A beszámolás kötelezettsége

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. április 20.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 1999/03. számában (1999. április 20.)

A beszámolási kötelezettség

A számviteli törvény értelmében vállalkozónak a jogi személyiséggel rendelkező, jogi személyiség nélküli gazdasági szervezet tekinthető, amely a saját nevében és kockázatára, nyereség- és vagyonszerzés érdekében, ellenérték fejében, termelő- vagy szolgáltatótevékenységet végez. (A vállalkozás kategóriájába tartoznak a pénzügyi vállalkozások, a hitelintézetek, a befektetési vállalkozások és a biztosítóintézetek is, azzal azonban, hogy ezekre a gazdálkodó szervezetekre külön jogszabály szerinti sajátos számviteli előírásokat kell alkalmazni.)

A vállalkozások a vagyoni, pénzügyi és jövedelmezőségi helyzetükről időszakonként a számviteli törvényben előírt, könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót kötelesek készíteni, amely az adott időszak valamennyi gazdasági eseményének hatását tartalmazza.

A jelenleg hatályos előírások értelmében a folyamatosan működő vállalkozások az év végével - december 31-ével – kötelesek a naptári évvel megegyező gazdasági évről beszámolót készíteni. A beszámolót legkésőbb a tárgyévet követő év május 31-ig letétbe kell helyezni. Beszámolási kötelezettség kapcsolódik az újonnan alapított és a megszűnő vállalkozásokhoz is. A gazdasági társaságokról szóló törvény (Gt.) szerinti előtársasági formában működő gazdasági társaság a bejegyzése vagy a bejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításának napjával, a bejegyzési kérelem visszavonása esetén pedig az eljárás megszüntetésének napjával köteles beszámolót készíteni, és az elkészített beszámolót 90 napon belül letétbe helyezni. A gazdasági évtől eltérően az előtársasági működés időtartama egy beszámolási időszaknak minősül, függetlenül attól, hogy egy vagy esetleg kettő naptári évet érint. Átalakulás során beszámolási kötelezettség kizárólag a megszűnő gazdasági társaságot terheli, amely az átalakulás cégbírósági bejegyzésének napján keletkezik. A megszűnő cég beszámolóját 90 napon belül kell összeállítani. Végelszámolással történő megszűnéskor a végelszámolási eljárás megkezdését követő 45 napon belül kell a vállalkozás tevékenységét lezáró beszámolót elkészíteni. A beszámoló a végelszámolás megindulását megelőző napra mint fordulónapra szól. Hasonló a helyzet felszámolás esetén is. A tevékenységet lezáró beszámolót a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal mint fordulónappal kell elkészíteni. Az elkészített beszámolót az eljárás kezdőnapjától számított 45 napon belül a felszámolónak és az adóhatóságnak át kell adni.

Megnevezés

A beszámoló

fordulónapja

elkészítésének ideje

Előtársasági beszámoló

 

 

- ha a cégbíróság bejegyezte

bejegyzés napja

90 napon belül

- ha a cégbíróság a bejegyzést elutasította

jogerős elutasítás napja

90 napon belül

- ha a cégeljárást megszüntették

megszüntetés napja

90 napon belül

Folyamatosan működő társasági beszámolója

december 31.

tárgyévet követő év május 31-ig

Átalakulás esetén a jogelőd társaság(ok) beszámolója

cégbejegyzés napja

90 napon belül

Végelszámolás

eljárás megkezdését megelőző nap

45 napon belül

Felszámolás

felszámolás kezdő időpontját megelőző nap

45 napon belül

i Folyamatosan működő vállalkozásoknál a beszámoló fordulónapja egy esetben, a konszolidált éves beszámoló esetén térhet csak el a naptári év utolsó napjától.

A beszámoló készítésének alapelvei

A számviteli törvény tizennégy – a nemzetközi gyakorlatból ismert – alapelvet nevesít. A vállalkozásoknak a beszámoló összeállítása, a beszámolót alátámasztó könyvvezetés során valamennyi alapelvet figyelembe kell venniük. Az alapelvek minden kötelezettre egyaránt vonatkoznak, garantálva ezzel a különféle gazdasági szektorok egységes szemléletű beszámolási gyakorlatát. Az egységesség követelménye az egyedi vállalati sajátosságok megjelenítésének azonban nem szab gátat.

A számvitel alapelvei a következők szerint csoportosíthatók:

A számviteli törvény nem rangsorolja ugyan az alapelveket, a részletes szabályok azonban egyfajta preferenciát jelentenek az alkalmazás tekintetében. Kiemelt jelentőséggel bír ennek alapján az óvatosság elve, amely például a valódiság és a teljesség elvével szemben elsőbbséget élvez (pl. ha az eszköz valós értéke meghaladja a szerzéskor fizetett ellenértékét, a beszámolóban az alacsonyabb érték szerepeltethető).

Általános alapelv

A vállalkozás folytatásának elve szerint a beszámolókészítéskor és a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodó a jövőben is fenntartja működését, folytatja tevékenységét. Az alapelv kiemelt jelentőséggel bír, érvényesülése a többi számviteli alapelv alkalmazásának előfeltétele. Ha nem érvényesül a vállalkozás folytatására vonatkozó elv, nem alkalmazhatóak a számviteli törvény egyéb általános előírásai sem. Ilyenkor mind a beszámolókészítésre, mind a könyvvezetésre speciális, részben külön törvényekben szabályozott módszereket kell alkalmazni (pl. végelszámolás, felszámolás).

Általános alapelv

Vállalkozás folytatásának elve

Tartalmi alapelvek

Teljesség elve

Valódiság elve

Óvatosság elve

Összemérés elve

Tartalom elsődlegessége a formával szemben

Formai alapelvek

Világosság elve

Folytonosság elve

Következetesség elve

Kiegészítő alapelvek

Egyedi értékelés elve

Bruttó elszámolás elve

Időbeli elhatárolás elve

Lényegesség elve

Költség-haszon összevetésének elve

Tartalmi alapelvek

a) Teljesség elve

A teljesség elve lényegében azt jelenti, hogy az adott vállalkozásnak minden – a tárgyévben történt és rögzített, valamint a tárgyévre vonatkozó – gazdasági eseményt le kell könyvelnie és az éves beszámolóban fel kell tüntetnie. Technikai szempontból mindez azzal a következménnyel jár, hogy valamennyi külső és belső bizonylat adatát teljeskörűen és hiánytalanul fel kell dolgozni, először idősoros, majd számlasoros rögzítést kell végezni. A teljesség elve kizárólag akkor valósul meg, ha a bizonylatokkal igazolt tárgyévi teljesítmények és ráfordítások besorolását, feljegyzését, beszámolóban való feltüntetését a valódiságra, az összemérésre és időbeli elhatárolásra vonatkozó alapelvek együttes alkalmazásával végzik el.

A gazdálkodónak folyamatosan könyvelnie kell azokat a gazdasági eseményeket, amelyek hatását a beszámolóban szerepeltetni kell. A kettős könyvvitelt vezető vállalkozások az adott naptári évre vonatkozóan könyvelik a beszámolókészítési fordulónapot követően, de a mérlegkészítést megelőzően ismertté vált gazdasági eseményeket is, továbbá a lezárt év gazdasági eseményeiből eredő, a mérlegkészítést megelőzően ismertté vált gazdasági eseményeket.

b) Valódiság elve

A könyvekben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek valóságosnak, bizonyíthatónak, valamint a kívülállók által is megállapíthatónak kell lenniük. Értékelésük során meg kell felelni a számviteli törvényben előírt értékelési elveknek, eljárásoknak. A vállalkozás a valódiság elvének akkor felel meg, ha a piaci élet bármely szereplőjét a beszámolóban bemutatott tételek valódiságáról - fizikai létezéséről és valós értékéről egyaránt – képes meggyőzni. (Az eszközök és források létezésének bizonyítására a szabályosan felvett és összeállított leltár szolgál.)

c) Óvatosság elve

A számvitel egyik alapszabálya, hogy nem lehet gazdasági eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. Az értékvesztés elszámolásával, illetve céltartalékképzéssel vehető figyelembe az előre látható kockázat és veszteség akkor, ha az a fordulónap és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket és értékvesztéseket minden esetben el kell számolni, függetlenül attól, hogy a tárgyév eredménye nyereség avagy veszteség.

Az eszközértékelés fő szabálya, hogy az eszközöket a megszerzésük érdekében hozott áldozat (pl. vételár, apportérték) összege, a forrásokat pedig az értük fizetendő összegben kell a könyvekbe bevezetni. Az óvatosság elve szerint az eszközöket a bekerülési értékhez képest nem szabad felértékelni, a forrásokat pedig leértékelni. Ha ettől eltérnénk, úgy a beszámolónk nem realizált eredményt is kimutatna. Az óvatosság elve megakadályozza, hogy a fiktív eredmény osztalékalapot képezzen.

d) Összemérés elve

A gazdasági eredmény meghatározásakor az adott időszak teljesítményeinek elismert bevételeit és költségeit (ráfordításait) kell számításba venni a pénzügyi teljesítéstől függetlenül. A bevételeknek és költségeknek természetesen ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek. Az eredmény megállapításakor az elszámolt bevételekkel a bevétel elérése érdekében felmerült költségeket, ráfordításokat kell szembeállítani. A reálfolyamat nem jelent azonban szükségszerűen pénzügyi folyamatot is. Az eredménnyel járó gazdasági esemény hatásait a tárgyidőszak beszámolójában kell megjeleníteni, függetlenül a bevétel, illetve a költség pénzügyi teljesítésétől.

e) Tartalom elsődlegessége a formával szemben

A beszámolóban és a könyvvezetés során az eseményeket, ügyleteket tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően kell bemutatni, illetve elszámolni. Hangsúlyozni kell, hogy nem feltétlenül tükrözi a gazdasági esemény valós jellegét az adott ügylethez kapcsolt jogi formula (pl. a pénzügyi lízinget részletvételként tüntetik fel).

Formai alapelvek

a) Világosság elve

A könyveket és a beszámolót áttekinthető, érthető, a számviteli törvény szerinti formában kell elkészíteni. Az áttekinthetőséget segíti a mérleg és az eredménykimutatás egységes szerkezeti felépítése és részletezése. (A törvényi részletezésen túl lehetőség van az egyes tételek további tagolására.) Az áttekinthetőséget segíti az egységes számlakeret, valamint a törvény és a vállalkozás sajátosságainak figyelembevételével összeállított számviteli politika is. A világosság alapelvét a mérleg és az eredménykimutatás mellett a kiegészítő melléklet és az üzleti jelentés összeállítása során is érvényesíteni kell.

b) Folytonosság elve

A naptári év nyitómérlegében szereplő adatoknak az előző év zárómérlegi adataival egyezniük kell. Az eszközök és források értékelése, az eredmény számbavétele csak a számviteli törvényben meghatározott szabályok szerint változhat az egymást követő években.

c) Következetesség elve

A következetesség a beszámolási időszak könyvvezetésének, az egyes időszakoknak a következetes, számviteli politika által meghatározott számviteli rendjét és az értékelési szabályok állandóságát jelenti, lehetővé téve ezáltal a különböző időszakról készült beszámolók összehasonlíthatóságát.

Kiegészítő alaplevek

a) Egyedi értékelés elve

Az eszközöket és kötelezettségeket mind a könyvvezetés, mind a beszámolókészítés során egyedileg kell rögzíteni. Az egyedi rögzítés teremti meg a lehetőséget az egyedi értékeléshez (tételes leltár).

b) Bruttó elszámolás elve

Alapvető szabály, hogy a bevételek és a költségek (ráfordítások), a követelések és a kötelezettségek egymással szemben közvetlenül nem számolhatóak el. A bruttó elszámolás elve a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a társaságnak követelése és kötelezettsége is van egy másik gazdálkodóval szemben, úgy ezek nettó összegen – beszámítással – nem mutathatóak ki sem a könyvekben, sem a beszámolóban. Nem csökkenthető közvetlenül az elszámolásban a kapott térítés, illetve bevétel a költségekkel.

c) Időbeli elhatárolás elve

A két vagy több évet érintő gazdasági esemény hatásait az adott időszak bevételei és költségei között az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak közötti megoszlás arányában kell elszámolni. Az időbeli elhatárolás elve a minél pontosabb eredménykimutatást szolgálja, függetlenül attól, hogy a bevételt, illetve a költséget igazoló bizonylatot ténylegesen melyik időszakban dolgozták fel. Ha az adott áru, szolgáltatás teljesítése a tárgyidőszakban megtörtént, a teljesítéshez kapcsolódó eredményhatásoknak is a tárgyidőszakban kell megjelenniük. Lényegtelen ebből a szempontból, hogy a bizonylatot a kötelezett későbbi időpontban bocsátja rendelkezésre.

d) Lényegesség elve

Számviteli szempontból minden információ lényegesnek minősül, ha az elhagyása vagy téves bemutatása – az ésszerűségi határokon belül – befolyásolná a felhasználók döntéseit. Az alapelv jelentős mértékű szubjektív vállalkozói megítélést tartalmazhat a lényeges és lényegtelen információk, adatok megkülönböztetése révén, különös tekintettel a kiegészítő mellékletben közlendő információkra.

e) Költség-haszon összevetésének elve

A nyilvánosságra hozott beszámoló hasznosságának arányban kell állnia az információ-előállítás költségeivel. (A költség-haszon elv gazdaságossági követelményt fogalmaz meg, emiatt használatos a gazdaságosság elve megnevezés is.) Alapvető követelmény, hogy az információk előállításából, az információk ismeretéből származó előny meghaladja az előállítási költségeket. A megítélés hordozhat azonban némi szubjektivitást.

A beszámoló formái

A vállalkozások a számviteli törvény szerinti beszámolási kötelezettségüket különböző beszámolók összeállításával teljesíthetik. Az egyes formák közötti különbségek a beszámolók tartalmában, a tartalmi elemek részletezettségében mutatkoznak meg.

1. Az éves beszámoló

Éves beszámoló összeállítására kötelezett minden részvénytársasági formában működő vállalkozás, továbbá az anyavállalatnak, leányvállalatnak, közös vezetésű vállalatnak minősülő vállalkozás. Éves beszámolót kell készíteni akkor is, ha két egymást követő évben – a mérleg fordulónapján – a vállalkozás legalább két mutatója meghaladja az alábbiakban feltüntetett határértékeket:

mérlegfőösszeg

150 M Ft

értékesítés nettó árbevétele

300 M Ft

létszám

100 fő

Az éves beszámoló az alábbi részekből áll:

- mérleg,

- eredménykimutatás,

– kiegészítő melléklet,

– üzleti jelentés.

2. Egyszerűsített éves beszámoló

Egyszerűsített éves beszámolót készíthet – a részvénytársaság, az anyavállalat, a leányvállalat és a közös vezetésű vállalkozás kivételével – minden korlátolt felelősségű társaság és kettős könyvvitelt vezető egyéb vállalkozás, ha két egymást követő évben – a mérleg fordulónapján – a következő határértékek közül egyet sem, vagy csak egyet halad meg (két érték túllépése esetén már éves beszámolót kell készíteni):

mérlegfőösszeg

150 M Ft

értékesítés nettó árbevétele

300 M Ft

létszám

100 fő

Az egyszerűsített éves beszámoló részei:

– mérleg,

- eredménykimutatás,

- kiegészítő melléklet.

Az egyszerűsített éves beszámoló és az éves beszámoló különbsége elsősorban abban jelenik meg, hogy az egyszerűsített éves beszámoló összeállításakor üzleti jelentést nem kell készíteni. Belső, tartalmi eltérés továbbá, hogy a mérleg és eredménykimutatás egyszerűbb, kevésbé részletezett, így összevontabb számszaki adatokat tartalmaz. A kiegészítő melléklet információtartalma szűkebb az éves beszámoló megfelelő részéhez viszonyítva.

3. Konszolidált éves beszámoló

A konszolidált éves beszámoló nem helyettesít valamely más beszámolási formát. Éves beszámolón túl konszolidált éves beszámolót is köteles a vállalkozás (anyavállalat) készíteni, ha más vállalkozásnál (leányvállalat) meghatározó befolyást gyakorol a szavazatok többségének megszerzése, a vállalkozás irányítása, ellenőrzése révén, illetve a többi tulajdonossal történt megállapodás alapján.

A konszolidált éves beszámoló összeállításának további feltétele, hogy a vállalatcsoport nagyságrendje legalább két mutató tekintetében elérje a számviteli törvényben meghatározott határértéket. (A mutatók vizsgálatát az anyavállalat és leányvállalatai halmozott, egyedi éves beszámolóadatai alapján kell elvégezni, a tárgyévet megelőző két év tekintetében.) A mutatók határértékei:

mérlegfőösszeg

500 M Ft

értékesítés nettó árbevétele

1000 M Ft

létszám

250 fő

A konszolidált éves beszámoló részei:

-konszolidált mérleg,

-konszolidált eredménykimutatás,

- konszolidált kiegészítő melléklet.

4. Egyszerűsített mérleg és eredménylevezetés

Ilyen beszámolót készíthet az iskolai szövetkezet, a jogi személyiséggel rendelkező munkaközösség, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, ha – a foglalkoztatottak létszámától és a mérlegfőösszegtől függetlenül – a vállalkozási tevékenységből származó éves nettó árbevétele – két egymást követő évben – az 50 M Ft-ot nem haladja meg. (Az egyszerűsített mérleget készítő vállalkozó egyszeres könyvvitelt köteles vezetni.)

Részei:

-egyszerűsített mérleg,

- eredménylevezetés.

Nyilvánosságra hozatal, közzététel

Nyilvánosságra hozatal

A vállalkozások az előző évről készített, a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott - könyvvizsgálat esetében könyvvizsgálói záradékkal is ellátott – beszámolót minden év május 31-éig kötelesek a székhelyük szerint illetékes cégbíróságnál letétbe helyezni. A kettős könyvvitelt vezetőknek a letétbe helyezett beszámoló mellé az adózott eredmény felhasználásáról szóló javaslatot, határozatot is mellékelniük kell. Az éves beszámoló részét képező üzleti jelentés, továbbá a konszolidált éves beszámolóval összhangban összeállított konszolidált üzleti jelentés csatolásától el lehet tekinteni. A cégbírósági letétbe helyezett beszámolók adatai nyilvánosak, azokról bárki tájékoztatást kaphat és másolatot készíthet.

Közzétételi kötelezettség

A számviteli törvény szabályai értelmében közzétételi kötelezettség kizárólag a kettős könyvvitelt vezető, éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót, illetve konszolidált éves beszámolót készítő vállalkozásokat terheli. Közzétételt a beszámoló eredeti vagy hiteles másolati példányának az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs szolgálata részére történő megküldése útján kell teljesíteni a bírósági letétbe helyezéssel egyidejűleg. (A beszámoló megküldésekor 2000 Ft költségtérítés befizetésének a tényét igazolni kell.)

Könyvvizsgálat esetén a beszámoló könyvvizsgálói záradékkal ellátott példányát kell közzétenni. A kiegészítő melléklet egészének, egy részének közzétételétől ezzel egyidejűleg el lehet tekinteni, ha a könyvvizsgáló állásfoglalása szerint a vállalkozás valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzete a mérlegben, az eredménykimutatásban szereplő adatok alapján egyértelműen megítélhető. Könyvvizsgálat hiányában a következő szöveget a beszámoló minden egyes példányán fel kell tüntetni: "A közzétett adatokat könyvvizsgáló nem ellenőrizte." A kiegészítő melléklet közzététele ebben az esetben nem mellőzhető.

A munkavállalók, alkalmazottak és a tagok részére a vállalkozás székhelyén is biztosítani kell a beszámoló megtekinthetését. A közzétételi kötelezettség elmulasztása cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárás megindulását eredményezheti.

Könyvvizsgálat

A beszámolók nyilvánosságra hozatalával összefüggésben a nemzetközi gyakorlat a könyvvizsgálói hitelesítést általánosan megköveteli. A könyvvizsgálói tevékenység szabályait a könyvvizsgálói kamarákról szóló 1997. évi LV. törvény tartalmazza. Rendelkezik többek között a kamara feladatáról, szervezetéről, működéséről, a kamarai tagsági viszonyról, a könyvvizsgálók jogairól, kötelezettségéről és felelősségéről. A könyvvizsgálói feladatokat, tevékenységeket az alábbiak szerint csoportosítja:

- a beszámoló felülvizsgálata a számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetnél, a beszámoló szabályszerűségének, megbízhatóságának, hitelességének tanúsítása,

- külön törvényekben előírt értékelési, ellenőrzési, véleményezési, záradékolási feladatok ellátása a gazdasági társaságok, a szövetkezetek és egyéb szervezetek alapításakor, átalakulásakor, megszűnésekor,

- a gazdálkodó szervezetek működésének átvilágítása, értékelése,

- a vállalkozások gazdálkodásával és információs rendszerével kapcsolatos pénzügyi, adó, számviteli, számítástechnikai, szervezési szakértői tevékenység és tanácsadás,

- igazságügyi könyvszakértői tevékenység,

- törvényben meghatározott egyéb feladatok.

A kötelező könyvvizsgálat esetei

A vállalkozások beszámoló felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettségét a jelenleg hatályos szabályok szerint elsősorban a társasági törvény és a számviteli törvény határozza meg. A speciális tevékenységeket végző gazdálkodók könyvvizsgálati kötelezettségéről külön jogszabályok rendelkeznek (pl. hitelintézetek, értékpapír-forgalmazók, önkormányzatok, önsegélyező pénztárak beszámolójának felülvizsgálata).

A gazdasági társaságokról szóló törvény alapján kötelező könyvvizsgálót választani:

- a részvénytársasági formában működő gazdálkodó szervezeteknél,

- az olyan korlátolt felelősségű társaságnál, amelynek jegyzett tőkéje az 50 M Ft-ot meghaladja,

- az egyszemélyes kft.-nél,

- ha azt külön törvény előírja.

A könyvvizsgáló a beszámoló véleményezésén, záradékolásán túl köteles minden, a közgyűlés, illetve a taggyűlés elé terjesztett lényeges üzleti jelentést megvizsgálni abból a szempontból, hogy a jelentés valós adatokat tartalmaz-e, megfelel-e a jogszabályi előírásoknak. Ha a könyvvizsgáló tudomást szerez arról, hogy a gazdasági társaság vagyonának jelentős csökkenése várható, vagy olyan tényről, amely a vezető tisztségviselők, a felügyelőbizottsági tagok felelősségét vonja maga után, köteles a felügyelőbizottságot, ennek hiányában a gazdasági társaságot tájékoztatni és a társaság legfőbb szerve összehívását kérni. Ha a legfőbb szerv a szükséges döntéseket nem hozza meg, a mulasztásról a könyvvizsgáló köteles a törvényességi felügyeletet ellátó cégbíróságot értesíteni.

A társasági törvény könyvvizsgáló megbízását írja elő akkor is, ha azt a társaság működésében bekövetkezett esemény indokolja:

- átalakulás (átalakulás, szétválás, beolvadás, összeolvadás) esetén a társaság vagyonmérlegének ellenőrzése,

- jogutód nélkül megszűnő gazdasági társaságok felszámolási, végelszámolási zárómérlegének ellenőrzése.

A fenti esetekben nem érvényesül a számvitel legfontosabb, a vállalkozás folytatásának vizsgálatára (going consern) vonatkozó elve. A könyvvizsgáló feladata alapvetően eltér a folyamatos működéssel kapcsolatos vizsgálati feladatoktól, hiszen kizárólag egy konkrét gazdasági jelenség ellenőrzését kell elvégeznie. A könyvvizsgáló feladata a jegyzett tőke emelésének hitelesítése is minden esetben, ha az emelés nem kizárólag pénzbetéttel, hanem részben vagy egészben apporttal történik.

A számviteli törvényben előírt könyvvizsgálati kötelezettség célja, hogy a vállalkozások kizárólag olyan beszámolókat tegyenek közzé, illetve hozzanak nyilvánosságra, amelyeket tőlük független, objektív könyvvizsgáló véleményezett. Kötelező a könyvvizsgálat:

- a takarékszövetkezeteknél,

- konszolidált vállalkozásoknál (anyavállalat, a konszolidálásba teljeskörűen bevont leányvállalatok, illetve a tőkerészesedés alapján bevont közös vezetésű vállalkozások),

- külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél,

- az összevont (konszolidált) éves beszámolónál,

- a kettős könyvvitelt vezető vállalkozásnál az éves beszámoló, illetve az egyszerűsített éves beszámoló felülvizsgálatánál, kivéve ha

1. az éves nettó árbevétel a tárgyév és az azt megelőző év átlagában nem haladja meg az 5 M Ft-ot,

2. az éves nettó árbevétel a tárgyév és az azt megelőző év átlagában nem haladja meg az 50 M Ft-ot, feltéve hogy a vállalkozó könyvviteli nyilvántartásait, éves beszámolóját, egyszerűsített éves beszámolóját legalább mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkező személy vezeti és készíti el,

- külön törvények előírása alapján a kettős könyvvitelt vezető vállalkozásoknál.

Lényeges előírás a kettős könyvvezetésű vállalkozásoknál, hogy a fentiek szerinti 5, illetve 50 milliós értékhatár túllépése a könyvvizsgálat alóli mentesség végleges megszűnésével jár. Ha a nettó árbevétel átlaga csak egy alkalommal meghaladja a törvényben előírt küszöböt, a vállalkozás végérvényesen kötelező könyvvizsgálat alá esik a nettó árbevétel nagyságától függetlenül. Évkihagyás nélkül folyamatossá válik a beszámoló könyvvizsgálói ellenőrzése.

Az összevont (konszolidált) éves beszámoló felülvizsgálata során a könyvvizsgáló a konszolidációs számviteli politika meglétét, előírásainak, a konszolidációba bevont vállalkozások körének, a bevonási módszereknek, a halmozódások kiszűrésének vizsgálatát is köteles ellátni.

1998. április 1-jétől az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az egyszerűsített mérleg és eredménylevezetés, illetve az összevont (konszolidált) éves beszámoló felülvizsgálatával kizárólag a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagja és a Magyar Könyvvizsgálói Kamaránál a kamarai nyilvántartásba bejegyzett könyvvizsgálói társaság bízható meg [lásd a számviteli törvény 73. § (3) bekezdését].

A kötelező törvényi előírásokon túl minden vállalkozás maga dönti el, hogy igénybe vesz könyvvizsgálót a beszámoló auditálásához vagy sem. Az önkéntesen választott könyvvizsgálat szükségessége egyre nő, a független szakértői vizsgálat ugyanis a beszámoló és az alapjául szolgáló könyvek megbízhatóságát garantálja.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. április 20.) vegye figyelembe!