A magánszemélyek munkavégzéséért adott juttatást az adótörvények alapvetően három csoportba sorolják: az úgynevezett nem önálló tevékenység, az önálló tevékenység, valamint a vállalkozói tevékenység jövedelme közé. A legtöbb juttatás a munkaviszonyban lévő magánszemélynek adható, azonban a legtöbb adminisztráció és a legtöbb egyéb közteher is ezt a foglalkoztatási formát terheli. Az egyéni vállalkozó foglalkoztatása esetén sem közteher, sem adminisztrációs teher nem jelentkezik, azonban a juttatások köre ilyenkor szinte minimális.
Amennyiben a társaság munkavállalót "lízingel", akkor a kifizetett díjazás része a két társaság közötti vállalkozói díjnak (a megbízó társaság megtéríti a lízingbe adó, foglalkoztató társaságnak a rendelkezésére bocsátott munkaerő árát). Az adózással kapcsolatos teendőket a magánszemélyekkel szerződésben álló társaságnak kell teljesítenie a foglalkoztatás jellegétől függően. A közterhek is a foglalkoztatót, nem pedig a megbízót terhelik.
NEM ÖNÁLLÓ TEVÉKENYSÉG
Nem önálló tevékenységnek számít a munkaviszonyban folytatott tevékenység, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenység, a jogszabály alapján választott tisztségviselő tevékenysége (kivéve a választott könyvvizsgálót), a segítő családtag tevékenysége, valamint a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése akkor, ha az annak ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás költségei között számolják el.
A munkaviszony adójogi fogalma
Adózás szempontjából munkaviszonynak számít a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszony, amelynek – fogalommeghatározás híján – legfontosabb ismérve a munkáltatót megillető teljes és feltétlen utasítási jog, amely kiterjed a munkavégzés minden részletére, a munkavégzés helyére, idejére. További ismérve lehet a munkavégzés rendszeressége, szervezeti keretei, a munkaeszközök és termelőeszközök tulajdoni jellege, a munkavégzés személyhez kötöttsége, és nem utolsósorban a felek szerződéskötési akarata. A munkaviszony fogalmi körébe tartozik minden olyan munkavégzésre létesített jogviszony is, amelyre a Munka Törvénykönyvét is alkalmazni kell (ilyenek a közalkalmazottak, a köztisztviselők, valamint a szövetkezeti tagok). A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok közül munkaviszonynak számítanak azok, amelyekre külön törvények (például a nemzetközi magánjogról szóló törvény) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Munka Törvénykönyve felhatalmazása alapján munkaviszonynak számít a bedolgozók foglalkoztatása is. Mindezeken kívül adózási szempontból munkaviszonyban állónak kell tekinteni a fegyveres erők, a fegyveres testületek, a rendészeti szervek hivatásos és továbbszolgáló állományú tagját, valamint az egyházi személyt is.
Mi nem tartozik a nem önálló tevékenység jövedelméhez?
Mivel a társas vállalkozás magánszemély tagja a társaságától – a személyes közreműködés ellenértékén túl – többféle típusú jövedelemhez juthat, fontos tisztázni, mi nem tartozik a nem önálló tevékenység jövedelméhez. Ezek a következők:
– a társaság magánszemély tagjának a tagi jogviszonyra tekintettel a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből juttatott jövedelme – mint a magánszemély által a társas vállalkozásba befektetett vagyoni érték hozadéka – értékpapírból származó jövedelemnek számít,
– a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás címén kapott jövedelem önálló tevékenységből származónak tekintendő.
Progresszív adózás
A nem önálló tevékenység jövedelme progresszíven adózik. A bevétel egésze jellemzően jövedelemnek számít, költségelszámolásra a kapott költségtérítéssel szemben van lehetőség, a költségtérítés erejéig.
Adójóváírás
Speciális, sokszor kedvezőbb adózási szabályok a munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkoznak. Így például a bér után adójóváírás érvényesíthető az adóévben megszerzett bér 10 százalékáig, jogosultsági hónaponként legfeljebb 3000 forintig, feltéve hogy az alkalmazott adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban elszámolt éves összes jövedelme az 1 millió forintot nem haladja meg. Ha az éves összes jövedelem meghaladja az 1 millió forintot, de kevesebb, mint 1 millió 200 ezer forint, akkor az 1 millió forint feletti jövedelem 18 százalékával csökkenteni kell a kiszámított adójóváírás összegét. Ez a szabály azt jelenti, hogy az 1 millió forintot éppen csak meghaladó jövedelemmel rendelkezők nem feltétlenül veszítik el az adójóváírásra való jogosultságukat.
Szintén kedvező, hogy a munkaviszonyból származó bevételből a jövedelem számítása során néhány juttatást nem kell figyelembe venni. Vannak olyan juttatások, amelyek adómentességet csak akkor élveznek, ha azt az alkalmazott kapja. (Ez utóbbi szempontokat akkor érdemes figyelembe venni, ha a társaság a szerint dönt a foglalkoztatás formájáról, hogy melyikben jut kedvező adózási szabályok mellett a legtöbb – szélesebb értelemben vett – jövedelemhez a magánszemély.)
Amennyiben a társaság tagja nem munkaviszonyban, hanem a társasági szerződés alapján személyesen közreműködik a társaság tevékenységében, az ezért kapott juttatás adókötelezettségére vonatkozó szabályok zömében megegyeznek a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó szabályokkal. Fontos különbség azonban, hogy a társas vállalkozás költségei között elszámolt személyes közreműködés ellenértéke nem számít bérjövedelemnek, tehát az adójóváírás nem érvényesíthető.
Alkalmazottnak adható juttatások
Magánnyugdíjpénztárba, önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba befizetett összeg
A jövedelemadóról szóló törvény nem tekinti bevételnek – azaz közteher sem terheli – a munkáltató által a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba befizetett összeget. Ugyancsak nem adózik az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a magánszemély tag munkáltatójának havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásából az a rész, amely nem haladja meg havonta a megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 115 százalékát. Munkáltatónak ebből a szempontból az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény szerint a magánszemély után fizetendő tételes egészségügyi hozzájárulásra kötelezett kifizető számít akkor is, ha a törvény szerint a hozzájárulást nem kell megfizetnie.
Üzemanyag-megtakarítás
A munkaviszonyból származó jövedelem megállapítása során nem kell jövedelemként figyelembe venni az üzemanyag-megtakarítás címén keletkező bevételt. Ilyen jövedelem akkor jelentkezik, ha az útnyilvántartással alátámasztott gépjárműfutás alatt a ténylegesen felhasznált üzemanyag mennyisége, azaz a társaság által elszámolt számlák szerinti üzemanyag-mennyiség kevesebb, mint a jövedelemadó-törvény által elismert üzemanyag-fogyasztási normarendelet szerinti fogyasztás. A megtakarítás összegének meghatározásakor mindenképpen az APEH által közzétett üzemanyagárral kell számolni. Természetesen a társaság döntésétől függ, hogy az üzemanyag-megtakarítást kifizeti-e vagy sem, de ha a kifizetés mellett dönt, akkor ezt adó- és járulékmentesen teheti meg.
Saját tulajdonú gépjármű használata hivatali célra
Ha az alkalmazott a saját tulajdonú – ideértve a házastárs tulajdonában lévőt is - gépjárműjét kiküldetési rendelvény alapján használja hivatali célra, akkor a munkáltató a költségtérítést a kiküldetési rendelvényben meghatározott kilométer-távolságra a 3 Ft/km átalánnyal, valamint a norma szerinti üzemanyagköltséget az APEH által közzétett üzemanyagárral számolva fizetheti ki. Az ilyen térítés esetén sem költségnyilatkozatra, sem külön útnyilvántartás vezetésére nincs szükség, az összeget pedig a jövedelem számításánál figyelmen kívül lehet hagyni. A rendelvényt nem szükséges esetenként kiállítani, hanem a munkáltató által tetszés szerint meghatározott elszámolási időszakra és külszolgálatra is alkalmazható.
Munkába járás saját gépkocsival
A költségtérítés annak a saját személygépkocsival munkába járó munkavállalónak jár, akinek az állandó vagy ideiglenes lakóhelye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz, vagy aki a munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem, vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni, illetve aki mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni. A munkába járás – a munkahely és a lakás közötti oda-vissza távolság figyelembevételével - legfeljebb 3 Ft/km értékben téríthető meg az alkalmazottnak, ha a saját vagy a házastársa tulajdonában lévő autóval közlekedik. Az így meghatározott bevételt a jövedelem számításakor figyelmen kívül lehet hagyni, nem kell igazolást kiállítani, adatot szolgáltatni, és bevallást adni.
Utazás költségei
A vonattal, helyközi díjszabással közlekedő helyi és távolsági autóbusszal munkába járó alkalmazottnak a bérlet, menetjegy árát az erre vonatkozó kormányrendelet szerinti mértékben kötelező megtéríteni. Amennyiben munkába járás céljából a munkáltató veszi meg – a nevére szól a számla – a bérletet, a menetjegyet, akkor ez teljes egészében adómentes juttatásnak számít. Ha a munkáltató úgy téríti meg a munkába járás költségeit, hogy nem kéri a bérlet leadását – miután ezt a kormányrendelet nem tiltja meg –, akkor ez olyan költségtérítésnek számít, amelyet a magánszemély bevételének kell tekinteni. E bevétellel szemben költségként lehet elszámolni a bérlet, menetjegy teljes árát akkor, ha a munkavállaló megvásárolja azokat, és az elévülési időn belül meg is őrzi. Ha viszont a magánszemély nem vásárol bérletet – mert más módon oldja meg a munkába járását –, akkor a kapott költségtérítéssel szemben igazolás nélkül számolhatja el költségként – attól függően, hogy vonattal vagy autóbusszal történő munkába járására kapott térítést – a bérlet árának 80, illetve 86 százalékát.
Mindez azt jelenti, hogy ha a munkáltató úgy dönt, hogy a bejáró dolgozó utazási költségét – a kormányrendelet szerinti mértékben – akkor is megtéríti, ha nem adják le a bérletet, akkor a kifizetett összeget fel kell tüntetni az adóbevallásban vagy a munkáltatói elszámolásban, azonban jövedelem nem keletkezik. Ezek a rendelkezések nem alkalmazhatók a helyi utazási bérlet megtérítésére, az ilyen juttatás – igen szűk kivételtől eltekintve – adóköteles természetbeni juttatásnak számít.
Munkaruha
Adómentes természetbeni juttatás viszont az a munkaruha-juttatás, amelyet törvényben előírt módon és feltételekkel juttatnak az alkalmazottnak. Szintén adómentes a tételesen felsorolt munkakörökben használt munkaruha, valamint az, amelyet olyan munkakörben adnak – és a dolgozó a munkavégzés közben is használja –, amely az egészségre veszélyes, és a ruházat nagymértékű szennyeződését, gyors elhasználódását eredményezi.
Munkásszállás, étkezési hozzájárulás, természetbeni ajándék nyugdíjazáskor
Adómentes a dolgozó munkásszálláson történő elhelyezése, valamint havonta 2200 forintig a természetbeni étkeztetés, továbbá havonta 1400 forintig az étkezési utalvány formájában adott étkezési hozzájárulás. A munkáltató által a magánszemély nyugdíjba vonulásakor természetben adott ajándék után maximum 10 ezer forint értékig ugyancsak nem kell adózni.
Lakáscélú hitel
A munkáltatónak kamatkedvezmény miatti adófizetés nélkül is lehetősége van a munkavállalójának - pénzintézet útján – lakáscélú hitelt nyújtani olyan lakás építéséhez, vásárlásához, bővítéséhez, korszerűsítéséhez, amely lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét. Az ilyen hitel tehát önmagában nem keletkeztet adókötelezettséget, csak abban az esetben, ha annak visszafizetésétől a kifizető eltekint, vagy megfizetését a magánszemélytől átvállalja. Adómentes, vissza nem térítendő lakáscélú támogatást csak szigorú feltételek és korlátok megtartásával a munkáltató adhat a magánszemélynek. Az adómentes juttatás nem lehet több a vételár vagy az építési költség 30 százalékánál, de több munkáltató esetén is legfeljebb 5 évenként egy alkalommal 500 ezer forintig terjedhet, amely összeg több részletben is fizethető.
Bedolgozó költségtérítése
A munkáltató a bedolgozó részére – a munkavégzés jellegétől függően – a különböző költségek fedezetéül költségtérítést fizethet. A kapott költségtérítést a bedolgozónál is munkaviszonyból származó bevételnek kell tekinteni, de ez olyan bevétel, amellyel szemben a felmerült és igazolt költségek elszámolhatók. Ennek keretében valamennyi olyan, számlával igazolt költséget figyelembe lehet venni, amely a munkavégzés kapcsán felmerült. A bedolgozó értékcsökkenési leírást viszont nem alkalmazhat. Ha a bedolgozó nem kívánja a költségeit tételesen, számlák alapján elszámolni, akkor legfeljebb az évi munkabér (munkadíj) 30 százalékának megfelelő összeget vonhat le a kapott költségtérítésből bizonylatok, számlák nélkül. A költségelszámolás feltétele azonban, hogy e tevékenység kapcsán más, jogszabályban meghatározott mértékű költséglevonást nem alkalmazhat. A törvényben meghatározott 30 százalékos költséghányad ugyanis az összes, a bedolgozói tevékenység során felmerült költséget tartalmazza.
Tagnak, választott tisztségviselőnek is adható juttatások
Foglalkozás-egészségügyi szolgálat
Természetbeni juttatás címén nem kell adót fizetni a foglalkozás-egészségügyi szolgálat igénybevétele után, ha a magánszemély – akár mint alkalmazott, akár mint tag - részesül ebben a juttatásban. Az adómentesség a foglalkoztatáshoz szükséges alkalmassági vizsgálatra és a megelőző, gyógyító egészségügyi szolgáltatásra terjed ki. Az ennek kapcsán jelentkező költség a vállalkozási tevékenység érdekében merül fel, az elszámolhatóság feltétele, hogy a cég a szolgáltatásról a nevére szóló számlával rendelkezzen.
Jóléti intézmény
A kifizető által működtetett jóléti intézmény (iskola, óvoda, bölcsőde, diákotthon) költsége a társaságiadó-törvény szerint szintén nem eredményt növelő tétel. Az ilyen szolgáltatás a magánszemély szempontjából adómentes természetbeni juttatásnak minősül. Az állami vagy önkormányzati forrásból finanszírozott művelődési intézmény, előadó-művészeti intézmény szolgáltatása után ugyancsak nem kell adózni, így lehetőség van arra, hogy a kifizető színházjegyet, bérletet váltson az alkalmazottjának, tagjának. A kifizető által működtetett sportintézmény sportrendezvényén nyújtott szolgáltatás – kivéve az utazást, szállást, étkeztetést – is adómentes természetbeni juttatás. Az adómentesség feltétele azt, hogy a társaság valamilyen formában hozzájáruljon (például szabadjegyvásárlással, pályabérléssel) az intézmény költségvetéséhez.
Tagi hitel
Gyakran előfordul, hogy a társaság tagja hitelt nyújt saját társaságának. A tagi hitel mértékét jogszabály nem korlátozza, annak szükségességét egy adórevízió sem kérdőjelezheti meg. Adózási következményei csupán a tagi hitelre fizetett kamatnak vannak. A magánszemély által nyújtott hitelre fizetett kamatnak csak az a része tekinthető 0 százalékkal adózó jövedelemnek, amely nem haladja meg a szerződéskötés idején érvényes jegybanki alapkamat 105 százalékát. Amennyiben a kifizető fizet kamatot a magánszemélytől kapott hitel után, akkor az csak az évi 200 ezer forintot, 1995. december 31-e után létrejött ügyletek esetében pedig személyenként legfeljebb évi 10 ezer forintot meg nem haladó összegben számít kamatjövedelemnek. Az e korlátokat meghaladóan kamat címén szerzett jövedelem a magánszemély progresszíven adózó, egyéb jövedelmének számít.
Tanulmányút, oktatás, tanfolyam
A tanulmányúttal kapcsolatos költség – akár külföldön, akár belföldön merül fel - akkor tekinthető a gazdasági tevékenységgel kapcsolatban felmerült kiadásnak, ha az alkalmazott, a választott tisztségviselő vagy a személyes közreműködésre kötelezett tag utazik el. Az út során felmerülő utazás, szállás költsége – mint a kiküldetés esetén – elismert ráfordítás, a magánszemélynél pedig "nem bevétel".
A tanulmányúthoz kapcsolódó szabadidős szolgáltatás azonban már a magánszemély személyes szükségletét célozza, ezért az így adott természetbeni juttatás után 44 százalék adót kell fizetni.
A továbbképzési költségek számla alapján történő megtérítése nem költségtérítés, hanem "nem bevétel" akkor, ha az oktatást elrendelő az alkalmazottat, választott tisztségviselőt, személyesen közreműködő tagot tevékenységének ellátásához szükséges ismeretek megszerzése érdekében küldi el a tanfolyamra. Azt, hogy a továbbképzésen szerzett ismeretekre a munkavégzés érdekében szükség van, mindenképpen írásban – munkaszerződéssel, tanulmányi szerződéssel, munkaköri leírással, munkáltatói utasítással – alá kell támasztani.
Ha az elismert továbbképzés költségének átvállalása nem a számla bevonása alapján történik, akkor a magánszemély a bizonylatok alapján adóbevallásában számolhatja el a kiadásokat. Ha a továbbképzésben nem az előbb említett kör vesz részt, valamint az oktatásra nem a tevékenység végzése érdekében van szükség, akkor a pénzbeli juttatás visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatásnak számít, amivel az adózás előtti eredményt meg kell növelni. Nem pénzbeli juttatás esetén az ilyen címen felmerülő költség adóköteles természetbeni juttatásnak számít, a megfizetett adóval együtt adóalap-korrekció nélkül elszámolható.
A felsoroltakból is látható tehát, hogy sokkal szűkebb azoknak a juttatásoknak a köre, amely a társaság tagjának, választott tisztségviselőinek adható.
Adóelőleg-levonás
Az alkalmazottakat foglalkoztató munkáltatónak és – a személyesen közreműködő tag, választott tisztségviselő szempontjából – a kifizetőnek az adóelőleg-levonás és adóelszámolás kötelezettségével is számolnia kell.
A munkáltatónak a vele munkaviszonyban álló alkalmazott rendszeres béréből az annak tizenkétszeresére eső adó egytizenketted részét kell adóelőleg címén havonta levonnia. Az adóelőleg megállapításánál – az adókedvezmények közül – figyelembe kell venni:
–a nyugdíjat és a nyugdíj adójának levonását,
–az igazolás alapján a súlyosan fogyatékosnak járó kedvezményt,
–a bérfizetést megelőzően az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a magánszemély általi igazolt tagdíjbefizetés után járó kedvezményt,
–az adójóváírást (ha a munkavállaló nem kéri ennek mellőzését),
–a nyugdíjjárulékra vonatkozó kedvezményt,
–a bérfizetést megelőzően a magánnyugdíjrendszer keretében a magánszemély tagdíját kiegészítő igazolt, saját (tőle levont) befizetés után járó kedvezményt, valamint
–a családi (gyermek, illetve eltartotti) kedvezményt.
A nem havi rendszerességű bér kifizetése esetén a fentiek szerint meg kell határozni a várható adó összegét e kifizetés nélkül, valamint ennek figyelembevételével, és a két adóösszeg különbözetét kell levonni. Ha a munkáltató egy hónapon belül több részletben fizeti ki a havi rendszeres bért, a havi tényleges bér megállapítása után kell kiszámítani és levonni az adóelőleget. A korábbi hóközi kifizetés során a hó végi elszámolásig az e kifizetésre eső adóelőlegnek megfelelő összeg visszatartható.
A társas vállalkozás tagja részére kifizetett összegből a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó szabályok értelemszerű alkalmazásával kell az adóelőleget levonni, az adókedvezmények figyelembevételénél azonban fontos, hogy ez a jövedelem nem minősül bérnek, tehát nem jár az adójóváírás.
A választott tisztségviselő juttatásából 40 százalék adóelőleget kell levonni, kivéve akkor, ha úgy nyilatkozik, hogy várható éves összevonás alá eső jövedelme nem éri el az 1 millió forintot. Ebben az esetben az adóelőleget az adótábla szerint lehet levonni. Természetesen évente többszöri kifizetés esetén a jövedelmet göngyölíteni kell, és az adóelőleget a göngyölített jövedelemre figyelemmel kell megállapítani. A nyugdíjjárulékra járó 25 százalékos adókedvezményt ilyenkor is figyelembe kell venni.
Adóelszámolás
A munkáltatónak a magánszemély nyilatkozata alapján el kell készítenie az év végi adóelszámolást, amely az adóbevallással egyenértékű. A munkáltatónak továbbá túlfizetés esetén az adókülönbözetet vissza kell térítenie. Nyilatkozattételre akkor van lehetőség, ha a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól, vagy egymást követően több munkáltatótól származik önálló vagy nem önálló tevékenységből bevétele, továbbá egyéb jövedelme, nyugdíja, valamint akkor is, ha kizárólag munkáltatójától szerez kamat-, osztalék-, árfolyamnyereség címén jövedelmet. Ha a társas vállalkozás a tagjának önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelmet fizet ki, és a magánszemély e jövedelmek vonatkozásában egyébként nem kötelezett adóbevallás adására, szintén helye van a nyilatkozattételnek.
Egyéb adóterhek
A nem önálló tevékenység keretében foglalkoztatottak után a társaságnak a járulék és egészségügyi hozzájárulás mellett munkaadói járulék és szakképzési hozzájárulás fizetésével is számolnia kell.
A szakképzési hozzájárulás mértéke 1,5 százalék, alapja pedig a kettős könyvvitelt vezetőnél az éves beszámolóban kimutatott bérköltség, egyszeres könyvvitelt vezetőnél a tag személyes közreműködésének ellenértéke kivételével a pénzforgalmi könyvvitelben elszámolt bérköltség. Bérköltségnek a KSH munkaügyi statisztikai fogalmak szerint a munkáltatónál keresetként meghatározott kifizetés számít.
A munkaadói járulékként a munkaviszony alapján kifizetett és elszámolt bruttó munkabér, illetmény (kereset), végkielégítés, jubileumi jutalom, betegszabadság idejére adott díjazás, adóköteles természetbeni juttatás, adóköteles étkezési és üdülési hozzájárulás után 3 százalékot, a munkaviszony keretében biztosított cégautó után pedig az adó 25 százalékát kell fizetni.
ÖNÁLLÓ TEVÉKENYSÉG
Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely tevékenység nem tartozik a nem önálló tevékenységek körébe, vagy amelyek adózására a törvény nem állapít meg külön szabályokat.
Az önálló tevékenység közé tartozik:
–a megbízási szerződés alapján végzett tevékenység,
–a szellemi tevékenység,
–az ügynöki tevékenység,
–a bérbeadói tevékenység,
–a választott könyvvizsgáló tevékenysége, továbbá
–a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás, feltéve hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el.
A rendszeresen önálló tevékenységet végző magánszemélynek adószámot kell kérnie az adóhatóságtól.
Az önálló tevékenység jövedelme progresszíven adózik, a bevételnek része az ezzel összefüggésben fizetett költségtérítés is. A jövedelemtartalmat vagy a tételesen igazolt, a tevékenység érdekében felmerült költség levonásával, vagy a törvény által vélelmezett 10 százalékos költséghányad alkalmazásával lehet megállapítani. Diktált jövedelemszámítás esetén a magánszemély az adott adóévben önálló tevékenységből származó bevételének egyikére sem, valamint az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítésre sem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást. A jövedelem meghatározásáról költségnyilatkozatot kell tenni, ebben maximum a bevétel 50 százalékáig lehet költséget meghatározni. Ha a magánszemély az év közben nyilatkozott költségeket a bevallás elkészítésekor nem tudja ténylegesen igazolni, akkor a nyilatkozott és a ténylegesen elszámolt költségkülönbözet után 12 százalék "büntetőadót", erre pedig tételes egészségügyi hozzájárulást is fizetni kell. Ezt a szabályt nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a költségkülönbözet nem több 5 százaléknál.
Szellemi tevékenység
Az önálló tevékenységek közül a szellemi tevékenységre adókedvezményt érvényesíthet a magánszemély az adóbevallás elkészítésekor. A kedvezmény mértéke a jövedelem 25 százaléka, legfeljebb 50 ezer forint. Az adókedvezmény azonban kizárólag a szabadalmi oltalomban részesülő, valamint a szerzői jogi védelem alá tartozó alkotásokból származó jövedelemre vonatkozik. A tevékenységet a kifizetőnek minden esetben a szerzői jogról szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével kell minősítenie.
Bérbeadói tevékenység
Az ingó dolog bérbeadásáért kapott jövedelem önálló tevékenységből származónak számít, azonban a termőföldön kívüli ingatlan bérbeadása főszabályként külön adózó jövedelem. A bevétel része a kapott költségtérítés, az egész jövedelemnek számít, és nincs lehetőség költséglevonásra, az adó mértéke 20 százalék. A magánszemély azonban – választható módon – jövedelmét megállapíthatja az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint is (a jövedelem progresszíven adózik, a költségek a bevételből levonhatók), de a döntés legalább négy adóévre szól. A választásnál szempont lehet az is, hogy a külön adózó bérbeadás jövedelme után nem kell tételes egészségügyi hozzájárulást fizetni, a progresszíven adózó után azonban a bérbeadó magánszemélynek igen.
Az önálló tevékenységet végzőnek is adható juttatások
Ajándék, reprezentáció
A kifizető ajándéka akkor nem adózik, ha azt állami, egyházi ünnephez vagy családi eseményhez kapcsolódóan kapja a magánszemély, és értéke nem haladja meg alkalmanként az 500 forintot. Értékhatár nélkül nem bevétel az az ajándéktárgy, amelyet a magánszemély a tevékenységének végzésével szoros összefüggésben üzleti, hivatali, diplomáciai esemény alkalmával kap, feltéve ha az ajándékozó ezt reprezentáció címén számolja el. Reprezentációs költségnek az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel és ital, valamint az ezenfelül nyújtott természetbeni ellátás, az üzleti ajándékozás, az állami ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez kapcsolódó munkahelyi megemlékezésen, taggyűlésen, közgyűlésen felmerült költségek áfa és szja nélküli értéke tekintendő. A társaság adózás előtti eredményét a természetbeni juttatásként nem adózott reprezentációs költségként elszámolt összegnek az árbevétel 0,5 százalékát meghaladó részével meg kell növelni.
Hivatali, üzleti utazás
Az önállóan tevékenykedő személy is küldhető hivatali, üzleti utazásra, ennek költségtérítése a magánszemélynél nem számít bevételnek, amennyiben az utazásra a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében kerül sor. A hivatali, üzleti utazást megfelelően alá kell támasztani, ha ugyanis az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények arra utalnak, hogy az utazás csak látszólagosan üzleti, akkor azt nem lehet költségként elszámolni. A költségelszámolás további feltétele, hogy a cég erről a nevére szóló számlával is rendelkezzék. A külföldi kiküldetéskor adott juttatásból kettős korlát figyelembevételével állapítható meg a nem adózó rész. A társaság által adott összegből levonható annak 30 százaléka, legfeljebb azonban a kiküldetés időtartamára számított napi 10 USA-dollár. Fontos, hogy a bevételt, az igazolás nélkül elszámolható összeget, az adót és a levonandó adóelőleget forintban kell meghatározni. Az átváltáskor a juttatást megelőző hónap 15. napján érvényes, az MNB által közzétett devizaárfolyammal kell számolni.
Üdülési csekk
A cégnek lehetősége van arra, hogy a Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott üdülési csekkel járuljon hozzá a vele bármilyen jogviszonyban lévő magánszemélynek és hozzátartozóinak a pihenéséhez. A névre szóló üdülési csekk 50 százaléka, de több kifizető esetén is legfeljebb évi 20 ezer forint adómentes természetbeni juttatásnak számít. A kedvezmény további feltétele, hogy a kifizető az eddig kapott üdülési kedvezményről nyilatkoztassa a magánszemélyt, az általa nyújtott kedvezményről pedig adatot szolgáltasson az adóhatóságnak. A nyilatkozatot mindkét félnek meg kell őriznie.
Adóelőleg-levonás
Az önálló tevékenységet végzőtől a kifizetőnek – még akkor is, ha a kifizetés számla ellenében történik – adóelőleget kell levonnia. Az adóelőleg mértéke 40 százalék, ennél kevesebb csak akkor vonható le, ha a magánszemély nyilatkozatot tesz, hogy az éves jövedelme várhatóan nem éri el az 1 millió forintot. Az adóelőleg-levonás alapja vagy a bevétel 90 százaléka, vagy a költségnyilatkozatban nyilatkozott költségek levonása után megmaradt rész. Az adókedvezmények közül a nyugdíjjárulékra vonatkozót lehet figyelembe venni. A kifizetett jövedelmekről az adóévet követően adatot kell szolgáltatni.
EGYÉNI VÁLLALKOZÓ
Vállalkozó az a magánszemély, aki belföldön saját nevében és kockázatára rendszeresen, haszonszerzés céljából üzletszerű gazdasági tevékenységet végez, és vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, továbbá az a magánszemély, akinek a tevékenységét a törvény vállalkozási tevékenységnek minősíti (például az egyéni ügyvéd, a közjegyző, a bírósági végrehajtó, a magánorvos, a magánállatorvos).
Az egyéni vállalkozó jövedelme külön adózó jövedelemnek számít. A jövedelem megállapítására választható a vállalkozói személyi jövedelemadózás, az átalányadózás, valamint meghatározott tevékenységek esetén a tételes átalányadózás.
Vállalkozói személyi jövedelemadózás
A vállalkozói személyi jövedelemadózást választó egyéni vállalkozó a személyi kivétje után progresszíven adózik, a vállalkozói jövedelme után 18 százalék, az osztalékalapja után pedig 20, illetve 35 százalék adót fizet. A vállalkozói jövedelmet a bevételekből a jövedelemadó-törvényben megengedett, igazolt költségek levonásával kell megállapítani. Ez azt is jelenti, hogy a munkavégzéssel kapcsolatosan felmerült költségek elszámolására neki, nem pedig a megbízónak van lehetősége.
Átalányadózás
Az átalányadózást annak az egyéni vállalkozónak érdemes választani, aki a költségeit nehezebben tudja igazolni, várhatóan nem lesz vesztesége, és inkább a könnyebb könyvvezetést vállalja. Az átalányadózás választására az a főállású, illetve a tb-ellátásokról szóló 1997. évi LXXX. törvény szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő (nyugdíjas) vállalkozó jogosult, akinek az e tevékenységéből származó vállalkozói bevétele az évi 4 millió forintot nem haladta meg – vagy várhatóan nem fogja meghaladni. Ez az értékhatár 15 millió forint akkor, ha a vállalkozói igazolványban feltüntetett tevékenység bevétele kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Kormányrendelet alapján végzett kiskereskedelmi tevékenységéből származott. További feltétel, hogy a vállalkozó az átalányadózás megkezdésének időpontjától ne álljon munkaviszonyban, az áfatörvény szerint alanyi adómentes legyen – a kiskereskedőknél ez nem feltétel -, valamint az adóévben ne lépje túl a bejelentkezéskor feltételül szabott bevételi értékhatárt.
Az átalányadózónak tételes költségelszámolásra nincs lehetősége, a levonható költséghányadot – a végzett tevékenységtől függő mértékben – a törvény vélelmezi. Bármely egyéni vállalkozói tevékenység esetén a levonható költséghányad 35 százalék, kiegészítő tevékenységet végző esetében 17 százalék, amely nagynak igazán nem mondható (gyakorlatilag a kötelezően fizetendő járulékon túl 10 százalék egyéb költség fedezetére szolgál).
Tételes átalányadózás
A tételes átalányadózást a fodrász, a kozmetikus, a késes és köszörűs, a kosárfonó, a népi háziszőttes-készítő és a személyszállító egyéni vállalkozó választhatja. Az adózás jellemzője, hogy az adó összege az elért bevétel nagyságától függetlenül tevékenységenként változóan (100-120 ezer forint között) meghatározott. A tételes átalányadózónak nincs lehetősége a költségek levonására.
Az egyéni vállalkozónak adható juttatások
Az egyéni vállalkozó saját nevében, saját kockázatára végzi tevékenységét, ezért a megbízó igen kevés juttatást adhat adókonzekvencia nélkül. Így részesülhet az egyéni vállalkozó reprezentációban, üzleti vendéglátásban, üdülési csekk is adható neki, de az oktatást, továbbképzést a vállalkozónak magának kell finanszíroznia, vagy a hivatali utazás során felmerült költségeket, napidíjat is csak neki van lehetősége elszámolni.
A munkavégzéshez kapcsolódó juttatásokat a megbízó társaság jellemzően úgy tudja finanszírozni, hogy ez a vállalkozói díj részét képezi, ebben az esetben nem beszélhetünk adóköteles természetbeni juttatásról. Az így kapott bevétellel szemben az egyéni vállalkozó azokat a költségeket tudja elszámolni, amelyeket a jövedelemadó-törvény engedélyez. Ha a megbízó átalányadózót, tételes átalányadózót foglalkoztat, akkor a vállalkozó nem számolhat el költséget, értékcsökkenést, veszteséget.
Adóelőleg-levonás
Ha a magánszemély igazolja, hogy egyéni vállalkozó, akkor az e tevékenységre tekintettel kifizetett összegből a társaságnak nem kell adóelőleget levonnia. Igazolásként elfogadható a vállalkozói igazolvány fénymásolatának megőrzése. A kifizetőnek az egyéni vállalkozónak kifizetett jövedelmekről adatot sem kell szolgáltatnia.
