7.1. Az áfatörvény 2011. január 1-jétől hatályos módosításai
Az Országgyűlés elfogadta az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CXXIII. törvényt (Módosító törvény), mely többek között módosította az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényt (áfatörvény). Az áfatörvény 2011. január 1-jétől hatályba lépő módosításai elsősorban jogharmonizációs célú módosításokat tartalmaznak, ezen túlmenően azonban akadnak apróbb, a jogalkalmazást segítő pontosítások is.
7.1.1. Földgáz-, villamosenergia-, távfűtés (távhűtés)-értékesítés teljesítési helye
Az áfatörvényben – a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv különböző rendelkezéseinek módosításáról szóló 2009/162/EU tanácsi irányelvvel összhangban – módosulnak egyes termékértékesítések teljesítési helyére vonatkozó szabályok. A módosítás érinti a vezetékes földgáz, a villamos energia, valamint a távfűtés (távhűtés) értékesítésének teljesítési helyét. A vezetékes földgáz és a villamos energia teljesítési helyére a hatályos szabályok értelmében is a főszabálytól eltérő speciális rendelkezések vonatkoznak, mivel itt olyan típusú termékekről van szó, amelyek fizikai holléte – a hétköznapi értelemben vett termékekkel szemben – nem vagy csak nehezen állapítható meg. A hatályos szabályok értelmében a vezetékes földgáz és a villamos energia értékesítése esetében az adót lényegében ott kell megfizetni, ahol az azt beszerző személy, szervezett letelepedett, ennek hiányában ahol lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van. A gyakorlati alkalmazás kapcsán felmerült, hogy a vezetékes földgázon és a villamos energián kívül is vannak hasonló típusú, az áfarendszer értelmében vett termékek, amelyre szintén ki kellene terjeszteni a különleges szabályt. Így az áfatörvény módosítása – a HÉA-irányelv (2006/112/EK irányelv) ez irányú módosításával összhangban – kiterjeszti ezen szabályokat a távfűtésre és a távhűtésre is, tehát a hő- vagy hűtési energia távfűtési vagy távhűtési hálózaton keresztül történő értékesítése esetén a teljesítési hely ugyanúgy alakul, mint vezetékes földgáz és villamos energia értékesítése esetében. Tekintettel arra, hogy nem volt teljesen egyértelmű, hogy mely vezetékben lévő földgáz értékesítése esetén alkalmazhatók a speciális teljesítési helyre vonatkozó szabályok, a HÉA-irányelv módosítást lekövetve az áfatörvény módosítása pontosította, hogy egyrészt a földgázrendszerben lévő földgázra, másrészt ezek közül is csak a Közösség területén található földgázrendszeren, vagy az ilyen rendszerhez kapcsolt bármely hálózaton keresztül történő földgáz-értékesítésre vonatkozik a speciális teljesítési hely. Erre tekintettel pontosulnak azok a rendelkezések is, amelyek az előbbiekben meghatározott energiaszállító rendszerekhez való csatlakozással, hozzáféréssel, szállítással (átvitellel) kapcsolatos szolgáltatások teljesítési helyére vonatkoznak.
A kettős adóztatás elkerülése érdekében amennyiben a fentiekben meghatározott hálózaton, rendszeren keresztül történik meg a földgáz, villamos energia, távfűtés (távhűtés) importja, az mentes az adó alól, hiszen a teljesítési helyre vonatkozó szabályok szerint ezek a termékek az igénybevevő letelepedettsége szerint már adóznak. Az adómentesség a jövőben azonban nem csak ezen a rendszeren keresztüli földgázimportra vonatkozik, hanem a gázszállító tartályhajóból a földgázrendszerbe vagy upstream csővezeték-hálózatba betáplált földgázra is, mivel ez esetben is felmerülhet a kettős adóztatás.
[Áfa-tv. 12. § (2) bekezdés d) pont, 34-35. §, 46. § (2) bekezdés h) pont, 93. § (1) bekezdés l)-n) pont, Módosító törvény 69. § (2) bekezdés]
7.1.2. Adóalanyok részére nyújtott kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások teljesítési helye
A 2006/112/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításról szóló 2008/8/EK tanácsi irányelv 2011. január 1-jétől megkülönbözteti a kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások teljesítési helyét, attól függően, hogy azt adóalany vagy nem adóalany részére nyújtják. Ezzel összhangban a jövő évtől kezdve az áfatörvényben is szétválik a teljesítési hely. Adóalany részére nyújtott kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások teljesítési helye a főszabály szerint alakul, vagyis az igénybevevő gazdasági célú letelepedettsége lesz az irányadó. Ez alól kivételt képeznek a felsorolt típusú szolgáltatásokat nyújtó eseményekre, rendezvényekre történő belépések. Ez utóbbi esetben a teljesítési hely változatlanul ott marad, ahol az eseményt, rendezvényt ténylegesen megrendezik. Ennek hátterében az áll, hogy a rendezvényekre történő belépéskor (jegyvételkor) nem lehet elkülöníteni (eldönteni), hogy adóalanyról vagy nem adóalanyról van-e szó, így ez esetben egyszerűbb megoldást jelent a szabályozás változatlanul hagyása. Egyebekben a nem adóalanyok részére nyújtott fentiekben felsorolt szolgáltatások teljesítési helye változatlanul ott van, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik.
[Áfa-tv. 42. §, 43. § (1) bekezdés d) pont]
7.1.3. Közösségi intézmények beszerzésére vonatkozó szabályok
A jövő évtől kezdve az áfatörvény átülteti a 2009/162/EU tanácsi irányelvet, ezáltal a nemzetközi szervezeteken belül megkülönbözteti az Európai Közösség (Európai Unió) által felállított szervezeteket, intézményeket. Kifejezetten a közösségi intézményekre a HÉA-irányelv eddig nem tartalmazott külön rendelkezéseket. Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1965. április 8-i jegyzőkönyv (a továbbiakban PPI) értelmében azonban ezen intézmények által történő beszerzések – ideértve az importot is – mentesek az áfa alól. A közösségi intézmények beszerzéseinek áfamentességét ezért indokolt volt beemelni a HÉA-irányelvbe, hiszen ezek a szervezetek státuszuk szerint nem minősülnek a klasszikus értelemben vett nemzetközi szervezetnek, mivel nem kormányközi megállapodás alapján jöttek létre, hanem az EU által felállított szervek. Következésképpen az áfatörvény kifejezetten nevesíti, hogy valamennyi, a PPI hatálya alá tartozó közösségi szerv, továbbá az Európai Közösség, az Európai Atomenergia-közösség, az Európai Központi Bank és az Európai Beruházási Bank általi termékimport, illetve termékbeszerzés- és szolgáltatás-igénybevétel mentes az áfa alól a PPI-ben és a végrehajtásáról vagy a szervezet székhelyegyezményéről szóló – jogszabályban kihirdetett – nemzetközi szerződésben meghatározottak szerint.
[Áfa-tv. 93. § (1) bekezdés g) pont, 107. § (1) bekezdés b) pont]
7.1.4. Adómentes termékimportra vonatkozó szabályok
Az Európai Bizottság 2008 végén közleményt jelentetett meg [COM (2008) 807 final], amelyben vázolta, hogy milyen összehangolt intézkedéseket tart szükségesnek az áfacsalás elleni fellépés során az EU-ban. Ennek egyik eleme az adómentes importhoz (ún. 42-es eljárás) kapcsolódó feltételek összhangba hozása volt EU-szinten. A 42-es eljárás azt a termékimportot jelöli, amikor a terméket az import tagállamában vámjogi szempontból szabad forgalomba helyezik, azonban a termék rendeltetési helye nem az import tagállama, hanem az EU egy másik tagállama. A HÉA-irányelv a 42-es eljárás szerinti termékimport adómentességéhez ez idáig elég szűkszavúan csak azt írta elő, hogy annak feltétele, hogy az importált terméket Közösségen belül adómentesen értékesítsék, vagy továbbítsák egy másik tagállamba, azonban ezen feltétel ellenőrzésének teljesítéséhez szükséges intézkedések kialakítását teljes mértékben tagállami hatáskörben hagyta.
Egyrészt mivel a tagállamok a mentesség feltételeinek ellenőrzésével kapcsolatban eltérő gyakorlatot alakítottak ki, másrészt az ezen a területen is tapasztalható csalás visszaszorítása érdekében a 2009/69/EK irányelv kötelezően alkalmazandó minimumfeltételeket állapít meg az import áfamentességének alkalmazhatóságához a tagállamok számára. Természetesen a tagállamoknak továbbra is jogukban áll a minimumfeltételeken túl egyéb intézkedések megállapítása, mellyel az adómentesség feltételeinek teljesítését ellenőrizhetik.
Az irányelv szerinti minimumfeltételek adatközlést takarnak. A hatályos áfatörvény 95. §-a alapvetően tartalmazza az irányelvben lefektetett feltételeket. A módosítással azonban egyértelművé válik, hogy az importálónak meg kell adnia a magyar közösségi adószámát is (ez idáig implicite foglaltatott benne a törvényben, ugyanis a Közösségen belüli adómentes értékesítés követelménye magában foglalja a magyar közösségi adószám létét).
[Áfa-tv. 95. § (2) bekezdés]
7.1.5. Fordítottan adózó termékek és szolgáltatások hatályának bővítése
A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a fordított adózási mechanizmus bizonyos csalásra alkalmas szolgáltatásokra vonatkozó, választható és ideiglenes alkalmazása tekintetében történő módosításáról szóló 2010/23/EU tanácsi irányelv lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy 2015. június 30-ig fordított adózást írjanak elő a szén-dioxid-kibocsátási egységek értékesítésére. Amennyiben a tagállamok ezt a rendelkezést bevezetik, úgy azt legalább kétéves időszakig fenn kell tartaniuk, és arról az Európai Bizottságot tájékoztatniuk kell. Az irányelv elfogadásának hátterében az áll, hogy az elmúlt évben nagy összegű áfacsalásokat tártak fel a szén-dioxid-kibocsátási kvótákkal kapcsolatban. A fordított adózás megfelelő technika az adócsalás visszaszorítására, mivel az adófizetésre és a -levonásra kötelezett személye egybeesik, így nem fordulhat elő, hogy olyan összeg után érvényesítsenek adólevonási jogot, amelyet a költségvetésnek nem fizettek be. Élve ezzel a lehetőséggel, az áfatörvény a jövő évtől kezdve kiterjeszti a fordított adózást az üvegházhatású gázok kibocsátására jogosító forgalomképes vagyoni értékű jog átruházására.
Szintén az adócsalás visszaszorítása érdekében kell fordítottan adózni jövő évtől kezdve a használt akkumulátorok és a használt elemek értékesítése esetén. Ezen termékek fordított adóztatására az adott lehetőséget, hogy azokat – némi értelmezési vitát követően – a HÉA-irányelv 199. cikk (1) bekezdés d) pontja és VI. számú mellékletének hatálya alá tartozó termékeknek tekintették, amelyre a tagállamok fordított adózást alkalmazhatnak.
Módosul az áfatörvényben a fordított adózásra vonatkozó szabályozás a felszámolási, vagy más, a fizetőképtelenségét jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt álló adóalany által történő értékesítéseket illetően is. Egyrészt a módosítás kiterjeszti a fordított adózás hatályát az ezen adóalanyok által 100 ezer forintot meghaladó értékben nyújtott szolgáltatásokra, másrészt egyértelművé teszi, hogy az értékhatárt nem termékenként (szolgáltatásonként), hanem ügyletenként kell számolni.
A fordított adózás alkalmazásának személyei feltételei változatlanok, azt a belföldön nyilvántartásba vett olyan áfaalanyok egymás közötti ügyleteiben kell érvényesíteni, akik (amelyek) nem választottak alanyi adómentességet, és nem a mezőgazdasági tevékenység különös szabályai szerint adóznak.
[Áfa-tv. 142. § (1) bekezdés g)-h) pont, 6. számú melléklet 29. pont]
7.1.6. Az EU-ban letelepedett, de a visszatérítés helye szerinti tagállamban nem letelepedett adóalanyok számára adható hozzáadottérték-adó visszatérítése
A 2008/9/EK tanácsi irányelv módosította az EU-ban letelepedett, de a visszatérítés helye szerinti tagállamban nem letelepedett adóalanyok számára történő hozzáadottérték-adó visszatérítésére vonatkozó eljárást azáltal, hogy a régi papíralapú rendszer helyébe elektronikus rendszer lépett. A 2010. január 1-jétől hatályba lépett új rendszer értelmében az adóalanyok az áfa-visszatéríttetés iránti kérelmüket a letelepedettségük szerinti tagállam illetékes hatósága által létrehozott elektronikus portálon keresztül nyújtják be, majd ez a hatóság továbbítja a kérelmeket elektronikusan a visszatérítés szerinti tagállam illetékes hatóságához. A visszatérítési kérelmeket legkésőbb a visszatérítési időszakot követő naptári év szeptember 30-ig kell benyújtani a letelepedés helye szerinti tagállamnak. Az eljárás gyakorlati alkalmazása során azonban több tagállamban problémák merültek fel az elektronikus portál üzemeltetésével kapcsolatban. Annak érdekében, hogy az adóalanyok ne essenek el emiatt a visszatérítendő adó összegétől, a Tanács elfogadta a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a HÉA-irányelvben előírt hozzáadottértékadó-visszatérítés részletes szabályainak megállapításáról szóló 2008/9/EK irányelv módosítását tartalmazó 2010/66/EU irányelvet.
Ezen irányelv értelmében a 2009-es visszatérítési időszakra vonatkozó visszatérítési kérelmek benyújtásának határidejét kivételesen 2011. március 31-ig meghosszabbítják. Az áfatörvény módosítása ezt az irányelvi módosítást ülteti át. Ez azt jelenti, hogy a belföldön nem, de az EU más tagállamában letelepedett adóalanyok a 2009. évre vonatkozó áfa-visszatéríttetési kérelmeiket 2011. március 31-ig nyújthatják be. Ezen túlmenően, mivel a benyújtási határidőt meghosszabbító irányelv, és ezáltal a szükséges törvénymódosítás is később lépett hatályba, mint a benyújtásra eredetileg előírt szeptember 30-i határidő, a Módosító törvény átmeneti rendelkezéssel orvosolja, hogy emiatt az adóalanyok ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Az átmeneti rendelkezések ugyanis előírják, hogy az adóhatóság köteles érdemben újból elbírálni azokat a 2009. évre vonatkozó visszatérítés iránti kérelmeket, amelyeket 2010. október 1-je és a Módosító törvény hatálybalépése közötti időszakban elkésettség miatt utasított el. Az áfatörvény nem rendelkezik a belföldön letelepedett adóalanyok más tagállamból történő hozzáadottértékadó-visszaigénylés iránti kérelmével kapcsolatban, de az irányelv miatt a határidő-hosszabbítás értelemszerűen rájuk is vonatkozik. Tekintettel arra, hogy a belföldön letelepedett adóalanyok által az állami adóhatósághoz benyújtott kérelem belföldi eljárási szakaszáról az adózás rendjéről szóló törvény 2003. évi XCII. rendelkezik, ezen törvényhez kapcsolódóan található meg a 2011. március 31-ig tartó határidő meghosszabbítás. Ez a módosítás azonban alapvetően tájékoztató jellegű, mivel a magyar adóalanyok kérelmeinek elbírálása (ideértve a határidőben történő benyújtást is) nem a magyar, hanem a visszatérítés helye szerinti illetékes adóhatóság hatáskörébe tartozik.
[Módosító törvény 236. §]
7.1.7. Együttműködő közösség
2011. január 1-jétől az áfatörvény bővül az ún. együttműködő közösségre, közkeletűbb nevén költségmegosztó csoportra vonatkozó szabályozással. A költségmegosztó csoport lényege, hogy a csoport a tagjai részére azt a szolgáltatást, amely a tagok levonási jog nélküli adómentes szolgáltatásához szükséges, levonási jog nélkül adómentesen nyújthatja. A csoport által a tagjai részére nyújtott adómentes szolgáltatás ellenértéke azonban nem lehet több, mint a csoportnál ennek beszerzésével kapcsolatban felmerült költség. Tehát a lényeg az, hogy a tagok a piacról a méretgazdaságosság következtében relatíve olcsóbban juthassanak hozzá adott szolgáltatáshoz, anélkül hogy ez negatív kihatással lenne az áfabevételekre.
Az együttműködő közösség kétféleképpen jöhet létre. Az egyik esetben a kiindulópontja a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései alapján létrehozott polgári jogi társaság (a továbbiakban: pjt.), amely az áfatörvény szerinti együttműködő közösséggé akkor lép elő, ha a közös cél elérésére szolgáló adóalanyiságot valamennyi, a pjt.-t létrehozó fél közösen és egybehangzóan írásban kéri az adóhatóságtól. Az adóalanyiság az adóhatóság engedélyével, annak jogerőre emelkedése napjával jön létre. Az együttműködő közösség másik fajtája esetén az együttműködő közösség már egyébként létező adóalany személy vagy szervezet, melynél a tagok az együttműködő közösséggel névre szóló tulajdonosi (tagsági jogviszonyban) állnak. Ilyennek tekinthető az egyesülés, vagy az európai gazdasági egyesülés.
A fentiek értelmében az együttműködő közösség tagja abban az esetben, ha a közösség polgári jogi társaság, a polgári jogi társaság tagja lehet. Amennyiben egyéb adóalany az együttműködő közösség, úgy a tagnak az együttműködő közösséggel névre szóló tulajdonosi (tagsági) jogviszonyban kell állnia. Az együttműködő közösség tagjai számának folyamatosan el kell érnie legalább a kettőt.
Az együttműködő közösséget e minőségében minden esetben belföldön letelepedett adóalanynak kell tekinteni. Ezt azért fontos rögzíteni, hogy egyértelmű legyen, hogy az együttműködő közösség által igénybe vett – egyébként főszabály szerint adózó – szolgáltatás teljesítési helye belföldön van, ugyanis lehet, hogy az együttműködő közösség olyan jogi formában jön létre (pl. pjt.), amely esetben letelepedettségről nem beszélhetünk. Mind a közösség, mind pedig a tagok esetében a törvény olyan nyilvántartási kötelezettséget ír elő, amely alkalmas az együttműködő közösség által nyújtott, illetve – tag esetében a közösségtől igénybe vett – szolgáltatások egyéb tevékenységektől való egyértelmű, megbízható és maradéktalan elkülönítésére. Az együttműködő közösség tagjaira az adómentes szolgáltatásnyújtás kapcsán keletkező kötelezettségek teljesítése kapcsán a törvény egyetemleges kötelezettséget ír elő.
Külön magyarázatot érdemel az áfacsoport és az együttműködő közösség viszonya. Az áfacsoport is lehet az együttműködő közösség tagja akként, hogy ez esetben az áfacsoport képviselője lesz az a személy, akinek (amelynek) nyilatkozata folytán a teljes áfacsoport bevonódik a közösségbe, azaz akinek személye révén a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag együttesen betudhatóan szerez jogokat, vállal kötelezettséget. Ennek magyarázata az, hogy áfacsoport esetén a tagok adóalanyisága "feloldódik" a csoportban, s a csoport létrejöttétől áfaalanyként csak és kizárólag a csoport kezelendő.
Az áfatörvény ezen túl rendezi az együttműködő közösség kérelemre történő létrejötte esetén a kérelem kötelező tartalmát, illetve az adóhatósági engedély visszavonásának eseteit, valamint a bejelentéssel létrejött együttműködő közösség esetén az adóhatósághoz történő bejelentéssel egyidejűleg teljesítendő nyilatkozattételi, nyilvántartás-bemutatási és egyéb kötelezettségeket.
Az áfatörvény rendelkezéseivel párhuzamosan az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) is rendezi az együttműködő közösség létrejöttéhez, megszűnéséhez kapcsolódó eljárási szabályokat.
[Áfa-tv. 85. § (1) bekezdés p) pont, 85. § (6) bekezdés, 85/A. §]
7.1.8. Utazási irodák
Az utazási irodákra vonatkozó korábbi áfaszabályozást illetően az Európai Bizottság kifogásolta, hogy a magyar szabályozás értelmében utasnak csak a természetes személyt lehet tekinteni, álláspontja szerint ugyanis az utazási irodákra vonatkozó szabályozás értelmében "a végső felhasználó tekinthető utasnak, vagyis minden olyan személy, aki vagy amely nem értékesíti tovább a szolgáltatást valamely más személy részére". Magyarország a Bizottság fenti észrevételeivel összhangban 2010. január 1-jétől megváltoztatta az utazási irodákra vonatkozó szabályozást. A megváltozott szabályozásban ugyanakkor megoldást kellett találni arra a kérdésre, hogy az utazásszervezési tevékenységet végző adóalany mi alapján döntse el, hogy végső fogyasztóval áll-e szemben vagy nem. Az utazási irodának ugyanis nincs rálátása arra, hogy az adott szervezet akár részben, akár egészében továbbterheli-e az általa megrendelt utazás költségét a ténylegesen utazó személyre vagy sem. Ez pedig egy kardinális kérdés, hiszen az utazási iroda attól függően kell, hogy alkalmazza a normál vagy az árrés szerinti adózás szabályait, hogy az ügyfele végső fogyasztó-e vagy sem. Figyelemmel arra, hogy a végső fogyasztói igénybevétel kizárólag az utazást megrendelő személynél, szervezetnél dől el tényszerűen, ezért a legcélszerűbb és legkézenfekvőbb megoldást a kérdés rendezésére az utazási szolgáltatást igénybe vevő nyilatkozata jelentette. Azonban az akkor kialakított megoldást az Európai Bizottság úgy értelmezte, hogy a nyilatkozat az árrésadózás alkalmazásának tartalmi feltétele, amely ellentmond a HÉA-irányelvnek, tekintve, hogy az ilyen feltételt nem tartalmaz. A Bizottság a kifogásaival egyetemben azonban megoldási javaslatot is adott, amelyet a törvénymódosítás átvett. Ennek értelmében az utazási szolgáltatást megrendelőnek minden esetben nyilatkoznia kell arról, hogy milyen minőségében veszi igénybe az utat, és nem csak akkor, ha végső fogyasztói minőségében veszi igénybe azt. Továbbá módosultak az adózás rendjéről szóló törvényben az ehhez kapcsolódó szankciók, így már nem pusztán abban az esetben terheli mulasztási bírság az adózót, ha valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, hanem akkor is, ha nem nyilatkozik. A megváltozott szabályokat abban az esetben kell először alkalmazni, amelynél a szolgáltatás teljesítése, vagy ha az ügylethez kapcsolódóan előleget vesznek át, úgy az előleg kézhezvétele (jóváírása) 2011. január 1-jére vagy azt követő napra esik.
A törvénymódosítás továbbá pontosítja, hogy amennyiben az utazási szolgáltatást nyújtó adóalany más által nyújtott szolgáltatást, értékesített terméket használ fel az utas részére történő szolgáltatásnyújtásához, az arra eső áfa nem vonható le, függetlenül attól, hogy más által áthárított vagy fordított adózás keretében az igénybevevő által felszámítandó adóról van-e szó. Természetesen mind az áthárított, mind a fordított adózás keretében megfizetett áfa az árrésszámításnál adóalapot csökkentő tényezőként jelenik meg.
[Áfa-tv. 206. § (1) bekezdés c) pont és (2) bekezdés, 210. § (2) bekezdés, 212. §, 270. § (1) bekezdés; Art. 172. § (1) bekezdés ny) pont]
7.1.9. Külföldi illetőségű adományozótól származó pénzbeni adomány áfájának visszatérítése
2011-től újra kivételes áfa-visszatérítési eljárás biztosítja a kedvezményezettnek az áfa összegének megtérülését azokban az esetekben, amikor a külföldi illetőségű adományozó a pénzbeni adományt kifejezetten ahhoz a feltételhez köti, hogy a kedvezményezettet mentesíteni kell a termék vagy szolgáltatás árában foglalt adó alól. Ezen túl törvényi feltétel, hogy a termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele az állampolgárok széles körét érintő közösségi (szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási, kulturális, hitéleti, környezetvédelmi, terület- és településfejlesztési) feladatok ellátását szolgálja, és az adományozó az összeget az adóügyi illetősége szerinti állam joga szerint a vonatkozó adózási rendelkezésekkel összhangban számolja el. Az eljárás részletes szabályait az adópolitikáért felelős miniszter rendelete tartalmazza.
Az áfa-visszatérítés azokra az esetekre vonatkozik először, amelyeknél a pénzbeni adomány, segély felhasználása 2011. január 1-jén vagy azt követően beszerzett termék vagy igénybe vett szolgáltatás érdekében történik.
[Áfa-tv. 257/A. §, 260. § (1) bekezdés a) pont, 270. § (2) bekezdés]
7.1.10. Levonási tilalom feloldása
A hatályos szabályok szerint motorbenzin-beszerzés esetében nem vonható le az inputáfa. A K+F tevékenység kedvezményezése érdekében a törvénymódosítás feloldja az előzetesen felszámított áfa levonási tilalmát abban az esetben, ha a beszerzett motorbenzint igazoltan a motorokkal kapcsolatos kísérleti technológiai fejlesztéshez használják fel.
[Áfa-tv. 125. § (2) bekezdés i) pont]
7.1.11. Adóalap-csökkentés
A törvénymódosítás a szerződéstől való elállás, illetve a szerződés felbontásának egyes eseteivel bővíti az adóalap utólagos csökkenését eredményező tényállások körét. A törvénymódosítás továbbá az önellenőrzés nélküli adóalap-korrekciót lehetővé tevő esetek körébe vonja azon értékesítéseket is, melyek mentesek az adó alól. A hatályos szabályozásban ugyanis – annak ellenére, hogy az ügylet fizetendő adót nem eredményezett – a bevallásban szerepeltetett adóalap utólagos korrekciójára csak önellenőrzéssel, a korábbi időszakot érintően volt lehetőség. Tehát a jövőben a Közösségen belüli adómentes ügyletek esetében történő utólagos adóalap-csökkentés esetében nem kell önellenőrizni. Ezzel összhangban az összesítő nyilatkozatot sem kell önellenőrizni.
[Áfa-tv. 77. § (2) bekezdés b) pont, 78. § (4) bekezdés]
7.1.12. Hangoskönyvek adómértékének változása
A jövő évtől kezdve az Országgyűlés döntésének értelmében 5%-os adómértékkel adóznak a papíralapú könyveken, kottákon túl az egyéb fizikai adathordozón reprodukált könyvek (pl. hangoskönyvek), illetve kották.
[Áfa-tv. 270. § (3) bekezdés, 3. számú melléklet I. rész 18. pont]
7.1.13. Egyéb
Az áfatörvény módosítása a fentieken túl tartalmaz kisebb pontosításokat is. A törvénymódosítás így a belföldön nem letelepedett adóalanyokat érintő áfa-visszatéríttetési eljárás kapcsán lehetővé teszi, hogy – a Kiemelt Adózók Igazgatóságának kizárólagos illetékességét nem érintve – az írásos kérelem az adóhatóság bármely szervezeti egységéhez benyújtható legyen. Ez értelemszerűen csak a harmadik országban letelepedett adóalanyok áfa-visszatérítését illeti, hiszen az EU-s adóalanyok esetében a kizárólagos elektronikus út miatt ez nem releváns.
[Áfa-tv. 249. § (1) bekezdés]
Az áfatörvény a számla helyett lehetőséget biztosít egyszerűsített adattartalmú számla kibocsátására – többek között – abban az esetben, ha az ügylet külföldi teljesítési helyű. 2010. január 1-jétől jelentősen megváltoztak a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó szabályok, így számos szolgáltatás esetében fordulhat elő külföldi teljesítési helyű ügylet. Abban az esetben, ha az igénybevevő az adófizetésre kötelezett, a HÉA-irányelv megkívánja, hogy az ügyletről kibocsátott számlán szerepeljen ez utóbbi adószáma is. Ezért a törvénymódosítás kiegészíti az egyszerűsített számla kötelező adattartalmát a vevő, igénybevevő adószámával azokban az esetekben, amikor a vevő, igénybevevő az adófizetésre kötelezett.
[Áfa-tv. 176. § (2) bekezdés b) pont]
Ingyenes termékátadás esetében az adóalap a termék vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési ára. Tekintettel arra, hogy nem volt egyértelmű, hogy beszerzési ár alatt a termék újkori állapotában történő beszerzési árát, vagy a már használt állapotában történő beszerzési árát kell-e érteni, a törvénymódosítás kimondja, hogy "beszerzési ár" alatt a terméknek a teljesítéskor megállapított beszerzési árát kell érteni, vagyis azt a beszerzési árat, amelyen a terméket annak átadásakori állapotában be lehetne szerezni.
[Áfa-tv. 68. §]
A vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 918/83/EGK rendeletet – tekintettel annak számos módosítására – újrakodifikálták, helyébe a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 1186/2009/EK rendelet lépett. Az áfatörvény az importmentességek meghatározása során visszahivatkozik a vámmentességi rendeletre, így a törvény lekövette a rendelet újrakodifikálását, de ez tartalmi változást nem eredményez.
[Áfa-tv. 93. § (1) bekezdés b) pont, 94. §]
7.2. A 2010-es év közbeni változások
A 2010. évi LIII. tv. év közben módosította az áfatörvény ingyenes termékátadásra, ingyenes szolgáltatásra vonatkozó előírását annak érdekében, hogy az adományozás – megfelelő feltételekkel – adóteher nélkül történhessen. A módosított előírás hatálybalépésének napja 2010. június 17-e. A vonatkozó előírás értelmében nem minősül termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak – vagyis nem jár áfafizetési kötelezettséggel – az áfatörvény 259. § 9/A. pontja szerinti közcélú adományozás az ott meghatározott feltételekkel. Az adományozásnak közhasznú, kiemelten közhasznú szervezet részére kell történnie, közhasznú tevékenység vagy közhasznú besorolást megalapozó közfeladat támogatására kell irányulnia. Egyház esetében közcélú adománynak a külön törvényben meghatározott egyház részére az ott meghatározott tevékenység támogatására fordított termék és szolgáltatás minősül. Egyház alatt az 1990. évi IV. törvényben, valamint az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvényben meghatározott egyházat kell érteni, az "...ott meghatározott tevékenység..." alatt pedig az 1990. évi IV. tv. 18. § (3) bekezdésében és/vagy az 1997. évi CXXIV. törvény 2. § (7) bekezdésében nevesített tevékenységek értendők. Ilyenek pl. a hitéleti tevékenység folytatásának, egyházi iskolák, egészségügyi, szociális intézmények működésének támogatása, egyházi kiadású könyvek támogatása stb.
Az áfateher nélküli adományozás törvényi feltétele továbbá, hogy az adományozónak és a környezetébe tartozó személyeknek [259. § 9/A. b) pont] az adományozásból fakadóan vagyoni előnye nem származhat, valamint az adományozónak rendelkeznie kell olyan igazolással, amely tartalmazza az adományozó és adományozott vonatkozó adatait, a támogatott célt, továbbá az adományt fogadó fél közhasznúsági fokozatát [259. § 9/A. c) pont]. A hivatkozott törvényi feltételeknek megfelelő – korábban az adóalanyiság körébe tartozóan beszerzett - termék, szolgáltatás utólagos eladományozása tehát adófizetési kötelezettséget nem keletkeztet, miközben a korábban levont előzetesen felszámított áfa megtartható.
Hangsúlyozandó azonban, hogy az adóalany adományozónak akkor nem keletkezik áfafizetési kötelezettsége az ügyletben, ha az eredetileg adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége körébe – adólevonási jog gyakorlásával – beszerzett terméket használja fel utólag adományozás céljára, illetve ilyen termék használatával nyújt adománynak minősülő ingyenes szolgáltatást. Ha az adóalany eleve adományozás céljára szerez be terméket, úgy az ilyen beszerzést terhelő előzetesen felszámított áfa nem vonható le, és az átadást ennek a levonási tilalomnak következtében nem terheli áfakötelezettség.
[Áfa-tv. 11. § (3) bekezdés, 14. § (3) bekezdés, 259. § 9/A. pont]
