj;
– a főkártya éves díja;
– a társkártya éves díja;
– hitelbírálati díj;
– a kártya letiltásának díja;
– az új kártya kibocsátásának díja;
– a bankkártya soron kívüli elkészítésének díja;
– az át nem vett bankkártya őrzési díja;
– a kártyapótlás díja;
– tranzakciós jutalékok, költségek;
– a számlakivonat (egyenlegértesítő) küldésének díja;
– a bizonylatbekérés díja; végül
– a jogosulatlan reklamáció eljárási díja.
Egyéb feltételek:
– a számlakivonat küldésének gyakorisága;
– a többletfizetés felhasználásának módja; továbbá
– a hitelkártyához kapcsolódó különleges szolgáltatások (például cash emergency, biztosítás stb.).
2.8.2.4. A hitelkártya-használat költségei
A hitelkártyát használóknak általában meg kell fizetniük az egyszeri belépési díjat, majd évente a kártya megújításának díját. Mindezeken túlmenően a bankok díjat számítanak fel az elkészített, de át nem vett hitelkártya őrzéséért, továbbá a hitelkártya pótlásáért is. Ebben a körben megkülönböztetik azt az esetet, amikor a pótlás a mágnescsík hibája miatt válik szükségessé, amely nemritkán ingyenes, míg az ügyfél hibájából elvégzett pótlás jelentősebb összegű díjjal terhelt. Külön tarifa szerint általában fizetni kell a sürgősségi szolgáltatásokért is.
A hitelkártya-használatot a fenti költségeken kívül a fizetendő kamatok is terhelik. A kamat lehet:
– normál hitelkamat, amelyet minden hitelkonstrukció alkalmazása esetén felszámítanak. (Ennek a kamatnak a mértékét természetesen a hitelkártya sajátosságaira tekintettel határozzák meg, bankonként eltérően.);
– késedelmi kamat, amelyet a hitelkártya-használattal összefüggésben esedékes fizetések késedelmes teljesítése esetén kell megfizetni.
A kamatokon felül a bankok felszámítanak különböző díjakat is. Közülük a hiteltúllépési díj, a tranzakciós díj és az egyéb kategóriaként összefoglalható díjak jellemzőek általában.
A hiteltúllépési díj a rendszer sajátosságaiból adódóan előforduló túlfelhasználás esetén értelemszerűen megilleti a bankot, hiszen úgynevezett kényszerhitelezői helyzetbe kerül. Elnevezéséből is láthatóan ilyenkor fix összeget kell fizetnie a kártyahasználónak. Megjegyezzük, hogy egyes bankok nem díjat, hanem kamatot számítanak fel a hitel túllépése esetén.
A tranzakciós díj készpénzfelvételnél terheli a kártyahasználót.
Az egyéb díjak csoportjába sorolható a kártyaletiltás díja, a felszólító levelek és telefonhívások díja, az eseti számlakivonat készítésének díja, a bizonylatbekérés díja és a jogosulatlan ügyfél-reklamáció eljárási díja stb.
2.8.2.5. A hitelkártya-használat előnyei
A vállalkozások szempontjából a hitelkártya használatának számos előnye van, így
– a kényelmes, gyors és egyszerű a hiteligénylés;
– a megítélt hitelkeret szabad, célhozkötöttség nélküli felhasználhatósága;
– a hitelkeret megosztott felhasználása;
– kártyakibocsátónként eltérő módon és tartalommal a törlesztés rugalmassága, viszonylagos egyszerűsége;
– a használat biztonságossága.
2.9. Magatartási szabályok kártyabirtokosoknak
A kártyakibocsátó bankok 1999 decembere óta – a 77/1999. (V. 28.) Korm. rendelet alapján – kötelesek a bankkártyaszerződésbe foglalni a kártyabirtokosok számára kötelező, általuk elvárt magatartási szabályokat. A bankkártyahasználat mikéntjéből következően az egyes bankok által meghatározott magatartási szabályok nem térhetnek el jelentősen egymástól. A magatartási szabályok további lényeges jellemzője, hogy betartásuk alapvetően a kártyabirtokosok érdekeit szolgálja, csökkenti a visszaélési lehetőségeket.
