Az általános forgalmi adó változásai

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. november 13.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2000/08. számában (2000. november 13.)

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa-tv.) 2001-től hatályos módosítása során a jogszabály-előkészítő munka célja az egyértelmű jogalkalmazás elősegítése volt, így az ismert és jól alkalmazott adózási technikák megőrzésével lényeges szabályozásbeli változásra nem kerül sor, a módosítás elsősorban pontosításokat, ésszerűsítéseket tartalmaz. A stabilitás biztosítása mellett azonban elkerülhetetlen volt az előírások pontosítása, az EU jogrendszeréhez való alkalmazkodás fokozása. A törvénymódosítás alkalmával figyelembevételre kerültek a jogos adózói észrevételek, a jogszabály-előkészítőkhöz érkezett beadványokból leszűrhető ésszerűsítési törekvések is. Így került sor az elkésett számlának a tárgyidőszakban történő figyelembevételéről szóló szabálynak törvényben történő rögzítésére vagy a készpénzzel történő fizetés esetén a kibocsátandó számla szabályainak módosítására. A kis- és középvállalkozások likviditási helyzetén segít a bevallási rendszer átalakítása.

Termékértékesítés

A termékértékesítés fogalmi körében egyetlen változás történt, éspedig az, hogy a kiválást mint a megszűnés egyik esetét is nevesíti a törvény. Az áfatörvény a jogutódlással történő megszűnést nem tekinti termékértékesítésnek, kiválás esetén a jogutódlás nem valósul meg, azonban tekintettel arra, hogy a kiválás az átalakulásnak az egyik formája, és az átalakulást a gazdasági társaságokról szóló törvény mentesíti az adó kötelezettsége alól, indokolt, hogy a kiválás alkalmával történő vagyonátadást az Áfa-tv. külön nevesítve mentesítse az adó alól [Áfa-tv. 7. §-ának (4) bekezdése].

Szolgáltatásnyújtás

A szolgáltatásnyújtás áfakötelezettségével kapcsolatos szabályok 2001-től lényegesen változnak.

Az Áfa-tv. szerint szolgáltatásnyújtás minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely nem minősül e törvény szerint termékértékesítésnek.

A szolgáltatásnyújtás adókötelezettségének megállapításakor továbbra is ebből az alapdefinícióból kell kiindulni, azonban néhány további szempontot is figyelembe kell venni a jövő évtől. Ezen szempontok alapján az adóköteles szolgáltatások köre bővül is meg szűkül is bizonyos feltételek megléte esetén.

Bővül az adóköteles szolgáltatások köre azokkal az ingyenesen nyújtott szolgáltatásokkal, amelyek végzéséhez kapcsolódó áfa egészben vagy részben levonható. A módosítást elsősorban az uniós tagállamokra irányuló, hozzáadott érték utáni adózásra vonatkozó irányelvhez való jogharmonizáció indokolta, de figyelembe vették azt az adózói igényt is, hogy ha az adóalany adóköteles tevékenysége mellett adóalanyiságot nem eredményező (ingyenes) tevékenységet is végez, és az adóköteles tevékenységéhez kapcsolódó beszerzéseit tételesen nem tudja elkülöníteni, az összes beszerzése áfája ne váljon levonhatatlanná, ha az ingyenes szolgáltatás után az áfát megfizeti.

Továbbra sem kell adót fizetni olyan ingyenes szolgáltatások után, amelyek ellenérték nélkül történő nyújtása törvény, avagy kormányrendelet rendelkezése alapján történik. Ezekben az esetekben nem kell vizsgálni, hogy az ingyenes szolgáltatásokhoz kapcsolódott-e előzetesen felszámított áfa – például a különböző természetbeni juttatások, amelyeket törvény vagy kormányrendelet ír elő [Áfa-tv. 9. §-ának (1) bekezdése és 9. §-ának (3) bekezdése].

Szűkül az adóköteles szolgáltatások köre a központi költségvetés fejezeti kezelésű előirányzata vagy elkülönített állami pénzalap terhére folyósított, jogszabályon alapuló vagy pályázat útján elnyert, árat közvetlenül befolyásoló államháztartási támogatásnak nem minősülő pénzösszeg ellenében vállalt kötelezettséggel, kivéve ha ez a pénzösszeg kutatásfejlesztési célt szolgál.

Változatlanul áfás, ha a pénzösszeget adó (amely akár az állam is lehet) konkrét szolgáltatásnyújtást vár el a támogatottól. A támogatás akkor tekinthető a szolgáltatás konkrét ellenértékének, ha a szerződésből az egyértelműen megállapítható. A pénzösszeg ellenében – az állam felé vállalt – kötelezettség teljesítése a jövő évtől nem minősül szolgáltatásnyújtásnak, ugyanis nyilvánvaló, hogy konkrét szolgáltatásnyújtás a megrendelő felé nincs. Ilyen kötelezettségvállalás például a munkahelyteremtés, amely teljesítése alkalmával a támogatás után általános forgalmi adót nem kell fizetni [Áfa-tv. 8. §-ának (3) bekezdése].

Nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás

Ezek közé a termékek és szolgáltatások közé tartozik a jövő évtől a PHARE-, az ISPA- és a SAPARD-programok keretében közvetlenül a kedvezményezett részére történő termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás is, természetesen olyan arányban, amilyen arányban ezeket a PHARE-, az ISPA-, illetve a SAPARD-programból finanszírozzák. A visszaélések elkerülése érdekében az adózónak rendelkeznie kell egy olyan bizonylattal, amely igazolja, hogy tevékenysége ezekhez a programokhoz kapcsolódik. Az igazolás módját külön a PM és a PHARE-programokat koordináló tárca nélküli miniszter által közösen kiadott rendelet szabályozza majd [Áfa-tv. 12. §-ának e) pontja].

A számla, az egyszerűsített számla tartalmának, a számlázási szabályoknak a változása

A számlában, az egyszerűsített számlában a jövő évtől a szolgáltatások esetében – ha azok természetes mértékegységben nem fejezhetők ki – a mennyiségi egységet és összmennyiséget, továbbá ha a szolgáltatás ellenértéke egységre nem vetíthető, az egységárat nem kell szerepeltetni. Értelemszerűen eddig is így kellett eljárni, a törvény csupán az adózási gyakorlatot erősíti meg [Áfa-tv. 13. §-ának (16) és (17) bekezdései].

A törvénymódosítással megszűnik az egyszerűsített (készpénzes számla) adattartalma körüli bizonytalanság. A törvény módosításával megerősítést nyer, hogy az egyszerűsített számlában az adóalap a bruttó ellenérték, amelyből felülről számítva kell megállapítani a nettó ellenértéket. Továbbra is a felszámított adómérték szerinti részletezésben kell bemutatni az adóval növelt (bruttó) értéket [Áfa-tv. 44. §-ának (1) és (2) bekezdése].

A jelenleg hatályos jogszabály szerint készpénzes fizetés esetén csak a készpénzfizetési (egyszerűsített) számla kibocsátása a jogszerű. Ez az előírás egyes adózókra vonatkozóan többletterhet jelent (külön számlatömb beszerzése, illetve külön számítógépes program működtetése a készpénzzel történő értékesítésre, valamint az átutalással történő fizetésre), amelyet nem ésszerű fenntartani. A törvény a jövő évtől az adózóra bízza, hogy a bővebb adattartalmú számlát vagy a készpénzes számlát kívánja-e alkalmazni. Az átutalással történő fizetés alkalmával azonban a készpénzes számla jövőben sem alkalmazható, ugyanakkor figyelemmel kell arra is lenni, hogy a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás alkalmával – készpénzzel történő fizetéskor – a teljesítési időpont továbbra is a fizetés napja lesz [Áfa-tv. 43. § (1) bekezdésének b) pontja].

A számlaadással kapcsolatos további fontos változás, hogy a törvény az elkésett számla utáni adólevonási jog időpontját a kézhezvétel napjában határozza meg. Ez a rendelkezés a jelenlegi gyakorlatot egyértelműsíti, és az elkésett számla alapján érvényesíthető levonási jog körüli bizonytalanságot szünteti meg. A kézhezvétel időpontját az adózónak a számlán is igazolnia kell az esetleges viták elkerülése céljából. Ez az intézkedés tehát védelmet ad az adózónak, és egyben elősegíti az ellenőrzés munkáját is [Áfa-tv. 36. §-ának (2) bekezdése].

Távközlési szolgáltatásnyújtás fogalma és teljesítési helye

A távközlési szolgáltatásnyújtás rohamos fejlődésével szükségessé vált, hogy Magyarország alkalmazkodjon az Európai Közösségben szokásos fogalmi körhöz, illetve hogy a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye is az Európai Közösség 1999/59/EK irányelve alapján legyen meghatározva. Ennek jegyében az értelmező rendelkezések a jövőben tartalmazzák a távközlés fogalmának meghatározását is. A módosítással a távközlési szolgáltatás igénybevevőjének székhelye határozza majd meg a teljesítési helyet, ezáltal a magyar szolgáltatók nem kerülnek hátrányos helyzetbe a külföldön alacsonyabb adókulcsú piacokon teljesített szolgáltatásaikkal [Áfa-tv. 13. § (1) bekezdésének 24. pontja és 15. § (5) bekezdésének h) pontja].

Az adókulcsok változása

Az áfakulcsok alapvetően a módosítást követően is változatlanok maradnak.

Az Áfa-tv. 1. számú mellékletének I. részében, ahol a 12 százalékos adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre található, kisebb változás történt. A 77/388/EGK irányelv H mellékletéhez való közelítés miatt átsorolták a kedvezményes adókulcsból a normál adókulcsba a rádiós és televíziós szolgáltatást (például a műsorkészítést), kivéve a jelenleg is tárgyi adómentesség alá tartozó közszolgálati rádiós és televíziós szolgáltatást.

A törvény felülvizsgálata eredményeként az 1. számú mellékletet több helyen pontosították. Ennek oka egyrészt, hogy a vámtarifaszámra történő átállás a termékértékesítés vonatkozásában 1999. január 1-jétől, illetve az új SZJ-re való átállás a szolgáltatások esetében 2000. január 1-jétől az egyes besorolások még korrekcióra szorultak. A felülvizsgálat eredményeként egyes termékek és szolgáltatások a jövőben a kedvezményes besorolású termékek közé tartoznak (például a tenyészállatok spermája és embriója, a pacal, a műsorszórás, a bábszínházi szolgáltatás).

A csecsemőpelenka ismét 12 százalékos termékkulcsú lesz, tekintettel arra, hogy a korábbi 0 százalékos átsorolás nem járt a fogyasztói árak csökkenésével.

Néhány értelmezési probléma is megoldott a módosítás. Így például pontosították a transzfúziós készülék fogalmát, amely során egyértelművé vált, hogy a készülékhez szorosan hozzákapcsolódik a vérvételi zsák is. Az Áfa-tv. 1. számú melléklet I. részének 49. pontja ezen túlmenően tovább bővült az orvosi eszközökhöz kapcsolódó tűvel, az aferézises eljárásnál alkalmazott ferézis szerelékekkel, valamint az egyszer használatos szűrőcsaláddal. Mindezeknek a kedvezményes adókulcsú termékek közötti szerepeltetése indokolt.

Bővült azon gyógyszeralapanyagok köre, amelyek 0 százalékos besorolásúak. Valamennyi a mellékletben újonnan szereplő alapanyagra jellemző, hogy kizárólag gyógyszergyártáshoz használhatók fel.

Kedvező változás továbbá, hogy a kedvezményes adókulcsba tartozó gyógyászati segédeszközök köre a következő új termékekkel egészül ki: társadalombiztosítási támogatással kiszolgált szemüvegkeret, kész paróka, szoba-WC.

2001-től a műtrágyák adómértéke is egységessé válik. Azáltal, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium részéről kiadott, forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező műtrágyák sorolhatók csak a kedvezményes adókulcsú termékek közé, rendeződik a felhasználási cél szerinti adókulcsbeli differenciálás problémája.

Említést érdemel az is, hogy a módosítás jövőre rendezi, hogy azok a hatóanyagok, amelyeknek gyógyszeralapanyagként 0 százalékos az adómértéke, közvetlen felhasználás esetén is 0 százalékos adókulccsal adóznak. Méltányolja a jövő évi adótörvény azt is, hogy azok a humán célra alkalmazott kontrasztanyag-készítmények és diagnosztikai reagensek, amelyek az emberi szervezetbe bekerülnek, a gyógyszertörvény értelmében törzskönyvezett gyógyszernek minősülnek, ezért indokolt őket 0 százalékos besorolásúvá tenni.

A tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítések és szolgáltatások körét tartalmazó 2. számú mellékletben lényegesebb változás, hogy az árutőzsdei szolgáltatás tárgyi adómentes tevékenység lesz. A 2. számú mellékletben egyébként csupán pontosítások történtek.

A kompenzációs felárra jogosult termékkört tartalmazó 4. számú melléklet bővült a muharral, a csumizzal, a borkővel és a borseprővel. Ezeknek a termékeknek az értékesítésekor a mezőgazdasági tevékenységet végző adóalany 12 százalékos kompenzációs felárat érvényesíthet.

A teljesítés időpontja a koncessziós jog értékesítésekor

A 2000-ben hatályos szabályozás szerint jogátengedéskor (így a koncessziós jog átengedésekor is) az ellenérték utáni adókötelezettség egy összegben, a jog átengedésekor teljesítendő. A koncessziós jog jelentős értékére tekintettel bevált gyakorlat, hogy a szerződő felek esetleg egy nagy összegű díj fizetése mellett évente fizetendő díjban is megállapodnak. A részletfizetés összege azonban előre nem ismert, mert az többnyire az árbevétel alakulásától függ, vagy ezt az éves fogyasztói árindex mértékének megfelelő arányban növelik. Az évente fizetendő díjak az adózókat ismétlődő jelleggel utólagos önrevízióra kényszerítik. Az adózás egyszerűsítése céljából a jövőben az adótörvény úgy rendelkezik a koncessziós jog átengedésével kapcsolatban, hogy ha a jogátengedéskor az ellenérték nem ismert, illetve nem a teljes összege ismert, a teljesítés időpontja az egyes részkifizetések esedékességének a napja lesz. A szabályozás miatt az átmeneti időszakról is rendelkezni kellett. Ennek megfelelően:

– a 2000-ben még alá nem írt koncessziós szerződések esetében a törvény kihirdetését követően átengedett koncessziós jog vonatkozásában már az új rendelkezést lehet alkalmazni, míg

– a már megkötött koncessziós szerződések esetében a részkifizetések utáni adókötelezettséget kell alkalmazni a törvénymódosítás után esedékes részletekre is, feltéve persze, hogy a jogátengedés teljes értéke után az adókötelezettséget nem teljesítették, illetve a törvény visszamenőlegesen is elismeri azt a gyakorlatot, hogy a felek az adókötelezettséget a részkifizetéssel teljesítik [Áfa-tv. 16. §-ának 10. pontja, Mtv. 269. §-ának (5) bekezdése].

Az adólevonás szabályainak változása

A költségvetési szervezetek és az egyházi intézmények adólevonási lehetősége

A költségvetési szervek, intézmények és az egyházak alaptevékenységüket általában nem ellenérték fejében végzik, ezért az ilyen tevékenységük nem minősül szolgáltatásnyújtásnak. 1995. január 1-jén lépett életbe az a szabály, amely szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, illetve hasznosítja [Áfa-tv. 33. § (1) bekezdésének a) pontja]. A jogszabályhely alapján a költségvetési szervezetek és az egyházi intézmények nem alkalmazhatják az arányos adólevonást olyan esetekben, amikor az alaptevékenységük mellett adóköteles tevékenységet is végeznek, és az ehhez kapcsolódó beszerzéseik elkülönítésére nincs lehetőségük. Az adólevonás tilalmának ez a szigorú szabálya azonban nem az említett szervek arányosításának a korlátozására született. A törvény következetes, szigorú alkalmazása ezeknek a szervezeteknek az ellehetetlenüléséhez vezethet, ezért vált szükségessé, hogy 1995. január 1-jétől visszamenőlegesen rögzítsék azt a szabályt, miszerint nem minősül adóalanyiságon kívüli tevékenységnek az a tevékenység, amelyet az utalt intézmények ellenértéknek nem minősülő támogatásból látnak el. Ez a tevékenység tárgyi adómentes az áfatörvény új szabályai szerint, és mint ilyen, az adólevonásra nem jogosító termékértékesítéssel és szolgáltatásnyújtással esik egy tekintet alá [Áfa-tv. 33. §-ának (4) bekezdése és 28. §-ának (2) bekezdése].

Az arányosítás alkalmával joggal merül fel, hogy az előzőekben részletezett szabályozásból eredően a költségvetési szerveket is számla- és nyugtaadási kötelezettség terheli akkor, amikor a fenntartójuktól a támogatást átveszik, illetve ezt folyósítják a számukra. Ez nyilvánvalóan értelmetlen lenne, ezért a törvénymódosítás ugyancsak 1995. január 1-jétől ezekben az esetekben mentesítést ad a kötelezettség alól is [Áfa-tv. 43. §-ának (5) bekezdése].

Áfalevonási lehetőség ingyenesen nyújtott szolgáltatásnyújtás esetén

Az áfatörvény módosított 33. § (1) bekezdésének a) pontja szerint 2001-től nemcsak akkor van lehetőség az áfa levonására, ha az ingyenes termékértékesítés törvényi előíráson alapul, hanem akkor is, ha az ingyenes szolgáltatást törvény vagy kormányrendelet alapján nyújtják.

A taxit üzemeltetők esetében a személygépkocsi áfájának levonási lehetősége

A jövő évtől a kizárólag távolsági és helyi személytaxi-közlekedés szolgáltatást végző adóalany a személygépkocsi beszerzésének az áfáját levonásba helyezheti, ha

– az általa nyújtott szolgáltatás összesített adóalapja a tárgyévet megelőzően a 4 millió forintot eléri;

– a személygépkocsi beszerzésének adóévét követő ötödik adóév végéig nem választ alanyi adómentességet, és ez alatt az időszak alatt csak személytaxi-közlekedés szolgáltatást végez, valamint

– a személygépkocsi beszerzését követő 60 hónapon keresztül a cégautóadót megfizeti.

Ha a tárgyévben egynél több személygépkocsit szerez be az említett adózó, akkor a 4 milliós adóalapot annyiszor kell a tárgyidőszakot megelőzően teljesíteni, ahány személygépkocsit a tárgyidőszakban vásárolt (Áfa-tv. 33/A §-a).

A bevallási rendszer változása

A kis- és középvállalkozások finanszírozási problémáinak megoldását segíti a bevallási rendszer változása. Köztudott, hogy az éves bevallók – tehát azok, akiknek a tárgyévet megelőző évben bevételük nem éri el a 8 millió forintot – az áfa-visszaigénylésüket csak évente egy alkalommal érvényesíthetik. Ez több vállalkozó számára előnytelen volt, az ő finanszírozási problémájukon segít az a változás, hogy az egyébként éves bevallásra kötelezett adóalany a tárgyévet megelőző év utolsó adómegállapítási időszakáról adott bevallásával egyidejűleg a negyedévi elszámolásra is áttérhet, természetesen az erre vonatkozó bejelentési kötelezettség mellett [Áfa-tv. 47. §-ának (2) bekezdése].

Nemzetközi szerződésekben biztosított adómentesség

Különböző nemzetközi szervezetek a nemzetközi szerződésben meghatározott cél eléréséhez nyújtott pénzeszközöket általában adómentesen, így áfamentesen kívánják rendelkezésre bocsátani. Ugyanakkor a jelenleg hatályos áfatörvény csak szűk körben teszi lehetővé a törvénynél alacsonyabb szintű jogszabállyal kihirdetett, nemzetközi szerződésben biztosított adómentesség érvényesülését. Ha az adómentességet törvény mondja ki, akkor az a jelenlegi szabály, amely csak a külföldről származó pénzbeli segély felhasználása esetén biztosítja a nemzetközi szerződésben kikötött feltétel érvényesülését, miszerint a segélyből finanszírozott kiadások árában foglalt adó alól a segély kedvezményezettje utólagos visszatérítés útján mentesülhet, már nem elegendő. A megkötött nemzetközi szerződésekre tekintettel 2000. január 1-jétől visszamenőleges hatállyal már nemcsak a külföldről származó segély kedvezményezettje élhet utólagos visszatérítéssel, hanem a kormányrendelettel kihirdetett, a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerződésekben biztosított mentességet is lehet érvényesíteni, ha a szerződés a mentességről külön rendelkezik. A mentesség azonban továbbra is csak utólagos formában érvényesíthető. Kedvezményezettje olyan adózó lehet, aki egyébként nem tud élni az adólevonás lehetőségével. Ebbe a körbe tipikusan a költségvetési intézmények tartoznak, de ezen túlmenően idetartozhatnak a tárgyi adómentes tevékenységet végző egyéb szervezetek, alapítványok, alanyi adómentes vállalkozók, azonban akár az a külföldi vállalkozó is kérheti az adóhatóságtól az áfa visszatérítését, aki egyébként ezt a jogát azért nem tudja érvényesíteni, mert országával hazánk nem kötötte meg a viszonossági megállapodást (például az amerikai, román, távol-keleti vállalkozók esetében).

Természetesen továbbra is él az a szabály, hogy azoknak a szerződéseknek az esetében, amelyek csak egy meghatározott pénzösszeg felhasználására biztosítják az adómentességet, csak az ebből a pénzösszegből történő beszerzések mentesülnek az adó alól.

Jövedékiadó-tétel változásából adódó adókülönbözet befizetési kötelezettsége

A korábbi évek gyakorlatának megfelelően áfaként kell befizetni azt a különbözetet, amely a jövedékiadó-törvénynek az adómértéket érintő módosításából ered.

Az alkoholtermékek, a sör, a pezsgő esetén a befizetés módja a korábbi évek gyakorlatának megfelelő.

Az üzemanyagok vonatkozásában az adómérték-emelés hatálybalépésének időpontja a gazdasági miniszter által a pénzügyminiszterrel közösen kiadott Tájékoztató Magyar Közlönyben való közzététele napjától számított 15. nap, legkésőbb azonban 2002. július 1-je. Tehát az adótétel-különbözet megállapítása során ezt az időpontot kell fordulónapnak tekinteni.

Egyéb módosítások

A törvény felülvizsgálatának eredményeként az idegenforgalmi szolgáltatás esetében annak teljesítési időpontja a jövő évtől az utas visszaérkezésének napja lesz, megteremtve ezzel az összhangot a számviteli törvény előírásaival is [Áfa-tv. 65. §-ának (4) bekezdése].

2001-től az alanyi adómentes adóalanynak csak akkor kell az adóhatóság felé nyilatkozatot tennie, ha az alanyi adómentesség helyett az általános szabályok szerinti adózásra tér át, vagy év közben túllépi az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatárt. Ez a rendelkezés tulajdonképpen a korábbi gyakorlat szentesítése, ugyanis azt a rendelkezést, hogy az alanyi adómentesség az adóév végéig (tehát egy évre) választható, az adóalanyok gyakorlatilag nem tartották be, és az az előírás ellenére is elmaradt [Áfa-tv. 51. §-ának (1) bekezdése].

Ugyancsak ezt a kört érinti az a változás, hogy a 2001. évtől az alanyi adómentességet választó adóalanyoknak (az értékhatár jövőre is változatlanul 2 millió forint) az ún. importszolgáltatás igénybevétele esetén is meg kell az áfát fizetniük. 2001-től tehát nemcsak a VPOP által kivetett – a termékimport után megállapított – áfát kell megfizetni, hanem az olyan importszolgáltatások után is, amelyeket az adóalany a külföldi partnertől megrendel, és a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye a megrendelő székhelye, amely ebben az esetben belföldön lesz, így áfafizetési kötelezettség keletkezik függetlenül attól, hogy az adózó egyébként alanyi adómentességet választott (ilyen szolgáltatások például a reklám és propaganda szolgáltatás, termék bérbeadása stb.). Az alanyi adómentességet választó adózó az így bevallott és megfizetett áfát nem igényelheti vissza [Áfa-tv. 50. §-ának (1) bekezdése].

Várhatóan kedvező hatású lesz az a változás, amely szerint jövőre az adóhatóság – saját hatáskörben - felmentést adhat az adóalany indokolt kérelmére a pénztárgéppel történő nyugtaadási kötelezettség alól is. Természetesen az adózónak ebben az esetben kézzel továbbra is ki kell állítani a nyugtát, amennyiben termékértékesítést végez vagy szolgáltatást nyújt.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. november 13.) vegye figyelembe!