Változások a személyi jövedelemadóban

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. november 13.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2000/08. számában (2000. november 13.)

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Tv.) módosítása közül legfontosabb az adótábla valorizálása, ugyanakkor a legnagyobb hatású változtatás a családi adókedvezmény rendszerének fejlesztése. Számos ponton egyszerűsödik az adóztatás, csökken az adminisztráció, javulnak az egyéni vállalkozók működési feltételei.

Az önálló tevékenység

Az önálló tevékenységből származó jövedelem adózásának szabályai alapvetően nem változnak.

További nevesített bevételek

Kisebb módosítást jelent, hogy az önálló tevékenységből származó bevételek körénél a módosított törvény külön nevesíti az ingatlant, az ingó vagyontárgyakat hasznosító tevékenységből származó bevételt. Így a korábbi rendelkezés mellé – miszerint önálló tevékenységből származó bevételnek számít az a bevétel, amelynek adózására az szja-törvény választási lehetőséget ad, és a magánszemély az önálló tevékenységre vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja – bekerül az ingatlant, ingó vagyontárgyat hasznosító tevékenységből származó bevétel. A módosító rendelkezés értelmében idetartozik a lábon álló termésnek a föld tulajdonosváltozása nélkül történő értékesítéséből származó bevétel is. Ezeket a szabályokat kell tehát alkalmazni, ha valaki nem őstermelőként vagy egyéni vállalkozóként értékesíti a termését.

A tulajdonváltozás esetén, amennyiben a lábon álló termést a vevő szerzi meg, nem a termés, hanem az ingatlan elidegenítése a hangsúlyos, továbbá a termés az ingatlan részét képezi, amíg attól nem válik el, emiatt ilyenkor az ingatlan átruházásából származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Közös tulajdon hasznosítása

További fontos rendelkezés, hogy közös tulajdont hasznosító tevékenység esetén – a tulajdonosok eltérő rendelkezése hiányában – azt a magánszemélyt terheli az adókötelezettség, aki a tevékenységet folytatja, illetőleg a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja. A módosító rendelkezés tehát nem teszi kötelezővé a magánszemélyek közös tulajdonába tartozó ingó és ingatlan vagyontárgyak hasznosításából származó bevétel megosztását. A tulajdonosok ugyanakkor eltérhetnek a törvény rendelkezésétől, és megállapodhatnak az adókötelezettség teljesítésének mikéntjében [Tv. 16. § (3) bekezdésének b) pontja].

A bevétel megosztása

Idekapcsolódik az szja-törvénynek a jövedelem, a költség, illetve a bevétel szabályaira (Tv. 4. §-a) vonatkozó módosítása. A törvény korábbi rendelkezése előírta a közös tulajdonban lévő vagyontárgy hasznosításából, átruházásából származó bevétel kötelező megosztását a tulajdonosok között tulajdoni hányaduk arányában. Ez a szabály továbbra is hatályos, azonban kiegészül azzal a megjegyzéssel, hogy "ha e törvény másként nem rendelkezik", így helyet kapnak a kivételek. Az egyik ilyen kivétel a fentiekben bemutatott ingó és ingatlan vagyontárgyakat hasznosító tevékenység, másik két eltérési lehetőséget maga a Tv. 4. §-a határoz meg.

Ez a két eset a közös tulajdonban lévő ingatlan, ingó vagyontárgy bérbeadásából, illetőleg a közös tulajdonban lévő értékpapír elidegenítéséből származó jövedelem, amikor a tulajdonostársak eltérhetnek a tulajdoni hányad arányában történő megosztást kimondó főszabálytól [Tv. 4. §-ának (4) bekezdése].

Házassági vagyonközösség

A házassági vagyonközösségre vonatkozó szabályok esetében is új rendelkezés lép életbe, amely azonban a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyak hasznosításából, átruházásából származó bevétel megosztását nem érinti. Ezeknek a bevételeknek a tekintetében ugyanis a törvény visszautal a közös tulajdonban lévő vagyontárgy hasznosításából, átruházásából származó bevételre vonatkozó rendelkezésre. Így a házastársak a közös vagyon esetében tulajdoni hányaduknak megfelelően kötelesek megosztani a bevételt, kivéve ha eltérően állapodnak meg, ami megfelel a korábbi szabályozásnak, miszerint a házastársak között egyenlő arányban kell megosztani a házassági vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyak hasznosításából, átruházásából származó bevételt – a tulajdonjogi korlátozásokat is figyelembe véve –, kivéve ha a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben (eltérően) rendezték vagyoni viszonyaikat, mert ilyenkor ennek megfelelő arányban kell a bevételt figyelembe venni.

Az új rendelkezés tehát a többi esetet kívánja rendezni a házastársak vonatkozásában, és egyértelművé teszi, hogy a házassági vagyonközösség fennállása alatt a felek tevékenységéből származó és a vagyonközösség fennállásának időszakában keletkezett minden más, a közös vagyonba tartozó vagyontárggyal kapcsolatos jövedelem után azt a magánszemélyt terheli adókötelezettség, aki a tevékenységet folytatja, illetőleg aki a jövedelemszerzés jogcímének a jogosultja [Tv. 4. §-ának (5) bekezdése].

Az önálló tevékenységgel összefügg az a rendelkezés, miszerint a nem termőföldnek minősülő ingatlan bérbeadásából származó bevétel esetén az összevont adóalap részeként az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések legalább egymást követő négy adóévre választhatók. Így a korábbi szabályozáshoz képest egyértelműbbé válik, hogy a szabályozás az egymást követő évekre vonatkozik [Tv. 74. §-ának (7) bekezdése].

Bevételek, költségek elszámolása

Közadakozás

Az elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében adott termék, nyújtott szolgáltatás nem minősül bevételnek, azonban az ahhoz kapcsolódó költségek elszámolhatók (Tv. 2. számú melléklet I. 6. pont).

Tárgyi eszközök, anyagi javak költsége

Az összevont adóalap megállapításához az elszámolható költségeket meghatározó 3. számú mellékletben 30 ezer forintról 50 ezer forintra növekszik a költségként egy összegben elszámolható, kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzésére, előállítására fordított kiadás értékhatára, és új szabályként ez az előírás vonatkozik a tárgyi eszközök mellett a nem anyagi javakra is. Továbbra is feltétel, hogy a kiadások részben sem szolgálhatják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését (Tv. 3. számú melléklet I. pontjának 2. alpontja). Ezzel összefüggésben a tárgyi eszköz ellenszolgáltatás nélküli átadására vonatkozó bevételt növelő szabály alkalmazásánál is az értékhatár a 2001 után beszerzett tárgyi eszközök esetében 50 ezer forintra emelkedik (Tv. 2. számú mellékletének I/7. alpontja).

Érdek-képviseleti tagdíj

Módosul az érdek-képviseleti tagdíjjal mint költségként elszámolható kiadással összefüggő szabály a kötelező kamarai tagdíj megszűnése miatt. Az új meghatározás szerint költségként elszámolható a köztestület számára tagdíj vagy annak megfelelő jogcímen fizetett összeg, továbbá az önálló tevékenységgel kapcsolatos érdek-képviseleti feladatot is ellátó társadalmi szervezet számára tagdíj címén fizetett összeg (Tv. 3. számú melléklet I. pontjának 6. alpontja).

Járművek költsége

A Tv. 3. számú melléklete a járművek költségével összefüggésben kiegészül egy új alponttal, amely lehetővé teszi, hogy az adózó az úthasználat címén fizetett (autópálya)díjat az üzleti célú futásteljesítmény arányában költségként elszámolja (Tv. 3. számú melléklet IV. pontjának 10. alpontja).

Változnak a támogatások elszámolására vonatkozó szabályok is, amelyeket az egyéni vállalkozóra és a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó részeknél ismertetünk.

Nem önálló tevékenység

Külföldi munkáltatóval kötött munkaszerződésen alapuló munkavégzés

A Tv. felsorolja a nem önálló tevékenységeket [Tv. 24. §-ának (1) bekezdése]. A módosítás következtében ez a felsorolás bővül azzal, hogy nem önálló tevékenységnek minősül nemzetközi szerződés hatályában a nem önálló munka, ennek hiányában az adott állam joga szerinti munkaviszony.

A változtatás indoka, hogy a korábbi szabályozás szerint a külföldi állam joga szerinti munkaviszony az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) és az szja-törvény alkalmazásában nem minősült munkaviszonynak, mivel a Munka Törvénykönyvének hatálya nem terjed ki arra a munkaviszonyra, amelynek alapján külföldi munkáltató munkavállalója a munkát a Magyar Köztársaság területén kiküldetésben végzi [Mt. 1. §-ának (4) bekezdése], így a külföldi cégek Magyarországon dolgozó alkalmazottai 2000-ben önálló tevékenységet folytatónak minősülnek, következésképpen alkalmazhatják az ún. 90 százalékos szabályt, azaz a bevétel 10 százalékát költségként igazolás nélkül levonhatják. Az egyenlő elbánás elvének érvényesülése érdekében – a csatlakozási előkészület jegyében - ezt a megkülönböztetést fel kell számolni. A módosítás következtében a külföldi alkalmazottaknak is – hasonlóan a magyar alkalmazottakhoz – a munkadíjként felvett teljes összeg után kell adózniuk. A költségtérítés címén kapott összeget is bevételnek kell tekinteni, azonban ennek mértékéig továbbra is elszámolható a törvény által elismert, igazolt költség – például a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára fordított kiadás [Tv. 24. §-ának (1) bekezdése].

Üzemanyag-megtakarítás

A nem önálló tevékenységből származó jövedelem szabályai között is találhatók olyan rendelkezések, amelyek jövedelemnek nem számító bevételeket határoznak meg. Ebben a körben módosul az üzemanyag-megtakarításból származó bevételnél az arra jogosult személyek meghatározása, illetve a megtakarítás számításának módja. A módosítással egyértelművé válik, hogy az üzemanyag-megtakarításra tekintettel kifizetett összegben nem a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjárművet használó alkalmazott, illetve a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tag részesülhet, hanem az, aki a járművet ténylegesen vezeti.

A közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet a gépjárművek üzemanyagköltségének meghatározására két módszert állapít meg. Az egyik a rendelet mellékletében az egyes járműtípusokra meghatározott alapnorma és az üzemanyag árának a szorzata, a másik egy egyszerűsített elszámolási módszer gépkocsik, segédmotoros kerékpárok és motorkerékpárok esetében, amely a gépjárművek motorblokkjának hengerűrtartalma alapján rögzít egy alapnorma-átalányt. Ez utóbbi esetben is az üzemanyagköltséget a normaátalány és az üzemanyag árának a szorzata adja ki.

A törvényben a vonatkozó bekezdés kifejezetten nevesíti a fent hivatkozott kormányrendeletet, illetve csak az alapnormát említi, ami a korábbi rendelkezéstől eltérően kizárja a normaátalány alkalmazását a megtakarítás számításánál [Tv. 24. §-ának (2) bekezdése].

A mezőgazdasági őstermelőket érintő változások

Mezőgazdasági kistermelő nyilatkozata

A mezőgazdasági kistermelőket érintő szabályváltozások közül a legjelentősebb, hogy 1,5 millió forintról 2 millió forintra emelkedik az a határ, amelynél a mezőgazdasági kistermelő nyilatkozhat, feltéve hogy – bevételének legalább 20 százaléka összegéig – az őstermelői tevékenységével közvetlen kapcsolatban felmerült költségekről számlával rendelkezik, és hogy ebből a tevékenységéből jövedelme (és adókötelezettsége) nem keletkezik. Az őstermelő erre irányuló nyilatkozatát vagy az adóbevallásában, vagy a munkáltatónak adott nyilatkozat kiegészítésében teheti meg. Ezzel kapcsolatosan módosul a mezőgazdasági őstermelők adóelőleg-fizetési szabálya is, e szerint a mezőgazdasági őstermelőnek mindaddig nem kell adóelőleget fizetnie, amíg éves bevétele nem haladja meg a 2 millió forintot [Tv. 49. § (3) bekezdésének b) pontja és 78/A §-ának (6) bekezdése].

Őstermelői termékkör

Az őstermelői termékkör kismértékben módosul, kiegészül a karácsonyfával, továbbá a fűszerek és fűszernövények pontosabb felsorolását is tartalmazza a Tv., azaz nevesíti azokat. Ezt a rendelkezést már a 2000. évre vonatkozó adókötelezettség megállapításánál is alkalmazni kell [Tv. 6. számú mellékletének II. része, Mtv. 253. §-ának (4) bekezdése].

2001-től a mezőgazdasági őstermelőnek lehetősége nyílik arra, hogy saját gazdaságában előállított szőlőbort, mustot ne csak a kifizetőnek, hanem termelői borkimérésben végső fogyasztó részére is értékesíthesse; de a bor értékesítéséből származó éves bevétele ekkor sem haladhatja meg a 4 millió forintot.

Amennyiben a magánszemély saját termelésű borán kívül nem saját őstermelői tevékenység keretében előállított bort is értékesít saját termelői borkimérésében, akkor az őstermelői és más termékek bevételeit és költségeit külön-külön kell nyilvántartania. Amennyiben a költségek több értékesítéshez is kapcsolódnak, akkor azokat a bevétel arányában kell nyilvántartani [Tv. 6. számú mellékletének I. c) pontja].

Támogatások

Változik a támogatások elszámolására vonatkozó szabályozás. A törvény kimondja, hogy a folyósított támogatás bevételnek minősül legkésőbb a támogatás folyósítását követő 3. évben, vagy ha a magánszemély a tevékenységét megszünteti [Tv. 19. §-ának (2) bekezdése].

Az államközi megállapodás vagy jogszabály alapján kapott támogatás abban az évben számít bevételnek, amikor a cél szerinti felhasználása megtörténik. Az őstermelők esetében gyakran előfordul, hogy a támogatásokat utólag folyósítják részükre, ekkor az előző év bevételét kellene növelniük a támogatás összegével, hiszen az arra a célra fordított kiadások már az előző évben felmerültek. Ezt a helyzetet kezeli az a szabály, amely kimondja, hogy az utólag, a cél szerinti felhasználást igazoló számlák alapján kapott támogatás nem számít bevételnek. Ennek feltétele azonban, hogy a magánszemély a célra fordított kiadásokat sem a támogatás folyósításának évében, sem az azt megelőző években ne érvényesítse költségként. Ezt a rendelkezést már a 2000. évre vonatkozó adókötelezettség megállapításánál is alkalmazni kell [Tv. 19. §-ának (6) bekezdése, Mtv. 253. §-ának (4) bekezdése].

Amennyiben a folyósított támogatás csak részben nyújt fedezetet a támogatási céllal kapcsolatosan felmerült kiadásokra, akkor a támogatás összegét meghaladó kiadás költségként elszámolható, azzal, hogy a támogatás erejéig a kiadások elszámolására nincs lehetőség. Az új szabály beiktatását az tette szükségessé, hogy a törvény eddig nem kezelte azt az esetet, ha a magánszemély a támogatást a felhasználást igazoló számla ellenében kapja meg, illetve azt az esetet, ha a cél érdekében felmerült kiadásokat a folyósított támogatás nem fedezi 100 százalékban [Tv. 19. §-ának (7) bekezdése].

Veszteségelszámolás

Változott a mezőgazdasági őstermelők veszteségelszámolásának szabálya. A tevékenységét kezdő mezőgazdasági őstermelő a kezdés évében és az azt követő három (az eddigi kettő helyett) évben elhatárolt veszteségéből azt a részt, amelyet az első öt adóévben nem tudott a bevételével szemben érvényesíteni, az ötödik adóév után is elszámolhatja. Vagyis a kezdés és az azt követő 3 évben keletkezett veszteségét a mezőgazdasági őstermelő időhatár nélkül továbbviheti, azaz eddig az időpontig nem kell a veszteségelhatárolásához adóhatósági engedély. Adóhatósági engedélyre akkor van szükség a veszteség elhatárolásakor, ha az elhatárolt veszteség keletkezésének évében az őstermelői tevékenységből származó bevétel nem éri el a költségek 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha a bevétel alacsony szintjét elháríthatatlan külső ok (például aszály, árvíz) idézte elő [Tv. 22. §-ának (2) bekezdése].

Költségek és bevételek megosztása, nyilvántartása

A törvény új szabályt tartalmaz a költségek és a bevételek elszámolására arra az esetre, ha a mezőgazdasági őstermelő egyéni vállalkozói tevékenységet is végez. E szerint őstermelői bevételnek minősül az őstermelői tevékenység során előállított termékek szokásos piaci értéke, amelyeket az adózó egyéni vállalkozóként értékesít. Ekkor az őstermelői tevékenység bevételeként kimutatott összeg az adózónál mint egyéni vállalkozónál költségként érvényesíthető. Az őstermelőként előállított, de egyéni vállalkozóként értékesített termékek ellenértékét az egyéni vállalkozás bevételének kell tekinteni.

Ez azt jelenti, hogy az értékesített termék árát az őstermelői tevékenységnél bevételként, az egyéni vállalkozói tevékenységnél bevételként és költségként egyaránt figyelembe kell venni, ebben az esetben az adóköteles bevétel (általában) az őstermelői tevékenységnél keletkezik. Akkor keletkezhet az egyéni vállalkozói tevékenységnél bevétel, ha az áru ellenértéke meghaladja a szokásos piaci értékét. Ugyanígy vesztesége is keletkezhet az egyéni vállalkozói tevékenységnél, ha a kapott ellenérték a piaci érték alatt marad [Tv. 22. § (7) bekezdésének a) pontja].

A két tevékenység folytatása érdekében felmerült költségeket tevékenységenként, külön-külön kell nyilvántartani. Amennyiben valamely költség nem rendelhető kizárólag egyik vagy másik tevékenységhez, akkor azt a bevételek arányában kell megosztani. Ezt a szabályt akkor kell alkalmazni, ha az őstermelői tevékenység vagy az egyéni vállalkozói tevékenység esetén az adóalap megállapítása az igazolt költségek figyelembevételével történik, azaz ha az őstermelői tevékenység esetén az adózó a tételes költségelszámolást vagy az egyéni vállalkozói tevékenység esetén a vállalkozói jövedelem szerinti adózást választotta [Tv. 22. § (7) bekezdésének c) pontja]. Például, ha az őstermelői tevékenység árbevétele 5 millió forint, az összes tevékenység (őstermelői + egyéni vállalkozói együtt) bevétele pedig 10 millió forint, és év közben 4 millió forint olyan költség merül fel, amely önállóan egyik vagy másik tevékenységhez sem rendelhető. A bevételi arány alapján, amely 50 százalék, a felmerült költség fele a mezőgazdasági őstermelést, a másik fele pedig az egyéni vállalkozást terheli (5 millió/10 millió forint).

Nem kell ezt a szabályt alkalmazni azoknak a tárgyi eszközöknek az elszámolásánál, ahol az egyéni vállalkozói tevékenységet is végző mezőgazdasági őstermelőnek választási lehetősége van, hogy a tárgyi eszköz értékcsökkenési leírását melyik tevékenységének bevételével szemben érvényesíti. Szintén nem kell ezt a szabályt alkalmazni, amikor a törvény a költségek megosztását a tevékenységgel kapcsolatos használat arányában írja elő (például fűtés).

Új rendelkezés, hogy reprezentáció címén a 2001. évtől nem lehet költséget érvényesíteni a bevétellel szemben (Tv. III. számú melléklet I. fejezetének 16. pontja).

Értékcsökkenési szabálymódosulások

A mezőgazdasági őstermelők értékcsökkenési elszámolási szabályai több ponton módosulnak. Az egyik legjelentősebb változás, hogy a tenyészállatokat tárgyi eszközzé minősítette a törvény, és megadja annak pontos definícióját. Tenyészállatok azok az állatok, amelyek tartásuk során valamely leválasztható terméket termelnek, amelyek értékesítéséből származó bevétel is biztosítja a megtérülést. A tenyészállat beszerzési költségét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben azokat várhatóan tenyésztésre használják majd [Tv. 11. számú mellékletének II. 1. a) és ad) pontjai].

Meghatározza a törvény az ültetvény fogalmát is, e szerint az ültetvény olyan építmény, amelynél a telepített növények legalább egy évig talajhoz kötöttek. A törvény meghatározott növények esetére értelmezi csak az ültetvény fogalmát, és ezekre a növényekre minimális területi korlátot is előír. A szőlőültetvény esetén 500 m2, a gyümölcsös ültetvény (ribiszke, egres, málna, rikö, szeder, bodza, málna) és gyümölcsfák esetén 1500 m2 a minimális területnagyság. Az ültetvény üzembe helyezésének napja a termőre fordulás napja [Tv. 11. számú mellékletének II. 1. ae) és 2. b) pontja].

Az értékcsökkenési leírási szabályok változásai részletesebben az egyéni vállalkozókkal foglalkozó részben találhatók.

Bevételt csökkentő kedvezmények

Növekszik a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához kapcsolódó kedvezmény. Ha a mezőgazdasági őstermelő a tételes költségelszámolás szerint adózik, csökkentheti az őstermelői bevételét a legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatása esetén személyenként, havonta a megváltozott munkaképességű munkavállalónak kifizetett munkabér összegének felével, de legfeljebb az érvényes minimálbér felével – az eddig elszámolható havi 3000 forint helyett [Tv. 21. §-ának (1) bekezdése].

Vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó (a vállalkozói jövedelmet a bevételek és a költségek tételes kimutatásával megállapító) egyéni vállalkozók adózásának főbb szabályai nem változnak. A vállalkozói kivét költségként érvényesíthető, a vállalkozói adóalap után 18 százalék, a vállalkozói osztalékalap után 20, illetőleg 35 százalék az adó.

A vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozók számára legfontosabb változás, hogy – a társas vállalkozásokhoz hasonlóan – a megvalósított beruházásaik után bevételt csökkentő kedvezményt érvényesíthetnek. Ezenkívül más bevételt csökkentő kedvezmények is módosulnak. A beruházási hitel kamata után pedig adókedvezményt lehet érvényesíteni.

Kisvállalkozói kedvezmény

A 2001. január 1-jétől hatályba lépő szabály alapján az az egyéni vállalkozó, aki 50 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat, a vállalkozási bevételét csökkentheti – a vállalkozói bevételnek a vállalkozói költséget meghaladó részéig – legfeljebb 10 millió forint beruházáshoz kapcsolódó kiadás összegével [Tv. 49/B § (6) bekezdésének d) pontja].

Fontos előírás, hogy a kedvezmény csak a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló beruházásokra vonatkozik. Kedvezményezett beruházásnak minősül a korábban még használatba nem vett, kizárólag üzemi célú ingatlan (ide nem érve az üzemkörön kívüli ingatlant), a tenyészállat, valamint a korábban még használatba nem vett, kizárólag üzemi célú, gépek, berendezések, felszerelések, járművek közé sorolt [a Tv. 11. számú mellékletének II/3. d) pontjában a leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai szerint részletezett] tárgyi eszköz adóévi beruházási költsége, ideértve az 50 ezer forint alatti egyedi értékű – az előzőekben felsorolt kizárólag üzemi célú – tárgyi eszközre fordított kiadást is.

A kedvezményre jogosító beruházás szempontjából ingatlannak minősül a telek, a telkesítés, az épület, az épületrészek, tulajdoni hányadok és az egyéb építmények. Üzemkörön kívüli ingatlannak számít az az ingatlan, amely nincs az adózó vállalkozási tevékenységével közvetlen összefüggésben, ilyen lehet különösen az üzemen belüli lakóépület, valamint az elsődlegesen jóléti célt szolgáló épület, építmény.

A személygépkocsi beruházására fordított kiadás után is érvényesíthető kedvezmény annak ellenére, hogy az egyéni vállalkozó esetében a személygépkocsi nem minősül kizárólag üzemi célú tárgyi eszköznek, ennek azonban az a feltétele, hogy az egyéni vállalkozónak 4 évig fizetnie kell a beszerzett személygépkocsi után a cégautó utáni adótételt. Ha a személygépkocsi az egyéni vállalkozói tevékenység tárgyát (és nem eszközét) képezi, és az egyéni vállalkozó sem személyes munkavégzésével, sem személyes használattal összefüggésben nem üzemelteti, ugyancsak érvényesíthető a kedvezmény – ilyenkor a cégautóadó megfizetése nélkül. Ez utóbbi lehet a személygépkocsi-bérbeadási tevékenységgel foglalkozó egyéni vállalkozó.

A kisvállalkozói kedvezmény figyelembevételével megállapított vállalkozói adóalap összege után kell a 18 százalékos vállalkozói adót megfizetni.

A törvény általánosságban kimondja, hogy ugyanazon beruházáshoz kapcsolódó több kedvezmény esetén az egyéni vállalkozó választása szerinti egy érvényesíthető, és ez vonatkozik a kisvállalkozói kedvezményre is. Például, ha a beruházás értéke 6 százalékának megfelelő adókedvezményt érvényesít az egyéni vállalkozó, akkor a kisvállalkozói kedvezményt már nem alkalmazhatja.

A kisvállalkozói kedvezmény érvényesítéséhez, illetve nem a cél szerinti érvényesüléshez következmények kapcsolódnak. Ha a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésének évét követő negyedik adóév utolsó napjáig a törvényben külön nevesített esetek bármelyike bekövetkezik, akkor a kedvezményre nem jogosító összeg kétszeresének 18 százaléka növeli a tárgyévi adót.

A négy adóéven belül a következő esetekben kell az adónövelést alkalmazni:

– ha valamely tárgyi eszköz üzembe helyezése nem történik meg (kivéve az elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódást), akkor az ehhez a tárgyi eszközhöz kapcsolódó részt a kedvezmény érvényesítését követő negyedik adóévre vonatkozó adókötelezettség megállapításakor kell figyelembe venni;

– ha az üzembe helyezett tárgyi eszköz a vállalkozási tevékenységet közvetlenül nem szolgálja, akkor a tárgyi eszközhöz kapcsolódó részt az üzembe helyezés évére vonatkozó adókötelezettség megállapításakor kell figyelembe venni;

– ha valamely üzembe helyezett tárgyi eszközt az egyéni vállalkozó nem a vállalkozási tevékenységéhez használja, akkor a kisvállalkozói kedvezményből az ehhez a tárgyi eszközhöz kapcsolódó részt az átsorolás évére vonatkozó adókötelezettség megállapításakor kell figyelembe venni;

– ha az egyéni vállalkozó a tárgyi eszközt akár az üzembe helyezés előtt, akár azt követően a kedvezmény érvényesítését követő negyedik adóév utolsó napjáig elidegeníti (elidegenítésnek számít a természetbeni juttatás formájában történő átadás, az ellenszolgáltatás nélküli átadás is), akkor a kisvállalkozói kedvezményből a tárgyi eszközhöz kapcsolódó részt az elidegenítés évére vonatkozó adókötelezettség megállapításakor kell figyelembe venni, valamint

– ha az egyéni vállalkozó a vállalkozási tevékenységét megszünteti (kivéve, ha a megszűnés oka az egyéni vállalkozó halála), akkor a kisvállalkozói kedvezmény egészét, illetőleg az előzőekben felsorolt esetek valamelyikének bekövetkezése esetében annak egy részét a megszűnésre vonatkozó adókötelezettség megállapításakor kell figyelembe venni.

A foglalkoztatottak létszámát az egyes foglalkoztatottak munkaviszonyának kezdetétől annak megszűnéséig eltelt naptári napok összegzésével, majd ezen összeg 365-tel történő elosztásával, törthányados esetén lefelé kerekítve kell meghatározni.

A kedvezmény figyelembevételével megállapított adót az egyéni vállalkozónak adóelőleg-fizetéssel (vállalkozói személyi jövedelemadó-előleg) és az adóévet követően kell megfizetnie oly módon, hogy a fizetendő adó és az adóévi jövedelem után befizetett adóelőleg összege közötti különbséget az egyéni vállalkozó a személyi jövedelemadó-bevallásában az adófizetésre vonatkozó rendelkezések szerint számolja el.

A vállalkozói személyi jövedelemadó-előleg összege legalább az év elejétől keletkezett vállalkozói adóalap – az érvényesíthető kisvállalkozói kedvezmény figyelembevételével - megállapított adója és az adóévi jövedelem után már befizetett adóelőleg különbözete. Az év elejétől keletkezett vállalkozói adóalap kiszámításához az adóévben esedékes értékcsökkenési leírásnak az adott negyedév szerinti időarányos része és az adóévre áthozott veszteség időarányos része vehető figyelembe.

Az új kedvezménnyel összefüggésben – a kétszeres kedvezményezés elkerülése érdekében - módosul az egyéni vállalkozó adózás utáni jövedelme, azaz a vállalkozói osztalékalap megállapításának kiinduló összege. Az új szabály szerint az egyéni vállalkozó adózás utáni jövedelme egyenlő a vállalkozói adóalap és a kisvállalkozói kedvezmény együttes összegének a fizetendő 18 százalékos adó levonása utáni részével [Tv. 9/B §-ának (9)-(18) bekezdései].

Példa a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésére

A példában azzal a feltételezéssel élünk, hogy az egyéni vállalkozó minden esetben pozitív adóalapot mutatott ki, azaz kisvállalkozói kedvezményt vehet igénybe. A 2001. év folyamán a vállalkozási tevékenységét közvetlenül szolgáló, kizárólag üzemi célú beruházást (ingatlant, műszaki berendezést, gépet vásárol) valósít meg, melyhez nem vesz fel hitelt. * Az egyéni vállalkozó adóalapja 7 millió forint, amely a 11 millió forintos bevételnek és a 4 millió forintos költségnek az eredménye. A vállalkozó 4 millió forint értékben a tevékenységéhez szükséges gépet vásárol. * Az egyéni vállalkozónak 8 millió forint költsége merült fel, 20 millió forintos bevétel mellett. A vállalkozó az adott évben 11 millió forint értékben vásárol kedvezményre jogosító ingatlant, illetve gépeket. * Az egyéni vállalkozó 6 millió forintos bevételével szemben 2 millió forint költséget érvényesít, ennek eredménye a 4 millió forintos vállalkozói adóalap. A vállalkozó év közben 4 millió forintért műszaki berendezést vásárol.

 

Megnevezés

a)

b)

c)

1. Bevétel

11 000 000

20 000 000

6 000 000

2. Költség

4 000 000

8 000 000

2 000 000

3. Vállalkozói adóalap (1.-2.)

7 000 000

12 000 000

4 000 000

4. Beruházás összege

4 000 000

11 000 000

4 000 000

5. Érvényesíthető kisvállalkozói kedvezmény (max. 10 millió Ft)

4 000 000

10 000 000

4 000 000

6. Módosított adóalap (3.-5.)

3 000 000

2 000 000

 

7. Vállalkozói szja (6. x 0,18)

540 000

360 000

0

Az első esetben a vállalkozói adóalap összege 3 millió forinttal haladja meg a beruházás értékét (4 millió forint), ezért a beruházás teljes összegét érvényesíteni lehet adóalap-kedvezményként. Így az adóalap, a kedvezmény érvényesítése után 3 millió forint lesz. * Ha feltételezzük, hogy a vállalkozó a 4 millió forintért vásárolt gépet 2002-ben eladja, akkor a 2002. évi adóbevallásában, a kedvezményre nem jogosító összeg kétszeresének (8 millió forint) 18 százalékával növelnie kell (1,44 millió forinttal) a tárgyévi adóját. * A második esetben a vállalkozó beruházása (11 millió forint) meghaladja az igénybe vehető maximális kedvezmény összegét, ezért a vállalkozó csak 10 millió forintot vehet figyelembe adóalap-csökkentő tényezőként. Így az adóalap összege 2 millió forint lesz. * A harmadik esetben a vállalkozó beruházása és a vállalkozói adóalap összege megegyezik, ezért a vállalkozó "kinullázza" az adóalapját, vagyis a vállalkozói adóalap ebben az esetben 0 lesz.

Megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása

Az eddig elszámolható havi 3000 forint helyett a legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatása esetén személyenként, havonta a megváltozott munkaképességű munkavállalónak kifizetett munkabér felével, de legfeljebb az érvényes minimálbér felével csökkenthető a vállalkozói bevétel [Tv. 49/B § (6) bekezdésének a) pontja].

Kutatás-fejlesztés ösztönzése

A kutatás-fejlesztés vállalkozói bevételt csökkentő, eddigi 20 százalékos kedvezménye 100 százalékra emelkedik. Ezzel a rendelkezéssel párhuzamosan a törvény új fogalmat vezet be az alapkutatásra, az alkalmazott kutatásra és a kísérleti fejlesztésre [Tv. 49/B § (6) bekezdésének c) pontja].

Az alapkutatás az az elméleti és kísérleti munka, melynek célja új ismeretek feltárása, új tények megismerése konkrét alkalmazási és felhasználási célkitűzések nélkül (Tv. 3. §-ának 66. pontja).

Az alkalmazott kutatás elsősorban gyakorlati cél érdekében végzett, új ismeretek megszerzésére irányuló eredeti vizsgálat (Tv. 3. §-ának 67. pontja).

A kísérleti fejlesztés olyan rendszeres munka, amely általában már valamilyen kutatásból nyert információra, tudásra épülő munka, amelynek célja valamilyen új, konkrét termék, anyag előállítása, új eljárások kidolgozása vagy már meglévők lényeges javítása (Tv. 6. §-ának 68. pontja).

Feltétel, hogy a költségelszámolás ne támogatásból származó bevétellel szemben történjék, és az elszámolt összegbe nem értendő bele az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés vásárolt értéke.

Közcélú adományozás

A külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő egyház számára, a külön törvényben meghatározott tevékenységek támogatására adott közcélú adománynak minősülő pénzösszeggel is csökkenthető a vállalkozói személyi jövedelemadó alapja.

A támogatható szervezeti kör bővülése mellett a közcélú adomány címén igénybe vehető kedvezmény mértéke nem változik. Az erre vonatkozó igazolás alapján továbbra is a közhasznú szervezetnek, az egyháznak, illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalás címén befizetett összeg, de legfeljebb a jövedelem 20 százaléka, a kiemelkedően közhasznú szervezet részére befizetett összeg 150 százaléka, de legfeljebb a jövedelem 20 százaléka; illetőleg ezek együttes előfordulása esetén legfeljebb a jövedelem 25 százalékáig terjedhet a kedvezmény. Az adomány költségként nem érvényesíthető, illetve ugyanezen adományösszegre magánszemélyként adókedvezmény nem számolható el [Tv. 49/B § (8) bekezdésének b) pontja].

Kamarai tagdíj kedvezménye

A kötelező kamarai tagdíj megszűnésével összefüggésben ezután nem lehet a vállalkozói személyi jövedelemadót az adóévben megfizetett tagdíj ötven százalékával, de legfeljebb 10 ezer forinttal csökkenteni. Ezzel összefüggésben a bevételt sem kell növelni az adóévben megfizetett tagdíj ötven százalékával, de legfeljebb 10 ezer forinttal [Tv. 49/B § (5) bekezdésének b) pontja és (10) bekezdése; 11. számú mellékletének I. 7. pontja].

A beruházási hitel kamata utáni adókedvezmény

A 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó 2000. december 31-ét követően megkötött hitelszerződés szerint tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől igénybe vett hitel kamata alapján adókedvezményt vehet igénybe.

Az adókedvezmény az adóévben a hitelre fizetett kamat 40 százaléka. Az igénybe vett adókedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg az 5 millió forintot.

Az adókedvezmény igénybevételének további felső korlátja is van, az egyébként fizetendő vállalkozói személyi jövedelemadónak legalább a 30 százalékát meg kell fizetni a kedvezmény figyelembevétele mellett is, kivéve ha a vállalkozó 100 százalékos adókedvezményre jogosult.

Az adókedvezményre való jogosultság és az adókedvezmény mértékének meghatározása szempontjából a hitelszerződés megkötésének időpontja az irányadó. Az egyéni vállalkozó az adókedvezményt abban az adóévben veheti igénybe utoljára, amelyben a hitelt az eredeti szerződés szerint vissza kell fizetnie, feltéve hogy időközben a tárgyi eszközt nem idegeníti el, azaz a tárgyi eszköz a nyilvántartásában szerepel.

Ehhez az adókedvezményhez is társulnak utólagos következmények. Az egyéni vállalkozónak az igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelten kell visszafizetnie, ha a hitelszerződés megkötésének évét követő négy éven belül a beruházást nem helyezi üzembe, illetve a tárgyi eszközt az üzembe helyezésének adóévében vagy az azt követő három éven belül elidegeníti.

Támogatások elszámolása

Az utólag – a támogatás célja szerinti felhasználást igazoló számla ellenében folyósított támogatás – a felhasználást követő évben nem számít bevételnek, azzal a feltétellel, hogy az egyéni vállalkozó az ennek megfelelő összegű kiadást költségként a megelőző adóévekben nem számolta el, és később sem veszi figyelembe költségei között. Ezt a rendelkezést már a 2000. évre vonatkozó adókötelezettség megállapításánál is alkalmazni kell [Mtv. 253. §-ának (4) bekezdése].

Gyakran előforduló eset, hogy a támogatás összege a ténylegesen felmerült költségeket nem fedezi. Ezzel kapcsolatosan az új rendelkezés kimondja, hogy a támogatásból nem fedezett részre a költségelszámolás (értékcsökkenési leírás) általános szabályait kell alkalmazni [Tv. 19. §-ának (6)-(7) bekezdései].

Nem változik az a szabály, hogy amennyiben az egyéni vállalkozó támogatást kap, és azt a folyósítást követő harmadik évben annak célja szerint nem használja fel, akkor a fel nem használt összeget ebben az évben kell bevételnek tekinteni. Ez a rendelkezés kiegészül azzal, hogy ha az egyéni vállalkozás a tevékenységét megszünteti, akkor a fel nem használt részt a megszűnés évében kell bevételnek tekinteni [Tv. 19. §-ának (2) bekezdése].

Veszteségelhatárolás

Követve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény veszteségelhatárolásra vonatkozó rendelkezéseit, az egyéni vállalkozó kettő helyett három év veszteségét határolhatja el korlátlan időtartamig. Így a tevékenység megkezdésének évét követő negyedik adóévben, vagyis az ötödik évtől kell vizsgálni a veszteség elhatárolhatóságához, hogy a bevétel eléri-e az elszámolt költség 50 százalékát.

Az ötödik évtől a veszteség csak adóhatósági engedéllyel határolható el, ha a bevétel nem éri el az elszámolt költség 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha a bevétel alacsony szintje elháríthatatlan külső okra vezethető vissza [Tv. 49/B § (7) bekezdésének b) és d) pontjai].

Bevételek

A tárgyi eszközök egy összegben költségként történő elszámolási értékhatárának 50 ezer forintra történő megemelésével összefüggésben 50 ezer forintra növekszik az az értékhatár, amely felett a 2001. január 1-je után beszerzett eszköz ellenszolgáltatás nélküli átruházása esetén a kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz értékével, meghatározott módon növelni kell a vállalkozói bevételt akkor, ha a tárgyi eszköz értékét az egyéni vállalkozó egy összegben számolta el.

A vállalkozói tevékenység megszüntetésekor a bevételnövelés értékhatára is 50 ezer forintra emelkedik 2001. január 1-jét követően (Tv. 10. számú melléklete).

Elszámolható költségek

30 ezer forintról 50 ezer forintra növekszik a költségként egy összegben elszámolható tárgyi eszközök értékhatára.

A kötelező kamarai tagdíj megszűnésével összefüggésben megszűnik az arra való hivatkozás, és bármely köztestület számára fizetett tagdíj költségként elszámolható.

A társasági adóról szóló törvénnyel összhangban a módosítás nevesítette a tanfolyami kiadások közül azokat, amelyek költségként számolhatók el az egyéni vállalkozónál. A képzés költsége akkor számolható el, ha az az egyéni vállalkozóval munkaviszonyban álló, vagy saját maga munkavégzéséhez szükséges szakismeretek megszerzését szolgálja, vagy azok, amelyekre az egyéni vállalkozó a képzésben részt vevő magánszeméllyel a Munka Törvénykönyve szerint tanulmányi szerződést köt (Tv. 11. számú mellékletének I. 27. pontja).

Az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel és ital (reprezentációs juttatások) adómentességének megszűnésével nem lesz korlátozás az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel és ital költségként való elszámolására (eddig reprezentáció címén az egyéni vállalkozói tevékenységből származó bevétel 0,5 százalékának megfelelő igazolt kiadás, de legfeljebb évi 100 ezer forint volt elszámolható). Az ilyen formában adott juttatások viszont természetbeni juttatásként adókötelesek. Az üzletpolitikai reklám céljából bárkinek azonos feltételekkel és módon, nyilvános körülmények között adott kedvezmény, árengedmény, visszatérítés, termék, szolgáltatás változatlanul adómentes természetbeni juttatás, és az az egyéni vállalkozónál költségként elszámolható.

Az egyéni vállalkozónál is lehetővé válik az úthasználati díj (autópályadíj) üzleti célú hányadának költségként való elszámolása. Így például, ha az egyéni vállalkozó a cégautó utáni adó teljes éves díját megfizeti, akkor az éves futásteljesítmény üzleti célú futásteljesítménynek minősül, ezáltal a díjköteles útszakaszon történő összes futásteljesítmény is üzleti célúnak tekintendő, és így a teljes úthasználati díj költségkénti elszámolására van lehetőség (Tv. 11. számú mellékletének 13. pontja és 1. számú mellékletének I. 18. pontja).

Értékcsökkenési leírás

Több ponton kiegészülnek, illetőleg módosulnak az értékcsökkenési leírás szabályai.

A számviteli törvény változásával összefüggésben tárgyi eszköznek minősül a tenyészállat, emellett a módosítás külön meghatározta az ültetvény fogalmát. Az erre vonatkozó fogalmi meghatározás megismétlésétől itt eltekintünk, mert az a mezőgazdasági őstermelő című részben található.

A kizárólag üzemi célú tárgyi eszközök beszerzésére, előállítására fordított kiadás költségként történő azonnali, egyösszegű elszámolásának értékhatára 30 ezer forintról 50 ezer forintra nő, és az elszámolás lehetősége kiterjed a nem anyagi javakra is.

Módosul a 200 ezer forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközök kétéves "gyorsított" leírási lehetőségének a szabálya. Megszűnik az a rendelkezés, amely az első évben kötelezően írta elő, hogy a teljes beruházási költségnek csak az év hátralévő időszakával arányos részét lehet elszámolni. Az új szabály alapján a leírási évek számának tetszés szerinti meghatározása választható, de továbbra is olyan korlátozással, hogy az két adóévnél nem lehet kevesebb, és tárgyi eszköz évközi üzembe helyezése esetén figyelembe kell venni a napi időarányosítás szabályát is. Például a 2001. augusztus 1-jén üzembe helyezett 200 ezer forint értékű tárgyi eszköz leírható 2001-ben és 2002-ben. Ha a leírás 2001-ben 80 százalék, 2002-ben 20 százalék, a 2001-ben leírható összeg 67 069 forint, így 2002-ben lehet a többi 132 937 forintot leírni.

A vállalkozási övezetben egyes tárgyi eszközökre megengedett egyösszegű értékcsökkenési leírás, és ugyanott az épületek, építmények esetében a 10 százalékos értékcsökkenési leírást utoljára a 2002. december 31-éig történt üzembe helyezésekre lehet érvényesíteni.

A gőz-, forróvíz- és termálvízvezetékek, gázvezetékek leírási kulcsa 4 százalékról 10 százalékra emelkedik.

A kizárólag alapkutatáshoz, alkalmazott kutatáshoz vagy kísérleti fejlesztéshez használt tárgyi eszközök is bekerülnek abba a körbe, amelyek esetében az értékcsökkenési leírást az előre látható használat éveire felosztva kell meghatározni a használatbavétel időpontjában (Tv. 11. számú mellékletének II. része).

Nyilvántartások

Az alapnyilvántartások körében a bevételeket és kiadásokat továbbra is időrendben, naponkénti bontásban, dátummal és sorszámmal, illetve okmányok alapján lehet bejegyezni. Megszűnt azonban az általánosforgalmiadó-kulcsok szerinti részletezettség szerinti nyilvántartási kötelezettség.

A 2000. évben is hatályos szabályok egyértelműsítését jelenti annak a szabálynak a hatályon kívül helyezése, amely kimondta, hogy a pénztárkönyv és a gépi naplók csak együttesen fogadhatók el.

Új előírás, hogy a természetbeni juttatás céljára vásárolt termékeket és szolgáltatásokat nem a vásárlás időpontjának megfelelő dátum, hanem a természetbeni juttatás nyújtásáról szóló bizonylaton szereplő dátum szerint kell a pénztárkönyvbe bejegyezni.

Az egyszerűsítés érdekében megszűnik a selejtezés adóhatóságnak történő bejelentési kötelezettségére, valamint az adóhatóság képviselőjének jelenlétére vonatkozó előírás. A 2001. évi selejtezések alkalmával a tárgyi eszközök selejtezésének igazolásául továbbra is selejtezési jegyzőkönyvet kell felvenni, és a selejtezés tényét dokumentumokkal, hitelt érdemlően alá kell támasztani. A selejtezési eljárás során meg nem semmisített tárgyi eszközt továbbra is eltávolíthatatlan azonosító jellel kell ellátni (Tv. 5. számú mellékletének I. pontja és III. pontja).

Átalányadózás

Bővülhet az átalányadózást választók köre azokkal az egyéni vállalkozókkal, akik az áfa alanyi adómentességük mellett (vagy egyébként kizárólag) tárgyi adómentes tevékenységet folytatnak, a bevételi határ azonban továbbra is 4 millió forint [Tv. 50. § (1) bekezdésének c) pontja].

A kiskereskedők közül is többen választhatják az átalányadózást azáltal, hogy esetükben az átalányadózás választhatóságának bevételi értékhatára 15 millió forintról 18 millió forintra növekszik [Tv. 50. §-ának (4) bekezdése].

Nagyobb költséghányadot érvényesíthetnek a törvényben külön nem nevesített tevékenységet végző, átalányadózás alkalmazására egyébként jogosult egyéni vállalkozók azzal, hogy az átalányadó alapját a továbbiakban 35 százalék helyett 40 százalék költséghányad levonásával állapíthatják meg. A kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozók a 17 százalékos vélelmezett költséghányad helyett 25 százalékos költséghányadot érvényesíthetnek. Ez utóbbi vállalkozói körbe tartozik az olyan egyéni vállalkozó, aki a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül [Tv. 53. § (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdésének a) pontja].

A 2000. évre visszamenőleges hatályú az a kiegészítő rendelkezés, amely alapján az adóév egy részében kiegészítő tevékenységet folytatónak is minősülő egyéni vállalkozó egész évre a számára meghatározott két költséghányad közül a magasabb vélelmezett költséghányadot alkalmazhatja [Tv. 52. §-ának (5) bekezdése].

Az átalányadózás adótáblája nem módosul, az átalányadó összege a vélelmezett költséghányaddal csökkentett bevételből mint jövedelemből állapítható meg, és annak mértéke, ha az

– legfeljebb 200 000 Ft, akkor 12,5 százalék,

– 200 000 Ft-nál több, de legfeljebb 600 000 Ft, akkor 25 százalék,

– 600 000 Ft-nál több, de legfeljebb 800 000 Ft, akkor 30 százalék, valamint ha

– 800 000 forintnál több, akkor 35 százalék (Tv. 55. §-a).

Példa a költséghányad változására

A kiskereskedő egyéni vállalkozó éves bevétele 3,7 millió forint, és nyilatkozott, hogy a 2001. adóévben az átalányadózást választja. Az érvényesíthető költséghányad mértéke 2001-ben 40 százalék. A példa azt mutatja be, hogy ugyanakkora bevétel mellett mekkora megtakarítást jelent az egyéni vállalkozónak a költségátalány mértékének emelése.

Megnevezés

2000

1. Bevétel

3 700 000

3 700 000

2. Elismert költség (1. x 0,35, illetve 2001-ben 0,4)

1 295 000

1 480 000

3. Jövedelem (1.-2.)

2 405 000

2 220 000

4. Fizetendő átalányadó (3. x 0,35)

841 750

777 000

5. Megtakarítás

 

64 750

A példából látható, hogy az elismert költséghányad mértékének emelésével ugyanakkora bevételhez alacsonyabb jövedelem társul. Ennek eredményeként a fizetendő adó összege 64 750 forinttal csökkent.

Tételes átalányadó

A fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély kivételével megszűnik a tételes átalányadózás választásának és alkalmazásának lehetősége. A 2001. január 1-je előtt tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozónak a 2000. évről elkészített adóbevallásában kell nyilatkoznia, hogy a 2001. évben mely módszerrel állapítja meg az adókötelezettségét [Mtv. 253. §-ának (5) bekezdése].

A tételes átalányadó megfizetésének rendjét ezután kizárólag az adózás rendjéről szóló törvény határozza meg [Tv. 57/C §-ának (1) bekezdése].

Egyéb jövedelem

A módosítás a Tv. egyéb jövedelmeket tartalmazó felsorolását és az ahhoz tartozó rendelkezéseket több ponton is kiegészíti, illetőleg pontosítja, így kibővül

– a magánszemély tag önkéntes kölcsönös biztosítópénztári egyéni számláján a jóváírt támogatói adományon túl minden más jóváírással (bizonyos kivételekkel, ennek részletes magyarázata külön az erről szóló részben található),

– a szociális gondozói díjjal, továbbá

– új elemként rögzíti a Tv., hogy további egyéb jövedelemnek minősülő bevételek a paragrafus más rendelkezéseiben is találhatók, tehát a felsorolás ebben a tekintetben sem zárt [Tv. 28. §-ának (1) bekezdése].

A szociális gondozói díj a törvény új fogalma, amelyen a nem munkaviszony keretében nyújtott személyes gondoskodásért, illetve lelki segélyszolgálatért kapott, költségtérítést nem tartalmazó bevételt kell érteni [Tv. 3. §-ának 65. pontja].

A "személyes gondoskodás" értelmezésénél a Tv. elsősorban a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényre hivatkozik.

A szociális gondozói díj egyéb jövedelmek közötti kifejezett szerepeltetése egyértelművé teszi, hogy a szociális gondozásért kapott bevétel egyéb jövedelemnek minősül. Évi 48 ezer forintig (a korábbi 36 ezer forint helyett) ugyanis a szociális gondozói díj a nyugdíjjal azonos módon adózik, azaz az arra jutó adó levonható a számított adóból [Tv. 34. § (1) bekezdésének f) pontja].

Önálló orvosi tevékenység

Egyéb jövedelemnek minősül az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény szerinti működtetési jog átruházásából származó bevételnek a szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része. A törvény az ilyen tevékenység folytatását működtetési jog (ún. praxisjog) meglétéhez köti. Ez a jog vagyoni értékkel bír, átruházható, ajándékozható, örökölhető, tehát a magánszemélynek jövedelme keletkezhet belőle. Ehhez kapcsolódva rendezi a módosított törvény a jogátruházásból származó jövedelem adójogi kezelését, meghatározva a jövedelem megállapításának módját is. E szerint a nem eredeti jogosultnál a bevételből a szerzési érték és a megfizetett illeték levonható, a jövedelem pedig egyéb jövedelemként adóköteles [Tv. 28. § (5) bekezdésének b) pontja].

Idetartozik az a rendelkezés is, amely szerint jövedelemnek nem számító bevétel az előzőekben hivatkozott törvény szerinti működtetési jog átruházásáért kapott ellenérték kizárólag az eredeti jogosultnál, tehát annál, aki a fenti törvény hatálybalépésekor a működési joggal bír [Tv. 7. § (1) bekezdésének o) pontja].

Származtatott ügylet nyereségére való jogosultság

A tőkepiaci műveletek fejlődésével megjelent egy új ösztönzési fajta, amely után az adófizetési kötelezettség módját a törvényből eddig csak közvetetten lehetett levezetni. Ilyen ösztönző, amely szerint a cég meghatározott dolgozóinak részére meghatározott számú és időtartamra szóló részvényt jegyez, azzal, hogy a lejáratig bármely időpontban felveheti a dolgozó az elért árfolyamnyereséget. Az árfolyamnyereségből származó bevétel tőkejövedelemnek minősül, így az ilyen jövedelem után az adó mértéke általában 20 százalék, azonban a törvény kimondja, hogy az ilyen jövedelemre csak akkor alkalmazható az árfolyamnyereségből származó szabály és adókulcs, ha az mindenki számára azonos feltételekkel hozzáférhető. A zárt rendszerben szervezett pénz- és tőkepiaci származtatott, összetett ügylet nyereségére szóló jogosultság érvényesítése által szerzett jövedelem esetében ez nem valósul meg, ezért a 2001. évtől az ebből származó jövedelem is egyéb jövedelemnek minősül, és az összevont jövedelmekre vonatkozó adótábla szerint adózik.

A jog érvényesítése által megszerzett vagyoni érték az, amelyet a magánszemély – a piaci értéknél kedvezőbben – szerzett jognak, illetve tőzsdei ügylet nyereségére szóló jogosultság érvényesítése révén szerez. Az ebből a vagyoni értékből származó bevétel az, ami egyéb jövedelemnek minősül, ha a jog, jogosultság megszerzése nem bárki által azonos feltételekkel megvalósuló ügyletben történt (azonos feltételek megvalósulása esetén az ebből származó jövedelem tőkejövedelemként viselkedik). Ezt a rendelkezést kell alkalmazni az átváltoztatható kötvények esetében is [Tv. 28. §-ának (8) bekezdése].

Árfolyamnyereség

Tőkeszámlán nyilvántartott értékpapírok

A 2000. évi szabályok szerint a tőkeszámlára helyezett értékpapírok adásvétele során keletkezett árfolyamnyereség után fizetendő adó mértéke nulla százalék. Ez a szabály megszűnik, a változás azonban nem érinti a befektetési jegyek hozama helyett elért árfolyamnyereséget, amely továbbra is nulla százalékkal adózik, akkor is, ha a befektetési jegy a tőkeszámlán marad. A részvények, a kockázatitőkealap-jegyek, a jelzáloglevelek értékesítésekor keletkező árfolyamnyereség – függetlenül attól, hogy az értékpapírt tőkeszámlán tartják nyilván vagy sem – 2001. január 1-jét követően egységesen 20 százalékkal adózik.

Az árfolyamnyereség meghatározása

A módosítás által egyértelműbbé válik az árfolyamnyereség meghatározása. Az árfolyamnyereség az értékpapír elidegenítéséért kapott bevétel és az értékpapír megszerzésére fordított összeggel, a járulékos ügyleti költségekkel csökkentett összege. A járulékos ügyleti költség az értékpapír megszerzése és eladása során felmerült költség. A törvény azokat a költségeket ismeri el, amelyeket az értékpapír-forgalmazó üzletszabályzatában rögzített feltételek szerint számoltak fel, és igazolják annak megfizetését.

Az értékpapír megszerzésére fordított összeg az az összeg, amelyet az értékpapír megszerzését igazoló bizonylatban feltüntettek. A változtatás külön nevesítette, hogy igazoló bizonylat lehet a számla, az elismervény, az alapító okirat stb. [Tv. 67. §-ának (1) bekezdése].

A Tv. rögzíti, hogy ajándékozással, örökléssel szerzett értékpapír esetében a megszerzésére fordított összeg nulla, vagyis az elidegenítéskor a bevétel teljes összege jövedelemnek minősül [Tv. 67. §-ának (2) bekezdése].

A tőzsdei származtatott ügyletek szabályainak beiktatásával külön rendelkezést ad a Tv. az értékpapír megszerzésére fordított összeg, valamint az elidegenítésért kapott bevétel fogalmára. A tőzsdei származtatott ügylet megszűnésekor, amennyiben a teljesítés értékpapírban történik, a vételi ügyletben az értékpapír megszerzésére fordított összeg a lehívási ár; ennek elidegenítésekor a vételi jogért fizetett díjjal csökkenthető az árfolyamnyereség. Az eladási ügylet lehívásával eladott értékpapír esetén az árfolyamnyereséget csökkenteni lehet az eladási jogért fizetett díj összegével és a beszerzés értékével. A kapott bevétel a kötési ár [Tv. 67. §-ának (3) bekezdése].

A megállapított jövedelem után az adó mértéke 20 százalék [Tv. 67. §-ának (4) bekezdése].

A származtatott, összetett pénz- és tőkepiaci ügyletek

A személyi jövedelemadó-törvény szabályai eddig csak a tőzsdei ügyletek árfolyamnyereségét és a tőzsdei, valamint a tőzsdén kívüli határidős és opciós ügyleteket nevesítették, azokra tartalmaztak részletes szabályozást. A tőzsdei ügyletek hazai fejlődése folyamán azonban számos olyan új ügyletfajta keletkezett, amelyeknek adózási szempontból e szabályok alá való besorolása igen nehézkessé vált. Ezért a törvény a 2001. évtől új fogalmat határoz meg a tőzsdei származtatott és a tőzsdei összetett ügyletekre.

Tőzsdei származtatott ügylet az a szerződés, amelyet származtatott tőzsdei termékekre kötnek. Származtatott tőzsdei termék az a termék, amelynek árfolyama egy másik tőzsdei termék árfolyamától függ. Összetett tőzsdei ügylet az a szerződés, amelyet több tőzsdei ügylet összesített eredményére kötnek [Tv. 3. §-ának 69-70. pontja].

Mivel a tőzsdei ügyletekre vonatkozó szabályozást a törvény már korábban kiterjesztette a tőzsdén kívüli ügyletekre is, ezért ezt a meghatározást azokra is alkalmazni kell. A tőzsdei származtatott ügyletek a határidős és az opciós ügyletek.

A tőzsdei származtatott, összetett ügyletből származó bevétel a magánszemély tőzsdei származtatott ügyletének megszűnésekor, annak eredményeként kapott összeg [Tv. 67/A § (1) bekezdésének 1. pontja].

A tőzsdei összetett ügyletekből származó bevételt a tőzsdei részügyletek bevételét és veszteségét nettó módon, egymással szembeállítva kell meghatározni [Tv. 67/A § (1) bekezdésének 2. pontja].

A bevétel megállapításának időpontja az az időpont, amikor az összetett tőzsdei ügylet egyik része úgy zárul le, hogy ennek eredményeként az összetett tőzsdei ügylet megszűnik. A le nem zárt ügyletet ettől kezdve önálló származtatott tőzsdei ügyletként kell kezelni [Tv. 67/A § (1) bekezdésének 2. pontja].

A származtatott és az összetett tőzsdei ügyletek esetében veszteség a tőzsdei ügylet megszűnésekor a magánszemély részére elszámolt tételeknek az adott ügylet kapcsán jóváírt tételeket meghaladó összege [Tv. 67/A § (1) bekezdésének 3. pontja].

A törvény általános szabályként kimondja, hogy a származtatott és összetett tőzsdei ügyletek jövedelme az adóévben elért valamennyi ilyen bevételnek és az adóévben elszenvedett törvény szerint valamennyi ilyen veszteséget meghaladó része. A szabályok ezzel egyértelműsítik a jövedelem megállapításának módját, valamint biztosítják, hogy csak a ténylegesen realizált jövedelmet terhelje adófizetési kötelezettség [Tv. 67/A § (1) bekezdéének a)-b) pontjai].

Portfóliószerződés

Gyakran előfordul, hogy a magánszemély általános megbízást ad egyedi szerződésben a garantált hozamot biztosító értékpapír-forgalmazónak. A 2000. évi szabályok szerint a portfóliókezelési szerződés alapján megszerzett jövedelem egyéb jövedelemnek minősül. Valójában azonban ez a jövedelem tipikus tőkejövedelem, ezért nem indokolt annak progresszív adóztatása. Az azonos típusú jövedelmek egységes adókulcsának érdekében a törvény az ilyen jövedelmekre a többi tőkejövedelemhez hasonlóan 20 százalékos adómértéket ír elő [Tv. 67/A §-ának (2) bekezdése].

A tőzsdei származtatott ügyletekből az adót a kifizető állapítja meg, vonja le és fizeti meg az adóhatóságnak az ügylet lezárásakor, illetőleg a kifizetéskor. A magánszemély a kifizetőtől kapott igazolás alapján bevallja a kifizetők által levont adót, a tőzsdei ügyleté(ei)ből származó jövedelmet és annak adóját, a különbözetet az adóbevallásban visszaigényli, vagy ha a kifizetéskor az adót nem vonták le, azt bevallja, és az előírt határidőig megfizeti [Tv. 67/A §-ának (4) bekezdése].

A társasházakra vonatkozó új szabályok

A társasház továbbra is a Tv. alanya, azonban a korábbi szabályozás csak a közös tulajdon hasznosításából származó társasházi bevételek adóztatására tartalmazott rendelkezéseket, ezért más bevételek esetében a tulajdonostársak külön-külön adóztak, ami az adózást nehézkessé tette, különösen vegyes tulajdon (például magánszemély, gazdasági társaság, önkormányzat) esetén. Ezért, valamint összhangban a közös tulajdonra vonatkozó szabályok változásával is, az új szabályozás kibővíti a bevételek és azok felhasználásának teljes körére a társasház adóalanyiságát, meghagyva az ettől eltérő rendelkezés lehetőségét is.

A 2000. évi szabályok szerint a társasház közös tulajdonának hasznosításából származó bevételt teljes egészében jövedelemnek kellett tekinteni, amely után az adó mértéke 20 százalék. Az adót a kifizetőnek kellett megállapítani, levonni a kifizetéskor. A társasház minősült kifizetőnek, ha

– a közös tulajdon hasznosításáért kapott jövedelem magánszemélytől származott, vagy

– egyébként az adó megállapítása és levonása bármely ok miatt elmaradt.

A módosított törvény részletesen rendezi a társasház, illetve a társasüdülő jövedelmére vonatkozó adózási szabályokat. A rendelkezések továbbra sem tulajdonítanak jelentőséget a tulajdonostársak jogalanyiságának, amennyiben az nem befolyásolja a társasház tulajdonostársainak közössége által a közös név alatt megszerzett jövedelem utáni adókötelezettséget, függetlenül attól, hogy a tulajdonostársak magánszemélyek-e, avagy sem [Tv. 75. §-ának (1) bekezdése].

A társasházak adózása arra a rendelkezésre épül, hogy a Tv.-ben elkülönülten adózó jövedelmek esetében a társasházat magánszemélynek kell tekinteni.

A szabályozás három részre oszlik. A társasház lehetséges bevételei közül a törvény szerint külön adózó bevételek közül

– a vagyonátruházásból származó,

– a kamatból, osztalékból, árfolyamnyereségből, tőkepiaci ügyletekből származó,

– a természetbeni juttatásból, illetve más engedményből származó, illetőleg

– a vegyes bevételekkel összefüggő – kivéve a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész bérbeadásából származó bevételt – jövedelmet és az adót úgy kell megállapítani, mintha azt magánszemély szerezte volna meg.

Tehát a Tv. "általános" szabályait kell alkalmazni a társasházra is [Tv. 75. §-ának (2) bekezdése].

A közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész átruházásából származó jövedelem megállapítására külön szabályok vonatkoznak. Itt lehetőség van arra, hogy a tulajdonostársak kilépjenek a társasház jogalanyisága mögül, így a társasház közgyűlésének határozata alapján a tulajdonostársak egyénileg tehetnek eleget adókötelezettségüknek. Ha a tulajdonosok mégis megmaradnak a társasház jogalanyisága mögött, akkor az új szabály szerint a bevétel 25 százaléka minősül jövedelemnek, és nem alkalmazható a törvénynek az a rendelkezése [Tv. 62. §-ának (4) bekezdése], amely a hatodik évtől évente csökkenti az ingatlan átruházásából származó jövedelem mértékét [Tv. 75. §-ának (3)-(4) bekezdései].

A társasház által az adóévben megszerzett bármely más bevétel, illetve a közös tulajdon bérbeadásából származó bevétel együttes összege az adóköteles bevétel, illetve jövedelem, de ebből le kell vonni:

– a közös költségre, illetve felújításra történt adóévi befizetéseket, továbbá

– azokat az összegeket, amelyeket a Tv. szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni (például a kapott támogatást, felvett hitelt stb.).

A társasház részére - jogszabály alapján, nyilvánosan meghirdetett pályázat útján költségvetési, önkormányzati forrásból – felújításra, korszerűsítésre juttatott támogatás esetében a törvény külön nevesíti azokat a feltételeket, amelyek alapján a bevétel nem minősül jövedelemnek. Ezek a feltételek, hogy

– a támogatásnak jogszabályon kell alapulnia,

– központi költségvetési vagy önkormányzati forrásból kell származnia, illetve

– azt nyilvánosan meghirdetett pályázaton kell elnyerni, továbbá

– az adott jogszabály határozza meg, hogy mely felújítási, korszerűsítési munkákra lehet ilyen juttatást adni [Tv. 7. § (1) bekezdésének n) pontja].

A fennmaradó összeg a társasház jövedelme, amely után 20 százalékos adót kell fizetni [Tv. 75. §-ának (5) bekezdése].

Ha a társasház az adózott jövedelmét vagy annak egy részét a tulajdonostársak között – a tulajdoni hányadok arányában – felosztja, akkor annak egésze a magánszemély tulajdonostárs jövedelme, amely esetében az adó mértéke 35 százalék. Ezt az adót a társasháznak kell levonni.

Ha a felosztás nem a tulajdoni hányad arányában történik, akkor a magánszemélynek olyan jogcímen kell adóznia, amilyen jogcímen a kifizetés történt, illetőleg ha ez nem állapítható meg, akkor a kapott összeget egyéb jövedelemként kell figyelembe vennie [Tv. 75. §-ának (8) bekezdése].

A társasháznak kifizetett adóköteles összegből az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti be, illetve arról igazolást állít ki a társasház részére, valamint adatot szolgáltat az adóhatóságnak. Az olyan adóköteles jövedelem után, amely nem kifizetőtől származik, az adót a társasháznak kell megállapítania és negyedévente megfizetnie. A társasház a kifizetéseit illetően kifizetőnek minősül, és erre a minőségére tekintettel is teljesíti adókötelezettségeit [Tv. 75. §-ának (6)-(7) bekezdései].

Önkéntes biztosítópénztári befizetések

A Tv. a bevételnek, illetőleg költségnek nem számító tételek között rendelkezik a munkáltató által az alkalmazott javára önkéntes kölcsönös biztosítópénztárába havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásról, amelyet így a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, tehát adómentes juttatás. A módosítás a minimálbér várható emelésével összefüggésben megváltoztatja az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakba közterhek nélkül befizethető munkáltatói hozzájárulás mértékét "a megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 115 százalékáról" "a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér" összegére, ami azonban – a minimálbér jelentős növelése révén – összességében a felső határ jelentős emelkedését eredményezi.

A megelőző hónap első napján érvényes minimálbérről a tárgyhónap első napján érvényes minimálbérre való áttérést az a praktikus szempont tette szükségesé, hogy az emelt összegre vonatkozó rendelkezés 2001 januárjában is alkalmazható legyen, mivel az eredeti rendelkezés alapján ekkor csak az előző év decemberi minimálbér összegét lehetett volna figyelembe venni [Tv. 7. § (1) bekezdésének k) pontja].

Ehhez a törvényi rendelkezéshez az annak alkalmazását segítő szabályok kapcsolódnak, amelyek pontosítását a gyakorlat tette szükségessé. A módosítás következtében egyértelművé válik, hogy több munkáltató esetén melyik adhat adómentes - jövedelemnek nem számító – juttatást a munkavállalónak önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás címén – ebben az esetben munkáltatónak az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény szerint a magánszemély után fizetendő tételes egészségügyi hozzájárulásra sorrendben kötelezett munkáltató minősül.

Ezeknek a rendelkezéseknek egy újabb ponttal történő kiegészítése is a kialakult gyakorlaton alapul, amely szerint az egy összegben (több hónapra) előre befizetett tagdíj-hozzájárulás esetén a havi összeget a munkáltatónak a jóváírásra vonatkozó részletes rendelkezése alapján kell meghatározni az átutalást követően havonta jóváírt összeg szerint [Tv. 7. §-ának (2) bekezdése].

Fontos azonban, hogy utólagos befizetésre és rendelkezésre nincs lehetőség. Ha például a munkáltató 2001 májusában fizet be januártól kezdően visszamenőlegesen 5 havi tagdíj-hozzájárulást, akkor a teljes befizetésből csak a május hónapban érvényes minimálbérnek megfelelő összeg minősül bevételnek nem számító tételnek, és az a feletti rész után a munkáltatónak 44 százalék személyi jövedelemadót és 31 százalék társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie.

Nem változik az a rendelkezés, amely alapján az adómentes értékhatárt meghaladó munkáltatói tagdíj-hozzájárulás természetbeni juttatásnak minősül.

Idekapcsolódik a természetbeni juttatás szabályai közötti új rendelkezés, amely kimondja, hogy a kifizető rendelkezése alapján támogatói adományból, illetőleg az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által az alapok közötti átsorolásból az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár fedezeti alapjának szolgáltatási számláján jóváírt összeg természetbeni juttatásnak minősül, így a pénztárnak kell ilyen esetben 44 százalék személyi jövedelemadót és 11 százalék egészségügyi hozzájárulást fizetnie [Tv. 69. § (5) bekezdésének c) pontja].

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvény új rendelkezést tartalmaz a tagok által felvett kölcsönök vissza nem fizetésének esetére. E szerint a pénztár a tag kölcsönhátralékát és a pénztári költségeket a tag egyéni számlájával szemben érvényesítheti. Ilyenkor ez tulajdonképpen az egyéni számlán felgyülemlett követelés idő előtti felhasználását jelenti, ezért a törvény kimondja, hogy az elszámolt hátralék nem minősül pénztári szolgáltatásnak, hanem adóköteles jövedelem, amelyről az egyéni számla megterhelésének időpontjával igazolást kell kiadni, és ennek alapján a magánszemélynek adóelőleget is és egészségügyi hozzájárulást is kell fizetnie, valamint év végén ezt a jövedelmet be is kell vallania [az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 46. §-ának (3) bekezdése].

A Tv. felsorolása, amely azt határozza meg, hogy mi minősül egyéb jövedelemnek (Tv. 28. §-a) kiegészül a magánszemély tag önkéntes kölcsönös biztosítópénztári egyéni számláján jóváírt támogatói adományon túl (amelyet már korábban is nevesített ez a jogszabályhely) minden más jóváírással, kivéve azonban a tagnak a pénztár alapszabályában foglaltak szerint az egyéni számláján jóváírt

– saját befizetését (hiszen ez a magánszemély adózott pénze),

– munkáltatói hozzájárulását (mivel ez jövedelemnek nem számító vagy természetbeni juttatás), valamint

– a fedezeti alapból történő befektetések hozamát (mert ez adómentes jövedelem).

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak működése során különböző forrásokból – előre nem meghatározható eredetű és nagyságú – összegek keletkeznek, amelyeket a pénztár jóváír az egyéni számlákon. Szükséges volt a jóváírások részletesebb meghatározása, amely által egyértelművé válik ezeknek a jóváírásoknak "egyéb jövedelem" címén érvényesülő adókötelezettsége [Tv. 28. §-ának (1) bekezdése].

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezményével kapcsolatosan – összefüggésben az egyéb jövedelmek körében az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári számlán történő jóváírásokra vonatkozó kiegészítésekkel – módosul a kedvezmény igénybevételének alapja.

Szemben a korábbi megfogalmazással – amely a saját befizetéseket, illetve a támogatói adományokat említette – a hatályos szabályozás szerint az összevont adóalap adóját csökkenti az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba vagy pénztárakba

– az adóévben a magánszemély tag által befizetett összeg és/vagy

– a magánszemély tag egyéni számláján minden más az adóévben jóváírt összeg 30 százaléka, de legfeljebb 100 ezer forint, meghatározott feltételek esetén 130 ezer forint.

Nem vehető igénybe azonban a kedvezmény

– a munkáltatójának hozzájárulásából jóváírt, valamint

– a fedezeti alapból történő befektetések hozamából jóváírt

összegek után.

A kivételeknek különböző indokai vannak. A munkáltatói hozzájárulás azért nem részesül a kedvezményből, mert az a minimálbér összegéig jövedelemnek nem minősülő juttatásnak minősül, a felett pedig természetbeni juttatás, tehát a magánszemélyt ezen juttatás után adófizetési kötelezettség nem terheli, így a kedvezmény érvényesítésének lehetősége többszöri kedvezményezést jelentene. A fedezeti alapból történő befektetések hozamából jóváírt tétel azért nem szolgál a kedvezmény alapjául, mivel ez a jövedelem adómentes, másfelől olyan befizetésből elért eredmény, amely után a kedvezmény – többnyire – már egyszer érvényesíthető volt, így ebben az esetben is több kedvezmény (mentesség) egyidejű alkalmazása valósulna meg [Tv. 35. §-ának (2) bekezdése].

Az előzőekben leírt szabályok következménye a társadalombiztosítási, a magán-nyugdíjpénztári és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezményeire vonatkozó utolsó rendelkezés módosulása, amely a kedvezményre való jogosultság igazolását rendezi. Az igazolásnak a magánszemély által befizetett összeg mellett nemcsak a számlán jóváírt támogatói adományokat kell tartalmaznia, hanem az adóköteles, de kedvezményre jogosító tételeket is.

A módosítás értelmében a magánszemélynek az igazolás alapján kell az adóköteles jövedelmének megállapításakor figyelembe vennie az adóköteles jóváírások összegét [Tv. 35. §-ának (5) bekezdése].

Adótábla, adójóváírás

A két évre szóló költségvetési törvényhez kapcsolódóan a módosuló személyi jövedelemadó-táblát is két évre határozza meg a törvény. Az adótáblában az adósávok változnak, de az adókulcsok nagysága mindkét évre változatlan.

2001. január 1-jétől az adótábla

0-480 000 20 százalék

480 001-1 050 000 között 96 000 forint és a 480 000 ezer forinton felüli rész 30 százaléka

1 050 001 forinttól 267 000 forint és az 1 050 000 forinton felüli rész 40 százaléka

(Tv. 30. §-a)

2002. január 1-jétől az adótábla

0-600 000 20 százalék

600 001-1 200 000 között 120 000 forint és a 600 000 ezer forinton felüli rész 30 százaléka

1 200 001 forinttól 300 000 forint és az 1 200 000 forinton felüli rész 40 százaléka

(Mtv. törvény záró rendelkezésének 253. §-a)

Az adójóváírás rendszere alapvetően nem változik a 2001-2002. évben. Az adójóváírás a bérjövedelem 10 százaléka, maximálisan havi 3000 forint (évi 36 000 forint). Változás, hogy az adójóváírásra való jogosultság értékhatára növekszik.

A jogosultsági határ az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegével egyezik meg [Tv. 33. §-ának (1) bekezdése]. Így az adójóváírás teljes összegét 2001-ben az 1050 ezer forint, 2002-ben pedig az 1200 ezer forint alatti összes jövedelemmel rendelkező munkavállalók vehetik igénybe. 2001-ben az adójóváírás az 1050 és az 1250 ezer forintos éves jövedelem között szűnik meg. Ekkor az adójóváírás a bérjövedelem 10 százaléka, de a levonható havi 3000 forintot csökkenteni kell az 1050 és az 1250 ezer forint közötti jövedelem 18 százalékával. A fennmaradó összeget lehet adójóváírásként érvényesíteni. A 2002. évben az 1200 ezer forint és 1400 ezer forint között szűnik meg fokozatosan az adójóváírás [Tv. 33. §-ának (1)-(2) bekezdései].

A munkáltatóknak továbbra is úgy kell az adóelőleget megállapítani, mintha a munkavállalót megilletné az adójóváírás, kivéve ha a munkavállaló írásban kéri az adójóváírás figyelmen kívül hagyását [Tv. 47. § (5) bekezdésének c) pontja].

Adókedvezmények

Az adókedvezmények között a legjelentősebb változás a családi kedvezmény rendszerében következett be. A többi kedvezmény vonatkozásában bővült a közcélú adományban részesíthetők köre, és további kisebb módosítás történt még a lakáscélú kedvezmények, a biztosítások kedvezménye, illetve az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezménye esetében.

Családi kedvezmény

A 2001. évben tovább emelkedik a családi kedvezmény mértéke. A törvény 2001-től a családi kedvezmény mértékét az éves jövedelemszinttel határozza meg. Egy eltartott gyermek után járó kedvezmény havi összege egyenlő az évi 400 ezer forintos jövedelem után – az adójóváírás és a nyugdíjjárulék kedvezményével csökkentett - fizetendő adó egytizenketted részével, ez a kedvezményt érvényesítő adózónál havonta 3000 forint adókedvezménynek felelt meg. Két eltartott esetén a kedvezmény havonta a 642 857 forintos jövedelem éves adójának – az adójóváírás és a nyugdíjjárulék kedvezményével csökkentett – egytizenketted részével egyezik meg, ami eltartottanként havonta 4000 forint adókedvezményt jelent az adózónak. Három eltartott esetén évi 1 350 000 forintos éves jövedelem után fizetendő adó tizenkettedrésze a havi kedvezmény összege, amely eltartottanként 10 ezer forint adókedvezményt jelent. Minden további eltartott után a figyelembe vehető jövedelem nagysága 300 ezer forinttal emelkedik, ami további 10 000 forint kedvezményt jelent eltartottanként.

A kedvezmény mértékének megállapítása 2002-re is azonos módon történik, az adótábla változásával összefüggésben az adómentességi határok emelkednek, a havi adókedvezményi tartalom a 2001. évivel azonos marad [Tv. 40. §-ának (2)-(3) bekezdései].

A fogyatékos eltartottak után a családi kedvezmény összege ugyanakkora, mint minden egyéb gyermek esetén. Fogyatékos eltartott az, aki után magasabb összegű családi pótlék vehető igénybe, továbbá a rokkantsági járadékban részesülő eltartott. A fogyatékos eltartottak többletkedvezményezését az adórendszeren kívüli fogyatékossági támogatás rendszere veszi át. A fogyatékossági támogatás a személyi jövedelemadó-törvény szerint adómentes jövedelemnek minősül (Tv. 1. számú mellékletének 1.3 pontja).

Megváltozott a gyermekek figyelembevétele az adókedvezmény szempontjából. Továbbra is csak az után a gyermek után lehet igénybe venni a családi kedvezményt, akire tekintettel nevelési ellátást folyósítanak, azonban a többgyermekes családokban a gyermeki korból kikerült (nevelési ellátásra már nem jogosult, de a nevelési ellátás folyósítása szempontjából még figyelembe vett) gyermek miatt nem csökken az igénybe vehető kedvezmény összege azok után a gyermekek után, akik még jogosultak a nevelési ellátásra. Ez azt jelenti, hogy például amikor egy háromgyermekes család legidősebb gyermeke után már nem jár nevelési ellátás, de a nevelési ellátás folyósításánál még őt figyelembe veszik, akkor a másik két gyermek után igénybe vehető családi kedvezmény összege a legmagasabb, vagyis havonta 10 000 forint marad. Még akkor is ekkora összegű a családi kedvezmény mértéke, ha például a családdal együtt élő két egyetemista mellett már csak egy gyermek jogosult a nevelési ellátásra [Tv. 40. §-ának (5) bekezdése].

Bővül a családi kedvezményre jogosultak köre azzal, hogy azt a törvény kiterjeszti a várandós nőkre is, mégpedig a magzatra tekintettel, a fogantatás 91. napjától a megszületésig. Ekkor a kedvezményt a várandós nő, jövedelem hiányában a várandós nővel együtt élő házastársa érvényesítheti.

A családi kedvezményre való jogosultság egyértelműbb meghatározása érdekében a törvény új fogalmat, a kedvezményezett eltartott fogalmát vezeti be. Ennek megfelelően kedvezményezett eltartott:

– akire tekintettel nevelési ellátást folyósítanak, illetve

– aki a nevelési ellátásra saját jogon jogosult,

– a magzat a várandósság időszakában, fogantatásának 91. napjától,

– a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély (Tv. 3. §-ának 60. pontja).

A családok támogatásáról szóló törvénnyel összhangban a személyi jövedelemadó-törvényben adómentes bevételként a családi pótlék helyett a 2001. évtől a nevelési ellátás szerepel, amely magában foglalja a 6 éves kor előtti családi pótlékot és a 6 éves kor utáni iskoláztatási támogatást is (Tv. 1. számú mellékletének 1.2 pontja).

Nevelési ellátásra jogosult lehet:

– a hat év alatti, még nem tanköteles gyermek,

– a hat és a 16 év közötti tanköteles gyermek,

– a 20 év alatti már nem tanköteles, de még közoktatási intézmény tanulója,

– a súlyosan fogyatékos, tartósan beteg 18 év alatti gyermek, valamint

– az, aki 18 év feletti, de munkaképességét 18 éves kora előtt legalább 67 százalékban elvesztette.

A kedvezményt a nevelési ellátásra jogosult (szülő, nevelőszülő, gyám) érvényesítheti.

Nevelési ellátást saját jogán az a nagykorú árva kaphatja, aki 20. életévét még nem töltötte be, közoktatási intézmény hallgatója, valamint aki kikerült az átmeneti vagy tartós nevelésből. Ilyenkor az eltartottal egy háztartásban élők egyike jogosult a kedvezmény igénybevételére [Tv. 40. §-ának (7) bekezdése].

Rokkantsági járadékban az a 18. életévét betöltött személy részesülhet, aki 25 éves kora előtt munkaképtelenné vált, és részére nem állapítottak meg sem nyugellátását, sem baleseti ellátást. Ekkor, az előző esethez hasonlóan, az eltartottal egy háztartásban élők egyike jogosult a családi kedvezmény érvényesítésére [Tv. 40. §-ának (6) bekezdése].

Jogosultsági hónap az a hónap, amelyre nevelési ellátást, illetve rokkantsági támogatást folyósítanak. A magzat esetében az a hónap számít jogosultsági hónapnak, amelyre az orvos igazolása szerint a várandósság (a jogosultság) legalább egy napig fennállt (kivéve az utolsó hónapot, amikor a gyermek megszületik, és ezáltal utána már nevelési ellátást folyósítottak). Ha a magzat, illetve a csecsemő halála miatt a nevelési ellátás folyósítása nem kezdődik meg, akkor a kedvezmény szempontjából az utolsó hónap is figyelembe vehető [Tv. 40. §-ának (4) bekezdése].

A várandósság tényéről az orvosi igazolást sem a munkáltatónak, sem az adóhatóságnak nem kell bemutatni (megküldeni), de azt az ellenőrzés érdekében az adó megállapításához való elévülésig (5 évig) meg kell őrizni.

A családi kedvezmény érvényesítésének feltétele, hogy az eltartottak természetes azonosító adatait feltüntessék az adóbevallásban (munkáltatói elszámolásban), a magzat (ikermagzat) esetében az azonosító adat feltüntetését a várandósság fennállásáról adott nyilatkozat helyettesíti [Tv. 40. §-ának (8) bekezdése].

A családi kedvezmény ugyanazon eltartott esetén csak egyszeresen vehető figyelembe, megosztására továbbra is van lehetőség az év végén, ha a házastársak a megosztás tényéről az adóbevallásukban (a munkáltatói elszámolásukban) erről nyilatkoznak és egymás adóazonosítóját feltüntetik [Tv. 40. §-ának (9) bekezdése].

Változás, hogy a családi kedvezmény év végén történő megosztása, illetőleg érvényesítése a házastárs jogosultaknál nem függ a többi adókedvezménytől és attól, hogy az adóelőlegnél melyiküknél vették azt figyelembe. Így lehetőségük van más kedvezményeik legjobb kihasználására akkor is, ha azok csak az adóév végén érvényesíthetőek. Kivételt képez az az eset, ha a jogosultat a közös háztartásban együtt élők döntése alapján illeti meg a kedvezmény (mert olyan eltartott után jár a családi kedvezmény, aki rokkantsági járadékban részesül, vagy saját jogán kapja a nevelési ellátást), és azt közös nyilatkozatuk alapján az adóelőlegnél érvényesítette is a munkáltató. Ekkor az adóév végén is csak ezt a magánszemélyt lehet jogosultnak tekinteni, de a házastársával ő is megoszthatja a kedvezményt.

Amennyiben a magzat (ikermagzat) felismerése az adóbevallás benyújtását követően történik meg, a módosult családi kedvezményt a jogosult önellenőrzéssel veheti igénybe [Tv. 40. §-ának (10) bekezdése].

Változnak a családi kedvezménnyel összefüggő adóelőleg-szabályok, ezek magyarázata az összefoglalásnak a munkáltatói adóelőleg-szabályokkal foglalkozó részeiben található.

 

2000

2001

2002

Eltartottak száma

Adómentes jövedelem nagysága

Eltartottanként igénybe vehető havi adó- kedvezmény

Adómentes jövedelem nagysága

Eltartottanként igénybe vehető havi adó- kedvezmény

Adómentes jövedelem nagysága

Eltartottanként igénybe vehető havi adó- kedvezmény

1 gyermek

330 000

2 200

400 000

3 000

400 000

3 000

2 gyermek

460 000

2 200

642 857

4 000

685 714

4 000

3 gyermek

657 143

3 000

1 350 000

10 000

1 421 053

10 000

További eltartott(ak)

 

3 000

300 000

10 000

300 000

10 000

Közcélú adományok kedvezménye

A közcélú adományok kedvezményével kapcsolatosan módosul a közcélú adomány fogalma, így a közhasznú szervezetekről szóló törvényben meghatározott tevékenységeket folytató közhasznú szervezet, illetve a kiemelkedően közhasznú szervezet közhasznú tevékenységének céljára, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára átadott pénzösszeg mellé bekerült az egyházaknak történő adományozás. Feltétele a kedvezmény érvényesítésének, hogy az adományban részesített megfeleljen a külön törvényben meghatározott feltételeknek, és a részesítés szintén a külön törvényben meghatározott tevékenység támogatására irányuljon [Tv. 41. §-ának (2) bekezdése].

A közcélú adomány kedvezménye valamely egyház részére történő adományozás esetén is a befizetett összeg 30 százaléka, legfeljebb azonban 50 ezer forint – együtt a közhasznú szervezeteknek nyújtott adományok, illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalások utáni kedvezménnyel [Tv. 41. §-ának (4) és (6) bekezdései].

Kisebb módosítás érinti a közcélú adományra vonatkozó igazolás kötelező tartalmi elemeire vonatkozó rendelkezést, amelynek eredményeként a közhasznú szervezet, kiemelkedően közhasznú szervezet esetében az igazolásnak nem kell tartalmaznia a közhasznúsági nyilvántartásba vételről szóló bírósági határozat számát, illetve kikerült a normaszövegből a "ha a közhasznú minősítéséről bíróság határoz" tagmondat, hiszen a közhasznú minőségről kizárólag a bíróság dönthet azzal, hogy a szervezetet közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú szervezetként nyilvántartásba veszi (Tv. 3. §-ának 52. pontja).

Lakáscélú kedvezmény

A lakáscélú kedvezménynél változott a visszafizetési kötelezettség teljesítésének ideje, ha a magánszemély nem igazolja a saját vagy lakást szerző hozzátartozója részére történő lakáscélú felhasználást. Az egyszerűsítés jegyében nem az igazolásra rendelkezésre álló, a megtakarítás felvételét követő 90 nap lejártát követő 15 napon belül kell a megtakarítás után levont adót húsz százalékkal növelt összegben az adóhatóságnak megfizetni, hanem a felvétel adóévére vonatkozó adóbevallásban kell azt bevallani, és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni [Tv. 37. §-ának (2) bekezdése].

Ezzel összefüggésben változtak a törvény önadózási szabályai. Annak is bevallást kell készítenie, aki a lakáscélú kedvezmény miatt a levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére kötelezett [Tv. 6. § (6) bekezdésének b) pontja].

A másik változás a lakáscélú kedvezmények körében, hogy a hatályos törvényszövegből elmarad az a korábbi szabály, amely szerint be kellett jelenteni és meg kellett fizetni a levont adót akkor is, ha a betétszerződés megkötésétől számított egy éven belül a megtakarított összeget felveszi (a betétszerződést megszünteti) a magánszemély, függetlenül attól, hogy azt lakáscélra használta fel vagy sem. Ennek indoka, hogy a megtakarított összeg egy éven belüli felvételét utoljára 1997. december 31-én lehetett megvalósítani, hiszen a lakáscélú megtakarításokról szóló 90/1987. (XII. 29.) PM rendeletet hatályon kívül helyezte a 28/1996. (XII. 12.) PM rendelet azzal, hogy rendelkezéseit ez utóbbi rendelet hatálybalépéséig, tehát 1997. január 1-jéig megkötött betétszerződésekre alkalmazni kell. Következésképpen a rendelet hatálya alá tartozó legkésőbbi szerződéskötésre 1996. december 31-én volt lehetőség [Tv. 37. §-ának (3) bekezdése].

Biztosítások adókedvezménye

A biztosítások kedvezménye esetében azokra az életbiztosításokra vonatkozó korlátozó szabály, amelyek időtartamából 1995. január 1-jén kevesebb mint 6 év volt hátra, már nem időszerű, így a módosítás törölte a normaszövegből.

Ebben a körben a másik változás – hasonlóan a lakáscélú megtakarítások kedvezményéhez – a visszafizetési kötelezettség határidejét érinti. A rendelkezési jognak – a szerződéskötést követő – 10 éven belüli gyakorlása esetén az érvényesített kedvezményt 20 százalékkal növelten az adóévre, azaz a jog gyakorlásának évére vonatkozó adóbevallásban kell bevallani, és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni, korábban 15 napon belül meg kellett fizetni a 20 százalékkal növelt kedvezményi összeget [Tv. 42. §-ának (2)-(3) bekezdései].

Ezzel összefüggésben itt is jelentkezik a törvény önadózási szabályainak változása, miszerint a magánszemélyeknek bevallást kell készítenie a biztosítások kedvezményének visszafizetése miatt [Tv. 6. § (6) bekezdésének b) pontja].

Önkéntes kölcsönös biztosítópénztári kedvezmények

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezményének változásait az önkéntes biztosítópénztári szabályok című részben fejtjük ki.

A kedvezmények igénybevételének korlátja

A korábbi rendelkezés szerint

– a közcélú adományok kedvezményéből,

– a biztosítások kedvezményéből,

– a befektetési adóhitelből eredő csökkentő tételek együttes összege nem lehetett több, mint az összevont adóalap;

– a társadalombiztosítási, a magán-nyugdíjpénztári és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezményének,

– a tandíj kedvezményének,

– a lakáscélú kedvezményeknek,

– a tevékenységi kedvezményeknek, illetve

– a személyi és családi kedvezményeknek a figyelembevételével módosított adójának a fele.

Ez a rendelkezés a módosítást követően nem szerepel a törvényben, de továbbra is érvényes, hogy az adókedvezmények együttes összege legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig terjedhet (Tv. 44. §-a).

Adóelőleg-szabályok

Kifizetői adóelőleg-megállapítás

Technikai jellegű – az adójóváírás rendelkezéseinek módosulásával összefüggő – változás a kifizető adóelőleg-megállapítási szabályai között, hogy a törvény "jogosultsági határt" említ az adótábla legfelső sáv kezdő értékhatárának konkrét megnevezése helyett (tehát a korábbi 1 millió forint helyett). A 2001. évben a jogosultsági határ 1 millió 50 ezer forint, 2002-ben 1 millió 200 ezer forint lesz [Tv. 30. §-a, Mtv. 253. §-ának (7) bekezdése]. Következésképpen a jövőben az adótábla legfelső sávjának kezdő értékhatára határozza meg, hogy mekkora az az összeg, amely alatt a kifizető adóelőlegként az adótábla szerinti adót vonhatja le a magánszemélytől - a magánszemély írásbeli nyilatkozata esetén – 40 százalék helyett [Tv. 46. §-ának (5) bekezdése].

Ugyanez jelentkezik a magánszemély és a kifizető adóelőleg-megfizetésére vonatkozó szabályok között, tehát ha a magánszemély összevont adóalapja utóbb a korábban említett határt (az ún. jogosultsági határt) meghaladja, akkor ennek túllépését követő 15 napon belül be kell fizetnie az adóhatósághoz azt az összeget, amennyivel az adóévben ezen időpontig a kifizetett összes jövedelmének 40 százaléka meghaladja a kifizető vagy kifizetők által az adóév során ezekből a jövedelmekből levont adóelőleg együttes összegét [Tv. 49. §-ának (7) bekezdése].

Munkáltatói adóelőleg-megállapítás

A munkáltató által történő adóelőleg-megállapítás szabályai – összefüggésben a családi kedvezményre vonatkozó rendelkezések módosításával – a családi kedvezmény adóelőlegnél történő érvényesítésével kapcsolatosan is változnak. A családi kedvezményt továbbra is figyelembe kell venni a munkáltatói adóelőleg-levonás szabályai szerint történő adóelőleg-levonásnál – illetve az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő is figyelembe veheti az összevont adóalapba tartozó jövedelme után fizetendő adóelőleg meghatározásánál –, a feltételei azonban módosulnak.

Amennyiben a nevelési ellátást a jogosult munkáltatója folyósítja, akkor a munkáltató automatikusan érvényesíti a családi kedvezményt az előlegszámításnál, ilyenkor nem kell nyilatkozatot adnia a jogosultnak.

Minden olyan esetben azonban, amikor az együtt élő házastársak ettől eltérően kívánják a kedvezményt igénybe venni, vagy a munkáltatónak nincs tudomása a kedvezményre való jogosultságról, nyilatkozatban kell kérni annak érvényesítését.

A nyilatkozatot írásban kell megtenni, és tartalmaznia kell:

– a jogosult adóazonosító jelét (mivel az együtt élő házastársak esetén közösen kell megtenni a nyilatkozatot, ilyenkor mindkettőjük adóazonosító jelét), továbbá

– az eltartott vagy eltartottak természetes azonosító adatait vagy adóazonosító jelét vagy a várandósság tényét, továbbá

– kötelezettségvállalást a változások bejelentésére.

A házastársnak emellett nyilatkoznia kell arról is, hogy nincs munkáltatója, és a családi kedvezményt ő nem érvényesíti, vagy csatolni kell a házastárs munkáltatója által kiadott igazolást, hogy a nyilatkozatban foglalt kérelmet tudomásul vette. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jogosulttal közös háztartásban élő, adóköteles jövedelemmel rendelkező magánszemélyek nyilatkozatát is arról, hogy a családi kedvezményt nem érvényesítik, abban az esetben, ha a kedvezményezett eltartott saját maga volna jogosult a családi kedvezmény érvényesítésére, vagy ha a kedvezményezett eltartott rokkantsági járadékban részesülő magánszemély, mert ilyenkor a vele közös háztartásban élő magánszemélyek közül – döntésük szerint - egy minősül jogosultnak [Tv. 47. § (5) bekezdésének f) pontja].

A záró rendelkezések egyike a családi kedvezmény 2000. évre vonatkozó érvényesítésének lehetőségét egyszerűsíti egy új szabály bevezetésével. E szerint amennyiben a családi kedvezményt a munkáltató a jogosult magánszemélynél a házastárssal közösen tett nyilatkozat alapján veszi figyelembe az adóelőleg-levonásnál, akkor erre a magánszemélyre kell alkalmazni a kedvezmény érvényesítésének megosztásra vonatkozó rendelkezését. A megosztás további feltétele pedig, hogy a házastársak az adóbevallásban (munkáltatói elszámolásban) egymás adóazonosító adatait feltüntessék, és a megosztás tényéről nyilatkozatot adjanak [Mtv. záró rendelkezés 253. §-ának (6) bekezdése].

A magánszemély és a kifizető adóelőleg-fizetése

A magánszemély adóelőleg-fizetési szabályainak körében új rendelkezés szól a törvényben az összevont adóalapba számító, nem pénzben kapott jövedelem adóelőleg-fizetési rendjének egységesítése érdekében.

Az adóelőleget továbbra is negyedévenként kell megfizetni a kifizető adóelőleg-megállapítására vonatkozó szabályok értelemszerű alkalmazásával, ha bármely ok miatt nem történt adóelőleg-levonás, illetőleg – új elemként – akkor is, ha az összevont adóalapba számító jövedelmet a magánszemély nem pénzben kapta [Tv. 49. § (2) bekezdésének a) pontja].

Kivételes szabály érvényesül arra az esetre, amikor a kifizető a munkáltatóra, illetve a bér kifizetőjére vonatkozó adóelőleg-megállapítási szabályokat alkalmazza, és nem pénzbeli jövedelmet juttat (például természetbeni munkabér, biztosítási díj, átvállalt kötelezettség), mert ilyenkor a munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, úgy hogy a nem pénzbeli jövedelem adóelőlegét a magánszemélynek az adóévben a tőle származó pénzbevételei adóelőlegéhez hozzáadják, de az együttvéve levonandó adóelőleg nem haladhatja meg az esedékes kifizetés 50 százalékát [Tv. 49. § (2) bekezdésének b) pontja].

Ezekkel a rendelkezésekkel összefüggésben hatályát veszti az egyéb adóelőleg-megállapítási szabályok között az, amely 20 százalékban állapította meg a nem pénzbeli formában juttatott, de az összevont adóalapba beszámító jövedelem adóelőlegét [Tv. 48. §-ának (3) bekezdése].

Nem kell viszont adóelőleget fizetni az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt adóköteles összegek után [Tv. 49. § (2) bekezdésének c) pontja].

Adómentes juttatások

Reprezentáció, üzleti ajándék

Jelentős változás, hogy a magánszemélynek a tevékenysége végzésével szoros összefüggésben – üzleti, hivatali, diplomáciai esemény alkalmával - reprezentáció címén juttatott termék és szolgáltatás értékének – röviden a reprezentáció címén adott juttatás – adómentessége megszűnik, és ezzel összefüggésben nem lesz korlátja az ilyen költségek elszámolásának a társaságiadó-törvény hatálya alá tartozó adóalanyok és az egyéni vállalkozók esetében. Az ilyen címen adott természetbeni juttatás után a kifizetőnek 44 százalék személyi jövedelemadót és (függetlenül attól, hogy a magánszemély a Tbj. szempontjából biztosítottnak minősül-e vagy sem) 11 százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie.

Ugyanakkor a reklámcélból, bárkinek azonos feltételekkel és módon, nyilvános körülmények között adott kedvezmény adómentessége kibővül az ilyen módon nyújtott termékekkel, szolgáltatásokkal, ha azok a törvény más rendelkezései szerint egyébként nem adókötelesek, így

– nem tartoznak a nyereményből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá (Tv. 76. §-a), illetve

– nem minősülnek vetélkedő vagy verseny díjának [Tv. 69. § (5) bekezdésének d) pontja, 1. számú mellékletének 8.18 pontja, valamint 1. számú mellékletének 8.14 pontja].

Nem tekinthető azonban adómentesnek a nem nyilvános körülmények között, csak meghatározott személyeknek reklámcélból adott termék (ajándék) vagy szolgáltatás (például karácsonyi ajándékozás). Ez továbbra is minden esetben adóköteles juttatás.

Egyes tevékenységekhez kapcsoló adómentességek

Adómentessé válik az olimpiai játékokon, a fogyatékos sportolók világjátékain elért arany-, ezüst- és bronzéremhez kapcsolódó jutalmon túl a 4-6. helyezéshez kapcsolódó jutalom összege is. Ezzel a törvény feloldotta azt az ellenétet, hogy amíg valamely sportoló ilyen versenyeken 1-3. helyezést ért el, és az ahhoz kapcsolódó jutalom adómentes, addig az ugyanazon a versenyen 4-6. helyezésekhez kapcsolódó jutalom nem volt adómentes (Tv. 1. számú mellékletének 4.7 pontja).

A törvény egyértelműen kizárja az egyes tevékenységekhez kapcsolódó adómentes bevételek közül az egyházak részére adott közcélú adomány összegét, mivel az adományozó az után kedvezményt érvényesíthet (Tv. 1. számú mellékletének 4.8 pontja).

Károk megtérülése, a kockázatok viselése körében fennálló adómentesség

A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében az elemi károk, katasztrófák esetén a károsultnak nemcsak jogszabály alapján, hanem közadakozásból – pénzben vagy természetben – nyújtott támogatás is adómentessé válik. A tiszai árvíz kapcsán felvetődött problémák miatt indokolt volt ennek a kérdésnek a törvényi rendezése. Ezt a rendelkezést már a 2000. évre vonatkozó adókötelezettség megállapításánál is alkalmazni kell [Tv. 1. számú mellékletének 6.1 pontja, Mtv. 253. §-ának (4) bekezdése].

Ezzel a módosítással függ össze a Tv. 2. és 10. számú mellékletben megjelenő változás, amely szerint elemi károk, katasztrófák esetén a közadakozás keretében nyújtott juttatások, szolgáltatások költségei elszámolhatók az egyéni vállalkozóknál, illetőleg az önálló tevékenységet folytatóknál. Ezt a rendelkezést is alkalmazni kell a 2000. évre vonatkozó adókötelezettség megállapításánál [Tv. 2. számú melléklet I. 6. pontjának b) alpontja és 10. számú melléklet I. 6. pontjának b) alpontja, valamint Mtv. 253. §-ának (4) bekezdése].

Szintén ide kapcsolódik az adómentes természetbeni juttatások új elemeként a katasztrófavédelemben részt vevő magánszemély természetbeni ellátása. A szja-törvény utaló szabállyal határozza meg, hogy mit tekint katasztrófahelyzetnek, és e célból a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény rendelkezéseire hivatkozik (Tv. 1. számú mellékletének 8.23 pontja).

A kockázatok viselése körében korábban az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár tagjának egyéni számláján befektetések hozama címén jóváírt bármely összeg mentességet élvezett. A módosítás eredményeként a mentesség leszűkül a fedezeti alapból történő befektetések hozama címén jóváírt összegekre. Ezt a rendelkezést szintén alkalmazni kell már a 2000. évre vonatkozó adókötelezettség megállapításánál is [Tv. 253. §-ának (4) bekezdése].

Továbbra is adóköteles az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a kilépő tagnak kifizetett összeg, ha a kifizetés a nyugdíjkorhatár elérése előtt történik. A jóváírt hozamok adómentesek ebben az esetben is, de a 2001-től keletkező hozamok közül csak a fedezeti alap eszközeinek befektetéséből származókra vonatkozik az adómentesség (Tv. 1. számú mellékletének 6.4 pontja).

Adómentes költségtérítés jellegű juttatások

Bővült az adómentes költségtérítésből származó bevételek köre a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtárak ellátásáról és a közművelődésről szóló törvény hatálya alá tartozó teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók részére dokumentumvásárlásra adott összeggel (Tv. 1. számú mellékletének 5.3 pontja).

Egyéb címen fennálló adómentesség

A módosítás következtében bővül a fegyveres erők és rendvédelmi szervek azon tagjainak köre, akik részére a szolgálati feladattal összefüggésben nyújtott természetbeni ellátás adómentes. A korábbi szabályozás a mentességet azoknak a tartósan fokozott igénybevételnek kitett vagy harckészültségi gyakorlaton részt vevő katonáknak, rendőröknek, tűzoltóknak stb. adta meg, akik 24 órás őr- és ügyeleti szolgálatot teljesítettek. Az új rendelkezés 24 óra helyett már csak 12 órát követel meg (Tv. 1. számú mellékletének 8.16 pontja).

Változnak a kifizető által a magánszemélynek – kifizetőnként legfeljebb évi három alkalommal – adott ajándék 500 forint értékhatárig biztosított mentesség feltételei, megszűnik ugyanis az állami és egyházi ünnephez kötöttség mint mentességi feltétel (Tv. 1. számú mellékletének 8.19 pontja).

Az adómentes szociális ellátások körében bekövetkezett módosításokat a családi kedvezmény változásait bemutató résznél ismertettük.

Adóbevallás, munkáltatói elszámolás

Az adminisztrációs terhek, illetve az adóztatási költségek csökkentése érdekében kiegészül egy újabb elemmel az önadózás szabályai között az a rendelkezés, amely azokat a bevételeket, illetve jövedelmeket határozza meg, amelyeket nem kell bevallani. A magánszemélynek nem kell bevallani az egyes külön adózó jövedelmek közül azokat, amelyeknek adókulcsa nulla százalék (jelenleg a kamatnak minősülő jövedelmek tartoznak ide). Ezt a rendelkezést már a 2000. évre vonatkozó adókötelezettség megállapításánál is alkalmazni kell [Tv. 11. § (3) bekezdésének c) pontja, Mtv. 253. §-ának (4) bekezdése].

Az Mtv. az adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámolásra vonatkozó szabályoknál kiegészíti azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén lehetőség van arra, hogy a munkáltató - a magánszemély nyilatkozata alapján – az adóalapot és az adót megállapítsa, az adót befizesse, megkímélve ezektől a feladatoktól az alkalmazottat. Az új feltételek tovább bővítik a kört.

Ennek megfelelően a munkáltatói adómegállapítás és -fizetés lehetősége kiterjed arra az esetre is, amikor a magánszemélynek a munkáltatóján kívül más kifizetőtől vagy kifizetőktől az adóévben összesen 10 ezer forintot meg nem haladó osztalékjövedelme származik, amennyiben abból az adó levonása megtörtént. Ezt a rendelkezést már a 2000. évre vonatkozó adókötelezettség megállapításánál is alkalmazni kell. A nem a munkáltatótól származó osztalékjövedelmet a munkáltatói elszámolásban ilyenkor sem kell feltüntetni. Korábban a törvény csak akkor engedte meg a munkáltatói adómegállapítást, ha a magánszemély osztalékjövedelmet csak a munkáltatójától kapott [Tv. 12. § (2) bekezdésének f) pontja, Mtv. 253. §-ának (4) bekezdése].

A másik eset, amellyel bővül a felsorolás, amikor a magánszemély a mezőgazdasági őstermelői tevékenységével összefüggő adókötelezettségének egyszerűsített bevallási nyilatkozattal tesz eleget [Tv. 12. § (2) bekezdésének g) pontja].

Az adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámolásra a kistermelőnek korábban is lehetősége volt, az érdemi változás abban jelentkezik, hogy az egyszerűsített bevallási nyilatkozatra jogosult mezőgazdasági kistermelő esetében akkor is megállapíthatja a munkáltató az adót, ha az őstermelésből származó bevétele nem kizárólag tőle származik. Ezt a rendelkezést már a 2000. évre vonatkozó adókötelezettség megállapításánál is alkalmazni kell [Tv. 78/A §-ának (6) bekezdése, Mtv. 253. §-ának (4) bekezdése].

A magánszemélynek adóbevallást kell adnia abban az esetben, ha a lakáscélú kedvezményre való jogosultsága megszűnik, valamint a biztosítások kedvezménye miatt levont adó bevallására és megfizetésére kötelezett. Ennek magyarázata részletesebben az adókedvezmények című részben található.

Egyéb változások

Nyugdíj fogalma

A sportról szóló törvénnyel való összhang megteremtése érdekében szükséges a nyugdíj fogalmának módosítása. A nyugdíj fogalma kibővül a sportról szóló törvény alapján folyósított olimpiai járadék fogalmával, vagyis az e törvény alapján folyósított járadékra jutó adót nem kell megfizetni (Tv. 3. §-ának 23. pontja).

Ösztöndíj fogalma

Szintén a sportról szóló törvény változásai indokolják az ösztöndíj fogalmának módosítását. A 2000. évi szabályok szerint a Gerevich Aladár Nemzeti Sport Közalapítvány által fizetett juttatások minősülnek ösztöndíjnak. A sportról szóló törvény módosulásának következtében azonban ezeket a juttatásokat a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány folyósítja. Ez a változás jelenik meg a Tv.-ben (Tv. 3. §-ának 24. pontja).

Lakásszerző hozzátartozó fogalma

A lakásszerző hozzátartozó fogalmának változását a felmerülő jogalkalmazási nehézségek tették szükségessé. A hatályos törvény szerint az ingatlan, illetve vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem lakáscélú felhasználás esetében adómentesen használható fel a lakásszerző hozzátartozó által. Lakásszerző hozzátartozónak a házastárs, a volt házastárs, az egyenes ági rokon, az örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, mostoha- és nevelőszülő számít. A szabály annyiban módosul, hogy a törvény meghatározza a mostohagyermek, a nevelt gyermek, valamint a mostohaszülő és a nevelőszülő fogalmát.

Lakásszerző hozzátartozónak akkor minősül a mostohaszülő, nevelőszülő, ha a lakásszerzési kedvezményre jogosult személyre tekintettel legalább öt évig folyósították részére a családi pótlékot (vagy arra jogosult lett volna), illetve a lakásszerzési kedvezményre jogosult személy nagykorúságáig tartó nevelésében, iskoláztatásában ez a személy hitelt érdemlő módon bizonyítottan részt vett.

Lakásszerző hozzátartozónak az a mostohagyermek, nevelt gyermek minősül, akire tekintettel a lakáscélú kedvezményre jogosult magánszemély legalább öt évig családi pótlékot kapott (vagy jogosult lett volna rá), vagy bizonyítottan részt vett a mostoha/nevelt gyermek nevelésében, iskoláztatásában (Tv. 3. §-ának 28. pontja).

Bevételnek, illetőleg költségnek nem számító tételek

A bevételnek nem számító tételek közül a törvény külön nevesíti, hogy a kifizetőnek a képzési költséget mikor nem kell jövedelemként figyelembe vennie. E szerint akkor nem minősül a képzési költség bevételnek a magánszemélynél, ha a részére fizetett képzési költség a kifizető létesítő okiratában meghatározott tevékenységekhez szükséges szakismeretek megszerzését célozza, és a kifizető a képzésben részt vevő magánszeméllyel a Munka Törvénykönyve szerinti tanulmányi szerződést köt, illetve ha a képzés a kifizetővel munkaviszonyban álló magánszemély, vagy a kifizető tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára a kifizető tevékenységének folytatásához szükséges szakismeretek megszerzését szolgálja [Tv. 7. § (1) bekezdésének p) pontja].

A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a társasház vagy magánszemély részére a társasház, illetve a lakóépület felújítására, korszerűsítésére juttatott támogatást, valamint az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog átruházásáért kapott ellenértéket az eredeti jogosultnál. Mindkét bevételnek nem számító tételről részletesebben szól az összefoglalás fentiekre vonatkozó fejezete.

A jövedelem megszerzésének időpontja

A 2000. évi szabályok szerint a postai úton vagy átutalással kapott, nem munkaviszonyból származó jövedelem megszerzésének időpontja a postára adás, illetőleg az átutalás napja, ugyanakkor a munkaviszonyból származó jövedelem esetén az a nap, amikor a jövedelmet a magánszemély megkapja, vagy az rendelkezésére áll. Mivel a munkaviszonyból származó jövedelmek esetében is általánossá vált az átutalással történő kifizetés, indokolatlan ez a megkülönböztetés. A módosítás eredményeként a munkaviszonyból származó jövedelem megszerzése időpontjának is az átutalás, illetőleg postára adás időpontját kell tekinteni, feltéve hogy a jövedelmet a magánszemély az adóbevallás benyújtásáig, vagy a munkáltatói elszámolásra vonatkozó nyilatkozatig meg is kapja. Ezzel a munkáltatói igazolások, adóbevallások és az adatszolgáltatás adattartalmának összhangja is megvalósul [Tv. 10. §-ának (1) bekezdése].

Nem változik az a szabály, hogy ha a munkaviszonyból származó, előző évre vonatkozó jövedelmet a munkáltató a következő év január 15-éig fizeti ki, akkor azt az előző naptári év utolsó naptári napján megszerzettnek kell tekinteni [Tv. 26. §-ának (1) bekezdése].

Adótartozás átvállalása

A Tv. az adófizetésre vonatkozó rendelkezések között (Tv. 13-15. §-a) új szabályt fogalmaz meg. E szerint, ha a magánszemély adótartozását a kifizető az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezése szerint átvállalja, a kifizető választhat, hogy az átvállalt, megfizetett adó összegét a magánszemély egyéb jövedelmének vagy természetbeni juttatásnak tekinti. Ez a módosítás is az adminisztrációs terhek enyhítését, az adóztatás egyszerűsítését szolgálja, ugyanis a korábbi szabályok alapján a kifizető által a magánszemély helyett megfizetett összeg, így az átvállalt adótartozás, kötelezően a magánszemély egyéb jövedelmének minősült. Következésképpen az átvállalt adótartozás összegéről a kifizetőnek igazolást kellett kiadnia, adóelőleget kellett vonnia, az adóbevallásban, a munkáltatói elszámolásban fel kellett tüntetnie a jövedelmet stb. Ha a kifizető az átvállalt tartozást természetbeni juttatásnak tekinti, akkor ezektől a kötelezettségektől eltekinthet, de ugyanakkor vállalnia kell a 44 százalékos személyi jövedelemadót és a társadalombiztosítási járulék vagy az egészségügyi hozzájárulás terheit is [Tv. 14. §-ának (4) bekezdése].

Külföldön is adóköteles jövedelem átlagos adókulcsának számítása

Technikai szempontból változott a külföldön (is) adóztatható jövedelem átlagos adókulcsának számítási módszere. A törvény 2000-ig úgy fogalmazott, hogy a számított adót az összevont adóalappal elosztva kell meghatározni az átlagos kulcsot, 2001-től azt is kimondja, hogy az összevont adóalappal való osztáskor a hányadost három tizedesre kerekítve kell megadni. A változást az indokolta, hogy a külföldről származó jövedelem adójának beszámításához előírt átlagos adókulcs alkalmazásakor sokszor több tízezer forintos különbség keletkezhet a ténylegesen megfizetett és az átlagos adókulccsal kiszámított adó összege között. Ez a probléma olyan esetekben jelentett gondot, amikor a magánszemélynek csak olyan jövedelme keletkezett, amely belföldön nem adóztatható, de kifizetéskor itthon is adóelőleget vontak le tőle. Előfordulhatott, hogy a magánszemély év végén nemcsak a levont adóelőleget nem tudta visszaigényelni, de pótlólagos adófizetési kötelezettsége keletkezett. Ezt a rendelkezést már a 2000. évre vonatkozó adókötelezettség megállapításánál is alkalmazni kell [Tv. 32. § (1) bekezdésének a) pontja, Mtv. 253. §-ának (4) bekezdése].

Külföldi kiküldetésből származó bevétel

A módosító törvénynek a személyi jövedelemadóra vonatkozó záró rendelkezése tartalmazza, hogy költségvetési forrásból történő kifizetés esetén a 2001. és a 2002. években is alkalmazható az a szabály, amely kimondja, hogy a külföldi kiküldetés esetén az ezen a címen megszerzett összeg 50 százaléka levonható, azaz nem számít bevételnek [Mtv. 253. §-ának (9) bekezdése].

Lakáscélú kedvezmény igénybevétele

A magánszemély a lakáscélú kedvezményt adó-visszaigényléssel veheti igénybe, ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése után történik meg, és azt bejelenti az adóhatóságnak. Változott a szabály abban az esetben, ha az adó megfizetése előtt történik a lakáscélú felhasználás. Ekkor ugyanis már – a 2000. évi szabályozással szemben – nincs szükség előzetes igazolásra, a lakáscélú kedvezményt a magánszemély az adóbevallásában érvényesítheti [Tv. 63. §-ának (3) bekezdése].

Ingatlan bérbeadásából származó jövedelem adózása

A 2000-ben hatályos törvénnyel összhangban az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem 20 százalékkal adózik, kivéve ha a tevékenységét az adózó egyéni vállalkozóként végzi, fizető-vendéglátást végző magánszemély a tételes átalányadózást választotta, vagy a tevékenységre a törvény adómentességet ír elő. Pontosító rendelkezés, hogy a 20 százalékos adómérték a fizető-vendéglátás esetén csak a szállásadásból származó jövedelemre alkalmazható. Gyakran megesik, hogy a fizető-vendéglátási tevékenységet nyújtó magánszemély e tevékenységhez kapcsolódóan más szolgáltatást is nyújt (például étkeztetés), az ebből származó bevétele azonban már egyéb önálló tevékenység jövedelmének minősül [Tv. 74. §-ának (4) bekezdése].

A személyi jövedelemadó-törvény pontosítja azt a rendelkezést, amely a nem termőföld, azaz más ingatlan bérbeadására vonatkozik, azzal, hogy kimondja, miszerint ha a bevétel 20 százalékára vonatkozó forrásadózás helyett a magánszemély az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint számol el, akkor négy egymást követő évben kell ezt a szabályt alkalmaznia [Tv. 74. §-ának (7) bekezdése].

A családi kedvezmény mértékének változása

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. november 13.) vegye figyelembe!