A kiküldetésből származó jövedelem adózása

KÜLFÖLDI MUNKAVÉGZÉS

A devizáról szóló törvény megalkotásával, valamint az ideiglenes és a tartós kiküldetést szabályozó kormányrendeletek hatályon kívül helyezésével összhangban az 1996. január 1-jén hatályba lépett személyijövedelemadó-törvényben gyökeresen megváltoztak a külföldi kiküldetés címén szerzett jövedelem adózási szabályai. A korábban hatályos rendelkezések helyét átmeneti idő beiktatásával, fokozatosan vették át az új jogszabályi előírások. A devizaellátmány adómentességét biztosító átmeneti rendelkezéseket utoljára az idei évben lehet alkalmazni.

Az átmeneti rendelkezések értelmében a külföldi kiküldetés címén szerzett bevétel – a szállás (lakás) bérleti díja, az utazási kiadás megtérítésének kivételével – 1999-ben utoljára levonással még csökkenthető, feltéve ha a bevételt költségvetési, önkormányzati forrásból fizették ki. A levonás mértéke 50 százalék.

Vállalkozások esetén a magánszemélynek – az 1992. december 15-éig írásban megkötött szerződés alapján elrendelt – külföldi kiküldetéséből származó bevétele – ugyancsak utolsó alkalommal 1999-ben – csökkenthető. A kapott devizaellátmányból az 1995-ös rendelkezések szerinti, bevételként figyelembe nem vett rész (amely 70% volt) 70 százaléka levonható. A devizaellátmány fogalma alatt ez esetben az 1995-ben hatályos rendelkezések szerinti alapösszeget, illetve az alapnapidíjat kell érteni.

A személyijövedelemadó-törvény (Szja-tv.) átmeneti rendelkezései alapján 1999-ben kiküldetés címén szerzett adóköteles jövedelemnek minősül:

– a költségvetési, önkormányzati forrásból kiküldetés címén folyósított összeg 50 százalékát meghaladó rész (a fizetendő összeg nagysága nem korlátozott, annak mértékéről belső szabályzatban kell rendelkezni),

– az 1992. december 15-éig írásban megkötött szerződések alapján elrendelt ideiglenes kiküldetésnél az 1995-ben hatályos 30/1992. (II. 13.) Korm. rendelet szerinti alapnapidíj,

– tartós kiküldetésnél pedig az 1995-ben hatályos, a 29/1992. (II. 13.) Korm. rendelet szerinti alapösszeg 49 százalékát meghaladó rész, azaz 51 százalék.

A bevételként figyelembe nem vett részen felüli adóköteles jövedelem a magánszemély összevonandó jövedelme, amelyet külszolgálat esetén – ha a kiküldő a munkaadó – bérként, más esetekben pedig egyéb jövedelemként kell figyelembe venni.

A külföldi munkavégzés általános adójogi szabályai

Alapvető szabály, hogy a munkáltató (kiküldő) a külföldi kiküldetésre tekintettel bármilyen összegű napidíjat fizethet, a kapott bevétel azonban a magánszemélynél adóköteles jövedelem, amelyből azonban 30 százalék – de legfeljebb a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló 168/1995. (XII. 27.) Kormányrendelet szerint naponta számított összeg - igazolás nélkül, költségként levonható.

Külszolgálat címén szerzett jövedelem

A külszolgálat az Szja-tv. 3. § 13. pontja szerint olyan külföldi kiküldetés, amelynél a külföldön történő munkavégzést a munkáltató rendeli el. A külszolgálat címén kapott összeg munkaviszonyból származó bevételnek számít. Ha a külszolgálatot teljesítő magánszemély a külföldi tartózkodására tekintettel, a külszolgálatra járó díját közvetítő cég útján kapja meg a munkáltatótól (a közvetítő cég számol el a munkáltatóval), a folyósított összeg külszolgálatból származó (bér)jövedelemnek tekintendő annak összes adózási következményével (adóelőleg-levonás módja stb.) együtt.

A külszolgálat címén szerzett jövedelem összege a 90 napot meg nem haladó külföldi tartózkodás esetén a következők szerint állapítható meg:

– igazolás nélkül, átalányköltségként a kapott összeg 30 százaléka levonható,

– a levonás nem haladhatja meg – a külszolgálat időtartamának figyelembevételével számított - napi 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeget.

A 90 napot meghaladó külszolgálat esetén a munkavállaló jövedelmét az alábbiak szerint kell meghatározni:

– igazolás nélkül a bevétel 30 százaléka számolható el,

– az ilyen címen történő levonás legfeljebb napi 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeg lehet,

– a 91. naptól kezdődően a külföldön tartózkodó házastárs és kiskorú gyermek (örökbe fogadott, nevelt, mostohagyermek) után személyenként napi 3 USA-dollárnak megfelelő forintösszeg vonható le akkor, ha az érintettek nem tekinthetők saját jogon kiküldötteknek, és a külföldi tartózkodásuk tényleges időtartama a 90 napot egybefüggően meghaladja.

A külszolgálat címén szerzett jövedelem munkaviszonyból származó bérjövedelemnek minősül, így a munkáltató az adóelőleget a rendszeres és a nem rendszeres bér adóelőlegének a számítására vonatkozó szabályok alkalmazása mellett állapítja meg. A külszolgálati díj jövedelemtartalmának meghatározása független attól, hogy forintban vagy valutában teljesítik. Az adóelőleget és a fizetendő személyi jövedelemadót azonban minden esetben forintban kell megállapítani és megfizetni. Az átszámításnál a juttatás napját megelőző hónap 15. napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyamot kell alkalmazni. (Ha a külföldi fizetőeszköz az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján nem szerepel, az átszámításnál az MNB által a Magyar Közlönyben közzétett árfolyamot kell alapul venni.)

A külszolgálatra tekintettel történt kifizetés utáni adóelőleget a kifizetés hónapjának a bérjövedelmével együtt kell megállapítani, és a bér adóelőlegének befizetésével együtt, a tárgyhót követő hónap 12-ig kell az adóhatóságnak megfizetni.

Külföldi kiküldetésből származó jövedelem

Külföldi kiküldetésnek minősül – a külszolgálat kivételével – az Szja-tv. 3. § 12. pontja szerint a belföldi magánszemély külföldi tartózkodása, külföldre utazása, feltéve ha jövedelemszerzés, illetve a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében történik.

Ha a kiküldetést nem a munkaviszonnyal összefüggésben rendelik el, az ebből származó bevétel egyéb jogcímen szerzett bevételnek tekintendő. A külföldi kiküldetés címén kapott összegből annak 30 százaléka – legfeljebb napi 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeg – ilyenkor is levonható. Az ily módon megállapított jövedelem utáni adóelőleget a következők szerint kell megfizetni:

– a kifizető az általa kifizetett jövedelem adóelőlegét az adótábla szerint számítja ki, többszöri kifizetés esetén pedig az év elejétől halmozva vonja le, ha a magánszemély nyilatkozik arról, hogy az összevonás alá tartozó jövedelme az adóévben az 1 millió forintot nem haladja meg, és kéri a kifizetőt, hogy a kiküldetésre tekintettel szerzett jövedelem adóelőlegét az adótábla szerint számítsa ki,

– a fentiek szerinti feltételek hiányában a kifizető 40 százalék adóelőleget köteles levonni, amelyet a kifizetést követő hónap 12-éig kell mindkét esetben az adóhatósághoz befizetni.

Elszámolható költségek

Mind a külszolgálat, mind a külföldi kiküldetés esetén nem kell adót fizetni:

– a külföldi utazásra, a szállásra, a külföldi tartózkodás idejére bérelt lakás bérleti díjára, az egyéb elismert költségekre kapott összeg után, ha annak felhasználásáról bizonylattal számol el a magánszemély a munkáltatónak (kifizetőnek),

– adómentes juttatás az utazás, a szállás, a lakás, valamint az egyéb szolgáltatások elismert költsége akkor is, ha az ezekkel kapcsolatos kiadásokat közvetlenül a munkáltató (kifizető) viseli [Szja-tv. 7. § g) pont],

– a napidíj összegéből igazolás nélkül levonható átalányköltség. A külszolgálatra (a külföldi kiküldetésre) tekintettel adott összegből átalányként 30 százalék, de legfeljebb napi 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeg vonható le. Amennyiben a 30 százalék a napi 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeget meghaladja, abban az esetben is csak a 10 USA-dollár szerinti rész számolható el igazolás nélkül.

Árufuvarozás, személyszállítás

A nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott magánszemélyek külföldi kiküldetéséhez kapcsolódó elismert költségekről szóló 168/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet szabályai 1997. június 5-i hatállyal módosultak. A változások értelmében mind a munkáltató által elrendelt külszolgálat (külföldön történő munkavégzés), mind a kifizető megbízása alapján teljesített külföldi kiküldetés esetén a kiküldetés címén kapott bevételből igazolás nélküli elismert költségként – 30 százalékos korlát nélkül – napi 25 USA-dollárnak megfelelő forintösszeg vonható le. Ezenfelül azonban kizárólag a gépjármű külföldi üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó, számlával vagy más bizonylattal igazolt költségek számolhatók el. Nem tekinthető ellenben elismert költségnek a külföldi kiküldetéssel kapcsolatos szállás- és lakásbérleti díj.

A külföldi kiküldetés (külszolgálat) szabályainak alkalmazása során nemzetközi árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott magánszemélynek az tekinthető, aki a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló külön jogszabály, illetőleg a vonatkozó egyéb jogszabályok rendelkezései szerint engedélyhez kötött nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatást végez, illetőleg abban – kizárólag e tevékenység tekintetében – árukísérőként közreműködik.

Külföldi munkavégzés önálló tevékenység keretében és egyéni vállalkozóként

Ha az önálló tevékenységet végző magánszemélynek vagy vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónak saját bevétele megszerzése érdekében külföldön (is) kell tevékenységet folytatnia, a külföldi utazás és tartózkodás külföldi kiküldetésnek számít. Az önálló tevékenységből, egyéni vállalkozónál az egyéni vállalkozásból származó bevételből a külföldi utazás, a szállás, a lakás bérleti díjára fordított kiadás, továbbá a tevékenység érdekében felmerült egyéb kiadás levonható.

Az önálló tevékenység, az egyéni vállalkozás jellegéből adódik, hogy a külföldi tevékenység bevétele nem kiküldetés jogcímén keletkezik, hanem az adott tevékenység ellenértékeként jelentkezik. Nincs tehát olyan bevételrész, amelynek százalékos hányada elismert költségként meghatározható lenne. Így kizárólag napi 10 USA-dollárnak megfelelő, átalányjellegű forintösszeg vonható le a bevételből igazolás nélkül. Napi 25 USA-dollárnak megfelelő forintösszeget számolhat el az önálló tevékenységet folytató magánszemély vagy az egyéni vállalkozó, aki nemzetközi árufuvarozási és személyszállítási tevékenységet végez.

A kiküldetés időtartamának megállapítása

Az igazolás nélkül elszámolható átalányösszeg megállapításakor a kiküldetés időtartamát minden esetben meg kell határozni. A 168/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdésben foglaltak szerint a külföldi kiküldetés (külszolgálat) tényleges időtartama az indulás és az érkezés tényleges időpontja között eltelt idő. A tényleges időpont megállapítása szempontjából az országhatár átlépését, légi és vízi út esetén az indulás szerinti időpontot egy órával megelőzően, illetőleg az érkezést egy órával követően kell figyelembe venni.

Az egynapos, ideiglenes külföldi kiküldetésre kirendelt dolgozók napidíja napjainak meghatározásánál a 168/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet 4. § első bekezdését kell alkalmazni. Ennek értelmében a "törtrész – amennyiben az legalább 8 óra – egész napnak számít". Mindez azzal a következménnyel jár, hogy ha a kiküldött naponként külön-külön tartózkodik külföldön – például az első nap visszajön és a második nap ismét kiutazik –, az két külön kiküldetésnek számít. A naponkénti kiküldetés, ha a kinn- tartózkodás a 8 órát eléri, egész napnak számít.

Amennyiben a kiküldetés többnapos – pl. négy napig tart –, akkor a kiküldetésben töltött teljes (24 órás) napokhoz hozzá kell adni a törtnapokkal számított napokat – kiküldetésben töltött törtnapok óráinak számát 24-gyel osztva –, a fennmaradó törtrész pedig - amennyiben az legalább 8 óra – egész napnak számít.

A számítás menete a következő:

– a kiküldetésben töltött napok megállapításához első lépésben a teljes (24 órás) napok számát kell meghatározni,

– ezután össze kell adni a törtnapok kiküldetésben töltött óráinak számát,

– az így kapott összeg 24-gyel való osztásával határozható meg a további kiküldetésben töltött napok száma,

– ha a 24-gyel történő osztás eredménye az 1-et nem éri el, a törtórák 1 napnak számítanak,

– ha a törtnapok összesített óráinak száma meghaladja a 24 órát (az osztás eredménye meghaladja az 1-et), úgy egy nap, illetve ha a 24 órán felüli rész a 8 órát eléri, további 1 nap.

A 168/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet a kiküldetés időtartama (napok megállapítása) szempontjából nem tesz különbséget az ideiglenes és a tartós kiküldetés között.

A tartós kiküldetés – 90 napon túli, egybefüggő kintlét – szabályai annyiban különböznek az ideiglenes kiküldetés szabályaitól, hogy ilyenkor a magánszeméllyel külföldön tartózkodó házastárs és kiskorú gyermek (örökbe fogadott, nevelt, mostohagyermek) után, feltéve hogy nem minősülnek saját jogon kiküldöttnek, és a külföldi tartózkodásuk tényleges időtartama több mint 90 nap, naponta 3 USA-dollárnak megfelelő forintösszeg számolható el. A kormányrendelet nem értelmezi az egybefüggő külföldi tartózkodás fogalmát. Az általános szóhasználat szerint a külföldi kiküldetés napjainak száma naptári napokban értendő. Az egybefüggő külföldi tartózkodás pedig csak a külföldi munkahelyre történő első kiutazás időpontjától (napjától) a végleges hazautazás időpontjáig (napjáig) tart. A gyakorlat szerint a szabadság ideje a kiküldetés időtartamába beszámítandó.