Az ügyvezetés megválasztása, díjazásának megállapítása
A gazdasági társaságok ügyvezetését a vezető tisztségviselők – a közkereseti és a betéti társaságnál az üzletvezetésre jogosult tag vagy tagok, a közös vállalatnál az igazgató, a korlátolt felelősségű társaságnál pedig az ügyvezető vagy ügyvezetők – látják el. A részvénytársaság külön kategóriát képez, hiszen ennél a társasági formánál testületi vezetést hozott létre a jogi szabályozás, az igazgatóság tagjait kell így vezető tisztségviselőknek tekinteni. A zártkörűen működő részvénytársaság alapító okirata úgy is rendelkezhet azonban, hogy az igazgatóság törvényben meghatározott jogait egy személy, a vezérigazgató gyakorolja.
A gazdasági társaság legfőbb szervének kizárólagos hatáskörébe tartozik a vezető tisztségviselők megválasztása (a társaság megalakulásakor az ügyvezetést ellátó személyeket a létesítő okiratban kell kijelölni). A megbízatás az érintett személy elfogadásával jön létre. A megbízás ellátásáért – törvényi tiltó rendelkezés hiányában – a társaság legfőbb szerve díjazást állapíthat meg. (A díjazás megállapításának jogát a korlátolt felelősségű társaság, illetve a részvénytársaság létesítő okirata a felügyelőbizottságra ruházhatja.) A társasági törvény rögzíti, hogy nem részesíthető díjazásban a felszámolás alatt álló társaság vezető tisztségviselője a fizetésképtelenség jogerős megállapításától követően a felszámolási eljárás teljes tartama alatt.
A díjazás alapjául szolgáló jogviszonyok
A díjazás, valamint a díjazáshoz kapcsolódó közterhek a vezető tisztségviselői jogviszony jellegének függvényében változnak. Adójogi és társadalombiztosítási szempontból alapvető jelentősége van annak, hogy a megbízatást munkaviszony, megbízási jogviszony, illetve – ha az ügyvezetést ellátó személy a társaságnak tagja is egyben – a társasági szerződésben vállalt személyes közreműködés keretén belül látják el. Érdekességként említendő meg, hogy a társasági jog szabályai szerint, amennyiben a vezető tisztségviselő az ügyvezetés feladatait munkaviszony keretében látja el, kettős jogviszonyról van szó. A munkaviszonytól függetlenül a vezető tisztségviselő sajátos megbízási jellegű társasági jogviszonyban áll. Mindez a megbízatás megszűnésekor jut jelentőséghez. A vezető tisztségviselő megbízása indokolás nélküli visszahívással bármikor megszüntethető, a munkaszerződés felmondásához azonban felmondási okra van szükség. Kettős jogviszonynál a visszahívás mellett a munkaviszonyt is meg kell szüntetni a munkajog szerinti felmondással. Felmondás hiányában – a vezető tisztség megszűnése mellett – a munkaviszony továbbra is fennáll. A vezető a felmondás érvényességét a munkaügyi bíróság előtt vitathatja, a jogellenesség megállapításának esetére azonban visszahelyezést nem, csak kártérítést kérhet.
A vezető tisztségviselői jogviszony szempontjából is speciális szabályozást találunk a részvénytársaságnál. Az igazgatóság elnökének, illetve tagjának tisztsége erre irányuló munkaviszony keretében nem látható el. Az igazgatósági tagsági jogviszony tehát kizárólag a társasági jog és a polgári jog szerinti megbízási jogviszony lehet.
Adózási szempontból a munkaviszonnyal egy tekintet alá esik, így nem önálló tevékenységnek minősül a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése akkor, ha az annak ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás költségei között számolják el, továbbá a jogszabály alapján választott tisztségviselő tevékenysége is. A társadalombiztosítási szabályok a biztosított fogalmát használják a járulékfizetési kötelezettség és az ellátásra való jogosultság megállapításakor. Biztosítottnak tekinthető ennek alapján:
– a munkaviszonyban álló személy, tekintet nélkül arra, hogy teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatják,
– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó,
– a díjazás ellenében, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében – megbízási jogviszonyban – személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységéből származó, a tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét.
Társas vállalkozónak minősül a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve e társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony).
A társadalombiztosítási jogszabályhoz fűzött kommentár külön megemlíti, hogy a társas vállalkozás tagjai csak akkor tekinthetők társas vállalkozónak, ha munkaviszony, illetőleg megbízási jogviszony nélkül, de ténylegesen és személyesen közreműködnek a társaság tevékenységében. A tagsági viszony kizárólag az ügyvédi iroda, az oktatói és a gépjárművezető-képző munkaközösség esetében jelent egyben társas vállalkozói minőséget is, mert ezeknél a társas vállalkozásoknál a tagsági viszony eleve feltételezi a személyes közreműködést. A szabadalmi ügyvivői társaság, a betéti társaság, a közkereseti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, illetőleg ezek előtársaságai esetében önmagában a tagsági viszony nem jelent egyben társadalombiztosítási jogviszonyt, azaz társas vállalkozói viszonyt, hiszen a tagsággal már nem jár együtt automatikusan a személyes munkavégzés kötelezettsége.
Adóterhek
Személyi jövedelemadó
A munkaviszony és a személyes közreműködés keretében végzett tevékenység jövedelme a személyijövedelemadó-törvény kategóriái szerint nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek tekinthetők, amely az adóévben megszerzett összes önálló tevékenységéből származó, valamint egyéb jövedelemmel együtt összevont adóalapot képeznek. A személyi jövedelemadót az összevont adóalap után kell kiszámítani. Ha a jövedelem legfeljebb négyszázezer forint, az adómérték 20%. Négyszázezer és egymillió forint között 30%, egymillió forint felett 40% adót köteles a magánszemély fizetni.
A megbízási szerződés alapján fizetett megbízási díj (ha a megbízott nem személyesen közreműködő tag, hanem kívülálló, pl. kft.-ügyvezető esetén) önálló tevékenységből származó jövedelemnek tekinthető. Az önálló tevékenység bevételével szemben a költségeket tételes költségelszámolással vagy 10 százalékos költséghányad alkalmazásával kell megállapítani. A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén az adott adóévben önálló tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem, valamint az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítésre sem alkalmazhat tételes költségelszámolást. A kifizető a jövedelem megállapításakor a magánszemély nyilatkozata szerinti összeget, legfeljebb azonban a kifizetés teljes összegének 50 százalékát költségként köteles figyelembe venni és levonni. A költségekre vonatkozó nyilatkozat hiányában a kifizetés teljes összegének 90 százaléka tekinthető jövedelemnek.
A megbízási díj a magánszemély összevont adóalapjának részét képezi, amely után a fenti szabályok szerint kell a fizetendő személyi jövedelemadót megállapítani.
Adóelőleg
A munkáltató a munkaviszonyból származó, havonta fizetett rendszeres jövedelemből adóelőleget köteles vonni. Az adóelőleg összege az adott havi jövedelem tizenkétszerese szerint várható számított adó egytizenketted része. Az adóelőleg levonásánál figyelembe kell venni:
– a súlyosan fogyatékos magánszemélynek járó kedvezményt, azzal, hogy a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendő egyszer, annak megállapítását követően igazolni;
– a bérfizetést megelőzően az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár(ak)ba fizetett munkáltatói hozzájárulás és/vagy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár(ak)ba a magánszemély által történt igazolt tagdíjbefizetés után járó kedvezményt;
– a havi adójóváírást – amely az adott havi rendszeres és nem rendszeres bér 10 százaléka, de legfeljebb havi 3000 forint –, feltéve hogy a magánszemély írásban nem kéri az adójóváírás mellőzését;
– a társadalombiztosítási jogszabály rendelkezései szerint a nem megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulék, illetve a magánnyugdíjrendszer keretében – nem megállapodás alapján és nem kiegészítésként – fizetett tagdíj havi együttes összegének a 25 százalékát;
– a bérfizetést megelőzően a magánnyugdíjrendszer keretében a magánszemély tagdíját kiegészítő igazolt, saját (tőle levont) befizetés után járó kedvezményt;
– a családi kedvezményt.
Az idei évben bevezetett családi kedvezményt főszabályként az érvényesítheti, akinek a családi pótlékot fizetik. Az együtt élő házastársak közös nyilatkozata alapján – a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéb feltételek fennállása esetén – a kedvezményt a családipótlék-fizetés ellenére az érintett házastársa is érvényesítheti.
Rokkantsági járadékban részesülő, súlyosan fogyatékos eltartott esetében a családi kedvezményt annál a személynél kell figyelembe venni, aki a háztartásában együtt élő, adóköteles jövedelemmel rendelkező személyekkel együttesen írásban nyilatkozik, hogy saját háztartásában folyamatosan gondoskodik a fogyatékos személy ellátásáról, és a családi kedvezményt rajta kívül más nem veszi igénybe.
A bér kifizetőjének az adóelőleget a fenti rendelkezések értelemszerű alkalmazásával kell kiszámítania és levonnia.
A kifizetőnek az általa kifizetett összevont adóalapot képező jövedelemből – esetünkben a megbízási díjból – 40 százalék adóelőleget kell levonnia akkor is, ha a kifizetés számla ellenében történik. Az adóelőleget a jövedelemmel kapcsolatos nyugdíjjárulék- és magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedménye csökkenti.
Ha a magánszemély írásban nyilatkozik, hogy az adóévben az összevont adóalapot képező jövedelme várhatóan nem haladja meg az 1 millió forintot, a 40 százalékos általános adóelőlegtől eltérően a kifizető a jövedelem adótábla szerinti adójának az e jövedelemmel kapcsolatos nyugdíjjárulék- és magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedményével csökkentett összegét vonja le adóelőlegként. Ha az adóév folyamán több alkalommal fizet ki ugyanazon magánszemélynek az összevont adóalapba tartozó jövedelmet, akkor kifizetésenként az adóév elejétől kezdődően e jövedelmeket összesítenie kell, és ennek az összesített jövedelemnek az adótábla szerint kiszámított adóját az e jövedelmekkel kapcsolatos nyugdíjjárulék- és magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedményével csökkentenie kell. Ebből az összegből le kell vonni az általa már korábban levont adóelőlegek összegét és az így kiszámított különbözetet kell adóelőleg címén levonnia (göngyölítéses módszer).
A gazdasági társaság a vezető munkavégzésével kapcsolatos, különféle jogcímeken fizetett díjakat, járulékokat a költségei között számolja el.
Családi adókedvezmény a gyakorlatban
A személyi jövedelemadóról szóló törvény 47. § (5) bekezdés f) 1-3. pontjában foglalt családi adókedvezmény évközi megosztására a házasfelek között lehetőség van, ha erre vonatkozó együttes nyilatkozatot tesznek a munkáltatónál, illetve a bér kifizetőjénél. Az évközi megosztást a saját háztartásban eltartott gyermekek száma alapján lehet megvalósítani. Év végén a családi pótlékban nem részesülő másik házastárs csak akkor veheti igénybe a családi adókedvezményt, ha annak a házastársnak, aki a családi pótlékot kapja, nem volt elegendő adója az adókedvezmény teljes körű vagy részleges érvényesítésére. Ekkor a nem érvényesített kedvezményt a másik együtt élő házastárs érvényesítheti. A családi adókedvezmény év végi érvényesítésének törvényi feltétele, hogy az adóbevallásban, illetve az azt helyettesítő munkáltatói elszámolásban mindkét házastárs feltüntesse az eltartott(ak) természetes azonosító adatait vagy adóazonosító jelét. A családi adókedvezmény megosztására sem az élettársak, sem a külön háztartásban élő házastársak nem jogosultak.
(1999/27. APEH-iránymutatás)
A társadalombiztosítás terhei
Társadalombiztosítási járulék
A foglalkoztató a munkavállaló után a biztosítási kötelezettséggel járó jogiszony alapján fizetett, járulékalapot képező jövedelem után 1999. január elsejétől havonta 33 százalékos társadalombiztosítási járulékot fizet. Ebből a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 22 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke pedig 11 százalék. A jelenleg hatályos jogi szabályozás szerint a jövő évtől a foglalkoztató által fizetendő társadalombiztosítási járulék – ezen belül a nyugdíjjárulék – mértéke egy százalékkal csökken. A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a fentiektől eltérően kizárólag 5 százalékos baleseti járulék fizetésére kötelezett.
Nem képez járulékalapot:
– a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege,
– a foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely nem haladja meg havonta a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 115 százalékát.
A társas vállalkozás a biztosítottnak minősülő társas vállalkozó után szintén 33 százalékos társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. A járulék alapja ebben az esetben a társas vállalkozó részére a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem, de legalább havi átlagos szinten a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér. Ha a járulékfizetési kötelezettség egy teljes naptári hónapon át nem áll fenn, egy naptári napra a minimálbér harmincadrészét kell figyelembe venni.
A megbízott csak akkor tekinthető társadalombiztosítási szempontból biztosítottnak, ha az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének 360 százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét. A kifizető ennek megfelelően csak a minimálbér 30 százalékát meghaladó összegű megbízási díj után köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni.
Járulékalapot képező jövedelem
A járulékalapot képező jövedelem:
– a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-tv.) szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az szja-törvényben szabályozott kis összegű kifizetésből származó jövedelmet is, továbbá az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értéke, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, továbbá a hivatásos nevelőszülői díj,
– a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított és a Magyar Köztársaság területén biztosítással járó jogviszonyban álló külföldi személy esetén a fentiek szerinti jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér.
Egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék
A társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó munkavállaló és a társas vállalkozó 1999. január 1-jétől 8% (2000. január 1-jétől 9%) nyugdíjjárulékot köteles fizetni. A magán-nyugdíjpénztári tag nyugdíjjáruléka 2%, azzal, hogy ezenfelül a magánnyugdíjpénztárnak 6% (2000. január 1-jétől 8%) tagdíjat is kell fizetni. A biztosítottak által fizetendő egészségbiztosítási járulék egységesen 3%.
Megbízási díj esetén a kifizető a minimálbér 30 százalékát meghaladó összegű megbízási díj után köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni. A társadalombiztosítási járulék alapjául szolgáló összeg után nyugdíjjárulékot (nyugdíjjárulék + magán-nyugdíjpénztári tagdíj) és egészségbiztosítási járulékot is fizetni kell.
A járulékfizetés felső határa
A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot a járulékalapul szolgáló jövedelem, legfeljebb azonban a tárgyévi bruttó átlagkereset kétszeresének megfelelő összege után kell megfizetni. A járulékfizetési felső határ 1999. január 1-jétől napi 5080, évi 1 854 200 Ft.
A járulékfizetési felső határt évente január 1-jétől, év közben kezdődő jogviszony esetében a biztosítással járó jogviszony kezdete napjától az adott év december 31. napjáig kell számítani. Az évi összeghatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni azokat az időtartamokat, amelyre a foglalkoztatott személynek járulékalapul szolgáló jövedelme nem volt, így különösen, ha táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben részesült, katonai (polgári) szolgálatot teljesített, a fizetés, díjazás nélküli időszakot. A megállapított járulékfizetési felső határt időközben csökkenteni kell az említett időszakok naptári napjainak száma és a napi járulékfizetési felső határ szorzatával. E rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a biztosítással járó jogviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg. Amennyiben a biztosítottól a foglalkoztató több nyugdíj-, illetőleg egészségbiztosítási járulékot vont le, a túlfizetésként jelentkező nyugdíj-, egészségbiztosítási járulékot 15 napon belül a foglalkoztató visszafizeti.
Társas vállalkozó esetén, ha a biztosítási kötelezettség a naptári év teljes tartama alatt nem áll fenn, a járulékfizetési felső határt a biztosítási kötelezettség időtartamával arányosan kell meghatározni. Amennyiben a társas vállalkozó egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonyban is áll, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem.
Az egészségügyi hozzájárulás
Tételes egészségügyi hozzájárulás
1999. január elsején lépett hatályba az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény, amelynek a rendelkezései értelmében tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség terheli a kifizetőt a természetes személlyel fennálló alábbi jogviszony alapján:
– munkaviszony,
– tagi jogviszony (kivéve az iskolai szövetkezetnek, szövetkezeti csoportnak a nappali tagozatos tanulóval, hallgatóval fennálló jogviszonyát), ha ennek alapján a tag a kifizető tevékenységében személyesen közreműködik,
– megbízási jogviszony, ha a természetes személynek az ebből származó jövedelme eléri az előző hónap első napján érvényes havi minimálbér 30 százalékát, illetőleg naptári napokra számítva annak harmincadrészét,
– választott tisztségviselői jogviszony (ideértve a helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati képviselőt is), ha a választott tisztségviselő tevékenységéből származó jövedelme eléri az előző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének 30 százalékát, illetőleg naptári napokra számítva annak harmincadrészét.
A megbízási és a választott tisztségviselői jogviszony esetén tételes egészségügyi hozzájárulást kell fizetni akkor is, ha a jövedelem kifizetése nem havonként, hanem időszakonként vagy a tevékenység befejezését követően történik, feltéve ha a jogviszony tartama alatt a jövedelem naptári napokra számított átlaga eléri a minimálbér 30 százalékát.
Ha a természetes személynek egyidejűleg több foglalkoztatása, jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó további jogviszonya alapján nem kell a tételes egészségügyi hozzájárulást fizetni. Ha a munkaidő egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetőt terheli, ahol a munkaidő a leghosszabb. Azonos tartamú munkaidők esetén, vagy ha a munkaidőt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidő és a jövedelem is azonos, a hozzájárulás azt a kifizetőt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdődött. A heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért.
A tételes egészségügyi hozzájárulás összege havonta 3600 forint (naptári naponként 120 forint). Ha a fizetési kötelezettség alapjául szolgáló jogviszony nem áll fenn a hónap teljes időtartama alatt, a hozzájárulást naptári napokra kell megfizetni.
Százalékos hozzájárulás
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás terheli a munkáltatót, kifizetőt az alábbiakban meghatározott jövedelem után. Ha a százalékos egészségügyi hozzájárulás alapjául szolgáló jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy a kifizetőt e jövedelem után nem terheli jövedelemadó- (adóelőleg-) megállapítási kötelezettség, az egészségügyi hozzájárulást a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg, vallja be, és fizeti meg.
Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni az összevont adóalapba tartozó, az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett azon összeg után, amely nem képez azonban tb-járulék-alapot, valamint a külön adózó jövedelmek közül többek között:
– a 35 százalékos adóterhet viselő osztalék,
– a társadalombiztosítási járulékalapot nem képező természetbeni juttatások – az üzemanyagköltség-térítés kivételével –,
– a kamatkedvezményből származó jövedelem,
– az egyösszegű járadékmegváltások,
– a kis összegű kifizetések, ha a természetes személy a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított, vagy a külön törvény szerint nem minősül alkalmi munkavállalónak.
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás az alapját képező jövedelem 11 százaléka, cégautónál a cégautó utáni adó 25 százaléka.
Ha a kifizetés önálló tevékenységére tekintettel vagy költségtérítés címén történik, és a magánszemély bármely bevételéből az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség és az adóbevallásban elszámolt igazolt költség különbözete után a magánszemély köteles a 11 százalékos egészségügyi hozzájárulás megfizetésére.
Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást többek között az alábbi jövedelmek után:
– táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás,
– a nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek,
– a kifizető által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetőt terhelő összege,
– a kifizető által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely nem haladja meg a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 115 százalékát, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány.
Adómentes díjazások
Ajándék
A társaságtól (munkáltatótól, kifizetőtől) kapott ajándék adóköteles természetbeni juttatás, amely után a kifizető 44 százalékos adót köteles fizetni. Adómentes azonban a nyugdíjba vonuláskor adott, 10 000 Ft-ot meg nem haladó ajándék, illetve az ajándék 10 000 Ft-ot meg nem haladó része. Ugyancsak a kifizető által állami és egyházi ünnephez, továbbá a családi eseményhez kapcsolódóan a magánszemélynek kifizetőnként legfeljebb évi három alkalommal adott ajándék értékéből alkalmanként az 500 forintot meg nem haladó összeg, valamint annak a terméknek és szolgáltatásnak az értéke, amelyet a magánszemély a tevékenységének végzésével szoros összefüggésben üzleti, hivatali, diplomáciai esemény alkalmával reprezentáció címén kap. Az adóköteles ajándék után a foglalkoztató 33 százalék társadalombiztosítási járulékot fizet. A biztosítottat ellenben az ajándék után nem terheli járulékfizetési kötelezettség.
Üdülési csekk
A kifizető által a magánszemélynek a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott névre szóló üdülési csekk ellenértékéből adott engedmény az üdülési csekk értékének 50 százalékáig, de – több kifizető esetén is – legfeljebb az évi 10 ezer forintig terjedő rész adómentes. Adómentességet kizárólag az a kifizető érvényesíthet, aki (amely) a juttatásban részesülő magánszemélytől az szja-törvényben előírt nyilatkozatot beszerezte és annak alapján megállapítható, hogy a magánszemély számára adómentes engedmény adható. Az adómentes természetbeni juttatás társadalombiztosítási szempontból nem képez járulékalapot. Az üdülési hozzájárulás után azonban 3 százalék munkaadói járulékot kell fizetni.
Étkezési hozzájárulás
Adómentes természetbeni juttatásnak tekinthető a természetben nyújtott étkezés értékéből legfeljebb havi 2200 forint, vagy a kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány értékéből legfeljebb havi 1400 forintig terjedő összeg, kedvezmény, azzal azonban, hogy a magánszemély egy adott hónapban csak egyféle (vagy a 2200 forintig, vagy az 1400 forintig terjedő) kedvezményt vehet igénybe. (Természetben nyújtott étkeztetés: a munkahelyen vagy a törvényes munkaközi étkezési szünet idejében a munkahely elérhető körzetében meleg étkeztetést biztosító szolgáltatónál a munkavégzés napján elfogyasztott étel.) Az adómentes juttatás után társadalombiztosítási, nyugdíj- és egészségbiztosítási kötelezettség nem áll fenn.
A fentiek szerinti adómentességi határt meghaladóan teljesített pénzbeli vagy természetbeni juttatás olyan adóköteles jövedelem, amely után 33 százalék társadalombiztosítási járulékot kell fizetni. A biztosítottnak kizárólag az adóköteles pénzbeli hozzájárulás után kell járulékot fizetnie. Hangsúlyozni kell, hogy az adómentesség kizárólag a munkáltató által adott étkezési hozzájárulásra terjed ki, a kifizető által adott étkezési hozzájárulás adóköteles.
Az étkezési hozzájárulás után a munkaadó 3 százalék munkaadói járulékot köteles fizetni.
Lakáscélú támogatások
Mentesül a személyi jövedelemadó megfizetése alól:
– a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabály alapján nyújtott támogatás, valamint a lakáscélra nyújtott hiteltámogatás jogszabály alapján elengedett része,
– a külön jogszabályban meghatározott lakáscélú hiteltörlesztési támogatás,
– a lakáscélú felhasználásra, lakás korszerűsítésére az alkalmazottnak pénzintézet útján, annak igazolása alapján adott, vissza nem térítendő munkáltatói támogatás (ideértve a munkáltató által nyújtott lakáscélú hitelből elengedett összeget is), a vételár vagy az építési költség igazolt összegének 30 százalékáig, de több munkáltató esetén is az utolsó folyósítástól számított legfeljebb 5 évenként 500 ezer forintig terjedő összegben. Az adómentesség további előfeltétele, hogy a lakás nem haladhatja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét. A lakáskorszerűsítés fogalma alatt a jogszabály szerinti komfortfokozat növelését kell érteni.
Az általános szabályoktól eltérően a kamatkedvezmény címén származó jövedelem után nem kell személyi jövedelemadót fizetni, ha a jövedelem lakáscélú hitel kamatkedvezményéből keletkezik, amennyiben a hitelt a munkáltató pénzintézet útján, annak igazolása alapján adja munkavállalójának olyan lakása építéséhez, vásárlásához, bővítéséhez, korszerűsítéséhez, amely lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét. Lakáskorszerűsítés fogalma alatt ilyenkor is a jogszabály szerinti komfortfokozat növelését kell érteni.
Biztosítás átvállalt díja
Adómentes az a jövedelem, amelyet a kifizető a belföldi székhelyű biztosítóintézettel kötött kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, a baleset-biztosítás, a teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítás díjának fizetése formájában juttat a magánszemélynek. A biztosítás díja után társadalombiztosítási-, nyugdíj- és egészségbiztosításijárulék-fizetési kötelezettség nem áll fenn.
Munkába járás költségtérítése
Adómentes juttatás a munkáltatótól a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén – a munkában töltött napokra számolva – a magánszemélynek adott összeg. A költségtérítés összege a munkahely és a lakás közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 3 Ft/km. A munkába járás költségeinek további megtérítése a magánszemély nem önálló tevékenységből származó jövedelmének minősül, az elszámolt kilométer-távolságot egyébként magáncélú felhasználásnak kell tekinteni. Az adómentes költségtérítés nem képez járulékalapot sem a foglalkoztatónál, sem a biztosítottnál.
Saját gépjármű használat költségeinek megtérítése
Igazolás nélkül számolható el a munkáltató által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből az eseti belföldi kiküldetési rendelvényben meghatározott km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az APEH által közzétett üzemanyagár, valamint 3 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével kifizetett összeg.
A saját tulajdonú – ideértve a házastárs tulajdonát is – jármű üzemanyag-felhasználása, továbbá számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el. Üzemanyag-felhasználás címén:
– az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár, vagy
– a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás vehető figyelembe, azzal, hogy a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-felhasználási norma szerint számított mennyiség.
A saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül, az átalányban érvényesíthető értékcsökkenési leírás helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 3 Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható. Az adómentes költségtérítés nem képez járulékalapot sem a foglalkoztatónál, sem a biztosítottnál.
Adóköteles juttatások
Jutalom
A vezető tisztségviselők a rendszeres díjazáson felül eredménytől függő jutalomban (prémium, célprémium) is részesülhetnek általában a kimagasló munkavégzés, illetve a cég sikeres működése esetén.
A személyijövedelemadó-törvény rendelkezései értelmében nem önálló tevékenység bevételének számít minden olyan vagyoni érték, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben pénzbeli formában vagy természetbeni munkabérként rendszeresen vagy esetenként kap. Ha a magánszemély munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, akkor a munkáltatónak az adóelőleg megállapításához az ilyen jövedelem felvételét megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem tizenkétszereséhez hozzá kell adnia a nem rendszeres jövedelmet, majd az így kapott összeg szerint várható számított adót csökkentenie kell a munkaviszonyból származó rendszeres havi jövedelem tizenkétszerese szerint várható számított adó összegével.
A jutalom mint adóköteles jövedelem után a munkáltató 33 százalék társadalombiztosítási járulékot és munkaadói járulékot, a munkavállaló pedig 8 százalék nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tag 2 százalékot + 6 százalék tagdíjat), 3 százalék egészségbiztosítási járulékot, valamint 1,5 százalék munkavállalói járulékot köteles fizetni.
Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba fizetett díj
A nem önálló tevékenység bevételének számít az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár-tag magánszemély esetében a munkáltatói tag által az adóévben befizetett munkáltatói hozzájárulás is. Megbízási jogviszony esetén egyéb jövedelemnek kell tekinteni a kifizető (de nem a munkáltató által) fizetett adóköteles biztosítási díjat.
Az összevont adóalap adóját csökkenti az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár(ak)ba az adóévben a magánszemély tag befizetésének és/vagy a magánszemély tag munkáltatója munkáltatói hozzájárulásának:
– kiegészítő nyugdíjpénztár esetében az 50 százaléka,
– kiegészítő egészségpénztár esetében a 25 százaléka,
– kiegészítő önsegélyező pénztár esetében a 25 százaléka,
de együttesen legfeljebb 100 ezer forint.
A fentiek szerint meghatározott összeg további 30 ezer forinttal növelten érvényes – utoljára az öregségi nyugdíja megállapításának évében – azon magánszemély esetében, aki 2020. január 1-je előtt tölti be a jogszabályok alapján reá vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárt.
Nem képezi a járulék alapját a tag javára teljesített munkáltatói hozzájárulás azon része, amely nem haladja meg a minimálbér 115 százalékát (25 875 Ft-ot), e fölött azonban 33 százalék társadalombiztosítási járulékot kell fizetni.
A személyi jövedelemadó alapjába tartozó összeg után a munkavállaló, megbízott 8 százalék nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tag 2 százalékot + 6 százalék tagdíjat), 3 százalék egészségbiztosítási járulékot köteles fizetni.
Osztalék, ellenérték nélküli értékpapír-juttatás tőkeemeléssel
A magánszemély osztalékból származó bevételének egésze jövedelem, amely az összevont adóalapba nem tartozó, külön adózó tőkejövedelemnek minősül. A személyijövedelemadó-törvény szerint osztaléknak minősül:
– a társas vállalkozás adózott eredményéből a társas vállalkozás magánszemély tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részesedése, ideértve az adózott eredményből a kamatozó részvény utáni kamatot is,
– a társas vállalkozás magánszemély tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa által a jegyzett tőke emelésével értékpapír formájában vagy az értékpapír névértékének emelése révén megszerzett vagyoni értéknek az a része, amely a társas vállalkozás jegyzett tőkéjén felüli saját vagyonából származik, feltéve hogy az nem minősül a dolgozói részvényből, üzletrészből származó jövedelemnek,
– a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem,
– a magánszemély által a jegyzett tőke emelésével dolgozói részvény, dolgozói üzletrész formájában megszerzett vagyoni értéknek az a része, amely a társas vállalkozás jegyzett tőkéjén felüli saját vagyonából származik.
Az osztalék címén kifizetett összegből az szja-törvényben meghatározott összeget meg nem haladó rész után 20 százalék, a további rész után 35 százalék az adó mértéke.
Az osztalékelőleg adója 20 százalék, amelyet a kifizetését követő első mérleg szerinti eredmény megállapítása során osztalékká vált jövedelem adójával szemben adóelőlegként kell elszámolni. (Osztalékelőlegnek kell tekinteni a kifizető által az osztalékra jogosult magánszemély részére a várható osztalékra tekintettel kifizetett, a kifizetőnél követelésként nyilvántartásba vett összeget.)
A jegyzett tőke emelése esetén az osztaléknak minősülő jövedelem után az adó 20 százalék, amelyet a kifizető a legközelebbi alkalommal kifizetett adóköteles jövedelemből von le, vagy ha ez az adóévben nem lehetséges, akkor azt a magánszemély a kifizető által adott igazolás alapján az adott évről szóló bevallásának benyújtásával egyidejűleg fizeti meg.
A külföldön is adóztatható osztalék esetében az adót (amely 20 százalék) csökkenti a külföldön megfizetett osztalékadó. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében az itthon fizetendő adó 5 százaléknál nem lehet kevesebb.
Dolgozói részvény, üzletrész juttatása esetén az osztaléknak minősülő jövedelem után az adó 35 százalék, amelyet a kifizető a legközelebbi alkalommal kifizetett adóköteles jövedelemből von le, vagy ha ez az adóévben nem lehetséges, akkor azt a magánszemély a kifizető által adott igazolás alapján az adott évről szóló bevallásának benyújtásával egyidejűleg fizeti meg. Nem kell osztalékadót fizetni az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény alapján nyújtott kedvezmény után, azzal, hogy utóbb az árfolyamnyereség számítása szempontjából a kedvezménynek megfelelő érték az értékpapír megszerzésére fordított összeg (érték) részét képezi.
Az osztalék 35 százalékkal adózó összege után a foglalkoztatónak 33 százalékos társadalombiztosítási járulékot, a biztosítottnak 8 százalék nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tagnak 2 százalékot + 6 százalék tagdíjat), 3 százalék egészségbiztosítási járulékot kell fizetnie, a 20 százalékkal adózó összeg nem képez járulékalapot.
Egyéb ellenérték nélküli vagy kedvezményes értékpapír-juttatás
Természetbeni juttatásnak tekintendő a kifizető által értékpapír formájában (de nem tőkeemeléssel) adott vagyoni érték esetén a szokásos piaci értékből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg. A jövedelem után 44 százalék adót kell fizetni, amelyet a kifizető a juttatás időpontját követően az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint fizet meg.
Ha a biztosított a biztosítás alapjául szolgáló jogviszonyával összefüggésben kapja az értékpapírt, 33 százalékos társadalombiztosítási járulékot kell fizetni annak szokásos piaci értéke után. Természetbeni juttatásként a biztosítottat járulékfizetési kötelezettség nem terheli.
Hitelnyújtás a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat mellett
A kifizető által kamatmentesen vagy a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat mellett nyújtott – lakáscélú hitel és a minimálbér ötszörösét meg nem haladó összegű munkabérelőleg kivételével – hitel (kölcsön, munkabérelőleg, pénzintézeti belső hitel) kamatának és a jegybanki alapkamatnak a különbözete a magánszemélynek olyan bevétele, amelynek az egésze jövedelem. A kamatkülönbözetet évenként utólagosan, az adóév végén kell megállapítani az adóévben esedékes tényleges kamat és a december 31-én (illetőleg a hitel-visszafizetés vagy -átvállalás időpontjában) érvényes jegybanki alapkamat szerint számított összeg különbözeteként. A kamatkülönbözet után az adó mértéke 44 százalék, amelyet a levont jövedelemadó fizetésére vonatkozó rendelkezések szerint a kifizetőnek kell megfizetnie. A kamatkülönbözetből származó jövedelemnek társadalombiztosítási terhei nincsenek.
Cégautó magáncélú használata
Természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is) ellátott személygépkocsija magáncélú használatából keletkező jövedelem. A cégautóhasználat jövedelmének adóját a személygépkocsi forgalmi engedélyében bejegyzett tulajdonosa, azaz a kifizető köteles megfizetni. Amennyiben a forgalmi engedély a tulajdonos mellett üzembentartót (üzemeltetőt) is megnevez, az adó fizetésére kizárólag az üzembentartó kifizető kötelezett.
Nem kell cégautóadót fizetni a személygépkocsi után, ha a kifizető a magáncélú használatot egyértelműen kizárja, és a körülmények alapján is megállapítható, hogy nem történik használat. Ilyen körülménynek kell tekinteni különösen a tartalékban tartott, az üzemképtelen, a nem üzemelő személygépkocsit mindaddig, ameddig nem kerül forgalomba. Nem minősül a használatból kizártnak az a személygépkocsi, amely egy hónapnál rövidebb ideig nem üzemel.
Nem kell cégautóadót fizetni a magáncélú használat esetén, ha ezért a használó a kifizetőnek térítést fizet. Az így fizetett térítés nem lehet kevesebb a magáncélú használat során futott kilométer alapulvételével:
– az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagárral számított üzemanyagköltség, vagy
– a számlák alapján számított üzemanyagköltség és a 3 Ft/kilométer általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével számított összegnél. (Az üzemanyagköltség megtérítése történhet úgy is, hogy a magánszemély a magáncélú használatra jutó üzemanyagot saját maga vásárolja meg.)
Cégautóval kapcsolatos APEH-iránymutatások
Cégautó utáni adó
A hatályos személyijövedelemadó-törvény 70. § (1) bekezdése tartalmazza, hogy a személygépkocsi magáncélú használatára tekintettel – e törvény által vélelmezett – jövedelem azért keletkezik, mert a magánszemély a kifizető tulajdonában lévő személygépkocsit jövedelemszerző tevékenységének folytatása során a kifizető költségviselése mellett veheti igénybe, s így a személygépkocsi beszerzési és üzemeltetési költségeit nem a magánszemély viseli. Ebből következően e jövedelem független attól, hogy a társas vállalkozás tagjai (alkalmazottai) saját tulajdonú személygépkocsival rendelkeznek.
(1996/122 APEH-iránymutatás)
Cégautó utáni adó
Az alkotmánybírósági határozat indokolásának okfejtéséből következően az szja-törvény 70. § (8) és (11) bekezdése rendelkezésein túlmenően nem kell a cégautóadót megfizetni abban az esetben sem, ha a személygépkocsi-tulajdonos (üzemeltető) kifizető a magáncélú használat hiányát az adott személygépkocsira vonatkozó útnyilvántartás (Szja-tv. 5. számú melléklet II/7. pontja) és a kilométeróra-állás alapján hitelt érdemlően bizonyítja. A cégautó adókötelezettségének a kifizető önadózással tesz eleget. Amennyiben az előzőek szerint cégautóadót nem fizet, a magáncélú használat hiányát ellenőrzés esetén igazolnia kell. Abban az esetben, ha a kifizető az 1997. évre vonatkozóan már fizetett cégautóadót, amit már be is vallott, és az 1997-től hatályos - előzőekben ismertetett – szabályozás szerint erre nem lett volna kötelezett, úgy a bevallást önellenőrzéssel rendezheti.
(1997/131 APEH-iránymutatás)
Cégautó hivatalos célú használatának igazolása
A cég ügyvezetőjének nyilatkozata nem helyettesítheti az útnyilvántartást, amely annak igazolására szolgál, hogy üzemi vagy magáncélú használat történt. Magáncélú használat esetén a Szja-tv. 70. §-ában foglaltak szerint kell a cégautóadót fizetni.
(1997/218 APEH-iránymutatás)
A cégautó üzemanyagköltségének elszámolása
1. A személygépkocsi vélelmezett magáncélú használata miatt fizetendő adón kívül a magánhasználat miatt további adófizetési kötelezettség nem terheli a kifizetőt, függetlenül attól, hogy a magánszemély a járművet üzemanyaggal vagy anélkül kapja meg használatra. Ebből következik, hogy önmagában személygépkocsik magáncélú használatával összefüggésben a törvény az útnyilvántartás vezetését sem írja elő.
2. Ha az üzleti gépjármű - akár üzleti, akár magáncélú – működtetésével összefüggésben a magánszemély számla nélkül elszámolható üzemanyagköltség-térítést kap, akkor a kifizetett összeg csak olyan mértékig számít a magánszemélynél az szja-törvény 6. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti nem bevétel fogalmába, ami nem több a 3. § 35. pontban előírt útnyilvántartás (menetlevél) alapján és a kormányrendeletben meghatározott üzemanyagnorma alapján, valamint az APEH által kiadott vagy a számla szerinti üzemanyagárral kiszámított összegnél. Ezek hiányában, illetőleg az előző mértéket meghaladó térítés annak a magánszemélynek a 29. § szerinti adóköteles bevétele, aki a gépjárművel közlekedik (akár magán-, akár üzleti céllal).
3. Abban az esetben, ha a kifizető nem az előzőek szerint, hanem számla alapján számolja el az üzemanyagköltséget (vagyis a járművel közlekedő személyek által behozott számlák ellenértékét kifizeti, illetőleg az általuk használt üzemanyagcsekkeket finanszírozza), akkor az elszámolt költség a 6. § (1) bekezdésének f) pontja szerint nem számít bevételnek. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy a számla alapján történő üzemanyagköltség elszámolásának a számviteli törvény által előírt módon hitelesnek kell lennie (összhangban kell lennie a jármű tényleges használatával), ezért a kifizetőnek gondoskodnia kell arról, hogy ennek a követelménynek a teljesülése ellenőrizhető legyen. Erre alkalmas lehet pl. menetlevél készítése, kilométeróra-állás feljegyzése, és jó megoldás (bár nem kötelező) az üzemanyagnormák alkalmazása.
4. Az előzőekben leírtak az olyan személygépkocsik esetében is érvényesek, amelyeknél a magánhasználat miatti adót a magánszemély fizeti meg a kifizetőnek és az továbbítja azt az APEH-nek.
(1995/164 APEH-iránymutatás)
Végkielégítés
A munkaviszony megszűnésére tekintettel kapott végkielégítés a személyijövedelemadó-törvény szerint az összevont adóalapba tartozó bérnek tekinthető. A törvényben meghatározott mértékű végkielégítésnek, illetve az állami végkielégítésnek egy hónapra eső részét és a levont adóelőlegnek ehhez kapcsolódó részét legalább annyiszor kell figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig eltelik, de legfeljebb ahány hónapra vonatkozik a kifizetés. A fennmaradó végkielégítést és a levont adóelőlegnek erre eső részét, de legfeljebb az egy hónapra jutó összeg tizenkétszeresét a következő adóévben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. Amennyiben a végkielégítés teljes összege meghaladja az így számított értéket, a fennmaradó összeget és az ehhez kapcsolódó levont adóelőleget a munkaviszony megszűnését követő második évben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. A munkaviszony megszűnésével összefüggő, törvényben meghatározott mértékű végkielégítés, továbbá az állami végkielégítés összegéből 20 százalék adóelőleget kell levonni.
Cégterhek
Egyéb közterhek – járulékok, hozzájárulások * Munkaadói járulék * A munkaadó 3 százalék munkaadói járulékot köteles fizetni a dolgozójának kifizetett/adott: * bruttó munkabér, * illetmény (kereset), * végkielégítés, jubileumi jutalom, * betegszabadság idejére járó díjazás, * személyijövedelemadó-köteles természetbeni juttatás, * étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás, * munkaviszony keretében biztosított cégautó adójának 25 százaléka után. * Munkavállalói járulék * A dolgozó munkavállalói járulékként a foglalkoztatótól kapott bruttó munkabérének, illetményének (kereset) a 1,5 százalékát köteles megfizetni.
