V. Vagyonszerzés polgári jogi ügyletekkel

E fejezetben sorra vesszük azokat a különféle polgári jogi jogcímeket, amelyek valamilyen vagyonszerzést eredményezhetnek a működő cég számára. Elöljáróban azonban szót kell ejtenünk a vagyon feletti legteljesebb uralom, a tulajdonjog alapvető kérdéseiről.

1. Mi kerülhet a cég tulajdonába?

A tulajdonlás szempontjából elsődleges jelentősége van annak, mi kerülhet a cég tulajdonába, más szóval mik lehetnek a tulajdonjog tárgyai, mire terjed ki pontosan egy-egy dolog tulajdonjoga. A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) ezzel kapcsolatosan úgy rendelkezik, hogy minden birtokba vehető dolog tárgya lehet a tulajdonjognak. Főszabályként a tulajdonjogra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre is.

A tulajdonjog kiterjed a dolog alkotórészére, kétség esetében pedig a tartozékra is.

1.1. Vagyoni értékű jog

Az úgynevezett vagyoni értékű jogosultságok nem tárgyai a tulajdonjognak, így azokat nem tulajdonosként, hanem egyéb jogcímen lehet uralni. Vagyoni értékű jog például a telefonvonal előfizetőjének a szolgáltatás igénybevételére irányuló jogosultsága.

1.2. Ingóság, ingatlan

A tulajdonjog tárgyául szolgáló dolog vagy ingó, vagy ingatlan. Ingatlan a föld, valamint minden olyan építmény, ami a földdel tartósan egyesítve van, s az állag sérelme nélkül el nem mozdítható. Minden más dolog ingóság. Önmagában az építménynek a földdel való fizikai kapcsolata nem dönti el, hogy ingóról vagy ingatlanról van szó, egy pavilon például – a földterületbe való mechanikus kapcsolódása ellenére – megtartja ingó jellegét.

A föld tulajdonjoga a föld méhének kincseire és a természeti erőforrásokra nem terjed ki. Az épület tulajdonjoga ellenben a földtulajdonost illeti meg. Az építkezőt csak akkor illeti meg az épület tulajdonjoga, ha törvény vagy a földtulajdonossal kötött írásbeli megállapodás így rendelkezik. A földtulajdonost az épületre, az épület tulajdonosát pedig a földre elővásárlási jog illeti meg. Ez biztosítja, hogy a föld és a rajta álló épület tulajdonosa lehetőleg ugyanaz a személy legyen.

1.3. Kizárólagos állami tulajdon

Nem minden dolgon szerezhet tulajdonjogot akárki. Főszabályként kizárólag az állam tulajdonában állhatnak ugyanis

– a föld méhének kincsei,

– a felszín alatti vizek, a felszín alatti vizek természetes víztartó képződményei, a folyóvizek és természetes tavak, valamint ezek medre,

– a folyóvíz elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezett sziget,

– az országos közutak, vasutak, a nemzetközi kereskedelmi repülőtér, továbbá az ország területe feletti légtér,

– a távközlésre felhasználható frekvenciák.

2. A tulajdonszerzés módozatai

A tulajdont csak akkor lehet megszerezni, ha fennáll valamely, a Ptk.-ban szabályozott tulajdonszerzési jogcím. A következőkben ezeket vesszük sorra. A jogcímek két nagy csoportba sorolhatók: az egyikbe azok tartoznak, amelyek a korábbi tulajdonos jogától függetlenül keletkeztetik a tulajdonjogot. Ezeket úgynevezett eredeti szerzésmódoknak nevezzük. A másik csoportot a származékos jogcímek alkotják, ahová azok a szerzésmódok tartoznak, amelyeknél a tulajdonos a korábbi tulajdonostól származtatja a tulajdonjogát. Az ingatlanokra vonatkozó tulajdonszerzés jogcímei között aszerint is tehetünk megkülönböztetést, hogy a tulajdonjoghoz szükség van-e az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre vagy sem. Az utóbbiak az úgynevezett ingatlan-nyilvántartáson kívüli szerzésmódok.

Ha az ingatlantulajdonos ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte a tulajdonjogot, igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse. (Az ingatlan-nyilvántartás főszabályként hitelesen tanúsítja a tulajdonjog és más jogosultságok fennállását.)

2.1. Átruházás

Az átruházás származékos tulajdonszerzési mód. Átruházással ugyanis – főszabályként – csak a dolog tulajdonosától lehet megszerezni a tulajdonjogot.

Kereskedelmi forgalomban eladott dolgon azonban a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt tulajdonos. E kivételes szabály nem értelmezhető kiterjesztően, ezért az ilyen vétel fogalma alá nem vonható az az eset, amikor a kereskedelmi tevékenységet kifejtő szervezet az üzlete körében vásárol valamit eladás céljára magánszemélytől. Kereskedelmi forgalomban nem tulajdonostól csak akkor lehet tulajdonjogot szerezni, ha a szerződést engedéllyel bíró természetes vagy jogi személy köti (pl. eladóként, bizományosként, lízingbeadóként) üzleti körén belül. Nem tulajdonos megbízottól kereskedelmi forgalomban nem lehet tulajdonjogot szerezni.

Fontos tudni, hogy nem tekinthető a kereskedelmi forgalomban való tulajdonszerzésnek, ha például a vevő az autópiacon kereskedelmi tevékenységet nem folytató magánszeméllyel köt adásvételi szerződést, akkor sem, ha a szerződés a kereskedő közreműködésével jött létre. A bírói gyakorlat szerint a kereskedelmi forgalomban eladott gépkocsin sem szerez tulajdonjogot a vevő, ha tudta vagy tudnia kellett, hogy a kereskedő nem tulajdonosa a gépkocsinak. Az autókereskedéssel hivatásszerűen foglalkozó személytől a jóhiszemű vásárló viszont akkor is megszerzi a gépkocsi tulajdonjogát, ha az eladó nem volt a gépkocsi tulajdonosa.

A kereskedelmi forgalmon kívül is tulajdonjogot szerez az, aki a dolgot jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg, akire azt a tulajdonos bízta. A tulajdonos az első szerzéstől számított egy éven belül az ellenszolgáltatás megtérítése fejében visszaválthatja a dolgot. (A felek jogviszonyára egyébként ilyenkor a jogalap nélküli jóhiszemű birtoklás szabályai irányadók.) A vevő önmagában azáltal még nem válik rosszhiszeművé, hogy elmulasztotta az eladó személyazonosságának tisztázását.

A tulajdonos birtokából bűncselekmény folytán kikerült dolog. tulajdonjoga kereskedelmi forgalmon kívül további eladások esetén sem szerezhető meg, mert nincs alap annak megállapítására, hogy valamelyik vevő olyan személytől vásárolta meg a dolgot, akire azt a tulajdonos bízta.

A tulajdonostól való szerzés főszabálya alóli kivételekhez tartozik az a rendelkezés is, amely szerint az, akire pénzt vagy bemutatóra szóló értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos.

2.1.1. Átadás, bejegyzés

Az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges a tulajdonjog megszerzéséhez. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került. (A jogcím téves megjelölése a tulajdonátruházásra irányuló szerződést nem teszi érvénytelenné.)

Az ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül az szükséges, hogy a tulajdonosváltozást bejegyezzék az ingatlan-nyilvántartásba. (Az ingatlantulajdonjog-változást csak az ingatlan egészére vagy eszmei hányadára lehet bejegyezni.)

2.1.1.1. Üzletrész átruházása

Az üzletrész mint eszmei dolog átruházása során a Ptk.-nak a dolog tulajdonjogának átruházásánál alkalmazott szabályai az irányadók. Az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át.

2.1.1.2. Értékpapír átruházása

Az értékpapír átruházásának módjára – jogszabály eltérő rendelkezései hiányában – a váltóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az értékpapír átruházásával az értékpapírból eredő valamennyi jog átszáll az új birtokosra, függetlenül attól, hogy az átruházó milyen jogokkal rendelkezett.

Nyomdai úton előállított névre szóló részvény csak forgatmány útján ruházható át. A forgatmány nem érvényességi kelléke a részvényátruházás jogcíméül szolgáló szerződésnek. Az előszerződés tartalma szerint szerződéskötési kötelezettség, tehát nem tulajdon-átruházás, így a részvény átruházásával kapcsolatos előszerződést nem teszi érvénytelenné a forgatmány hiánya.

Ha a közraktári jegy áru feletti és zálogjogát külön-külön forgatmánnyal (hátiratolással), de azonos (jogi) személyre forgatják, ez úgynevezett együttes forgatásnak minősül, és a hátoldalon megjelölt (jogi) személynek nyílik meg az áru feletti szabad rendelkezési joga.

2.1.1.3. Forgalomképtelenség

A forgalomképtelen dolgok elidegenítése semmis. Forgalomképtelenek a kizárólag állami tulajdonban álló dolgok, illetve a törvényben meghatározott más dolgok. Ha az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg, az épület tulajdonjogát csak a föld tulajdonjogával együtt lehet átruházni és megterhelni, önmagában az épület forgalomképtelen.

2.1.1.4. Elidegenítési és terhelési tilalom

Az elidegenítés és terhelés jogát szerződéssel csak a tulajdonjog átruházása alkalmával lehet korlátozni vagy kizárni, és csak abból a célból, hogy a tilalom az átruházónak vagy más személynek a dologra vonatkozó jogát biztosítsa. Ingatlan esetében az ingatlan-nyilvántartásban azt a jogot is fel kell tüntetni, amelynek biztosítására a tilalom szolgál. A szerződéssel kikötött elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés semmis, feltéve hogy

– a tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték,

– a rendelkezésre jogot alapító személy egyébként rosszhiszemű volt, vagy

– a rendelkezés ellenérték nélkül történt.

Elidegenítési és terhelési tilalmat jogszabály is előírhat.

2.2. Tulajdonszerzés hatósági határozattal és árverés útján

Tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos, tulajdonossá válik, aki a dolgot hatósági határozat vagy árverés útján jóhiszeműen szerzi meg. (Ez a szabály ingatlan árverése esetére nem vonatkozik.)

2.3. Elbirtoklás

Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át szakadatlanul birtokolja, kivéve ha bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához. Az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján akkor sem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozólag állnak fenn, és a föld nem osztható meg.

Ha az elbirtokló a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezteti be, a tulajdonszerzésre nem hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében jogot szerzett.

A fentiekből látható, hogy az elbirtoklás dologi hatályú tulajdonszerzési jogcím, ezért az így megszerzett ingatlanról a tulajdonos érvényesen rendelkezhet anélkül, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntetné. Tulajdonosi jogokat csak azzal szemben nem gyakorolhat, aki az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében szerzett jogot.

2.3.1. Elbirtoklás közös tulajdonnál

Az a rendelkezés, amely szerint az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján akkor sem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozólag állnak fenn és a föld nem osztható meg, arra az esetre vonatkozik, amikor az elbirtoklás tárgya valamely ingatlannak természetben, területileg körülhatárolt része. Nem akadályozza tehát valamely tulajdoni illetőségnek a tulajdonostárs által történő elbirtoklását. Elbirtoklás útján ugyanis a tulajdonostárs megszerezheti a másik (többi) tulajdonostárs illetőségének a tulajdonjogát, de ilyenkor fokozott szigorúsággal kell vizsgálni az elbirtoklás törvényes kellékeinek a fennállását, és ennek körében azt is, hogy az elbirtoklásra hivatkozó tulajdonostárs magatartása összeegyeztethető-e a tulajdonostársak jogaira és a dologhoz fűződő törvényes érdekeire vonatkozó szabállyal. Közös tulajdon esetén önmagában a tulajdoni aránytól eltérő használat nem vezethet a többletterület elbirtoklásához.

2.3.2. Sajátkénti birtoklás

Az elbirtoklás szempontjából a sajátként birtoklás csak akkor állapítható meg, ha a birtokos abban a hiszemben birtokol, hogy a dolog a sajátja, vagy tudja ugyan, hogy az másé, de véglegesnek tekinti a maga birtoklását. A tulajdonjog elismerése, illetve a birtokba adási kötelezettség vállalása önmagában is kizárja a sajátjakénti birtoklást. A bérlet mint a birtoklás jogcíme a jogviszony megszűnéséig - a birtokos szándékától függetlenül – gátolja az elbirtoklás megkezdését. A szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra.

2.3.3. Elbirtoklási idő

Az elbirtoklással való tulajdonszerzésre alapított igény elbírálásánál az elbírálási idő leteltekor fennálló tényleges birtokviszonyokat kell alapul venni. Az elbirtoklási idő folyását az elidegenítési és terhelési tilalom fennállása nem zárja ki.

Az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült, feltéve hogy az elődje elbirtoklás útján még nem szerezte meg a tulajdonjogot.

2.3.4. Az elbirtoklás nyugvása

Ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa, az akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb volna hátra.

2.3.5. Az elbirtoklás megszakadása

Az elbirtoklás megszakad, ha

– a tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban felszólítja vagy ez iránt bírósághoz fordul,

– tulajdonos rendelkezik a dologgal (elidegeníti, megterheli, biztosítékul adja stb.),

– a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, illetőleg egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza.

Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik.

Az elbirtoklás megszakadása, illetőleg tovább folyása szempontjából a tulajdonostársak belső közösségébe tartozó rendezetlen helyzet tisztázása érdekében tett nyilatkozat, illetve tevékenység, ha az a tulajdonostárs tulajdoni illetőségének érintetlenül hagyása mellett történik, nem tartozik a rendelkezési jog gyakorlása körébe.

2.4. Termékek, termények, szaporulat elsajátítása

Akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja – ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte meg -, az elválással tulajdonjogot szerez. Ha a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a termék, a termény vagy a szaporulat származik, a birtokbavétellel válik tulajdonossá.

Amennyiben valakinek az a joga, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja, megszűnik, mielőtt ezeken tulajdonjogot szerzett volna, követelheti, hogy a tulajdonos a munkája arányában és a máshonnan meg nem térülő költekezései erejéig elsősorban természetben szolgáltassa ki a termékeket, a terményeket, illetőleg a szaporulatot.

A jóhiszemű birtokos addig az időpontig, amíg rosszhiszeművé nem válik, vagy a dolgot tőle a bíróság vagy a községi (városi, fővárosi kerületi) jegyző előtt vissza nem követelik, az elválással tulajdonjogot szerez a dolog termékein, terményein és szaporulatán.

Részesművelési szerződés esetén a termény tulajdonjoga – ha azt nem a termeltető tulajdonában lévő földterületen termelik meg – csak az elválasztással szerezhető meg. Az elválasztás időpontjáig a termelő felszámolója a szerződést az általános szabályok szerint felmondhatja.

2.5. Növedék

Növedék címén a föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé. Ezt a szabályt a termékre, a terményre és a szaporulatra nem lehet alkalmazni, ha az valamely jogviszony alapján mást illet.

2.6. A gazdátlan javak elsajátítása

Ha a dolognak nincs tulajdonosa, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot szerezhet.

2.7. Méhraj befogása

Amennyiben a tulajdonos a kirepült méhraját két napon belül nem fogja be, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot szerezhet.

2.8. Vadak, halak tulajdonjogának megszerzése

A vadak, továbbá a folyóvizekben és a természetes tavakban élő halak, valamint más hasznos víziállatok – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az állam tulajdonában vannak. A vadászterületen elejtett, elfogott, illetőleg elhullott vad a vadászatra jogosult tulajdonába kerül. A vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad annak a vadászatra jogosultnak a tulajdonába kerül, amelyiknek a vadászterületén az elejtés, elfogás vagy elhullás történt, feltéve hogy a vadászati jogosultsága erre a vadra kiterjedt. Ilyen jogosultság hiányában a vadon az a más vadászterületen vadászatra jogosult szerez tulajdonjogot, amelyiknek területéről a vad kiváltott, feltéve hogy az elejtett, elfogott vagy elhullott vadra jogosult volt vadászni.

A halászati jog gyakorlására jogosult által kifogott hal és más hasznos víziállat tulajdonjogát – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a halászati jog gyakorlására jogosult szerzi meg. A nem a jogosult által kifogott hal, valamint más hasznos víziállat – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a halászati jog gyakorlására jogosult tulajdonába kerül.

2.9. Találás

Ha valaki feltehetően más tulajdonában lévő dolgot talál, és annak tulajdonjogára igényt tart, megszerzi a tulajdonjogot, feltéve, hogy

– mindent megtett, amit a jogszabály annak érdekében ír elő, hogy a dolgot a tulajdonosa visszakaphassa, és

– a tulajdonos a találástól számított egy éven belül a dologért nem jelentkezett.

Nem szerez tulajdonjogot a találó, ha a dolgot a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületben vagy helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén találta. Ilyen esetben a dolgot a hivatal vagy a vállalat három hónapi őrizet után értékesítheti; a tulajdonos a találást követő egy éven belül követelheti a dolog, illetve a vételár kiadását.

Amennyiben a talált dolog nagyobb értékű, és annak tulajdonjogát a találó nem szerzi meg, a találó méltányos összegű találódíjra jogosult, feltéve hogy megtett mindent, amit a jogszabályok előírnak avégből, hogy a tulajdonos a dolgot visszakaphassa.

Ha a talált dolog tulajdonosa az egyévi határidőn belül nem jelentkezik, és a dolgon a találó sem szerez tulajdonjogot, a tulajdonjog, illetőleg a dolog értékesítéséből befolyt vételár az államot illeti.

Ha valaki olyan értékes dolgot talált, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként is feledésbe ment, köteles azt az államnak felajánlani. Amennyiben az állam a dologra nem tart igényt, az a találó tulajdonába megy át; ellenkező esetben a találó a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra jogosult. Ha az előbbiek szerint talált tárgy muzeális vagy műemléki értékű, annak tulajdonjoga az államot illeti meg.

2.10. Feldolgozás, átalakítás

Aki idegen dolog feldolgozásával vagy átalakításával a maga számára jóhiszeműen új dolgot állít elő, a dolog tulajdonosának választása szerint köteles a dolog értékét megtéríteni, vagy munkája értékének megtérítése ellenében az új dolog tulajdonjogát átengedni. Ha a munka értéke lényegesen meghaladja a feldolgozott vagy átalakított dolog értékét, a dolog tulajdonosa csupán a dolog értékének megtérítését követelheti. Ha a feldolgozó vagy átalakító rosszhiszemű volt, a választás joga minden esetben az anyag tulajdonosát illeti. Amennyiben az anyag tulajdonosa az új dolog tulajdonjogát választja, csak gazdagodását köteles megtéríteni.

Ha az átalakított, feldolgozott dolog tulajdonjogára egyik fél sem tart igényt, azt értékesíteni kell, és a vételárat a jogosultak között megfelelő arányban fel kell osztani. Azt a felet, aki csak gazdagodása mértékéig igényelhet megtérítést, a vételárból legfeljebb a teljes kártalanításra jogosultak kielégítése után fennmaradó összeg illeti meg.

2.11. Egyesítés, vegyítés

Ha több személy dolgai úgy egyesülnek vagy vegyülnek, hogy azokat csak aránytalan károsodás vagy aránytalan költekezés árán vagy egyáltalán nem lehet szétválasztani, közös tulajdon keletkezik. Ha a tulajdonosok bármelyike a közös tulajdont nem kívánja, az, akinek dolga az egyesülés előtt nagyobb értékű volt, választhat, hogy a dolgot a többi tulajdonos kártalanítása ellenében tulajdonába veszi vagy kártalanítás ellenében átengedi nekik.

Nem illeti meg a választási jog azt, aki az egyesülést vagy vegyülést rosszhiszeműen maga idézte elő. Ilyen esetben a rosszhiszemű volt tulajdonos csak a gazdagodás megtérítését követelheti.

Ha az egyesült vagy összevegyült dolog tulajdonjogára egyik fél sem tart igényt, azt értékesíteni kell, és a vételárat a jogosultak között megfelelő arányban fel kell osztani. Azt a felet, aki csak gazdagodása mértékéig igényelhet megtérítést, a vételárból legfeljebb a teljes kártalanításra jogosultak kielégítése után fennmaradó összeg illeti meg.

2.12. Beépítés

Ha valaki idegen anyaggal saját földjére vagy a használatában álló földre épít, beépítéssel megszerzi az anyag tulajdonjogát, de az anyag értékét köteles megtéríteni.

2.13. Ráépítés

Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, idegen földre épít, a földtulajdonos megszerzi az épület tulajdonjogát, köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a földnek, illetőleg – ha a föld megosztható – a föld megfelelő részének a megvásárlására.

A ráépítő szerzi meg ezzel szemben a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének tulajdonjogát, ha az épület értéke a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja. A bíróság a földtulajdonos kérelmére azt is megállapíthatja, hogy a ráépítő csak az épület tulajdonjogát szerezte meg; ebben az esetben a ráépítőt a földön használati jog illeti meg.

Önmagában a polgármesteri hivatal szakigazgatási szerve által kiadott építési, használatbavételi engedély alapján a ráépítéssel való tulajdonszerzés nem állapítható meg.

Ha a ráépítő szerzi meg a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének tulajdonjogát, köteles annak forgalmi értékét a földtulajdonosnak megtéríteni. Ha pedig a ráépítő földhasználati jogot szerzett, a föld használatáért köteles ellenértéket fizetni. Ha a ráépítő nem szerzi meg az egész föld tulajdonjogát, a ráépítéssel okozott értékcsökkenésért is köteles a földtulajdonosnak kártalanítást fizetni.

A ráépítő tulajdonszerzésére vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni, ha a ráépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a földtulajdonos a ráépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a ráépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást. A jóhiszemű ráépítőnek a földtulajdonossal szembeni tulajdonjogi igénye jellegén nem változtat az a körülmény, hogy a házas ingatlan tulajdont időközben jóhiszemű harmadik személy megszerezte.

A ráépítés jogkövetkezményeit nem lehet alkalmazni, ha a felek a ráépítéssel kapcsolatban a tulajdon rendezése kérdésében eltérően állapodnak meg.

Jóhiszemű ráépítés esetén, ha az épület értéke lényegesen meghaladja a föld, illetve megfelelő részének értékét, csak akkor lehet megállapítani, hogy a ráépítő csak az épület tulajdonát szerezte meg, ha ezt a földtulajdonos kéri, vagy ebben a felek írásban megállapodtak, illetőleg a ráépítő ilyen tartalmú kérelmének a teljesítéséhez a földtulajdonos a perben hozzájárult.

A ráépítés által történt tulajdonszerzés vagy földhasználati jogszerzés folytán fizetendő térítés összegét, továbbá ha a bíróság a ráépítőt a föld megváltására kötelezi, az ellenértéket az elszámolás (ítélethozatal) időpontjában irányadó forgalmi érték alapján kell meghatározni.

A törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén is csak az építkezőt s csak az általa létesített épület tekintetében illeti meg a föld tulajdonjogától elkülönülő önálló tulajdonjog.

Nem illeti meg tulajdoni igény a ráépítőt, ha az emelt építményre csupán ideiglenes fennmaradási engedélyt kapott. Ilyenkor is tisztázni kell azonban, hogy a hatóság a fennmaradást milyen feltételekhez kötötte, mert a felek elszámolása ettől függően alakulhat.

A ráépítésre egyébként a túlépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

2.13.1. Túlépítés

Ha a tulajdonos jóhiszeműen földjének határain túl építkezett, a szomszéd – választása szerint - követelheti, hogy a túlépítő

– adjon kártalanítást a beépített rész használatáért és a beépítéssel okozott értékcsökkenésért,

– vásárolja meg a beépített részt, ha a föld megosztható, vagy

– vásárolja meg az egész földet.

A szomszéd az egész földjének megvásárlását akkor követelheti a túlépítőtől, ha

– a föld fennmaradó része a túlépítés következtében használhatatlanná válik,

– a földdel kapcsolatos valamely jog vagy foglalkozás gyakorlása a túlépítés következtében lehetetlenné vagy számottevően költségesebbé válik.

Amennyiben a túlépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a szomszéd a túlépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a szomszéd – választása szerint - követelheti azt is, hogy a túlépítő

– a gazdagodás megtérítése ellenében bocsássa tulajdonába a saját földjét és az épületet, vagy

– bontsa le az épületet.

A szomszéd akkor kérheti az épület lebontását, ha ez az okszerű gazdálkodás követelményeivel nem ellenkezik. A lebontás és az eredeti állapot helyreállításának költségei a túlépítőt terhelik, elviheti azonban a beépített anyagot.

Vita esetén a bíróság a szomszéd választásától eltérően is megállapíthatja a túlépítés következményeit. Nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindkét fél tiltakozik.

2.13.2. Bővítés, hozzáépítés, átépítés

Ha valaki a más tulajdonában levő épületet bővíti, ahhoz hozzáépít vagy azt átépíti, vagy ha az idegen földön már épület áll, a ráépítéssel – a felek eltérő megállapodása hiányában – közös tulajdon keletkezik. A ráépítő tulajdoni hányadát az egész ingatlan értékéből a ráépített részre eső érték aránya alapján kell megállapítani. Ilyenkor azt kell vizsgálni, hogy a ráépítéskor milyen összeget tett ki az egész ingatlan és a ráépített (hozzáépített) rész értéke. A ráépítési igény elbírálásánál általában az építkezés befejezésekori érték az irányadó. Ha azonban az építkezést követően a rendezésre csak jelentős idő elteltével – évtizedek múltán – kerül sor, és ez alatt az idő alatt az építő - bent lakó – tulajdonostárs használja kizárólag az építményt, amelynek értéke - elhasználódása következtében – a telekértékhez képest jelentősen csökken, helye lehet az általános elvektől való eltérésnek.

A bővítés, a hozzáépítés, az átépítés, a beépített ingatlanon újabb épület létesítése – az egyéb törvényes feltételek megléte esetén és a felek megállapodásának hiányában – az épület (épületrész) rendeltetésétől függetlenül keletkeztet közös tulajdont. Nem lehet azonban közös tulajdont keletkeztető építkezésnek tekinteni az épület szerkezetét nem érintő karbantartási, korszerűsítési, felújítási és más építési munkát, még akkor sem, ha ezáltal esetleg az épület beosztása módosul.

A közös tulajdoni hányad módosulását eredményezheti, ha az egyik tulajdonostárs ráépít a közös tulajdonban levő földre, illetve a közös tulajdonban levő épületet bővíti, átépíti, ahhoz hozzáépít.

A közös tulajdonban álló ingatlanon emelt épületre önálló tulajdon a tulajdonostársak egyike javára nem jegyezhető be. A közös tulajdonban levő ingatlanon történt ráépítés esetében az építkező tulajdonostársnak annak ellenére sincs megtérítési kötelezettsége, hogy a föld tekintetében is megfelelő hányadú tulajdonjogot szerez.

A közös tulajdon keletkezésének általában feltétele, hogy a ráépítés befejeződjék, vagyis olyan épület valósuljon meg, amely a rendeltetés szerinti tartós használatra műszaki és jogi szempontból egyaránt alkalmas.

3. A tulajdonjog megszerzésére irányuló szerződések

3.1. Adásvétel

Adásvétel tárgya lehet minden dolog, amely nincs kivonva a forgalomból. Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles átruházni a vevőre a dolog tulajdonjogát, a dolgot pedig a vevő birtokába bocsátani. A vevő köteles megfizetni a vételárat és átvenni a dolgot. Amennyiben az eladásról kiállított számla nem tartalmaz a termék átadására, illetőleg átvételére utaló adatokat, önmagában a számla átvétele nem bizonyítja a termék átvételét. Az adásvételi szerződés létrejöttét nem érinti, ha az eladó a szerződés ellenére továbbra is a birtokában tartja a dolgot. A késedelmes átadás miatt azonban az eladónak használati díjat kell fizetnie a vevő részére.

3.1.1. A szerződés alakja

Az adásvételi szerződés ingóságokra mind szóban, mind írásban érvényesen létrejön. Az ingatlan adásvételének érvényességéhez azonban a szerződés írásba foglalása szükséges. Az ügyvédi ellenjegyzés jogszabályban előírt kötelezettsége nem az adásvételi szerződés érvényességének, hanem az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésének a feltétele. Az ellenjegyzés hiánya tehát önmagában nem teszi érvénytelenné az ingatlan-adásvételi szerződést.

Habár az ingóra vonatkozó adásvételi szerződésnek nem érvényességi kelléke az írásbeliség, a gazdálkodó szervezet általános képviseletében eljáró személytől az ilyen ügylet esetében is írásbeli meghatalmazás bemutatását kell megkívánni.

3.1.2. A szerződés tartalma

Az adásvételi szerződés lényeges feltételei közé tartozik a szolgáltatás tárgyának meghatározása (fajta és mennyiség szerint) és a vételár megjelölése. Adásvételre előszerződés is köthető. Ha azonban az írásba foglalt megállapodás tartalmazza a kellékeket, amelyek az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés érvényességéhez szükségesek, adásvételi szerződés, nem pedig előszerződés jön létre akkor is, ha a jogban járatlan felek úgy vélik, hogy a tulajdonjog bejegyzéséhez még egy szerződést kell kötniük. Ahhoz, hogy a megállapodás előszerződésnek minősüljön, a felek kifejezett írásbeli megállapodása szükséges arról, hogy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek

Az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés érvényes létrejöttéhez természetesen az is kell, hogy az okirat tartalmazza az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó akaratnyilvánítást. Az ingatlan-adásvétel hatálya a mezőgazdasági felszerelésre és jószágra csak akkor terjed ki, ha ebben a felek kifejezetten megállapodtak.

Semmis az az adásvételi szerződés, amellyel az eladó a saját ingatlanrésze mellett, a tulajdonában nem álló illetőség átruházását is vállalja.

Ha vételárként piaci árat kötöttek ki, a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben kialakult középárat kell megfizetni. A súly szerint megállapított vételárat általában a tiszta súly alapján kell kiszámítani.

3.1.3. Tájékoztatási kötelezettség

Az eladó köteles tájékoztatni a vevőt a dolog lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos követelményekről, különösen a dologra vonatkozó esetleges jogokról és terhekről. (A használt gépkocsi eladója köteles a vevőt tájékoztatni a gépkocsi korábbi karamboljáról. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása olyan szerződésszegés, amely kártérítési kötelezettséggel járhat.) Köteles átadni a vevőnek a lényeges körülményekre, illetőleg jogokra és terhekre vonatkozó okiratokat.

Ha az eladó elmulasztja a vevő szerződéskötési szándékát befolyásoló tájékoztatási kötelezettségét, a vevő az ingatlannak később felismert hibája miatt a szerződést megtámadhatja, s a részére adott foglaló is visszajár. A vevő megtámadhatja a szerződési nyilatkozatát, ha a szerződéskötéskor tévedésben volt például a gépkocsi forgalomban való részvételének időtartama és futásteljesítménye tekintetében, és e lényeges körülményekre vonatkozó tévedését az eladónak a való tényekkel ellentétes tájékoztatása eredményezte.

3.1.4. Költségviselés

Az eladó viseli a dolog átadásával és az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot rendezésével kapcsolatos költségeket. A szerződéskötési költségek, a tulajdonátruházási illeték, továbbá az átvétel és a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének költségei a vevőt terhelik.

3.1.5. Részletvétel

A felek megállapodhatnak abban, hogy a vevő meghatározott időpontokban, több részletben fizeti meg a vételárat, de a dolgot a vételár teljes kiegyenlítése előtt átadják neki. Ha az ingatlan vevője a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése előtt birtokba lép, ennek napjától kezdve szedi a dolog hasznait, viseli terheit és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.

Az eladó írásban kikötheti az elállás, illetőleg a részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát arra az esetre, ha a vevő a részletet az esedékességkor nem fizeti meg. Ezzel a jogával az eladó a részlet megfizetésének első ízben való elmulasztása esetében csak akkor élhet, ha a vevőt erről előzőleg értesítette, és neki a teljesítésre megfelelő időt engedett. Ha az eladó elállt a szerződéstől, a vevő köteles használati díjat fizetni, továbbá meg kell térítenie azt a kárt, amely a dolog rendeltetésszerű használatával járó értékcsökkenést meghaladja.

A részletvétel a felek között nem hoz létre olyan tartós jogviszonyt, amelynek folytán a bíróság jogosult lenne a szerződés módosítására.

3.1.5.1. Tulajdonjog-fenntartás

Az eladó a tulajdonjogot csak a szerződés megkötésekor, írásban és legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig tarthatja fenn. A vevőnek átadott dolog elpusztulásának vagy értékcsökkenésének veszélyét – a tulajdonjog fenntartása esetében is – a vevő viseli.

A vevő a tulajdonjog-fenntartás hatályossága idején a dolgot nem idegenítheti el, és nem terhelheti meg. Ez a szabály harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.

3.1.6. Jogszavatosság

Ha harmadik személynek az adásvétel tárgyára olyan joga van, amely a vevő tulajdonszerzését akadályozza, a vevő elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet. E jogainak gyakorlása előtt a vevő köteles megfelelő határidő kitűzésével felhívni az eladót arra, hogy hárítsa el a tulajdonszerzés akadályait, vagy adjon megfelelő biztosítékot. Ha a vevő kiszolgáltatja a dolgot a tulajdonszerzést akadályozó jog jogosultjának, vagy visszaadja az eladónak, az eladótól kártérítést követelhet. A jóhiszemű eladó ilyenkor csak a szerződés megkötéséből eredő károkat köteles megfizetni. Ez a vevő elállási jogát nem érinti.

Ha harmadik személynek a dolgon olyan joga áll fenn, amely a vevő tulajdonjogát korlátozza, a vevő megfelelő határidő kitűzésével tehermentesítést követelhet, és a tehermentesítésig megtagadhatja az ehhez szükséges összeg megfizetését. A határidő eredménytelen eltelte után a vevő az így rendelkezésre álló összegből vagy egyébként az eladó költségére tehermentesítheti a dolgot. Ha a tehermentesítés lehetetlen, vagy aránytalan költséggel járna, a vevő elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet, vagy a teher átvállalása fejében követelheti a vételár megfelelő csökkentését. Ezek a jogok a vevőt akkor is megilletik, ha a tehermentesítésre megszabott határidő eredménytelenül telt el, és a vevő nem kívánja a dolog tehermentesítését. Nem illetik meg ezek a jogok a vevőt, ha a szerződés megkötésekor tudnia kellett, hogy nem szerezhet a dolgon korlátozástól mentes tulajdonjogot, kivéve ha az eladó jótállt a vevő korlátozástól mentes tulajdonszerzéséért. (A jelzálogjogtól való mentességért az eladó akkor is szavatol, ha a vevő tudott a jelzálogjogról.)

3.1.7. Többszöri eladás

Többszöri eladás esetén az a vevő követelheti a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését, aki elsőnek jóhiszeműen birtokba lépett, ha pedig ilyen nincs, a korábbi vevő, kivéve ha a későbbi vevő tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. (Ezt a rendelkezést kell alkalmazni többszöri ajándékozás esetén is.)

3.1.8. Vétel megtekintésre, próbára

Ha megtekintésre vagy próbára vették a dolgot, a szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A vevő e nyilatkozatát nem köteles indokolni. Az eladó határidőt tűzhet a nyilatkozattételre. Amennyiben a vevő elmulasztja e határidőt, a szerződés nem hatályos. Ha a vevő a dolgot próbára átvette, és az eladó által kitűzött határidőig nem nyilatkozott, a szerződés hatályossá válik. Az eladó nem szavatol azokért a hibákért, amelyeket a vevő felismerhetett.

3.1.9. Minta szerinti vétel

Minta szerinti vétel esetében az eladó a mintának megfelelő dolgot köteles szolgáltatni. Az eladó a dolog fel nem ismerhető hibájáért akkor is szavatossággal tartozik, ha e hiba a mintában is megvolt. Amennyiben a vevő nem mutatja fel a mintát, őt terheli annak bizonyítása, hogy a dolog nem felelt meg a mintának.

3.1.10. Elővásárlás

A tulajdonos írásban elővásárlási jogot engedhet, Ilyenkor, ha a dolgot el akarja adni, a kapott ajánlatot a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlásra jogosulttal közölni. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost, ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna.

Ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában magáévá teszi az ajánlat tartalmát, a szerződés közöttük jön létre. Ha a jogosult a szerződési ajánlat elfogadására általában megszabott határidő alatt nem tesz ilyen nyilatkozatot, a tulajdonos az ajánlatnak megfelelően vagy annál kedvezőbb feltételek mellett eladhatja a dolgot.

Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett elővásárlási jog mindenkivel szemben hatályos, aki a bejegyzést követően az ingatlanon valamely jogot szerez.

Az elővásárlási jog átruházása semmis, a gazdálkodó szervezet azonban kijelölheti azt a személyt, aki e jog gyakorlására jogosult. Az elővásárlási jog az örökösökre nem száll át.

Az elővásárlási jog jogszabályon is alapulhat. A jogszabályon alapuló elővásárlási jog megelőzi a szerződéses elővásárlási jogot.

3.1.11. Visszavásárlási jog

Az adásvételi szerződéssel egyidejűleg írásban kiköthető az eladott dolog visszavásárlásának jogát. A visszavásárlási jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni; az ezzel ellentétes megállapodás semmis. A visszavásárlási ár egyenlő az eredeti vételárral. Az eredeti vevő azonban a visszavásárlási áron felül követelheti azt az összeget, amellyel a dolog értéke hasznos ráfordításai folytán a visszavásárlás időpontjáig gyarapodott, a visszavásárló pedig levonhatja a dolog időközi romlásából eredő értékcsökkenést.

A visszavásárlás az eladónak a vevőhöz intézett nyilatkozatával jön létre. Az eredeti vevő felelős a visszavásárlási jog meghiúsításáért vagy csorbításáért; ha azonban a dolog neki fel nem róható okból megsemmisült, a visszavásárlási jog megszűnik. (Egyebekben a visszavásárlási jogra az elővásárlási jog szabályait kell alkalmazni.)

3.1.12. Vételi jog

Ha a tulajdonos vételi jogot (opció) enged, a jogosult egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja a dolgot. A vételi jogra vonatkozó megállapodást – a dolog és a vételár megjelölésével – írásba kell foglalni. A határozatlan időre kikötött vételi jog hat hónap elteltével megszűnik, az ezzel ellentétes megállapodás semmis.

A bíróság mentesítheti a tulajdonost a vételi jogból folyó kötelezettsége alól, ha a tulajdonos bizonyítja, hogy a vételi jog engedése után körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a kötelezettség teljesítése tőle nem várható el. (Egyebekben a vételi jogra a visszavásárlási jog szabályait kell alkalmazni.)

Nem tartozik a felszámolás körébe az az ingatlan, amelyre vonatkozóan valamely személy a felszámolás közzététele előtt vételi jogával élt. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése a vételi jog jogosultja javára csak a felszámolás közzététele után történt meg. Ha a hitelező gyakorolta az adós gazdálkodó szervezettel kötött szerződésben biztosított vételi jogát és a vételárat megfizette, a felszámoló nem jogosult az ennek folytán létrejött adásvételi szerződés azonnali hatállyal való felmondására vagy a szerződéstől való elállásra, függetlenül attól, hogy a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése még nem történt meg.

Érvénytelen a társasági szerződésben az üzletrészekre vonatkozóan kikötött vételi jog, ha az ütközik a tulajdonosok, illetve a társaság törvényes elővásárlási jogával.

3.2. Csere

Cserénél a szerződő felek bizonyos dolgok tulajdonának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget. A cserére az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása, és vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében.

3.3. Ajándékozás

Az ajándékozás az adásvétel ingyenes formája. Ajándékozási szerződés alapján az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles. Ingatlan ajándékozásának érvényességéhez a szerződést írásba kell foglalni.

Az ajándékozó megtagadhatja az ajándékozási szerződés teljesítését, ha bizonyítja, hogy az ajánlattétel, illetőleg a szerződés megkötése után olyan lényeges változás állott be a körülményeiben, különösen a megajándékozotthoz való viszonyában, hogy tőle többé nem várható el a szerződés teljesítése.

Az ajándékozó csak akkor felel a megajándékozott tulajdonszerzésének, továbbá az ajándék tárgyának lényeges fogyatékosságáért vagy az ajándékozás során abban beálló kárért, ha a megajándékozott bizonyítja, hogy az ajándékozó szándékosan vagy súlyosan gondatlanul járt el. A kárért akkor is felelősség terheli az ajándékozót, ha nem tájékoztatja a megajándékozottat az ajándék olyan lényeges tulajdonságáról, amelyet az nem ismer. Az ajándékozó az általános szabályok szerint felelős azért a kárért, amelyet az ajándékozással kapcsolatosan a megajándékozott egyéb vagyonában okoz.

3.3.1. Az ajándék visszakövetelése

Az ajándékozó visszakövetelheti a még meglevő ajándékot annyiban, amennyiben arra létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti.

Az ajándékozó akkor is visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket, ha a megajándékozott ellene vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el, Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor.

Nincs helye visszakövetelésnek, amennyiben az ajándék vagy a helyébe lépett érték a jogsértés elkövetése időpontjában már nincs meg, továbbá ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta. Megbocsátásnak számít, ha az ajándékozó megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem követeli vissza az ajándékot. A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye.

Az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt csak akkor követelhető vissza az ajándék, illetőleg csak akkor követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha az ajándékozás összes körülményére kiterjedő vizsgálódás alapján az állapítható meg, hogy valamilyen lényeges körülményre vonatkozó feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra, s e feltevés nélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem került volna sor. E tekintetben a bizonyítás az ajándékozót terheli.

Az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt az általános elévülési időn belül követelhető vissza az ajándék, illetőleg követelhető az ajándék helyébe lépett érték. Ez a jog az általános elévülési időn belül is elenyészik azonban akkor, ha azt az ajándékozó megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem gyakorolja.

Az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt az ajándék – az egyéb feltételek megléte esetén is – csak akkor követelhető vissza a megajándékozott örökösétől, illetőleg az örököstől csak akkor követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha e jog gyakorlása a feltevés jellegére, az ajándékozás körülményeire és az ajándékozó életviszonyainak alakulására tekintettel a társadalmi felfogás szerint indokolt.

Az ajándékozó örökösét általában nem illeti meg az a jog, hogy visszakövetelje az ajándékot, illetőleg követelje a helyébe lépett értéket. Az ajándékozó által már megindított pert azonban az ajándékozó örököse a perbeli jogutódlás szabályai szerint folytathatja. Az ajándékozó örököse a saját nevében kivételesen akkor követelheti vissza az ajándékot, illetőleg akkor követelheti az ajándék helyébe lépett értéket, ha az ajándékozás okát adó feltevés az ő javára, illetőleg az ő javára is szól, s e jog gyakorlása a feltevés jellegére és az ajándékozás körülményeire tekintettel a társadalmi felfogás szerint indokolt.

Nem követelhető vissza az ajándék, illetőleg nem követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó felróható magatartása okozta.

3.4. Közös tulajdon megszüntetése

Sajátos vagyonszerzési módozatként említjük meg a közös tulajdon olyan megszüntetését, amikor egy kézbe kerül az olyan vagyon, amin korábban többen osztoztak. A Ptk. szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti, az e jogról való lemondás semmis. A bírói gyakorlat szerint nincs helye azonban a közös tulajdon megszüntetésének, ha az a másik tulajdonostárs méltányos érdekeit súlyosan sértené. A közös tulajdon megszüntetése iránti kereset elutasítására kerülhet sor, ha a tulajdonostárs visszaélésszerűen gyakorolja a jogát.

A közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. Ennek hiányában a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét – ha ez a tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt – megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja. Ehhez a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges, kivéve ha a bíróság a közös tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó tulajdonostárs tulajdonába adja, és ez nem sérti a bennlakó méltányos érdekeit. Ha a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, illetőleg a természetbeni megosztás jelentékeny értékcsökkenéssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani. A tulajdonostársakat az elővásárlási jog harmadik személlyel szemben az értékesítés során is megilleti.

A bíróság nem alkalmazhatja a közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik.

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának PK 10. számú állásfoglalása szerint a közös tulajdon tárgyának az egyik tulajdonostárs tulajdonába adása esetén bíróságnak ítéletében kell megállapítania a megfelelő ellenértékeket, amit a végrehajtás során sem a végrehajtó, sem a végrehajtást elrendelő bíróság nem szállíthat le.

Ha olyan közös ingatlanról van szó, amelyben az egyik tulajdonostárs benn lakik, s kiköltözni a közös tulajdon megszüntetése esetére sem hajlandó, ennek a körülménynek az értékre gyakorolt hatását megfelelően figyelembe kell venni. Ha méltányolandó körülmények mást nem indokolnak, a saját bennlakása folytán előállt értékcsökkenés következményeit a bennlakónak kell viselnie, mind a magához váltás folytán fizetendő ellenértéknek, mind pedig az árverési vételár felosztási arányának a meghatározásánál.

A haszonélvezeti vagy egyéb joggal (használat, telki szolgalom) terhelt ingatlannál a megváltási ár felosztása kérdésében a haszonélvezeti vagy egyéb joggal terhelt ingatlan jellegét, a haszonélvezeti vagy egyéb jog gyakorlásának módját, a jogosult személyi körülményeit, a hasznosítás lehetőségeit, a hasznosítással elérhető anyagi előnyöket, továbbá a haszonélvezeti vagy egyéb jognak az ingatlan forgalmi értékére gyakorolt hatását veszi figyelembe.

Ha valamely ingatlanon fennálló közös tulajdont a bíróság úgy szüntet meg, hogy az egyik tulajdonostárs ingatlanhányadát a másik tulajdonostárs tulajdonába adja, és egyidejű teljesítést rendel el, de az ellenérték későbbi megfizetésére határidőt engedélyez, a bíróság a jogerős határozat egyidejű megküldésével köteles megkeresni az illetékes földhivatalt a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése végett. A bejegyzés azonban csak akkor foganatosítható, ha a jogszerző a magához váltás teljes összegének a kifizetését a földhivatalnál igazolja.

A közös tulajdon megszüntetése iránti keresethez mindig csatolni kell a közös ingatlan tulajdoni lapjának hiteles kivonatos másolatát. Valamennyi tulajdonostársnak percben kell állnia. Ha valamelyik fél azt állítja, hogy ingatlan-nyilvántartáson kívül tulajdonjogot vagy az ingatlanra kötelmi igényt szerzett, lehetőséget kell nyújtani arra, hogy a tulajdonjog bejegyzésének hiányát még a per folyamata alatt pótolja. Perbe kell vonni az özvegyi jogra, más haszonélvezetre, használatra jogosultakat, a bejegyzett tartási és életjáradéki jog jogosultját, s ha a jelzálogjog nem az egész ingatlant terheli, akkor az ilyen jognak a jogosultját is. A körülményektől függ, hogy esetleg más érdekelt perbe vonása is szükséges-e.

Ha a felperes az iránt indít keresetet, hogy a bíróság a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét megfelelő ellenérték fejében adja az ő tulajdonába, a per tárgyának értéke a tulajdonba adni kért tulajdoni hányad értéke. (A perköltség viselésének általános szabálya, hogy a készkiadások megosztása mellett mindegyik fél viseli a saját költségét. Az ettől való eltérés főleg akkor indokolt; ha arra a felek magatartása okot ad.)

Ha a tulajdonostársak a közös tulajdonukban levő ingatlant egymás között természetben megosztva használják, a közös tulajdon megszüntetésénél – az elbirtoklás esetét kivéve - akkor sem a használati, hanem az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdoni arányokat kell alapul venni.

A közös tulajdon a tulajdonostársak szerződéssel is megszüntethetik. Amennyiben az egyik tulajdonostárs magához váltja a többiek tulajdoni hányadait, voltaképp adásvételről van szó, így az ilyen megállapodásra az adásvétel szabályai vonatkoznak. A közös tulajdonnak "megváltás" útján történő megszüntetésére irányuló szerződés a "megváltási ár" meghatározása nélkül nem tekinthető létrejöttnek.

3.5. Szállítási szerződés

Szállítási szerződés alapján a szállító köteles a szerződésben meghatározott dolgot a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban a megrendelőnek átadni, a megrendelő pedig köteles a dolgot átvenni és az árát megfizetni. A szállítási szerződés leginkább az adásvételhez hasonlít. Ha a felek a szállítási szerződés valamely lényeges feltételében nem állapodnak meg, közöttük szállítási szerződés nem jön létre. Ha azonban ez a megállapodás az adásvételi szerződés feltételeinek megfelel – és a felek akaratnyilvánításából más nem következik –, ennek a szerződésnek létrejöttét nem akadályozza, hogy az eladó a dolgot később szállítja. A szállítási és a vállalkozási szerződés közötti különbséget jól példázza az a bírói döntés, amely szerint a készülékek üzembe helyezés nélküli gyártására kötött szerződés abban az esetben sem vállalkozási, hanem szállítási szerződés, ha ahhoz a gyártási folyamatot tartalmazó összesítőnek nevezett külön műszaki leírás elkészítése is szükséges.

3.5.1. A szerződés tartalma

A felek a dolog minőségét, a minőség és a mennyiség megvizsgálásának módját, a minőségi és a mennyiségi kifogásolás rendjét meghatározhatják szabványra, műszaki feltételre, más előírásra, mindkét fél által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással, mintával vagy részletes leírással. Ha a szállítási szerződés szerint a megrendelő egyes minőségi feltételeket későbbi időpontban jogosult meghatározni, a megrendelőnek ezekre a feltételekre vonatkozóan a későbbi időpontban tett egyoldalú nyilatkozatával szemben nincs helye eltérő véleménynek. A megrendelőnek ez a joga nem jelenti azt, hogy a hibás teljesítés esetén más – a jogszabályokban meghatározott – igényt nem érvényesíthet.

Ha a felek a szerződéskötéskor az árban ugyan kifejezetten nem állapodnak meg, de egyetértenek abban, hogy ettől függetlenül a szállító a gyártást kezdje meg, mert a megrendelő a terméket átveszi, a bírói gyakorlat szerint ez a szerződéskötéskor ismert, az adott szolgáltatással arányos piaci ár hallgatólagos, kölcsönös elfogadását jelenti.

3.5.2. Minőség, mennyiség

Ha a gazdálkodó szervezetek között létrejött szerződés vagy nem kötelező szabvány a minőségi átvételre szúrópróbaszerű vizsgálatot ír elő, ennek eredménye szerint a szállított egész mennyiséget hibásnak, illetőleg hibátlannak kell vélelmezni. A szúrópróba szerint végzett vizsgálat eredményével szemben azonban a szállító vállalat a meg nem vizsgált mennyiség hibátlanságát, illetőleg a megrendelő a meg nem vizsgált mennyiség hibás voltát bizonyíthatja. Ha a minősítés kötelező szabványban előírt szúrópróbás vizsgálat alapján történt, ennek eredményével szemben ellenbizonyításnak nincs helye. Minta alapján szállított dolog minőségi hibája miatt a szállító felelőssége akkor is fennáll, ha a megrendelő a mintát előzetesen elfogadta. (A szállítási szerződést megszegő fél maga köteles viselni annak következményét, hogy a kereskedelmi láncolatban őt megelőző kereskedő a vele kötött szerződést nem teljesítette.)

A minőségmegvizsgálás helye a megrendelő telephelye. A megrendelő a mennyiségi ellenőrzés még el nem végzett részét, valamint a minőségi vizsgálatot köteles haladéktalanul, de legkésőbb az átvételtől számított nyolc nap alatt megkezdeni, és azt a megvizsgáláshoz szükséges idő alatt folyamatosan elvégezni. A szállítónak az átadáskor nemcsak a darabszám szerint meghatározhatatlan mennyiségű, hanem csomagolási egységekben nagy mennyiségben elhelyezett és egyébként darabszám szerint meghatározható termékeket is – csomagolási egységenként – mérlegelnie kell. (A minőségi megvizsgálás legkésőbb nyolc napon belüli megkezdésének és folyamatos elvégzésének kötelezettsége nem vonatkozik a szerződéskötés céljából bemutatott minta megvizsgálására.) A szállítmányban megállapított darabhiány esetén a darabszámlálási díjat – függetlenül a hiány mértékétől – teljes egészében a szállító fizeti.

A megrendelő annak felfedezése után köteles haladéktalanul megjelölni az észlelt minőségi hibát és egyben közölni a szállítóval a szavatossági igényét. Nem menthető az igényérvényesítés késedelme, ha a jogosult nem bizonyítja, hogy a csomagolt szállítmány csomagolási egységein belüli hiba az elévülési idő alatt nem volt felfedezhető. A szavatossági jog elévülésének megítélésénél az a körülmény, hogy a hiba érzékszervi úton nem ismerhető fel, csak abban az esetben menthető ok, ha a hiba nem a megrendelő elhatározásától függő időpontban végzett vizsgálat, hanem természeténél fogva csak a rendeltetésszerű használat, illetve az ezzel összefüggő későbbi vizsgálat során válik az elévülési idő eltelte után felfedezhetővé. Az ellenérték megfizetése egyben tartozáselismerést is jelent, és ennek folytán a később közölt áruhiány fennállásának bizonyítása a fizetést teljesítő félre hárul. A szállítmány kifogásolásával kapcsolatban a szállító helyszíni szemlére meghívásának elmulasztása nem jár jogvesztő jogkövetkezménnyel, de a megrendelő bizonyítási lehetőségét megnehezíti.

A megrendelő a dolgot az átvételtől számított három napon belül kicsomagolás és megvizsgálás nélkül továbbküldheti. Ha a szállítónak közvetlenül harmadik személy részére kell a szolgáltatást teljesítenie, a mennyiségi és minőségi vizsgálatot ennek kell elvégeznie. Ha a harmadik személy az átvételkor mennyiségi vagy minőségi hibát észlel, köteles erről a szállítót és a megrendelőt haladéktalanul értesíteni.

A fuvarozó igénybevételével történő szállításnál a megrendelő – a szállító érdekében – köteles megtenni a fuvarozóval szembeni igény érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket, és erről haladéktalanul értesítenie kell a szállítót. Az említett intézkedések elmulasztása esetén a megrendelő nem követelheti a szállítótól azoknak a károknak a megtérítését, illetőleg felel azokért a károkért, amelyek a fuvarozóval szemben érvényesíthetők lettek volna. A közreműködő hibás teljesítése alapján a szállító vele szemben mindaddig érvényesítheti jogait, amíg a megrendelővel szemben a szerződésszegés miatt helytállni tartozik, feltéve hogy a szállító a minőség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének eleget tett.

Tömegcikk átvétele alkalmával – ha a szállítási szerződésben a megvizsgálás módja nem volt kikötve - a megrendelő a dolog minőségét csak a szokásos és elvárható mértékben - általában szúrópróbaszerűen – köteles megvizsgálni.

3.5.3. Elállás

A megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a szállító kárát megtéríteni. Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, vagy ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek indokolja, a bíróság a megrendelő elállása esetében – bármelyik fél kérelmére - a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A megrendelő ilyenkor is köteles a szállító kárát megtéríteni. Kizárólagos forgalmazásra irányuló megállapodást tartalmazó szerződéstől való elállás esetén a fizetendő kártérítés jogalapja és összegszerűsége vizsgálatánál az elálló terhére figyelembe kell venni, ha a kizárólagos forgalmazásra vonatkozó jogosultságáról nem kíván lemondani, vagy azt az érdekelt részéről nem teljesíthető feltételhez köti. Ha a megrendelő elállása esetében a szállítót azáltal érte károsodás, hogy rövid lejáratú hitel útján biztosított forgóeszközeit a szerződés teljesítése érdekében bizonyos ideig lekötve kellett tartania, jogszerűen követelheti a megrendelőtől az ez idő alatt felmerült hitelkamat megtérítését. A megrendelő elállása esetén a tervezett nyereség összege nem vehető figyelembe az elmaradt haszon megtérítésére irányuló követelés alaposságának megítélésénél. A megrendelő az átvételi késedelem ideje alatt is élhet a szerződéstől való általános elállási jogával. Az elállás esetén fizetendő kártérítés (kártalanítás) összege azonban elérheti, sőt meg is haladhatja az át nem vett termék ellenértékét.

A megrendelő az általános - valamint a késedelem miatt bekövetkezett érdekmúlásra alapított – elállási jogát mindaddig gyakorolhatja, amíg a szolgáltatás átadása és átvétele nem történt meg. Hatósági árváltozás címén az eladó a vételár megfizetése után abban az esetben sem állhat el a szerződéstől, ha annak a tárgya a felek megállapodása értelmében az eladó birtokában maradt. A szerződéstől való elállásra vonatkozó nyilatkozatnak határozottnak és egyértelműnek kell lennie. Nem minősül elállásnak az olyan nyilatkozat, amely szerint a szerződés teljesítési határideje lejárt. Az úgynevezett készre jelentést követően a berendezés elszállításának módjában történt megállapodás nem jelent teljesítést a megrendelő részéről, ehhez képest általános elállási joga alapján – a kötelezett bizonyított kárának megtérítése mellett – jogosult a szerződéstől elállni.

3.5.4. A teljesítés

A szállító legalább három nappal előbb köteles értesíteni a megrendelőt a teljesítés idejéről. A megrendelő nem esik átvételi késedelembe, ha bizonyítja, hogy a szállító abban az időben, amelyet a neki küldött értesítésben az átadás idejeként megjelölt, a teljesítésre képtelen volt, vagy hogy a felajánlott termék nem felelt meg a szerződésnek. Ha a felajánlott és késedelmesen átvett termék a felajánláskor nem felelt meg a szerződésnek, a megrendelő késedelméből le kell számítani azt az időt, amely alatt a szállító a terméket kijavította.

A megrendelő a teljesítési határidő lejárta előtt is, megfelelő utólagos határidő kitűzésével, fix lejáratúvá teheti a szállítási szerződést, ha tudomására jut, hogy a szállító a kikötött határidőben nem fog teljesíteni. Az utólagos határidő kitűzése során a megrendelőnek figyelemmel kell lennie az eset összes körülményeire, így a szállító lehetőségeire is.

Eltérő szakmai szokás hiányában a szállító csomagolva és mérlegelve adja át a dolgot. A csomagolt és mérlegelt dolgot a szállító vagy a fuvarozó jelenlétében elegendő bruttó súly és darabszám szerint átvenni. A csomagolásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a dolog épségét a fuvarozás és a tárolás időtartama alatt megóvja. A szállító minőségileg hibásan teljesít akkor is, ha a dolog csomagolva kerül forgalomba, és a csomagoláson használt árujelző megtévesztésre alkalmas, vagy ha az egységesített csomagolású szállítás esetén súlyhiány áll fenn. Ha a felek a csomagolás módját illetően a szerződésben nem állapodtak meg, a szállító bármilyen csomagolást alkalmazhat, amely a dolog épségét a fuvarozás és tárolás időtartama alatt megóvja; a csomagolás költségei egyébként – eltérő megállapodás vagy árhatósági rendelkezés hiányában – a szállítót terhelik.

Eltérő kikötés hiányában, vagy ha az eset körülményeiből más nem következik, a szállító köteles továbbítani a terméket a megrendelőhöz. Ha a szállító a szolgáltatás tárgyának a fuvarozó részére való átadásával teljesített, a kárveszély – amennyiben a törvény kivételt nem tesz – a megrendelőre szállt át. A szállító azonban felelős azért a kárért, amelyet azzal okozott, hogy a küldeménynek a vasúti kocsiba való berakása során nem gondoskodott a rakomány biztos elhelyezéséről és az ehhez szükséges eszközökről.

Közbenső intézkedés elmulasztása miatt kötbérfelelősséggel tartozik a szállító, ha nem közli a megrendelővel annak a szállítmánynak a feladáskori mérlegelési adatait, amelyet csomagolva és mérlegelve kell átadni.

3.6. Vállalkozás

Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. A felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó részletes műszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, a megrendelő pedig díjat fizet, és az ajánlatot átveszi. A megrendelő a részletes ajánlatot – a törvény eltérő rendelkezésének, illetőleg a felek eltérő megállapodásának hiányában – szabadon felhasználhatja abban az esetben is, ha annak alapján a vállalkozóval nem köt szerződést. A felek a szolgáltatást műszaki tervekre és költségvetésre utalással is meghatározhatják. Ha a megrendelő a vállalkozó teljesítése révén új elgondolásról, megoldásról vagy műszaki ismeretről szerez tudomást, ezt a vállalkozó hozzájárulása nélkül mással nem közölheti.

3.6.1. Fővállalkozás

Önálló feladat ellátására alkalmas, összetett gazdasági, illetve műszaki egység megvalósítására irányuló vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó köteles a munka gazdaságos és gyors, az ugyanazon a létesítményen dolgozó többi vállalkozóval összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket megteremteni, valamint a többi vállalkozóval az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározásához szükséges szerződéseket megkötni. A vállalkozó felelőssége az ilyen vállalkozási szerződésben kikötött műszaki, gazdasági és egyéb feltételek teljesítéséért akkor is fennáll, ha a teljesítéshez szükséges tervet a vállalkozó egészben vagy részben nem maga készítette.

3.6.2. Vállalkozási díj

A díj a vállalkozás teljesítésekor esedékes. A vállalkozó a szerződésben meghatározott díjért mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához szükségesek. A vállalkozó olyan szolgáltatása esetén, amelyre a felek kifejezetten nem állapodtak meg, körültekintően vizsgálni kell, hogy a szerződés nem terjedt-e ki erre a szolgáltatásra is. A szerződés valóságos tartalmának a megállapításánál figyelembe kell venni a szerződés megkötését megelőző tárgyalásokat, a megkötéskor vagy utóbb tett nyilatkozatokat, a felek ráutaló magatartását, a vállalkozás tárgyát, a mű jellegét és általában az eset összes körülményeit. Vizsgálni kell azt is, hogy a felek a szerződésüknek akár kifejezett nyilatkozattal történt, akár pedig ráutaló magatartásukból megállapítható módosításával nem terjesztették-e azt ki az említett szolgáltatásra is. Ha a szerződés – az említettek szerint – valamely szolgáltatásra kiterjed, a vállalkozó azért csak akkor követelhet külön díjazást, ha aggálytalanul megállapítható, hogy a vállalkozási díj meghatározásánál erre a szolgáltatásra nem voltak tekintettel. Ebben az esetben a megrendelő a vonatkozó jogszabályokban meghatározott díjat, ilyennek hiányában pedig a szolgáltatás mennyiségének és minőségének megfelelő díjat köteles a vállalkozónak megfizetni. Ha a vállalkozó a szerződés (a módosított szerződés) kereteit meghaladó szolgáltatást is nyújtott a megrendelő részére, e szolgáltatás tekintetében a felek közötti jogviszony a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak a megfelelő alkalmazásával rendezhető.

3.6.3. A vállalkozó jogai és kötelezettségei

A vállalkozó saját költségén végzi el a munkát. Köteles úgy megszervezni a munkavégzést, hogy biztosítsa a munka gazdaságos és gyors befejezését. A vállalkozó köteles haladéktalanul értesíteni a megrendelőt minden olyan körülményről, amely a vállalkozás eredményességét vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. Felelős az értesítés elmulasztásából eredő kárért. A műszaki tervnek megfelelően elkészített létesítmény hibájáért a kivitelező kártérítéssel tartozik, ha a megrendelőtől kapott tervek hibáját felismerhette, a megrendelőt azonban erre nem figyelmeztette, vagy a munkát a jogszabály tilalma ellenére elvégzi. A közös károkozásra vonatkozó szabályok szerint az így keletkezett kár a tervező és a kivitelező között megosztható, de a megrendelővel szemben a felelősségük általában egyetemleges.

3.6.4. A megrendelő utasításai

A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést terhesebbé. (A felek ezektől a rendelkezésektől eltérhetnek.) Ha a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó elállhat a szerződéstől. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni.

A vállalkozó a megrendelő által adott anyaggal, illetve utasítás szerint nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne. A vállalkozót figyelmeztetési kötelezettség terheli a megrendelő olyan utasításával szemben, amely szerint valamely beruházást a környezetvédelem követelményeinek, illetőleg előírásainak mellőzésével kell megtervezi vagy kivitelezni. Ha a megrendelő az utasítását a figyelmeztetés ellenére fenntartja, a vállalkozó a munkát nem végezheti el.

3.6.5. A munkavégzés helye

Ha a munkát a megrendelő által kijelölt helyen kell végezni, a megrendelő köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. A vállalkozó a munka megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a megrendelő e kötelezettségét nem teljesíti. Ha a megrendelő e kötelezettségének a vállalkozó által megszabott megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, a vállalkozó elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet.

3.6.6. Ellenőrzés

A megrendelő ellenőrizheti, a szerződésben, illetőleg jogszabályban meghatározott esetben pedig ellenőrizni köteles a munkát és a felhasználandó anyagot. Nem mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő az ellenőrzést elmulasztotta vagy nem megfelelően végezte el.

Ha egyes munkarészeket a vállalkozó beépít (eltakar), és ezután az ellenőrzés a munka egy részének újbóli elvégzését tenné szükségessé, a vállalkozó köteles előzetesen megfelelő időben a megrendelőt a beépítésről értesíteni. Ha a megrendelő az értesítés ellenére az ellenőrzést elmulasztja, később a beépített munkarészt csak akkor ellenőrizheti, ha az újból végzett munkával kapcsolatos költségeket a vállalkozónak megfizeti.

3.6.7. Hibás teljesítés

Ha a munka végzése során a körülmények arra engednének következtetést, hogy a teljesítés hibás lesz, a megrendelő a fogyatékosság kiküszöbölésére tűzött megfelelő határidő sikertelen eltelte után gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő jogokat.

A gazdálkodó szervezetek közötti vállalkozási szerződések hibás teljesítése esetén az árleszállítás alapja a szolgáltatás ellenértéke, ha azonban a hiba a szolgáltatás egészének rendeltetésszerű használatát nem akadályozza, a hibás rész értéke. Az árleszállítás megállapításánál a bíróságnak arra kell törekednie, hogy a megbomlott értékegyensúly az ellenszolgáltatás csökkentésével helyreálljon. Ha a kötelezett a hiba kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja vagy nem végzi el, a jogosult a hiba kijavításának várható költségét akkor is követelheti, ha a kijavítás még nem történt meg. Ilyen esetben a kötelezettet a kijavítás előre látható indokolt költségeiben kell marasztalni. Az összeg meghatározásánál az az irányadó, hogy a kijavítás a jogosultnak milyen indokolt költséget okoz. (A bíróság a kötelezett kérelme alapján a jogosult hozzájárulása hiányában javítás helyett nem hozhat a kötelezettet árleszállítás, illetve javítási költség megfizetésére marasztaló határozatot.)

3.6.8. Elállás

A megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. A vállalkozási szerződésnél is érvényesül, hogy a megrendelő az általános - valamint a késedelem miatt bekövetkezett érdekmúlásra alapított – elállási jogát mindaddig gyakorolhatja, amíg a szolgáltatás átadása és átvétele nem történt meg. Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, vagy ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek indokolja, a bíróság a megrendelő elállása esetében - bármelyik fél kérelmére – a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A megrendelő ilyenkor is köteles a vállalkozó kárát megtéríteni.

Ha a megrendelő azért állt el a szerződéstől, mert a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalkozó a munkát csak olyan számottevő késéssel tudja elvégezni, hogy a teljesítés emiatt a megrendelőnek már nem áll érdekében, a megrendelő a szerződésszegésre vonatkozó szabályok szerint kártérítést követelhet.

3.6.9. Próbák

A felek a szolgáltatás átadásakor közösen elvégzik azokat a szakmailag szokásos és indokolt próbákat, amelyek a teljesítés megfelelő minőségének megállapításához szükségesek. Eltérő szakmai szokás hiányában a próba lefolytatásához szükséges feltételeket a megrendelő – a vállalkozó költségére – biztosítja, a próbát pedig a vállalkozó végzi. A vállalkozó köteles a megrendelőnek a szolgáltatott dologról a felhasználáshoz, fenntartáshoz szükséges tájékoztatást megadni. A megrendelő mindaddig nem köteles a díjat megfizetni, amíg nem tett eleget a vállalkozó tájékoztatási kötelezettségének, feltéve hogy annak hiányában a szolgáltatott dolog nem vehető rendeltetésszerű használatba.

3.6.10. A teljesítés lehetetlenné válása

Ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, és

– a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merült fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg;

– a lehetetlenné válás oka a vállalkozó érdekkörében merült fel, díjazásra nem tarthat igényt;

– a lehetetlenné válás oka a megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozót a díj megilleti, de a megrendelő levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenné válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben másutt keresett vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna.

A megkezdett, valamint a befejezett, de át nem adott mű tekintetében a kárveszély a teljesítés lehetetlenné válására vonatkozó szabályok szerint oszlik meg a megrendelő és a vállalkozó között. A vállalkozó a senkinek fel nem róható ok következtében elpusztult mű újbóli előállítására, a megrendelő pedig annak átvételére nem köteles. (A szerződés teljesítéséhez szükséges anyagokban és eszközökben esett kár viselésére az általános szabályokat kell alkalmazni.)

3.6.11. Alvállalkozó

A vállalkozó alvállalkozó igénybevételére jogosult. A vállalkozó a jogosan igénybe vett alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna; alvállalkozó jogosulatlan igénybevétele esetén pedig felelős minden olyan kárért is, amely anélkül nem következett volna be.

3.6.12. A vállalkozók koordinálása

Ha ugyanazon a létesítményen több vállalkozó tevékenykedik, a megrendelő a munkának gazdaságos és gyors, a vállalkozókkal összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket köteles megteremteni, a vállalkozók pedig kötelesek a munkavégzést összehangolni. A munka nem megfelelő megszervezésével másnak okozott kárt a mulasztó köteles megtéríteni. Több vállalkozó munkavégzése esetén az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározása érdekében a megrendelő és a vállalkozók szerződést köthetnek egymással. A szerződésben meghatározhatják a munka összehangolása révén elérhető megtakarítások és egyéb előnyök, valamint az egyes feleknél felmerülő többletköltségek megosztásának módját.

3.7. Építési szerződés

Építési szerződés alapján a vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles. Ha a szerződés megkötésekor a kivitelezéshez szükséges valamennyi terv (költségvetés, műleírás stb.) még nem áll rendelkezésre, a tervek fokozatos szolgáltatásának határidőit, valamint az építési-szerelési munka egészére vonatkozó költség-előirányzat alapján megállapított tájékoztató jellegű díjat a szerződésben meg kell határozni.

Ha a szolgáltatás természetéből más nem következik, a szolgáltatás oszthatatlan. Ha azonban a felek a szerződésben a munka egyes részeinek átadás-átvételében állapodnak meg, a szolgáltatást oszthatónak kell tekinteni. Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a munka elvégzéséhez szükséges hatósági engedélyezési eljárás megszervezése, továbbá a hatósági engedélyek beszerzése a megrendelő feladata. A vállalkozó köteles elvégezni a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó munkákat, továbbá azokat a műszakilag szükséges munkákat is, amelyek nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható.

A munkahely az építési-szerelési munka végzésére akkor alkalmas, ha állapota a szerződés teljesítését nem gátolja, továbbá ha a kitűzött alappontok és azok jegyzékének átadása megtörtént.

A megrendelő köteles a munkát időközönként ellenőrizni. A felek a munkavégzéssel kapcsolatos minden lényeges adatot, körülményt és utasítást a munkahelyen vezetett naplóban kötelesek egymással közölni. A vállalkozó kérésére – szükség esetén – a megrendelő köteles megadni a tervek magyarázatát, a részletes kivitelezési utasítást.

3.7.1. Átadás-átvétel

A megrendelő a vállalkozó értesítésében megjelölt időpontra kitűzött átadás-átvételi eljárás során köteles megvizsgálni a munkát és jegyzőkönyvben rögzíteni a vizsgálat alapján felfedezett hiányokat, hibákat, a hibás munkarészekre eső költségvetési összegeket, valamint az érvényesíteni kívánt szavatossági igényeket. Az építési-szerelési munka teljesítésének egyes joghatásai – formális átadás-átvétel hiányában – a megrendelő által történt tényleges birtokbavétel, illetőleg használatbavétel alapján is megállapíthatók.

Ha a megrendelő egyes munkarészeket a teljesítés előtt ideiglenes jelleggel átvesz (előzetes átadás), ezek tekintetében a kárveszély az átvétel időpontjától a megrendelőre száll át. Határidőben teljesít a vállalkozó, ha az átadás-átvétel a szerződésben előírt határidőn belül, illetőleg határnapon megkezdődött, kivéve ha a megrendelő a szolgáltatást nem vette át. Nem tagadható meg az átvétel a szolgáltatás olyan jelentéktelen hibái, hiányai miatt, amelyek más hibákkal, hiányokkal összefüggésben, illetve a kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák folytán sem akadályozzák a rendeltetésszerű használatot.

Az építési munka átvételénél a rendeltetésszerű használhatóságot elsősorban a törvényes kellékekhez, a szerződésben foglalt kikötésekhez, illetve az abban meghatározott használati célhoz viszonyítva kell megállapítani. A lakóépületnek a műszaki átadás-átvételkor beköltözésre, lakhatásra alkalmas állapotban kell lennie. Nem tekinthető rendeltetésszerű használatra alkalmasnak az a lakás, amelyben több kisebb jelentőségű hiba együttes előfordulása vagy a hiba javítása (pótlása) a lakás zavartalan használatát akadályozza. Ilyen esetben az épület (lakás) átvételét meg lehet tagadni.

Az építési szerződések körében a hibás szolgáltatás kijavítását a gazdasági perben eljáró bíróság a kijavítás módjának közelebbi megjelölése nélkül rendeli el. A bíróság a kijavítás elrendelésén kívül annak módja tekintetében – a szükséges szakértői bizonyítás alapján – abban az esetben határozhat, ha az eredeti tervdokumentációnak megfelelő kijavítás lehetetlen vagy célszerűtlen volna, és a felek a kijavítási módban nem tudnak megegyezni. Aránytalanul nagy költséggel járó kijavítási módot azonban a bíróság sem határozhat meg.

3.7.2. Utó-felülvizsgálat

Az átadás-átvételi eljárástól számított egy éven belül a munkát újból meg kell vizsgálni. Az utó-felülvizsgálati eljárást a megrendelő készíti elő és hívja meg arra a vállalkozót. Az építési szerződések körében az átadás-átvételi eljárástól számított egy éven belül tartott utó-felülvizsgálati eljárásról felvett jegyzőkönyvben feltüntetett hibákra (hiányokra) vonatkozó szavatossági jogok az utó-felülvizsgálati eljárás befejezését követő három hónapon belül akkor is érvényesíthetők, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból három hónapnál kevesebb van hátra.

3.8. Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés

Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a termelő meghatározott mennyiségű, maga termelte terményt, terméket vagy saját nevelésű, illetőleg hizlalású állatot köteles kikötött későbbi időpontban a megrendelő birtokába és tulajdonába (kezelésébe) adni, a megrendelő pedig köteles a terményt, terméket, illetőleg állatot átvenni és az ellenértéket megfizetni. Gazdálkodó szervezet a nem maga termelte termény, termék és a nem saját nevelésű, illetve hizlalású állat továbbadására is köthet mezőgazdasági termékértékesítési szerződést. (A mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adásvétel, illetőleg a vállalkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni.)

A szerződés tárgya valamely terméknek meghatározott területen megtermelése, továbbá állat nevelése vagy hizlalása is lehet. A felek a mennyiséget meghatározhatják a mezőgazdasági termék sajátosságának megfelelő mértékegységben vagy meghatározott terület teljes termésében, illetőleg meghatározott állat teljes hozamában vagy ezek hányadában. A minőséget, a minőség és a mennyiség megvizsgálásának módját, a minőségi és a mennyiségi kifogásolás rendjét meghatározhatják szabványra vagy más előírásra, mindkét fél által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással, vagy szabatos leírással.

A szerződés érvényesen csak írásban köthető. Az írásba foglalás elmulasztása esetében is érvényes azonban a szerződés, ha bármelyik fél a szerződésből származó kötelezettségeit teljesítette.

A szerződő felek a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben kötelezettséget vállalhatnak arra, hogy a megrendelő a termelő – illetve a termelő a megrendelő – részére a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt, és ezzel kapcsolatban tájékoztatást ad, a másik fél pedig a szolgáltatást az adott útmutatásnak megfelelően igénybe veszi.

Ha a vetőmagot vagy más szaporítóanyagot a megrendelő szolgáltatja, a termelő csak ezt használhatja fel. Nem használható fel azonban az a vetőmag, szaporítóanyag, amellyel kapcsolatban a termelő minőségi kifogással élt, és azt a megrendelő elfogadta, vagy a minőség meghatározására jogosult szerv a minőségi hibát megállapította.

A megrendelő által elszámolásra vagy előlegként adott szolgáltatások visszafizetését a termelő nem tagadhatja meg azon az alapon, hogy azok a termelés eredményéből nem fedezhetők. Az átvételi késedelem ideje alatt a szolgáltatás tárgyának természete miatt bekövetkező értékcsökkenés a késedelemért felelős fél terhére esik, kivéve ha bizonyítja, hogy az értékcsökkenésért a másik fél felelős.

3.8.1. Értesítési kötelezettség

Ha a szerződésben vállalt valamely kötelezettség teljesítése előreláthatóan akadályba ütközik, erről a felek kötelesek egymást értesíteni, kivéve ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül is ismernie kellett. Az akadályértesítési kötelezettség elmulasztását a szerződésszegés elbírálása során figyelembe kell venni.

A termelő a teljesítési határnap, illetve határidő kezdete előtt is teljesíthet, köteles azonban a teljesítés megkezdéséről a megrendelőt az átvételhez szükséges felkészülési idő biztosításával előzetesen értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a termelő felelős.

3.8.2. Teljesítés

A termelő jogosult a szerződésben kikötött mennyiségnél tíz százalékkal kevesebbet teljesíteni. A teljesítés helye a termelő telephelye. A megrendelő köteles megtenni a fuvarozóval szembeni igény érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket. Erről a termelőt haladéktalanul értesítenie kell. Az említett intézkedések elmulasztása esetén a megrendelő nem követelheti a termelőtől azoknak a károknak a megtérítését, illetőleg felel azokért a károkért, amelyek a fuvarozóval szemben érvényesíthetők lettek volna.

3.8.3. Több évre szóló szerződés

A mezőgazdasági termékértékesítési szerződést több évre is meg lehet kötni. Ebben az esetben a felek az árban nem kötelesek megállapodni. A több évre szóló szerződésben a felek arra is vállalkozhatnak, hogy

– a termelést, a feldolgozást vagy az értékesítést közös kockázatviselés mellett végzik;

– a termelés, a feldolgozás vagy az értékesítés során elért nyereséget – a szerződésben megállapított arányban – megosztják.

3.9. Tartási szerződés

Tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a másik felet megfelelően eltartani. Tartási szerződést kötelezettként jogi személy is köthet. A tartási szerződés tipikusan vagyonszerzés jogcíme, mert általában a tartás fejében az eltartott az eltartóra ruházza az ingatlana tulajdonjogát.

A tartás kötelezettsége a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre is kiterjed. A szerződés a jogosult haláláig áll fenn. A tartási kötelezettség annyiban száll át az eltartó jogutódjára, amennyiben a kötelezett által nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi.

Ha a jogosult tartása fejében a kötelezettre ruházza a tulajdonában levő ingatlant, a tartási jogot az ingatlan-nyilvántartásba be lehet jegyezni. Ha a tartási jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, a jogosult a tartási kötelezettség elmulasztása esetén a végrehajtásra vonatkozó szabályok szerint kielégítést kereshet az ingatlanból. Ha az ingatlant a tartásra kötelezett elidegeníti, az új tulajdonos köteles tűrni a kielégítést.

A bíróság – mindkét fél érdekeinek figyelembevételével – módosíthatja a tartási szerződést. Ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné vált, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés végleges vagy az említett körülmények megszűntéig tartó átváltoztatását életjáradéki szerződéssé, ha pedig a szerződés célja ilyen módon sem valósítható meg, a szerződés megszüntetését. A bíróság a szerződést a felek megfelelő kielégítésével szünteti meg.

3.10. Életjáradéki szerződés

Életjáradéki szerződés alapján az egyik fél meghatározott pénzösszeg vagy terménymennyiség időszakonként visszatérő szolgáltatására köteles. Az életjáradéki szerződésre a tartási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

4. Engedményezés

A cég vagyonához tartoznak a különféle követelések is. Az eredetileg mást illető követelések megszerzése engedményezés útján történik. A Ptk. szerint ugyanis a jogosult (az engedményező) szerződéssel másra (az engedményesre) átruházhatja a követelését. Az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is. A kötelezett az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek.

Nem lehet engedményezni a jogosult személyéhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja. A köteles rész mint kötelmi jellegű pénzkövetelés engedményezhető. A kinnlevőség behajtására vonatkozó képviseleti meghatalmazás nem tekinthető engedményezési nyilatkozatnak.

Ha az engedményezési szerződés az engedmény összegét meghatározza, de nem szól a már esedékessé vált késedelmi kamatokról, azok összege – a kamat járulékos jellege ellenére - automatikusan nem tárgya az engedménynek. Az engedményezés után esedékessé váló kamatok az engedményest külön kikötés hiányában is megilletik.

Az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában még létre sem jött követelés érvényesen nem engedményezhető. Ezért az ilyen szerződés ellenére a követelés összege továbbra is az adós gazdálkodó szervezet felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonának a része.

Ha már nem létező követelés engedményezésére kerül sor, az ilyen engedmény lehetetlen szolgáltatásra irányul, ezért a szerződés semmis. A szerződés semmissége ilyen esetben nem orvosolható, ezért a szerződés érvénytelenségének következményeként az eredeti állapotot kell helyreállítani. Ennek során beszámításnak is helye lehet, ha annak feltételei egyébként fennállnak.

Az engedményezésre vonatkozó szerződés a megkötésével egyidejűleg teljesedésbe megy, ezért a felszámolási eljárás közzététele előtt kötött ilyen szerződésnek a felszámoló részéről történő felmondása kizárt.

A lízingszerződés kötelezettje a berendezés bérbeadására vonatkozó kötelezettségét engedményezés formájában is teljesítheti. Ha az engedményezett jog olyan szerződésből ered, amelyet kötbérszankció jogszabály erejénél fogva biztosít, az engedményes szerződésszegés esetén kötbérigényét akkor is érvényesítheti a kötelezettel szemben, ha a lízingszerződésben nem kötöttek ki kötbért.

Szavatossági jog eredményezése esetén a vállalkozó a megrendelő engedményezésével szemben köteles helytállni.

Ha a címzett a vasúti fuvarozási szerződésből eredő jogait a feladóra engedményezi, ez nemcsak felszólamlásra, hanem a szerződésszegésből eredő igények érvényesítésére is vonatkozik.

A kijelölt felszámoló a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet vagyonát ingyenes engedményezés útján nem csökkentheti. Az ilyen engedményezés akkor is semmis, ha annak kedvezményezettje egy ugyancsak felszámolás alá került másik gazdálkodó szerv, aki egyben hitelezője az engedményezőnek.

4.1. Értesítés

Az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell. A kötelezett az értesítésig jogosult az engedményezőnek teljesíteni. Ha a kötelezettet az engedményező értesíti, a kötelezett az értesítés után csak az engedményesnek teljesíthet. Az engedményestől származó értesítés esetén a kötelezett követelheti az engedményezés megtörténtének igazolását. Ennek hiányában csak a saját veszélyére teljesíthet annak, aki engedményesként fellépett.

Ha a kötelezett az engedményezés és az erről való értesítés ellenére a korábbi jogosultnak fizet, az új jogosult ezen alapuló kártérítési igénye a kötelezettel szemben a jogellenes fizetés időpontjában válik esedékessé.

Az engedményezésről történt értesítés után az engedményező a saját nevében a maga javára az engedményezett követelést már nem érvényesítheti. A kötelezettnek az engedményezésről való értesítése megszakítja az elévülést.

4.2. Faktoring

A faktoringszerződéssel a bank valamely követelés jogosultjától – általában ellenértékért – megvásárolja a követelést, amelyet a jogosult e szerződéssel a bankra engedményez. A faktorbank és a követelés kötelezettje között faktoringügylet nem jöhet létre. A faktoringszerződés valamely jövőben esedékessé váló követelés átruházását, megvásárlását jelenti, ez tehát engedményezésnek fogható fel. Jogszabályi előírás hiányában az engedményezési szerződés érvényességéhez – s ezzel a faktoringszerződés érvényességéhez – nem szükséges annak írásba foglalása. A faktoringszerződésről szóló értesítést követően a kötelezett csak az engedményesnek teljesíthet.

4.3. Váltójogi engedményezés

A váltó ugyan forgatható értékpapír, de forgatás hiányában az csak engedményként ruházható át. Ilyen esetben a váltót nem váltójogi hatállyal szerzi meg annak birtokosa, ezért a kötelezett csak azokkal a kifogásokkal élhet, amelyeket az engedményezővel szemben is felhozhatna.

A váltókötelezettnek a váltókötelem alapján fennálló kötelezettsége – harmadik (jogi) személlyel szemben fennálló követelésének a váltójogosultra való engedményezése útján - csak akkor szűnik meg, ha a váltójogosult az engedményezési szerződésben elismeri, hogy az engedményezés folytán a váltóból származó kötelezettsége alól a kötelezett szabadul.

Az úgynevezett utóforgatmány váltójogi engedményezésnek minősül, vagyis az utóforgatmányos az engedményező forgató váltóhitelező helyébe lép és a forgató jogait szerzi meg. Az ilyen engedmény igazolása a váltó bemutatásával megtörténik, azt követően a váltóadósok az engedményezővel szemben fennálló kifogásaikat, ellenköveteléseiket az utóforgatmányossal szemben is érvényesíthetik.

4.4. Az engedményező felelőssége

Az engedményező - az engedményezés fejében kapott ellenérték erejéig – kezesként felel az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért, kivéve ha a követelést kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át az engedményesre, vagy felelősségét egyébként kizárta.

Az ellenérték fejében való engedményre az adásvétel, az ingyenes engedményre az ajándékozás szabályait kell alkalmazni. Ha a követelés jogszabály vagy hatóság rendelkezése folytán száll át másra, azok eltérő rendelkezése hiányában az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben a korábbi jogosult kezesi felelőssége csak akkor marad fenn, ha ezt kifejezett rendelkezés írja elő.