A piacgazdasági körülmények között a gazdasági célkitűzések végrehajtásában meghatározó szerepet játszanak az önálló gazdálkodások. A vállalkozás működési feltételeit jogszabályi előírások határozzák meg, a valós és felelősségteljes gazdálkodás követelményének megvalósulását normatív előírások azonban nem szolgálhatják. A hosszú távon eredményes gazdálkodáshoz elengedhetetlenül szükséges olyan információs rendszer kialakítása, amely a működés során folyamatos, pontos, megbízható tájékoztatást ad.
A számviteli információs rendszer
A vállalkozások információs rendszere a szakmai és a gazdasági területre vonatkozó információk és adatok biztosítását, feldolgozását és értékelését öleli fel. A gazdasági információk döntő többségét a számvitel szolgáltatja. A számviteli információs rendszer kialakítását és folyamatos működtetését a kötelező törvényi előírások mellett a vállalkozás saját érdekei is indokolják, melynek középpontjában a profit optimalizálásának követelménye áll. A számvitel információs rendszere biztosítja a gazdálkodás eredményességére, a vagyon gyarapodására, a rövidebb és hosszabb távú pénzügyi helyzetre vonatkozó folyamatos számadást a döntéshozók – tulajdonosok és vezetők – információs igényei és a hatóságok követelményei szerint.
A számvitel lényegét tekintve olyan elszámolási és nyilvántartási rendszer, amely objektív információkat szolgáltat a vállalkozások vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről a gazdasági események szervezett megfigyelése, mérése és rögzítése eredményeként. A számvitel általánosan elfogadottan magában foglalja
– a beszámolási rendszert,
– a könyvvezetés rendszerét,
– a számvitel szabályozását (számviteli politika, bizonylati rend) és
– a költséggazdálkodás rendszerét.
A számviteli törvény
A számvitel törvényi szabályozását a nemzetközi előírásokon alapuló 1991. évi XVIII. törvény adja, amely elsősorban keretelveket határoz meg. A vállalkozásoknak az alapelvek sérelme nélkül, belső sajátosságaikat figyelembe véve kell a számviteli információs rendszerüket kialakítaniuk. A törvény filozófiája abban rejlik, hogy a számvitelnek a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről hű és valós képet kell mutatnia – elsősorban a saját környezete és a tulajdonosai számára. Ennek érdekében a rendszeren belül a beszámolási kötelezettség kerül központi helyre, ennek rendeli alá a törvény a könyvvezetési, a bizonylatolási és a költséggazdálkodási szabályokat.
A beszámoló valódisága mint alapvető követelmény biztosítása érdekében a számviteli törvény részletesen meghatározza a beszámolókészítés alapelveit, amelyek a vállalkozás általános megítélésére (pl. a vállalkozás folytatásának elvét), a beszámolók tartalmi (pl. teljesség elve, valódiság elve, óvatosság elve), formai (pl. világosság elve, folytonosság elve) követelményeire vonatkoznak. Az adatok összehasonlíthatósága érdekében törvényi rendelkezés határozza meg a beszámolókra vonatkozó minimális formai és tartalmi előírásokat (pl. éves beszámoló részei, a mérleg tételei).
A beszámolókban rejlő információk alapvető felhasználói a tulajdonosok és a menedzsment mellett a befektetők, a hitelezők és a külső környezet egyéb szereplői. A számviteli törvény – a kötelező nyilvánosság intézményén keresztül – garanciát nyújt arra, hogy az információk valamennyi érdekelthez eljussanak. Fontos követelmény, hogy a számvitel adta információk hitelesek legyenek felhasználói szemmel. A hitelesség biztosítéka a könyvvizsgálatban rejlik. A könyvvizsgáló a vállalkozástól független, objektív személyként (szervezetként) vizsgálja felül a beszámolót, ennek eredményeként azt tanúsítja, hogy a beszámoló a valóságnak megfelelően mutatja be a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét.
