A társadalombiztosítási jogszabályok a biztosított fogalma alatt azokat a személyeket értik, akik a társadalombiztosítási jogviszonyuk keretében valamennyi ellátásra jogosultak.
A biztosítási kötelezettség fennállása a társadalombiztosítási jogok és kötelezettségek tekintetében alapvető jelentőségű. A biztosítási kötelezettséget az annak alapjául szolgáló jogviszony alapján kell megállapítani.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tb. tv.) 5. §-a a jogviszonyok jellege alapján a biztosítottak körét az alábbiak szerint határozza meg:
–a munkaviszonyban, a közalkalmazotti, a közszolgálati jogviszonyban stb. – vagyis munkaviszonyban – álló személy, tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik,
–a szövetkezet tagja – kivéve az iskolai szövetkezet nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját -, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozás jellegű jogviszony keretében személyesen közreműködik,
–a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló,
–a keresetpótló juttatásban, munkanélküli-járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli-segélyben részesülő személy,
–a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó,
–a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó,
–a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében személyesen munkát végző személy (amennyiben e tevékenységből származó tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének 30 százalékát, illetve naptári napokra annak harmincadrészét),
–a bedolgozói jogviszonyban álló,
–a megbízási, a felhasználási szerződés alapján tevékenységet folytató,
–a vállalkozás jellegű jogviszonyban álló (nem egyéni vállalkozó),
–a segítő családtag, továbbá
–aki alapítvány, társadalmi szervezet, társasházközösség, egyesület, kht., kamara stb. választott tisztségviselője,
–aki az MRP szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője,
–a helyi önkormányzat választott képviselője,
–a társadalmi megbízatású polgármester.
A biztosítási kötelezettség alapján a társadalombiztosítási ellátások fedezetére
–a biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot,
–a magánnyugdíjpénztár tagja tagdíjat,
–a foglalkoztató egészségbiztosítási és nyugdíj-biztosítási járulékot fizet és a táppénzkiadásokhoz hozzájárul, továbbá külön jogszabály alapján egészségügyi hozzájárulást is fizet.
A társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató és a biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelem után 33 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ebből 22 százalék a nyugdíj-biztosítási és 11 százalék az egészségbiztosítási járulék mértéke.
Járulékalapot képező jövedelem
A járulékalapot képező jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg-számításnál jövedelemként figyelembe kell venni, ideértve a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben (Szja. tv.) szabályozott kis összegű kifizetésből származó jövedelmet, továbbá az Szja. tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értékét, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont tagdíjat is.
Természetbeni juttatás
Az Szja. tv. 69. §-a alapján természetbeni juttatás a kifizető által a magánszemélynek - megjelenési formájától függetlenül – adott vagyoni érték (termék, szolgáltatás stb.) megszerzésére a kifizető kiadásának számla (számlát helyettesítő okmány) szerinti (általános forgalmi adót is tartalmazó) értékéből, a saját előállítású termék, szolgáltatás esetében a bizonylattal igazolt közvetlen költségből (általános forgalmi adóval együtt), ezek hiányában – valamint ha az előzőek szerint igazolt értéktől időközben a használt termék értéke eltér –, továbbá értékpapír formájában adott vagyoni érték esetében a szokásos piaci értékből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg, valamint az illetményföld-juttatás. Ha a természetbeni juttatásban részesülő magánszemély az ily módon szerzett vagyoni értéket elidegeníti, akkor azt az értékrészt, amely után a kifizető az e törvény szerinti adót megfizette, vagy amely adómentesnek minősül, valamint a magánszemély által fizetett ellenértéket együttesen kell szerzési értéknek tekinteni.
Természetbeni juttatásnak minősül többek között:
–a kifizető által harmadik személlyel kötött lízingszerződés alapján megszerzett és magánszemély használatába adott olyan vagyontárgy is, amelyet később magánszemély maradványértéken vásárol meg azzal, hogy a kifizető által viselt lízingdíj megállapításánál figyelembe vett beszerzési árnak a lízingelés időszakára jutó, az Szja. tv. 11. számú mellékletében foglaltak szerint meghatározott értékcsökkenési leírás levonásával kiszámított összege és a magánszemély által megfizetett maradványérték különbsége számít bevételnek,
–a kifizető által adott ajándék, ideértve a reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást, azzal, hogy az Szja. tv. 1. számú mellékletében adómentesnek minősített esetekben ezt nem kell bevételként figyelembe venni,
–az adóköteles biztosítási díj, ha a biztosítási szolgáltatás a szerződésben név szerint meg nem nevezett magánszemély(ek)re terjed ki,
–a társadalmi szervezettől, az egyháztól, valamint a vetélkedő és a verseny díjaként kapott tárgyjutalom, szolgáltatás, a versenyeken és vetélkedőkön nyert érmek és trófeák értéke, azzal, hogy nem minősül tárgyjutalomnak a takarékbetét, valamint azzal, hogy az 1. számú mellékletben adómentesnek minősített esetekben ezt nem kell bevételként figyelembe venni,
–a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is) ellátott személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem.
Nem minősül természetbeni juttatásnak:
–a természetben adott munkabér (a magánszemélynek a Munka Törvénykönyvében meghatározott munkabér részeként természetben adott juttatás, amelynek értéke a munkaszerződésben meghatározott összeg, ennek hiányában a szokásos piaci érték),
–az önálló tevékenység természetben adott ellenértéke,
–az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházása során az ellenértékbe természetben beszámított vagyoni érték,
–az adóköteles tárgynyeremény,
–az a vagyoni érték, amelyet e törvény szerint egyébként adómentesnek minősülő jogcímen természetben adnak,
–a társas vállalkozás magánszemély tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa által a jegyzett tőke emelésével értékpapír formájában vagy az értékpapír névértékének emelése révén, illetőleg a magánszemély által a jegyzett tőke emelésével dolgozói részvény, dolgozói üzletrész formájában megszerzett vagyoni értéknek az a része, amely a társas vállalkozás jegyzett tőkéjén felüli saját vagyonából származik.
A természetbeni juttatás a magánszemély olyan bevételének számít, amelynek egésze jövedelem.
Munkaviszony
Munkaviszonyban álló személy az, aki a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkát végez. A munkaviszony a munkáltató és a munkavállaló által kötött munkaszerződéssel jön létre, amelyet írásba kell foglalni. A munkaviszony kezdete a munkába lépés napja, melyet a felek a munkaszerződésben határoznak meg. A biztosítási kötelezettség a munkaviszony kezdetétől annak megszűnéséig tart, ide nem értve a biztosítás szünetelésének időtartamát (például a fizetés nélküli szabadság).
A munkaviszonyban álló személy a munkavégzés időtartamától és e jogviszony alapján kapott díjazás mértékétől függetlenül biztosítottnak tekintendő. A biztosítási kötelezettség tehát a törvényes munkaidőnél rövidebb foglalkoztatás esetén is fennáll.
Társadalombiztosítási járulék
Valamennyi munkáltató az általa foglalkoztatott biztosított részére (munkavállaló) a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony (munkaviszony) alapján kifizetett, elszámolt járulékalapot képező jövedelem (adóköteles) után fizeti meg a társadalombiztosítási járulékot.
Pénzbeli juttatások
Járulékalapot képező jövedelemként kell figyelembe venni a magánszemély munkaviszonyában folytatott tevékenység ellenértékeként kapott havi rendszeres bérjövedelmet, valamint a nem rendszeres juttatásokat is (például jutalom, prémium).
Költségtérítés
A magánszemély a munkavégzése során költségtérítésben részesülhet akkor, ha a tevékenységével összefüggésben kiadásai merülnek fel. A költségtérítés fogalmát az Szja. tv. 3. §-ának 16. pontja határozza meg.
Az elszámolás mellett fizetett költségtérítés – akár a konkrét kiadást megelőzően, akár azt követően adják – nem számít a magánszemély bevételének, így ennek kapcsán sem adóköteles jövedelme, sem adófizetési kötelezettsége nem keletkezik, így járulékot sem kell fizetni utána.
Biztosítás
A munkáltató, a kifizető biztosítási díj formájában is juttathat jövedelmet, amely akkor adómentes, ha azt belföldi biztosítóintézettel kötött kockázati életbiztosítás (halál esetére szóló életbiztosítás), baleset-biztosítás, teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítás díjának formájában kapja. A többi biztosítási díj formájában juttatott jövedelem adóköteles.
Önkéntes kölcsönös biztosítópénztár
A munkáltató az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba munkáltatói hozzájárulást és támogatói adományt fizethet be a magánszemély (munkavállaló) javára.
2000. január 1-jétől természetbeni juttatásnak minősül és 44 százalékos adót kell megfizetnie a munkáltatónak az után az összeg után, amely a befizetést megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 115 százalékát meghaladja. Ekkor tehát a juttatás járulékköteles is (33 százalék).
Pénzben nyújtott szociális juttatások
A szociális helyzetre tekintettel nyújtott szociális segély, valamint az iskoláztatási költségekhez történő hozzájárulás munkaviszonyból származó bérjövedelemnek minősül, és ebből következően adóköteles jövedelem, amely után a munkáltatónak és az egyénnek is járulékfizetési kötelezettsége keletkezik.
Adómentesen nyújtható (vagyis járulékmentes) a temetési segély az elhunyt házastársának, egyenes ágbeli rokonának. A segélyt nyújthatja az elhunyt munkáltatója, az elhunyt házastársának a munkáltatója, valamint az elhunyt egyenes ágbeli rokonának a munkáltatója is.
Természetbeni juttatások
Egyes természetbeni juttatásokat az Szja. tv. mentesít az adó alól, így járulékfizetési kötelezettség sem keletkezik utánuk. A természetbeni juttatások tételes felsorolása az Szja. tv. 1. számú mellékletében található.
Az olyan természetbeni juttatások után, amelyek az szja-törvényben mint adómentesek nem szerepelnek, a kifizetőnek (munkáltatónak) a 44 százalékos adót és a társadalombiztosítási járulékot is meg kell fizetnie.
Amennyiben a munkáltató a törvényben meghatározott adómentes értékhatárt meghaladóan nyújt természetbeni juttatást, akkor a "felettes rész" után a munkáltatónak adót és járulékot kell fizetnie.
A biztosított járulékfizetési kötelezettsége
A munkaviszonyra vonatkozó szabályok (Mt.) szerint vannak kötelezően fizetendő jövedelmi formák, mint például a munkabér, és vannak olyan juttatási formák, amelyek a munkavállalóval kötött "alku" eredménye alapján, illetve alacsonyabb szintű jogszabály vagy kollektív szerződés alapján, az abban meghatározott feltétel megléte esetén adhatók.
A biztosított (munkavállaló) járulékfizetési kötelezettsége az Szja. tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatások kivételével megegyezik a munkáltató (foglalkoztató) által fizetendő társadalombiztosítási járulék alapjával. Tehát a természetbeni juttatások kivételével ugyanazon juttatások után kell egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot (a magánnyugdíjpénztár tagja esetén tagdíjat) fizetni, amelyek a foglalkoztató szempontjából társadalombiztosítási járulékalapot képeznek.
Az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék, illetve a tagdíj fizetésének (egyéni járuléknak) azonban van felső határa, amely a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset kétszeresének naptári évre számított összegét jelenti (úgynevezett járulékfizetési felső határ). 2000-ben ez napi 5520 forintot, évi 2 020 320 forintot jelent.
Többes jogviszony
Ha a biztosított egyidejűleg több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyában köteles a járulékalapul szolgáló jövedelme után az egyéni járulékot megfizetni, legfeljebb azonban együttesen a járulékfizetési felső határ napi összegének naptári évre számított összege után. Ha bármelyik foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, úgy a további jogviszonyokban egészségbiztosítási járulékot (3 százalék) nem kell fizetni.
Egyéni vállalkozás
Az egyéni vállalkozás az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény szerint a devizajogszabály alapján belföldinek tekinthető természetes személy gazdasági tevékenysége.
Az egyéni vállalkozó személyesen köteles közreműködni a tevékenysége folytatásában, de foglalkoztathat alkalmazottat, segítő családtagot, illetve a szakképző iskola tanulóját gyakorlati képzésben is részesítheti. A vállalkozó a saját nevében teljes önállósággal, a saját kockázatára jár el.
Az egyéni vállalkozók biztosítási kötelezettségének kezdete és megszűnése a különböző vállalkozási kategóriákban eltérő. Eszerint:
–a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező személy, ideértve a korábbi jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülőt is, valamint az egészségügyi és szociális vállalkozást végző biztosítás a vállalkozói igazolvány, engedély átvétele napjától – és nem a tényleges tevékenység megkezdésétől – annak visszaadása, visszavonása napjáig, illetve a foglalkozás gyakorlásának eltiltásáról szóló határozat jogerőre emelkedése napjáig tart,
–az egyéni ügyvéd és a szabadalmi ügyvivő az ügyvédi, illetve a szabadalmi ügyvivői kamarai tagság kezdetétől a megszűnéséig biztosított, kivéve a kamarai tagság szünetelésének időtartamát,
–a közjegyző és az önálló bírósági végrehajtó biztosítása a közjegyzői, illetve az önálló bírósági végrehajtói szolgálat keletkezésének az időpontjától annak megszűnéséig tart.
A 7-es adószámon, az illetékes adóhatóságnál nyilvántartásba vett magánszemély nem tekinthető egyéni vállalkozónak. Önmagában a számlaadás nem keletkeztet jogviszonyt. Ennek következtében a tevékenységet, amelyért a számla ellenében a kifizető-foglalkoztató fizet, megbízási szerződéssel vagy vállalkozási szerződéssel kell alátámasztani. Erre vonatkozóan az egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyok szabályait kell alkalmazni.
Járulékfizetési kötelezettség
Az egyéni vállalkozó a személyes munkavégzés címén e tevékenysége keretében költségként elszámolt összeg, azaz a vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimális bérnek megfelelő összeg után köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni.
Tételes átalányadózó esetében – mivel ilyenkor nem határozható meg a tényleges jövedelem – a járulékok (társadalombiztosítási és egyéni) alapja a minimálbér.
Az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot is maga fizeti, és az 1998. január 1. előtti szabályozástól eltérően az ő esetükben sincs ennek a kötelezettségnek felső határa.
Az egyéni járulék alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával, az eltérés annyi, hogy az egyéni járulékot legfeljebb a járulékfizetési felső határ összegének alapulvételével lehet megfizetni.
Ha a vállalkozói kivét összege kevesebb, mint a minimálbér összege, a járulékokat akkor is a minimálbér összege után kell megfizetni.
Kiegészítő tevékenység
Kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül az az egyéni vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
Ezek a vállalkozók nem tartoznak az úgynevezett teljes körű biztosítottak körébe. Járulékfizetési kötelezettségük a baleseti járulékra vonatkozik csak, melynek mértéke 5 százalék. A baleseti járulék alapja a vállalkozói kivét, a baleseti járuléknak nincs a minimális bér összegében meghatározott legkisebb alapja. Ezért az egyéni vállalkozó, ha nincs kivétje, nem fizet baleseti járulékot sem.
Vállalkozói osztalékalap
A vállalkozói osztalékalap, mint tőkejövedelem, egyik esetben sem képez járulékalapot, külön jogszabály alapján százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell ez után fizetni.
Társas vállalkozások
A társadalombiztosítási jogszabályok alkalmazása szempontjából társas vállalkozásnak minősül:
–a közkereseti társaság (ideértve a gazdasági munkaközösséget és a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösséget is),
–a betéti társaság,
–a korlátolt felelősségű társaság,
–a közhasznú társaság (1995. április 1-jétől),
–a szabadalmi ügyvivői társaság (1996. január 1-jétől),
–a gépjárművezető-képző munkaközösség,
–az oktatói munkaközösség,
–az ügyvédi iroda,
–a közös vállalat (1998. június 16-ától),
–az egyesülés (1998. június 16-ától),
–az előtársaság (1998. június 16-ától).
1998. június 16-án lépett hatályba a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény. Az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) hatálybalépése előtt létrehozott gazdasági munkaközösségekre, illetve a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösségekre a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy az 1997. évi CXLIV. törvény hatálybalépését – 1998. június 16-át – követő két éven belül a társasági szerződése módosításával közkereseti társaságként működhetnek tovább, vagy más gazdasági társasággá köteles átalakulni.
Járulékfizetési kötelezettség
A társas vállalkozás az üzleti eredménye után a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szabályai szerint adózik. A társaság magánszemély tagjai a vállalkozásból származó személyes jövedelmük után a kapott jövedelem jogcíme szerint az Szja. tv. alapján adóznak, és ez lesz az alapja a járulékfizetési kötelezettségnek is.
Jövedelem
A társaság természetes személy tagja az alábbi jogcímeken kaphat jövedelmet:
–a tagi jogviszonyra tekintettel a személyes közreműködés ellenértékeként, mely úgynevezett nem önálló tevékenységből származó jövedelem,
–a tag, ha a társaságával munkaszerződést köt, akkor a társaság munkaviszonyból származó jövedelemhez juttatja, amely szintén nem önálló tevékenységből származó jövedelem, de bérnek minősül,
–a társasággal kötött külön szerződés (megbízási szerződés) szerint teljesített mellékszolgáltatás címén, amely önálló tevékenységből származó jövedelem a magánszemélynél, feltéve hogy a mellékszolgáltatással összefüggő költségeket a társaság nem számolja el a költségei között,
–ha a tag a társasága tevékenységével összefüggésben külföldön végez munkát, és azért díjazásban részesül, akkor a kapott díj adózási szabálya attól függ, hogy a kiküldetést személyes közreműködésére vagy munkaviszonyára tekintettel látta el,
–a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás tagja, tulajdonosa részére jogviszonyára tekintettel fizetett osztalék címén.
Járulékalap
A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő tagja után társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett. Ennek alapja a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező adóköteles jövedelem, de legalább havi átlagban a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimális bér. Nem képez járulékalapot az osztalék.
A társas vállalkozás tagja a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett jövedelme után egyéni járulékot fizet. Alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával, azzal, hogy az egyén a természetbeni juttatások után járulékfizetésre nem kötelezett, továbbá az egyéni járulékot a korábban tárgyalt járulékfizetési felső határ összegéig kell csak megfizetni.
Amennyiben a társas vállalkozóként biztosított személy több gazdasági társaságban tagként személyesen közreműködik, a minimális bér szerinti kötelezettséget csak az egyik gazdasági társaságnál kell figyelembe venni. A tag választja meg, hogy mely társaságnál kell figyelemmel lenni a minimálbér összegére. A választásáról értesíti valamennyi érintett gazdasági társaságot. A többi gazdasági társaságnál a járulékok alapja csak a ténylegesen felvett járulékalapul szolgáló jövedelem lesz.
Kiegészítő tevékenység
A kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő, a társaság tevékenységében személyesen közreműködő tagja után a társaság 5 százalékos mértékű baleseti járulékot köteles fizetni. Ugyanazokat a juttatásokat kell figyelembe venni, mint a nem kiegészítő tevékenységet folytató tagok esetén, azzal a különbséggel, hogy a minimális bér szerinti kötelezettség nem érvényesül, tehát a tényleges jövedelem a meghatározó (bármilyen alacsony, vagy nagy összeg).
Munkaviszony
Ha a társas vállalkozás tagja munkaszerződés keretében látja el feladatát, úgy a biztosítást és a járulékfizetési kötelezettséget a munkaviszonyban állókra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni.
Megbízás
Ha a tag külön szerződés (megbízás) szerint teljesíti vállalt kötelezettségét, úgy a társadalombiztosítási jogviszony elbírálása az úgynevezett egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyokra vonatkozó szabályok alapján történik.
Díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony
Ebben a körben személyesen munkát végző személy biztosítását abban az esetben lehet megállapítani, amennyiben az e tevékenységből származó tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének 30 százalékát, nem teljes hónapban annak harmincadrészét.
Ha e jogviszonyok alapján járó díjazást nem havi rendszerességgel, hanem időszakonként, vagy a tevékenység befejezését követően fizetik ki, a biztosítási kötelezettséget a díjazás kifizetésekor kell elbírálni.
A biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani.
Az így kiszámított (járulékköteles) összeg után a díj fizetője társadalombiztosítási járulékot, míg a biztosított egyéni járulékot köteles fizetni. Az egyén esetében természetesen érvényesül a járulékfizetési kötelezettség felső határának figyelembevétele.
Megbízási jogviszony
A megbízási jogviszony a Ptk. által szabályozott, a megbízó és a megbízott között a megbízó által meghatározott cél elérésére, ügyellátásra létrehozott jogviszony, amely alapján az egyik fél a másik fél érdekében kifejtendő tevékenységre vállal kötelezettséget. E mellett az értelmezés mellett a munkavégzésre irányuló kötelezettségvállalások rendkívül széles köre vonható a megbízás fogalmi körébe. A megbízási jogviszonynak viszont legfontosabb jellemzője, hogy a munkaviszonytól eltérően hiányzik a megbízónak a munkavégzés minden részletére kiterjedő rendelkezési, utasítási joga. A megbízott a megbízó utasításait csak az ügyellátás eredményessége tekintetében köteles szem előtt tartani.
Az Szja. tv. szerint a megbízás az önálló tevékenység körébe tartozik. Ezek azok a tevékenységek, melyek eredményeként a magánszemély olyan módon jut bevételhez, hogy annak költségeit ő viseli. Az önálló tevékenységből származó jövedelmet főszabály szerint kétféle módon lehet megállapítani. Az önálló tevékenység bevételével szemben elszámolható:
–a bevétel mértékéig az adóévben felmerült és igazolt költség, ez a tételes költségelszámolás, vagy
–a bevétel 10 százaléka.
Járulékfizetés
Az adóelőleg-fizetési kötelezettség aszerint alakul, hogy az önálló tevékenység ellenértékét ki adja a magánszemélynek. Ha a kifizetőtől származik, akkor adóelőleget, illetve kis összegű kifizetés esetén adót kell levonni. Az adóköteles rész határozza meg a járulékalapot képező jövedelmet is, így eszerint kell a biztosítási kötelezettséget elbírálni és a járulékfizetési kötelezettséget teljesíteni.
Vállalkozás
A vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó (vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkező személy) valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására stb., vagyis munkával elérhető eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. A vállalkozási szerződés eredménykötelem. Mivel a vállalkozó az eredmény létrehozására vállal kötelezettséget, a szerződést csak akkor teljesítette, ha az eredmény megvalósult.
Járulékfizetés
A jogviszony keretében munkát végző személy biztosítási kötelezettsége elbírálásánál – úgy, mint a megbízás esetében – a vállalkozási szerződésben meghatározott összeget kell figyelembe venni.
Bedolgozás
A bedolgozók foglalkoztatásának szabályait a 24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet határozza meg.
A jogszabály szerint bedolgozói jogviszony olyan önállóan végezhető fizikai vagy nem fizikai jellegű munkavégzésre létesíthető, amelyre a foglalkoztató teljesítménykövetelményt és ennek megfelelő teljesítménydíjazást állapíthat meg.
Mivel a bedolgozói jogviszony alapvető eleme a foglalkoztató utasítása szerinti, de közvetlen irányítása nélküli munkavégzés, a biztosítás feltételei a díjazás tényéhez és összegéhez igazodnak.
Járulékfizetés
A díjazás esetleges külön elemeinek nincs külön jelentősége (például jutalom, prémium, munka leadásával, átvételével kapcsolatos várakozási időre járó díjazás stb.). Előfordulhat, hogy hosszabb idő alatt elvégezhető munka esetén előleget, majd végelszámolást adnak. Ez esetben a díjazást a jogviszony időtartamára időarányos összegben kell figyelembe venni, és a kötelezettséget megállapítani.
A bedolgozónál a munkába lépés napjának azt a napot kell tekinteni, amelyen a kiadott anyagot első esetben átvette.
Az összeállítást készítették:
Fleischmann Edina, Hintenberger András, Kádár Petra, Kormosné Kubala Ágnes, Mareczky Ferenc, Torma Lászlóné, Varga Katalin
