A jogorvoslatok

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. szeptember 9.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 1999/06. számában (1999. szeptember 9.)

A jogorvoslathoz való jog az érdemi (ügydöntő, az ügyfél helyzetét, jogait lényegesen befolyásoló) határozatok tekintetében a más szervhez vagy magasabb fórumhoz fordulás lehetősége [5/1992. (I. 30.) AB határozat]. A nem érdemi, nem ügydöntő határozat esetén ilyen felülvizsgálatot nem kötelező biztosítani.

A Magyar Köztársaság Alkotmánya a törvényekben meghatározott keretek között mindenkinek biztosítja a jogorvoslati lehetőséget a jogát vagy jogos érdekét sértő bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen [Alkotmány 57. § (5) bekezdés].

A jogorvoslathoz való jog - alkotmányjogi szempontból – a határozat kifogásolhatóságát jelenti. A jogorvoslat igénybevételének nem előfeltétele a tényleges sérelem igazolása. Ahhoz van joga az ügyfélnek, hogy a döntés jogos érdeket vagy jogot sértő voltát állítsa. Ugyanakkor a jogorvoslati kérelem csak hibás – törvénysértő, megalapozatlan (közigazgatási ügyben célszerűtlen) – határozat esetén teljesíthető.

Jogorvoslati eszközök

Az államigazgatási eljárásban igénybe vehető jogorvoslati eszközök:

- a határozat módosítása,

- a határozat visszavonása,

- a fellebbezés,

- a felügyeleti intézkedés,

- ügyészi óvás.

A határozat módosítása, visszavonása

A határozat módosítása, visszavonása a hatóság jogosítványa. A határozat akkor módosítható vagy vonható vissza, ha

- a határozat jogszabályt sért;

- felettes szerv vagy bíróság még nem bírálta el a határozatot;

- a határozat közlésétől számítva egy év még nem telt el.

A közigazgatási szerv csak egy ízben élhet a visszavonás, módosítás lehetőségével; az intézkedés nem sérthet jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot. Jogszabály kizárhatja, vagy külön feltételhez kötheti a határozat módosítását vagy visszavonását.

Fellebbezés

A közigazgatási eljárásban a rendszerint előforduló jogorvoslati eszköz a fellebbezés. Fellebbezni csak első fokú határozat ellen lehet, ugyanakkor – igen szűk kivételtől eltekintve – csaknem minden első fokú érdemi határozat megfellebbezhető. Az érdemi döntést megelőző határozatok, valamint a szakhatósági állásfoglalások csak az érdemi határozat elleni fellebbezésben támadhatók meg.

Nem fellebbezhető határozatok

Kizárt a fellebbezés az alábbi eljárásokban:

- a kisajátítási határozat [a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet 19. §];

- a versenyfelügyeletet ellátó szerv határozata [a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény 41. §, valamint a helyébe lépő 1996. évi LVII. törvény 83. §];

- a hatósági ár megállapítójának határozata [az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 17. §];

- az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet határozatai [az árutőzsdéről és az árutőzsdei ügyletekről szóló 1994. évi XXXIX. törvény 33. §, illetve az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló 1990. évi VI. törvény];

- az ipari és kereskedelmi miniszternek a közraktár állami felügyelete körében hozott határozata [a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény];

- a Közbeszerzési Döntőbizottság határozata [a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XI. törvény];

- az ipari és kereskedelmi miniszter a címernek védjegyelemként való használatát megtiltó határozata [a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény 4. §];

- a gazdasági kamara közigazgatási ügyben hozott határozata [a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény, valamint a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 31. §];

- a képviselő-testület hatósági ügyben hozott határozata [a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény];

- az ingatlannak egyházi tulajdonba adásáról rendelkező határozat [a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény 13. §];

- a biztosítási önkormányzat közgyűlési határozata [a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló, már hatályban nem lévő 1991. évi LXXXIV. törvény 23. §];

- a nevelési, oktatási intézmény foglalkozási, pedagógiai programjának vagy szervezeti és működési szabályzatának jóváhagyását megtagadó (fenntartói) határozat [a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 84. §];

- a művelődési és közoktatási miniszternek jogszabálysértő intézményi szabályzatot, döntést megsemmisítő határozata [a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 74. §];

- az Országos Rádió és Televízió Testület határozata [a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény];

- a nemzeti gondozási díj iránti kérelem elutasítását tartalmazó határozat [a nemzeti gondozásról szóló 1992. évi LII. törvény 6. §];

- a belügyminiszternek állampolgársági ügyekben hozott határozata [az állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény];

- az ideiglenes tartózkodási engedély iránti kérelmet elutasító határozat [a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény];

- az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésével kapcsolatos bizottsági döntés [az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény 19. §].

Ki fellebbezhet?

Fellebbezést mindenekelőtt az ügyfél nyújthat be, de rajta kívül az is, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz. Így például a szakértő is fellebbezhet a határozatnak azon része ellen, amely a szakértői díj összegét állapítja meg, amennyiben a szakértő vitatja a szakértői díj összegének megállapítását. A fellebbezés joga megilleti azt a szervet is, amelynek a feladatkörébe tartozik az adott ügy gondozása (például a természetvédelmi hatóság megfellebbezheti egy konkrét építési engedély kiadása kapcsán a határozatnak a védett fák kivágására vonatkozó részét).

Fellebbezési okok

A fellebbezés benyújtható a határozat jogellenessége, megalapozatlansága, célszerűtlensége miatt, de eljárási szabálytalanság vagy a teljesítési határidő irreális volta okából is. A fellebbezést indokolni nem kötelező, elegendő, ha a fellebbező személy tudatja a hatósággal, hogy a határozatot magára nézve sérelmesnek tartja. A fellebbezésben az ügyfél új tényekre vagy bizonyítékokra is hivatkozhat.

Fellebbezési határidő

A fellebbezési határidő – ha a jogszabály másként nem rendelkezik – a határozat közlésétől számított tizenöt nap. Különös eljárási szabályok ennél rövidebb, vagy hosszabb fellebbezési határidőt is megállapíthatnak.

Ha a fellebbezésre nyitva álló határidőt az ügyfél elmulasztja, akkor fellebbezését elkésettnek kell tekinteni. Az elkésett fellebbezést a fellebbezés elbírálására egyébként jogosult szerv utasítja el, érdemi vizsgálat nélkül, így ez a határozat nem tekinthető érdemi határozatnak.

Igazolási kérelem

Az elkésett fellebbezéssel egy időben igazolási kérelem terjeszthető elő. Ha az igazolási kérelemnek a hatóság helyt ad, akkor ez azt eredményezi, hogy az első fokú határozat elveszíti alaki jogerejét, és az ellenérdekű ügyfél sem nyilatkozhat már a fellebbezési eljárásban a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogaira, és a fellebbezést olyannak kell tekinteni, mintha az arra megállapított határidőn belül érkezett volna az első fokú szervhez.

Lemondás a fellebbezésről

A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról – kifejezett nyilatkozattal – lemondhat. Ez hozzájárulhat az eljárás meggyorsításához, a határozat mielőbbi jogerőre emelkedéséhez.

A fellebbezés illetéke

A fellebbezés benyújtásakor a fellebbező fél illetéket köteles fizetni. Az első fokú államigazgatási határozat elleni fellebbezés illetéke, ha az 1999. évi XCIII. törvény (Itv.) másként nem rendelkezik, és a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben megállapítható, a fellebbezéssel érintett vagy a fellebbezésben vitatott összeg minden megkezdett tízezer forintja után kétszáz forint, de legalább háromezer forint, legfeljebb háromszázezer forint. Ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke háromezer forint.

A jogorvoslati eljárásban megfizetett valamennyi illetéket az ügyfélnek vissza kell téríteni, ha az államigazgatási hatóság vagy a bíróság által felülvizsgált államigazgatási határozat vagy intézkedés az ügyfél hátrányára részben vagy egészben jogszabálysértőnek bizonyult [Itv. 32. §].

Halasztó hatály

A fellebbezésnek halasztó hatálya van a határozat végrehajtására. A fellebbezéssel megtámadott döntés tehát mindaddig nem hajtható végre, amíg az ügy újabb elbírálása nem történik meg. A fellebbezéshez fűződő halasztó hatály mint jogi hatás azonban csak akkor következik be, ha a jogorvoslati kérelmet határidőn belül benyújtották, a jogorvoslat lehetősége nem korlátozott vagy kizárt, és a jogorvoslatot az arra jogosult terjesztette elő.

A közigazgatási határozat azonnali végrehajtása

Előfordulnak olyan esetek, amikor elodázhatatlanná válik a határozat azonnali végrehajtása. Ilyenkor az államigazgatási szerv a határozat azonnali végrehajtását rendeli el. Ilyenkor nem érvényesül az a főszabály, hogy a fellebbezéssel megtámadott döntés mindaddig nem hajtható végre, amíg a felettes szerv érdemben nem dönt az ügyben.

Az Áe. 63. §-ának (2) bekezdése szigorú feltételekhez köti a határozat azonnali végrehajtásának elrendelését. A határozat azonnali végrehajtását a határozatban ki kell mondani és meg kell indokolni.

A határozat azonnali végrehajtását akkor lehet elrendelni, ha:

- az életveszély miatt vagy közbiztonság érdekében szükséges (például a budapesti VI. kerületi Ó utcai lakóház összeomlásakor a lakók kihelyezését azonnali hatállyal el kellett rendelni, hiszen minden késlekedés az épület teljes összeomlásával, a benne lakók pusztulásával járhatott volna);

- az azonnali végrehajtás elmaradása jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna (például bányászati tevékenység felfüggesztése, a környezetet súlyosan veszélyeztető tevékenységtől való eltiltás),

- a határozat valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik (például egy idős magatehetetlen nagynéni tartására kötelez egy közeli hozzátartozót a hatóság, ha kivárná a tizenöt napos fellebbezési határidőt, valamint a harmincnapos ügyintézési határidőt, és nem biztosít folyamatos tartást az arra rászorultnak, a másodfokú határozat kézbesítése idejére a rászorult már éhen halna),

- törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet más fontos ok miatt az azonnali végrehajtást lehetővé teszi.

A fellebbezés elbírálása

A fellebbezést ahhoz a közigazgatási szervhez lehet előterjeszteni, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta. Az első fokú közigazgatási szerv megvizsgálja, hogy a fellebbezésben foglaltak saját hatáskörben elintézhetők-e, amennyiben nem, köteles az iratokat a fellebbezési határidő leteltétől számított nyolc napon belül a felettes hatósághoz felterjeszteni.

A fellebbezést a felettes államigazgatási szerv bírálja el és hoz az ügyben másodfokú határozatot. A felettes szerv a fellebbezéssel megtámadott határozatot és az azt megelőző eljárást teljeskörűen vizsgálja meg, tekintet nélkül arra, hogy ki fellebbezett és milyen okból. A felettes szerv a fellebbezésben foglaltakhoz nincs kötve, így nemcsak a határozatnak a fellebbezéssel megtámadott részét, hanem az egész határozatot és az egész alapeljárást jogosult és köteles felülvizsgálni. Ezen túlmenően a fellebbezés során elvégzendő felülvizsgálat nem csupán a jogszabályok megtartására, hanem a döntés célszerűségére, a mérlegelésre és a méltányosságra is kiterjed.

A másodfokú eljárásban az alapeljárásban hozott határozat mind a fellebbező terhére, mind a fellebbező javára megváltoztatható. A felettes szerv a felülvizsgálat nyomán a fellebbezéssel megtámadott határozatot helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. Helybenhagyásra akkor kerül sor, ha az alapeljárásban hozott határozat ténybelileg is, jogilag is megalapozott.

A határozat megváltoztatása

A határozat megváltoztatására akkor van lehetőség, ha a bizonyítás szűk körű kiegészítésére volt szükség, és ennek eredményeként más tényállás, illetve más jogi következtetés állapítható meg az ügyben. A határozat megváltoztatására kerül sor abban az esetben is, ha a másodfokú hatóság a jogi következtetések levonása, vagy a jogszabályok alkalmazása tekintetében kisebb jelentőségű hibát észlel.

A határozat megsemmisítése

A felettes szerv az első fokú határozatot megsemmisíti, és az ügyben eljárt szervet új eljárás lefolytatására utasítja, ha az első fokú határozat (vagy eljárás) hibája a másodfokú eljárásban nem orvosolható. Így például, ha a tényállás megállapítása elnagyolt, új kötelezettet kell bevonni az eljárásba, az első fokú szerv alapvetően tévesen állapította meg az alkalmazandó jogszabályokat stb. Az új eljárásra utasítás során rá kell mutatni az első fokú eljárásban elkövetett hibákra, és iránymutatást kell adni arra, hogy a megismételt eljárásban milyen eljárási cselekményeket kell még elvégezni.

Felügyeleti intézkedés

A felügyeleti intézkedés a jogszabálysértés orvoslásának hivatalból történő módja. Ha a felettes szerv célvizsgálat, felügyeleti vizsgálat vagy más jelzés alapján azt állapítja meg, hogy az államigazgatási ügyintézés adott ügyben nem jogszerű, élhet a felügyeleti intézkedés lehetőségével. Ennek keretei között az államigazgatási szerv jogszabálysértő határozatát a felettes államigazgatási szerv megváltoztathatja vagy megsemmisítheti, és az ügyben eljárt államigazgatási szerv új eljárás lefolytatására utasíthatja.

A felügyeleti intézkedés kizárólag – anyagi jogi vagy eljárásjogi – jogszabálysértés észlelése esetén alkalmazható. Kizárt a felügyeleti intézkedés alkalmazása, ha

- a határozatot a bíróság már felülvizsgálta;

- a határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene;

- a határozat jogerőre emelkedésétől számítva egy év eltelt (nem ideértve a semmisség esetét);

- jogszabály kizárja vagy feltételhez köti a megsemmisítést, megváltoztatást, és a feltételhez kötés esetében az adott feltétel nem áll fenn.

Az ügyészi óvás

Ügyészi óvásra akkor kerül sor, ha az ügyész az általános törvényességi felügyeleti jogkörében állapít meg törvénysértést. Az óvást az ügyész a törvénysértést elkövető szervhez vagy annak feletteséhez nyújtja be, aki rövid határidőn belül köteles az óvást megvizsgálni.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. szeptember 9.) vegye figyelembe!