A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) módosítását alapvetően két szempont motiválta. Egyrészt az adókötelezettség teljesítésének egyszerűsítése, másrészt az új számviteli törvény rendelkezéseivel történő összhang biztosítása.
Idegenforgalmi adó
Idegenforgalmiadó-kötelezettség terheli azt a magánszemélyt, aki nem állandó lakosként az önkormányzat illetékességi területén legalább egy vendégéjszakát eltölt [Htv. 30. § (1) bekezdésének a) pontja].
Az új rendelkezés szerint a magánszemély mentesül az adókötelezettség alól, ha rendelkezik a munkáltató által adott kiküldetési rendelvénnyel, és a kiküldetés a munkáltató tevékenységi körébe tartozó munkavégzés céljából történik, ide nem értve az átképzésen, a szervezett szakismereti oktatáson, továbbképzésen való részvételt [Htv. 31. §-ának c) pontja].
Helyi iparűzési adó
Adóalap
A helyi iparűzési adó rendelkezései körében az adó alapjának megállapítására a törvény egy új, egyszerűsített módszert vezet be:
– az szja-törvény szerint átalányadózó magánszemély (egyéni vállalkozó, mezőgazdasági kistermelő) vállalkozók, illetve
– az adóévet megelőző évben 4 millió forint nettó árbevételt el nem érő (kezdő magánszemély vállalkozó esetén az adóévben 4 millió forint nettó árbevételt várhatóan el nem érő) más (azaz nem átalányadózó) magánszemély vállalkozók részére.
Az új módszer alapján az adó alapja:
– az átalányadózó vállalkozó esetében az szja-törvény szerinti átalányadó alapjának 20 százalékkal növelt összege, de nem lehet több, mint az szja-törvény szerinti - e tevékenységből származó – bevétel 80 százaléka,
– a 4 millió forint nettó árbevételt el nem érő (nem átalányadózó) vállalkozó esetében pedig a nettó árbevétel 80 százaléka.
Az adó alapját – az adóév egészére – az általános szabályok [Htv. 39. §-ának (1) bekezdése] alapján kell megállapítani, ha
– az adóévben az szja-törvény szerinti átalányadózásra való jogosultság megszűnik, vagy
– a várhatóan 4 millió forint nettó árbevételt el nem érő (nem átalányadózó) vállalkozó az adóévben mégis 4 millió forintot meghaladó nettó árbevételt ért el.
Amennyiben azonban az átalányadózó vállalkozó az szja-törvény szerinti átalányadózásra való jogosultságát munkaviszony létesítése miatt úgy veszíti el, hogy az adóévben elért árbevétele a 4 millió forintot nem haladja meg, az iparűzési adójának alapját az egyszerűsítő szabály alkalmazásával is megállapíthatja.
Az adó alapjának egyszerűsített megállapítása nem kötelező, csak választható. Ezt a választást azonban be kell jelenteni az adóhatósághoz:
– az adóévet megelőző adóévről szóló bevallással egyidejűleg,
– az adókötelezettség keletkezését (azaz a tevékenység megkezdését) követő 15 napon belül a tevékenységét év közben kezdő vállalkozó esetében, illetve
– az önkormányzat adót bevezető rendeletének hatálybalépését követő 15 napon belül, ha az önkormányzat az adót év közben vezeti be [Htv. 39/A §-ának (1)–(5) bekezdései].
Adóelőleg
Az adóelőleg megállapítására vonatkozó rendelkezések is módosulnak.
A vállalkozó továbbra is köteles a vállalkozók kommunális adójára és a helyi iparűzési adóra adóelőleget fizetni, kivéve
– az előtársaságot és
– az adókötelezettség keletkezésének adóévében a jogelőd nélkül kezdő vállalkozót.
Kivétel a kivételek közül a már működő, csak az önkormányzat illetékességi területén kezdőnek minősülő vállalkozó, aki/amely szintén köteles adóelőleget fizetni.
Az adóelőleg összege:
– az adóévet megelőző adóév adójának megfelelő összeg, ha az adóévet megelőző adóév időtartama 12 hónap;
– a megelőző adóév adójának az adóévet megelőző adóév naptári napjai alapján adóévre számított összege, ha az adóévet megelőző adóév 12 hónapnál rövidebb;
– az adóévre bejelentett várható adó összege, az önkormányzat illetékességi területén az adóév közben kezdő vállalkozónál, vagy ha az önkormányzat az adót első alkalommal vagy év közben vezeti be.
Ha jogszabályi változás miatt az adó alapja vagy mértéke az adóévre módosul, az előleg összegét ennek figyelembevételével kell megállapítani.
A módosítás indoka az új számviteli törvény, illetve az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek érvényre juttatása a Htv.-ben. A számviteli törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy az üzleti év a naptári évtől eltérő legyen, az Art. szerint pedig az üzleti év minősül adóévnek a vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó tekintetében. Az új szabály a naptári évtől eltérő adóév esetére is alkalmazható rendelkezéseket tartalmaz [Htv. 41. §-ának (1)–(4) bekezdései].
Értelmező rendelkezések
Több ponton módosulnak a törvény értelmező rendelkezései, többnyire az új számviteli törvény fogalmi rendszerével és szóhasználatával való összhang biztosítása érdekében. Így változik a nettó árbevétel, az eladott áruk beszerzési értékének, az anyagköltségnek, az anyag, az áru, a közvetített szolgáltatások értékének, illetve az építési tilalomnak a fogalma (Htv. 52. §-ának 36., 37., 38., 40. és 43. pontjai).
A gépjárműadó változásai
A módosítás következtében bővül az adókedvezményben részesülő járművek köre:
– a legszigorúbb környezetvédelmi előírásokat (ENSZ-EGB 83.03/C. előírás) teljesítő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó dízelüzemű gépjárművekkel, amelyek után az egyébként járó adó 40 százalékát kell megfizetni, illetve
– a hibrid meghajtású személyszállító gépjárművekkel, amelyek után az egyébként járó adó 50 százalékát kell megfizetni.
Az ENSZ-EGB 49.03 (EURO-3) előírásnak megfelelő tehergépjármű, autóbusz után a jövőben az egyébként járó adó 40 százalékát (a korábbi 50 helyett) – nyerges vontató esetében 8 százalékát (a korábbi 10 helyett) – kell megfizetni. [a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (Gtv.) 8. §-ának (1)–(2) bekezdései].
Hibrid meghajtású az a jármű, amely elektromos és hagyományos belső égésű motorral van ellátva (Gtv. 18. §-ának 28. pontja).
