A hatékony munkavégzés elengedhetetlen feltétele a munka- és a pihenőidő – a munkakörnek megfelelő – helyes arányának megállapítása. Sem a munkahelyi túlfoglalkoztatás, sem a sorozatos kényszerpihenő nem válik a munkáltató hasznára, ahogy ez nem tesz jót a munkahely légkörének sem. E téren igen fontos mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára a kiszámíthatóság, a jó idő- és erőbeosztás.
A munkaidő az az idő, ami alatt a munkavállalót munkavégzési, a munkáltatót pedig foglalkoztatási kötelezettség terheli. A munkavégzésre előírt idő mindenképp munkaidő, függetlenül attól, hogy ezalatt ellátja-e a munkáltató a munkavállalót munkával, avagy sem. Az állásidő is munkaidő, melyhez bérfizetési kötelezettség társul. A munkába járás, illetve a hazautazás ideje ellenkező megállapodás hiányában természetesen nem számít bele a munkaidőbe.
Rendes munkaidő
Rendes munkaidőben a dolgozó külön utasítás nélkül, a munkaszerződésénél fogva köteles a munkavégzésre.
Teljes munkaidő
A teljes munkaidő eltérő megállapodás hiányában napi 8 óra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkavállalót kötelező heti 5 napon át napi 8 órában foglalkoztatni. Ettől eltérően is megállapodhatnak a felek, a napi 8 óra átlagának figyelembevételével. Így például kiköthetik azt is, hogy csak heti 4 munkanapon, de napi 10 órában végez munkát a dolgozó, vagy azt, hogy épp fordítva, heti 6 napon át dolgozik, de csak naponta 6,5 órát. A heti 40 óránál rövidebb teljes munkaidő megállapítását természetesen nem korlátozza jogszabály, ez a felek szabad akaratának függvénye.
A törvény erejénél fogva csupán heti 36 óra azok munkaideje, akik radioaktív sugárártalomnak kitett munkahelyen legalább napi 3 órát dolgoznak, továbbá a fizikai munkát végző vakoknak és egyes egészségre ártalmas munkakörökben (például azbesztfeldolgozás, trigépkezelés stb.) foglalkoztatottaknak.
Napi 8 óránál hosszabb teljes munkaidőt – a kollektív vagy a munkaszerződésben – kizárólag annak a munkavállalónak lehet megállapítani, aki részben vagy egészben készenléti jellegű munkakörben dolgozik. A teljes munkaidő ilyenkor sem haladhatja meg azonban a napi 12 órát.
Készenléti jellegűek azok a munkakörök, amelyekben az előírt feladatok elvégzése nem igényel folyamatos, állandó munkavégzést. A munkaidő bizonyos részében a munkavállaló rendszeresen tényleges igénybevétel helyett csak a munkavégzésre készen áll. Tipikusan ilyen munkakörök például a portás, biztonsági őr, fűtő, taxis stb.
Részmunkaidő
A rendes munkaidő másik fajtája a részmunkaidő, amit a munkaszerződésben kell meghatározni. E téren a felek szabadon állapodhatnak meg, hiszen ahogy a részmunkaidő elnevezéséből is kitűnik, az értelemszerűen csak rövidebb lehet a teljes munkaidőnél. Munkaidőkeretben is meghatározható a munkaidő tartalma, a napi 8 órás munkaidőmérték alapulvételével. A munkaidő heti, havi vagy ennél hosszabb, de legfeljebb éves keretben határozható meg. 2 hónap átlagában a napi munkaidőnek mindig meg kell egyeznie a teljes munkaidővel, a munkáltatói szintű kollektív szerződés ettől annyiban térhet el, hogy a 2 hónap helyett 4 hónapot írhat elő, a több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződés pedig maximum 6 hónapra tágíthatja ezt az időkeretet.
MUNKAREND
A munkaidő-beosztás általános meghatározása a munkarend, amit a kollektív szerződés vagy ennek hiányában a munkáltató határoz meg. Így beszélhetünk például folyamatos, folytonos munkarendről vagy több műszakos munkarendről.
Folyamatos munkarend
Folyamatos a munkarend, ha a munkavégzés a hétköznapokon, illetve az üzemelési napokon megszakítás nélkül folyik (a legtöbb munkahely heti 5 napon át tartó napi 8 órás munkaidejével ilyen).
Folytonos munkarend
Folytonos a munkarend, ha nem csak hét közben, de hétvégén is megszakítás nélkül folyik a munkavégzés. Több műszakos munkarend esetén a napi üzemelési idő meghaladja a munkavállalók napi teljes munkaidejét, így a munkavállalók 1-1 napon belül egymást váltva végzik azonos tevékenységüket.
Munkaidő-beosztás
A munkavállaló napi rendes munkavégzésének idejét a munkarenden belüli konkrét munkaidő-beosztás határozza meg, a napi munkaidő kezdési és befejezési időpontjának megállapításával. A munkaidő-beosztást a munkarend által szabott keretek között a munkáltató állapíthatja meg. Így a munkáltató a munkaidőt egyes munkanapokon beoszthatja egyenlően és egyenlőtlenül is. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén azonban a napi munkaidő 4 óránál rövidebb és 12 óránál hosszabb semmiképp nem lehet.
Kötetlen munkaidő
A munkáltató olyan munkarendet is megállapíthat, ami nem határozza meg a napi munkaidő kezdetét és végét. A kötetlen munkaidő akkor indokolt, amikor előre nem mérhető fel a napi munkafeladatok mennyisége és az, hogy mikor kell a feladatokat a dolgozónak elvégeznie. Ilyen munkakör pl. az üzletkötő, az ügynök stb.
Osztott munkaidő
Osztott napi munkaidőt (például naponta reggel 6 órától 10 óráig, majd délután 3 órától este 7 óráig tartó munkaidő) csak a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása írhat elő, tehát erről a munkáltató egyoldalúan nem határozhat. A napi munka befejezése és a másnapi munkakezdés között azonban legalább 11 óra pihenőidőt kell biztosítani, ezt kollektív szerződés vagy a felek megállapodása minimum 8 órára lecsökkentheti. Igen gyakori ez a fajta munkaidő-beosztás a tömegközlekedésben, vendéglátóiparban stb. Az egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munka esetén mindig oda kell figyelni arra, hogy a dolgozó legfeljebb napi 6 óra munkaidőben foglalkoztatható ilyen tevékenység körében.
Éjszakai munkavégzés
Éjszakai munkavégzésnek tekintendő a 22 óra és reggel 6 óra között végzett munka a törvény erejénél fogva, ettől eltérni a munkaszerződésben csak a munkavállaló javára lehet. Mivel az éjjel végzendő munka komolyan igénybe veszi a szervezetet, a törvény tiltja a fiatalkorúak, terhes nők és kisgyermekes anyák (a gyermek egyéves koráig) éjjeli munkára történő foglalkoztatását. A munkaidő-beosztást a munkavállalóval természetesen mindig előre kell közölni (legalább 1 héttel előbb és legalább 1 heti időtartamra), e szabálytól érvényesen eltérni csak a dolgozó javára lehet.
PIHENŐIDŐ
A pihenőidő az az időtartam, ami alatt a munkavállalónak – regenerálódása érdekében – nem kell munkát végeznie, a munkáltatót pedig ez időre nem terheli foglalkoztatási kötelezettség. A pihenőidő mindenki által ismert fajtái a munkaközi szünet, a napi pihenőidő, a heti pihenőnap és a munkaszüneti nap.
Munkaközi szünet
A munkaközi szünet időtartamát tekintve a legrövidebb, napi 6 órát meghaladó munkaidő esetén naponta minimum 20 perc. Általában ez az ebédelésre, illetve esetlegesen rövidebb pihenésre is lehetőséget nyújt. A munkaközi szünetet nemcsak munkaidőn belül, hanem azon kívül, a munkaidő megszakításával is ki lehet adni. A munkaidőn kívül, kiadott munkaközi szünet idejére nem jár munkabér.
A törvény erejénél fogva kötelező a munkaidőn belül kiadni a munkaközi szünetet a készenléti jellegű munkakörben, illetve abban az esetben, ha három- vagy több műszakos, illetve a megszakítás nélküli üzemelés miatt a munkaidő nem szakítható meg, továbbá, ha az olyan munkakörökben, ahol az étkezés munkaidőn belül is biztosítható (például vendéglátóiparban). Túlóra esetén gyakrabban jár munkaközi szünet. Ilyenkor minden egybefüggő 3 óra túlóra után jár 20 perc.
Napi pihenőidő
A napi pihenőidő értelemszerűen a két munkanap közötti időtartam, amely legalább 11 óra hosszú. A kollektív szerződés ezt az időtartamot minimum 8 órára szállíthatja le.
A napi pihenőidőt mindig egybefüggően, folyamatosan kell biztosítani a napi munkavégzés befejezését követően. Ez alól egy esetben tehet kivételt a kollektív szerződés, amikor előírhatja, hogy a készenlétet követően nem illeti meg a munkavállalót a napi pihenőidő.
Heti pihenőidő
Heti pihenőidőként a dolgozónak heti 2 pihenőnap jár, ebből az egyiknek vasárnapra kell esnie. Az általánostól eltérő munkarend esetén lehetőség van arra, hogy ennél rövidebb, de hetente legalább 42 órás megszakítás nélküli pihenőidőt biztosítsanak a munkavállalónak úgy, hogy ebbe a vasárnap is beleessék. Abban az esetben, ha a munka rendeltetése szerint vasárnap is folyik (például tömegközlekedés, vendéglátóipar), vasárnap helyett egy másik teljes napnak kell beleesnie a heti pihenőidőbe.
A heti pihenőidő kéthetente összevontan is kiadható, kivéve az egészségre ártalmas munkakörökben. Ilyenkor egy pihenőnapnak mindenképp vasárnapra kell esnie. A heti pihenőidő védelmét biztosítja, hogy a munkavállaló rendkívüli munkavégzésként csak kivételesen kötelezhető munkára a heti pihenőnapján. Ha mégis sor kerül erre, másik pihenőnap jár helyette, és 50%-os bérpótlék illeti meg a dolgozót. Amennyiben nem biztosítanak számára másik pihenőnapot, 100%-os bérpótlék jár a munkavállalónak erre a napra.
Munkaszüneti nap
A munkaszüneti napokat a Munka Törvénykönyve tételesen felsorolja: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23. és december 25-26. Ezeken a napokon a dolgozónak nem kell munkát végeznie, és az emiatt kiesett munkaidejére távolléti díj illeti meg.
A folyamatos vagy folytonos munkarendben foglalkoztatottak nem mentesülnek a munkavégzés alól a munkaszüneti napokon sem, de erre az időre nemcsak a munkabérek, hanem ezenfelül az erre az időre járó távolléti díjuk is megilleti őket. Ugyanez az előírás érvényesül azoknál a dolgozóknál, akiket ezen a napon rendkívüli munkavégzésre kötelez a munkáltató.
RENDKÍVÜLI MUNKAIDŐ
A rendkívüli munkaidő 3 fajtáját ismeri a magyar jogi szabályozás, ezek: a túlmunka, a készenlét (ügyelet) és a pihenő- vagy a munkaszüneti napon való munkavégzés.
Túlmunka
Túlmunka esetén a munkavégzés meghaladja a munkavállaló rendes napi munkaidejét, illetve a munkaidőkeretet. Nem tekinthető túlmunkának, amikor a munkáltató a dolgozóját – kérésére - valamilyen okból elengedi a munkaidő alatt, és az így kiesett időt előzetes megegyezés alapján a munkaidőn túl dolgozza le a munkavállaló.
A túlmunka elrendelése általános követelményként soha nem veszélyeztetheti a dolgozó testi épségét, egészségét, és nem jelenthet számára aránytalan megterhelést személyi, családi és egyéb körülményei vonatkozásában.
A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló gyermeke 4 éves koráig, csak beleegyezése esetén rendelhető ki túlmunkára. Beleegyezésük ellenére sem alkalmazhatók túlmunkára a fiatalkorúak, az egészségre ártalmas munkakörben foglalkoztatottak, a terhes nők és a kisgyermekes anyák gyermekük 1 éves koráig.
A túlmunka időbeli korlátozás alá is esik. Négy egymást követő napon nem haladhatja meg az összesen 8 óra időtartamot; naptári évenként pedig maximum 144 óra lehet (ezt a kollektív szerződés 200, a több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés pedig maximum 300 órára emelheti).
E korlátozások alól csak a baleset, az elemi csapás vagy a súlyos kár megelőzése, illetve elhárítása jelenthet kivételt. A túlmunka ellenértékeként a dolgozó munkabérén felül legalább 50% bérpótlékra jogosult. Bérpótlék helyett a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása alapján plusz szabadidő biztosítása is lehetséges. Ellenkező megállapodás hiányában a kötetlen munkaidőben dolgozók és a vezető állású munkavállalók nem jogosultak ellenértékre a túlmunkáért.
Készenlét
Készenlét esetén a dolgozó a rendes munkaidején kívül köteles meghatározott helyen és ideig készen állni a munkavégzésre. Így a készenlét is rendkívüli munkaidőnek számít, és az időbeli korlátozások kivételével erre is érvényesülnek a túlmunka szabályai.
Készenléti díj
A készenlét fejében a munkavállalót készenléti díj illeti meg, amelynek minimuma, ha a készenlét helyét a munkavállaló határozza meg, a személyi alapbér 25%-a. Ha a készenlét ideje alatt tényleges munkavégzésre is sor kerül, a díjazásra a túlmunkánál elmondottak az irányadók.
Ügyelet
Az ügyelet a készenlét olyan fajtája, melynek ideje alatt rendszeresen sor kerül kisebb-nagyobb munkavégzésre. Ennek idejére a készenléti és a túlmunkadíjat egyaránt magában foglaló ügyeleti díjat kell fizetni.
A heti pihenő- és munkaszüneti napon végzett munka
A heti pihenő- és munkaszüneti napon elrendelt munkavégzésre is vonatkoznak a túlmunkánál tárgyalt korlátozások. Az ezen a napon végzett munkáért 50%-os bérpótlék illeti meg a dolgozót, illetve jogosult egy másik pihenőnap igénybevételére. Ha nem adnak ki számára másik pihenőnapot, a dolgozó 100%-os bérpótlékra jogosult.
