A következőkben sorra vesszük azokat a feladatköröket, amelyeket a Gt. kötelezően, általános jelleggel a társaság vezető tisztségviselőire telepít a cég működése során. Ezek némelyike az ügyvezetés klasszikus alapfeladatai közé tartozik. A vezető tisztségviselői feladat csak személyesen látható el, képviseletnek nincs helye. Amennyiben jogi személy tag látja el, a betéti társaság, illetve a közkereseti társaság jogi személy (vagy jogi személyiség nélküli társaság) tagja jogosult az üzletvezetésre, úgy a vezető tisztséget betöltő szervezet képviselője természetesen elláthatja a tisztségből fakadó feladatokat.
Törvényes képviselet
A gazdasági társaságot a vezető tisztségviselők képviselik harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és más hatóságok előtt. A vezető tisztségviselőnek mint a társaság törvényes képviselőjének nincsen szüksége külön meghatalmazásra ahhoz, hogy a cég nevében eljárjon, képviseleti joga ugyanis a törvényen alapul, s a vezető tisztségre vonatkozó megbízás elfogadásával keletkezik.
A képviseleti jog korlátozása, megosztása
A vezető tisztségviselők törvényes képviseleti joga főszabályként általános, teljes körű és önálló, függetlenül attól, hogy hány vezető tisztségviselő működik a cégnél, s hogy megbízás vagy munkaviszony alapján látják el a tisztségüket. A társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) azonban korlátozhatja, illetve több vezető tisztségviselő között megoszthatja ezt a jogot. A képviseleti jog ilyen korlátozása csak a társaságon belül, illetőleg a vezető tisztségviselők között érvényesül, harmadik személyekkel szemben nem hatályos.
Mindebből az következik, hogy az üzleti forgalomban az a vezető tisztségviselő is érvényesen tehet jognyilatkozatokat a társaság nevében, aki egyébként az adott ügyben nem rendelkezik képviseleti jogosultsággal a társasági szerződés szerint. (Más kérdés természetesen, hogy miképp felel ezért a társasággal szemben.) A társaság nem hivatkozhat arra, hogy olyan vezető tisztségviselője járt el a nevében, akinek erre nem volt joga, mert a képviseleti joga nem hatalmazta fel az adott ügyben való eljárásra. A társaságon kívüli személyeket ugyanis nem lehet arra kötelezni, hogy minden esetben tudakozódjanak arról, milyen korlátozásokat tartalmaz a velük kapcsolatba kerülő gazdasági társaság társasági szerződése a cég nevében eljáró képviselőjével kapcsolatosan. A forgalom biztonsága megköveteli, hogy a társaság feleljen azokért a jogcselekményekért is, amelyet a képviseleti jogát túllépő vezető tisztségviselője tesz.
Érdekellentét
A későbbiekben látni fogjuk, hogy ugyanaz a személy egyszerre több gazdasági társaságnál is betölthet vezető tisztséget. Elvileg nem kizárt, hogy a két társaság kapcsolatba kerül egymással. Kérdés, hogy ilyenkor hogyan alakul a képviseleti jogosultság, hiszen a Ptk. szerint a képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel. (Kivétel ez alól az az eset, amikor jogi személy a képviselő, mert az a képviselt kifejezett engedélye alapján érdekellentét esetében is eljárhat.) Miután a Gt. nem rendezi ezt a problémát, a Ptk.-ból kiindulva kell megtalálni a megoldást. A legtisztább, ha ilyen helyzetekre nem kerül sor, s az azonos vezető tisztségviselővel rendelkező társaságok kerülik egymást. Ezt erősíti meg a bírói gyakorlat is, amely szerint például a jó erkölcsbe ütközik, s ezért semmis a szerződés, ha a kezességet vállaló cég igazgatója és annak a gazdasági társaságnak az ügyvezetője, akiért a kezességvállalás történt, azonos személy. Amennyiben mégis olyan helyzet alakulna ki, amelyben felvetődik a képviseleti jogra vonatkozó fenti tilalom, úgy a leghelyesebb, ha valamelyik cég az adott ügyletre más személyt hatalmaz fel a képviseletre.
Cégjegyzés
A Gt. szerint a gazdasági társaság cégjegyzése a társaság iratain úgy történik, hogy a társaság képviseletére jogosultak a gazdasági társaság cégneve alatt – hiteles cégaláírási nyilatkozatuknak megfelelően – saját névaláírásukkal látják el az iratokat. A cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történő aláírásra való jogosultságot jelenti. A cégjegyzésre jogosultnak a cég nevében olyan módon, illetve formában kell aláírnia, ahogyan azt a hiteles cégaláírási nyilatkozat (címpéldány) tartalmazza. (A közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott címpéldányon – a létesítő okiratban foglaltakkal egyezően – fel kell tüntetni a cég nevét, a cégjegyzésre jogosult nevét, lakóhelyét, anyjának leánykori nevét, a cégjegyzésre jogosult tisztségét, a cégjegyzés módját, valamint a cégjegyzésre jogosult aláírási mintáját.)
A cégjegyzés módja önálló vagy együttes. Amennyiben kettőnél több cégjegyzésre jogosult személy működik a cégnél, úgy lehetőség van arra, hogy a társasági szerződés akként rendelkezzen, miszerint egyes jogosultakat önálló, más jogosultakat együttes cégjegyzési jog illet meg, vagy hogy az egyik aláíró mindig meghatározott személy. Figyelembe kell azonban venni, hogy a Gt. szerint ugyanaz a személy csak egyféle módon – vagy önállóan, vagy mással együttesen - jegyezheti a céget.
Önálló cégjegyzés
Az önálló cégjegyzési jogosultság azt jelenti, hogy a cégjegyzésre jogosult személy más cégjegyzésre jogosulttól függetlenül, egyedül írhat alá a cég nevében, jognyilatkozatának érvényességéhez nem szükséges más személyek hasonló cselekménye, nyilatkozata. Ha a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ettől eltérően nem rendelkezik, a gazdasági társaság vezető tisztségviselőinek és a cégvezetőnek a cégjegyzési joga önálló. Erre tekintettel az említett személyi kör önállóan jogosult rendelkezni a cég bankszámlája felett is. Amennyiben a társaságnak csak egy cégjegyzésre jogosultja van, úgy természetesen annak cégjegyzési joga szükségképpen önálló.
Együttes cégjegyzés
Az együttes cégjegyzés feltételezi, hogy több cégjegyzésre jogosult személy van a cégnél. Ilyenkor egyik jogosult sem írhat alá egyedül a cég nevében, mert a jognyilatkozathoz szükség van a másik jogosult cégjegyzésére is. E nélkül a nyilatkozat érvénytelen. Ha a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ettől eltérően nem rendelkezik, a gazdasági társaság vezető tisztségviselőin és a cégvezetőn kívüli egyéb képviselők cégjegyzésének érvényességéhez két képviseleti joggal rendelkező személy együttes aláírására van szükség. A társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) úgy is rendelkezhet, hogy az együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselő egy képviseletre feljogosított munkavállalóval együttesen jegyezheti a céget.
A cégjegyzési jog korlátozása
Mind az önálló, mind az együttes cégjegyzési jog korlátozható, a korlátozás azonban harmadik személyekkel szemben hatálytalan. Ez a szabály összhangban áll a vezető tisztségviselők általános képviseleti jogának korlátozásával kapcsolatos szabállyal. Értelemszerű ugyanis, hogy a képviseleti jog terjedelméhez igazodjon a cégjegyzési jogosultság is. A cégjegyzésre vonatkozó korlátozás is csak a cégen belül érvényesül, a társaság külső jogviszonyaiban nincs jelentősége. A cégjegyzési jog korlátozására vonatkozó társasági szerződésbeli rendelkezésből természetesen egyértelműen ki kell tűnnie, hogy a korlátozás mire vonatkozik (például ügycsoportok, tevékenységi körök).
Képviselők a vezető tisztségviselőkön kívül
Delegált képviselet * A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy nem csak a vezető tisztségviselők láthatják el a cég képviseletét. A vezető tisztségviselők ugyanis eseti jelleggel vagy bizonyos ügyekre korlátozottan meghatalmazást adhatnak a társaság képviseletére a cég dolgozójának. A határozott vagy határozatlan időre szóló meghatalmazást bármikor indokolás nélkül vissza lehet vonni. Fontos körülmény, hogy az ilyen, delegált képviseleti joggal rendelkező személy másra sem egészben, sem részben nem ruházhatja át ezt a jogosítványát. * Cégvezető * A gazdasági társaság legfőbb szerve általános jellegű képviseleti joggal ruházhatja fel az általa kijelölt munkavállalót, akit a Gt. cégvezetőnek nevez. Cégvezetővé az a munkavállaló jelölhető ki, aki egyébként megfelel a vezető tisztségviselőkre vonatkozó követelményeknek. Ha a gazdasági társaságnak telephelye, illetve fióktelepe van, több cégvezető is kijelölhető. A cégvezetői stallum nem kötelező, csupán lehetőség a társaság számára. * A cégvezető nem minősül vezető tisztségviselőnek, de ugyanúgy általános képviseleti joggal rendelkezik. Az egyéb, képviseleti joggal rendelkező munkavállalóhoz képest a cégvezető nem a vezető tisztségviselő által delegált jogkörben jár el, képviseleti jogosultsága a társaság legfőbb döntéshozó szervétől ered. Vele szemben is érvényesül azonban az a megszorítás, amely szerint másra nem ruházhatja át a képviseleti jogát. * A cégvezető önállóan látja el a feladatát, de a vezető tisztségviselők utasításait be kell tartania, tevékenységét a vezető tisztségviselők irányítása alatt végzi. Amennyiben a cégvezető vitatja a vezető tisztségviselő által adott utasítás jogszerűségét vagy célszerűségét, a felügyelőbizottsághoz fordulhat. * Az üzletben dolgozó személy képviseleti joga * A gazdasági társaságokra is kiterjed a Polgári Törvénykönyvnek (Ptk.) az a rendelkezése, amely szerint az áru adásvételével vagy egyéb szolgáltatással rendszeresen (üzletszerűen) foglalkozó jogi személynek az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben dolgozó alkalmazottat és tagot – amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a körülményekből más nem következik – az ott szokásos szerződések megkötésénél és lebonyolításánál a jogi személy képviselőjének kell tekinteni. Ez értelemszerűen irányadó a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra is. * Értelmezést igényel a fenti szabályból az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiség fogalma. Ez csak olyan hely lehet, ahová a nyitva tartás ideje alatt bárki minden megkötöttség nélkül bemehet és ott kiszolgálják, amelynek rendeltetése az ügyfelek (vevők) fogadása. Ugyancsak fontos, hogy ki minősül alkalmazottnak ebből a szempontból. A bírói gyakorlat idesorolja azokat a személyeket is, akik alkalmi megbízás alapján járnak el az ügyletkötés során. (Itt említjük meg, hogy az érintett szervezetnek kell bizonyítania, hogy a vevővel megállapodást kötő személy nem tekinthető sem a tagjának, sem a tág értelemben vett alkalmazottjának.) Természetesen a most tárgyalt - vélelmezett – képviseleti jog csak azoknál az ügyleteknél érvényesül, amelyek megkötésére az említett üzlethelyiség szolgál. * Az alkalmazott és a tag jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, kivéve ha az illető tudott vagy tudomást szerezhetett volna a korlátozásról. Az alkalmazottal vagy taggal szerződő személy csak akkor hivatkozhat az említettek képviseleti jogára, ha a körülmények alapján nem kellett felismernie, hogy a dolgozó vagy a tag nem jogosult az ügyletkötésre. (Kedvenc példa ennek ellenkezőjére a portás vagy a takarító.) * Látszaton alapuló képviselet * A gazdasági társaság képviselőjének kell tekinteni azt az alkalmazottat vagy tagot is, aki – az arra jogosult személytől kapott felhatalmazás alapján – a beosztásánál fogva rendszeresen tárgyal az adott szervezet tevékenységi, illetve működési körébe eső ügyletekről, és így a körülményekből alapos okkal következik, hogy a szerződéskötésre is kiterjedő képviseleti joga van. Ez az úgynevezett látszaton alapuló képviselet, amely a harmadik személlyel szemben éppúgy kötelezi a társaságot, mint bármely más képviselet. * Álképviselet * Aki képviseleti jogkörét jóhiszeműen túllépi, vagy anélkül, hogy képviseleti joga volna, más nevében szerződést köt, és eljárását az, akinek nevében eljárt, nem hagyja jóvá, köteles a vele szerződő félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni. A bíróság azonban mentesítheti a szerződés megkötéséből eredő kár megtérítése alól, különösen, ha korábban képviselő volt, és a szerződéskötéskor hibáján kívül nem tudott képviseleti jogának megszűnéséről. A rosszhiszemű álképviselő teljes kártérítéssel tartozik. A céggel munkaviszonyban álló álképviselő nyilatkozatával okozott kárért harmadik személlyel szemben a társaság felel, hiszen a Ptk. szerint, ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Lényegében ugyanez a helyzet akkor is, ha az álképviselő megbízási jogviszonyban áll a céggel, hiszen a megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős. Mentesül azonban a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában és felügyeletében mulasztás nem terheli. (Nincs mentesülési lehetősége a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató megbízónak.) Állandó jellegű megbízási viszonynál a bíróság a károsult és a megbízó viszonyában az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait is alkalmazhatja. * Meghatalmazás * A megbízáson alapuló képviselethez meghatalmazás is szükséges. Ez a képviselőhöz, a másik félhez vagy az érdekelt hatósághoz intézett olyan nyilatkozatot jelent, amely képviseleti jogot keletkeztet. A meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján kötendő szerződésre előír. Az általános meghatalmazás csak írásban érvényes. A meghatalmazás eltérő kikötés hiányában visszavonásig érvényes. Jóhiszemű harmadik személy irányában azonban csak akkor hatályos a visszavonás, ha azt vele közölték. A visszavonás jogáról érvényesen nem lehet lemondani.
Cégjogi feladatok
A gazdasági társaság alapításának, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) módosításának, a cégjegyzékbe bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak és ezek változásának, valamint törvényben előírt más adatoknak a cégbírósági bejelentése a vezető tisztségviselők kötelezettsége. A vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen felelnek azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, illetve a bejelentés késedelméből vagy elmulasztásából származnak.
A gazdasági társaság alapítását – ha a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény ettől eltérően nem rendelkezik – a társasági szerződés megkötésétől (alapító okirat, alapszabály elfogadásától) számított harminc napon belül – bejegyzés és közzététel végett – be kell jelenteni a cégbíróságnak. Ha a gazdasági társaság létrejöttéhez alapítási engedély szükséges, a cégbírósági bejelentést az engedély kézhezvételétől számított harminc napon belül kell teljesíteni. Amennyiben a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét elutasítják, a társaság további jogokat nem szerezhet, új kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles működését megszüntetni. A vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a tagok (részvényesek) a gazdasági társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni. Ez vonatkozik a tagok (részvényesek) egymás közötti elszámolására is.
Előtársaság
A Gt. szerint a gazdasági társaság a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet. A létrehozni kívánt gazdasági társaságnak a társasági szerződésben kijelölt vezető tisztségviselői a létrehozni kívánt gazdasági társaság cégbejegyzéséig annak nevében és javára járnak el, az előtársasági jelleget azonban a cégbejegyzési eljárás alatt a gazdasági társaság iratain és a megkötött jogügyletek során a társaság elnevezéséhez fűzött "bejegyzés alatt" toldattal kell jelezni.
Az előtársaság csak a gazdasági társaság cégbejegyzése iránti kérelem benyújtását követően folytathat üzletszerű gazdasági tevékenységet azzal a megszorítással, hogy a cégbejegyzésig nem végezhet hatósági engedélyhez kötött tevékenységet. Ha a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét elutasítják, a társaság további jogokat nem szerezhet, új kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles működését megszüntetni. A vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a tagok (részvényesek) a gazdasági társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni. Ez vonatkozik a tagok (részvényesek) egymás közötti elszámolására is. Ha a létrehozni kívánt gazdasági társaság formájából következően a tagok felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért korlátozott és a tagok (részvényesek) helytállása ellenére ki nem elégített követelések maradtak fenn, harmadik személyek irányában a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni.
Tájékoztatás a társaság ügyeiről
Bár a vezető tisztségviselők nagyfokú autonómiával rendelkeznek a munkájuk során, működésük mégsem lehet öncélú, s nem függetlenedhet a legfőbb döntéshozó szervtől, illetve a társaság tagjaitól. Az ügyvezetési tevékenység, illetve végső soron a társaság egész működésének tulajdonosi kontrollját szolgálja az a törvényi rendelkezés, amely szerint a vezető tisztségviselők kötelesek a tagok (részvényesek) kérésére felvilágosítást adni a társaság ügyeiről, s lehetővé tenni a társaság üzleti könyveibe és irataiba való betekintést. Ha e kérelemnek nem tesznek eleget, az érdekelt tag kérelmére a cégbíróság kötelezi a gazdasági társaságot a felvilágosításra, illetve a betekintés biztosítására.
A tagok (részvényesek) joggyakorlása sem korlátlan, hiszen a tájékoztatáshoz, az üzleti könyvekbe való betekintéshez való jog nem sértheti a gazdasági társaság üzleti érdekeit, illetve üzleti titkait. Ilyen esetben a vezető tisztségviselőnek meg kell tagadnia a tájékoztatást. Hasonlóan kell eljárnia akkor is, ha a tag kérelme mögött joggal való visszaélés gyanítható, hiszen adott esetben a tag érdekei ellentétesek lehetnek a társaság érdekeivel, márpedig a vezető tisztségviselőnek a társaság javát kell szolgálnia. Éppen ezért, amennyiben a vezető tisztségviselőnek kellő alappal kételye merülne fel a tag tájékoztatás iránti kérelmének jogosságával kapcsolatban, úgy célszerű megtagadni a kérést, hiszen ilyenkor a tagnak jogában áll a bírósághoz fordulni, amely kötelező erővel foglal majd állást a kérdésben.
Titokvédelem
A vezető tisztségviselőnek üzleti titokként kell megőriznie a gazdasági társaság ügyeiről szerzett értesüléseit, s természetesen meg kell tartania a cég egyéb üzleti vagy üzemi titkait. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény szerint üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fűződik, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult megtette a szükséges intézkedéseket. A cég az üzleti titok védelme érdekében akkor jár el helyesen, ha a vele bizalmi jogviszonyba (például munkaviszony, tagsági jogviszony, megbízás) kerülő személyekkel kötött szerződésben szankcionálja a titoksértést.
Munkáltatói jogok gyakorlása
A társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) eltérő rendelkezésének hiányában a vezető tisztségviselő gyakorolja a gazdasági társaság munkavállalóival szembeni munkáltatói jogokat. A részvénytársaságnál a munkáltatói jogok gyakorlása az alapító okiratban (alapszabályban) meghatározott keretek között az igazgatóság feladata. E törvényi szabály alapján a társasági szerződésben akként is szabályozható a kérdés, hogy a vezető tisztségviselő helyett más (például a legfőbb döntéshozó szerv) legyen a munkáltatói jogkör gyakorlója. Álláspontunk szerint a törvény szövege nem zárja ki azt sem, hogy a társasági szerződés akár a cégvezetőt jogosítsa fel a dolgozók feletti munkáltatói jogok gyakorlására. Abban az esetben, ha a társaság legfőbb szervét illeti meg ez a jogosultság, úgy igen körülményessé válhat például a munkavállaló utasítása, hiszen minden kérdés testületi döntés igényel.
Amennyiben a gazdasági társaságnak több vezető tisztségviselője van, a társasági szerződés (alapító okirat) vagy a társaság legfőbb szervének határozata az egyikükre, illetve más, a gazdasági társasággal munkaviszonyban álló személyre ruházhatja át a munkáltatói jogok gyakorlását. Az sem kizárt, hogy a társasági szerződés csak bizonyos munkavállalókra nézve engedjen munkáltatói jogot a vezető tisztségviselőnek, illetve hogy csak a munkáltatói jogok egy részét (például az utasítási és ellenőrzési jog) telepítse rá. Itt említjük meg, hogy a munkáltató köteles közölni a munkavállalóval, hogy a munkaviszonyból eredő munkáltatói jogokat és kötelességeket (vagyis a munkáltatói jogkört) melyik szerv vagy személy gyakorolja, illetve teljesíti. Ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított személy gyakorolta, eljárása érvénytelen, kivéve ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró személy (szerv) jogosultságára. A munkáltatói jogkör szabályozásánál nem árt figyelemmel lenni arra az előírásra is, amely szerint nem választható üzemi tanácstaggá az, aki jogosult a munkaviszony létesítésére, megszüntetésére, a munkaviszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegésével kapcsolatos jogkövetkezmények alkalmazására, illetőleg kártérítési felelősség megállapítására. Az egyéb munkáltatói jogok ebből a szempontból nem jelentenek összeférhetetlenséget.
A legfőbb szerv összehívása
A társaság legfőbb szervének ülését – az erre meghatározott rend szerint – a társaság ügyvezetése hívja össze. A szavazatok legalább egytizedét képviselő tagok (részvényesek) – az ok és cél megjelölésével – bármikor kérhetik a társaság legfőbb szervének összehívását. [A társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ezt a jogot a szavazatok kisebb hányadát képviselő tagoknak (részvényeseknek) is megadhatja.] Amennyiben az ügyvezetés nem tesz eleget a kérelemnek, az indítványtevő tagok kérelmére a cégbíróság hívja a gazdasági társaság legfőbb szervének ülését össze, az erre vonatkozó kérelem benyújtásától számított harminc napon belül.
A gazdasági társaság határozatainak bírósági felülvizsgálata
A társaság bármely vezető tisztségviselője, illetve a felügyelőbizottság bármely tagja kezdeményezheti gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozat bírósági felülvizsgálatát arra hivatkozással, hogy a határozat a Gt. vagy más jogszabály rendelkezéseibe, avagy a társasági szerződésbe (alapító okiratba, alapszabályba) ütközik. Amennyiben a vezető tisztségviselő egyben tagja is a társaságnak, úgy a fenti hivatkozással a társaság bármely szerve által hozott határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti.
A keresetindítás joga érvényesen nem zárható ki. A tévedés, a megtévesztés és a jogellenes fenyegetés eseteit kivéve nem támadhatja meg a határozatot az, aki szavazatával hozzájárult a sérelmezett határozat meghozatalához.
A jogsértő társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránti keresetet a határozatról való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül a gazdasági társaság ellen kell megindítani. A határozat meghozatalától számított kilencvennapos jogvesztő határidő elteltével a határozatot akkor sem lehet megtámadni, ha a perlésre jogosulttal azt nem közölték, illetve arról addig nem szerzett tudomást.
Ha a gazdasági társaság vezető tisztségviselője kezdeményezi a felülvizsgálatot és nincs olyan vezető tisztségviselő, aki képviselhetné a társaságot, a perben a felügyelőbizottság által kijelölt felügyelőbizottsági tag látja el a társaság képviseletét. Felügyelőbizottság hiányában vagy ha a felügyelőbizottság valamennyi tagja felperesként perben áll, a bíróság ügygondnokot rendel ki a társaság képviseletére.
Átalakulás
A gazdasági társaság legfőbb szervének a társaság átalakulásáról szóló első határozata a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottság előterjesztésén alapul. Ha a gazdasági társaság legfőbb szerve egyetért az átalakulással, a vezető tisztségviselők – a gazdasági társaság legfőbb szerve által meghatározott fordulónapra – kötelesek elkészíteni az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, az átalakulással létrejövő gazdasági társaság (nyitó) vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, a társasági szerződés (alapító okirat) tervezetét, illetve a jogutód gazdasági társaságban tagként (részvényesként) részt venni nem kívánó személyekkel való elszámolás módjáról szóló tervezetet. Az átalakulás elhatározásáról tájékoztatni kell a gazdasági társaságnál működő munkavállalói érdek-képviseleti szerveket.
Az átalakulásról hozott első döntést követő nyolc napon belül a vezető tisztségviselőknek a Cégközlönynél kezdeményezniük kell az átalakulás elhatározásáról szóló közlemény közzétételét, amelynek tartalmaznia kell:
– az átalakuló gazdasági társaság nevét, székhelyét és cégjegyzékszámát;
– a létrejövő gazdasági társaság formáját, nevét és székhelyét;
– a társasági szerződés megkötésének (alapító okirat elfogadásának) napját;
– az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetének és a létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetének legfontosabb adatait, így különösen a saját tőke, illetve a jegyzett tőke összegét, ez utóbbin belül a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás arányát;
– a létrejövő gazdasági társaság tevékenységét;
– a létrejövő gazdasági társaság vezetői tisztségviselőinek nevét és lakóhelyét;
– a hitelezőknek szóló felhívást.
Ha részvénytársaság alakul át más gazdasági társasággá vagy közhasznú társasággá, a részvények az átalakulással létrejövő gazdasági társaság cégbejegyzésével érvénytelenné válnak, és a jogutód gazdasági társaság vezető tisztségviselői – a cégbejegyzést elrendelő végzés kézhezvételét követő harminc napon belül - kötelesek gondoskodni az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásáról.
Egyesülés
A társaságok egyesülésénél a társaságok vezető tisztségviselői minden, az átalakulással összefüggő felvilágosítást kötelesek megadni az érintett gazdasági társaságok tagjainak (részvényeseinek) az átalakulás elhatározását követően az egyesüléssel érintett gazdasági társaságok ügyeiről.
Az egyesülő gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek feladata, hogy elkészítsék az egyesülési szerződés tervezetét, amelyben meg kell határozni
– az egyesülő gazdasági társaságok nevét, székhelyét és cégjegyzékszámát, a létrejövő gazdasági társaság formáját, nevét és székhelyét;
– az egyesülés módját, a jogutód gazdasági társaság társasági szerződése megkötésének (alapító okirata, alapszabálya elfogadásának) napját;
– beolvadás esetében az átvevő gazdasági társaság társasági szerződésében (alapító okiratában) szükséges módosításokat;
– összeolvadás esetében az új gazdasági társaság társasági szerződésének (alapító okiratának) tervezetét.
Részvénytársaságok egyesülésénél a vezető tisztségviselők az egyesülési szerződés elkészítésével egyidejűleg írásbeli beszámolót készítenek, amelyben a jogi és a gazdasági szempontok ismertetésével megindokolják az egyesülés szükségességét, valamint a részvények cserearányát. Ha az értékelésnek különös nehézségei voltak, ezeket is ismertetni kell. A részvényesek számára megismerhető iratokról a részvényes kérésére, a részvénytársaság költségére teljes vagy kivonatos másolatot kell készíteni. Az egyesülési szerződés elfogadásáról döntő közgyűlés napja előtt az egyesülő részvénytársaságok cégjegyzékét vezető cégbírósághoz be kell nyújtani az egyesülési szerződés tervezetét, az egyesülő részvénytársaságok vezető tisztségviselői által készített írásbeli beszámolót, valamint a könyvvizsgálónak, illetve a független szakértőnek az egyesülési szerződés tervezetére és az írásbeli beszámolóra vonatkozó álláspontját tartalmazó jelentést.
Szétválás
Szétválásnál a gazdasági társaság vezető tisztségviselői készítik el a szétválási szerződés tervezetét, amelyben meg kell határozni
– a szétváló gazdasági társaság formáját, nevét, székhelyét, a cégjegyzékszámát és a létrejövő gazdasági társaságok nevét és székhelyét;
– a szétválás módját és a szétválással létrejövő gazdasági társaságok társasági szerződése megkötésének (alapító okirata elfogadásának) napját;
– a vagyonmegosztási javaslatot, vagyis a társasági vagyon felosztását a szétváló társaság tagjai (részvényesei) között és annak elveit, valamint ehhez kapcsolódóan a szétváló gazdasági társaságot megillető jogok és kötelezettségek megosztására irányuló javaslatot;
– kiválás esetében a fennmaradó gazdasági társaság társasági szerződésében (alapító okiratában) szükséges módosításokat, valamint a kiválással létrejövő gazdasági társaság társasági szerződésének (alapító okiratának) tervezetét;
– különválás esetében a létrejövő új gazdasági társaságok társasági szerződésének (alapító okiratának) tervezetét.
Végelszámolás
A társaság legfőbb szerve a végelszámolás megindításáról szóló határozatában jelöli ki a végelszámolót. Bár végelszámolóként a társaság vezető tisztségviselőin kívül más személy is kijelölhető, általában vezető tisztségviselők látják el ezt a feladatot, hiszen nekik van a legtöbb információjuk a társaság jogutód nélküli megszűnésének levezényléséhez. A társaság ügyintézésének folyamatossága is azt indokolja, hogy lehetőleg a társaság vezető tisztségviselője legyen a végelszámoló. (Több vezető tisztségviselő nem lehet egyszerre végelszámoló.)
A vezető tisztségviselő kötelezettségei
Függetlenül attól, hogy ki a végelszámoló, a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője köteles a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal a záró leltárt, tevékenységet lezáró mérleget, továbbá adóbevallást és az eredmény felosztása után zárómérleget készíteni, és azt a végelszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon belül az adóhatóságnak megküldeni. Amennyiben nem ő a végelszámoló, úgy ezeket az iratokat – az előbb említett határidőn belül – a végelszámolónak is át kell adnia.
Ugyancsak át kell adnia a végelszámolónak a nem selejtezhető és titkos minősítésű iratokról készített iratjegyzéket, valamint az irattári anyagokat és a folyamatban lévő ügyekről szóló információkat.
A társaság vezető tisztségviselőjének feladata továbbá, hogy a végelszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon belül nyilatkozatot tegyen az illetékes környezetvédelmi felügyelőségnek arról, hogy maradtak-e fenn olyan környezeti károsodások, környezeti terhek, melyekből bírságfizetési vagy egyéb fizetési kötelezettség, a károsodások, illetve terhek rendezéséhez szükséges kiadás származhat. Amennyiben nem ő a végelszámoló, e kötelezettsége a végelszámolóval szemben is érvényesül.
A vezető tisztségviselő köteles haladéktalanul tájékoztatni a végelszámolás megindításáról a munkavállalókat, illetve a cégnél működő szakszervezeteket, az üzemi tanácsot (üzemi megbízottat).
Végelszámolói feladatok
A végelszámoló a végelszámolás kezdő időpontjától számított 8 napon belül köteles értesíteni a végelszámolásról;
– a végelszámolással érintett ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt;
– az illetékes adó- és vámhatóságot, illetékhivatalt, valamint a társadalombiztosítási igazgatási szervet;
– a területileg illetékes állami munkaerő-piaci szervet;
– az illetékes környezetvédelmi felügyelőséget;
– a gazdálkodó szervezet bankszámláit vezető valamennyi pénzintézetet;
– az adós székhelye szerint illetékes levéltárat.
Ha a végelszámoló vitatja a hitelezői követeléseket, erről a kézhezvételtől számított 45 napon belül köteles értesíteni az igény bejelentőjét.
A végelszámoló jogosult a gazdálkodó szervezet által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást a gazdálkodó szervezet nevében, a szerződéstől elállni. Nem gyakorolhatja az azonnali hatályú felmondás, illetőleg elállás jogát a természetes személyeknek – a szolgálati lakás és garázs kivételével – a lakásokra fennálló bérleti szerződései, az iskolával vagy a tanulóval a gyakorlati képzés szervezésére kötött szerződések, a munkaszerződések, a nem gazdasági tevékenységgel összefüggő kölcsönszerződés, a szövetkezeti tagok vállalkozás jellegű jogviszonyával összefüggő szerződései, valamint a kollektív szerződés tekintetében.
A végelszámoló – a lejárattól függetlenül – teljesíti a gazdálkodó szervezet kötelezettségeit, behajtja követeléseit, érvényesíti igényeit, és szükség szerint értékesíti vagyonát. A végelszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni a gazdálkodó szervezet vagyonának megóvásáról, megőrzéséről, különösen a mezőgazdaságilag művelhető földek termőképességének fenntartásáról, továbbá a környezetvédelmi, természetvédelmi és műemlékvédelmi követelmények betartásáról, a végelszámolás kezdő időpontját megelőző időszakból eredő, bizonyított környezeti károsodások, környezeti terhek olyan rendezéséről, amely az eljárás során a környezeti károsodások, illetve terhek elhárítását, megszüntetését, illetve a vagyontárgyaknak a környezeti terhekkel történő értékesítését is jelenti.
A végelszámolás kezdetét követő egy év elteltével a végelszámolónak tájékoztatót kell készítenie, amelyben be kell mutatnia a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet helyzetét, annak indokolását, hogy az eljárás befejezésére miért nem kerül sor, továbbá tájékoztatást kell adnia az eljárás befejezésének várható időpontjáról. A végelszámolás befejezésekor – az egyes évekre külön-külön – éves beszámolót, az utolsó évről készült éves beszámolóban kimutatott eredmény felosztása után pedig végelszámolási zárómérleget (záró egyszerűsített mérleget), zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot köteles készíteni, s intézkednie kell a gazdálkodó szervezet iratanyagának elhelyezéséről.
A végelszámoló a jogutód nélküli megszűnést kimondó határozatot meghozó testületnek vagy szervezetnek jóváhagyásra bemutatja a zárómérleget, záró egyszerűsített mérleget, a zárójelentést és a vagyonfelosztási javaslatot, majd a cégbíróságnak bejelenti az eljárás befejezését.
A tisztségviselők felmentése
A gazdálkodó szervezetnek a jogutód nélküli megszűnést kimondó határozatot meghozó testülete (szervezete) a zárómérleg jóváhagyásával egyidejűleg határoz a végelszámoló, illetve az igazgató, az ügyvezető, az igazgatóság, a felügyelőbizottság tagjai és a könyvvizsgáló felmentéséről.
Felelősség
A vezető tisztségviselők az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni a gazdasági társaság ügyvezetését. Ez szigorúbb megítélést jelent a polgári jogban általánosan érvényesülő elvárhatóságnál, ezért a vezető tisztségviselő csak szűk körben hivatkozhat a magánjogi felelősség alapjául szolgáló vétkesség hiányára. A vezető tisztségviselő csak abban az esetben mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben a vezető tisztségviselőtől elvárható, vagyis az általánosnál fokozottabb gondossággal és körültekintéssel. Azt, hogy a konkrét esetben milyen körülmények alkalmasak a vétkesség, a felróhatóság (szándékosság, gondatlanság) hiányának bizonyítására, csak az adott ügy szempontjából lehet igazán megítélni, általános zsinórmértékül szolgálhat azonban, hogy a vezető tisztségviselővel szembeni követelmények mindenképpen szigorúbbak, mint másokkal szemben. * Kárfelelősség * A jogszabályok, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály), a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott károkért ugyanakkor a vezető tisztségviselők a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben. Ez érvényesül abban az esetben is, ha a társaság úgynevezett regresszigénnyel él a vezető tisztségviselővel szemben annak a kárnak a megtérítése iránt, amelyért a társaság volt kénytelen helytállni a társaságon kívüli harmadik személyek vonatkozásában. A társaság felelős ugyanis azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott. * Fontos, hogy a vezető tisztségviselő kárfelelősségére akkor is a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni, ha munkaviszonyban áll a társaságnál. Ez nagyban megnehezíti a vezető tisztségviselő helyzetét, hiszen a munkajogi szabályok jóval enyhébbek, mint a Ptk. kártérítésre vonatkozó rendelkezései. Ráadásul a kárfelelősség alóli mentesülésnél is érvényesül a vezető tisztségviselőkkel szembeni fokozott gondosság követelménye. * Az együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselők, illetve a részvénytársaság igazgatósága tagjainak kárfelelőssége egyetemleges a társasággal szemben. Ez azt jelenti, hogy bármelyikük a teljes kár megtérítésére köteles. Az igazgatósági tag azonban mentesül a részvénytársaság igazgatóságának határozata által okozott kárral kapcsolatos felelősség alól, ha nem vett részt a döntésben vagy a határozat ellen szavazott, és ezt a tényt a határozat meghozatalától számított tizenöt napon belül írásban a felügyelőbizottság tudomására hozta. * A kárigény érvényesítése * A társaság fennállta alatt értelemszerűen maga a társaság jogosult érvényesíteni a cégnek a vezető tisztségviselővel szembeni kárigényét. Ha a gazdasági társaság legfőbb szerve elvetette azt az indítványt, hogy érvényesítsék a vezető tisztségviselők ellen támasztható társasági követelést, továbbá, ha a társaság legfőbb szerve a szabályszerűen bejelentett ilyen indítvány tárgyában mellőzte a határozathozatalt, a leadható szavazatok legalább egytized részét képviselő tagok (részvényesek) a legfőbb szerv ülésének napjától számított harminc napon belül – jogvesztés terhe mellett – a gazdasági társaság nevében bírósági keresettel maguk érvényesíthetik a követelést. A perindítás költségeit a gazdasági társaság előlegezi, pervesztesség esetén azonban a perindító tagok (részvényesek) egyetemlegesen kötelesek a gazdasági társaságnak megtéríteni a perköltséget. * A gazdasági társaság jogutód nélkül való megszűnése után – a jogerős cégbírósági törléstől számított egy éven belül – a társaság cégbírósági törlésének időpontjában tagsági jogviszonyban álló tagok (részvényesek) érvényesíthetik a vezető tisztségviselőkkel szembeni kártérítési igényt. Ha a tag (részvényes) felelőssége a gazdasági társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a kártérítési igényt a tag (részvényes) a társaság megszűnésekor felosztott vagyonból őt megillető rész arányában érvényesítheti. * Közvetlen kárfelelősség * Fentebb láttuk, hogy a vezető tisztségviselők által harmadik személyeknek okozott károkért közvetlenül a gazdasági társaság felel, a károkozó felelőssége erre tekintettel kifelé nem érvényesül, a vezető tisztségviselőt – a társaság regresszigényén keresztül - csupán közvetett felelősség terheli. Bizonyos esetben azonban közvetlen felelősség terheli azokat, akik az előtársaságként való működés során jártak el vezető tisztségviselőként. A Gt. szerint ugyanis, ha a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét elutasítják, a társaság további jogokat nem szerezhet, új kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles működését megszüntetni. A vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a tagok (részvényesek) a gazdasági társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni. Ez vonatkozik a tagok (részvényesek) egymás közötti elszámolására is. amennyiben azonban a létrehozni kívánt gazdasági társaság formájából következően a tagok felelőssége korlátozott a társaságot terhelő kötelezettségekért és a tagok (részvényesek) helytállása ellenére ki nem elégített követelések maradtak fenn, a harmadik személyek irányában a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni ezekért a tartozásokért.
