ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK AZ SZJA-TÖRVÉNY RENDSZERÉBEN
Adómentes jövedelem
Adómentes az a jövedelem, amit az szja-törvény adómentesnek nyilvánít (Szja-tv. 1. sz. melléklet). Az adómentes jövedelmeket nem kell bevallani, és azok után nem kell adót fizetni.
Egyéb jövedelmek
Az egyéb jövedelmek körébe tartozik minden olyan bevétel, amely nem sorolható az önálló és a nem önálló tevékenységből származó bevételek közé, és nem külön adózó jövedelem. A bevétel teljes egészében jövedelem, költség nem számolható el. Idetartozik a külszolgálatból származó jövedelem, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély számláján jóváírt munkáltatói adomány, a nyugdíj, a kifizető által átvállalt kötelezettség, a kifizető által elengedett kötelezettség, a jog visszterhes alapításából, átruházásából, megszüntetéséből, gyakorlásának átengedéséből származó jövedelem (Szja-tv. 28. §).
Kifizető
Kifizetőnek minősül a belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet, az egyéni vállalkozó, amely adókötelezettség alá eső jövedelmet juttat.
A kamat kifizetője az, aki a kölcsönt igénybe vette, a kötvényt kibocsátotta.
Az osztalék kifizetője az, akinek a vagyona terhére az osztalékot juttatják.
A tőzsdei kereskedés folytatására jogosult személy közreműködésével kötött ügyletből származó jövedelem kifizetője a megbízott (bizományos).
A külföldről származó, de belföldön adóköteles jövedelem kifizetője a belföldi megbízott, kivéve a kizárólag az átutalás teljesítésére megbízott pénzintézet.
Kifizető a külföldi vállalkozás fióktelepe, kereskedelmi képviselete, a belföldön gazdasági tevékenységet végző egyéb szervezet is.
Az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetője, aki az ellátást ténylegesen kifizeti.
Az adóköteles nyeremény kifizetője a szerencsejáték szervezője.
Letétből történő kifizetés esetén a hatóságok, nyomozó hatóságok, bíróságok, ügyvédek, közjegyzők és a bírósági végrehajtók nem minősülnek kifizetőnek.
A járulék tekintetében kifizetőnek számít a Tbj. 4. §-ának a) pontja szerinti foglalkoztató is [Art. 97. § j) pont].
Külön adózó jövedelmek
A külön adózó jövedelmek sajátossága, hogy a jövedelem nem kerül az összevont adóalapba. Az adó mértéke jellegzetesen lineárisan meghatározott, független a más forrásból elért bevételek nagyságától. Idetartozik az ingó, az ingatlan, a vagyoni értékű jog értékesítéséből származó jövedelem, az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, a vállalkozói személyi jövedelemadó, az átalányadó, a tételes átalányadó alapjául szolgáló jövedelem, a tőkejövedelem, a kis összegű kifizetésből származó jövedelem, a természetbeni juttatás stb. A termőföldön kívüli bérbeadásból származó jövedelemre választható a külön adózás vagy az önálló tevékenység.
Munkáltató
Munkáltató az a belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel rendelkező jogi személy, bejegyzett cég, személyi egyesülés és egyéb szervezet, az egyéni és társas vállalkozó, ideértve a belföldön lakóhellyel rendelkező magánszemélyt is, valamint a járulék tekintetében a Tbj. 4. §-ának a) pontja szerinti foglalkoztatót, akivel a magánszemély munkaviszonyban áll [Art. 97. § k) pont, Szja-tv. 3. § 14. pont].
Nem önálló tevékenységből származó jövedelem
Idetartozik a munkaviszonyból származó jövedelem, mint pl. a munkabér, a túlmunkadíj, a bérpótlék, a bérkiegészítés, az ügyeleti díj, a helyettesítési díj, a prémium, a jutalék, a jutalom, a hűségjutalom, az év végi részesedés, az eredménytől függő részesedés stb. Nem önálló tevékenységből származó jövedelem a társas vállalkozás tagjának a személyes közreműködésért kapott jövedelme, ha azt a társaság a költségei között elszámolja. Nem önálló tevékenységből származó jövedelmet szerez az önkormányzati és országgyűlési képviselő, a segítő családtag, a jogszabály alapján választott tisztségviselő, valamint a külföldi állam joga szerint munkaviszonyban álló magánszemély is (Szja-tv. 24. §).
A bevétel teljes egészében jövedelem, költségelszámolásra nincs mód. A bevétel része a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díj, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba befizetett munkáltatói hozzájárulás, az e tevékenységgel kapcsolatos költségtérítés (Szja-tv. 25. §).
A kifizetőnek az szja-törvény 47. §-a alapján kell megállapítania és levonnia az adóelőleget. A törvényi feltételek fennállása esetén a munkáltató, illetve a társaság elkészítheti a magánszemély bevallását (Szja-tv. 12. §).
Önálló tevékenység
Önálló tevékenységből szerez bevételt a magánszemély, ha nem "nem önálló" tevékenységek körébe tartozó jövedelmet szerez, feltéve hogy az nem minősül egyéb jövedelemnek. Idetartozik pl. az egyéni vállalkozás (az egyéni vállalkozásra az általánostól eltérő, speciális szabályok vonatkoznak), a bérbeadás (az ingatlan-bérbeadás esetén választható módon), a szerzői jogvédelem alá eső tevékenységek, a gazdasági társaság tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás (ha annak költségét a társaság nem számolja el), a mezőgazdasági őstermelés stb. (Szja-tv. 16-23. §).
A jövedelem megállapítható tételes költségelszámolással, vagy a bevétel 90 százalékában. A bevételt az szja-törvény 2. számú melléklete alapján kell meghatározni. A jövedelem megállapításának módját a magánszemély szabadon megválaszthatja, kivéve ha év közben az adóelőleg megállapításánál – maximum a bevétel 50 százalékáig - költségelszámolásról nyilatkozik [Szja-tv. 46. § (7) bek.]. Valamennyi önálló tevékenység jövedelemtartalmát azonos módon kell megállapítani. Tételes költségelszámolás esetén a bevételek csökkenthetők a bizonylatolt költségekkel, legfeljebb a bevétel erejéig. A költségeket az szja-törvény 3. számú melléklete szerint kell elszámolni. Amortizáció nem számolható el, és a veszteség nem határolható el.
Egyéni vállalkozó
Egyéni vállalkozó a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személy, ideértve az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő természetes személyt is, a külön jogszabály alapján egészségügyi és szociális vállalkozást, orvosi, klinikai, szakpszichológusi, továbbá magán-állatorvosi, illetve egyéb egészségügyi és szociális, gyógyszerészi magántevékenységet folytató természetes személyt, az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató személyt, az egyéni szabadalmi ügyvivőt, a közjegyzőt, az önálló bírósági végrehajtót.
Egyéni vállalkozás – a mezőgazdasági termelőtevékenység és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás kivételével – kizárólag vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható. A rendelkezések szerint a vállalkozói igazolványt kérelemre – az erre a célra rendszeresített egységes nyomtatvány kitöltésével – a vállalkozó székhelye szerinti okmányiroda körzetközponti jegyzője (a továbbiakban: körzetközponti jegyző) adja ki. A kérelmezőnek a vállalkozói igazolvány iránti kérelemhez mellékelnie kell – többek között – az adószám, és ha adóazonosító jellel nem rendelkezik, az annak megállapításához szükséges adatokat.
ÁLTALÁNOS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JOGRENDSZERBEN
Baleseti járulék
A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységű társas vállalkozó után, valamint a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó a baleseti társadalombiztosítási ellátások fedezetére 5 százalékos baleseti járulék fizetésére kötelezett.
Biztosítási jogviszony
A biztosítási jogviszony létrejöttéhez két elem szükséges:
Az egyik a munkavégzés, a másik pedig a munkavégzés alapján kifizetett jövedelem. A jogszabály előírhatja a biztosítási kötelezettséget jövedelemkifizetés hiányában is (társas és egyéni vállalkozók).
A járulékfizetési kötelezettség akkor áll fenn, ha a munkáltató, a foglalkoztató a biztosítási jogviszony alapján szja-köteles jövedelmet fizet ki az általa foglalkoztatott biztosított személy számára.
Biztosítottak
A társadalombiztosítás szempontjából biztosítottnak minősül:
– a munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, bírósági, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti jogviszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban álló személy, a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja, tekintet nélkül arra, hogy teljes vagy részmunkaidőben történik a foglalkoztatása,
– a szövetkezet tagja – ide nem értve az iskolai szövetkezet (szövetkezeti csoport) nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját –, ha munkaviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen közreműködik a szövetkezet tevékenységében,
– a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló,
– a keresetpótló juttatásban, munkanélküli-járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli-segélyben (a továbbiakban: munkanélküli-ellátásban) részesülő személy,
– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó,
– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó.
A fentieken túlmenően munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki:
– alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasházközösség, egyesület, köztestület, közhasznú társaság, kamara, biztosítási önkormányzat, gazdálkodó szervezet – ide nem értve a gazdasági társaságok társas vállalkozónak minősülő üzletvezetőit, ügyvezetőit – választott tisztségviselője,
– a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője,
– a helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője),
– társadalmi megbízatású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja (díjazása) eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét.
A biztosítottak a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek. Az a személy, aki a fentiekben meghatározott jogviszonyban áll és egyidejűleg saját jogú nyugdíjas, baleseti ellátásra és egészségügyi szolgáltatásra jogosult. A biztosítás – amennyiben a törvény eltérően nem rendelkezik – az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.
Az egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.
A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál, az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani.
Egyéb esetben a társas vállalkozásnál létesített tagsági jogviszony létrejötte napjától annak megszűnése napjáig tart.
A biztosítás nem terjed ki:
– a külföldi állam diplomáciai képviselőjére, a képviselet személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára, a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú képviselőjére (munkatársára), a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, valamint az említett személyek Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, továbbá a felsorolt személyek Magyarországon tartózkodó, velük együtt élő külföldi állampolgárságú házastársára és gyermekére,
– a külföldi munkáltató által Magyarországon foglalkoztatott külföldinek minősülő személyre,
– a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott – a nemzetközi egyezmény hatálya alá nem tartozó – arra a természetes személy munkavállalójára (tagjára, foglalkoztatottjára), aki külföldinek minősül,
– a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény meghatározott devizakülföldi által a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott, a devizatörvény szerinti devizabelföldi személyre.
A fentiekben meghatározott személyek társadalombiztosítási ellátására megállapodást lehet kötni.
Egészségügyi hozzájárulás
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény módosítása új típusú, adó jellegű fizetési kötelezettséget hívott életre, a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást. Így az egészségügyi hozzájárulás kétféle:
– tételes (4200 Ft/hó 140 Ft/nap), illetve
– százalékos mértékű (11 százalék).
1999. január 1-jétől kezdődően a társadalombiztosításijárulék-alapot nem képező juttatások után százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni a jogszabály által meghatározott esetekben.
Egyéni vállalkozó
Egyéni vállalkozó a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személy, ideértve az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő természetes személyt is, a külön jogszabály alapján egészségügyi és szociális vállalkozást, orvosi, klinikai, szakpszichológusi, továbbá magán-állatorvosi, illetve egyéb egészségügyi és szociális, gyógyszerészi magántevékenységet folytató természetes személyt, az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató személyt, az egyéni szabadalmi ügyvivőt, a közjegyzőt, az önálló bírósági végrehajtót.
Egyéni vállalkozás – a mezőgazdasági termelőtevékenység és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás kivételével – kizárólag vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható. A vállalkozói igazolványt kérelemre – az erre rendszeresített egységes nyomtatvány kitöltésével –, a vállalkozó székhelye szerint illetékes, az okmányirodák kijelöléséről és illetékességi területéről szóló kormányrendeletben meghatározott – körzetközponti feladatokat ellátó - települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője adja ki. Az egyéni vállalkozó csak egy vállalkozói igazolványt kaphat. Az igazolvány alapján több tevékenységet folytathat és több telephelyet, fióktelephelyet (üzletet, termelő-, szolgáltatóegységet) tarthat fenn.
Egyéni vállalkozók járulékfizetése
Az egyéni vállalkozó a személyes munkavégzés címén e tevékenysége keretében költségként elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét), átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbérnek megfelelő összeg után 31 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet. A tételes átalányadózónál a minimálbér a társadalombiztosítási járulék alapja.
Az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulék alapja, legfeljebb azonban a járulékfizetési felső határ havi összegének figyelembevételével nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot fizet. Az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amelynek tartama alatt táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, baleseti táppénzben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, gyermekgondozási díjban, ápolási díjban részesül – kivéve ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának időtartama alatt személyesen folytatja a vállalkozói tevékenységét –, katonai vagy polgári szolgálatot teljesít, fogvatartott, külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján fizet nyugdíj-biztosítási járulékot, az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő szünetelteti a kamarai tagságát, vagy keresőképtelen.
Amennyiben a fentiekben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, egy-egy naptári napra a havi járulék, illetőleg nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék fizetésénél a minimálbér harmincadrészét kell megfizetni. A kieső időtartamok naptári napjainak számával csökkenteni kell a járulékfizetési alsó és felső határt. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonyban is áll, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, a fent említetteket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék fizetésének alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem.
A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani 2001. január 1-jétől.
Az egyéni vállalkozónak a biztosítási kötelezettség kezdetétől annak megszűnéséig kell járulékot fizetnie.
Foglalkoztató
A társadalombiztosítási törvény külön meghatározza a szabályozási rendszerében leggyakrabban előforduló fogalmak tartalmát. A foglalkoztatót kiemelkedő fontosságú kötelezettségek terhelik a társadalombiztosítási rendszer működésének biztosítása szempontjából, a nyilvántartási, járuléklevonási, adatszolgáltatási, járulék- és hozzájárulás-fizetési kötelezettség keretében. Fontos ezért annak meghatározása, hogy ezek a kötelezettségek valójában kiket terhelnek, kik minősülnek a törvény szempontjából foglalkoztatónak. Miután a törvény igen széles körben határozza meg azt a tevékenységet, amely társadalombiztosítási jogviszonyt keletkeztet, ezért hasonlóan széles azok köre, akiknek közreműködésével ezek a jogviszonyok létrejöhetnek.
Foglalkoztató a jogi személyiséggel rendelkező, illetőleg a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, bármely egyéb jogi személyiségű vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, a költségvetési szerv, a természetes személy, bármely egyéb személyegyesülés, pl. polgárjogi társaság, társasház stb., amennyiben biztosítottat foglalkoztat.
Foglalkoztatónak minősül, és ezért bejelentési, nyilvántartási, járulékfizetési stb. kötelezettség terheli azt az egyéni vállalkozót vagy gazdálkodó szervezetet, amelyik a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény rendelkezései szerint tanulószerződés keretében biztosítja a szakképzésben részt vevő tanuló számára a gyakorlati ismeretek elsajátítását. A gyakorlati képzést a szakképző iskolának kell megszerveznie; lehetőség van arra, hogy az iskola – a megfelelő feltételek megléte esetén - saját maga biztosítsa a képzést, vagy más gazdálkodó szervezettel polgárjogi megállapodást kössön. Ha az előbbiek szerint nem biztosítható a tanuló gyakorlati képzése, a tanuló és a gazdálkodó szervezet (egyéni vállalkozó) az illetékes területi gazdasági kamara előtt írásbeli szerződést (tanulószerződés) köthet a tanuló gyakorlati képzésének biztosítása céljából. A tanulószerződésnek feltétlenül tartalmaznia kell a gazdálkodó szervezet (egyéni vállalkozó) nevét, székhelyét, a tanuló személy adatait, az Országos Képzési Jegyzékben meghatározottak szerinti képzési időt, a gyakorlati képzés helyét, a tanulót megillető pénzbeli juttatások havi összegét, a gazdálkodó szervezet által – a jogszabály alapján járó juttatásokon túlmenően – adott egyéb juttatásokat és kedvezményeket. Kiskorú tanuló esetén a tanulószerződés megkötéséhez, a tanuló részéről történő módosításhoz, illetőleg felmondáshoz a szülő, illetve a gyám írásbeli hozzájárulását is be kell szerezni. A tanulószerződés alapján gyakorlati ismereteket elsajátító szakmunkástanuló biztosítottnak minősül, különböző társadalombiztosítási ellátásokra jogosult, az őt alkalmazó gazdálkodó szervezet (egyéni vállalkozó) pedig foglalkoztató.
A munkanélküli részére ellátásként munkanélküli-járadék, előnyugdíj, nyugdíj előtti munkanélküli-segély, valamint költségtérítés állapítható meg. A munkanélküli-ellátásokat a megyei (fővárosi) munkaügyi központ kirendeltségei folyósítják, így a munkanélküli-ellátásban részesülő biztosított esetén foglalkoztatónak a megyei (fővárosi) munkaügyi központ kirendeltségei minősülnek.
A Területi Államháztartási Hivatal (TÁH) a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (TÁKISZ) – a Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatal jogutódja – többek között ellátja a helyi önkormányzatok és az igazgatásuk alatt működő költségvetési intézmények, valamint a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal bérszámfejtését, folyósítja a társadalombiztosítási ellátásokat, és teljesíti a személyijövedelemadó-levonással összefüggő feladatokat is. Ezért – kizárólag a járulékfizetési, a nyilvántartási és az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése szempontjából – a számfejtési körébe tartozó munkáltató esetében a TÁH minősül foglalkoztatónak.
2000. január 1-jétől kezdődően foglalkoztatónak minősül a gyermekgondozási díjban, gyermeknevelési támogatásban, az ápolási díjban részesülő személyek vonatkozásában a segélyt, a támogatást, illetve díjat folyósító szerv.
Társas vállalkozásnál nem a társas vállalkozás valamely tagja, hanem maga a társas vállalkozás minősül foglalkoztatónak.
Járulékalapot nem képező jövedelem
Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék alapját:
– a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege,
– az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott kifizető által az önkéntes kölcsönös pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj azon része, amely nem haladja meg a minimálbér összegét, valamint a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány. A minimálbér feletti rész után 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni,
– a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatónál a képesítési követelményekben meghatározott képzési idő alatt végzett munkájáért az említett intézménytől kapott díj – de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegének kétszerese –, feltéve hogy a munkavégzés az erről szóló kormányrendelet szerinti munkalehetőség keretében történik, és hogy a díjazás alapjául szolgáló munkavégzés abban az intézményben történik, amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban áll.
Jövedelem
Társadalombiztosítási szempontból jövedelemnek minősül az Szja-tv. szerint az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek az a része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az Szja-tv.-ben szabályozott kis összegű kifizetésből származó jövedelmet is, továbbá az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értékét, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíjat, illetve a tanulószerződésben meghatározott díjat.
A foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított és a Magyar Köztársaság területén biztosítással járó jogviszonyban álló külföldi személy esetén járulékalapot képező jövedelem hiányában, a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbért kell jövedelemnek tekinteni.
Ha a biztosítási kötelezettség létrejön, a foglalkoztató a társadalombiztosítási ellátások fedezetére a biztosított számára kifizetett szja-köteles jövedelem után 2001. január 1-jétől kezdődően 31 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.
A járulékot a biztosítási jogviszony megszűnését követő kifizetések esetén is meg kell fizetni.
A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék (egyéni járulék)
A foglalkoztatott biztosított nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot fizet. A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék alapja a társadalombiztosítási járulék alapját képező jövedelem. A foglalkoztatott az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás értéke után nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot nem fizet.
A foglalkoztatott a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset kétszeresének naptári évre számított összege után fizeti meg (a továbbiakban: járulékfizetési felső határ). A járulékfizetési felső határ naptári napi összegét évente a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény állapítja meg.
A fentiekben meghatározott járulékfizetési felső határt évente január 1-jétől, év közben kezdődő jogviszony esetében a biztosítással járó jogviszony kezdetének napjától az adott év december 31. napjáig kell számítani. Az évi összeghatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni azokat az időtartamokat, amelyre a foglalkoztatott személynek járulékalapul szolgáló jövedelme nem volt, így különösen, ha táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben részesült, katonai (polgári) szolgálatot teljesített, valamint a fizetés, díjazás nélküli időszakot. A megállapított járulékfizetési felső határt időközben csökkenteni kell az említett időszakok naptári napjainak száma és a napi járulékfizetési felső határ szorzatával. E rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a biztosítással járó jogviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg.
Amennyiben a biztosítottól a foglalkoztató több nyugdíj-, illetőleg egészségbiztosítási járulékot vont le, mint amennyit kellett volna, a foglalkoztatónak a túlfizetésként jelentkező nyugdíj-, illetőleg egészségbiztosítási járulékot 15 napon belül vissza kell fizetnie.
A biztosítási jogviszony megszűnését követően történő kifizetések esetén a járulékfizetési felső határt úgy kell megállapítani, mintha a kifizetés a biztosítási jogviszony megszűnésének napján történt volna.
A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke a kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy esetében 8, magánnyugdíjpénztár tagjánál pedig 2 százalék. A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási járulék mértéke 3 százalék.
A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot nem fizet, kivéve ha a nyugdíj folyósítása szünetel. Ebben az esetben a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.
A gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, gyermekgondozási díjban, ápolási díjban részesülő személy a támogatás, a díj összege után nyugdíjjárulékot köteles fizetni.
A keresetpótló juttatásban vagy munkanélküli-járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli-segélyben részesülő személy a keresetpótló juttatás, a munkanélküli-járadék, illetve a segély összege után fizeti a nyugdíjjárulékot.
Nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék fizetése egyidejűleg fennálló, több biztosítással járó jogviszony esetén
Ha a biztosított egyidejűleg több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyában köteles megfizetni a járulékalapul szolgáló jövedelme után az egészségbiztosítási járulékot, illetőleg a nyugdíjjárulékot legfeljebb együttesen a járulékfizetési felső határ napi összegének naptári évre számított összegéig. Amennyiben egyik biztosítással járó jogviszony sem áll fenn a naptári év teljes tartamán át, a napi járulékfizetési felső határt a nyugdíjjárulék tekintetében csak a biztosítással járó jogviszonyok tényleges fennállásának tartamára kell számítani.
A biztosított a naptári év folyamán mindaddig köteles a nyugdíjjárulékot megfizetni, amíg az egyes foglalkoztatók előtt nem igazolja, hogy a naptári éven belül együttesen már megfizette a járulékfizetési felső határ napi összegének a naptári évre (a biztosítási kötelezettség fennállásával arányos részére) számított összege után a nyugdíjjárulékot.
Abban az esetben, ha a nyugdíjjáruléknál túlfizetés keletkezik, a foglalkoztató az igazolások benyújtását követő 15 napon belül köteles visszafizetni a túlfizetésként jelentkező járulékot.
Amennyiben a társas vállalkozóként biztosított több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja, az előírt legkisebb összegű járulékot – évente egy alkalommal történő választása szerint – egyszer kell figyelembe venni.
Annak az egyéni vállalkozónak, aki egyben társas vállalkozóként is biztosított, az egyéni vállalkozói járulékfizetési kötelezettsége egyéni vállalkozói minőségében áll fenn. Ebben az esetben a társas vállalkozásnál fennálló járulékfizetési kötelezettség alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem.
Amennyiben a biztosított foglalkoztatása egyik jogviszonyában eléri a heti 36 órát, a további jogviszonyából származó járulékalapot képező jövedelme után nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetnie. E rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a végkielégítéssel megszűnt munkaviszonyban a foglalkoztatás elérte a heti 36 órát.
A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.
Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás az Art. szerinti munkáltatót, kifizetőt terheli az általa az szja-törvény szerinti belföldi illetőségű magánszemélynek juttatott és az alább felsorolt jövedelem után.
Abban az esetben, ha a jövedelem nem a kifizetőtől származik, vagy a kifizetőt e jövedelem után nem terheli jövedelemadó-megállapítási kötelezettség, az egészségügyi hozzájárulást a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg, vallja be és fizeti meg.
Az Art. szerint kifizető a jogi személy, az egyéb szervezet, az egyéni vállalkozó, ha olyan bevételt, jövedelmet juttat, amellyel kapcsolatban a törvény adó (adóelőleg)-megállapítási, -levonási, -bevallási, -megfizetési, igazoláskiállítási vagy adatszolgáltatási kötelezettséget állapít meg, függetlenül attól, hogy a kifizetést közvetlenül vagy megbízottja (posta, hitelintézet) útján teljesíti. A kamat, az osztalék, az árfolyamnyereség, a tőzsdei határidős, opciós ügyletből származó jövedelem kifizetője az a jogi személy, egyéb szervezet vagy egyéni vállalkozó, aki (amely) e jövedelmet ténylegesen kifizeti. Külföldről származó bevétel esetében, amelyet belföldön adókötelezettség terhel, kifizető a belföldi illetőségű megbízott (jogi személy, egyéb szervezet vagy egyéni vállalkozó), kivéve ha a megbízott hitelintézet és megbízása kizárólag az átutalás teljesítésére terjed ki. A külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján teljesített adóköteles kifizetés esetén a fióktelepet, illetve a kereskedelmi képviseletet kifizetőnek kell tekinteni. Ugyancsak kifizetőnek minősül minden olyan, belföldön gazdasági tevékenységet végző szervezet, amelynek tevékenysége cégbejegyzéshez nem kötött, vagy törvény rendelkezésétől eltérően végez cégbejegyzéshez kötött gazdasági tevékenységet.
Az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetőjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette. Az adóköteles nyeremény szempontjából kifizető a szerencsejáték szervezője, függetlenül attól, hogy az adóköteles nyereményt közvetlenül vagy közvetítő útján juttatja a magánszemélynek.
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja az adóévben juttatott (megszerzett), az szja-törvényben meghatározott, az összevont adóalapba tartozó jövedelemnél, az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett összeg, amelyet a társadalombiztosítási szabályok szerinti járulékalap meghatározásánál nem kell figyelembe venni.
A külön adózó jövedelmek közül a hozzájárulás alapját képezi a 35 százalékos adóterhet viselő osztalék, vállalkozói osztalékalap, a társadalombiztosításijárulék-alapot nem képező természetbeni juttatások – különösen az Szja-tv. 69. §-a (5) bekezdésének b) pontja szerinti ajándék, reprezentáció címén adott termék és nyújtott szolgáltatás, továbbá azok a természetbeni juttatások, amelyeknek kedvezményezettje a nem biztosított személy.
Alapot képez továbbá a kamatkedvezményből származó jövedelem, az egyösszegű járadékmegváltás, a kis összegű kifizetés, ha a természetes személy a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított, vagy a külön törvény szerint nem minősül alkalmi munkavállalónak.
Cégautó esetén a hozzájárulás alapja a fizetendő cégautóadó 25 százaléka.
A mezőgazdasági kistermelő általi hozzájárulás az átalányadó 25 százaléka.
A tételes költségelszámolást választó, egyszerűsített bevallási nyilatkozatot benyújtó őstermelő által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a bevétel 5 százalékának a 15 százaléka.
A fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély által fizetendő hozzájárulás a tételes átalányadó 20 százaléka, ha a magánszemély nem minősül egyéni vállalkozónak.
Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jövedelmek után:
– táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás,
– a nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek,
– a kifizető által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a munkáltatót terhelő része,
– az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott kifizető által az önkéntes kölcsönös pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj azon része után, amely nem haladja meg a minimálbér összegét, valamint a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány után. A minimálbér feletti rész után 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni,
– a felsőoktatási intézmény által – az iskolai rendszerű alapképzésben részt vevő, nappali tagozatos hallgatójának az előírt képzési idő alatt végzett munkájáért - kifizetett díj, de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi meghatározott összegének a kétszerese, feltéve hogy a munkavégzés az erről szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint történt.
Szünetelés a biztosításnál
Szünetel a biztosítás:
– a fizetés nélküli szabadság vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét tartama alatt (kivéve, ha a fizetés nélküli szabadságot háromévesnél fiatalabb gyermek gondozása, vagy tizennégy évesnél fiatalabb beteg gyermek után járó gyermekgondozási segélyre való jogosultság, illetőleg tizenkét évesnél fiatalabb gyermekotthoni ápolása címén vették igénybe),
– az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés tartama alatt (kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették, továbbá ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerősen felmentette),
– az ügyvédnél, a szabadalmi ügyvivőnél arra az időtartamra, amelyre szünetelteti a kamarai tagságát.
Táppénz-hozzájárulás
A foglalkoztató a biztosított betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi (klinikai) ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadát hozzájárulás címén fizeti meg.
Társadalombiztosítási járulék
A társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató és a biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelem után, 2001. január 1-jétől 31 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ebből a nyugdíj-biztosítási járulék mértéke 20 százalék.
Társas vállalkozás
Társas vállalkozásnak minősül a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivői társaság, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség, az ügyvédi iroda, az előtársaság. 1998. június 16-ától társas vállalkozásnak minősül a közös vállalat és az egyesülés is.
Társas vállalkozás és társas vállalkozó járulékfizetése
A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után 31 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet. A társadalombiztosítási járulék alapja a társas vállalkozó részére a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (elszámolt), járulékalapot képező jövedelem, de legalább havi átlagos szinten a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér. Ha a járulékfizetési kötelezettség egy teljes naptári hónapon át nem áll fenn, egy naptári napra a minimálbér harmincadrészét kell figyelembe venni.
A biztosított társas vállalkozó nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot fizet. A egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával – ide nem értve az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatást – azzal, hogy a nyugdíjjárulékot legfeljebb a járulékfizetési felső határ napi összegének naptári évre számított összege után kell megfizetni.
Abban az esetben, ha a biztosítási kötelezettség a naptári év teljes tartama alatt nem áll fenn, a járulékfizetési felső határt a biztosítási kötelezettség időtartamával arányosan kell meghatározni.
A járulékalap alsó és felső határát azzal az időszakkal arányosan (a minimálbér harmincadrészével, illetve a járulékfizetési felső határ napi összegével) kell csökkenteni, amely alatt a társas vállalkozó táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának időtartama alatt személyesen folytatja a vállalkozói tevékenységét –, katonai (polgári) szolgálatot teljesít, fogvatartott, ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként a kamarai tagsága szünetel, továbbá amíg a társas vállalkozó külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján nyugdíj-biztosítási járulékot fizet.
A társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a biztosítás megszűnését követően kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.
Abban az esetben, ha a társas vállalkozó egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonyban is áll, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, az említett rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem.
Társas vállalkozó
Társas vállalkozónak minősül:
– a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve a társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony),
– a szabadalmi ügyvivői társaság tagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik,
– az ügyvédi iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja,
– a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási, felhasználási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét.
Tételes egészségügyi hozzájárulás
A tételes egészségügyi hozzájárulást a kifizetőnek akkor kell megfizetnie, ha biztosítottat foglalkoztat. E kötelezettség a természetes személy egyidejűleg fennálló több jogviszonya esetén is csak egy jogviszony után áll fenn.
Az egyéni vállalkozónak akkor kell megfizetnie a tételes hozzájárulást, ha más jogviszony szerint nem áll biztosítási jogviszonyban. A tételes egészségügyi hozzájárulás 4200 Ft/hó, 140 Ft/nap.
