KÜLFÖLDI MUNKAVÉGZÉS
A külföldi kiküldetés átmeneti szabályozása
A devizáról szóló törvény megalkotásával, valamint az ideiglenes és a tartós kiküldetést szabályozó kormányrendeletek hatályon kívül helyezésével összhangban az 1996. január 1-jén hatályba lépett személyijövedelemadó-törvényben gyökeresen megváltoztak a külföldi kiküldetés címén szerzett jövedelem adózási szabályai. A korábban hatályos rendelkezések helyét átmeneti idő beiktatásával, fokozatosan vették át az új jogszabályi előírások. A devizaellátmány adómentességét biztosító átmeneti rendelkezéseket utoljára az idei évben lehet alkalmazni.
Az átmeneti rendelkezések értelmében a külföldi kiküldetés címén szerzett bevétel – a szállás (lakás) bérleti díja, az utazási kiadás megtérítésének kivételével – 1999-ben utoljára levonással még csökkenthető, feltéve ha a bevételt költségvetési, önkormányzati forrásból fizették ki. A levonás mértéke 50 százalék.
Vállalkozások esetén a magánszemélynek – az 1992. december 15-éig írásban megkötött szerződés alapján elrendelt – külföldi kiküldetéséből származó bevétele – ugyancsak utolsó alkalommal 1999-ben – csökkenthető. A kapott devizaellátmányból az 1995-ös rendelkezések szerinti, bevételként figyelembe nem vett rész (amely 70% volt) 70 százaléka levonható. A devizaellátmány fogalma alatt ez esetben az 1995-ben hatályos rendelkezések szerinti alapösszeget, illetve az alapnapidíjat kell érteni.
A személyijövedelemadó-törvény (Szja-tv.) átmeneti rendelkezései alapján 1999-ben kiküldetés címén szerzett adóköteles jövedelemnek minősül:
- a költségvetési, önkormányzati forrásból kiküldetés címén folyósított összeg 50 százalékát meghaladó rész (a fizetendő összeg nagysága nem korlátozott, annak mértékéről belső szabályzatban kell rendelkezni),
- az 1992. december 15-éig írásban megkötött szerződések alapján elrendelt ideiglenes kiküldetésnél az 1995-ben hatályos 30/1992. (II. 13.) Korm. rendelet szerinti alapnapidíj,
- tartós kiküldetésnél pedig az 1995-ben hatályos, a 29/1992. (II. 13.) Korm. rendelet szerinti alapösszeg 49 százalékát meghaladó rész, azaz 51 százalék.
A bevételként figyelembe nem vett részen felüli adóköteles jövedelem a magánszemély összevonandó jövedelme, amelyet külszolgálat esetén – ha a kiküldő a munkaadó – bérként, más esetekben pedig egyéb jövedelemként kell figyelembe venni.
A külföldi munkavégzés általános adójogi szabályai
Alapvető szabály, hogy a munkáltató (kiküldő) a külföldi kiküldetésre tekintettel bármilyen összegű napidíjat fizethet, a kapott bevétel azonban a magánszemélynél adóköteles jövedelem, amelyből azonban 30 százalék – de legfeljebb a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló 168/1995. (XII. 27.) Kormányrendelet szerint naponta számított összeg - igazolás nélkül, költségként levonható.
Külszolgálat címén szerzett jövedelem
A külszolgálat az Szja-tv. 3. § 13. pontja szerint olyan külföldi kiküldetés, amelynél a külföldön történő munkavégzést a munkáltató rendeli el. A külszolgálat címén kapott összeg munkaviszonyból származó bevételnek számít. Ha a külszolgálatot teljesítő magánszemély a külföldi tartózkodására tekintettel, a külszolgálatra járó díját közvetítő cég útján kapja meg a munkáltatótól (a közvetítő cég számol el a munkáltatóval), a folyósított összeg külszolgálatból származó (bér)jövedelemnek tekintendő annak összes adózási következményével (adóelőleg-levonás módja stb.) együtt.
A külszolgálat címén szerzett jövedelem összege a 90 napot meg nem haladó külföldi tartózkodás esetén a következők szerint állapítható meg:
- igazolás nélkül, átalányköltségként a kapott összeg 30 százaléka levonható,
- a levonás nem haladhatja meg – a külszolgálat időtartamának figyelembevételével számított - napi 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeget.
A 90 napot meghaladó külszolgálat esetén a munkavállaló jövedelmét az alábbiak szerint kell meghatározni:
- igazolás nélkül a bevétel 30 százaléka számolható el,
- az ilyen címen történő levonás legfeljebb napi 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeg lehet,
- a 91. naptól kezdődően a külföldön tartózkodó házastárs és kiskorú gyermek (örökbe fogadott, nevelt, mostohagyermek) után személyenként napi 3 USA-dollárnak megfelelő forintösszeg vonható le akkor, ha az érintettek nem tekinthetők saját jogon kiküldötteknek, és a külföldi tartózkodásuk tényleges időtartama a 90 napot egybefüggően meghaladja.
A külszolgálat címén szerzett jövedelem munkaviszonyból származó bérjövedelemnek minősül, így a munkáltató az adóelőleget a rendszeres és a nem rendszeres bér adóelőlegének a számítására vonatkozó szabályok alkalmazása mellett állapítja meg. A külszolgálati díj jövedelemtartalmának meghatározása független attól, hogy forintban vagy valutában teljesítik. Az adóelőleget és a fizetendő személyi jövedelemadót azonban minden esetben forintban kell megállapítani és megfizetni. Az átszámításnál a juttatás napját megelőző hónap 15. napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyamot kell alkalmazni. (Ha a külföldi fizetőeszköz az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján nem szerepel, az átszámításnál az MNB által a Magyar Közlönyben közzétett árfolyamot kell alapul venni.)
A külszolgálatra tekintettel történt kifizetés utáni adóelőleget a kifizetés hónapjának a bérjövedelmével együtt kell megállapítani, és a bér adóelőlegének befizetésével együtt, a tárgyhót követő hónap 12-ig kell az adóhatóságnak megfizetni.
Külföldi kiküldetésből származó jövedelem
Külföldi kiküldetésnek minősül – a külszolgálat kivételével – az Szja-tv. 3. § 12. pontja szerint a belföldi magánszemély külföldi tartózkodása, külföldre utazása, feltéve ha jövedelemszerzés, illetve a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében történik.
Ha a kiküldetést nem a munkaviszonnyal összefüggésben rendelik el, az ebből származó bevétel egyéb jogcímen szerzett bevételnek tekintendő. A külföldi kiküldetés címén kapott összegből annak 30 százaléka – legfeljebb napi 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeg – ilyenkor is levonható. Az ily módon megállapított jövedelem utáni adóelőleget a következők szerint kell megfizetni:
- a kifizető az általa kifizetett jövedelem adóelőlegét az adótábla szerint számítja ki, többszöri kifizetés esetén pedig az év elejétől halmozva vonja le, ha a magánszemély nyilatkozik arról, hogy az összevonás alá tartozó jövedelme az adóévben az 1 millió forintot nem haladja meg, és kéri a kifizetőt, hogy a kiküldetésre tekintettel szerzett jövedelem adóelőlegét az adótábla szerint számítsa ki,
- a fentiek szerinti feltételek hiányában a kifizető 40 százalék adóelőleget köteles levonni, amelyet a kifizetést követő hónap 12-éig kell mindkét esetben az adóhatósághoz befizetni.
Elszámolható költségek
Mind a külszolgálat, mind a külföldi kiküldetés esetén nem kell adót fizetni:
- a külföldi utazásra, a szállásra, a külföldi tartózkodás idejére bérelt lakás bérleti díjára, az egyéb elismert költségekre kapott összeg után, ha annak felhasználásáról bizonylattal számol el a magánszemély a munkáltatónak (kifizetőnek),
- adómentes juttatás az utazás, a szállás, a lakás, valamint az egyéb szolgáltatások elismert költsége akkor is, ha az ezekkel kapcsolatos kiadásokat közvetlenül a munkáltató (kifizető) viseli [Szja-tv. 7. § g) pont],
- a napidíj összegéből igazolás nélkül levonható átalányköltség. A külszolgálatra (a külföldi kiküldetésre) tekintettel adott összegből átalányként 30 százalék, de legfeljebb napi 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeg vonható le. Amennyiben a 30 százalék a napi 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeget meghaladja, abban az esetben is csak a 10 USA-dollár szerinti rész számolható el igazolás nélkül.
Árufuvarozás, személyszállítás
A nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott magánszemélyek külföldi kiküldetéséhez kapcsolódó elismert költségekről szóló 168/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet szabályai 1997. június 5-i hatállyal módosultak. A változások értelmében mind a munkáltató által elrendelt külszolgálat (külföldön történő munkavégzés), mind a kifizető megbízása alapján teljesített külföldi kiküldetés esetén a kiküldetés címén kapott bevételből igazolás nélküli elismert költségként – 30 százalékos korlát nélkül – napi 25 USA-dollárnak megfelelő forintösszeg vonható le. Ezenfelül azonban kizárólag a gépjármű külföldi üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó, számlával vagy más bizonylattal igazolt költségek számolhatók el. Nem tekinthető ellenben elismert költségnek a külföldi kiküldetéssel kapcsolatos szállás- és lakásbérleti díj.
A külföldi kiküldetés (külszolgálat) szabályainak alkalmazása során nemzetközi árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott magánszemélynek az tekinthető, aki a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló külön jogszabály, illetőleg a vonatkozó egyéb jogszabályok rendelkezései szerint engedélyhez kötött nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatást végez, illetőleg abban – kizárólag e tevékenység tekintetében – árukísérőként közreműködik.
Külföldi munkavégzés önálló tevékenység keretében és egyéni vállalkozóként
Ha az önálló tevékenységet végző magánszemélynek vagy vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónak saját bevétele megszerzése érdekében külföldön (is) kell tevékenységet folytatnia, a külföldi utazás és tartózkodás külföldi kiküldetésnek számít. Az önálló tevékenységből, egyéni vállalkozónál az egyéni vállalkozásból származó bevételből a külföldi utazás, a szállás, a lakás bérleti díjára fordított kiadás, továbbá a tevékenység érdekében felmerült egyéb kiadás levonható.
Az önálló tevékenység, az egyéni vállalkozás jellegéből adódik, hogy a külföldi tevékenység bevétele nem kiküldetés jogcímén keletkezik, hanem az adott tevékenység ellenértékeként jelentkezik. Nincs tehát olyan bevételrész, amelynek százalékos hányada elismert költségként meghatározható lenne. Így kizárólag napi 10 USA-dollárnak megfelelő, átalányjellegű forintösszeg vonható le a bevételből igazolás nélkül. Napi 25 USA-dollárnak megfelelő forintösszeget számolhat el az önálló tevékenységet folytató magánszemély vagy az egyéni vállalkozó, aki nemzetközi árufuvarozási és személyszállítási tevékenységet végez.
Külföldi konferencia
Szja-tv. 28. § (2) bekezdés] * A vállalkozás egy vele munkaviszonyban nem álló magánszemély külföldi konferencián való részvételét akkor finanszírozhatja a vállalkozás terhére, ha az utazásra vonatkozó dokumentumokból és körülményekből megállapítható, hogy az utazás a vállalkozás érdekében történt, azaz a magánszemély a vállalkozás megbízásából (pl. a magánszeméllyel kötött megbízási szerződés alapján) vesz részt a konferencián. Ebben az esetben a konferencián való részvétel költségeiből a magánszemélynek adott bizonyos összegű készpénz az Szja-tv. 28. § (2) bekezdése szerinti egyéb jövedelemnek számít, és az adott összegből levonható 30 százalék, de legfeljebb a 168/1995. (XII. 15.) Korm. rendelet szerinti, naponta számított, igazolás nélkül ismert összeg. * Ha a magánszemély a vállalkozásnak nem üzleti partnere, részvétele a konferencián nem a vállalkozás céljait szolgálja, úgy nem számolhatók el a konferencián való részvétellel kapcsolatos költségek, vagy ha azokat mégis elszámolják, alkalmazni kell a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontját, a 3. számú melléklet 9. pontjában foglaltak alapján. (1997/125. APEH-iránymutatás, AEÉ 1997/7.)
A kiküldetés időtartamának megállapítása
Az igazolás nélkül elszámolható átalányösszeg megállapításakor a kiküldetés időtartamát minden esetben meg kell határozni. A 168/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdésben foglaltak szerint a külföldi kiküldetés (külszolgálat) tényleges időtartama az indulás és az érkezés tényleges időpontja között eltelt idő. A tényleges időpont megállapítása szempontjából az országhatár átlépését, légi és vízi út esetén az indulás szerinti időpontot egy órával megelőzően, illetőleg az érkezést egy órával követően kell figyelembe venni.
Az egynapos, ideiglenes külföldi kiküldetésre kirendelt dolgozók napidíja napjainak meghatározásánál a 168/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet 4. § első bekezdését kell alkalmazni. Ennek értelmében a "törtrész – amennyiben az legalább 8 óra – egész napnak számít". Mindez azzal a következménnyel jár, hogy ha a kiküldött naponként külön-külön tartózkodik külföldön – például az első nap visszajön és a második nap ismét kiutazik -, az két külön kiküldetésnek számít. A naponkénti kiküldetés, ha a kinn- tartózkodás a 8 órát eléri, egész napnak számít.
Amennyiben a kiküldetés többnapos – pl. négy napig tart -, akkor a kiküldetésben töltött teljes (24 órás) napokhoz hozzá kell adni a törtnapokkal számított napokat – kiküldetésben töltött törtnapok óráinak számát 24-gyel osztva -, a fennmaradó törtrész pedig - amennyiben az legalább 8 óra – egész napnak számít.
A számítás menete a következő:
- a kiküldetésben töltött napok megállapításához első lépésben a teljes (24 órás) napok számát kell meghatározni,
- ezután össze kell adni a törtnapok kiküldetésben töltött óráinak számát,
- az így kapott összeg 24-gyel való osztásával határozható meg a további kiküldetésben töltött napok száma,
- ha a 24-gyel történő osztás eredménye az 1-et nem éri el, a törtórák 1 napnak számítanak,
- ha a törtnapok összesített óráinak száma meghaladja a 24 órát (az osztás eredménye meghaladja az 1-et), úgy egy nap, illetve ha a 24 órán felüli rész a 8 órát eléri, további 1 nap.
A 168/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet a kiküldetés időtartama (napok megállapítása) szempontjából nem tesz különbséget az ideiglenes és a tartós kiküldetés között.
A tartós kiküldetés – 90 napon túli, egybefüggő kintlét – szabályai annyiban különböznek az ideiglenes kiküldetés szabályaitól, hogy ilyenkor a magánszeméllyel külföldön tartózkodó házastárs és kiskorú gyermek (örökbe fogadott, nevelt, mostohagyermek) után, feltéve hogy nem minősülnek saját jogon kiküldöttnek, és a külföldi tartózkodásuk tényleges időtartama több mint 90 nap, naponta 3 USA-dollárnak megfelelő forintösszeg számolható el. A kormányrendelet nem értelmezi az egybefüggő külföldi tartózkodás fogalmát. Az általános szóhasználat szerint a külföldi kiküldetés napjainak száma naptári napokban értendő. Az egybefüggő külföldi tartózkodás pedig csak a külföldi munkahelyre történő első kiutazás időpontjától (napjától) a végleges hazautazás időpontjáig (napjáig) tart. A gyakorlat szerint a szabadság ideje a kiküldetés időtartamába beszámítandó.
A Magyarországgal kettős adóztatást kizáró egyezményt kötött államok
Albán Köztársaság 1996. évi XCI. törvény, 28/1995. (III. 24.) OGY határozat
Ausztrália 15/1992. (IV. 21.) OGY határozat, 1993. évi XXXVI. törvény, 80/1990. (XI. 28.) OGY határozat
Amerikai Egyesült Államok 49/1979. (XII. 6.) MT rendelet
Belga Királyság 20/1984. (IV. 18.) MT rendelet
Bolgár Köztársaság 1996. évi XCII. törvény 26/1995. (III. 24.), OGY határozat
Brazil Szövetségi Köztársaság 1992. évi XXVII. törvény
Ciprusi Köztársaság 82/1982. (XII. 29.) MT rendelet
Cseh Köztársaság 1996. évi XCIII. törvény, 70/1994. (XII. 27.) OGY határozat
Dán Királyság 45/1979. (XI. 10.) MT rendelet
Dél-afrikai Köztársaság 1999. évi VII. törvény, 5/1996. (II. 9.) OGY határozat
Egyiptomi Arab Köztársaság 1995. évi XVII. törvény, 54/1993. (VI. 18.) OGY határozat
Finn Köztársaság 66/1981. (XII. 16.) MT rendelet
Francia Köztársaság 65/1981. (XII. 16.) MT rendelet
Fülöp-szigeteki Köztársaság 1/1998. (II. 11.) OGY határozat, 2154/1997. (VI. 11.) Korm. határozat
Görög Köztársaság 33/1985. (VII. 1.) MT rendelet
Holland Királyság 10/1988. (III. 10.) MT rendelet, 1940. évi V. törvénycikk
Horvát Köztársaság 14/1998. (II. 27.) OGY határozat, 2235/1996. (IX. 2.) Korm. határozat
Indiai Köztársaság 11/1988. (III. 10.) MT rendelet
Indonéz Köztársaság 1999. évi X. törvény, 28/1992. (VI. 12.) OGY határozat
Írország 1999. évi XI. törvény, 99/1996. (XI. 26.) OGY határozat
Izrael Állam 1993. évi LXIII. törvény, 30/1992. (VI. 12.) OGY határozat
Japán 1980. évi 18. törvényerejű rendelet
Jugoszlávia 1988. évi 6. törvényerejű rendelet
Kanada 1999. évi XII. törvény, 27/1995. (III. 24.) OGY határozat, 53/1993. (VI. 18.) OGY határozat, 1995. évi XVI. törvény
Kazah Köztársaság 1999. évi XIV. törvény 7/1996. (II. 9.) OGY határozat
Kínai Népköztársaság 1999. évi XV. törvény, 27/1991. (IV. 30.) OGY határozat, 57/1994. (XI. 17.) OGY határozat
Koreai Köztársaság 1992. évi XXVIII. törvény
Kuvait Állam 58/1994. (XI. 17.) OGY határozat, 1999. évi XVI. törvény
Lengyel Köztársaság 1996. évi XCV. törvény, 24/1995. (III. 24.) OGY határozat, 1995. évi IX. törvény
Luxemburgi Nagyhercegség 1990. évi XCV. törvény, 87/1990. (XII. 28.) OGY határozat
Malaysia 1993. évi LX. törvény, 58/1992. (X. 16.) OGY határozat
Málta 1993. évi LXVII. törvény, 62/1992. (X. 16.) OGY határozat
Marokkói Királyság 49/1992. (IX. 10.) OGY határozat
Moldovai Köztársaság 1999. évi XVIII. törvény, 2107/1995. (IV. 21.) Korm. határozat, 6/1996. (II. 9.) OGY határozat
Mongólia 1995. évi X. törvény, 100/1996. (XI. 26.) OGY határozat
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság 1978. évi 15. törvényerejű rendelet
Németország 1979. évi 27. törvényerejű rendelet
Norvég Királyság 67/1981. (XII. 16.) MT rendelet
Olasz Köztársaság 53/1980. (XII. 12.) MT rendelet
Orosz Föderáció 101/1996. (XI. 26.) OGY határozat, 1999. évi XXI. törvény
Osztrák Köztársaság 1976. évi 1. törvényerejű rendelet, 1976. évi 2. törvényerejű rendelet
Pakisztáni Iszlám Köztársaság 1996. évi II. törvény, 55/1993. (VI. 18.) OGY határozat
Portugál Köztársaság 102/1996. (XI. 26.) OGY határozat, 2133/1995. (V. 17.) Korm. határozat
Románia 1949. évi 16. törvényerejű rendelet, 102/1995. (X. 13.) OGY határozat, 1996. évi XCIX. törvény
Spanyolország 12/1988. (III. 10.) MT rendelet
Svájci Államszövetség 1982. évi 23. törvényerejű rendelet
Svéd Királyság 55/1982. (X. 22.) MT rendelet, 1937. évi XXVI. törvénycikk
Szingapúri Köztársaság 16/1998. (II. 27.) OGY határozat, 2092/1997. (IV. 18.) Korm. határozat
Szlovák Köztársaság 1996. évi C. törvény, 38/1995. (IV. 7.) OGY határozat
Thaiföldi Királyság 13/1990. (VII. 25.) Korm. rendelet
Török Köztársaság 103/1995. (X. 13.) OGY határozat, 1996. évi CI. törvény
Tunéziai Köztársaság 10/1997. (III. 5.) OGY határozat, 1999. évi XXVIII. törvény
Ukrajna 1999. évi XXX. törvény, 2131/1995. (V. 17.) Korm. határozat, 8/1996. (II. 9.) OGY határozat
Uruguay Keleti Köztársaság 19/1992. (IV. 21.) OGY határozat, 1999. évi XXXI. törvény
Vietnami Szocialista Köztársaság 1996. évi CII. törvény, 30/1995. (III. 24.) OGY határozat
KIKÜLDETÉS BELFÖLDÖN
A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint nem kell bevételnek tekinteni azt az összeget, amelyet a magánszemély a munkáltatótól belföldi kiküldetési rendelvény alapján költségtérítés címén kap, feltéve, hogy annak összege nem haladja meg a jogszabályban meghatározott mértéket.
A napidíj
A belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítéséről szóló, a 23/1989. (III. 12.) Mt. rendelet szerint a kiküldetésben levő munkavállalónak az élelmezéssel kapcsolatos többletköltségeinek fedezetére a kiküldetés tartamára élelmezési költségtérítés, azaz napidíj jár.
Az elszámolható napidíj mértékét a vonatkozó rendelet a következők szerint szabályozza:
- a napidíj számlával (egyszerűsített számlával) igazolt összegként vagy költségátalányként számolható el,
- átalányként a munkavállalót legalább napi száztíz forint napidíj illeti meg,
- rendszeres kiküldetést teljesítő munkavállalónak havi átalány állapítható meg az egy napra szóló napidíjátalány és a havi átlagban kiküldetésben töltött naptári napok figyelembevételével.
Nem számolható el napidíj, ha a távollét időtartama a 6 órát nem éri el, illetve ha a munkavállaló élelmezését a munkáltató a kiküldetés helyén biztosítja. Szálloda igénybevételekor, amennyiben a szállodaköltség a kötelező reggeli árát is tartalmazza, a napidíj összegét 20 százalékkal csökkenteni kell.
Egyéb költségtérítések
A külföldi kiküldetéshez hasonlóan a belföldi kiküldetéssel kapcsolatos utazás, szállás költségének a megtérítése – a szállodaszámla, illetve a vasúti jegy leadása után – nem számít bevételnek a magánszemélynél [25. § (2) bekezdés c) pont].
A saját személygépkocsi használatának eseti kiküldetési rendelvény alapján történő elszámolása jellemzően a nem önálló tevékenységnek minősülő munkaviszonyban folytatott tevékenység, valamint az egyéb nem önálló tevékenység esetén (például választott tisztségviselő) történik. A személyi jövedelemadó szempontjából a nem önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítása során nem számít a magánszemély bevételének – így adóelőleget levonni, a jövedelmet bevallani sem kell -, ha a bevételt a magánszemély eseti belföldi kiküldetési rendelvény alapján költségtérítés címén kapja a munkáltatótól, és a kifizetés a jogszabályban meghatározott mértéken belül történik. A jogszabályban meghatározott mérték alatt a kiküldetési rendelvényben meghatározott kilométer-távolság alapulvételével a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerinti, a gépkocsi üzemanyag-fogyasztási normája és az APEH által közzétett üzemanyagár, továbbá a megtett út és a 3 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével kifizetett összeget kell érteni.
Ha az eseti kiküldetési rendelvény alapján fizetett költségtérítés a jogszabályban meghatározott mértéket meghaladja, a kifizetés adóköteles bevételnek számít, amellyel szembeni költségek az útnyilvántartás szabályai szerint számolhatók el. A költségtérítésnek az a része, amelyet – költségnyilatkozat alapján – az adóelőleg megállapításánál jövedelemként kell figyelembe venni:
- ha a kifizetés munkaviszonyban álló dolgozó részére történt, munkaviszonyból származó bérjövedelemnek minősül, és a nem rendszeres jövedelem adóelőleg-megállapítási szabályait kell alkalmazni,
- ha más nem önálló tevékenységre tekintettel történik a kifizetés, a kifizetőre vonatkozó adóelőleg-megállapítási szabályok szerint kell az adóelőleget levonni.
A REPREZENTÁCIÓ ÉS AZ AJÁNDÉK ADÓZÁSA
A külföldi és a belföldi kiküldetések során gyakran előfordul, hogy a kiküldött üzleti ajándékot kap a partnerétől, ajándékot ad a partnerének, illetve hogy a kiküldetés alkalmával reprezentációban részesül. A következőkben a reprezentáció és az üzleti ajándék elszámolásával kapcsolatos legfontosabb adószabályokat foglaljuk össze.
Ajándék
A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint adóköteles természetbeni juttatásnak minősül a kifizetőtől kapott ajándék – ideértve a reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást is – az Szja-tv. 1. számú melléklet szerinti adómentes juttatások kivételével [69. § (5) bekezdés b) pont].
Reprezentáció
Adómentes természetbeni juttatás annak a terméknek és szolgáltatásnak az értéke, amelyet a magánszemély a tevékenységével szoros összefüggésben üzleti, hivatali, diplomáciai esemény alkalmával reprezentáció címén kap.
A reprezentációs költség fogalmát nem a személyijövedelemadó-törvény, hanem a társaságiadó-törvény határozza meg. Üzleti célú reprezentációs költségnek minősül:
- az üzleti vendéglátás keretében biztosított étel és ital, valamint az ezenfelül nyújtott természetbeni ellátás (szállás, utazás),
- az üzleti ajándékozás (üzleti ajándéknak általában az a tárgy minősül, amelyet valamilyen cégemblémával, reklámhordozóval látnak el).
A személyijövedelemadó-törvény a reprezentációs kiadások közül a magánszemély adóköteles természetbeni juttatásának kizárólag azt a juttatást minősíti, amely az üzleti, hivatali tevékenységtől függetlenül kötődik a magánszemélyhez. Nem számít adóköteles természetbeni juttatásnak ebből következően annak a terméknek, szolgáltatásnak az értéke, amelyet a magánszemély a tevékenységének végzésével szoros összefüggésben üzleti, hivatali, diplomáciai esemény alkalmával reprezentáció címén kap a kifizetőtől. (Például a munkahelyi munkaértekezleten felszolgált kávé, gazdasági társaság igazgatósági, felügyelőbizottsági ülésein, közgyűléseken felszolgált üdítő a kifizetőnél a társasági adó szempontjából része a reprezentációnak, azonban az abban részesülők fogyasztása nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget.)
A magánszemélynek adott adóköteles természetbeni juttatás után a kifizetőnek 44 százalék adót kell fizetnie, amelyet a következő hónap 12-éig kell az adóhatóságnak megfizetni.
Lucz Zoltánné
Reprezentáció utáni szja-kötelezettség
Az állami ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez kapcsolódó munkahelyi megemlékezésen felmerült juttatás reprezentációs költségnek minősül a szja-törvény 3. sz. melléklet I/18. pontjában foglaltak értelmében. Ebből az egyéni vállalkozónál az egyéni vállalkozói tevékenységből származó bevétel 0,5 százalékának megfelelő igazolt kiadás, de legfeljebb évi 100 ezer forint számolható el az adóalap terhére. * Az adómentes természetbeni juttatások körét részletező 1. sz. melléklet 8.19. pontja szerint a kifizető által állami és egyházi ünnephez, továbbá a családi eseményhez kapcsolódóan a magánszemélynek kifizetőként legfeljebb évi három alkalommal adott ajándék értékéből alkalmanként az 500 Ft-ot meg nem haladó összeg adómentes. Az állami ünnephez, évfordulóhoz és társadalmi eseményhez kapcsolódó munkahelyi megemlékezésen adott juttatás (pl. étel, ital értéke) nem tekinthető adómentesnek, ha az előzőekben említett értéket meghaladja. Továbbá a hivatali esemény alkalmával adott juttatások közé sem sorolhatók ezek a juttatások, ugyanis a hivatkozott 1. sz. melléklet 8.19. pontjában leírtak szempontjából nem tartoznak a magánszemély tevékenységének végzésével szorosan összefüggő juttatási körbe. (1996/199. APEH-iránymutatás, AEÉ 1996/9.)
