A gazdasági társaság nem működhet vezető tisztségviselő nélkül, így már a társaság létrehozásakor rendelkezni kell a tisztség betöltéséről. A Gt. szerint a gazdasági társaság alapításakor a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) kell kijelölni a vezető tisztségviselőket, így a társasági szerződés kötelező tartalmi elemei közé tartozik a vezető tisztségviselők nevének és lakóhelyének meghatározása. A társaság első vezető tisztségviselőinek személyében tehát a létrejövő társaság minden tagjának egyetértésére van szükség, hiszen e nélkül nincs konszenzus a társasági szerződés tartalmában, így a társaság sem jön létre.
Tisztségviselő-választás
A társaság első tisztségviselői mandátumának megszűnését követően a gazdasági társaság legfőbb szerve választja meg a vezető tisztségviselőket. A részvénytársaság alapító okirata (alapszabálya), valamint a korlátolt felelősségű társaság társasági szerződése a felügyelőbizottságra ruházhatja át az igazgatóság tagjainak, illetőleg az ügyvezetőnek a megválasztását, visszahívását (továbbá díjazása megállapítását).
Már említettük, hogy a társasági szerződésnek tartalmaznia kell a vezető tisztségviselők nevét és lakóhelyét. Minthogy a Gt. e helyütt – szemben a korábbi szabályozással, amely kifejezetten az első vezető tisztségviselők megjelölését kérte számon a társasági szerződéstől – általában szól a vezető tisztségviselőkről, ebből az következik, hogy a vezető tisztségviselők személyének változása a társasági szerződés módosítását igényli. Amennyiben a lejárt megbízatású vezető tisztségviselőt újraválasztják, úgy természetesen nem szükséges a társasági szerződés módosítása, hiszen nem történt változás a vezető tisztségviselő személyében.
A megbízás elfogadása
A vezető tisztség keletkezéséhez nem elegendő, ha a társasági szerződés kijelöli, illetve a társaság legfőbb szerve megválasztja az erre kiszemelt személyt. A vezető tisztségviselői megbízás ugyanis az érintett személy által való elfogadással jön létre. A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági eljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) a valamennyi cég bejegyzéséhez (változásbejegyzéséhez) szükséges okiratok között sorolja fel a vezető tisztségviselők elfogadó nyilatkozatát. Ennek hiánya azzal jár, hogy a cégbíróság érdemi vizsgálat s hiánypótlási felhívás nélkül elutasítja a cégbejegyzési, illetve a változásbejegyzési kérelmet. Abban az esetben, ha a társasági szerződés a társaság tagját jelölte ki vezető tisztségviselőül, úgy a cégbejegyzési eljárásban nem szükséges külön okiratban szerepelnie az elfogadó nyilatkozatnak, elegendő, ha azt a társasági szerződés tartalmazza, hiszen a társasági szerződés aláírásával a tag természetesen elfogadta a szerződésnek azt a részét is, amely az ő vezető tisztségéről rendelkezik. Más a helyzet, ha a vezető tisztségviselő nem tagja a társaságnak, ilyenkor nem mellőzhető a külön okiratba foglalt elfogadó nyilatkozat. (A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy egyes cégbírák akkor is megkövetelik a cégbejegyzési eljárásban a külön okiratba foglalt elfogadó nyilatkozatot, ha a társaság tagjáról van szó.)
Munkáltatói tilalom
Sajátos helyzet alakul ki akkor, amikor olyan személyt választanak a társaság vezető tisztségviselőjévé, aki valahol munkaviszonyban áll. A Munka Törvénykönyve (Mt.) szerint, ha a munkavállaló a munkaviszonyának fennállása alatt további munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesít, köteles azt a munkáltatójának bejelenteni. (A vezető tisztség mindenképpen ebbe a körbe esik, akármilyen jogviszonyon alapul.) A munkáltató – eltérő megállapodás hiányában - akkor tilthatja meg a jogviszony létesítését, illetve akkor kötelezheti a munkavállalót a jogviszony megszüntetésére, ha a további jogviszony sérti vagy veszélyezteti a munkáltató jogos gazdasági érdekeit. Amennyiben tehát a munkáltató megtiltja a vezető tisztség létesítését, úgy a tisztség elfogadása ellenére sem válik vezető tisztségviselővé a társaság által erre megválasztott személy. Ennél is szigorúbb előírások érvényesülnek arra a személyre, akit az Mt. szerint vezető állású dolgozónak kell tekinteni. (Idetartozik a munkáltató vezetője mellett a vezető helyettese, valamint az, akit a tulajdonos, illetőleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet vezető állásúnak minősít.)
Személyi feltételek
Vezető tisztségviselő főszabályként csak természetes személy lehet. Kivétel ez alól az az eset, amikor a közkereseti társaság, illetve a betéti társaság üzletvezetésre jogosult tagjáról van szó, hiszen e társaságoknak nemcsak természetes személy lehet a tagja, ugyanakkor bármelyik tagot, illetve bármelyik beltagot megilleti az üzletvezetési jogosultság. A vezető tisztségviselőkre vonatkozó személyi előírásokat az üzletvezetéssel megbízott tagra, jogi személy tagnál pedig annak képviselőjére kell alkalmazni. A Gt. negatív módon, kizáró okokkal szabja meg a vezető tisztségviselők személyével kapcsolatos elvárásokat.
Kizáró okok
A Gt. taxatív módon határozza meg azokat az eseteket, amelyek kizárják a vezető tisztség betöltését. E kizáró okok a következők:
1. Nem lehet a gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztés-büntetésre ítéltek, amíg nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Tekintettel arra, hogy a törvény nem végrehajtandó szabadságvesztést említ, így kizáró okot jelent a felfüggesztett szabadságvesztés is. [A Büntető Törvénykönyv (Btk.) szerint a törvény erejénél fogva áll be a mentesítés a felfüggesztett szabadságvesztés esetén a próbaidő leteltének napján, a gondatlan vétség miatt kiszabott szabadságvesztésnél a büntetés kitöltésének, illetőleg végrehajthatósága megszűnésének napján, szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meg nem haladó szabadságvesztésnél a büntetés kitöltését, illetőleg végrehajthatóságának megszűnését követő három év elteltével, szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését, illetőleg végrehajthatóságának megszűnését követő öt év elteltével, szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, öt évet meghaladó, határozott tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését, illetőleg végrehajthatóságának megszűnését követő tíz év elteltével. A bíróság, kérelemre, mentesítésben részesítheti a szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt személyt, ha erre érdemes, és a szabadságvesztés kiállásától, illetőleg végrehajthatósága megszűnésétől a törvényi mentesítésre meghatározott idő fele már eltelt. Mellékbüntetés alkalmazásakor az elítélt mindaddig nem mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, illetőleg nem mentesíthető, amíg a mellékbüntetés végrehajtása be nem fejeződött vagy végrehajthatósága meg nem szűnt. Ez nem vonatkozik a pénzmellékbüntetésre, valamint a foglalkozástól, illetőleg a járművezetéstől eltiltásra. A köztársasági elnök kegyelemből mentesítésben részesítheti az elítéltet akkor is, ha a törvény szerint ennek egyébként nincs helye.]
2. Az ítélet hatálya alatt, az ítéletben megjelölt tevékenységet folytató gazdasági társaságban nem lehet vezető tisztségviselő az a személy, akit jogerős bírói ítélettel eltiltottak valamely foglalkozástól. (A Btk. szerint a foglalkozástól eltiltás végleges hatályú vagy határozott idejű. Végleges hatállyal az tiltható el, aki a foglalkozás gyakorlására alkalmatlan. A határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év. Az eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ebbe nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt be kell számítani az eltiltás tartamába. Határozott ideig tartó eltiltásnál a szakképzettséget igénylő foglalkozás újbóli gyakorlása attól tehető függővé, hogy az eltiltott az eltiltás tartamának letelte után, meghatározott módon igazolja a foglalkozáshoz szükséges jártasságot. A végleges hatályú eltiltás alól a bíróság mentesítheti az eltiltottat, ha az eltiltás óta tíz év eltelt, és az eltiltott a foglalkozás gyakorlására alkalmassá vált.)
3. A gazdasági társaság fizetésképtelenségének jogerős megállapítását (a felszámolás elrendelését) követő három évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője, aki a felszámolást elrendelő jogerős végzés meghozatalának napját megelőző két évben legalább egy évig vezető tisztségviselő volt a felszámolás alá került társaságnál, kivéve ha a vezető tisztségviselői megbízatására kifejezetten a felszámolás elkerülése érdekében került sor.
4. A gazdasági társaságnak a cégjegyzékből hivatalbóli törlési eljárás következtében történő törlését követő két évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, aki a törlést megelőző évben a törléssel megszűnt gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő volt.
Természetes, hogy nem választható vezető tisztségviselővé az, akivel szemben fennáll a fenti kizáró okok valamelyike. Az ügyvezetést ellátó személyekkel szembeni követelmények azonban a megbízatás egész időtartama alatt érvényesülnek, így amennyiben a megválasztást követően következik be valamelyik kizáró ok, úgy az automatikusan véget vet az érintett személy vezetői mandátumának.
Kizáró okok a Gt.-én kívül
A Gt.-én kívül más (ágazati) jogszabályok (például a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, az értékpapírtőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény) is tartalmaznak a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjével szembeni kizárási okokat. Ezeknek azonban sajátjuk, hogy csak azokra a cégekre vonatkoznak, amelyek az adott jogszabály hatálya alá tartoznak. [A példaként említett 1996. évi CXI. törvény szerint befektetési vállalkozásnál csak az lehet vezető állású személy, aki büntetlen előéletű, és akivel szemben nem állnak fenn a törvényben meghatározott következő kizáró okok: Nem lehet vezető, aki tíz százalékot elérő vagy azt meghaladó részesedéssel rendelkezik, rendelkezett, illetve vezető állású személy volt olyan befektetési vállalkozásban, pénzügyi intézményben, amely öt éven belül fizetésképtelenné vált, vagy fizetésképtelenségét csak felügyeleti intézkedéssel lehetett elkerülni, illetve amelynek tevékenységi engedélyét visszavonták, és akinek személyes felelősségét e helyzetek kialakulásáért jogerős határozat megállapította. Nem lehet vezető az sem, aki súlyosan vagy ismételten megsértette az 1996. évi CXI. törvény, az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.), az 1994. évi XXXIX. törvény (Átt.), az 1991. évi LXIII. törvény (Bat.), az 1995. évi XCVI. törvény (Bit.), az 1993. évi XCVI. törvény (Öpt.), illetve az e törvények felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok előírásait, és emiatt vele szemben a hatóság vagy a bíróság öt évnél nem régebben kelt jogerős határozatban szankciót alkalmazott. A büntetőeljárás alá vont személy nem láthat el vezetői feladatokat, amíg az eljárás be nem fejeződik. A befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatási tevékenység irányítására legalább két büntetlen előéletű, külön jogszabályban előírt vizsgával és öt év szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkező személyt köteles alkalmazni, akik közül legalább az egyik devizabelföldi.]
Álláshalmozás
Egy személy legfeljebb három gazdasági társaságnál választható vezető tisztségviselővé. A megválasztott személy az új tisztsége elfogadásától számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatni köteles azokat a gazdasági társaságokat, amelyeknél már vezető tisztségviselő. Ennek értelmében ugyanaz a személy egyidejűleg csak három gazdasági társaság ügyvezetésében vehet részt. Amennyiben a vezető tisztségviselő megszegi ezt a korlátozást, úgy a negyedik tisztségre vonatkozó megbízás jogellenes, így semmisség miatt érvénytelen lesz.
Kivételként érvényesül a tilalom alól, hogy aki a Gt. hatálybalépésének időpontjában – 1998. június 16-án – háromnál több gazdasági társaságnál töltött be vezető tisztséget, megbízatása lejártáig megtarthatja mindegyik tisztségét.
Tájékoztatási kötelezettség
Az egyidejűleg még jogszerűen betölthető további tisztség elvállalásához nem szükséges annak a gazdasági társaságnak a hozzájárulása, amelynél az érintett személy már betölt ilyen tisztséget, elegendő az érintettek tájékoztatása. Más kérdés, hogy a tájékoztatásból szerzett információ birtokában a társaság eldöntheti, szüksége van-e ezek után is a vezető tisztségviselőre vagy sem. A társaság ugyanis szabadon dönthet arról, kíván-e osztozni másokkal ugyanazon a vezető tisztségviselőn. Könnyen előfordulhat, hogy a cégnek nem áll érdekében e közösködés.
A vezető tisztségviselőnek természetesen arról is tájékoztatnia kell a gazdasági társaságot, ha más társaságoknál már betölt ilyen funkciót. Erre az információra ugyanis szüksége van a megbízást adni készülő cégnek ahhoz, hogy megállapíthassa, valóban van jogszerű lehetőség az adott személy vezető tisztségviselővé választására. Ellenkező esetben ugyanis előadódhat olyan eset, hogy semmis lesz a tisztségre vonatkozó megbízás, hiszen ha valaki már három cégnél vezető tisztségviselőként működik, úgy a negyedik ilyen megbízás már jogellenesnek minősül akkor is, ha a semmisség okáról a megbízónak nem volt tudomása. (A más társaságoknál betöltött tisztség elhallgatása megalapozza a vezető tisztségviselő kárfelelősségét mind a társasággal, mind harmadik személyekkel szemben.
További munkaviszony
Az előzőektől eltérő szabályok érvényesülnek azzal a vezető tisztségviselővel szemben, aki munkaviszonyban áll a gazdasági társaságnál. Ilyenkor ugyanis alkalmazni kell az Mt. vonatkozó rendelkezéseit is. Az Mt. szerint a vezető – eltérő megállapodás hiányában – nem létesíthet további munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt. (Nem vonatkozik e tilalom arra a jogviszonyra, amelyet tudományos, oktatói, illetve szerzői jogi védelem alá eső tevékenységre létesítettek.) A munkaviszonyban álló vezető tisztségviselőnél tehát szükség van a munkáltató gazdasági társaság engedélyére ahhoz, hogy a vezető más gazdasági társaságban is betöltsön ilyen funkciót akár munkaviszony, akár megbízás alapján. (Álláspontunk szerint ugyanez érvényesül arra az esetre is, ha az újabb vezető tisztség tagsági jogviszonyon alapul.)
A megbízatás időtartama
A vezető tisztségviselőket határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani, illetve a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) kijelölni. Az időtartam meghatározásánál figyelni kell arra, hogy egyértelmű és határozott legyen a mandátum lejárata. Feltételhez (tehát bizonytalan jövőbeli eseményhez) nem lehet kötni a megbízatás idejét. Ha a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) a vezető tisztségviselői megbízás időtartamáról a tagok (részvényesek) nem rendelkeznek, a vezető tisztségviselőt öt évre megválasztottnak kell tekinteni, kivéve ha a gazdasági társaság ennél rövidebb időtartamra jött létre.
A vezető tisztségviselők korlátlanul újraválaszthatók, ami azt jelenti, hogy a törvény nem írja elő, hogy legfeljebb hány alkalommal lehet valakit újraválasztani ugyanarra a tisztségre. A korlátlanság azonban nem jelenti azt, hogy az újraválasztás során ne kellene betartani a megbízatás időtartamára vonatkozó rendelkezéseket. Az újraválasztott tisztségviselő megbízatása is csak akkor jön létre, ha az érintett újra elfogadja a tisztséget. E nélkül az újraválasztás ellenére sem válik vezetővé.
Rendes esetben a vezető tisztségviselő kitölti a megbízatás teljes idejét. A társaság legfőbb szerve azonban jogosult arra, hogy bármikor visszahívja a vezető tisztségviselőt, s ezzel a mandátum lejárta előtt megszüntesse a jogviszonyt.
Összeférhetetlenség
A vezető tisztségviselőnek elsősorban az őt megválasztó gazdasági társaság érdekeinek megfelelően kell tevékenykednie. Az esetleges érdekütközések megelőzése érdekében a Gt. számos olyan helyzetet ír le, amelyek összeférhetetlenek a tisztség betöltésével.
Konkurens vállalkozások
Az egyik ilyen a konkurenciával való kapcsolatok kiiktatását teszi lehetővé. Eszerint a vezető tisztségviselő – a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével – nem szerezhet társasági részesedést a gazdasági társaságéval azonos tevékenységet is folytató más gazdálkodó szervezetben, továbbá nem lehet vezető tisztségviselő a társaságéval azonos tevékenységet is végző más gazdálkodó szervezetben, kivéve ha ezt az érintett gazdasági társaság társasági szerződése (alapító okirata, alapszabálya) lehetővé teszi vagy a gazdasági társaság legfőbb szerve ehhez hozzájárul. A törvény ezzel a gazdasági társaságra bízza, mekkora teret enged a vezető tisztségviselőjének a céggel versenyhelyzetben levő más gazdálkodó szervezetekben való részvételre. Itt soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a vezető tisztség szoros bizalmi viszonyt jelent a cég és a tisztséget betöltő személy között. (A más gazdálkodó szervezet fogalma ebből a szempontból tágan – a Ptk. által meghatározottak szerint – értendő: eszerint idetartozik az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, továbbá az egyéni vállalkozó. A helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány a gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataiban szintén gazdálkodó szervezetnek minősül.)
A másik összeférhetetlenségi helyzet a rokonsági alapú esetleges összefonódásokra vonatkozik. A vezető tisztségviselők és azok közeli hozzátartozói nem köthetnek a saját nevükben vagy a javukra a gazdasági társaság tevékenységi körébe tartozó ügyleteket, kivéve ha ezt a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) kifejezetten megengedi. Ennél a szabálynál fontos, hogy az a társaságon kívüli személyekre (jelesül a hozzátartozókra) is kihat, jelezvén, hogy a vezető tisztség betöltése meghatározza a tisztségviselő családtagjainak mozgási lehetőségét is. A tilalommal érintett, közeli hozzátartozói körbe tartozik a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér.
Felmentés
A fent említett két összeférhetetlenségi helyzet alól a társasági szerződés akár részben, akár egészben felmentést adhat, ami azt jelenti, hogy a felmentés körébe eső magatartás általános érvénnyel kikerül a tilalmazott esetek közül. Fontos különbség azonban, hogy míg az első esetben a társaság legfőbb szerve ilyen felmentés hiányában is jogosult hozzájárulni az összeférhetetlenség alá eső helyzethez, addig a másodikként tárgyalt – az ügyletkötésre vonatkozó - összeférhetetlenségnél ez a lehetőség nem áll fenn.
Összeférhetetlenség a társaságon belül
Ugyancsak kiterjed a vezető tisztségviselőn kívül annak közeli hozzátartozóira az a tilalom is, amely összeférhetetlenséget állapít meg a vezető tisztség, illetve a felügyelőbizottsági tagság között. (A gazdasági társaság vezető tisztségviselője és közeli hozzátartozója ugyanannál a társaságnál a felügyelőbizottság tagjává nem választható meg.) E tilalom alól a társaság nem adhat felmentést sem általában, sem eseti jelleggel.
Kártérítés
Az összeférhetetlenségi szabályok megszegésével a gazdasági társaságnak okozott kárért a vezető tisztségviselő felel, akivel szemben a kár megtérítésére vonatkozó igényt a kár bekövetkeztétől számított egy éven belül lehet érvényesíteni.
Munkajogi összeférhetetlenség
A munkaviszonyban álló vezető tisztségviselőkkel szemben az Mt.-ben szabályozott összeférhetetlenségi szabályokat is alkalmazni kell, amelyek jórészt összevágnak a Gt.-beli szabályokkal. Ennek értelmében a vezető - eltérő megállapodás hiányában – * a) nem köthet saját nevében a munkáltató tevékenységi körébe tartozó ügyletet, továbbá * b) nem lehet tagja a munkáltatóéhoz hasonló tevékenységet folytató vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, állami vállalat felügyelőbizottságának. * Eltérő megállapodás hiányában meg kell szüntetni a vezető munkaviszonyát, ha a közeli hozzátartozója tagja lett a munkáltatóéhoz hasonló tevékenységet folytató vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, illetőleg vezetőként munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet folytató munkáltatónál. Ebből a szempontból közeli hozzátartozónak kell tekinteni a házastársat, az egyenes ágbeli rokont, a házastárs egyenes ágbeli rokonát, az örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermekét, az örökbefogadót, a mostohát és a nevelőszülőt, a testvért, valamint az élettársat. * Ha a vezető megszegi a fenti tilalmat, a munkáltató a polgári jog szabályai szerint kártérítést követelhet, vagy kártérítés helyett igényelheti, hogy a vezető a munkáltatónak engedje át a saját részére kötött ügyletet, illetőleg hogy a más számlájára kötött ügyletből eredő hasznát kiadja a munkáltatónak, vagy a munkáltatóra engedményezze az arra vonatkozó követelését. E munkáltatói igény attól az időponttól számított három hónap alatt évül el, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a vezető összeférhetetlen eljárásáról tudomást szerzett. Az igényt a keletkezésétől számított egy év elteltével nem lehet érvényesíteni.
