A munkavállalónak a napi, heti pihenőidőn túl, minden naptári évben hosszabb időtartamú fizetett pihenőidő, rendes szabadság is jár. Ezen túlmenően bizonyos esetekben fizetés nélküli szabadság is megilleti a dolgozót. Az előbbiek mellett a munkavállaló kérésére a munkáltató is engedélyezhet fizetés nélküli vagy fizetett rendkívüli szabadságot.
Rendes szabadság
A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg. Ez a rendes szabadság nemcsak az első, hanem minden további munkaviszony után is jár. A jogosultság feltételeit azonban minden munkaviszony esetében külön-külön kell vizsgálni. A rendes szabadság a részmunkaidőben alkalmazott munkavállalót is megilleti.
A rendes szabadság a munkaviszony keretében munkában töltött időre, valamint a munkában nem töltött időtartamok bizonyos eseteire jár. Így rendes szabadság jár a keresőképtelenséget okozó betegség tartamára (a táppénzre való jogosultságtól függetlenül), a szülési szabadság idejére, a 10 éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első évére, a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára, a tartalékos katonai szolgálat idejére és minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállalót távolléti díj illeti meg vagy átlagkereset-fizetésben részesül.
A szabadság mértéke
Az évi rendes szabadság alap- és pótszabadságból tevődik össze. Az alapszabadság mértéke 20 munkanap, amely a munkavállaló életkorától függően fokozatosan emelkedik. Pótszabadság a törvényben meghatározott jogcímeken kötelezően megilleti a munkavállalót, de ezen túlmenően a kollektív szerződés és a munkaszerződés is megállapíthat pótszabadságra való jogosultságot.
Főszabályként a többféle címen járó pótszabadság korlátozás nélkül megilleti a munkavállalót, tehát azokat együttesen kell megadni. A kollektív szerződés azonban e tekintetben kedvezőtlenebb feltételeket is megállapíthat a munkavállalóra nézve. Kötelezően jár a fiatalkorú munkavállalónak évente 5 nap pótszabadság, a 16 éven aluli gyermekét nevelő munkaviszonyban álló szülők egyikének egy gyermek után 2, két gyermek után 4 nap, a vak munkavállalónak évente 5 nap, a föld alatt, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozóknak 5 nap, a megszakítás nélkül üzemelő munkahelyen rendszeresen munkaszüneti napon is foglalkoztatott munkavállalónak pedig annyi nap, aminek kiadásával az érintett éves munkaidőkerete a teljes munkaidőnek felel meg. (A munkavállaló naptári évre járó szabadságát az alap- és pótszabadság összeszámításával mindig év elején kell megállapítani.)
A szabadság kiadása
A szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg. Az alapszabadság egynegyedét a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni abban az esetben, ha a munkavállaló már legalább 3 hónapja áll munkaviszonyban a munkáltatónál, és a szabadság kiadására vonatkozó kérését a szabadság kezdete előtt legalább 15 nappal megelőzően közölte. A munkáltató nem aprózhatja el a szabadságot, ezért kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérése adható ki.
A szabadság kiadásának időpontjáról előzetesen kellő időben tájékoztatni kell a munkavállalót. Az így közölt időponttól a munkáltató egyoldalúan csak rendkívül indokolt esetben térhet el, s a munkavállalónak ezáltal okozott káráért, költségéért neki kell felelnie. Ez alapján marasztalta el a bíróság azt a munkáltatót, aki a megbeszélt szabadság megkezdése előtt négy nappal közölte a pénztáros munkakörben foglalkoztatott munkavállalójával, hogy leltározás miatt nem mehet szabadságra, és amikor a dolgozó mégis elment az előre lekötött és más időpontra el nem halasztható jugoszláviai társasutazására, fegyelmi határozatával alapbércsökkenéssel sújtotta (BH 1976/127. számú jogeset).
A szabadságot az esedékesség évében kell kiadni. Kivételes esetekben a törvény lehetőséget ad a következő évben való kiadásra is. Ilyen kivételes helyzetet teremthet a munkáltató fontos gazdasági érdeke vagy a munkáltató betegsége, illetve a személyét érintő más elháríthatatlan akadály. Így például a munkavállaló hivatkozhat arra, hogy azért nem tudta az esedékesség évében kivenni a szabadságát, mert munkatorlódás miatt ez lehetetlen volt. Ezt az állítását azonban neki kell bizonyítania (LB M. törv. I.10.185/1990.). A bármilyen okból ki nem adott éves szabadság kiadását egyébként a munkavállaló az esedékesség évének utolsó napjától számított 3 éves elévülési időn belül követelheti.
A szabadság kiadásánál a munkarend szerinti munkanapokat kell figyelembe venni. Az ötnapostól eltérő munkarendben foglalkoztatott munkavállalók esetében célszerű az év elején a tárgyévre járó szabadság mértékének megállapításával egyidejűleg a munkáltatónak azt is megállapítania, hogy a munkavállalót megillető szabadságnapok – heti ötnapos munkarend mellett - egybefüggő szabadságkiadás esetén milyen naptári időtartamra mentesítenék a munkavégzés alól, és erre az időtartamra a munkavállalóra irányadó munkarend szerint hány munkanap esik. Az így megállapított munkanapnak megfelelő szabadságot kell ezután a munkavállalónak a tárgyév folyamán biztosítania.
Pénzbeli megváltás
A szabadságot nem lehet pénzben megváltani, ettől a felek megállapodása esetén sem lehet eltérni. A szabadság pénzbeli megváltásának csak a törvényben meghatározott kivételes esetekben van helye. Ilyen a munkaviszony megszűnése és a sorkatonai vagy polgári szolgálatra való bevonulás akkor, ha a dolgozó a munkaviszony megszűnéséig vagy a behívásig a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságát nem kapta meg. Ha viszont a munkaviszony megszűnéséig a munkavállaló több szabadságot vett igénybe, mint ami megilletné, a különbözetre kifizetett díjazást köteles visszafizetni a munkáltatónak, kivéve ha a munkaviszony a munkavállaló sorkatonai vagy polgári szolgálatra való behívása, nyugdíjazása, halála vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg. A rendes szabadság fizetett szabadság, ezért annak idejére a dolgozót távolléti díj illeti meg.
Fizetés nélküli szabadság
A munkavállaló kérésére a munkáltató fizetés nélküli szabadságot biztosíthat, melynek időtartamát a jogszabály nem korlátozza. A törvény kötelezővé teszi a fizetés nélküli szabadság engedélyezését a gyermek gondozása céljából a szülési szabadság letelte után a gyermek 3 éves koráig, tartósan beteg vagy fogyatékos gyermek esetén 10 éves koráig. A gyermek 12. életévéig betegség miatt otthoni ápolása céljából a gyermek 12 éves koráig jár a fizetés nélküli szabadság, de legfeljebb 2 évre, valamint lakásépítés céljára legfeljebb 1 évig lehet a dolgozó fizetés nélküli szabadságon.
Betegszabadság
A munkavállalót naptári évenként 15 munkanap illeti meg a betegsége miatti keresőképtelensége idejére betegszabadság címén, erre az időre tehát nem jogosult táppénzre a dolgozó. A keresőképtelenség igazolására a kezelőorvos jogosult.
Szülési szabadság
A terhes, illetve a szülő nőt szülési szabadság illeti meg. A szülési szabadság 24 hét, amit úgy kell kiadni, hogy 4 hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essék.
