II. MUNKAHELYI BALESET, FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉS

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. április 5.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2001/04. számában (2001. április 5.)

1. Fogalmak

A munkavégzés során az ember adott cél megvalósítására mozgósítja élettani, fizikai és szellemi képességeit.

A munkavégzés külső feltételei:

– a megoldandó munka-feladat,

– az alkalmazandó technológia,

– a munkavégzés környezeti adottságai,

– a munkaszervezet és

– a munkaeszközök.

Belső feltételei:

– a személyi képességek,

– a képzettség,

– az ismeretek és a gyakorlottság.

A munkát végző ember nap mint nap kénytelen alkalmazkodni a külső körülményekhez, ami lehet sikeres, ebben az esetben – a mindennapi pihenés mellett – a munkavállaló szervezetének fizikai, szellemi és élettani egyensúlyi állapota folyamatosan fennmarad. A munkáltatónak és a munkavállalónak egyaránt ez a helyzet a legkedvezőbb: a munkavállaló munkateljesítménye ilyen esetben a legnagyobb.

A munkafeladathoz és annak feltételeihez való munkavállalói alkalmazkodás ugyanakkor lehet sikertelen is, amikor a munkafeladat és annak feltételei túlterhelik a munkavállaló alkalmazkodási képességeit. Ennek a következménye lehet munkateljesítmény-csökkenés, sérülés, kóros állapot, heveny vagy idült kórfolyamat beindulása, munkaképtelenség, a munkaképesség átmeneti, tartós vagy végleges megváltozása, vagy akár – végső esetben – rokkantság vagy halál.

A baleset egyaránt bekövetkezhet a munkakörülmények hirtelen, olyan mértékű megváltozásából, amelyhez a munkavállaló alkalmazkodóképessége elégtelen, ám a balesetek bekövetkezhetnek változatlan munkakörülmények között is. A balesetek túlnyomó részében kimutatható az emberi tényező szerepe.

A foglalkozási megbetegedések általában a munkakörülmények egy vagy több tényezőjének hatására kezdődik. A kórfolyamatok kifejlődése követheti a hatást lappangási idő (heveny foglalkozási megbetegedés), vagy akár hosszú időtartam után, esetleg már a munkavégzés gyakorlásával járó életszakaszt követően kialakuló vagy beinduló kórfolyamat formájában (idült foglalkozási megbetegedés).

A foglalkozási megbetegedéseknél a foglalkozás és a kórkép közötti ok-okozati kapcsolat mindenkinél – személyenként – igazolható.

1.1. Baleset

A baleset váratlanul lép fel, bekövetkezése nem szándékolt, károsodást okoz az emberi egészségben, életben vagy anyagi javakban. Baleset kiváltó oka lehet az ember által létrehozott és működtetett tevékenységi és termelőrendszer(ek) működési zavara is.

A balesetet csoportosítani lehet:

– a kiváltó okok jellege (mechanikai, hőmérsékleti, vegyi, sugárzások okozta, elektromos, biológiai stb.),

– a sérülés jellege (helyi, általános hatások, szövetek-szervek sérülése, szervek működészavara, csonkulások; anyagcsere-működési zavarok, a központi és perifériás idegi szabályozás zavarai stb.),

– az ellátásuk lehetőségei (sebészeti, baleseti-sebészeti, idegsebészeti, belgyógyászati, ideggyógyászati, elmegyógyászati),

– a sérülés súlyossága (munkaképtelenséget nem okozó, enyhe, súlyos, életveszélyes, halálos; egyszeres, többszörös, összetett stb.) alapján.

A baleset a munkavédelemről szóló törvény szerint az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be, és sérülést, mérgezést vagy más testi, lelki egészségkárosodást vagy halált okoz.

1.1.1. Munkahelyi baleset

Munkahelyi baleset a munkahelyen bekövetkezett – munkavédelmi értelemben vett – baleset, vagyis olyan baleset, ami a munkavállalót a munkahelyen szervezett munkavégzéssel összefüggésben éri.

1.1.2. Üzemi baleset

Az üzemi baleset kifejezetten társadalombiztosítási kategória.

Az üzemi baleset az, amikor a biztosítottat

– a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben,

– a munkába vagy onnan a lakására (szállására) menet közben,

– közcélú munka végzése közben, továbbá

– keresőképtelenségének vagy rokkantságának (munkaképesség-változásának) elbírálása céljából elrendelt, illetőleg keresőképessé válásához szükséges egyéb orvosi vizsgálatokon vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben érte a baleset.

Üzemi balesetnek kell tekinteni továbbá a foglalkozási betegséget is, ha a társadalombiztosítási jogszabályban megállapított körben a baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási megbetegedésről van szó.

Nem üzemi a baleset, ha

– kizárólag a sérült ittassága miatt,

– a munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat során,

– ha munkahelyi rendbontás során következett be.

Nem üzemi baleset az sem, ami ugyan a lakásról (szállásról) munkába és a munkából lakásra (szállásra) menet közben érte a dolgozót, de a balesetet szenvedett indokolatlanul nem a legrövidebb úton közlekedett, vagy indokolatlanul megszakította az utazást, s e nélkül a baleset nem következett volna be.

A baleseti ellátás iránti jogosultságát megszüntetik a sérült alábbi magatartásai is:

– ha sérülését szándékosan okozta,

– ha a sérülése miatt az orvosi segítség igénybevételével szándékosan késlekedett,

– ha a balesete bejelentésével szándékosan késlekedett.

1.1.3. Munkabaleset

Munkabaleset az, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától, továbbá a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül.

A szervezett munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha az a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás során, illetve a szervezett üzemi étkeztetés, a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás, a munkáltatónak a munkavállalót a munkahely és a lakás (szállás) között munkába és munkából szállító saját vagy bérelt járműve, a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás igénybevétele során következett be.

Annak ellenére társadalombiztosítási szempontból üzemi balesetnek minősül, nem munkabaleset a munkavállalónak a munkahelye és a lakás (szállása) között munkába és munkából történő, indokolatlanul nem megszakított és a legrövidebb útvonaltól indokolatlanul nem eltérő közlekedése során elszenvedett balesete.

Bányászati munkabaleset az a munkabaleset, amely a bányászati tevékenység során – bármely – munkáltatónál következett be.

Súlyos munkabaleset

– a sérült halálát okozó baleset (idetartoznak azok az esetek is, amelyek a balesetet követő 90 napon belül, és orvosilag igazolhatóan a baleset következményeként eredményeznek halált),

– a sérült magzata vagy újszülötte halálát okozó baleset,

– a sérült önálló életvezetését gátló maradandó károsodását eredményező baleset,

– az érzékszerv vagy érzékelőképesség elvesztését vagy jelentős mértékű károsodását okozó baleset,

– a reprodukciós képesség (nemzőképesség, szülőképesség) elvesztését vagy jelentős mértékű károsodását okozó baleset,

– az orvosi vélemény által igazoltan életveszélyes sérülést, egészségkárosodást okozó baleset,

– a hüvelykujj vagy a kéz, illetve a láb kettő vagy több ujja nagyobb részének, illetve ezt meghaladó mértékben más testrésznek elveszítésével járó, súlyos csonkulást eredményező baleset,

– a beszédképesség elvesztését okozó baleset,

– a feltűnő torzulást, bénulást, elmezavart okozó baleset.

1.2. Foglalkozási megbetegedés

1.2.1. Társadalombiztosítási meghatározás

Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának különös veszélye folytán keletkezett.

1.2.2. Munkavédelmi meghatározás

Foglalkozási megbetegedés a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben következett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás,

– amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, és a munkavégzés, munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza,

– illetve amely a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye.

1.2.3. Kórképcsoportok

Foglalkozási kórképek a következők:

– mérgező elemek és vegyületeik okozta foglalkozási betegségek: ólom, kadmium, higany, mangán, berillium, arzén, foszfor, fluor;

– kismolekulájú mérgező szervetlen vegyületek okozta foglalkozási kórképek: szén-monoxid, kénhidrogén, szénkéneg;

– kismolekulájú mérgező szerves vegyületek okozta foglalkozási mérgezések: benzol és homológjai; benzol-benzolhomológok nitro- és aminoszármazékai; metil-alkohol; a zsírsorozat halogénezett vegyületei; nitroglicerin, nitroglikol, etilénglikol, dinitrát; dioxán (dietilén-oxid);

– egyes vegyi készítmények okozta foglalkozási megbetegedések: műtrágyák és növényvédő szerek okozta mérgezések;

– sugárzások okozta foglalkozási kórképek: ionizáló sugárzások okozta kórképek; hősugárzás okozta szürkehályog;

– foglalkozási eredetű rákos megbetegedések: a bőr egyszerű rákos megbetegedései; aromás aminok okozta húgyúti daganatos megbetegedések, a légutak foglalkozási eredetű rákos megbetegedései;

– ásványi anyagok és porok okozta foglalkozási eredetű tüdőmegbetegedések: szilikózis (kvarcpor); alumíniumpor okozta tüdőmegbetegedések; azbesztózis (azbeszt); talkózis (talkum); keményfémporok okozta előrehaladt tüdőhegesedési kórképek;

– vibráció okozta foglalkozási eredetű kórképek;

– zaj okozta foglalkozási eredetű halláskárosodás;

– nyomáscsökkenés kiváltotta foglalkozási eredetű idült kórképek;

– foglalkozási eredetű fertőzésből eredő kórképek: állatról emberre átvitt állati fertőző megbetegedések (zoonózis), továbbá foglalkozási eredetű tetanusz és tarlósömör;

– foglalkozási eredetű fertőző betegségek idült következményei;

– egészségügyi dolgozók foglalkozási eredetű vírushepatitis (vírusos májgyulladás) fertőzéseinek idült következményei;

– térdelő helyzetben végzett munkától eredő térdízületi porckorongsérülések.

1.3. Fokozott expozíciók

A foglalkozási eredetű kórképek egy részénél a munkavállaló szervezetében kimutatható és mérhető a kórképet okozó károsító munkahelyi tényező, még azt megelőzően, hogy a tényleges kórkép vagy annak valamely kóros tünete kifejlődnék. A munkahelyi ártó tényező által az emberi (munkavállalói) szervezetben kiváltott, és még a foglalkozási megbetegedés kifejlődése előtt kimutatható és mérhető hatást a biológiai expozíciós mutató (BEM) fogalmával jelölik. A biológiai expozíciós mutatónak azt az értékét, amelynek szintje fölött már előfordulhat az adott hatás által kiváltott foglalkozási megbetegedés, figyelmeztető szintnek, biológiai határértéknek nevezik.

Ha a munkavállalónál a biológiai határérték szintjét meghaladja az expozíció, bekövetkezik a fokozott expozíció, ami nem más, mint a munkavállaló szervezetében a munkavégzés során, a foglalkozás gyakorlása közben, vagy azzal összefüggésben a biológiai expozíciós mutatónak a jogszabályban meghatározott koncentrációja vagy mértéke, illetve zajnál a 4000 Hz-en a 30 dB halláscsökkenés bármely fülön.

Az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállalók (napi, heti) expozíciós idejének korlátozásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 1. számú melléklete 22 biológiai határértékkel bíró vegyületet sorol fel, ebből 2 vegyület esetében vizeletből és vérből, 3 vegyület esetén vérből, 17 vegyület esetén vizeletből mutatható ki az adott vegyület biológiai határértékkel szabályozott biológiai expozíciósmutató-anyaga. A 23. ártó tényező a munkahelyi zaj.

2. A munkahelyi balesetek bejelentése, kivizsgálása

2.1. Nyilvántartásba vétel

A munkáltatónak haladéktalanul nyilvántartásba kell vennie a tudomására jutott munkabalesetet (beleértve a bányászati munkabalesetet is). A telephelyenként külön vezetett nyilvántartásban rögzíteni kell

– a bejelentett munkabaleset tárgyévi sorszámát,

– a sérült személyi azonosító adatait, munkakörét,

– a sérülés időpontját, helyszínét, jellegét,

– a sérült ellátására tett intézkedést, valamint

– hogy a sérült folytatta-e a munkáját.

A munkáltatónak az adott telephelyére vonatkozó nyilvántartási kötelezettsége kiterjed a más munkáltató kirendelt és itt foglalkoztatott munkavállalójának, a gyakorlati képzés keretében itt foglalkoztatott tanulóknak és a szakmai gyakorlatot végző, szakképzésben részt vevőnek, a munkáltató központi telephelyére vonatkozó nyilvántartási kötelezettség pedig a munkáltató külföldre kirendelt és ott munkabalesetet szenvedett dolgozójának munkabalesetére is. A munkáltatónak ez a kötelezettsége a baleset időpontját követő 3 év eltelte után megszűnik.

2.2. Bejelentés

A munkáltató köteles haladéktalanul (telefonon, telexen, faxon és személyesen) bejelenteni a súlyos munkabaleseteket (a bányászati munkabalesetek kivételével) a baleset helyszíne szerint illetékes munkavédelmi felügyelőségi szervnek. Az általa gyakorlaton foglalkoztatott tanulót, hallgatót ért munkabalesetről a munkáltató köteles értesíteni a tanuló, hallgató nevelési, oktatási intézményét, a más munkáltató hozzá kirendelt dolgozójának munkabalesetéről pedig a kirendelő munkáltatót.

2.3. Kivizsgálás

A munkaképtelenséget okozó munkabalesetet a munkáltatónak haladéktalanul ki kell vizsgálnia. A súlyos és egyidejűleg – ugyanott – kettőnél több személy sérülését okozó munkabaleset körülményeinek kivizsgálására csak munkavédelmi szaktevékenységet folytató személy jogosult. A kivizsgálás során

– tisztázni kell a kiváltó és közreható tárgyi, szervezési és személyi okokat;

– a vizsgálat észleléseit – minden sérültre vonatkozóan külön-külön – munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzíteni és részletesen dokumentálni olyan mélységig, hogy az alkalmas legyen a baleset okainak felderítésére és vita esetén a tényállás tisztázására és bizonyítására.

A vizsgálat eredménye alapján intézkedni kell a baleset okainak megszüntetése, a további balesetek megelőzése végett.

A munkáltató által folytatott kivizsgálás eredményét és az annak alapján tett munkáltatói intézkedéseket a munkavédelmi felügyelet területileg illetékes szerve felügyeleti jogkörében felülvizsgálhatja. Súlyos munkabaleset esetében a munkavédelmi felügyelet a munkáltató által folytatott kivizsgálást és a munkáltatói intézkedéseket hivatalból köteles felülvizsgálni.

A munkabaleset fogalmába nem tartozó üzemi balesetre (úti baleset) vonatkozó bejelentéseket a munkáltató köteles kivizsgálni, és a vizsgálat eredményét üzemi baleseti jegyzőkönyvben rögzíteni.

3. Munkabaleseti jegyzőkönyv

A munkavédelmi törvény részletes előírást ad a munkabaleseti jegyzőkönyv formájára és tartalmára. A baleset kivizsgálása során a meghallgatott személyek tanúvallomásait jegyzőkönyvben kell rögzíteni, a munkabaleset körülményeit fényképpel, helyszínrajzzal és minden egyéb szükséges és lehetséges módon dokumentálni kell. A munkabaleseti jegyzőkönyvet és mellékleteit az eset nyilvántartási sorszámával kell ellátni. A munkabaleseti jegyzőkönyvben rögzíteni kell továbbá a munkáltatónak a kivizsgálás alapján tett döntését, s azt is, hogy az esetet nem minősíti munkabalesetnek.

A vizsgálat befejezésekor, de legkésőbb a baleset napját követő hónap 8. napjáig a munkáltató köteles a munkabaleseti jegyzőkönyvet megküldeni

– a sérültnek - halála esetén a legközelebbi hozzátartozójának – (ha az esetet a munkáltató nem minősítette munkabalesetnek, úgy a jogorvoslati lehetőségek közlésével),

– a halált vagy három napot meghaladó munkaképtelenséget okozó munkabaleset jegyzőkönyvét, továbbá a hazai székhelyű munkáltató magyar munkavállalójának külföldön (kiküldetésben, külszolgálatban) elszenvedett ugyanilyen következményű munkabalesete jegyzőkönyvét a területileg illetékes megyei (fővárosi) szintű munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségnek, bányászati munkabaleset esetében a Magyar Bányászati Hivatal területileg illetékes szervének,

– az illetékes társadalombiztosítási szervnek (kifizetőhely, egészségbiztosítási pénztár vagy kirendeltség).

4. A foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek bejelentése, nyilvántartása és kivizsgálása

4.1. Foglalkozási megbetegedés

A foglalkozási betegséget az orvos észleli és diagnosztizálja, így őt terheli a bejelentési kötelezettség is. A foglalkozási betegségben szenvedőnek nem keresőképtelen dolgozó keresőképtelenné válásakor a bejelentést újra meg kell tenni.

Ha felmerül a foglalkozási megbetegedés gyanúja, az észlelő orvos a beteget foglalkozás-egészségügyi szakrendelésre, vagy az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetbe (OMFI) utalja. Tüdőhegesedést okozó porártalmaknál a végleges diagnózis felállítására a Baranya Megyei Tüdőgyógyintézet is jogosult. A bejelentést ezekben az esetekben a végleges diagnózist felállító egészségügyi szerv teszi meg.

A bejelentési határidők:

– egyedi esetben a diagnózist követő 24 órán belül írásban,

– halálos kimenetelű vagy tömeges (egy helyen egyidejűleg 5 vagy annál több munkavállaló) heveny foglalkozási megbetegedésének diagnosztizálása esetén azonnal szóban (telefonon) és a diagnózist követő 24 órán belül írásban.

4.1.1. Munkáltatói bejelentés

A munkáltató az orvosi észleléstől függetlenül azonnal köteles bejelenteni a munkahelyen bekövetkezett halálos vagy tömeges (5 vagy több munkavállalót érintő) foglalkozási megbetegedést

– az ÁNTSZ területileg illetékes város intézetének,

– az Országos Tisztifőorvosi Hivatal igazgatójának, és

– az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetnek.

A munkáltató a magyar állampolgárságú munkavállalója által külföldön elszenvedett foglalkozási megbetegedéséről az észleléskor köteles értesíteni az ÁNTSZ területileg illetékes városi intézetét.

4.2. Fokozott expozíció

A dolgozókat rendszeres időszakonként ellenőrző és a BEM-vizsgálatot végző foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa köteles bejelenteni a fokozott expozíciós eseteket az Állami Népegészségügyi Szolgálat orvosának.

A bejelentést az erre a célra szolgáló bejelentő nyomtatványon kell megtenni.

4.3. Kivizsgálás

Az ÁNTSZ hivatalból bevonja a vizsgálatba

– a munkáltatót,

– a munkavállalók képviselőjét (munkavédelmi képviselőt),

– a munkáltató foglalkozás-egészségügyi ellátását végző szervezet orvosát.

A halálos vagy tömeges megbetegedés esetén ezen túlmenően be kell vonni:

– az ÁNTSZ megyei intézetét,

– a szakmai illetékességük szerint a növény-egészségügyi és talajvédelmi állomást vagy az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomást,

– a bányakapitányságot,

– a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőséget.

A munkáltató a vizsgálat érdekében köteles közölni a szükséges információkat és adatokat a vizsgálat lefolytatójával, illetve – ha szükséges – további orvosi és higiénés vizsgálatokat kell elvégeztetnie. A vizsgálatról jegyzőkönyvet kell felvenni, a vizsgálati lapokat előírásszerűen ki kell tölteni. A vizsgálatot 30 nap, bonyolult (további orvosi vagy laboratóriumi vizsgálatokat igénylő) esetben 60 nap alatt be kell fejezni.

A 7 példányos dokumentáció példányait át kell adni

– a foglalkozási megbetegedésben szenvedő munkavállalónak (képviselőjének),

– a munkáltatónak,

– a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának,

– a vizsgálatba bevont szakmai intézetnek,

– az ÁNTSZ megyei intézetének (2 példánnyal, abból 1 példány az OMFI számára),

– az ÁNTSZ városi intézetének.

4.4. Nyilvántartás

Az ÁNTSZ szervei nyilvántartási és jelentési rendszert dolgoztak ki a foglalkozási megbetegedésekkel és fokozott expozíciós esetekkel kapcsolatban. A munkáltató a munkabalesetekkel azonos módon, a munkabalesetek nyilvántartásában köteles nyilvántartani minden előfordult és igazolt foglalkozási betegségi és fokozott expozíciós esetet is. A további foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek megelőzéséhez szükséges intézkedések körét az ÁNTSZ városi intézete határozza meg. Ez a szerv rendeli el a konkrét intézkedéseket is. A munkáltató kötelessége, hogy gondoskodjon az elrendelt intézkedések végrehajtásáról.

5. Foglalkozással összefüggő megbetegedések

A foglalkozáshoz kapcsolódóan megjelenő kórképek további csoportjánál az ok-okozati kapcsolat közvetlenül nem mutatható ki. Az adott kórképeknél az adott foglalkozási hatások ugyan a statisztikában gyakrabban fordulnak elő, de ezek a – mindig több, együttesen ható tényező által kiváltott – kórképek az adott kiváltó munkahelyi hatás nélkül is felléphetnek (mert a kórképet több ok is kiválthatja). Ezek – az adott munkahelyi hatásra megnövekedő számban megjelenő, de adott munkahelyi hatás nélkül is jelentkezhető – kórformák képezik a foglalkozással összefüggő betegségek körét. Ezeknek a betegségeknek jellemzője, hogy a kórkép kiváltó okai között a foglalkozás csupán az egyik ok.

A foglalkozással összefüggő megbetegedések fontosabb kórcsoportjai:

– idült légúti megbetegedések,

– mozgásszervi betegségek (az izmok, inak, ízületek idült, úgynevezett reumatikus jellegű betegségei),

– szív-ér rendszeri idült betegségek,

– egyes pszichiátriai kórképek (neurózisok).

A megelőzés eszközei:

– a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeire vonatkozó előírások betartása és a foglalkozási ártó tényezők lehetséges kiküszöbölése,

– a dolgozók munkaköri alkalmasságának rendszeres ellenőrzése és időszaki alkalmassági vizsgálata alapján a legmegfelelőbb munkaszervezés és munkaidő-pihenőidő rendszer kidolgozása,

– szükség esetén foglalkozási rehabilitáció.

A kórképek tekintetében az állapotuk és munkakörülményeik összehangolása a munkavállalók érdeke (hiszen az egészségükről, az életükről és a munkájukról van szó).

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. április 5.) vegye figyelembe!