A jövedéki adó mértékének változása
Újdonság az elfogadott módosításban, hogy az új jövedékiadó-mértékeket – a központi költségvetés kétéves tervezéséhez igazodva – két évre előre rögzíti a törvény. Az általános adóemelés mértéke a tervezett inflációhoz igazodik, így a 2001. évben 6 százalék, a 2002. évben 5 százalék [a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különleges szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (Jtv.) 36. §-ának (1) bekezdése, 43. §-ának (2) bekezdése, 56. §-ának (2) bekezdése].
Ezt meghaladóan emelkedik az adó azoknál a termékköröknél, amelyeknél ma még nem teljesítjük a közösségi irányelvekben meghatározott minimumadószinteket. Így nő a gyümölcspálinka és a borpárlat adója (és ehhez igazodóan a bérfőzött pálinka kedvezményes adója is) mindkét évben 10-10 százalékkal, a habzó köztes alkoholtermékeké 15, illetve 14 százalékkal, a nem habzó köztes alkoholtermékeké 9, illetve 8 százalékkal, és a cigaretta tételes jövedéki adója pedig 15, illetve 14 százalékkal. Hasonló okból emelkedik egy-egy százalékponttal a finomra vágott fogyasztási dohány jelenlegi százalékos jövedéki adója is, amely 2001-ben 26, 2002-ben 27 százalék lesz [Jtv. 43. §-ának (3) bekezdése, 59. §-ának (2) bekezdése, 62. § (2) bekezdésének a), c) pontja].
Az átlagot lényegesen meghaladó, négyszeres adóemelést hagyott jóvá a parlament a gyümölcsborokra, melyek literenkénti jövedéki adója a jelenlegi 20 forintról 80 forintra nő [Jtv. 54/B § (2) bekezdésének b) pontja]. A sör esetében viszont átlag alatti az adóemelés, azaz a tervezett inflációtól 1 százalékponttal elmaradó, 2001-ben 5 százalék, 2002-ben pedig 4 százalék az adóemelés mértéke. [Jtv. 53. §-ának (3) bekezdése].
A jövedéki adó mértéke egyetlen termékkörben nem emelkedik: a szőlőbor 2000. augusztus 1-jétől hatályos literenkénti 5 forint jövedéki adója változatlan marad [Jtv. 54/B § (2) bekezdésének a) pontja].
Az új adómértékek – az üzemanyagok adójának kivételével – 2001., illetve 2002. január 1-jén lépnek hatályba.
Az üzemanyagok adóemelése
Az üzemanyagok adóemelése, az új adómértékek alkalmazása a kormány és a fuvarozók közötti 2000. évi őszi tárgyalások eredményeként a nyersolaj világpiaci árának alakulásától vált függővé. A törvényben 2001-re meghatározott, a jelenleginél 6 százalékkal magasabb, illetve a 2002-re meghatározott további 5 százalékkal emelkedő új adómértékeket csak azt követően kell majd alkalmazni, ha a nyersolaj hordónkénti ára egy negyedéves – azaz 90 egymás utáni naptári napot felölelő – időszak átlagában 25 USD alá csökken. Ha ez bekövetkezik, arról egy tájékoztatót jelentet meg a gazdasági miniszter (a pénzügyminiszterrel közösen) a Magyar Közlönyben. A megemelt új adómértékeket a miniszteri tájékoztatónak a Magyar Közlönyben való közzététele napjától számított 15. naptól kell alkalmazni. Az adóemelés halasztásának végső időpontja 2002. június 30. Ha a világpiaci ár 25 USD alá csökkenése eddig az időpontig sem következik be, a megemelt adók 2002. év július 1-jétől mindenképpen belépnek.
Az új adómértékek alkalmazása szempontjából figyelembe veendő átlagárat – a törvény idevonatkozó rendelkezése szerint – a "Platt's Crude Oil Marketwire" kőolajpiaci hírügynökség által közzétett napi hivatalos "BRENT (DTD)" átlagárakból, az átlagárak jegyzésnapokra számított számtani átlagaként kell meghatározni.
Az üzemanyagok adóemelésének halasztása természetesen nemcsak a motorbenzinre és a gázolajra érvényes, hanem minden Jtv. szerinti egyéb ásványolajtermékre, illetve az üzemanyagként felhasznált cseppfolyósított gázra (LPG) és sűrített gázra is [Mtv. 277. §-ának (9), (10) bekezdései].
A borra vonatkozó szabályok változása, kiegészítése
A jövedéki termékkörök közül a bor szabályozásában következik be a legtöbb változás. Ezek jellemzően kedvező irányú változások, a részletszabályok finomítását, a jogos igények figyelembevételét, illetve bizonyos esetekben a hiányzó szabályok beiktatását jelentik. Közülük a jelentősebbeket az alábbiakban részletezzük:
– változik az 1000 liter bor adómentességének a szabálya. 2000-ben csak azt a bort lehet - háztartásonként legfeljebb 1000 liter mennyiségben – adómentesként elszámolni (az adó megfizetése nélkül elfogyasztani), amelyet saját szőlőből állít elő a szőlőtermelő. Ez a szabály úgy módosul, hogy az adómentesség kiterjed arra a borra is, amelyet nem a saját, hanem vásárolt szőlőből állított elő a szőlőtermelő, az adómentes borhoz felhasznált vásárolt szőlő mennyisége azonban nem lehet több, mint az értékesített saját szőlőtermése. Ha ez a korlát nem lenne, akár pár tőkén termett néhány kilogramm szőlővel is ki lehetne "meríteni" az adómentes 1000 liternyi keretet [Jtv. 7. § 1. pontjának k) alpontja, 54/B §-ának (3) bekezdése];
– az adómentességet érintő másik módosítás szerint a természetes személy szőlőtermelő nemcsak a saját maga által előállított borra élvezheti az adómentességet, hanem arra is, amelyet bérfeldolgozásban állítanak elő számára, legfeljebb azonban 1000 liter mennyiségben. Az 1000 literre vonatkozó korlát a bérfeldolgozott bor esetében is gazdasági évenként és háztartásonként értendő, s abban az esetben sem léphető át, ha az egy háztartásban élő szőlőtermelők közül többen és/vagy több adóraktárban állíttatnak elő szőlőbort. Az előállítás - azonosan az előbbiekben ismertetett szabályokkal – történhet vásárolt szőlőből is, de az nem lehet több, mint az értékesített saját szőlőtermés mennyisége [Jtv. 54/B §-ának (4) bekezdése];
– annak érdekében, hogy ne lehessen például több adóraktárban többször igénybe venni az előbbi kedvezményt, a bérfeldolgozást kérő szőlőtermelő köteles írásban a bort előállító adóraktár-engedélyesnek nyilatkozni a más adóraktárban a részére már előállított vagy majd előállításra kerülő szőlőbora mennyiségéről. Meg kell adnia továbbá azt is, hogy a vele egy háztartásban élő szőlőtermelő családtagjai részére volt-e, illetve lesz-e más adóraktárban adómentes borelőállítás és milyen mennyiségben. Ha kiderül, hogy valótlan nyilatkozat alapján vette át az adóraktártól adómentesen a bort (túllépte az 1000 literes határt), egyrészt adófizetési kötelezettsége keletkezik, másrészt az így átvett bor adózás alól elvontnak minősül, ami után jövedéki bírságot is kell fizetnie (minimum 20 ezer forintot) [Jtv. 15. § (2) bekezdésének c) pontja, 17. § (2) bekezdésének e) pontja, 54/B §-ának (4) bekezdése, 76. § (2) bekezdésének e) pontja];
– adóraktári engedély nélkül az 1500 m2 alatti szőlőterülettel rendelkező személy nemcsak abban az esetben végezheti az adómentes, 1000 liternél több bor előállítását, ha kizárólag saját szőlőt dolgoz fel, hanem akkor is, ha a sajátja mellett vásárolt is szőlőt. A vásárolt szőlő mennyisége azonban (összhangban az adómentesség változásánál megismert szabállyal) nem lehet több, mint az értékesített saját szőlőtermése. Ha ez a feltétel nem teljesül – tekintet nélkül az 1500 m2 alatti szőlőterületére – ki kell váltania az adóraktári engedélyt [Jtv. 54/D § (2) bekezdésének a) pontja];
– hasonlóan változik az adóraktári engedély nélkül végezhető borelőállítás másik esete (1500 m2-nél nagyobb területtel rendelkező személy adómentes 1000 liter alatti borelőállítása). Itt is megengedett lesz, hogy a saját szőlő mellett vagy ahelyett vásárolt szőlőt is lehessen feldolgozni. Az a korlát, hogy a vásárolt szőlő nem lehet több, mint amennyit a saját termésűből eladnak, természetesen ebben az esetben is érvényes. Az eddig hatályos rendelkezés a vásárolt szőlő mennyiségére nem tartalmazott korlátot, csak azt vette figyelembe, hogy az összes előállított bor ne haladja meg az 1000 litert [Jtv. 54/D § (2) bekezdésének b) pontja];
– szűkítik az egyszerűsített adóraktári engedélyre jogosultak körét. A 2000. évi szabályozás szerint, ha a termelés nem éri el az 1000 hektolitert, elégséges az egyszerűsített adóraktári engedélyt kiváltani, s a szigorúbb boradóraktári engedély csak az e fölötti termelés esetén kötelező.
Az ezzel kapcsolatosan elfogadott változtatás – eltérően a többi módosítástól – szigorítást jelent. Nem kaphat ugyanis egyszerűsített adóraktári engedélyt az, aki – bár az éves termelése 1000 hektoliter mennyiségen belül marad, de – az előállított borának több mint 25 százalékát vásárolt borból állítja elő. Ilyen esetben – az 1000 hektoliternél kisebb termelés ellenére – boradóraktári engedélyt kell kérni, csak boradóraktári engedély birtokában folytatható a tevékenység [Jtv. 54/E §-ának (1) bekezdése, 54/G §-ának (2) bekezdése];
– változik, bővül a regisztrációra kötelezett szőlőtermelők köre. A hatályos szabályok szerint a szőlőtermelőknek csak abban az esetben kell a vámhatóságnál regisztráltatniuk magukat, ha szőlőterületük meghaladja az 1500 m2-t. Annak érdekében, hogy az 1500 m2 területnagyságra vonatkozó rendelkezést ne lehessen kijátszani (például úgy, hogy szétíratják a szőlőterületet a családon belül), egy olyan szabály került beiktatásra, amely az 1500 m2-nél kisebb szőlőterületet művelők regisztrációs kötelezettségét is előírja, ha az ott termelt szőlőt (kivéve a csemegeszőlőt) értékesítik. Ezzel a módosítással elérhető, hogy minden szőlőről, amelyből bort állítanak elő, a vámhatóság tudomással bírhat [Jtv. 54/C §-ának (1) bekezdése];
– az egyszerűsített adóraktárak esetében a 2000. évi szabályozás egyértelműen lehetővé teszi a pincéből a fogyasztók közvetlen kiszolgálását. A boradóraktárak esetében ennek egyértelműsítéséhez a szabad forgalomba bocsátásnak a kiszerelésre és a zárjegyezésre vonatkozó szabályait kellett korrigálni. A módosítások szerint a termelői borkimérés keretében helyben elfogyasztott (kóstoltatott) borra nem vonatkozik a zárjeggyel történő szabad forgalomba bocsátás szabálya, továbbá a palackos vagy kannás kiszerelés előírása sem (hordóból is lehet értékesíteni). Ezáltal lehetővé válik a pincei értékesítés a nagytermelők esetében is [Jtv. 54/G §-ának (10) bekezdése, 54/H § (3) bekezdésének a) pontja];
– kiegészül a szabályozás egy új adó-visszaigénylési eset beiktatásával. A minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt a kereskedelemből az adóraktárba visszaszállított borra a jövedéki adó visszaigényelhető vagy a fizetendő adóból levonható, ha az adóraktárban megsemmisítik vagy újrafeldolgozzák. Az adó-visszaigénylés vagy -levonás jogát az egyszerűsített adóraktár és a boradóraktár a megsemmisítési jegyzőkönyv birtokában érvényesítheti, és a megsemmisítés napjától esedékes, újrafeldolgozás esetén pedig a bor újrafeldolgozásának napjától lehetséges, s a visszaigénylés (levonás) jogosságát az újrafeldolgozást igazoló belső bizonylattal kell dokumentálni [Jtv. 54/E -ának (9) bekezdése, 54/G §-ának (11) bekezdése];
– 2001. január 1-jétől a belföldön forgalmazott (szabad forgalomba bocsátott) különleges minőségű borokra megszűnik a külön állami ellenőrző jegy, mivel bevezetésre kerül az ún. zár- és ellenőrző jegy, amely egyidejűleg jelzi a palackban levő bor különleges minőségét és annak legális eredetét. A kettős funkciójú zár- és ellenőrző jegy bevezetése nem jelenti az Országos Borminősítő Intézet (OBI) minőséggel kapcsolatos jogosítványainak csorbítását, azok természetesen változatlanul az OBI-nál maradnak. A vámhatóság ugyanis kizárólag az OBI rendelkezése, az általa kiadott engedély alapján bocsátja majd a termelők rendelkezésére a zár- és ellenőrző jegyeket. Az exportált borokra fennmarad a jelenlegi rendszer, azokra továbbra is az OBI által rendszeresített, általa gyártatott és kezelt állami ellenőrző jegyeket kell alkalmazni [Jtv. 54/H §-ának (3), (5) bekezdései, Mtv. 276. §-ának (8) bekezdése];
– a borzárjegyeket a boradóraktárak a budapesti 16. Számú Vámhivataltól rendelhetik meg és vehetik át. Az egyszerűsített adóraktárak részére viszont a zárjegyek kiadása decentralizáltan történik. A megyeszékhelyeken működő vámhivatalok, illetve Bács-Kiskun megyében a jövedéki központ, Pest megyében és a fővárosban a 16. Számú Vámhivatal gondoskodik e feladat ellátásáról [Jtv. 5. §-ának (3) bekezdése];
– a 2000. évi szabályozás – a visszaélések megakadályozása céljából – tiltja a szőlőbor és a gyümölcsbor ugyanazon adóraktárban történő előállítását. Visszaélés azonban nemcsak a termelés, hanem a tárolás során is bekövetkezhet. Ezért a hordós és a kannás szőlőbornak a gyümölcsborral együtt, egy helyen történő tárolására is kiterjed a tiltás [Jtv. 54/G §-ának (7) bekezdése];
– szabályozott kereteket teremt a törvénymódosítás az ún. mobil palackozók működtetéséhez. A mobil palackozók üzemeltetéséhez nem kell adóraktári engedély, azonban a törvény ezt több feltételhez köti, illetve meghatározza a mobil palackozókat üzemeltetők egyéb kötelezettségeit. E szerint az üzemeltetőnek rendelkeznie kell a palackozás végzéséhez szükséges szakhatósági engedélyekkel. A mobil palackozó birtokolását, továbbá alkalmanként a bor palackozását a külön jogszabály rendelkezései szerint be kell jelenteni a vámhatóságnak, s a palackozási tevékenységről a külön jogszabályban előírt nyilvántartást kell vezetni. A bor palackozása csak adóraktárban, az adóraktár területén végezhető. Ezenkívül még igénybe vehető a regisztrált szőlőtermelők adómentes szőlőborának lepalackozására is, az adómentes szőlőbor tárolásának helyén [Jtv. 54/D §-ának (4) bekezdése];
– a muzeális borok, illetve a borritkaságok árverésen történő értékesítési lehetőségének megteremtéséhez több ponton megváltoznak, illetve kiegészülnek a 2000. évi szabályok. A módosítás felmentést ad egyrészt a zárjegy alkalmazása alól. Árverés céljára az adóraktárból a bor szabad forgalomba bocsátható borzárjegy nélkül, s a forgalmazás oldaláról is rögzítésre került, hogy a szőlőbor árverésen történő értékesítésének és beszerzésének nem feltétele, hogy a palack zárjeggyel legyen ellátva. A módosítás másrészt rögzíti, hogy nem tekintendő se "jövedéki engedélyes" kereskedelmi tevékenységnek, se "nem jövedéki engedélyes" kereskedelmi tevékenységnek az árverésen történő szőlőbor-értékesítés vagy – beszerzés legfeljebb 45 liter mennyiségig. Ez a szabály egyaránt vonatkozik a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet, illetve a természetes személy árverésen történő boreladására vagy – vásárlására. Nem kell a Jtv.-ben előírt engedéllyel rendelkeznie továbbá a szőlőbor árverését szervező személynek sem. A szőlőbor árverésének helyét és időpontját azonban az árverést szervező személy köteles a vámhatósághoz előzetesen bejelenteni [Jtv. 54/H § (3) bekezdésének a) pontja, 68. §-ának (4) bekezdése];
– a bor jövedéki termékké válása miatt 2000. augusztus 1-jétől automatikusan belépett a kivitellel kapcsolatos néhány olyan szabály, amely a többi jövedéki termék esetében elsődlegesen a magas adótartalom miatti nagy kockázat miatt érvényesül, s fenntartásuk indokolt. A bor esetében azonban az alacsony adótartalom folytán kicsi az adókockázat, s ez lehetővé teszi a bor kiemelését az exportot megnehezítő szabályok alól. A módosítások részben a vámtörvényt, részben a jövedékiadó-törvényt érintik. A vámtörvény egyik módosítása eltörli a vámbiztosíték nyújtását a bor adóraktárból történő (adózatlan) exportálása esetére. A vámtörvény másik módosítása azt teszi lehetővé, hogy a nem kereskedelmi forgalomban a természetes személyek mennyiségi korlátozás nélkül vihessenek ki bort, amennyiben annak adózott voltát (például a turista a bolti vásárlást) vagy adómentességét (például a külföldi illetőségű szőlőtermelő a bor adómentességét 1000 liter mennyiségig) igazolják. A jövedékiadó-törvényben pedig az export fogalma módosul. E szerint nem tekintendő exportnak (nem kell hozzá jövedéki engedély), ha jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek nem kereskedelmi mennyiségű jövedéki terméket (bor esetében legfeljebb 90 litert) visznek ki az országból nem értékesítési célra [Jtv. 68. § (2) bekezdésének 3. pont c) alpontja, és Mtv. 272. § és 275. §-ai];
– több, könnyítést jelentő változtatást iktatott be az Mtv. a bor kereskedelmére vonatkozó szabályokban. Egyszerűsödik az ún. okmányolás a bor jövedéki engedélyes kereskedők általi szállítása esetén, így eltörlésre kerül a borkísérő okmány alkalmazása. 2001. január 1-jétől a szállítás során szükséges bizonylat a bor esetében is a szállítólevél lesz [Jtv. 71. §-ának (4) bekezdése]. A vendéglátóhelyeken nem kell külön nyilvántartást vezetni a napi forgalomról, zárókészletről. Ez a módosítás a zárjegy alkalmazásával egyidejűleg, 2001. január 1-jétől lép hatályba, vagyis a 2000. év végéig még vezetni kell a külön nyilvántartást [Jtv. 72. §-ának (18) bekezdése]. Kiegészül a vendéglátóhelyek borkimérésének szabályozása. A kannás kiszerelésű szőlőbor kimérése új szabályként közvetlenül a kannából, italadagoló szerkezeten keresztül is lehetséges [Jtv. 72. §-ának (13) bekezdése.] A bor adózott voltának, legális eredetének igazolására a borkísérő okmányt és a felvásárlási jegyet is el kell fogadni [Jtv. 76. § (2) bekezdésének b) pontja]; végül
– a bor nagykereskedelmi forgalmazásához szükséges jövedéki engedélynek is feltételévé válik 2001. január 1-jétől a legalább 100 m2 alapterületű raktárhelyiség megléte. Ez minden jövedéki termék esetében érvényesül, és nincs indoka annak, hogy a bor nagykereskedelme ez alól kivétel legyen [Jtv. 69. § (4) bekezdésének c) pontja].
Alkoholtermékek előállítása, bérfőzés
Az alkoholtermékek előállítására és a bérfőzésre vonatkozó szabályok is változnak a jövő évtől a következők szerint:
– 2001. január 1-jétől fizikailag külön kell választani a gyümölcspálinka, borpárlat előállítását a finomszesz előállításától, vagyis ugyanazon adóraktárban vagy csak gyümölcspálinkát, borpárlatot (szeszfőzde), vagy csak finomszeszt (szeszüzem) lehet 2001-től előállítani. Szeszüzem-adóraktárnak az az üzem minősül az új meghatározás szerint, amely az alkoholtermék előállítását cukor- vagy keményítőtartalmú mezőgazdasági eredetű termékből (kivéve a gyümölcsöt) erjesztéssel és/vagy lepárlással végzi. Idetartozik továbbá a vegyipari és gyógyszeripari felhasználás során szennyezetté vált alkoholtermék tisztítását, regenerálását végző üzem is. A szeszfőzde-adóraktárban viszont kizárólag gyümölcspálinkát vagy borpárlatot lehet erjesztéssel és lepárlással előállítani gyümölcsökből és bogyókból, szőlőborból és borászati melléktermékekből, illetve - esetenként külön engedéllyel – gabonából. A fizikai elkülönítést egyrészt a minőségvédelmi szempontok, másrészt a ma még kétféle adómérték miatt elvileg lehetséges adóvisszaélések indokolják [Jtv. 49. § (1) bekezdésének a) és b) pontja]. A változás miatt a szeszüzemi adóraktári engedélyeket módosítani kell. A módosítást azonban nem kell az érintetteknek kezdeményezniük, mivel a rendelkezések szerint az adóraktári engedélyeket a vámhatóság hivatalból módosítja 2001. január 1-jei dátummal. A 2000. évi fogalmak szerinti szeszüzemi adóraktárakból az adóraktári engedély módosítását követően is kitárolható lesz az a gyümölcspálinka- és borpárlatkészlet, amelyet a 2001. január 1-jei fordulónapi leltár tartalmaz [Mtv. 277. §-ának (9) bekezdése];
– a hatályos szabályok szerint az alkohol adómentes felhasználási célra jellemzően csak denaturálva adható ki. 2001-től a végrehajtási rendelet konkrétan meghatározza a felhasználható denaturálószereket, -módokat. A vámhatóságnak ezt követően csak azokat az egyéb denaturálási szereket, módokat kell külön vizsgálnia, és engedélyezéséről döntenie, amelyek a végrehajtási rendeletben nem szerepelnek. Megszűnik tehát az a jelenlegi eljárás, hogy az adómentes felhasználó által megadott denaturálási szert, módot – figyelembe véve a szakmai szövetség igazolását – a vámhatóság egyedileg vizsgálja, s annak alapján azt egyedileg, esetenként hagyja jóvá vagy esetleg utasítja el. Változatlan marad az a szabály, hogy amennyiben a vegyipari és kozmetikai felhasználási cél esetén nem lehet denaturálószert tartalmazó alkoholt felhasználni, annak műszaki indokolását és arról a felhasználás szerint illetékes szakmai szövetség nyilatkozatát csatolni kell a keretengedély iránti kérelemhez. A vámhatóság független szakértővel (intézettel) ellenőrizheti, vagyis felülbírálhatja a szakmai szövetség álláspontját [Jtv. 47. § (2) bekezdésének c) pontja és (3), (4) bekezdései];
– az alkohol adómentes felhasználása körébe tartozó ecetgyártás során lehetséges visszaéléseket kívánja megakadályozni annak a szabálynak a beiktatása, amely szerint az a gyártó, aki biológiai és szintetikus ecetet is gyárt, nemcsak a beszerzett alkohollal, hanem a szintetikus ecet alapanyagával is köteles elszámolni [Jtv. 47. §-ának (7) bekezdése];
– több változtatás érinti a bérfőzésre vonatkozó szabályokat, így
– bérfőzető csak a 18. életévét betöltött személy lehet, csak ilyen személy részére adható ki a gyümölcspálinka, a borpárlat, a kedvezményes bérfőzési szeszadó megfizetése mellett. Ez némileg korlátozhatja az éves kvótának – a bérfőzött pálinka több személyre történő szétíratásával "szokásos" - kijátszását. Itt jegyezzük meg, hogy nem változik a kedvezményes adótételű bérfőzött pálinka éves 50 hektoliterfok mennyisége [Jtv. 42. § (2) bekezdésének 1. pontja, 43. §-ának (4) bekezdése],
– mind a bérfőzdék, mind a vámhatóság számára könnyítést jelent, hogy a bérfőzdében tárolt, a bérfőzetőknek még át nem adott pálinka adóját 2001-től nem 100 ezer, hanem csak 200 ezer forint adótartalom elérésekor, azaz 200 ezer forintonként kell a bérfőzde üzemeltetőjének befizetni Jtv. 44. § (1) bekezdésének b) pontja],
– a bérfőzdéknek nem kell a vámhatósággal számítógépes összeköttetést kialakítaniuk 2001. január 1-jétől. Megjegyezzük, hogy ezt a követelményt nemcsak a bérfőzdék, hanem a sörfőzdék esetében is véglegesen eltörölték [Jtv. 49. §-ának (5) bekezdése, 54/G. §-ának (6) bekezdése].
2001. január 1-jétől a szeszfőzdék által minimálisan nyújtandó jövedéki biztosíték összege 40 millió forintról 10 millió forintra csökken, a kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdék 1 millió forintos minimuma nem változik [Jtv. 49. §-ának (5) bekezdése].
Könnyítések, egyszerűsítések az egyéb jövedéki szabályokban
Jelentős könnyítést vezetett be a módosítás az adómentes felhasználók adóbevallási kötelezettségében. Az adómentes felhasználók jelenleg – jogszerű működés esetén - gyakorlatilag minden hónapban "nullás" bevallást adnak be, ami nemcsak náluk jelent felesleges adminisztrációt, hanem a vámhatóság számára is. Ezért a módosítás az adóbevallás teljesítését csak arra az időszakra vonatkozóan, illetve azt követően írja elő, amikor az adómentes felhasználónak tényleges adófizetési kötelezettsége keletkezik [Jtv. 32. §-ának (9) bekezdése].
2001. január 1-jétől az adómentes felhasználási célra beszerzett, ennek során a belső minőség-ellenőrzéshez felhasznált adózott jövedéki termék jövedéki adóját is vissza lehet igényelni, nemcsak a közvetlenül a termék-előállításhoz felhasználtét. Feltétel viszont, hogy ugyanúgy kell eljárni a mintavételnél, mint az adó nélkül, keretengedéllyel beszerzett jövedéki termékek esetében [Jtv. 31. § (1) bekezdésének d) pontja].
Egyszerűsödnek a nem jövedéki engedélyes kereskedők által a kereskedelmi mennyiségnél nagyobb tételben történő vásárlás esetén kiállítandó számla adattartalmára vonatkozó előírások. Az ilyen esetben kiállított számlának 2001-től nem kell tartalmaznia a vevő adószámát, adóazonosító jelét, cégbélyegzőjét, aláírását. Továbbra is fel kell azonban tüntetni a "Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas" szöveget [Jtv. 72. §-ának (10) bekezdése].
Nem kell jövedéki engedély a petróleum kis kiszerelésű forgalmazásához sem, továbbá a speciális benzin és a petróleum esetében is 0,5 literről 1 literre nő a még kis kiszerelésnek minősülő mennyiség [Jtv. 68. §-ának (1) bekezdése].
Az üzemanyagtöltő állomásokon igazolt eredetűnek fogadható el a készletfelméréskor megállapított üzemanyagtöbblet a törvény végrehajtási rendeletében meghatározott mennyiségig (maximum 5 százalék eltérés), ha a többletet készletre vették, és utána az adót megfizették [Jtv. 72. §-ának (9) bekezdése].
Bankgaranciában adott jövedéki biztosíték az adómentes felhasználóknál és a jövedéki engedélyes kereskedőknél
2001-től az adómentes felhasználókra és a jövedéki engedélyes kereskedőkre is érvényesül az - az adóraktárakra már 2000-től bevezetett – szabály, hogy jövedéki biztosítékként csak a visszavonhatatlan, vagy az olyan visszavonható bankgarancia fogadható el, amely a visszavonhatóság feltételéül rögzíti a vámhatóság jóváhagyását. A jövedéki engedélyesekre kiterjed továbbá az a szabály is, hogy az éppen még érvényes bankgarancia lejártát két hónappal megelőzően be kell mutatni a lejárattól induló újabb bankgaranciát. Ezeket az új rendelkezéseket első ízben 2001-ben, a bankgaranciák első megújításakor kell alkalmazni [Jtv. 26. §-ának (8) bekezdése, 69. §-ának (10) bekezdése].
Visszaélések ellen ható módosítások
A büntető- és a szabálysértési eljárás mellett a jövedéki igazgatási eljárás keretében is lehetősége nyílik a vámhatóságnak a postai csomagok ellenőrzésére. Ha egy csomagküldeményről a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozottan valószínűsíthető, hogy adózás alól elvont jövedéki terméket tartalmaz, a vámhatóság a csomagot a postai szolgáltató két képviselője jelenlétében a szolgáltató felvevő- vagy kézbesítőhelyén ellenőrizheti, és amennyiben az jövedéki terméket tartalmaz, a jövedékiadó-törvény szerinti, illetve - bűncselekmény alapos gyanúja esetén – a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott intézkedéseket tehet. Ugyanígy járhat el a vámhatóság a futár- vagy csomagszállítást végző szolgáltatók, illetve az általuk szállított küldemények esetében is [Jtv. 73. § (2) bekezdésének g) pontja].
A vámáruként lefoglalt termék, eszköz, szállítóeszköz esetén a jövedékiadó-törvény elkobzásra vonatkozó rendelkezéseit a 2000-ben hatályos szabályok szerint nem lehet alkalmazni, így a nagy visszatartó erővel bíró elkobzásra sincs ilyen esetekben lehetőség. A módosítás megszünteti ezt a joghézagot annak a szabálynak a beiktatásával, hogy a jövedéki rendelkezések alapján lefoglalt vámáruk elkobzására a jövedékiadó-törvény rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni [Jtv. 81. §-ának (3) bekezdése].
A visszaélések ellen kíván hatni az érvényét vesztett adóraktári, adómentes felhasználói és jövedéki engedélyek leadását előíró új rendelkezés is, amely szerint a jogosultság megszűnését követő 5 munkanapon belül a kiadott engedélyek eredeti és hiteles másolatait vissza kell szolgáltatni a vámhatóságnak [Jtv. 23. §-ának (7) bekezdése, 27. §-ának (9) bekezdése, 69. §-ának (16) bekezdése].
