I. MUNKAVÉDELMI ELŐÍRÁSOK

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. április 5.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2001/04. számában (2001. április 5.)

1. A munkavédelem szabályrendszere

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) és a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény mellett számos jogszabály tartalmaz munkavédelemre vonatkozó részletszabályokat (nemdohányzók, fiatalkorúak munkajogi védelme, munkahelyek kémiai biztonsága stb.). Igen széles az úgynevezett kapcsolódó jogszabályok köre is, amelyek nem kifejezetten munkavédelmi tárgyúak, de egyes munkavédelmi feladatok, eljárások, kötelezettségek tekintetében részletes háttérszabályozást nyújtanak (energiatörvények, egészségügyi törvény, államigazgatási eljárási szabályok, munkajog stb.).

1.1. Munkavédelmi szabályzat

A munkavédelemre vonatkozó szabályok rendszerében a legalsó szinten a munkáltató belső szabályozása áll, mégis a gyakorlati megvalósulás szempontjából ez tekinthető a legfontosabb regulának. A munkáltatói előírás egyébként kötelező erejű, megszegése tehát ugyanúgy szankcióval jár, mint a jogszabályok be nem tartása. A belső szabályozás lényege, hogy a munkáltató határozza meg a jogi és szabványokban megfogalmazott munkavédelmi követelmények megvalósításának módját. Mindenképp ki kell alakítani az egyénivédőeszköz-juttatás belső rendjét, el kell készíteni a mentési tervet, és szabályozni kell a veszélyforrások elleni védekezést.

A törvényi előírások nem rögzítik tételesen, mit is kell szabályoznia a munkáltatónak, a többéves gyakorlat azonban a következő fő témakörökben alakította ki a követelményeket:

- a munkáltató vezetőinek, érdemi ügyintézőinek a munkavédelemmel kapcsolatos feladat- és hatásköre (ügyrend),

- személyi feltételek (munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálata, előzetes, időszakos, eseti munkavédelmi oktatás és számonkérés),

- egyéni védőeszközök (a juttatás belső rendje),

- a munkavégzés általános és különös helyi szabályai,

- műszaki eljárások (létesítési eljárás, üzembe helyezés, kockázatértékelés, megfelelőségi tanúsítás, időszakos biztonsági felülvizsgálat, soron kívüli vizsgálat),

- a munkavédelmi ellenőrzés formái, annak felelősei,

- a munkabalesetek és foglalkozási betegségek vizsgálata, nyilvántartása, a balesetekkel kapcsolatos bejelentési kötelezettség,

- rendkívüli eljárások (mentési terv, rendkívüli helyzet, elsősegélynyújtás, soron kívüli műszaki feladatok),

- együttműködés a munkavédelmi képviselettel,

- speciális mellékletek, függelékek (orvosi vizsgálatok, oktatás, vizsgáztatás ütemezése, egyénivédőeszköz-jegyzék, korlátozás alatti munkakörök jegyzéke, gépjegyzék, jegyzőkönyvminták stb.).

Az érdekképviseletek (szakszervezetek, üzemi tanács, munkavédelmi képviselő és bizottság) véleményezhetik a belső szabályzatokat.

2. A munkavédelem általános követelményei

A munkavédelemre elsősorban az Mvt. szabályai az irányadók. Kötelező előírás hiányában a technikai színvonal mellett elvárható követelményeket kell betartani. Főszabály, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása – a munkavállalók ez irányú felelősségével összhangban – a munkáltató kötelessége. A megvalósítás módját - a jogszabályok és a szabványok keretein belül – a munkáltatónak kell meghatároznia. A munkáltató felelős azért, hogy minden munkavállaló az általa értett nyelven ismerhesse meg az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés reá vonatkozó szabályait.

Az Mvt. 4. §-a alapján az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályokat úgy kell meghatározni, hogy végrehajtásuk megfelelő védelmet nyújtson a munkavállalókon túlmenően a munkavégzés hatókörében tartózkodó és a szolgáltatást igénybe vevő személynek is. A munkaeszközöket úgy kell kialakítani, hogy lehetőleg a nem szervezett munkavégzés keretében történő rendeltetésszerű használat esetén is kizárják a balesetet, az egészségkárosodást.

2.1. Szerszámpénz

A munkavédelmi követelmények teljesítését a munkáltató nem válthatja meg pénzben vagy természetben (szerszámpénz). Amennyiben mégis fény derül ilyesmire, a munkáltatónak komoly hatósági szankciókkal kell számolnia.

2.2. A létesítés és az üzembe helyezés szabályai

A beruházónak, a tervezőnek, a kivitelezőnek a munkálatok minden fázisában be kell tartania a munkavédelmi követelményeket, ennek érdekében tevékenységüket össze kell hangolniuk. A létesítésben vagy az üzembe helyezésben közreműködőknek külön-külön írásban kell nyilatkozniuk arról, hogy a saját illetékességi körükben megtartották a munkavédelmi követelményeket.

A munkahelyek, munkaeszközök kialakítása, telepítése, a munkakörnyezet megteremtése, továbbá a munka és a munkakapcsolatok megszervezése során különös figyelemmel kell lenni az ergonómiai szempontokra. Azokon a munkahelyeken, ahol mozgáskorlátozott vagy más testi fogyatékos dolgozókat foglalkoztatnak, a fizikai környezetet a megváltozott személyi adottságoknak megfelelően kell kialakítani (pl. tolókocsi-közlekedés). A munkavédelmi üzembe helyezés feltétele az előzetes munkavédelmi szempontú vizsgálat elvégzése, munkaeszköznél a munkavédelmi megfelelőséget igazoló tanúsítás beszerzése, hatósági felügyelet alá tartozó létesítmény, munkahely, munkaeszköz esetén a hatósági engedély megléte. Mindez érvényes a veszélyes munkaeszköz vagy technológia újraalkalmazására, -indítására is.

2.3. A veszélyessé minősítés

Az a létesítmény, munkaeszköz, munkafolyamat, technológia tekintendő veszélyesnek, amelynél a munkavállalók egészsége, testi épsége megfelelő védelem hiányában súlyosan károsító hatásnak lehet kitéve. A veszélyesnek minősítésben támpontot adnak az egyes jogszabályi előírások, de ezeken túlmenően a konkrét esetben a minősítés a munkáltató feladata. A létesítmény, a munkahely, a technológia vizsgálatánál a munkáltató munka-egészségügyi szempontból köteles felmérni a veszély jellegét, a veszélyeztetettség mértékét, a veszélyeztetettek körét, és meg kell határoznia a védekezés leghatékonyabb módozatát, ezen belül részletesen ki kell térnie a műszaki és az egyéni védelemre, továbbá a szervezési és az egészségügyi intézkedésekre is.

2.4. Előzetes vizsgálat

A - munkavédelmi szempontú – előzetes vizsgálat munkabiztonsági szaktevékenységnek minősül. Ennek keretében a szakembernek meg kell vizsgálnia:

- az előírt és szükséges dokumentumok tartalmát,

- az üzemi körülményekből és azok előre látható változásaiból (pl. az üzemzavarból) adódó veszélyeket és a védelem módjait,

- a telepítést, a szállítás és a tárolás módját és eszközeit,

- a védőberendezéseket,

- a kezelő-, szabályozó- és jelzőelemek működőképességét,

- a jelzések megfelelőségét,

- a munkahelyek kialakítását.

Szükség esetén munkakörnyezeti terhelésre vonatkozó méréseket kell végezni.

A vizsgálat megállapításait célszerű jegyzőkönyvbe foglalni. A munkahelynek és a munkaeszköznek, a technológiának ki kell elégítenie a munkavédelmi üzembe helyezés időpontjában hatályos munkavédelmi előírásokat. Ha a tervezés idején hatályban lévő előírások olyan mértékben szigorodtak, hogy érvényesítésük az eszköz, a létesítmény értékéhez képest aránytalan gazdasági terhet jelentene, a hatáskörrel rendelkező felügyelet felmentést adhat a hatályos előírások alól. Veszélyes munkaeszközt, technológiát – annak munkavédelmi üzembe helyezéséig - az üzemeltető munkáltató próba- vagy kísérleti jelleggel legfeljebb 180 napig üzemeltetheti, kivéve ha jogszabály másképp rendelkezik.

2.5. Időszakos biztonsági felülvizsgálat

Az üzemeltetőnek a biztonságos műszaki állapot megőrzése érdekében el kell végeznie azoknak a munkaeszközöknek, valamint gépeknek az időszakos biztonsági felülvizsgálatát, amelyek gyártásához vagy üzemeltetéséhez hatósági engedély szükséges, továbbá amelyek felülvizsgálatát jogszabály, szabvány vagy a gyártói üzemeltetési dokumentáció előírja. A felülvizsgálatot főszabályként 5 évenként kell megismételni.

Az időszakos biztonsági felülvizsgálatot szakirányú munkabiztonsági szakértői engedéllyel rendelkező vagy külön jogszabályban erre feljogosított személy, illetve erre akkreditált intézmény végezheti. A felülvizsgálat eredményét a felülvizsgáló jegyzőkönyvbe foglalja és átadja az üzemeltetőnek, aki köteles azt a következő felülvizsgálatig megőrizni. Az üzemeltetőnek a felülvizsgálat alá vont és a telephelyen kívül üzemeltetett munkaeszközön olyan jelzést kell elhelyeznie, amely tanúsítja a felülvizsgálat elvégzését.

2.6. Soron kívüli vizsgálat

Ha a munkahely, egyéni védőeszköz, munkaeszköz, technológia – függetlenül attól, hogy veszélyesnek minősítették-e, avagy sem – a rendeltetésszerű használat során közvetlenül veszélyeztette a munkavállalók egészségét és biztonságát, vagy ezzel összefüggésben munkabaleset következett be, a munkáltatónak soron kívül meg kell vizsgálnia a megfelelőséget, és a vizsgálat elvégzéséig meg kell tiltania a működtetést vagy a használatot. A vizsgálat eredményét magában foglaló jegyzőkönyvben rögzíteni kell az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények megteremtéséhez szükséges intézkedéseket vagy az arra vonatkozó javaslatokat is.

3. Egyéni védőeszközök

3.1. Az egyéni védőeszköz fogalma

A 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet szerint egyéni védőeszköz minden olyan eszköz (illetve az eszköz bármely kiegészítése vagy egyéb segédeszköz), amelyet a munkavállaló azért visel vagy tart magánál, hogy az a munkavégzésből, a munkafolyamatból, illetve a technológiából eredő kockázatokat az egészséget nem veszélyeztető mértékűre csökkentse.

Nem minősül védőeszköznek:

- a közönséges munkaruha és az olyan egyenruha, illetve formaruha, amelyet nem a munkavállaló biztonságának és egészségének védelmére terveztek, illetve vizsgáltak,

- az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerinti mentést és betegszállítást végző mentőszolgálatok által használt felszerelés,

- a fegyveres erők és egyéb rendvédelmi szervek által viselt vagy használt védőeszköz,

- a közúti közlekedési eszközökön alkalmazott védőeszköz és védőfelszerelés,

- a sportfelszerelés és sporteszköz,

- az önvédelem vagy elrettentés célját szolgáló felszerelés és eszköz,

- a veszélyek és ártalmak felderítésére és jelzésére szolgáló hordozható készülék.

Azoknál a munkafolyamatoknál, ahol a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve, a hatékony védelmet mindenekelőtt zárt technológiával kell megvalósítani. Ha ez nem lehetséges, úgy egyéni védőeszközt kell alkalmazni. A munkavállalók részére csak garantált minőségű és védelmi képességű, minősítőbizonyítvánnyal rendelkező egyéni védőeszköz adható ki.

Az egyéni védőeszközök sokfélék lehetnek. Ilyen például az iparban (bányában, építkezésen, egyéb iparban) használt védősisak, a sisakokhoz illeszthető fülvédő, a röntgensugár-védőszemüveg, a lézersugár-védőszemüveg, az ultraibolya, az infravörös, illetve a látható sugárzás ellen használatos védőszemüveg, az arcvédő maszk, a porszűrő, a gázszűrő és a radioaktív porszűrő, a nehéz munkához használatos csuklóvédő, a lábujjvédő betéttel kiegészített cipő, a röntgensugárzás elleni védőkötény, a gázbiztos védőruha, a fluoreszkáló jelzőruha, a fényvisszaverő ruha is.

3.2. A munkáltató feladatai

A munkáltatónak nemcsak a munkavállalót kell egyéni védőeszközzel ellátnia, hanem a szolgáltatást igénybe vevőket, a látogatókat, az ellenőrzést végzőket is. Ha a veszélyes munkafolyamatoknál, technológiáknál egyéni védőeszközt kell hordani vagy használni, a munkáltatónak először meg kell határoznia a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket, s meg kell követelnie azok használatát.

Írásban rögzítenie kell az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét, ennek keretében munkahelyenként és munkakörönként azokat a munkafolyamatokat, illetve azokat a technológiákat, munkaeszközöket, anyagokat, ahol egyéni védőeszköz szükséges, s meg kell határoznia a veszélyforrások jellegét és a mértékét. A veszélyek jellegének, mértékének meghatározására irányuló vizsgálatokat természetesen meg kell ismételni, ha a felsoroltak közül bármely tényező megváltozott.

A kockázatok mértékének megállapítása rendszerint műszeres vizsgálatokat igényel. A munkáltatónak a vizsgálatok alapján meghatározott védőeszköztípus ismeretében a már minősített eszközök köréből kell kiválasztania az adott munkakörülményekhez legalkalmasabbat, figyelembe véve a munkavállaló által végzett fizikai munka mértékét és a klimatikus környezetet is.

A munkavédelemről szóló törvény külön nevesít két olyan esetet, amikor a munkáltatónak kötelezően el kell látnia a dolgozót egyéni védőeszközzel (védőitallal). Az egyik, amikor a munkahelyen műszakilag megoldhatatlan a megfelelő levegő vagy a klíma biztosítása, a másik a szabadtéri munkahely, ahol gondoskodni kell a munkavállalók időjárás elleni védelméről is.

A védőeszközöket rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban kell tartani.

3.3. Az egyéni védőeszköz használata

Az egyéni védőeszköz személyi használatra szolgál, tehát minden munkavállalónak saját védőeszköze kell hogy legyen. Az egyéni védőeszköznek kihordási ideje nincsen, de ha bármely okból elveszti a védelmi képességét, a védőeszközt azonnal ki kell cserélni.

Az elhasznált egyéni védőeszközöket – bizonyos esetekben – hulladékként, illetőleg veszélyes hulladékként kell kezelni. Fertőző anyagokkal végzett munkánál a munkahely elhagyásakor a dolgozónak le kell vetnie az egyéni védőeszközöket és azt a kijelölt helyen kell tárolnia. A munkavállaló nem viheti haza az egyéni védőeszközöket.

A védőeszköz használhatóságának egyik feltétele a védőeszköz megfelelősége, a másik a dolgozó személyi alkalmassága. A munkáltatónak ezért szükség esetén meg kell határoznia az egyéni védőeszköz használatának alkalmassági feltételeit, valamint a védőeszköz használatának egészségi korlátait is.

A munkáltatónak ezenkívül arról is gondoskodnia kell, hogy a munkavállalók elsajátítsák a védőeszköz használatát. Ennek érdekében a munkáltatónak oktatást kell tartania, s meg kell határoznia a védőeszköz-tájékoztatóban foglaltak megtartásának és megtartatásának rendjét.

Ha az egyéni védőeszköz rendeltetésszerű használata közvetlenül veszélyeztette a munkavállaló egészségét és biztonságát, vagy ezzel összefüggésben munkabaleset következett be, a munkáltatónak soron kívül meg kell vizsgálnia a védőeszköz megfelelőségét. A vizsgálat elvégzéséig meg kell tiltani az eszköz használatát. Az egyéni védőeszköz alkalmatlansága, illetve hiánya a munkavállaló életét, egészségét vagy testi épségét érintő közvetlen és súlyos veszélyeztetésnek minősül, és mint ilyen, munkavédelmi bírságot vonhat maga után.

A védőeszközök kialakítására és vizsgálatára vonatkozó részletes szabályokat a nemzeti szabványok tartalmazzák.

3.4. A munkavállaló kötelezettségei

A munkavállaló köteles rendeltetésének megfelelően használni és tisztítani az egyéni védőeszközt. A dolgozónak nem csak joga, de kötelessége is a védőeszköz használata. A munkavállaló semmilyen módon nem mondhat le a védőeszköz használatáról, az erre irányuló bármilyen megállapodás érvénytelen.

4. Biztonsági és egészségvédelmi jelzések

A biztonsági és egészségvédelmi jelzés használata teszi lehetővé a munkát végzők és a munkavégzés hatókörében tartózkodók számára a veszélyforrások felismerését. Ezek a jelzések a következők:

- biztonsági jel (ami nem más, mint a megjelenítési formák kombinációjával létrehozott, rögzített elhelyezésű jel, amely lehet veszélyes magatartást tiltó jel, a figyelmet a veszélyforrásra felhívó figyelmeztető jel, meghatározott magatartást előíró rendelkező jel, vészhelyzeti iránymutatást adó elsősegély- vagy menekülési jel és tűzvédelmi eszköz elhelyezését mutató tűzvédelmi tájékoztató jel is),

- jelzőtábla (a biztonsági jelet hordozó és megfelelően megvilágított tábla, amelyhez kiegészítő is kapcsolható),

- biztonsági szín (a biztonság szempontjából meghatározott jelentésű szín),

- képjel,

- világító jel,

- hangjel,

- szóbeli kommunikáció,

- kézjel.

A biztonsági jelzés a műszaki védelem vagy a szervezési intézkedés kiegészítésére szolgál. A munkáltató köteles a jelzéseket kihelyezni, karbantartani, szükség esetén cserélni, meglétüket ellenőrizni. A jelzés kiválasztásakor a munkáltatónak figyelemmel kell lennie a kockázatértékelés eredményére is.

5. Munkavédelmi képviselő

1994. január 1-je óta a munkavállalók munkavédelmi képviselőt választhatnak maguk közül. Ennek egyetlen feltétele, hogy az adott gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatottak száma meghaladja a 10, nem fizikai jellegű tevékenységnél a 20 főt. A képviselő-választás csak a törvény által garantált lehetőség, de nem kötelezettség.

A munkavédelmi képviselők számát a törvény nem határozza meg pontosan, megválasztásukra és visszahívásukra a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek az üzemi tanács tagjaira, illetve az üzemi megbízottakra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A törvényesen megválasztott munkavédelmi képviselő általában munkaköre mellett látja el megbízatását.

5.1. A munkavédelmi képviselő jogosultságai

A képviselő jogosultságai:

- helyszíni ellenőrzés, részvétel a balesetvizsgálatban, konzultáció a munkavállalókkal,

- tájékozódás a munkáltatótól, a munkavállalótól, a hatóságoktól,

- döntés-előkészítési jog, a munkáltatói döntések véleményezése,

- döntés a munkavédelmi szabályozásban,

- hatóság megkeresése, szakértő igénybevétele, kollektív munkaügyi vita kezdeményezése, általános javaslattételi jog.

A munkavédelmi képviselő jogosult továbbá:

- a működési területén munkaidőben belépni a munkahelyekre,

- saját eszközeivel megvizsgálni, megszemlélni a munkahelyeket, a technológiákat, az egyéni védőeszközöket és a munkaeszközöket, a munkakörülményeket,

- részt venni a munkabalesetek kivizsgálásában, a foglalkozási megbetegedések körülményeinek feltárásában,

- a munkakörülményeket, munkavédelmi ismereteket illetően tájékozódni a munkahelyen dolgozó munkavállalóktól,

- részt venni a munkavédelmi tartalmú munkáltatói döntések előkészítésében (új munkahelyek létesítése, új technológiák bevezetése, nagyobb átszervezések, belső szabályozás),

- tájékoztatást kérni a munkáltatótól a munkavédelmet érintő kérdésekben (kockázatértékelés, munkavédelmi intézkedések tapasztalatai, munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések nyilvántartása és bejelentése, munkavédelmi felügyelete ellenőrzések megállapításai stb.),

- véleményt nyilvánítani és egyben javaslatot tenni, intézkedést kezdeményezni az előbb felsorolt ügyekben, szakértőt igénybe venni a javaslat szakszerű kialakításához,

- javasolni munkahelyi munkavédelmi program elkészítését, egyetértési jogot gyakorolni a munkavédelmi szabályzat kiadásánál,

- a hatáskörrel rendelkező munkavédelmi felügyelettől szakmai felvilágosítást kérni, indokolt esetben a felügyelet eljárását kezdeményezni, illetőleg a hatósági ellenőrzés során az ellenőrzést végző személlyel közvetlenül közölni az észrevételeit,

- megkövetelni a munkáltatótól a jogszerű működéshez szükséges tárgyi feltételeket, munkavégzés alóli mentesítést, képzési lehetőséget, a képviselői kezdeményezésekre, információkérésre megfelelő munkáltatói választ,

- munkabiztonsági szakértőt igénybe venni (a munkáltató költségén, előzetes egyeztetés alapján).

5.2. A munkavédelmi képviselő kötelezettségei

A munkavédelmi képviselő általános feladata az őt megválasztó munkavállalók munkavédelmi érdekeinek és jogainak képviselete, konkrét feladatai pedig a munkavédelmi hiányosságok megszüntetése, vizsgálódási, döntés-előkészítési jog gyakorlása, kezdeményezés, eljárási jogok érvényesítése. A munkavédelmi képviselőnek a megválasztását követően a munkavállalók érdekében gondosan kell eljárnia a munkáltatóval szemben, a munkavállalók kezdeményezéseit meg kell vizsgálnia. Kötelessége továbbá, hogy a tudomására jutott munkáltatói adatokat, tényeket (például beruházási terv, gazdasági mutatók), a munkavállaló egészségi állapotára vonatkozó személyes és különleges adatokat stb. megőrizze. A munkavédelmi képviselő kötelezettségeinek megszegése szankciókat vonhat maga után. A munkavállalók beszámoltathatják a képviselőt, és szükség esetén visszahívhatják. A munkáltató pedig a munkavédelmi képviselővel szemben anyagi és munkajogi hátrányokat alkalmazhat, valamint a titokvédelem megsértése miatt polgári, büntető- vagy szabálysértési eljárást kezdeményezhet.

5.3. A munkavédelmi képviselő működésének jogi garanciái

5.3.1. Munkajogi védelem

A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy a munkavédelmi érdekeiért jóhiszeműen fellépő munkavállalót nem érheti hátrány, ahogy a munkavédelmi képviselőt sem érheti hátrány (például fenyegetés, erkölcsi megalázás, jövedelemelvonás, beosztásban visszavetés stb.) jogainak rendeltetésszerű gyakorlása miatt.

A képviselő munkajogi védelmére a választott szakszervezeti tisztségviselőkre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Ennek alapján a választott munkavédelmi képviselő a munkáltató által kezdeményezett más munkahelyre beosztásához, továbbá munkaviszonyának a munkáltató által rendes felmondással történő megszüntetéséhez a munkahelyi munkavédelmi bizottság – ennek hiányában a képviselőt megválasztó munkavállalók - előzetes egyetértése szükséges. A képviselővel szemben alkalmazandó rendkívüli felmondás előtt ki kell kérni a bizottság véleményét, illetve a kollektív szerződésben rögzített egyedi hátrányos jogkövetkezmények, valamint a változó munkahelyre alkalmazott képviselő más munkahelyre történő beosztásáról a bizottságot előzetesen értesíteni kell.

Munkavédelmi bizottság hiányában a munkáltatói jogkör gyakorlójának a feladata, hogy az egyetértési vagy véleményezési jog gyakorlása érdekében megszerezze minden egyes munkavállaló nyilatkozatát.

5.3.2. Szabálysértési eljárás

50 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható az a munkáltató, aki szándékosan akadályozza a munkavédelmi képviselőt a munkavédelemre vonatkozó szabályban biztosított jogainak gyakorlásában, illetőleg jogainak gyakorlása miatt hátrányos intézkedést alkalmaz a munkavédelmi képviselővel szemben.

100 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható az a foglalkoztató, aki a munkavédelmi képviselő munkajogi védelmére, valamint kedvezményére vonatkozó szabályokat megszegi. Az ilyen szabálysértések miatti eljárás a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelő, illetőleg a munkafelügyelő hatáskörébe tartozik, aki azt hivatalból vagy feljelentés alapján folytatja le. A szabálysértési eljárás a hátrányos intézkedés miatt folyó esetleges bírósági eljárástól függetlenül, azzal párhuzamosan is megindítható.

5.3.3. Munkaügyi ellenőrzés

A munkaügyi ellenőrzés a törvény erejénél fogva kiterjed a munkavédelmi képviselő munkajogi védelmére, valamint a munkaidő-kedvezményre vonatkozó szabályok megtartására is. A munkaügyi ellenőrzést az illetékes felügyelő a munkavédelmi képviselő vagy a munkavédelmi bizottság nevében eljáró személy szóbeli vagy írásbeli bejelentése alapján folytatja le. A felügyelő kisebb mulasztás esetén figyelemfelhívással, egyébként határozattal zárja le az ügyet, s kötelezi a munkáltatót a hiányosságok megszüntetésére.

Ha a mulasztás szabálysértést valósít meg, a felügyelő szabálysértési eljárást is lefolytathat. A legsúlyosabb hiányosságok esetén 50 000 forinttól 3 000 000 forintig terjedő munkaügyi bírságot is kiszabhatnak. Ha egy ellenőrzés során több ugyanolyan jogsértést állapítanak meg, a szabálysértési és a munkaügyi bírság párhuzamosan nem alkalmazható. Más esetben azonban nem kizárt a két szankció együttes alkalmazása.

5.3.4. Munkaügyi jogvita, kollektív munkaügyi vita

A munkajogi védelem megsértésekor bírósághoz lehet fordulni.

Amennyiben a munkáltató nem ért egyet a munkavédelmi képviselőnek a munkavédelmi program elkészítésére tett javaslatával, a munkavédelmi képviselő kollektív munkaügyi vitát kezdeményezhet. Ilyen lehetősége van akkor is, ha a munkáltató nem biztosítja megfelelően a munkavédelmi képviselő működési feltételeit. Amennyiben a felek írásban megállapodnak arról, hogy döntőbírót vesznek igénybe, annak döntése rájuk nézve kötelező lesz, ellene fellebbezésnek helye nincsen. (Az ilyen feladatok ellátására jött létre az Országos Munkaügyi Tanács keretén belül a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat.)

5.3.5. Munkavédelmi felügyelet

A képviselő a munkavédelmi felügyelethez fordulhat, ha szakmai információra van szüksége, vagy a munkáltató – a munkavédelmi képviselő minden kísérlete ellenére - elzárkózik a munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettsége teljesítésétől, és más lehetőség nincs a befolyásolására. Hatósági eljárás kizárólag kötelező jogi, szabványi előírás megsértése esetén vehető igénybe, vagyis a megegyezés körébe tartozó többletkövetelményeket ilyen módon nem lehet kikényszeríteni. A munkaügyi képviselő a hatósági ellenőrzés során is közölheti észrevételeit az ellenőrzést végző személlyel.

5.4. A munkavédelmi képviselő jogainak gyakorlásához biztosított feltételek

A munkavédelmi felügyelő működéséhez a munkáltató köteles biztosítani:

- az indokolt eljáráshoz szükséges átlagkeresettel fizetett szabadidőt (a törvényi szabályozás szerint az üzemi tanács tagjait havi munkaidejük 10 százalékában, az üzemi tanács elnökét havi munkaideje 15 százalékában megillető kedvezmény),

- a képviselői munka elvégzéséhez szükséges eszközöket (megfelelő helyiség, irodai felszerelések, egyéni védőfelszerelések, hírközlési, közlekedési eszközök, jogszabályok),

- a képzésben való részvétel lehetőségét (egy választási ciklusban, a megválasztást követő egy éven belül legalább 32 óra, ha a képviselő munkavédelmi szakképesítéssel rendelkezik, legalább 8 óra képzési időt).

6. A munkahelyi munkavédelmi bizottság

Ha a munkáltatónál legalább három munkavédelmi képviselő van, munkavédelmi bizottságot hozhatnak létre, amely gyakorolja a munkavédelmi képviselőt megillető jogokat. Ilyenkor a munkavédelmi képviselő a bizottság tagjaként tevékenykedik. A bizottság legfőbb feladata az egyetértési jogosultság gyakorlása, a munkahelyi munkavédelmi program kezdeményezése, az új munkahely vagy technológia bevezetésének véleményezése, a munkáltató szakemberével való formális kapcsolattartás, valamint a munkavédelmi felügyelet megkeresése valamely súlyos hiányosság miatt. Más feladatok csak akkor tartoznak a bizottság kizárólagos hatáskörébe, ha az adott munkáltatói intézkedés az egész munkáltatóra kiterjed. Egyéb esetekben a képviselő – a bizottság tájékoztatása mellett – saját nevében jár el.

A bizottság tárgyalásán - annak kezdeményezésére – a képviselő tagokon kívül a munkáltató vagy képviselője is köteles részt venni.

Együttműködési kötelezettsége ellenére a munkavédelmi bizottság a szakszervezettől és az üzemi tanácstól független intézmény. A törvény a bizottság működési rendjének meghatározását magára a bizottságra bízza. A bizottság működési szabályait célszerű ügyrendben rögzíteni. Egy munkáltatónál több bizottságot is létre lehet hozni.

Legfelsőbb szintű képviseleti szervként az Országos Munkaügyi Tanács Munkavédelmi Bizottsága mint állandó szakbizottság működik, amely a munkavállalók és a munkáltatók érdek-képviseleti szervezeteiből, valamint a kormány képviselőiből áll. Ennek az állandó bizottságnak a feladata a munkavégzéssel kapcsolatos országos érdekegyeztetés.

7. Munkajogi felelősség

A munkajogi szabályozás alapján a munkáltató egyik fő kötelezettsége az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtése és rendszeres ellenőrzése. A munkáltató felelősséggel tartozik a munkavállalóval szemben a megfelelő munkakörnyezet kialakításáért, a kollektív és egyéni védelem biztosításáért, a szükséges információk átadásáért, valamint a dolgozók adatainak védelméért is. A munkáltató köteles eltűrni az állami hatóságoknak a munkavédelmi szabályok betartását célzó ellenőrzését, elérhetővé tenni az ehhez szükséges információkat, egyebekben együttműködni az ellenőrzést végzővel, végső soron teljesítenie kell az esetleg vele szemben kirótt szankciókat.

7.1. A munkáltató ellenőrzési kötelezettsége

A munkakörülmények ellenőrzését szemlerendszerrel célszerű megvalósítani. A szemlét a munkahely vezetőjének (üzem- vagy osztályvezető) és a munkabiztonságért felelős felső vezetőnek (műszaki vagy termelési igazgató) kell megszerveznie és vezetnie. A szemléket a munkahely milyenségétől függően 1 és 6 hónap közötti gyakorisággal célszerű megismételni. A szemléken jelen kell lennie a munkavállalók képviseletében a munkahelyi munkavédelmi bizottság egy tagjának. A szemlékről nem árt jegyzőkönyvet készíteni.

A rendszeres munkavédelmi szemle célja a munkavégzés szakszerűségének, biztonságának ellenőrzése. A szemle nemcsak a gyakorlati tevékenység, a munkavégzés ellenőrzésére korlátozódik, hanem kiterjed a munkavédelmi dokumentációra (pl. oktatások időpontja stb.) is. A szemlebizottság vizsgálja továbbá a főtevékenységet kiszolgáló tevékenységeket is (például anyagszállítás stb.).

7.1.1. Audit

Hazánkban is egyre inkább gyakorlattá válik, hogy a munkavédelmi szakemberek nem az adott munkáltató alkalmazottai, hanem külső szakemberek, akik csak egy-egy szemle (audit) lefolytatására vagy feladat megoldására kapnak megbízást. Az audit során az adott munkáltatót minden szempontból tüzetes vizsgálatnak vetik alá, és az így elkészült írásos jelentés, azon belül pedig a hibalista alapján kell saját hatáskörben gondoskodni a hiányosságok megszüntetéséről.

8. A munkavégzés személyi feltételei

A munkáltató kizárólag arra alkalmas személlyel végeztetheti el az adott munkát. Ez az alkalmasság munkavédelmi szempontból kétirányú: munka-egészségügyi és szakmai. A munkavállalónak tehát meg kell felelnie az orvosi munkaalkalmassági vizsgálaton, valamint megfelelő szakmai ismeretekkel (gyakorlati és elméleti egyaránt) kell rendelkeznie az adott feladat ellátásához.

9. A munkavégzés tárgyi feltételei

Az alapvető tárgyi feltételek – melyet minden munkáltatónak biztosítani kell – a következők: a munkahely, a munkaeszköz és a munkagép, az anyag, a technológia, valamint a munkaszervezés.

A munkahely létesítése során a munkavédelmi követelményeket jogszabályok, szabványok írják elő, melyek betartásáról a létesítésben közreműködő tervező és kivitelező írásban köteles nyilatkozni, és ez alapján kerülhet sor a használatbavételre.

9.1. Munkavédelmi üzembe helyezés

A munkavédelmi üzembe helyezésnek három fázisa van:

- a műszaki átvétel-átadás,

- a próbaüzem vagy az ideiglenes használatbavétel, valamint

- az üzembe helyezés vagy a végleges használatbavétel.

A műszaki átvétel során a kivitelező írásbeli nyilatkozatával tanúsítja a tervszerű, előírásoknak megfelelő kivitelezést. A műszaki átadáson a beruházó, az üzemeltető és az üzemeltetési vagy használatbavételi engedélyt adó, a karbantartó és a munkabiztonsági szakember van jelen. A beruházó ennek során átadja a tervezői és a kivitelezői nyilatkozatokat, az üzemeltetéssel foglalkozó szakember megvizsgálja, hogy sor kerülhet-e próbaüzemre vagy használatbavételre, a karbantartással foglalkozó pedig, hogy átvehető-e karbantartásra az adott beruházás. A munkavédelmi szakembernek azt kell eldöntenie, hogy az adott munkahely alkalmas-e a biztonságos munkavégzésre. A munkavédelmi üzembe helyezési eljárás eredményeképpen próba- vagy végleges üzembe helyezésre, illetve ideiglenes vagy végleges használatbavételre adható engedély. A munkaeszköz vagy a munkagép használata során gondoskodni kell a magyar nyelvű üzemeltetési dokumentációról. Bizonyos munkaeszközök csak munkavédelmi megfelelőség esetén helyezhetők üzembe. Minden munkaeszköznek rendelkeznie kell továbbá minőségtanúsítással. A hatósági engedéllyel gyártott vagy üzemeltett munkaeszközöket, gépeket, továbbá rendeletileg meghatározott körben egyéb eszközöket is időszakos biztonsági felülvizsgálat alá kell vonni, melynek gyakorisága általában 5 év.

A munkáltatónak a dolgozó munkába állásakor, a munkakör megváltoztatásakor, új technológia bevezetésekor meg kell ismertetnie a technológiát, a munka elvégzéséhez szükséges szabályokat, utasításokat. A veszélyes technológiáknál a munkáltatónak ismertetnie kell a veszélyeket, biztosítania kell a megfelelő védőeszközöket és védőintézkedéseket, ki kell alakítania és be kell gyakoroltatnia a menekülési és mentési lehetőségeket. El kell készítenie a rendellenes körülményekre szóló mentési tervet is. (A technológiákra vonatkozó speciális szabályokat általában miniszteri rendelettel életbe léptetett szabályzatok tartalmazzák.)

9.2. Előzetes engedély

A munkahelyek, munkaeszközök és technológiák egy része veszélyességük miatt hatósági felügyelet alá tartozik, ezeknél a felügyeleti hatóság előzetes engedélye szükséges az üzembe helyezéshez vagy a használatbavételhez.

10. A munka biztonságát szolgáló szervezési intézkedések

10.1. Munkakörülmények

A munka megszervezése során a munkáltatónak a megfelelő személyi és tárgyi feltételeken túl arról is gondoskodnia kell, hogy elfogadható munkakörülményeket teremtsen. Így célszerűen kell elhelyeznie a munkaeszközöket, monoton munka esetén pedig időszakos munkaközi szüneteket kell beiktatnia.

A munkáltató felelőssége továbbá az is, hogy a munkavégzés a dolgozón kívül a munkavégzés hatókörében jelen lévő más személyeket se veszélyeztessen. Veszélyes munkahelyen tilos egyedül dolgozni. Több munkavállaló együttes munkavégzésekor biztonsági okokból az egyik dolgozót meg kell bízni a munka irányításával, és ezt a többiekkel is tudatni kell.

10.2. Munkavédelmi szakember

Munkabiztonsági szaktevékenységet kizárólag közép- vagy felsőfokú munkavédelmi szakképesítéssel rendelkező személy végezhet. A munkáltató a munkavédelmi veszélyességgel arányban köteles megfelelő számú és képzettségű munkavédelmi szakembert alkalmazni rész- vagy teljes munkaidőre. Ha a munkavállalói létszám meghaladja a 100 főt, állandó munkabiztonsági szakembert kell alkalmazni.

10.3. Munkavédelmi program

A munkáltatónak meghatározott munkavédelmi veszélyességnél munkavédelmi programot kell készítenie, amelyben azokat a problémákat és feladatokat kell megfogalmaznia, amelyek megoldásával csökken a munkavégzés veszélyessége, javul a baleseti helyzet, a munkavégzés feltételrendszere.

10.4. Munkahelyi kockázatok

A munkavégzés munkahelyi kockázatainak meghatározása is munkáltatói feladat. A munkahely veszélyeit okozhatja gép, anyag, technológia stb. A veszélyhelyzetről minden dolgozót tájékoztatni kell. A munkáltató tehát köteles mennyiségileg és minőségileg értékelni a munkahelyi kockázatokat, majd megtenni a megfelelő intézkedéseket. Új technológiák, anyagok bevezetésekor köteles vizsgálni, hogy azok mennyire hatnak az egészségre és a biztonságra.

A munkáltató köteles előzetesen tájékoztatni a munkavállalókat és munkavédelmi képviselőiket a várható veszélyekről és kockázatokról. Ki kell adnia a munkavégzési körülményekhez igazodó utasításokat és munkaeszközöket, s köteles rendszeresen ellenőrizni a munkakörülményeket.

Munkáltatói feladat továbbá a megfelelő védőeszközök biztosítása, pótlása, cseréje, a használat ellenőrzése, a kielégítő higiéniai állapot fenntartása, valamint a szükséges tisztítás és karbantartás. A munkáltató kötelessége az orvosi munkaalkalmasság elbírálásához szükséges foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás megszervezése is. (A munkahelyen létrehozandó munkavállalói érdekképviselet működtetése is a munkáltató felelősségi körébe tartozik.)

11. Munkahelyi munkavédelmi oktatás

A munkáltatónak munkavédelmi oktatásban kell részesítenie a munkavállalót a munkába állásakor, munkahelye vagy munkaköre megváltoztatásakor, új munkaeszköz üzembe helyezésénél vagy a munkaeszköz átalakításakor, valamint új technológia bevezetésekor is. Az előírt ismeretek megszerzéséig a dolgozó foglalkoztatása tilos, tehát az oktatás befejeződéséig csak felügyelet mellett végezhető munka, így kizárt a munkabalesetért történő önkéntes önálló felelősségvállalás is.

Az oktatás elméleti és gyakorlati ismereteket ölel fel. Az elméleti ismeretek ahhoz szükségesek a dolgozó számára, hogy a munka megkezdése előtt megismerje a munkavégzési folyamatot és felmérje az anyagból, a technológiából adódó veszélyeket és kockázatokat. A gyakorlati ismeretek a készség, a begyakorlás szintjén rögzülnek.

A munkavédelmi oktatást célszerű minden alkalommal dokumentálni. Annál a munkáltatónál, ahol a munkatevékenység számottevő veszélyelemeket tartalmaz, célszerű a munkavédelmi oktatáson túl a szakmai és biztonsági előírásokból, munkavédelmi joganyagból, valamint elsősegély-nyújtási ismeretekből álló munkavédelmi vizsgáztatást is megszervezni a dolgozóknak, mert így elkerülhető a rutin okozta kockázattöbblet vállalása. A munkavédelmi vizsgáztatást 4-5 évente célszerű megismételni. Természetesen az érvényes munkavédelmi vizsga ez esetben foglalkoztatási feltétel.

12. A munkavállaló kötelezettségei

A munkavédelmi szabályozás gyakorlati megvalósulásának elengedhetetlen feltétele, hogy a munkavállalók a munkáltatóval együttműködve teljesítsék a jogszabályok által meghatározott kötelezettségeiket, és a rendelkezéseknek megfelelően éljenek a számukra biztosított jogokkal.

Az Mvt. is kiemeli a felek kölcsönös felelősségét, amikor úgy rendelkezik, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása – a munkavállalók ez irányú felelősségével összhangban – a munkáltató kötelessége. Sok munkahelyi baleset, foglalkozási megbetegedés lenne megelőzhető, ha a dolgozók betartanák a munkavégzés szabályait.

Az Mt. alapján a dolgozó köteles:

- az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni,

- munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni,

- munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy az más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja,

- a munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a munkaszerződésben megállapított, a munkaköréhez kapcsolódó előkészítő vagy befejező munkákat – a törvényes munkaidőn belül – elvégezni.

A munkavállalónak részt kell vennie a munkáltató által kijelölt tanfolyamokon vagy továbbképzéseken (természetesen a munkáltató költségére), s le kell tennie az azokhoz kapcsolódó vizsgákat. Személyi vagy családi körülményeire tekintettel a rá aránytalanul sérelmes kötelezettségek alól mentesülhet a dolgozó, ez viszont megkérdőjelezi munkavédelmi szempontú alkalmasságát, mivel így nem biztos, hogy rendelkezik a biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel.

A munkavállaló a törvény erejénél fogva mentesül a munkáltatói utasítás teljesítése alól, ha annak végrehajtása jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba (pl. a kollektív szerződésbe) ütközik. Természetesen ilyen eset a biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkakörülmények hiánya is. A dolgozó jogszerűen megtagadhatja a munkavégzést, ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Az Mvt. szerint veszélyeztetésnek minősül a szükséges védőberendezések, az egyéni védőeszközök működésképtelensége vagy hiánya. Ha pedig az utasítás végrehajtása mások életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti, a munkavállaló köteles az utasítás végrehajtását megtagadni.

12.1. Munkavégzésre alkalmas állapot

A munkavállalónak a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban kell munkát végeznie. Ennek keretében az alábbi elvárásoknak kell eleget tennie:

- a tőle elvárható módon (műveleti, kezelési, karbantartási utasítások ismeretében) meg kell győződnie a rendelkezésre bocsátott munkaeszköz biztonságos állapotáról, azt a rendeltetésének megfelelően, a munkáltató utasításai szerint kell használnia, és el kell végeznie a számára előírt karbantartási feladatokat,

- az egyéni védőeszközt rendeltetésének megfelelően kell használnia, és tőle elvárhatóan tisztán kell tartania,

- munkavégzés közben az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztető ruházatot kell viselnie,

- a munkaterületen meg kell tartania a fegyelmet, a rendet és a tisztaságot,

- el kell sajátítania a munkája biztonságos elvégzéséhez nélkülözhetetlen ismereteket, és azokat alkalmaznia kell a tényleges munkavégzés közben,

- részt kell vennie az előírt orvosi, illetve pályaalkalmassági vizsgálaton,

- a tőle elvárható módon meg kell szüntetnie a munkája során jelentkező veszélyt jelentő rendellenességet vagy üzemzavart, illetve erre intézkedést kell kérnie a felettesétől,

- az esetlegesen bekövetkező balesetet, sérülést, rosszullétet azonnal jelentenie kell.

Az igen gyakori balesetekre tekintettel külön törvényi rendelkezés tiltja, hogy a dolgozó önkényesen kikapcsolja, átalakítsa, eltávolítsa a biztonsági berendezéseket.

13. A sérülékeny csoportokra vonatkozó előírások

A fiatalkorúak, a nők, a megváltozott munkaképességűek, a veszélyes munkahelyen dolgozók helyzetüknél fogva különleges munkajogi védelmet igényelnek a foglalkoztatás során.

13.1. Fiatalkorúak

A 18 éven aluliakat tilos olyan munkára alkalmazni, amely testi alkatukból, illetve fejlettségükből fakadóan hátrányos következményekkel járhat számukra, a 15. életévét be nem töltött kiskorú pedig egyáltalán nem köthet munkavállalóként munkaszerződést (még nyári munkára sem). Külön rendelet határozza meg azoknak a munkáknak a körét, amelyeket a fentiekre tekintettel nem láthatnak el fiatalkorúak. A szakmunkástanulók egészségkárosodás kockázatával járó munkakörülmények közötti foglalkoztatása sem haladhatja meg a szakma elsajátításához feltétlenül szükséges időtartamot. A fiatalkorúak számára a jogszabály előzetes, időszakos vagy soron kívüli, illetve pótvizsgálatot ír elő az egészségügyi alkalmasság körében. A 18 éven aluliak – életkori sajátosságaikra tekintettel – nem foglalkoztathatók éjszakai munkára, és évente öt nap pótszabadság is megilleti őket.

13.2. Nők

A fiatalkorúakhoz hasonlóan a nőket sem lehet olyan munkára alkalmazni, amely testi alkatukra és fejlettségükre nézve hátrányos következményekkel járna. Nem foglalkoztatható nő olyan egészségre ártalmas munkakörben, illetőleg munkakörülmények között, amelyben a munkavégzés fokozott veszélyt jelent az egészségére, testi épségére vagy a születendő gyermekére, illetve amelyben mások egészségét vagy testi épségét fokozottan veszélyezteti.

Az állapotos nők javára szóló foglalkoztatási tilalom a meghatározott munkakörök, illetve munkakörülmények mindegyikére kiterjed. A nőt a terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig ideiglenesen át kell helyezni az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe, vagy az eredeti munkakörben kell a munkafeltételeket megfelelően módosítani. A nőt az előbb megjelölt időszakban nem lehet igénybe venni éjszakai munkára, túlmunkára és készenlétre még a beleegyezése esetén sem.

13.3. Megváltozott munkaképességű munkavállalók

A fogyatékos személyek integrált, ennek hiányában védett foglalkoztatásra jogosultak. A munkáltató a munkavégzéshez szükséges mértékben köteles megfelelően átalakítani a munkahelyi környezetet, így különösen a munkaeszközöket, a berendezéseket. Az átalakítással kapcsolatos költségekre a központi költségvetésből támogatás igényelhető. A védett munkahelyet a központi költségvetés normatív támogatásban részesíti.

13.4. Veszélyes munkahelyen dolgozók

A veszélyes munkahelyen dolgozók munkaideje rövidebb az átlagosnál. Így a törvény erejénél fogva heti 36 óra a teljes munkaideje a radioaktív sugárártalomnak kitett munkahelyen legalább napi három órát dolgozónak, a konzerviparban a ciszternák bitumenezését, a söriparban az erjesztőkádak paraffinozását végző munkavállalónak, ha napi munkája felét e munkák végzésével tölti. Heti 36 órás munkaidő állapítható meg a közlekedésben föld alatti munkát ellátó, a mozdony-hőszigetelő, a tartálykocsi- és a tankhajótisztító, a légiforgalmi irányító esetében, továbbá meghatározott postai és távközlési szerveknél is, ha az egészségre ártalmas munkakörben eltöltött idő eléri a dolgozó napi munkaidejének a felét.

Az egészségre ártalmas vagy veszélyes munkakörben foglalkoztatott dolgozót tilos túlmunkára vagy készenlétre igénybe venni. Az egészségre különösen ártalmas vagy fokozottan veszélyes munka esetén jogszabály, illetve a kollektív szerződés legfeljebb napi hat óra időtartamig megszabhatja a munkaidőn belül az ártalmas vagy veszélyes tevékenységre fordítható időt, és további korlátozást is előírhat. Ha a munkavállalónak a munkakörében, a munkahelyén, a munkavégzésének helyén a jogszabályban meghatározott egészségkárosító tényezők (porok, vegyi anyagok, meleg vagy hideg környezetben végzett munka, zaj, helyileg ható rezgés, egésztest-rezgés, különleges figyelmet igénylő munkakörök, biológiai tényezők, kombinált kóroki tényezők) jelen vannak, munkaszervezési intézkedésekkel is korlátozni kell az expozícióban folyamatosan vagy megszakításokkal eltölthető napi teljes időtartamot, továbbá az egymást követő munkanapok számát úgy, hogy a munkavégzés ne károsítsa a munkavállaló egészségét. Csökkenteni kell a munkavégzésre fordított időt abban az esetben is, ha olyan egyéni védőeszköz használatára van szükség, amelynek huzamos ideig történő alkalmazása a munkavállaló egészségét, illetve a munkavégzés biztonságát veszélyezteti. Az egészségre ártalmas munkát végző dolgozónak csak heti rendszerességgel adhatja ki a munkáltató a heti két nap pihenőidőt. Azt a dolgozót, aki állandó jelleggel föld alatt vagy ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozik, évente öt munkanap pótszabadság illeti meg.

13.5. A sérülékeny csoportok fokozott védelme az Európai Unióban

13.5.1. A nők védelme

Az Európai Unió nőket védelmező irányelve értelmében a munkáltató köteles a szükséges kockázatértékelést elvégezni, megállapítani a várható hatásokat annak érdekében, hogy a munkavállalók esetleges kockázatai, továbbá a terhességgel vagy a szoptatással kapcsolatos hatások teljes mértékben kiküszöbölhetők legyenek. Az előbbiek alapján a munkáltatónak meg kell tennie azokat az intézkedéseket, amelyekkel az érintettek egészsége megvédhető. Ha a kockázatértékelés az érintett dolgozók biztonságára vagy egészségére nézve bármilyen kockázatot feltárna, amely a terhességet vagy a szoptatást bármilyen szempontból károsan befolyásolná, akkor minden szükséges intézkedést meg kell tenni, hogy e kockázat elkerülhető legyen, beleértve a munkakörülmények, illetve a munkaidő ideiglenes módosítását is.

Az irányelv tételesen meghatározza azokat a fizikai, biológiai, kémiai behatásokat, folyamatokat és munkakörülményeket (pl. túlnyomásos munkahely, rubeolavírus, föld alatti munkahely stb.), valamint ezek kockázatát, amelyek mellett a terhes és szoptató nő nem végezhet munkát. A munkavállalókat nem lehet továbbá éjszakai munkavégzésre sem kötelezni terhességük alatt, illetve a szülést követően.

13.5.2. A fiatalok védelme

A fiatalkorúak munkajogi védelmét szabályozó irányelv alapelve a gyermekmunka tilalma. Ennek értelmében a 15 év alattiak csak kulturális, művészeti, sport vagy hirdetési előadói tevékenységet folytathatnak hatósági engedély alapján, illetve a legalább 14. életévüket betöltött gyerekek a hatóságok által előírt követelményeknek megfelelően vehetnek részt üzemi gyakorlaton, valamint végezhetnek könnyű munkát, korlátozott heti óraszámban.

A munkáltatónak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a fiatalkorúak egészségének és testi épségének védelmében, megkülönböztetett figyelmet fordítva a fiatalkorúak sérülékenységéből adódó kockázatok kiküszöbölésére.

Fiatalkorút tilos alkalmazni:

- olyan munkákra, amelyek meghaladják a fizikai vagy pszichológiai teherbíró képességét,

- mérgező, rákkeltő, öröklődő genetikai károsodást okozó, magzatkárosító, vagy egészséget más módon, krónikusan befolyásoló anyagokkal való érintkezéssel járó munkavégzésre,

- káros sugárzással járó munkavégzésre,

- olyan balesetveszélyes munkára, amelynél feltételezhető, hogy a fiatalkorúak veszélyfelismerő képességük kialakulatlansága, vagy tapasztalatlanságuk, esetleg képzetlenségük miatt nem képesek felismerni, illetve elkerülni a veszélyt, kockázatot,

- olyan munkákra, amelyek veszélyt jelentenek az egészségre, a rendkívüli mértékű hideg, vagy meleg, zaj vagy rezgés miatt.

A fiatalkorúak számára speciális veszélyforrást jelentő munkafeladatok az egészségre ártalmas, fizikai, biológiai vagy kémiai szerekkel való érintkezéssel járó munkák (pl. ionizáló sugárzás, nagynyomású légtér, azbeszttel végzett munka stb.)

Nem végezhetnek továbbá a fiatalok:

- robbanásveszélyes anyagokat tartalmazó eszközökkel kapcsolatos munkát (ideértve a tűzijátékok és egyéb ilyen tulajdonságokkal rendelkező tárgyak gyártását és kezelését),

- heves vagy mérgező vadállatokkal végzett tevékenységet,

- ipari méretekben végzett állatmészárlást,

- sűrített, cseppfolyós vagy nyomás alatt oldott gázok előállítására vagy alkalmazására szolgáló berendezésekkel kapcsolatos munkát,

- vegyi anyagokat tartalmazó kádakkal, tartályokkal, tározókkal vagy szállítóedényekkel végzett munkát,

- szerkezet-összeomlás veszélyével járó munkát,

- nagyfeszültségű áramütés veszélyével járó munkát,

- a gépek megmunkálási sebességéhez illeszkedő és a teljesítménytől függően fizetett munkát.

Tilos a gyermekfoglalkoztatás este 8 és reggel 6 óra között, a serdülők foglalkoztatása este 10 és reggel 6 óra között, vagy pedig este 11 és reggel 7 óra között. 24 óránként legalább 14 egymást követő órán keresztül pihenőidőt kell biztosítani a fiatalkorúnak.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2001. április 5.) vegye figyelembe!