A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 2001. január 1-jétől jelentős mértékben módosul. A szabályváltozásokat a számviteli törvényben szereplő elszámolások, fogalmak, továbbá az adózás rendjéről szóló törvény változása, a nemzetközi adózási szabályokkal való harmonizálás, az adóztatás egyszerűsítése, valamint a kis- és középvállalkozások adóterheinek mérséklése indokolják. A változások döntően a társasági adót érintik, de néhány változás az osztalékadóra is vonatkozik.
A 2001. január 1-jén hatályba lépő módosítások a legtöbb vállalkozás számára, de különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások számára tehercsökkenést jelentenek.
Alapelvek, adóalanyiság, adókötelezettség új szabályai
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény (Tao.) 1. §-ának új (5) bekezdése az alapelveket kiegészíti azzal az előírással, amely egyértelművé teszi az adótörvény és a számviteli törvény közötti szoros összefüggést. Az új alapelv szerint a Tao.-t a számviteli törvény rendelkezései szerinti tartalommal, azzal összhangban kell értelmezni. Az alapelv érvényessége azonban nem korlátlan, amely magából a számviteli törvény előírásából is következik.
A számvitelről szóló új törvény szerint – kivételes esetben – a gazdálkodó eltérhet előírásaitól a következő feltételek együttes fennállása esetén, tehát
– ha a számvitelről szóló törvény valamely rendelkezésének alkalmazása az adott körülmények mellett nem biztosítja a megbízható és valós összképet;
– ha a megbízható és valós összképet a számvitelről szóló törvényben előírtakon túlmenő, további információknak a kiegészítő mellékletben való megadása sem biztosítja, és
– ha az eltéréssel a könyvvizsgáló is egyetért és erről nyilatkozik.
A számviteli törvénytől való ilyen eltérést, az eltérés indokait, az eszközökre, a forrásokra, valamint a pénzügyi helyzetre és az eredményre gyakorolt hatását a kiegészítő mellékletben közölni kell.
Erre tekintettel mondja ki a Tao. törvény, hogy a számvitelről szóló törvény előírásaitól való eltérés nem eredményezheti a társaságiadó-kötelezettség csökkenését akkor sem, ha az adózó a számviteli előírásoktól a megbízható és valós összkép biztosítása érdekében, a számviteli törvény alapján tért el.
Ezt a rendelkezést az indokolja, hogy a számviteli előírásoktól való eltérés lehetőségének gyakorlati alkalmazása ne legyen a társaságiadó-bevételekre csökkentő hatással. Például, ha az eszközöknek a számviteli rendelkezéstől jogszerűen eltérő módon történő értékelése társaságiadó-megtakarítást eredményezne, ezt a Tao. nem fogadja el, és a vállalkozásnak a számviteli törvény előírásai szerint megállapított jövedelme alapján kell adóznia.
További korlátot jelentenek azok a szabályok, amelyek szerint:
– a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény vagy az adózás rendjéről szóló törvény által adott definíciók (mint különös szabályok) mindig elsőbbséget élveznek a számviteli meghatározásokkal szemben (a "kapcsolt vállalkozás" fogalmát a társaságiadó-törvényben adott meghatározás szerint, és nem a számviteli törvény fogalomhasználata szerint kell értelmezni az adókötelezettség teljesítése során), valamint
– a társasági adó és az osztalékadó tárgyában kötött nemzetközi szerződések előírásai mindig elsőbbséget élveznek a társaságiadó-törvény rendelkezéseivel szemben, ezért a nemzetközi szerződésben meghatározott fogalmakat az említett szerződések meghatározás szerint kell értelmezni – például "osztalék", "kamat" [Tao. 1. §-ának (5) bekezdése].
Az adóalanyok meghatározása, a kifizetői adókötelezettség általános szabályai
Az adóalanyi kört érintő egyik módosítás szerint a belföldi telephellyel nem rendelkező külföldi személy (a külföldi jogszabály alapján létrejött jogi személy, jogi személyiség nélküli társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet) külföldi szervezetként akkor válik a társasági adó alanyává, ha a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, adóköteles bevételt (például kamat, jogdíj) szerez. Ez a változás azt jelenti, hogy a külföldi személy társaságiadó-alanyisága 2001-től már nem függ a részére jövedelmet juttató személyétől.
A külföldi illetőségű adóalanyok által szerzett adóköteles bevételekhez kapcsolódó adókötelezettség teljesítésének új rendjét a törvény egységesen szabályozza. Változatlanul a kifizetőt terheli az adókötelezettség, de az új szabály a kifizető kötelezettségévé teszi az adó megállapítását és megfizetését a külföldi szervezet részére nem pénzben juttatott, társaságiadó-köteles bevétel esetén is, az osztalékadóra vonatkozó hatályos szabálynak megfelelően.
A kifizető az általa megfizetett, de a jövedelemből le nem vont osztalékadót a külföldi illetőségű osztalékban részesülővel szembeni követelésként mutatja ki. Ez a szabályozás érvényes a társaságiadó-kötelezettség alá eső jövedelmekre (kamatra, jogdíjra, valamint az előadói, művészeti és sporttevékenységért, bemutatókért, kiállításokért járó díjra) is. Ennek megfelelően 2001. január 1-jétől a külföldi szervezet részére nem pénzben juttatott jövedelmet terhelő társasági adót is a kifizető köteles megállapítani és megfizetni. A megfizetett, de a külföldi jövedelméből le nem vont társasági adót a kifizető a külföldi szervezettel szembeni követelésként mutatja ki.
Az adóalanyi kört érintő további változás, hogy 2001. január 1-jétől a készfizető kezesség vállalást folytató részvénytársaság, vagyis a Hitelgarancia Rt. már nem tartozik a társasági adó alanyainak körébe, és hatályukat vesztik a Tao.-ban az ilyen részvénytársaság adóalapjának meghatározására vonatkozó különös szabályok.
A módosítás végül pontosítja a fogva tartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott, az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó gazdálkodó szervezeteket [Tao. 2. § (1) bekezdésének b) pontja és (6) bekezdése].
A társaságiadó-kötelezettség általános szabályai
Az adóalanyok többsége számára nincs változás az adókötelezettség teljesítésének fő szabályaiban, az adózót jövedelme alapján továbbra is adókötelezettség és bevallási kötelezettség terheli. Az alapítványok, közalapítványok, társadalmi szervezetek, köztestületek, lakásszövetkezetek és önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak bevallási kötelezettségüknek – nyilatkozattétellel tesznek eleget az adózás rendjéről szóló törvény változatlan szabályai alapján – arra az adóévre vonatkozóan, amelyben vállalkozási tevékenységet nem végeztek. A 2001. évtől a társaságiadó-törvény is tartalmazza a vállalkozási tevékenységet nem folytató egyházak esetében ezt a rendelkezést, kimondva, hogy társaságiadó-kötelezettségüket az adóévre bevallást helyettesítő nyilatkozattal teljesítik.
2001-től egyszerűsödnek a könyvviteli zárlat alapján történő adózási szabályok. A 2000. évi szabályok szerint a belföldi adózó akkor köteles könyvviteli zárlat alapján megállapítani a fizetendő társasági adót, ha a naptári év utolsó napjával nem kell a számviteli törvény szerinti beszámolót készítenie. Ez a végelszámolás alatt állókat és a visszamenőleges hatállyal megalakuló jogi személyeket érinti. Ilyenkor az utóbb elkészített beszámoló alapján megállapított tényleges társasági adó és a könyvviteli zárlat alapján megállapított adó különbözetét is be kell vallani. A módosítás szerint az adózóknak a 2001. évtől akkor kell az adóév utolsó napjára vonatkozó könyvviteli zárlat alapján meghatározniuk a fizetendő társasági adójukat, ha az adóévről készítendő bevallás határidejéig nem kell beszámolót készíteniük. Ez a szabály vonatkozik 2001-től nemcsak a visszamenőleges hatállyal megalakuló szervezetekre, hanem kiterjed (az egyenlő elbánás elvének megfelelően) a külföldi vállalkozókra is, amelyek cégnyilvántartásba be nem jegyzett (vagyis fióktelepnek nem minősülő) telephelyen folytatnak belföldön vállalkozási tevékenységet, mivel az ilyen telephellyel rendelkezőket a számviteli törvény szerint nem terheli beszámolási kötelezettség.
Változatlan marad az a rendelkezés, amely szerint, ha a beszámolót utólag (a bevallás határideje után) el kell készíteni az adóévről, akkor a könyvviteli zárlat és a beszámoló alapján megállapított fizetendő adó különbözetével el kell számolni.
A külföldi szervezetekre [Tao. 2. § (3) bekezdésének b) pontja] változatlanul nem vonatkozik a könyvviteli zárlat alapján történő adómegállapítás, mert ezek esetében az adó alapja a jövedelemszerzés helye szerint belföldről származó egyes jogcímek alapján szerzett bevétel (kamat, jogdíj), és nem a módosított adózás előtti eredmény.
2001. január 1-jétől a társaságiadó-alap kiindulópontja egységesen az adózás előtti eredmény, a külföldi vállalkozók és az egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodók számára is. Az adózás előtti eredményt fő szabály szerint a számviteli beszámoló eredménykimutatása, eredménylevezetése alapján kell megállapítani. Ha azonban az adózó a bevallás határidejéig a beszámoló készítésére nem kötelezett, akkor az adózás előtti eredményt a könyvviteli zárlat alapján kell meghatározni. A számvitelről szóló törvény szerinti könyvviteli zárlat elkészítése során az összes kiegészítő, helyesbítő, összesítő könyvelési és zárlati munkát el kell végezni, amelyet követően az adózás előtti eredményt és a társasági adót meg lehet határozni. Ezzel kapcsolatban a törvény 2001-től meghatározza a Tao.-ban értelmezendő beszámoló fogalmát is, amely szerint változatlanul az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló vagy az egyszerűsített beszámoló alapján kell az adózás előtti eredményt meghatározni, az összevont (konszolidált) éves beszámoló alapján nem.
A külföldi vállalkozót a beszámolási kötelezettség az új számviteli törvény alapján is csak akkor terheli, ha belföldön bejegyzett fiókteleppel rendelkezik. Az adózás rendjéről szóló törvény külön előírása alapján 2001. január 1-jétől a nyilvántartási kötelezettségét a külföldi vállalkozó a kettős könyvvitelt vezető vállalkozókra vonatkozó rendelkezések szerint köteles teljesíteni akkor is, ha cégnyilvántartásba be nem jegyzett belföldi telephellyel rendelkezik. Ennek megfelelően a cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephelyre vonatkozó adózás előtti eredményt a külföldi vállalkozó könyvviteli zárlat alapján köteles megállapítani.
Változik az egyszeres könyvvitelt alkalmazóknál a társaságiadó-alap kiindulópontja. A hatályos szabályozás szerint a pénzügyileg realizált adózás előtti eredményt korrigálva állapítja meg a tényleges adóalapját az egyszeres könyvvitelt alkalmazó adózó. 2001-től adóalapjuk kiindulási pontja az eredménylevezetésben számvitelileg kimutatott adózás előtti eredmény lesz. Vagyis tartalmazza majd – többek között - a vásárolt készletek állományváltozását és a számviteli törvény szabályai szerint elszámolt értékcsökkenési leírást is. Ezzel a változással összefüggésben – a kétszeres költségelszámolás elkerülése érdekében – külön adóalap-növelési kötelezettségeket kell előírni azon adózók számára, amelyek 2000. december 31-én egyszeres könyvvitelt vezetnek (ideértve az említett napon előtársaságként működő egyszeres könyvvitelt vezető adózókat is). Az átmeneti szabály szerint a 2000. december 31-ét követően készített első beszámoló (tehát a 2000. évről, vagy az előtársasági időszakról készített beszámoló) egyszerűsített mérlegében kimutatott vásárolt készletek értékéből nem beruházási célra beszerzett, kiegyenlített vásárolt készletek értéke három adóév alatt, egyenlő részletekben növeli az adózás előtti eredményt. Amennyiben a 2000. december 31-én egyszeres könyvvitelt vezető adózó három éven belül jogutód nélkül megszűnik, vagy átalakul, akkor az utolsó bevallásában kell növelnie adózás előtti eredményét az említett beszámoló egyszerűsített mérlegében kimutatott nem beruházási célra beszerzett, kiegyenlített vásárolt készlet értékének azzal a részével, amely korábban még nem növelte adóalapját. A módosítás eredményeképpen nem lesz eltérés a számviteli előírások és a társasági adóra vonatkozó előírások között, és a könyvvezetés módjától függetlenné válik az adóalap levezetése [Tao. 5. §-ának (1) és (4) bekezdései, 6. §-a].
Az adóalap-korrekciók
A Tao. módosításának jelentős része a társaságiadó-alapot érinti.
Az adóalap-csökkentő és -növelő jogcímek módosításának többségét a számviteli törvény újrakodifikálása indokolta. Néhány módosítás egyszerűsítési célt szolgált, például a befektetések, készletek, értékpapírok értékvesztéséhez kapcsolódó korrekciók hatályon kívül helyezése.
Értékcsökkenés elszámolása
A számvitelről szóló törvény a következő fontosabb (az adózás szempontjából is lényegesnek tekinthető) előírásokat fogalmazza meg az immateriális javakkal, a tárgyi eszközökkel kapcsolatban:
– a terv szerinti értékcsökkenési leírás alapja a tervezett hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési érték lesz – ez azonban az üzleti vagy cégértékre, a kísérleti fejlesztés aktivált értékére és az alapítás-átszervezés aktivált értékére nem vonatkozik. A számviteli törvény szerint maradványértéknek minősül az eszköznek a rendeltetésszerű használatbavételének, az üzembe helyezés időpontjában a rendelkezésre álló információk alapján, a hasznos élettartam függvényében meghatározható, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke;
– a jelenlegi 30 ezer forintról 50 ezer forintra emelkedik az egy összegben elszámolható értékhatár, és használatbavételkor kiterjed az ilyen érték alatti vagyoni értékű jogokra, szellemi termékekre is;
– a képzőművészeti alkotásnál, a régészeti leletnél, a kép- és hangarchívumnál, illetve egyéb gyűjteménynél, egyéb eszköznél – ha értékéből a használat során nem veszít – nem lehet terv szerinti értékcsökkenést elszámolni;
– az egyszerűsített beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozás számára lehetővé, az éves beszámolót készítő vállalkozás számára kötelezővé válik a korábban elszámolt terven felüli értékcsökkenés visszaírása, ha az elszámolás feltételei már nem állnak fenn (a visszaírás bevételként történő elszámolást jelent);
– a tárgyi eszközök között kell kimutatni (a készletek helyett) a tenyészállatokat, az ingatlanok között kell kimutatni az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokat (az immateriális javak helyett), továbbá
– kötelező a forgóeszközök közé átsorolni azt a tárgyi eszközt, amely a vállalkozási tevékenységet tartósan már nem szolgálja.
Az új számviteli szabályok szerint az értékcsökkenés elszámolására megfogalmazott változásokkal összefüggésben a Tao. módosításai részben az egyszerűsítést, részben az adóalap védelmét szolgálják.
A legfontosabb és egyben a legjelentősebb változás, hogy az adóalap megállapítása során az adózás előtti eredményt csökkentő értékcsökkenési leírás függetlenné válik a számviteli szabályok szerint meghatározott értékcsökkenéstől, vagyis a számviteli szabályok szerint az eszközre elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenés nem lesz korlátja az adóalapnál érvényesíthető értékcsökkenési leírásnak. Ez azt jelenti, hogy 2001-től az adóalap a számviteli nyilvántartásokban kimutatott értékcsökkenésnél magasabb összeggel is mérsékelhető.
Technikai jellegűnek tekinthető az a további lényeges változás, hogy 2001-től az egyszeres könyvvitelt vezetőknek az immateriális javak, a tárgyi eszközök bekerülési értékével kapcsolatos elszámolásoknál az adóalap-növelési kötelezettséget is figyelembe kell venniük, nem csak az adóalap-csökkentő jogcímet. Ez összefügg azzal, hogy az egyszeres könyvvitelt vezetők esetében az adóalap kiindulási pontja megváltozik.
Nem változik a Tao.-nak az az általános szabálya, amely szerint az adóalap megállapításánál – függetlenül a könyvvezetés módjától – az adózás előtti eredményt növeli az immateriális javakra és a tárgyi eszközökre – a számviteli szabályok szerint – elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenés, valamint az egyösszegű értékcsökkenés összege, míg az adózás előtti eredmény mérsékelhető az adott eszközre az adótörvény 1. és 2. számú mellékleteiben foglalt rendelkezések szerint megállapított értékcsökkenéssel.
A korrekciót csak azoknál az immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél kell alkalmazni, amelyeknél az értékcsökkenés elszámolása a számviteli szabályok szerint érinti az adózás előtti eredményt, vagyis költséget, ráfordítást eredményez, illetőleg az egyszeres könyvvitelt vezetőknél az eredménylevezetésben értékcsökkenési leírásként jelenik meg. Ha a számviteli szabályok szerint az értékcsökkenést a saját tőke valamely elemével szemben kell elszámolni, az adóalap-korrekciók nem alkalmazhatók.
Az értékcsökkenési leírást változatlanul a tárgyi eszköz, immateriális jószág üzembe helyezésének napjától az állományból való kivezetése napjáig lehet elszámolni. Egyértelművé válik, hogy az immateriális jószág, a tárgyi eszköz forgóeszközzé való átsorolása, valamint az adózó megszűnése az állományból való kivezetésnek minősül, eddig számolható el értékcsökkenési leírás.
Az új számviteli törvényben megváltozik az értékcsökkenési leírás alapja, vagyis ez a maradványértékkel csökkentett bekerülési érték lesz. Az adótörvény szerint azonban az értékcsökkenési leírást változatlanul az adott eszköz teljes bekerülési értéke alapján kell meghatározni. Kivételt azok az eszközök jelentenek, amelyek esetében az adótörvény a számviteli törvény alapján megállapított terven felüli értékcsökkenés érvényesítését ismeri el. Itt az értékcsökkenés elszámolásának alapja a maradványértékkel csökkentett bekerülési érték.
Kedvező változás, hogy az átalakulást megelőzően a jogelőd által már üzembe helyezett eszköz esetében az általa alkalmazott vetítési alap szerint is meghatározhatja a jogutód az adóalapjánál elszámolható értékcsökkenési leírás összegét. Ez azt jelenti, hogy az eszköz ugyanannyi idő alatt írható le, mint átalakulás nélkül.
Általános szabályként érvényesül, hogy nem számolható el az adóalapnál sem értékcsökkenési leírás, ha a számvitelről szóló törvény szerint nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés (például földterület, erdő, beruházás), és új szabályként azon eszközre sem, amelyre vonatkozóan a számvitelről szóló törvény szerint nem lehet terv szerinti értékcsökkenést elszámolni.
Bővül azoknak az eszközöknek a köre, amelyeknél az adózó a számviteli szabályok szerint elszámolt terven felüli értékcsökkenést érvényesítheti adóalapjánál. Fontos változás, hogy azoknak az eszközöknek az esetében, amelyeknél a számviteli szabályok szerint nem lehet, vagy nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni, mert értékük nem csökken, hanem nő az idő múlásával (például föld, erdő, képzőművészeti alkotások), a számviteli szabályok szerint ezekre az eszközökre akkor van lehetőség a terven felüli értékcsökkenési leírásra, ha például megrongálódik, használhatatlanná válik. Az így elszámolt terven felüli értékcsökkenés korlátlanul érvényesíthető a társasági adó adóalapjánál is.
Új szabályként a szellemi termékek, tárgyi eszközök (beruházások) esetében is elszámolható a számviteli szabályok szerint elszámolt terven felüli értékcsökkenés az adóalapnál is, ha a terven felüli értékcsökkenés elszámolására megrongálódás következtében került sor, és ezt elháríthatatlan külső ok idézte elő (Tao. 1. sz. mellékletének 10. pontja).
A társaságiadó-alap megállapítása során a terven felüli értékcsökkenés adóévben visszaírt összege - a könyvvezetés módjától függetlenül – általában csökkenti az adózás előtti eredményt. Ez alól kivételt jelent – az előzőekben részletezettek szerint –, ha az adózó olyan terven felüli értékcsökkenést ír vissza, amelyet az adóalapnál érvényesíthet [Tao. 7. § (1) bekezdésének cs) pontja].
2001-től bővül a számvitel szerint megállapított értékcsökkenés adóalapnál történő érvényesítésének lehetősége. Ez azt jelenti, hogy 100 ezer forint helyett, a legfeljebb 200 ezer forint bekerülési értékű eszközökre lehet a számviteli szabályok szerinti terv szerinti értékcsökkenést elszámolni az adóalapnál. Az 50 ezer forint alatti egyedi bekerülési értékű eszközök az adóalapnál is egy összegben számolhatók el értékcsökkenési leírásként, feltéve hogy a számviteli elszámolásban is az egyösszegű értékcsökkenést választotta az adózó. Az alapkutatásnál, alkalmazott kutatásnál vagy kísérleti fejlesztéshez használt tárgyi eszközök esetében is ez a kedvező szabály érvényesül. A számviteli szabályok szerint elszámolt terv szerinti értékcsökkenés érvényesítése az adóalapnál csak lehetőség az adózó számára, hiszen a törvény ezen eszközökre vonatkozóan általában konkrét kulcsokat is megad. A tenyészállatoknál az adózók kizárólag a számviteli szabályok szerint elszámolt terv szerinti értékcsökkenést érvényesíthetik adóalapjuknál. Az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogoknál a számviteli szabályok szerinti terv szerinti értékcsökkenés számolható el az adóalapnál is.
A jövő évtől kedvező változás, hogy a gőz-, forróvíz- és termálvízvezetékre, földgáz-távvezetékre, valamint termálkútra vonatkozóan az adóalapnál 10 százalékos leírási kulccsal lehet megállapítani az adóalapnál elszámolható értékcsökkenési leírást (Tao. 2. számú mellékletének II. fejezete), viszont a bérbeadó az eszközei között kimutatott, bérbe adott ingatlanra, ültetvényre 10 százalék helyett csak 5 százalékos mértékű értékcsökkenési leírást érvényesíthet (Tao. 1. számú mellékletének 7. pontja).
A módosuló leírási kulcsok már a 2000. december 31-én üzembe helyezett eszközökre is vonatkoznak.
Az eszköz bármilyen címen történő kivezetésekor a könyv szerinti értéke növeli, számított nyilvántartási értéke pedig csökkenti az adózás előtti eredményt függetlenül attól, hogy az állományból való kivezetés milyen jogcímen történt. Jellemző jogcímek az értékesítés, apportálás, megsemmisülés, hiány, térítés nélküli átadás, természetbeni juttatásként történő átadás. A szabályozás külön nevesíti azt az esetet, ha az eszközt az adózó forgóeszközzé sorolja át. A könyv szerinti érték ilyenkor is csökkenti, a számított nyilvántartási érték pedig növeli az adóalapot (ilyenkor a számviteli szabályozás szerint azonban nem számolnak el költséget, ráfordítást). Egyszeres könyvvitelt vezetőknél szintén ez a korrekció érvényesül az eszközhöz kapcsolódó kötelezettség részleges, vagy teljes elengedése, illetve eszközökhöz kapcsolódó tartozás átvállalása esetén (a számviteli szabályok szerint az eszköz formailag "elveszíti" értékét). Lényeges, hogy nem mindig a teljes számított nyilvántartási érték, hanem annak a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékével csökkentett számított nyilvántartási értékrésze csökkenti az adóalapot (jellemzően a megsemmisüléskor).
A haszonanyagok a számviteli szabályozásból következően később, például értékesítésük, felhasználásuk esetén befolyásolják az adózás előtti eredményt. A Tao. szerinti számított nyilvántartási érték megállapításánál a bekerülési értéket az adóalapnál érvényesített értékcsökkenéssel csökkenteni, a terven felüli leírás visszaírt összegével növelni kell, ha a terven felüli leírást adóalap-csökkentéssel érvényesítette az adózó [Tao. 4. §-ának 31. a) pontja, 7. § (1) bekezdésének d) pontja, 8. § (1) bekezdésének b) pontja].
A vállalkozási övezetben üzembe helyezett egyes új tárgyi eszközökre (gépek, kivéve azonban a közúti gépjárműveket) egyösszegű, az épületeknél adóévenkénti 10 százalékos gyorsított leírási lehetőséget biztosít a Tao. akkor, ha az adózó nem él a bekerülési érték 6 százalékának megfelelő térségi adókedvezménnyel. Mivel a térségi adókedvezmény utoljára a 2002. évi adóalap utáni adóból vehető igénybe, ezért az adóalap-kedvezmény igénybevétele is az eszköz legkésőbb 2002. december 31-ére történő üzembe helyezése esetén indokolt. A gépek egyösszegű leírási szabálya miatt a 2002. évben, az épületek 2002. évi üzembe helyezése esetén utoljára 2011-ben alkalmazható ez a szabály. A naptári évtől eltérő üzleti évet választók is a 2002. naptári év utolsó napjáig üzembe helyezett eszközök után élhetnek ezzel a szabállyal.
A céltartalékok elszámolása az adóalap megállapítása során
Az új számviteli törvény szerint módosult a céltartalékra vonatkozó szabály. Ezzel összefüggésben módosulnak a Tao.-ban a céltartalék képzéséhez és felhasználásához kapcsolódó adóalap-módosítási jogcímek.
A számvitelről szóló törvény szabályai szerint a kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó az adózás előtti eredmény terhére
– köteles céltartalékot képezni azokra a múltbeli vagy folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó fizetési kötelezettségek fedezetére (például garanciális kötelezettségekre, korengedményes nyugdíjra, végkielégítésre), amelyek a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló adatok szerint bizonyosan felmerülnek, de összegük vagy esedékességük a mérleg készítésekor még bizonytalan (várható kötelezettség), és
– jogosult céltartalékot képezni az olyan jelentős és időszakonként ismétlődő jövőbeni költségekre (kivéve a szokásos üzleti tevékenység rendszeresen és folyamatosan felmerülő költségeit), amelyek a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információk szerint feltételezhetően vagy bizonyosan felmerülnek (jövőbeni költségek).
A számviteli törvény szerint a kettős könyvvitelt vezető adózó az adóévi céltartalék-összeget ráfordításként számolja el, és a költség, ráfordítás tényleges felmerülésekor a későbbi adóév(ek)ben bevételként történő elszámolással szünteti meg.
Az egyszeres könyvvitelt vezetőknél a céltartalékképzés és -felhasználás az egyszerűsített mérleg szerinti tartalékot módosítja.
A társaságiadó-törvény kizárólag a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képzett céltartalékokhoz rendel adóalap-módosító jogcímeket. A szabályok szerint az adóalap megállapítása során az említett céltartalékok képzése (növelése) következtében az adóévben elszámolt ráfordítás növeli, a céltartalék felhasználása következtében elszámolt bevétel csökkenti az adózás előtti eredményt. Ez azt eredményezi, hogy az adózás során változatlanul csak a ténylegesen felmerült költségeket, ráfordításokat ismeri el [Tao. 7. § (1) bekezdésének b) pontja és 8. § (1) bekezdésének a) pontja].
Az egyes jogszabályokban meghatározott, környezetvédelmi jellegű kötelezettségekre képzett céltartalékokhoz az adótörvény továbbra is adóalap-kedvezményt kapcsol. A bányászatról szóló és a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényben meghatározott környezetvédelmi kötelezettség fedezetére szolgáló céltartalék a kettős könyvvitelt vezető adóalanynál a képzés évében nemcsak növeli, hanem csökkenti is az adózás előtti eredményt, majd a tényleges költség felmerülésekor elszámolt bevétel összegével is csökken az adóalap. Ez az adóalap-kedvezmény a jövő évtől lehetővé válik az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényben meghatározott erdőfelújítási kötelezettség fedezetére az adóévben képzett céltartalék után is – legfeljebb azonban az erdőfelújításhoz az adóévben hatályos jogszabály szerint igénybe vehető állami támogatás mértékéig. Az említett törvényekben meghatározott kötelezettségekre képzett céltartalék összege az egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodóknál is elszámolható adóalap-csökkentésként [Tao. 7. § (1) bekezdésének c) ponja].
Elhatárolt veszteség
A jövő évtől a veszteségelhatárolásnak az adóalapnál történő érvényesítésre vonatkozó rendelkezése nemcsak egy átmeneti szabályra, hanem a Tao. VII. fejezetében található valamennyi, ezzel kapcsolatos átmeneti szabályra felhívja a figyelmet [Tao. 7. § (1) bekezdésének a) pontja].
Továbbra is a jogelőd nélkül létrejött adózó a megalakulás évének és az azt követő három adóévnek a negatív adóalapját korlátlan ideig elhatárolhatja. A törvény 2001. január 1-jétől azonban már nem tartalmazza azt a korlátozást, hogy a jogelőd nélkül létrejött adózó a számviteli szabályok szerint aktiválható alapítási és átszervezési költségeket csak öt adóévre vonatkozóan határolhatja el. Ezt a kedvező szabályt a 2001-ben keletkezett alapítási és átszervezési költségekre lehet elsőként alkalmazni [Tao. 17. §-ának (2) bekezdése, 29/C §-ának (8) bekezdése].
Kedvező változás, hogy a jogelődjénél 2001. január 1-jét követően keletkezett és az átalakulásig adóalapjánál még nem érvényesített elhatárolt veszteséget a jogutód jogosult adóalapjánál érvényesíteni. Az ezt megelőzően a jogelődnél keletkezett negatív adóalapra ez a szabály nem alkalmazható. Erre vonatkozóan a törvény kimondja, hogy a módosítás hatálybalépését megelőzően keletkezett negatív adóalapra a veszteség keletkezésekor hatályos előírások vonatkoznak. A 2001. január 1-jét követően keletkezett negatív adóalapot a jogutód akkor is érvényesítheti adóalapjánál, ha az átalakulás következtében jogelődje nem szűnt meg, vagyis kiválás és részleges átalakulása esetén is. A jogelőd természetesen nem csökkentheti adózás előtti eredményét a nála keletkezett elhatárolt veszteségnek azzal a részével, amelynek az adóalapnál történő érvényesítésére a jogutód jogosult. A törvény szerint az átalakulás minden formájánál érvényes az, hogy a jogutód a jogelődnél keletkezett elhatárolt veszteségnek azzal a részével jogosult csökkenteni adóalapját – figyelembe véve az érvényesítésre vonatkozó időbeli és egyéb korlátokat is –, amely megfelel a jogelődje (átértékelt) vagyonából a vagyonmérleg szerinti részesedésével [Tao. 17. §-ának (7) bekezdése, 29/C §-ának (8) bekezdése].
Követelésekkel kapcsolatos elszámolások
A számvitelről szóló új törvény szerint 2001-től jelentősen megváltoznak a követelésekkel kapcsolatos elszámolások. A változások közül a leglényegesebb, hogy a jövőben nem céltartalékot kell képezni, hanem ehelyett – a vevő, az adós minősítése alapján – értékvesztést kell elszámolni az üzleti év mérlegfordulónapján meglévő és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésre, ha annak könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen meghaladja a várható megtérülés összegét. Az elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell (kötelező az éves beszámolót készítők számára, lehetőség egyéb esetekben), ha a megtérülő összeg jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét. A visszaírás csak a várhatóan megtérülő összegig kötelező, ami azt jelenti, hogy a ráfordításként elszámolt összeg nem mindig jelenhet meg bevételként.
A társaságiadó-alap megállapításakor a követelésekkel (ideértve a követelés jellegű más eszközöket is) kapcsolatos számviteli elszámolások közül a következőkhöz kapcsolódnak adóalap-módosító jogcímek:
– az adós, a vevő minősítése alapján a követelésre az adóévben elszámolt értékvesztés;
– az adós, a vevő minősítése alapján a követelésre korábban elszámolt értékvesztésből az adóévben visszaírt összeg;
– a behajthatatlanná vált követelés adóévben leírt összege;
– az adóévet megelőző bármely adóévben behajthatatlanná vált követelésre befolyt összeg, valamint
– a behajthatatlan követelésnek nem minősülő, az adóévben elengedett követelés.
Az adóalap-korrekciók a könyvvezetéstől függetlenül érvényesülnek, de az egyszeres könyvvitelt vezetőket nemcsak a pénzkiadásból származó követelések, hanem a pénzmozgáshoz nem kapcsolódó követelések (vevők) is érintik. Nem kapcsolódnak azonban az említett adóalap-módosító jogcímek a hitelintézetnél a pénzügyi szolgáltatásból vagy befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésekhez, míg befektetési vállalkozónál a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésekhez.
A társaságiadó-törvény szerint (a számvitelileg) a követelésre az adóévben elszámolt értékvesztés növeli, a visszaírt pedig csökkenti az adózás előtti eredményt.
A Tao. – hasonlóan a 2000. évben hatályos szabályokhoz – az értékvesztés egy részét elismeri az adóalap meghatározása során. Ennek megfelelően a mérlegfordulónapon meglévő késedelmes követeléseket, követelés jellegű más eszközöket három csoportba kell rendezni attól függően, hogy az adós, a vevő hány napja esett késedelembe.
A késedelemben lévő követelések bekerülési értékének
– 2 százaléka a legalább 90, de legfeljebb 180 napja késedelmes követelések esetében;
– 5 százaléka a legalább 181 napja, de legfeljebb 360 napja késedelmes követelések esetében,
– 25 százaléka a legalább 360 napja késedelmes követelések esetében jelenti az adóévben az adóalapnál elszámolható értékvesztést. Ugyanakkor az adóalapnál elismert (vagyis az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolható) összeg nem haladhatja meg a követelésekre ténylegesen elszámolt értékvesztés együttes összegét [Tao. 7. §-ának (9) bekezdése].
Azzal összefüggésben, hogy a követelések miatt várható veszteségekre nem céltartalékot, hanem értékvesztést kell elszámolni, átmeneti rendelkezés előírja, hogy a követelések miatt várható veszteségek fedezetére képzett és 2000. december 31-én a mérlegben ilyen címen kimutatott céltartalékot legkésőbb a 2001. január 1-jét követő üzleti év mérlegfordulónapjáig meg kell szüntetni. Ehhez kapcsolódóan az adótörvény úgy rendelkezik, hogy a 2000. december 31-én hatályos előírások szerint, a követelések miatt várható veszteségek fedezetére képzett céltartalékból azzal a résszel, amellyel az adózó növelte az adózás előtti eredményét, ezzel a 2001. január 1-jétől kezdődő évben az adózás előtti eredmény csökkenthető. Ez a kétszeres adózás elkerülését biztosítja [számviteli törvény 177. §-ának (8) bekezdése, Tao. 29/C §-ának (6) bekezdése].
A követelés behajthatatlanná válása, elengedése
A számvitelről szóló új törvény tételesen meghatározza, hogy a követelés milyen feltételek mellett minősül behajthatatlan követelésnek. A behajthatatlanság tényét és mértékét minden esetben bizonyítani kell. A Tao. a behajthatatlan követeléshez kapcsolódó adóalap-módosító jogcímek során a számvitelről szóló törvény rendelkezéseit veszi figyelembe és határozza meg a behajthatatlanná vált követelések miatt keletkezett veszteségnek az adóalapnál történő érvényesítését.
A társaságiadó-alap meghatározása során növeli az adóalapot a behajthatatlanná vált követelés - függetlenül annak számviteli jogcímétől – és az elengedett követelés. Az adózás előtti eredményt csökkenti a számvitelben megállapított behajthatatlan követelés.
Az adótörvény azonban nem minden esetben teszi lehetővé a korábban elszámolt értékvesztés, illetve a hitelezési veszteség címén leírt összeg érvényesítését az adóalapnál. A bírói úton nem érvényesíthető, valamint az elévült követelésre elszámolt értékvesztés nem számolható el az adóalap megállapítása során az adózás előtti eredmény csökkentéseként, annak ellenére, hogy valamely adóévben az adózás előtti eredményt már növelte.
Nem változott a törvénynek az az előírása, amely szerint az elévült, vagy bírói úton nem érvényesíthető (az adótörvény által el nem ismert) behajthatatlan követelés teljesítése, beszámítása következtében elszámolt bevétel csökkenti az adózó adózás előtti eredményét [Tao. 7. § (1) bekezdésének n) pontja].
Készletek, befektetések, értékpapírok
Az új számviteli törvény szerint a készletek, a befektetések és az értékpapírok értékelésekor az értékvesztés visszaírása – ha az értékvesztés elszámolásának szükségessége már nem áll fenn – lehetőség, illetve kötelezettség az érintett adózók számára.
Ez a szabály feleslegessé teszi a társasági adózásban jelenleg előírt halasztott elszámolást, ezért az adótörvény hatályon kívül helyezi a vonatkozó rendelkezést, ami egyúttal adminisztrációcsökkentést is eredményez.
A 2000. december 31-ig felhalmozódott, az adóalapnál még el nem számolt értékvesztés 3-5 év alatti leírására átmeneti szabályt ad az adótörvény.
A leírás időtartama alatt jogutód nélkül megszűnő adózó adóalapjánál a még le nem írt értékvesztés teljes összegét le kell vonni az adózás előtti eredményből. Átalakuláskor a jogutódok, illetve kiválás, részleges átalakulás esetén a jogelőd vagy a jogutód érvényesíti az adóalapnál figyelembe nem vett értékvesztést, attól függően, hogy az érintett eszköz – értékvesztésével együtt – kinek a vagyona lesz a vagyonmérleg szerint [Tao. 7. §-ának (1) bekezdése f) és ny) pontjai, (2), (4), (9) bekezdései, 8. §-ának (1) bekezdése c) és gy) pontjai, valamint 29/C §-ának (1)–(3) bekezdései].
Kapott osztalék
Az ellenőrzött külföldi társaságtól kapott osztalék, részesedés következtében elszámolt bevétel, támogatás, általa elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás, tőle térítés nélkül kapott eszköz továbbra sem csökkenti az adózó adózás előtti eredményt [Tao. 7. § (1) bekezdésének g), gy), ly) pontjai és (8), (10) bekezdései].
Az ellenőrzött külföldi társaság fogalmában az adótörvény nem írja elő 2001-től, hogy az ilyen társaságban milyen feltételekkel, mikor kell részesedéssel rendelkeznie az adózónak. Ezzel összefüggésben a továbbiakban az ilyen részesedés után bármilyen jogcímen elszámolt veszteséggel növelni kell az adózónak az adóalapját [Tao. 8. § (1) bekezdésének m) pontja, 4. §-ának 11. pontja].
Részesedés kivonása, visszavásárolt saját üzletrész
2001-től önálló adóalap-csökkentő tétel lesz a részesedés kivonásakor, vagy részbeni kivonásakor a részvényesnél, az üzletrész-tulajdonosnál a realizált nyereség, az ellenőrzött külföldi társaság kivételével. Változatlan a részesedéskivonás tartalma, a jogutód nélküli megszűnés, tőkeleszállítás, tőkekivonás útján, átalakulás következtében megszűnő (csökkenő) részesedésből származó jövedelem, követelés érvényesítése a be nem jegyzett társaságtól. Amennyiben a tulajdoni részesedést jelentő befektetés jogutód nélkül megszűnik, vagy ha a jegyzett tőkét tőkekivonás útján szállítják le, vagy átalakulás miatt a tag részesedét kivonja, vagy részben vonja ki, akkor a tagnál a részesedés bekerülési értéke és a kivonáskor kapott ellenérték pozitív különbözetével a részvényes, üzletrész-tulajdonos csökkentheti az adóalapot. Amennyiben a részesedését átalakulás miatt szűnik meg és a tulajdonos a jogutódnál is szerez részesedést (üzletrészt), akkor választhat, hogy a kivezetett részesedés értékének a bekerülési, vagy könyv szerinti értékét tekinti. Ebben az esetben az üzletrész könyv szerinti értéke és a jogutódnál szerzett részesedés bekerülési értéke közötti különbözet, vagy a másik lehetőség választása esetén az átalakulás miatt megszűnő részesedés bekerülési értéke és az új részesedés, üzletrész bekerülési értéke közötti különbözet csökkenti az adóalapot [Tao. 7. § (1) bekezdésének gy) pontja és 7. §-ának (10) bekezdése].
Az átalakulással létrejött belföldi, vagy külföldi társaságban részesedéssel rendelkező tag, aki a jogelőd társaságnál is részvényes, üzletrész-tulajdonos volt, és az átalakulás keretében a jogutódnál szerzett üzletrész, részvény könyvekben történő felvételekor a részvénycserével, üzletrészcserével összefüggésben számolt el a Tao. 7. § (1) bekezdésének gy) pontja alapján adóalap-csökkentő tételt, akkor az így szerzett részesedés állományból történő kivezetésekor az adóalap csökkentéseként elszámolt összeggel az adóalapot növelnie kell. Ha az átalakulás keretében szerzett részesedést csak részben vonják ki, akkor a korábbi években elszámolt adóalap-csökkentő tételnek a kivont részesedés összes részesedés arányában meghatározott összege az adóalapot növelő tétel. Ez 2001-től új adóalapot növelő tétel [Tao. 8. § (1) bekezdésének t) pontja].
2001-től a visszavásárolt saját üzletrész, saját részvény bevonásakor a visszavásárolt saját üzletrész, saját részvény bekerülési értékét meghaladó bevétel az adóalapot csökkenti a szövetkezeteken kívül a korlátolt felelősségű és a részvénytársaság esetében is - feltétel nélkül [Tao. 7. § (1) bekezdésének m) pontja].
Társasháztól kapott bevétel
A társasháztól (ideértve a jövőben a társasüdülőt is) kapott bevétellel továbbra is lehet az adóalapot csökkenteni. A szja-törvénnyel összhangban új elem a Tao.-ban az a feltétel, hogy akkor élhet a kedvezménnyel az adózó, ha a társasház a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint a jövedelemre az adót megfizette [Tao. 7. § (1) bekezdésének o) pontja].
Kapott támogatás
Önálló adóalap-csökkentő tétel lesz a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatatás, a véglegesen átvett pénzeszköz, valamint az átvállalt tartozás és az elengedett kötelezettség miatt elszámolt bevétel – 2000-ben ezek a tételek az osztalék fogalmába tartoztak. Lényeges új elem minden jogcímmel kapcsolatban, hogy az adóalap-csökkentési lehetőség függ a juttató fél személyétől is.
Kiegészült az adóalap-csökkentés lehetősége a térítés nélkül átvett eszközök miatt elszámolt bevétel összegével, de ezzel, valamint az elengedett kötelezettség bevételként elszámolt összegével csak akkor lehet az adóalapot csökkenteni, ha azt az eredeti tulajdonos engedte el.
Amennyiben a támogatás, juttatás, térítés nélküli eszközátadás stb. elszámolásával összefüggésben a számviteli törvény passzív időbeli elhatárolást ír elő, ennek alkalmazásakor a törvény külön kiemeli, hogy az adóalap-csökkentő tétel ilyenkor az elszámolt bevételből az el nem határolt, valamint az elhatárolás megszüntetésének éveiben a visszavezetett összeg [Tao. 7. § (1) bekezdésének ly) pontja és a 7. §-ának (8) bekezdése].
Az elszámolt bevétellel nem csökkenthető az adóalap, ha
– a kapott támogatást, juttatást, a térítés nélküli eszközátadást, elengedett kötelezettséget, átvállalt tartozást jogszabály, vagy nemzetközi szerződés alapján kapta az adózó, vagy
– szerződésen alapuló nem számlázott, utólag kapott engedményt számolt el az adózó, vagy
– szerződésben meghatározott fizetési határidőn (esedékességen) belül történt pénzügyi rendezés esetén kapott árengedmény, vagy
– a támogatást, juttatást, térítés nélküli eszközátadást, a kötelezettséget, illetve a tartozást nem társaságiadó-alany, továbbá alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet, köztestület, egyház, lakásszövetkezet, önkéntes kölcsönös biztosítópénztár és kockázatitőke-alap, valamint ellenőrzött külföldi társaság adta.
Nem lehet az adóalap-csökkentéssel élni az adóévben akkor sem, ha a térítés nélküli eszközátadásra 2000. december 31-éig sor került. Ezen időpontig az adózónak nem minősülő külföldi személy és a külföldi illetőségű magánszemély által elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás, nyújtott támogatás, juttatás elszámolt bevétele sem képezi alapját az adóalap-csökkentésnek.
A törvény a 2003. adóév utolsó adóbevallásában teszi lehetővé az adóalap-csökkentést utoljára:
– az 1998. június 16-áig elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás miatt az adóévben elszámolt bevételeknél;
– az 1998. június 16-áig megkötött szerződés alapján 1998. december 31-éig kapott támogatás, juttatás miatt az adóévben elszámolt bevételeknél, valamint
– a 2000. december 31-éig elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás és a kapott támogatás, juttatás összegével akkor, ha azt alapítvány, közalapítvány, egyház, önkéntes kölcsönös biztosítópénztár adta, illetve engedte el [Tao. 29/B §-ának (4) bekezdése].
Adott támogatás
Továbbra is adóalap-növelő tétel az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz és a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, és az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adó, továbbá az adózó által átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege, valamint a térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke. A térítés nélkül átadott eszköz és nyújtott szolgáltatás nem a vállalkozás érdekében felmerülő költség, ráfordítás jogcímén volt adóalap-növelő tétel. 2001-től az átadónak a tárgyi eszközök és immateriális javak esetén az eszköz könyv szerinti értékével kell megnövelni adóalapját (a kedvezményezett is ezen veszi fel az eszközt a könyvébe). Nem kell az adóalapot növelni többek között akkor, ha a támogatás, juttatás, végleges pénzeszközátadás, térítés nélküli eszközátadás, kötelezettségvállalás, szolgáltatásnyújtás jogszabály, nemzetközi szerződés előírása alapján történt; szerződésen alapuló, nem számlázott, utólag adott engedmény esetében, valamint a szerződésben meghatározott fizetési határidőn belül történt pénzügyi rendezés esetén [Tao. 8. § (1) bekezdésének n) pontja].
"Alultőkésítési szabály"
Szigorodik az ún. alultőkésítési szabály, ezen belül bővül a kapcsolt vállalkozástól kapott kölcsön utáni kötelezettségek köre, a saját tőke mértéke, fogalmi meghatározása stb.
A 2001. évtől a saját tőke háromszorosát meghaladó kötelezettségre eső kamat növeli az adóalapot (az eddigi négyszeres helyett). A saját tőke alatt a jegyzett tőke, a tőketartalék, az eredménytartalék és a lekötött tartalék, az egyszeres könyvvitelt vezetőknél vagy az egyéb szervezeteknél az e tételeknek megfelelő összeg adóévi napi átlagos állománya felel meg. Kötelezettségnek nem csak a kapott kölcsönt kell tekinteni, hanem a zárt körben forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló tartozást és a váltótartozást (kivéve a szállítói tartozás kiegyenlítése miatt fennálló váltótartozást) is figyelembe kell venni. A kötelezettségek esetében is (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) az adóévi napi átlagos állományával kell számolni. A megállapított kötelezettségen belül, amilyen részarányt képvisel a saját tőke napi átlagos állományának a háromszorosát meghaladó napi átlagos kötelezettségrész, annak megfelelő arányszámmal számszerűsített kamat növeli az adóalapot. Kölcsönre fizetett kamatként kell figyelembe venni a költségek között vagy az eszköz bekerülési értéke részeként elszámolt kamatot.
Az új rendelkezést a 2001. január 1-jét követően keletkezett kötelezettségekre kell alkalmazni.
Az átmeneti szabályok között a Tao. úgy rendelkezik, hogy a 2000. december 31-ig keletkezett kötelezettségre vonatkozóan a kötelezettség időpontjában érvényes rendelkezések szerint kell az adóalap-növelő tételt meghatározni. A 2001. január 1-jét megelőzően keletkezett kötelezettségekhez kapcsolódó eltérő számbavételre utoljára a 2003. évben van lehetőség. Ez azt jelenti, hogy ezt követően minden kötelezettségre a 2001. január 1-jét követően hatályba lépett rendelkezést kell alkalmazni [Tao. 8. § (1) bekezdésének j) pontja és az (5) bekezdése, valamint 29. §-ának (10) bekezdése].
Kutatás-kísérleti fejlesztés támogatása
A vállalkozás számára kedvezően változik a kutatás és kísérleti fejlesztés ösztönzése. 2001-től az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés erőteljesebb támogatása valósul meg azzal, hogy a felmerült közvetlen költség teljes összege (100 százaléka) – csökkentve a kapott támogatással – csökkenti az adóalapot. Eddig a törvényben meghatározott esetben – a közvetlen költség 20 százalékával lehetett csökkenteni az adóalapot. Az új szabály azt jelenti, hogy az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés közvetlen költsége nemcsak az adózás előtti eredményt csökkenti, hanem külön még egyszer adóalap-csökkentő jogcímen is elszámolható. Az elszámolható költség részét képezi 2001-től az intézményektől, egyetemi kutatóhelyektől igénybe vett ilyen szolgáltatás alapján elszámolt költség is [Tao. 7. § (1) bekezdésének t) pontja].
Megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása
A Tao. 7. § (1) bekezdésének v) pontja hatályon kívül helyezésével megszűnik a legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához kapcsolódó adóalap-kedvezmény (havi 3000 Ft/fő).
Képzőművészeti alkotás
A művészeti értékűnek elismert képzőművészeti alkotás beszerzésére fordított összeggel továbbra is lehet az adóalapot csökkenteni. Az új szabály szerint a kedvezmény maximuma az adóévi beruházási érték két ezreléke helyett a jövőben a beruházási érték egy százaléka lesz [Tao. 7. § (1) bekezdésének l) pontja].
Adományozás
Az adománnyal változatlanul csökkenthető az adóalap, és a kedvezményezés mértéke sem változott. Módosult az adomány fogalma, és a továbbiakban a külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő egyház részére meghatározott tevékenység támogatására adott adománnyal is csökkenthető az adóalap. Adomány a térítés nélkül nyújtott szolgáltatás is. Az egyháznak adott adomány teljes összegével csökkenthető az adóalap akkor, ha a Tao.-ban előírt feltételeknek az adomány megfelel, és az adakozó rendelkezik az egyház által kiállított igazolással. Az új számviteli rendnek megfelelően a kedvezményezett által kiállított igazolásban a könyv szerinti értéket kell feltüntetni a tárgyi eszköz, immateriális jószág adományozásakor [Tao. 4. §-ának 1/a pontja, 7. § (1) bekezdésének z) pontja, 7. §-ának (5) és (7) bekezdése].
A könyvvezetés pénznemének változtatása
A forintról devizára, devizáról forintra történő áttéréskor a hatályos számviteli szabályozás szerint az áttérés időpontjára külön beszámolót kell készíteni, mégpedig az áttérés előtti pénznemben. Az áttéréshez a külön beszámoló mérlegében szereplő adatokat kell az áttérés utáni könyvvezetés pénznemére átszámítani. Ha az átszámításkor különbözet mutatkozik, annak összegével nyereség esetén a tőketartalékot kell növelni, veszteség esetén az eredménytartalékot kell csökkenteni. Az így elszámolt tételek a hatályos Tao. szerint is növelik, illetve csökkentik az adózás előtti eredményt az adóalap megállapítása során. Az erre vonatkozó új rendelkezés – a számviteli szabályozásnak megfelelően – annyiban változott, hogy az adóalap-korrekciót a devizáról más devizára történő áttéréskor is alkalmazni kell [Tao. 7. § (1) bekezdésének p) pontja, 8. § (l) bekezdésének o) pontja].
Egyéb korrekciós tételek
2000. november 1-jével megszűnt a kamarai tagdíjra vonatkozó adóalap-növelés és adókedvezmény [Tao. 8. § (1) bekezdésének r) pontja, 22. §-ának (9) bekezdése].
Megszűnik 2003. január 1-jével az érték nélkül vagy megváltási áron nyilvántartott termőföld és erdő értékesítéséből keletkezett nyereség, továbbá a szövetkezeteknél a kárpótlási utalvány állami vagyon megvásárlására történő felhasználása során keletkező nyereség adómentessége – a korrekció megszűnésével [Tao. 7. § (1) bekezdésének h), k) pontjai, 8. § (1) bekezdésének f) pontja].
Egyszeres könyvvitelt vezetők előlegkorrekciója
A fizetett és kapott előleghez kapcsolódó adóalap-módosítási jogcímek megszűnnek – átmeneti rendelkezéssel –, és a számviteli elszámolásoknak megfelelően költségként, ráfordításként, illetve bevételként történő elszámoláskor válnak az adóalap részévé. A korrekció megszűnése miatt a 2000-ben egyszeres könyvvitelt vezető adózónak a 2001. évi adóbevallásában növelnie kell az adózás előtti eredményt a korábban levont fizetett előleggel, és csökkentenie kell a korábban adóalapot növelő tételként figyelembe vett kapott előleggel. Az előlegkorrekciónál a 2001-es adóév első napján követelésként vagy kötelezettségként nyilvántartott összeget kell figyelembe venni [Tao. 7. § (1) bekezdésének s) pontja, 8. § (1) bekezdésének l) pontja, 16. § (3) bekezdésének b) pontja].
A költségek és ráfordítások elszámolásának szabályai
A nem a vállalkozási tevékenység keretében felmerülő költségekre, ráfordításokra vonatkozóan a törvény több ponton változott. Ezek a következők:
– változott a 6 millió forintot meghaladó bekerülési értékű személygépkocsi költségelszámolásával kapcsolatos előírás. A 6 millió forintot meghaladó bekerülési értékre jutó költséghez kapcsolódó adóalap-növelési kötelezettség azokra a járművekre is kiterjed, amelyek bekerülési értéke az üzembe helyezés után emelkedik 6 millió forintot meghaladó értékre. Másik változás az, hogy a költségtényezők felsorolásánál új tétel a személygépkocsi állományból történő kivezetésekor a számított nyilvántartási érték arányos összege, amelyet szintén figyelembe kell venni az adóalap-növelő tétel meghatározásánál (Tao. 3. számú melléklet A fejezetének 1. pontja);
– a 2001. évtől az immateriális javak, a tárgyi eszközök és a készletek értékesítése, apportálása esetén akkor kell adóalap-növeléssel számolni, ha a bevétel nem éri el az értékesített, apportált eszköz (nem a könyv szerinti értékének, hanem új szabályként a szokásos piaci árának a 90 százalékát. Az adóalap-növelő tétel a számított nyilvántartási érték, készleteknél a könyv szerinti érték és a bevételként elszámolt összeg különbözete [Tao. 3. számú melléklet A fejezetének 2. pontja];
– az értékpapírok értékesítéséhez kapcsolódó adóalap-korrekció változott. Minden értékpapír, részesedés értékesítése esetén elszámolt összes árfolyamveszteség, a ráfordítást meghaladó bevétel növeli az adóalapot akkor, ha a beszerzési ár a szokásos piaci árat 10 százalékkal meghaladta, illetve az elidegenítéskor a bevétel nem éri el a szokásos piaci ár 90 százalékát [Tao. 3. számú melléklet A fejezetének 3. pontja];
– az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke jövőre akkor növeli az adóalapot, ha a körülmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel. Ezt a szabályt változatlanul úgy kell alkalmazni, hogy az adóévben ugyanazon személytől, ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni [Tao. 3. számú melléklet A fejezetének 4. pontja];
– a hiányzó eszköz könyv szerinti értéke (immateriális jószág, tárgyi eszköz esetében a számított nyilvántartási érték) az adóalapot növeli akkor, ha megállapítható, hogy megfelelő gondosság mellett a hiány nem következett volna be, vagy akkor is kell az adóalap-növeléssel számolni, ha az adózó nem tett meg mindent a hiányból eredő veszteség mérséklésére [Tao. 3. számú melléklet A) fejezetének 5. pontja], valamint
– a selejtezett eszköz könyv szerinti értéke növeli az adóalapot akkor, ha a selejtezés ténye, oka nincs dokumentumokkal alátámasztva [Tao. 3. számú melléklet A) fejezetének 6. pontja].
A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő elismert költségek változásai:
– a segélyre vonatkozó módosítás a kedvezményezettek konkrét körét meghatározza, amely szerint a munkaviszonyban, vagy korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas személynek, illetve közeli hozzátartozónak nyújtott segély elismert költség [Tao. 3. számú melléklet B) fejezetének 1. pontja];
– a természetbeni juttatás és annak további adó- és járulékterhe akkor elismert költség, ha az adózó azt a vele munkaviszonyban álló, vagy korábban munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjas magánszemélynek, személyesen közreműködő tagjának, valamint az előbbi személyek közeli hozzátartozója részére nyújtotta [Tao. 3. számú melléklet B) fejezetének 3. pontja];
– 2000-ig elismert költség, ráfordítás volt az előzetesen felszámított, de az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint le nem vonható általános forgalmi adó. A jövőben ezek a tételek csak akkor minősülnek költségnek, ráfordításnak, ha olyan költséggel állnak összefüggésben, amely egyébként is a vállalkozás érdekében merült fel [Tao. 3. számú melléklet B) fejezetének 4. pontja];
– a 2001. évtől csak az adózóval munkaviszonyban álló, személyesen közreműködő tag és a vezető tisztségviselők, valamint ezen személyek közeli hozzátartozója mint kedvezményezettek javára elszámolt biztosítási díj költségelszámolása lehetséges a vállalkozásnál [Tao. 3. számú melléklet B) fejezetének 8. pontja];
– a jövőben nem lesz korlátja a reprezentációs költség elszámolásának (az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel, ital és az ezenfelül nyújtott szolgáltatás). Ugyanakkor az ilyen természetbeni juttatás után is kell 44 százalék személyi jövedelemadót és 11 százalék egészségügyi hozzájárulást fizetni;
– a vállalkozás érdekében felmerült költségnek minősül az adózó által üzletpolitikai (részben) célból, bárkinek azonos feltételekkel és módon adott kedvezmény, árengedmény, visszatérítés, termék, szolgáltatás révén nyújtott természetbeni juttatás, továbbá az ezekhez kapcsolódó adó-, járulék- és egyéb kötelezettségek összege [Tao. 3. számú melléklet B) fejezetének 2. pontja];
– a köztestületnek fizetett tagdíj elismert költség marad, a fogalom kibővül a tagdíjnak megfelelő összeggel [Tao. 3. számú melléklet B) fejezetének 5. pontja], továbbá
– a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségek felsorolása kiegészült a továbbképzés elismert költségének meghatározásával. A jövőben ezen költségek elszámolhatók akkor, ha a vállalkozási tevékenységhez szükséges ismeretek megszerzését szolgálják. Tanulmányi szerződés megkötése nélkül is elszámolhatók a költségek, ha a munkaviszonyban álló magánszemély vagy adózó személyesen közreműködő tagja munkavégzéséhez szükséges szakismeretek megszerzését szolgálja. Egyéb esetben a költség elszámolására csak tanulmányi szerződés megkötése esetén van lehetőség [Tao. 3. számú melléklet B) fejezetének 14. pontja].
Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak miatti korrekció
Módosult a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó fogalom, amely a gazdasági társaságokról szóló törvény előírásaihoz való közelítést célozza. Ez azt jelenti, hogy 2001-től alapvetően az 50 százalékot meghaladó szavazati jog (többségi irányítást biztosító befolyás) a kapcsolt vállalkozási viszony feltétele. Ez a korábbi szabályozáshoz képest szűkítést jelent, az ugyanis 25 százalékos szavazati jog esetén is kimondta e viszony fennállását. A fogalom ugyanakkor a gazdasági társaságokról szóló törvényben foglaltaknál szélesebb kört ölel fel, mert:
– a közeli hozzátartozók jogait együttesen kell figyelembe venni;
– nemcsak a részvénytársaságban vagy korlátolt felelősségű társaságban gyakorolt többségi szavazati jog esetében áll fenn, hanem más társaságiadó-alanyban, vagy külföldi személyben gyakorolt szavazati jog esetében is;
– nemcsak a közvetlen többségi irányítást biztosító befolyás következtében keletkezik, hanem közvetve is;
– nemcsak 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati jogon alapulhat, hanem azon is, hogy valamely személy – egyébként gyakorolt szavazati jogától, sőt tagsági viszonyától függetlenül – jogosult valamely jogi személy, jogi személyiség nélküli más szervezet vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsági tagjai többségének akár kinevezésére, akár leváltására.
Továbbra is akkor lesz szükség az adóalap módosítására, ha az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban lévők a közöttük fennálló üzleti kapcsolatban a szokásos piaci ártól eltérő árban állapodnak meg, és ezáltal eltérítik eredményüket a ténylegestől. Az adóalap-korrekció során az adózás előtti eredményt a szokásos piaci ár és a ténylegesen alkalmazott ár különbözetével kell módosítani.
A változás szerint az egymással ellentétes irányú adóalap-módosítás csak akkor lehetséges, ha mindkét fél társaságiadó-alany (illetve az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint a társasági adónak megfelelő adó alanya). Egyértelművé teszi a törvény, hogy az adózás előtti eredményt csökkenteni csak olyan okirat alapján lehet, amely tartalmazza a különbözet összegét. Előírja viszont a törvény, hogy az adózónak kötelező növelni az adózás előtti eredményét, ha a vele kapcsolt vállalkozási viszonyban lévővel kötött szerződésben a szokásos piaci ártól eltérő árat alkalmaz, és ennek következtében az adózó adózás előtti eredménye csökken.
A szokásos piaci ár meghatározására alkalmazott három módszer (összehasonlító árak módszere, viszonteladási árak módszere, költség- és jövedelemmódszer) tartalma azonban változatlan [Tao. 18. § (2) bekezdésének a)-c) pontjai].
Módosul a szokásos piaci ár meghatározásának módszerei közül a negyedik (sajátos) módszerre vonatkozó előírás is. A pontosítás lehetőséget ad arra, hogy az adóhatóság is kialakíthasson sajátos módszert, illetve hogy ilyen módszer alkalmazására akkor kerülhessen sor, ha az adótörvényben meghatározott három eljárás nem alkalmas a szokásos piaci ár megállapítására [Tao. 4. §-ának 23. pontja, 18. §-ának (1) bekezdése és (2) bekezdésének d) pontja].
Mikro- és kisvállalkozások beruházási kedvezménye
Az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 1999. évi XCV. törvény alapján mikro-, illetve kisvállalkozásnak minősülő adózók 2001-től külön adóalap-kedvezményt érvényesíthetnek. A vonatkozó törvény szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak tekinthető az a vállalkozás, amely alkalmazottainak száma maximum 50 fő, és mérlegfőösszege nem haladja meg az 500 millió forintot, vagy árbevétele kevesebb mint 700 millió forint.
A kis- és középvállalkozásokról szóló törvény az ilyen vállalkozások tulajdonosi szerkezetére is tartalmaz korlátozásokat, amelyet az adótörvény tovább szűkít azzal, hogy az adóalap-kedvezmény csak azon vállalkozásnak jár, amelynek valamennyi tagja (részvényese, üzletrész-tulajdonosa) az adóév egészében magánszemély. A bemutatóra szóló részvényt kibocsátó részvénytársaságot az adótörvény tételesen zárja ki a kedvezményezettek köréből [Tao. 7. § (1) bekezdésének zs) pontja és (11) bekezdése].
A kedvezmény teljes kihasználásához az adózónak legfeljebb 10 millió forintot az adótörvényben nevesített beruházásokra kell fordítania, és rendelkeznie kell ennyi adózás előtti eredménnyel.
Az új szabály szerint az adózás előtti eredményből (adóalapból) levonható annak összegéig, de legfeljebb 10 millió forint erejéig a törvényben külön nevesített tárgyi eszközök üzembe helyezése érdekében az adóévben beruházásra elszámolt értéke.
Kedvezményre jogosító beruházások:
– az ingatlan, kivéve az ún. üzemkörön kívüli ingatlanokat – ez utóbbiak közé az adózó vállalkozási tevékenységével közvetlen összefüggésben nem álló ingatlanok tartoznak [Tao. 4. §-ának 34 a) pontja];
– a tenyészállat;
– a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolt tárgyi eszköz.
A Tao. előírja azt is, hogy kizárólag az új, korábban még használatba nem vett, előzőekben felsorolt eszközök vehetők számításba. Fontos előírás, hogy a kedvezmény csak a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló beruházásokra vonatkozik. A kedvezmény érvényesíthetősége szempontjából az ingatlan és a tenyészállat kivételével az eszközök számviteli besorolása az irányadó.
Az adózás előtti eredményből ténylegesen levonható összegre vonatkozó korlátozás szerint a leírható kedvezmény nem haladhatja meg a vállalkozás adóévi adózás előtti eredményét, és egyidejűleg nem lehet több 10 millió forintnál, ami azt jelenti, hogy a veszteséges, illetőleg 0 eredményt kimutató adózók ezen a jogcímen nem mérsékelhetik az adóalapjukat.
További feltétel, hogy az előzőekben ismertetett adóalap-mérsékléssel élő vállalkozók a kedvezményezett eszközök üzembe helyezése évében érvényesíthető, a beruházás értéke 6 százalékával megegyező térségi adókedvezményt nem vehetik igénybe. A két adócsökkentési jogcím igénybevétele közül az adózóknak kell választaniuk, vagyis ugyanazon eszköz után kétszeres kedvezmény nem vehető igénybe [Tao. 7. §-ának (11) bekezdése].
Az adóalap-kedvezmény igénybevétele nem korlátozza az értékcsökkenés elszámolását, ezekre az eszközökre a kedvezménytől függetlenül alkalmazható bizonyos esetekben akár a gyorsított vagy az egyösszegű leírás is.
Az adózás előtti eredményből bármely adóévben az előzőek szerint érvényesített kedvezmény azonban nem tekinthető véglegesen "megnyertnek", mert a törvény több esetet felsorol, amelyek bekövetkezte esetén a korábban adóalap csökkentéseként elszámolt összeg kétszeresével történő adózás előtti eredmény növelését írja elő. Ezek az események a következők:
– amennyiben a vállalkozás az adóalap csökkentésénél figyelembe vett beruházást az adózás előtti eredmény mérséklésének adóévét követő negyedik adóév utolsó napjáig nem helyezi üzembe, a negyedik adóév adóalapját meg kell növelnie az érintett beruházási érték adóalapból levont összegének kétszeresével. Nem vonatkozik ez a szabály azon beruházásra, amelynek üzembe helyezése annak elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódása miatt marad el [Tao. 8. § (1) bekezdésének ua) pontja];
– ha a vállalkozás valamelyik évben az adóalapját csökkenti az adóévi beruházási értékkel, majd az azt követő negyedik adóév utolsó napjáig a beruházást a kedvezményezett helyett az egyéb berendezések, felszerelések, járművek között helyezi üzembe, akkor az üzembe helyezés évének adózás előtti eredményét növelnie kell az ugyanazon eszközök beruházási értéke után ténylegesen elszámolt adóalap-csökkentések összegének kétszeresével [Tao. 8. § (1) bekezdésének ub) ponja];
– az adózó adóalap-mérséklésénél figyelembe vett beruházást annak üzembe helyezése után üzemkörön kívüli ingatlanként is használhatja, illetőleg átsorolhatja más eszközök vagy a forgóeszközök közé. Amennyiben az említett használatra, átsorolásra az adóalap-mérséklés adóévét követő negyedik adóév végéig kerül sor, azok aktiválását megelőzően az adóalapból leírt összeg(ek) kétszeresével kell az adózás előtti eredményt megemelni. Nem vonatkozik a szankció arra az esetre, ha a forgóeszközök közé történő átsorolásra az eszköz elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódása ad okot [Tao. 8. § (1) bekezdésének uc) pontja];
– ha a vállalkozás az adóalap mérséklésénél figyelembe vett beruházást az adóalap-csökkentés adóévét követő negyedik adóév végéig elidegeníti, az érintett beruházás után a korábbi adóévekben elszámolt adóalap-csökkentés összegének kétszeresével kell megemelni az adózási előtti eredményt. Az adózás előtti eredményt az elidegenítés évében kell megemelni. Elidegenítésnek számít a természetbeni juttatásként történő átadás, az értékesítés, az apportálás, a térítés nélküli átadás [Tao. 8. § (1) bekezdésének ud) pontja];
– a kedvezményezett beruházás értékével az adóalapját bármely évben csökkentő vállalkozásnak – ha négy adóéven belül jogutód nélkül megszűnik –, a megszűnése adóévének adózás előtti eredményét kell növelnie a korábbi év(ek)ben az adóalapból levont összeg kétszeresével. A megszűnés adóévének adóalapját nem kell növelni azzal összeggel, amelyet az érintett beruházás, tárgyi eszköz (szankcióval) érintett ügylete (például elidegenítése, átsorolása, üzembe helyezés elmaradása) miatt már figyelembe kellett venni [Tao. 16. § (1) bekezdésének f) ponja].
A 4 éven belüli átalakuláskor az adóalap-növelési kötelezettség arra a jogutódra száll, amely a kedvezményezett eszközt az átalakulási vagyonmérleg alapján a könyveibe felvette.
A Tao. a mikro- és kisvállalkozásokra külön adóelőleg-fizetési szabályokat tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy az adókönnyítés már az adóelőlegnél érvényesíthető lesz. A 2001-től alkalmazható szabály szerint a 2000-ben mikro-, illetve kisvállalkozásnak minősülő adóalanyoknak a 2001. január 1-jétől június 30-áig terjedő időszakra esedékes adóelőlegnek
– a havi 150 ezer forintot meghaladó részét kell megfizetniük, amennyiben az adóelőleg havonta esedékes, és
– a negyedévi 450 ezer forintot meghaladó részét kötelesek megfizetni, ha az adóelőleg negyedévente esedékes [Tao. 29/C §-ának (10) bekezdése].
A kedvezményes adóelőleg-fizetést – a feltételéül előírt szabály szerint – a 2001. év első félévében csak azok a vállalkozások alkalmazhatják, amelyek 2001. február 15-éig az éves adóbevallásukban vagy éves különbözeti adóbevallásukban nyilatkoznak arról, hogy a külön jogszabály értelmében 2000. december 31-én mikro-, illetőleg kisvállalkozásnak minősültek [Tao. 29/C §-ának (11) bekezdése].
A 2000. adóévről készített bevallás benyújtásához is kapcsolódik – a beruházási adóalap kedvezményezés megelőlegezéseként – adóelőlegnél érvényesíthető kedvező szabály. Ennek értelmében a mikro- és kisvállalkozásnak minősülő adózó 2001. július 1-jétől 2002. június 30-áig terjedő időszakra vonatkozó tényleges adóelőlege megegyezik a 2000. adóévre meghatározott fizetendő adó (a 2000. év nem teljes egészében működő vállalkozásnál a 12 hónapra évesített összeg) 1,8 millió forintot meghaladó részével [Tao. 29/C §-ának (12) bekezdése].
A mikro-, illetve a kisvállalkozások az adóelőleg-fizetési előírásokat akkor is alkalmazhatják, ha az adózás előtti eredmény csökkentésként figyelembe vehető beruházást a 2000. évben nem, vagy csak az adóév későbbi részében kezdik el.
A megelőlegezett kedvezménnyel élő mikro- és kisvállalkozásokra is vonatkozik a december 20-ig teljesítendő feltöltési kötelezettség. Ez azt jelenti, hogy ha a mikro-, illetőleg a kisvállalkozások által a 2001. december 20-án teljesítendő feltöltés előtt megállapított, tárgyévi várható fizetendő adó – figyelembe véve az adóalap csökkentéseként elszámolható beruházási értéket is – meghaladja az adóévre bevallott adóelőleg összegét, a különbözetet az említett időpontig az adóhatóságnak be kell fizetni [Tao. 29/C §-ának (13) bekezdése].
Kis- és középvállalkozások beruházási hitelhez kapcsolódó adókedvezménye
A kis- és középvállalkozások adóterheinek mérséklése céljából új adókedvezményt vezetnek be 2001-ben.
Az 1999. évi XCV. törvény szerint középvállalkozásnak minősül a vállalkozás, ha foglalkoztatotti létszáma nem éri el a 250 főt (50 fő a kisvállalkozás határa), éves nettó árbevétele legfeljebb 4 milliárd forint, vagy a mérlegfőösszeg legfeljebb 2,7 milliárd forint (a kisvállalkozásnál 700 és 500 millió forint). További korlátozás, hogy ezekben a vállalkozásokban az állam, az önkormányzat, nagyvállalkozás tulajdoni részesedése (tőke vagy szavazati jog alapján) külön-külön és együttesen sem haladhatja meg a 25 százalékot. Nem tartozhat ebbe a vállalkozói körbe a bemutatóra szóló részvényeket kibocsátó részvénytársaság, mert a tulajdonosi szerkezetre vonatkozó előírás ellenőrzése nem lehetséges. A törvényi feltételeknek a teljes adóévben megfelelő vállalkozások a 2000. december 31-ét követően megkötött hitelszerződés szerint tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől felvett hitel kamata után adókedvezményt érvényesíthetnek.
Mivel az adókedvezmény először a 2001-ben megkötött szerződések alapján vehető igénybe, az adómérsékléssel az érintett adózók először a 2001. évi nyereségük utáni társasági adót csökkenthetik.
Az adókedvezmény az adó 70 százalékáig az említett hitelre az adóévben fizetett kamat 40 százaléka, de adóévenként nem lehet több 5 millió forintnál.
Előírás, hogy az adózó az adókedvezményt csak abban az adóévben veheti igénybe, amelynek utolsó napján a tárgyi eszköz a nyilvántartásában szerepel, továbbá a kedvezmény érvényesítésének utolsó éve az az adóév, amelyben a hitelt az eredeti szerződés szerint vissza kell fizetni. Ezek a feltételek azt jelentik, hogy az eszköz selejtezése lezárja a kedvezményi jogosultságot, és a hitel átütemezése nem hosszabbítja meg a kedvezményezett időtartamot.
A kedvezmény rendeltetésének megfelelő működése érdekében a Tao. különböző szankciókat ír elő. Így, ha az adózó a hitelszerződés megkötésének évét követő négy éven belül a hitellel érintett beruházást nem helyezi üzembe, vagy a tárgyi eszközt az üzembe helyezésének adóévében vagy az azt követő három évben elidegeníti, akkor a korábban igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelten vissza kell fizetnie. Amennyiben azonban az üzembe helyezés az említett időkorláton belül a beruházás elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódása következtében marad el, a vállalkozásnak nem kell a növelt összegű adókedvezmény visszafizetésével számolnia (Tao. 22/A §-a).
A beruházási adókedvezmények feltételrendszerének módosulása
Változatlan feltételekkel vehető igénybe a termék-előállítást vagy kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházás utáni társaságiadó-kedvezmény. A kiemelt térségben, vállalkozási övezetben létesített, illetve legalább 1 milliárd forint értékű beruházás létesítéséhez kapcsolódó adókedvezmény érvényesítéséhez növelni kell az árbevételt.
Az árbevétel fogalma a számvitelben módosult, emiatt eltér a jelenlegi Tao.-ban szereplő fogalomtól. Az azonos tartalom biztosításához a Tao.-ban továbbra is változatlan az árbevétel fogalma, ezért az új számviteli árbevételt csökkenteni kell a - Tao.-ban nevesített – fogyasztási- és jövedékiadó-összegekkel.
A 3, illetve 10 milliárd forint értékű beruházáshoz kapcsolódó alkalmazotti létszámnövelés is adókedvezményi feltétel marad, de kedvező változást jelent 2001-től, hogy nem kell az árbevétel-növelési feltételt teljesíteni a beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmény érvényesítéséhez.
Az üzleti év változása érinti a naptári év szerint megállapított és igénybe vehető adókedvezményt. Ezzel összefüggő az a szabály, hogy 2001-től utoljára abban az adóévben vehetők igénybe a beruházási adókedvezmények, amelynek utolsó napja az adótörvényben megjelölt naptári évben van. Ez ezt jelenti, hogy a naptári évtől eltérő üzleti év választása néhány hónappal lerövidíti a beruházás adókedvezményezett időtartamát [Tao. 4. §-ának 4. pontja, 21. §-ának (7), (11) bekezdései, 23. §-ának (6) bekezdése].
Adóelőleg-fizetési szabályok változásai
A mikro- és kisvállalkozások beruházási kedvezményeivel összefüggő adóelőleg-szabályok (előzőekben részletezett) változásán túlmenően minden adózót kedvezően érintő változás a havi, negyedévi előlegfizetési kötelezettség értékhatárának emelkedése. A változó rendelkezés szerint csak azon adózóknak kell havonta társaságiadó-előleget fizetniük, amelyek előző évi fizetendő adója az 5 millió forintot meghaladta.
Másik lényeges adóelőleg-fizetéssel kapcsolatos módosítás a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózókhoz kapcsolódik. Az előlegfizetés rendje számukra az eddigi logika alapján működik, adóelőleg-fizetési kötelezettségük az adóbevallás esedékességét követő második naptári hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időtartamra vonatkozik. A feltöltési kötelezettségüket pedig az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig kell teljesíteniük.
Egyszerűsödik az átalakulás miatti adóelőleg-bevallás rendje. Nem kell az átalakulás évét megelőző adóév bevallása alapján adóbevallást beadnia kiválás esetén a fennmaradónak, beolvadás esetén az átvevőnek, valamint a részlegesen átalakuló szövetkezetnek, ha az átalakulás napja az előző adóévi bevallás benyújtását megelőzi, továbbra is csak az átalakulást követő 30 napon belül kell új előlegbevallást adni.
Fontos új előírás a külföldön tevékenységet végző társaságok számára, hogy az adóelőleg-fizetési mentességük 2001-től megszűnik. Ez azt jelenti, hogy 2001. január 1-je után már adóelőleg-bevallást is kell készíteniük, az általános szabályok szerint adóelőleget is kell fizetniük, beleértve az ún. feltöltési kötelezettséget is (Tao. 26. §-a).
Nonprofit és célszervezet, MRP, közhasznú társaság és vízitársulat adóalapját érintő változások
Mindegyik szervezetre vonatkozó közös szabályváltozás, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár számára történő közérdekű kötelezettségvállalást adományként vehetik figyelembe.
A nonprofit szervezeteknek (az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár) az adóalap-korrekciót a változó általános szabályoknak megfelelően kell alkalmazniuk (például a terven felüli értékcsökkenés visszaírásával, az értékvesztéssel, a céltartalékkal kapcsolatos adóalap-módosításokkal). Ebben a körben 2001-től a közhasznú szervezetnek nyújtott adományt, közérdekű kötelezettségvállalást már nem kedvezményezi az adótörvény.
A 2000. december 31-e előtt megkötött tartós adományozási szerződés alapján nyújtott adományra még vonatkozik az adóalap-csökkentési lehetőség, illetve az adóalap-növelési szankciót is alkalmazni kell. Az egyházak számára kedvező változás, hogy vállalkozási tevékenységükből származó adóalapjukból az adótörvényben nevesített kulturális, nevelési stb. célú tevékenységek következő évi fedezetére szánt összeget adómentesen elkülöníthetik.
Az egyházak részére, meghatározott célokra adott támogatás után 2001-től a támogatók a közhasznú szervezetek támogatásával azonos kedvezményt vehetnek igénybe [Tao. 4. §-ának 1. a) pontja, 7. § (1) bekezdésének z) pontja és (5), (7) bekezdései, valamint 9. §-a].
A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató célszervezetek adóalap-megállapításának kiindulási pontja változatlanul a tulajdonos számára jóváhagyott osztalék. Ezeknek a szervezeteknek az osztalékhoz kapcsolódó új adóalap-módosító korrekciós tételeket figyelembe kell venniük – például növelő tétel az ún. rejtett osztalék, ilyen például a visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, a térítés nélküli eszközátadás és szolgáltatásnyújtás, az átvállalt kötelezettség és a behajthatatlannak nem minősülő elengedett követelés. A célszervezeteknek 2001-től nem kell alkalmazni az adóellenőrzés, önellenőrzés megállapításához kötődő adóalap-módosító tételeket [Tao. 10. §-a].
Az MRP-szervezet 2001-től nem vehet figyelembe minden általános adóalap-korrekciós tételt, hanem az új szabály tételesen felsorolja a szervezetre vonatkozókat. Ez azt jelenti, hogy az MRP-szervezet tevékenységére nem jellemző, támogatni nem indokolt jogcímek nem érvényesíthetők (például a képzőművészeti alkotás beszerzéséhez kapcsolódó csökkentő jogcím).
A közhasznú társaságok és vízitársulatok adóalapjának megállapítása az általános adóalap-korrekció változásához kapcsolódik. Ezeknek a társaságoknak további előnyös változást jelent, hogy a kedvezményezett, illetve közfeladatként végzett tevékenység köre bővült, ami adóalap- és adócsökkentést eredményez számukra [Tao. 13. §-a, 20. § (1) bekezdésének b) pontja].
Osztalékadó szabályozása
Az osztalékadót szabályozó rendelkezések 2001-től több ponton változnak. Az egyértelműbb jogalkalmazást segíti az a korrekció, amely szerint az osztalékadó alapjának számító jövedelem meghatározását nem a fogalmakat meghatározó rész, hanem az adót körülíró szabályok tartalmazzák [Tao. 27. §-ának (11) bekezdése].
2001-től a külföldi vállalkozó fióktelepnek nem minősülő belföldi telephelyének társasági adóval csökkentett nyereségéből (beleértve a korábbi évek felhalmozott nyereségét is) a külföldi vállalkozó által kivont összeget is terheli az osztalékadó. Ugyanakkor nem merül fel az adókötelezettség abban az esetben, ha a külföldi vállalkozó illetősége szerinti állammal kötött, a kettős adóztatás elkerülését célzó egyezmény a belföldi adóztatást nem teszi lehetővé [Tao. 27. § (11) bekezdésének c) pontja].
Az idei évben hatályos előírások szerint osztalékadó terhelte a társaságiadó-alanyok, illetőleg a belföldi illetőségű magánszemélyek által az osztalékadó alanyaival szemben elengedett követelést, átvállalt tartozást, illetőleg az osztalékadó alanyainak visszafizetési kötelezettség nélkül nyújtott támogatást, juttatást. A jövő évre elfogadott módosítás szerint az ilyen jövedelmek akkor is az osztalékadó alapját képezik, ha azokat belföldi személy (beleértve a költségvetési, az önkormányzati, a társadalmi szervezetet stb. is), külföldi vállalkozó, a belföldi telephelye, illetőleg külföldi illetőségű magánszemély belföldi állandó bázisa által nyújtja. További változás, hogy 2001-től a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke is beleszámít az osztalékadó alapjába. A jogszabály és a nemzetközi szerződés alapján juttatott jövedelem adómentessége azonban fennmarad [Tao. 27. § (11) bekezdésének g) pontja].
2001-től osztalékadó terheli a belföldi személy által, valamint a külföldi vállalkozó által belföldi telephelye, illetőleg a külföldi illetőségű magánszemély által belföldi állandó bázisa útján a kapcsolt vállalkozása részére 2000. december 31-ét követően megkötött szerződés, forgalomba hozott értékpapír alapján fizetett kamatnak, jogdíjnak a szokásos piaci kamatot, jogdíjat meghaladó részét [Tao. 27. § (11) bekezdésének h) pontja].
Az osztalékadóra vonatkozó szabályozás 2001-től rendelkezik arról, hogy a MNB érintett napon érvényes hivatalos devizaárfolyamán kell az adó megállapításához szükséges értékeket forintra átszámítani, ha a részesedés könyv szerinti értékét, vagy (devizában történő könyvvezetés miatt) az adóalapot nem forintban határozzák meg [Tao. 27. §-ának (13) bekezdése].
Változatlan marad az osztalékadó mértéke (20 százalék) és az a szabály, hogy a belföldi illetőségű osztalékban részesülők mentesülnek az osztalékadó alól [Tao. 27. §-a].
